Magyar Hírlap, 1997. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-15 / 39. szám

■ ■ ■ I ■ I Ön dönt! bInMMBSRE.­­mr—m m "m ~W • #r IMB9! 1-4 ez? '»'''»Hl "1 '»'Hl a~w aOk T­'l tt"» -w~% -w I ~l rTM1 1 i jYV JL ». S. JL. JL Wl %JL JL 1. Jj JLjP JL jj C3LJL • • MEfiffMlBr JTSl Jla C p l CjL I l jpr Renault Megane H A még mindig csak ■ I QQQ OOQ J. UZT? Lj f Trimér, kamatmentes■ finanszírozással lehet az Öné­­­so», a Mégane Classicot kín m atmpnfpc |H ívelil Id til 1UM. 11ti5^ H finanszírozással! V­ÁRJUK A RENAULT PARTNEREKNÉL REN*llLI I !*.': 1997. FEBRUÁR 15., SZOMBAT BELFÖLD A politikai átrendeződés Vizsgálatunk teljes mértékben megerősítette novemberi elem­zésünk egyik fő állítását, miszerint az állampolgárok többsége nem rendelkezik határozott pártorientációval. Az állampolgá­rok kivárnak, egyre elégedetlenebbek a Horn-kormány telje­sítményével, fokozatosan megvonják bizalmukat a kormány­pártoktól, de semelyik ellenzéki párt mellett nem kötelezték még el magukat egyértelműen. A pártok közötti erősorrendet tehát jelenleg is az az alig több mint 40 százaléknyi kisebbség alakítja, amely egy most vasárnapi választáson hajlandó lenne valamelyik pártra leadni a voksát. A kormánypártokkal kapcso­latos állampolgári beállítódá­sokat természetesen nem hagyta érintetlenül a Tocsik­­botrány, bár e pártok támoga­tottsága - mind ez ideig - közel sem rendült meg olyan mér­tékben, mint arra sokan számí­tottak. Az MSZP mérsékelt, ám folyamatos térvesztését a párt számára mindenképpen aggodalomra okot adó fejle­mények kísérik. Nem sikerült a pártot vonzóbbá tenni a tár­sadalom különböző rétegei számára, sőt a városi közép­­korosztály bizalma érzékelhe­tő módon csökkent a szocialis­ták iránt. A párt 1994-es szava­zóinak alig több mint 30 száza­léka tart csak ki mellettük. Az egykori MSZP-szavazók egy­negyede nem menne el voksol­ni és ugyanilyen nagyságren­det képviselnek azok, akik to­vábbra is bizonytalanok a vá­lasztásokat illetően. Új fejle­ményként értékelhető, hogy tavaly október óta megnöve­kedett a kisgazdák vonzereje a volt szocialista szimpatizánsok körében. Az MSZP a máso­dikként választott pártok sor­rendjében az utolsó helyet fog­lalja el, egyedül az SZDSZ sza­vazóinak körében bukkan fel számottevő másodlagos párt­ként. A szocialista szavazók fele az SZDSZ-t, közel egyne­gyede pedig a Fideszt választa­ná másodikként. A vezető kormánypárttal kapcsolatos ellenérzéseket leginkább az tükrözi, hogy a párt az elutasí­­tottsági lista élére került. Ta­valy októberhez képest közel 10 százalékkal növekedett azoknak a száma, akik semmi­képpen nem szavaznának a szocialistákra. A legnagyobb ellenszenv a kisgazda és a szo­cialista szavazótábor között fe­szül, az FKGP-szimpatizánsok 80 százaléka semmiképpen nem szavazna a szocialistákra, az MSZP-szim­patizánsoknak pedig 46 százaléka utasítja el az FKGP-t. A szocialisták támogatott­ságának csökkenése azonban nem gyengítette a szavazótá­bor belső koherenciáját, vala­melyest még nőtt is azok ará­nya, akik biztosan a szocialis­tákra szavaznának a követke­ző választásokon. A pártpreferenciával ren­delkezők közel 40 százaléka az MSZP-t tartja a legesélyesebb­nek a jövő évi választások megnyerésére. Tudnunk kell azonban, hogy az MSZP győ­zelmét jósolók 60 százalékát maguk a szocialista szavazók teszik ki. Az MSZP-szavazók­­nak egyébként csak alig több mint egytizede gondolja azt, hogy egy másik párt, például a kisgazdák vagy az SZDSZ nyerné a választásokat. Kutatásunk tanulsága sze­rint a Tocsik-botrány újabb fejleményei nem roppantot­ták meg az SZDSZ szavazó­­bázisát, bár az is igaz, hogy vonzóbbá sem tették a pártot. ’94-es szavazóinak csupán az egyharmadát tudta megtarta­ni az SZDSZ, az elfordulók között enyhén növekedett a Fideszt választók aránya. Az SZDSZ-nek nem merültek még ki a tartalékai, hiszen a fiatal demokraták után leg­többen őket választják máso­dik pártként. Reális politikai mozgásterük kijelölésekor ar­ra is tekintettel kell lenniük, hogy az MSZP és a Fidesz tá­mogatóin kívül nincs olyan parlamenti párt, amelynek szavazói jelentős számban az SZDSZ-re adnák második szavazatukat. Joggal vetődött fel tehát a szabad demokraták egyik legutóbbi testületi ülé­sén, hogy a párt mozgásteré­nek bővítése érdekében javí­tania kell a kapcsolatot a kon­zervatív-jobboldali pártokkal is. A másodlagos pártprefe­renciával rendelkező SZDSZ-szimpatizánsokhoz még min­dig a Fidesz áll legközelebb, hiszen 50 százalékuk rájuk ad­ná voksát, míg az MSZP-t 25 százalékuk, a kisgazdákat 12 százalékuk választaná. A szabad demokraták vá­lasztói megítélésének fontos vonása a párt alacsony el­utasítottsága. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az SZDSZ-t elutasítók közel fe­le a Fidesz-szavazók közül kerül ki. Az SZDSZ-szava­­zók diszpreferencia-listájá­­nak élén a kisgazdák állnak, de nem sokkal marad le a ko­alíciós partner MSZP sem. A párthoz való kötődés erősségét vizsgálva már több, az SZDSZ-vezetés számára komoly fejtörésre okot adó problémát találhatunk. A kormányzattal való elégedet­lenség és az ÁPV Rt. körüli botrányban való érintettség gyengítette az SZDSZ-szava­­zók pártjukhoz való kötődé­sét. Az elmúlt hónapokban növekedett az SZDSZ-szava­­zóbázisán belül a párthoz csu­pán gyengén kötődők aránya és ugyanakkor csökkent az erős kötődésű mag súlya. A párthoz való kötődés erős­sége mentén összehasonlítva a parlamenti pártok szavazó­táborát azt állapíthatjuk meg, hogy a szabad demokraták bázisán belül a legnagyobb a gyenge kötődésűek száma. Ez mindenképpen a párt meg­rendült identitásgeneráló ké­pességét mutatja. Ha mindeh­hez hozzávesszük, hogy az SZDSZ támogatóinak jelen­leg csupán egyharmada biztos abban, hogy a következő vá­lasztásokon rájuk adja voksát, akkor bizony indokoltnak tűnik egy új identitásépítő stratégia kidolgozása. Az ellenzék két vezérhajó­ja, az FKGP és a Fidesz hatá­rozottan érzékelhető pozíció­harcot folytat egymással. A tét a következő kormány profiljá­nak meghatározása. A pártpreferenciával ren­delkezők közel egyharmada véli úgy, hogy a jövő évi válasz­tásokat a kisgazdák fogják megnyerni. A dolog szépséghi­bája ugyanaz, mint a szocialis­táknál: a kisgazdák befutására fogadók több mint 60 százalé­ka a párt saját szavazótáborá­ból kerül ki. A kisgazdák igazi erejét valójában a párt minden más politikai erőnél fejlettebb identitás- és szavazatmegtartó képességében kereshetjük. Az FKGP úgy volt képes megőriz­ni ’94-es szavazóinak több mint kétharmadát, hogy közben je­lentős számú új szavazót is szerzett. A felduzzadt szavazó­táboron belül már kisebbségbe kerültek a tősgyökeres kisgaz­dák, sőt a szociálliberális koalí­ció ’94-es szavazói szinte ugyanolyan súlyt képviselnek a mostani kisgazda szavazóbá­zisban, mint a kitartó FKGP- sek. Minden negyedik jelenlegi kisgazda szimpatizáns a ’94-es választásokon az MSZP-t tá­mogatta. Számos KDNP-sza­vazó is a kisgazdákat választot­ta új pártjául. Az FKGP szem­pontjából az elmúlt időszak másik ígéretes fejleménye, hogy közel öt százalékkal csök­kent a párt elutasítottsága. Bár még így is a második legkevés­bé kedvelt párt, negatív minő­sítésük azonban csupán a felét teszi ki a szocialistákénak. A kisgazda szavazótábor „ide­ológiai” felhígulásával a párt­bázison belül csökkent, de még így is átlagon felüli az erős kö­tődésű szavazók súlya. A kis­gazda támogatók több mint 40 százaléka teljesen biztos ab­ban, hogy voksát a következő parlamenti választásokon az FKGP-re fogja adni. A valami­lyen pártot választók másodla­gos szavazatainak azonban csak 10 százaléka támogatja a kisgazdákat. Az FKGP szava­zótáborának másodlagos pre­ferencialistáját a fiatal demok­raták vezetik 41 százalékos tá­mogatással, a 34 százalékos tá­mogatottságú KDNP előtt. Anélkül, hogy kitérnénk a pártbázisok szociális jelleg­zetességeire, mindenképpen meg kell említenünk, hogy a kisgazdák befolyása a diplo­más rétegekben továbbra is rendkívül alacsony. Viszont az ötvenévesnél idősebb, ala­csony képzettségű népesség körében majdnem megduplá­zódott támogatottságuk. Az FKGP szavazóinak több mint a fele továbbra is a falusi lakos­ság köréből rekrutálódik. A Fidesz-Magyar Polgári Párt egyes területeken erő­sebbnek, más területeken gyengébbnek mutatkozik kis­gazda vetélytársánál. Jelenleg a fiatal demokra­ták a legkevésbé elutasított párt, tehát a legszélesebb kör­ből számíthatnak újabb szava­zókra. Ugyanakkor nagy fö­lénnyel vezetik a másodlagos preferencialistát is mind az MDF, mind az SZDSZ, a KDNP és az FKGP szavazói­nak körében, de minden ötö­dik szocialista szavazó is nekik adná „második” voksát. A párt hírhedten gyenge szava­zatmegtartó képessége is ja­vulni látszik: a mostani felmé­rés szerint ’94-es szavazóinak közel felét sikerült megtarta­nia. Az újonnan jött támoga­tók közül az MDF egykori sza­vazói alkotják a legnagyobb csoportot. A volt MDF-szava­­zók átáramlásának eredmé­nyeként az egykori SZDSZ- esek elvesztették dominanciá­jukat az új összetételű Fidesz­­szavazóbázison belül. A pártnak az utóbbi időben érzékelhetően sikerült növel­nie a biztos szavazók számát, de még így is csupán feleannyi eltökélt szavazója van, mint a kisgazdáknak. Jelenleg a vala­milyen pártot választóknak 13 százaléka gondolja azt, hogy a Fidesz megnyerné a követke­ző választásokat. Szembetű­nő a párt saját táborának kis­hitűsége: csupán 36 százalé­kuk véli első befutónak a Fi­deszt. Az SZDSZ 27 száza­lékkal megőrizte vezető sze­repét a Fidesz-szavazók má­sodlagos preferenciájában, emellett viszont magas a kis­gazdák népszerűsége is a Fi­desz-szavazók körében. Az MDF mélyrepülése folytatódott, ’94-es szavazói­nak jelenleg csupán 20 százalé­ka szavazna a pártra. A hűsé­ges szavazók is gyengébb kö­tődést árulnak el a párt iránt, ez pedig üzenetként is felfog­ható az egykori vezető kor­mánypárt jövője szempontjá­ból. Az MDF-nek minden erő­feszítése ellenére sem sikerült újabb támogatókra szert tenni. Most már az sem kizárt, hogy az MDF csak egy többes párt­­szövetség részeként lesz képes ismét bejutni a parlamentbe. A Kereszténydemokrata Néppárt szavazótáborát látha­tóan megroppantották a párt belső feszültségei. Az egyko­ron rendkívül erős szavazat­megtartó képesség ma már a múlté. Tavaly október óta sza­vazóinak mintegy 45 százalé­kát veszítette el a KDNP. A párt teljesen elveszítette a támogatását a legfiatalabb kor­osztályokban és jelentős vesz­teségeket szenvedett a párt ha­gyományosan stabil bázisának számító legidősebbek körében is. A megmaradt szavazók má­sodlagos pártválasztásában a Fidesz 36 százalékkal áll az élen, megelőzve a 32 százalé­kos MDF-et és a csupán 14 szá­zalékot elnyert kisgazdákat. A KDNP a Demokrata Fó­rumhoz hasonló kritikus hely­zetbe került, önálló indulása esetén kérdésessé válhat a par­lamentbe való bejutása is. Összegezve: A jelenlegi helyzet alapján három pártnak - az FKGP-nek, a Fidesznek és az MSZP-nek - van legin­kább esélye arra, hogy meg­nyerje a választásokat. A szo­cialisták esélyét rontja az ál­lampolgárok egyre növekvő elégedetlensége a kormányza­ti teljesítménnyel szemben, va­lamint a párt érintettsége az ÁPV Rt. körüli botrányban. A szocialista szavazóbázis szer­kezetében elindult változások nem zárják ki azt sem, hogy megroppanhat a mindeddig sziklaszilárdnak hitt támogatói bázis. Amennyiben az MSZP nem kínál azonosulási lehető­séget baloldali szavazói számú­ BUDAPEST SCHOOL OF POLITICS Az adatfelvételt 1997. január 19-27. között a Társadalomkuta­tási Informatikai Egyesülés (Tárki) készítette. Az ország 61 települé­sén 1500 felnőttet kérdeztek meg. Kiválasztásuk fő jellemzője, hogy minden felnőtt embernek egyenlő volt az esélye arra, hogy ő legyen a válaszadásra felkért személy. A megkérdezettek válaszaiból be­csülhetők a lakosság lehetséges válaszai. E becslés pontosságáról 95%-os valószínűséggel (tehát majdnem biztosan) állítható, hogy a teljes mintára vonatkozó adatok legfeljebb ± 2,6%-kal térhetnek el a teljes felnőtt lakosság megkérde­zésével kapott adattól.­ra sem, úgy ezek a rétegek is könnyen megvonhatják tőle bizalmukat. A párt rendkívüli kongresszusának döntő szere­pe lehet egy új stratégia meg­határozásában. Kérdéses, hogy a szocialisták közismer­ten igen széles társadalmi kap­csolatrendszere, valamint a gazdasági szereplők jelentős részének status quo érdekelt­sége képes-e ellensúlyozni a mind egyértelműbben megfor­málódó és a pártot sújtó tilta­kozó szavazatok hatását. Ha nem, úgy minden valószínűség szerint az ellenzék valamelyik nagy pártja vagy pártszövetsé­ge nyeri a választásokat. Úgy tűnik, mintha a válasz­tók eldöntötték volna az el­lenzéki pártok közötti szövet­ség kérdését. A Fidesz felszip­pantotta az MDF körüli mér­sékelt jobbközép szavazók je­lentős részét és a kisgazdák­kal „osztozik” a keresztény­­demokratáktól elpártolt sza­vazókon. Miután Torgyán Jó­zsef nem hagyott kétséget afe­lől, hogy egyedül indul a vá­lasztásokon, az egységes el­lenzéki fellépés esélye szerte­foszlott. A választási rendszer logikája szerint azonban csak háromnál több pártot össze­fogó szövetség esetén érde­mes a pártlistákat összekap­csolni. Kérdés, hogy a Fidesz - akár saját rövid távú érdekei ellenében is - egy életképes kormányzati alternatíva re­ményében mentőövet nyújt-e a kiesés ellen küzdő ellenzéki pártoknak. STUMPF ISTVÁN előszele Ha most vasárnap parlamenti választások lennének, Ön szerint melyik párt nyerne? (a valamilyen pártot említők körében) Melyik az a párt, amelyikre nem szavazna semmiképp? (a valamilyen pártot említők körében) Magyar Hírlap .

Next