Magyar Hírlap, 1997. április (30. évfolyam, 88-100. szám)
1997-04-26 / 97. szám
10 Magyar Hírlap A polgármester ipszilonja A Dél-Nyírségben már csak úgy megy, hogy aki polgármester akar lenni, az disznót vág a cigányoknak. Megéri. Egy-egy akarnok polgármester előtt ugyanis rendkívüli távlatok nyílnak. Nagyobb úr lehet a falujában, mint annak idején a földbirtokos, csendőrparancsnok, orvos, iskolaigazgató együttvéve voltak, így van ez Nyírmihálydiban is, ahol Kremniczky Károly 1990 óta nemcsak polgármester, de ez idő alatt meg is nemesedett. Legalábbis e sorok írójának azt állította, hogy ő nemesi származású. Mértékadó helyi vélemények szerint azonban a polgármester felmenői megbecsült falusi iparosok voltak, és nevüket - csakúgy mint Kremniczky úr testvéröccse - pontos ívei írták. Nem tudjuk, Kremniczky úr szokott-e álmodni? Mondjuk olyat, hogy 1935-öt mutat a naptár, és éppen fácánra mennek egy úri vadászaton. Hanyagul megszólítja Ujfalussy Dezső helybéli földbirtokost, Szabolcs megye nyugalmazott főispánját, hogyaszongya: „Kérlek alássan, Dezső bátyám, a paraszttal tudni kell bánni”, és jelentőségteljesen a puskájára néz, ugyanazzal a pillantással, amilyennel manapság szokott tekinteni hatlövetű pisztolyára, melyet mindig magánál hord. Persze, az az ember, aki nem riad vissza a tettlegességtől sem, az - ugye - nem akármiért ragaszkodik a fegyverhez. - Igaz-e, hogy rendcsinálás címén megvert egy cigányasszonyt az orvosi váróban, aki aztán meg is halt - kérdem a község első emberét. A polgármester nem rendül meg a kérdéstől, épp ellenkezőleg: oly meglepő magabiztonsággal válaszol, ahogyan csak azok szoktak, akik szilárdan meg vannak győződve a maguk igazáról. - Nem tagadom, volt összeütközés, de nem ez a lényeg. A lényeg a sorban állás, és hogy rendnek kell lenni. Ismeri maga az etnikumot, nem? Az etnikum olyan, ha beesik valahová, rögtön könyököl, mindjárt első akar lenni. Ezt énnálam nem lehet. Nem akármiért osztottunk sorszámokat a rendelőben. Nyomatékosan kértem, hogy sorszám szerint menjenek be az orvoshoz. Erre ez a cigányasszony elkezdte, hogy mit szívjak ki, mit egyek meg. Olyan a vérmérsékletem, hogy megütöttem. Voltak is belőle bírósági dolgok. Arra jó volt az egész, hogy a többi ilyen személy rájött, meg kell adni a tisztességet irányomba. Kérem, a mai viszonyok között, amikor nincs rend, fegyelem, az én elvem igenis az, hogy rendnek, fegyelemnek és sorban állásnak kell lenni. - Ön szerint az orvosoknak mi nem tetszik ebben a faluban? Nem furcsa, hogy ’90 óta több orvos megfordult itt, mint ahány év eltelt...? - Nézze, énnálam nincs olyan, hogy az orvos úgy rendelget, ahogy neki tetszik. Az egyiknél például előfordult, hogy éjjel nem akart kimenni a beteghez. Micsoda? Odamentem, csináltam rendelést, rendeltünk együtt. A polgármester - bár azelőtt vágásvezető erdészként dolgozott - valami rejtélyes oknál fogva erős vonzalmat érez a gyógyítást iránt. Egy Nyírmihálydiból „elmenekült” - de magát megnevezni nem akaró - orvos elmesélte: egyik betege panaszra ment Kremniczky úrhoz, mondván, ő nem kapott injekciót. A dologhoz hozzátartozik, hogy errefelé az emberek nagy része úgy tartja, a gyógyítás netovábbja az injekció. Aki azt nem kapja meg, azzal a doktor nem foglalkozott rendesen. Nos, a polgármester felindulva az eseten kocsiba ültette a panaszkodó beteget, visszavitte az orvoshoz, akire mindjárt rá is szólt: „Adjál már neki egy injekciót, bazmeg!” Nyírmihálydinak rossz híre van a környék orvosberkeiben. Általános nézet, hogy oda mostanában már csak olyan ember fog végleg elszegődni, aki meg van szorulva. „Például egy ukrán vagy egy román.” Ez alighanem így is lesz, hiszen Kremniczky úr - ahogy azt a beszélgetés során elmondta - dr. T. L.-ben látja a végleges megoldást, aki jelenleg Nyírbátorban mentőápoló, és Ukrajnából telepedett át. „Csak még ki akarom járni neki az orvoskamaránál, hogy megkapja a megfelelő papírokat, működési engedélyeket” - így a polgármester. Ahány orvos, annyiféle ok a távozásra - vélekedett a település első embere. - Ki ittasságért ment, ki családi problémák miatt, ki a privatizáció miatt. A privatizációra majd mindegyik vágyott. Főként az 1,3 milliót érő műszerparkra fájt a foguk, amit az önkormányzat fejlesztési pénzből vásárolt. Nem be-szélve a kártyapénzről, amit ők szeretnének zsebre tenni. Az én álláspontom az, hogy nem zárkózom el a privatizáció elől, de előtte tessék bizonyítani, tessék 6-8 hónapot közalkalmazottként, közmegelégedésre nálunk dolgozni. Egy Nyírmihálydit megjárt orvos szerint, a polgármester ígérni nagyon tud. Az ő esetében is, ha szemtől szembe álltak, támogatta a privatizációt. Ugyanakkor viszont végigszalajtotta Szollár alpolgármestert a falun, hogy gyűjtsön aláírásokat a privatizáció ellen. Az már hab a tortán, hogy az alpolgármester nem átallotta olyan butaságokkal félrevezetni a népet, hogy „ha az orvos maszek lesz, akkor egy receptért is fizetni kell.” - Aki ismeri az alpolgármester képességeit - mesélte az orvos - nem lenne nagyon meglepve, ha véletlenül kide-i mine, ő maga sincs tisztában azzal, hogy privatizáció után is ingyenes az orvoslás, és ugyanúgy megmarad a teljes területi ellátási kötelezettség. Ami pedig a műszereket illeti, az nem lenne az orvosé, hanem maradna a község tulajdonában, amiért bérleti vagy használati díjat kapna az önkormányzat. Az információkból kiviláglik, itt alapvetően két dologról van szó. Az egyik, hogy a polgármester nem akarja kiengedni a kezéből a havi háromszázezer forint kártyapénzt. Már csak azért sem, mert ezt nem teljes egészében fordítja az egészségügyre. Hogy a pénz fennmaradó része mire megy, nem lehet tudni, mert az orvosok nem tekinthettek bele a rájuk is tartozó költségvetési tételekbe. A másik dolog a hatalomról szól. Arról, nehogy történhessen valami a faluban, ami nem függ a polgármestertől. Ez megengedhetetlen. Az ellenőrizetlenség veszélyes. Nem véletlenül nézte a község első embere szúrós szemmel a református pap kezdeményezését, hogy alakítsanak egy értelmiségi kört. Nem is lett belőle semmi. - Hatszázhúszan aláírásukkal hitelesítve követelik, legyen végre állandó orvos Mihálydiban - mondtam a polgármesternek. Kérem, a megfelelő közlönyben meghirdettük az állást, várjuk a jelentkezőket. Különben ellenőriztük az aláírásokat, 30 százalékuk hamis. Három-négy asszony, két-három férfi meglovagolta az orvosi témát, de már csak azután, hogy a képviselő-testület március elején állást foglalt a kérdés megoldása mellett. Mi az egész veleje? Az, hogy az ellenzék áll az ügy mögött, mégpedig elsősorban Bodnár Sándor önkormányzati képviselő személyében, aki ’94-ben polgármester akart lenni. De én egyedül több szavazatot kaptam, mint a többi jelölt együttvéve. Bodnár Sándor vállalkozó nagyon a begyében van a polgármesternek. Feltűnő igyekezettel próbálja lejáratni. El is ejti mindjárt, hogy az egyik képviselő-testületi ülésen 8:1 arányban leszavazták Bodnárt. A polgármesterben láthatólag fel sem merült, hogy a 8:1 más olvasatban jelentheti azt is, egyedül Bodnár mer kerek-perec ellentmondani a főnöknek. A csúcs az, amikor Bodnár „választási manipulációiról” beszél. E szerint Bodnár Sándor két boltjában kis csomagokat állított össze, és szétosztotta reménybeli választói között. Mindez 350 ezer forintjába került. Miután azonban Bodnár a választáson megbukott, azzal fordult a győztes polgármesterhez, hogy a 350 ezer forint kintlévőségét valamilyen módon ismerje el az önkormányzat. Eddig az hittem, a rágalomnak is van határa - jött indulatba Bodnár Sándor, amikor tolmácsoltam miket hallottam róla. - Mert mi lenne akkor, ha osztottam volna csomagokat? A költői kérdés után kis szünetet tart, amíg lenyeli a mérgét. - Én akkor is a sajátomból adtam volna, és nem a közvagyonból. De az mindennek a teteje, hogy utána meg suba alatt megkíséreltem volna elrendeztetni a számlát, és éppen a polgármesterrel. Ez olyan kitaláció, ami már minősíthetetlen. Avval viszont számoltunk, hogy az orvost követelő aláírások hitelességét megkérdőjelezik. Éppen ezért kínosan ügyeltünk arra, hogy minden szabályos legyen. Egy 2000 lelkes faluban 620 aláírás nem rossz arány. Kremniczky, a polgármester, ahol tud „alátesz” Bodnár Sándornak, a képviselőnek. - Az fáj Bodnárnak, hogy a két boltja mögé nyitottam egy-egy diszkontot - mondta a polgármester. - Saját pénzből, saját kockázatra? - Nem. Az önkormányzaté a két diszkont. E két önkormányzati egység része a falu - úgymond - szociális rendszerének. Itt lehet beváltani a szociális segély címén kapott vásárlási utalványokat. Igaz, csak a feltüntetett érték 95 százalékáig. Na és az 5 százalék? Nem szolgálta a riválisok közeledését, hogy Bodnár Sándor mint képviselő, folyton felveti: az önkormányzat állítson be könyvvizsgálót, hiszen 100 millió fölött gazdálkodnak. Kérte, hogy az önkormányzati vállalkozásokat - például a két diszkontot, a két kocsmát, és a húsboltot - önálló és áttekinthető gazdálkodási egységként kezeljék. A képviselő, mint a sportegyesület volt alelnöke, maga ellen számvevőszéki vizsgálatot is kért, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy így esetleg kibukhat, milyen pénzek mozogtak az egyesület égisze alatt. Halász Antal nyugdíjas gépkocsivezető elmondta, vele például olyan számlát akartak aláíratni, ami egy bizonyos bankett tényleges költségének a háromszorosát mutatta. Halász Antal az idő szerint a sportegyesület elnöke volt. Másfelől viszont az önkormányzatot nem fenyegeti csőd, sőt, mindig van egy kis tartaléka. A polgármester büszke erre, szerinte ez azért van így, mert ő kemény vezető, mindent egy kézben tart, mindenről tud. Kremniczky Károly mindentudását szolgálja a füzetrendszer. Minden intézménynél, melyet az önkormányzat tart fenn, a gazdálkodási egységek kötelesek egy-egy füzetet vezetni. Ebben órára, percre fel kell tüntetni, ki, mit csinált. A polgármester ezeket át szokta nézni, hogy könnyebb legyen neki megítélni, ki, milyen jó tanár, orvos vagy boltos. Állítólag a boltokban és a kocsmákban külön füzet is van, amibe azt kell feljegyezni, ki hányszor ment oda, mit vásárolt, mit fogyasztott. - Az ön vaskezének, módszereinek híre van - közöltem Kremniczky Károllyal. - Például azt hallottam, hogy időnként meghívja a kommandósokat, kapkodják meg kicsit a romákat. - Nézze, ha például az italboltban záróra van, és az etnikum nem megfelelőképpen orientálódik, akkor, ugye, el kell velük beszélgetni. Negyedévenként szoktam kérni az illetékes kapitányt, hogy fésüljék meg kicsit a dolgokat. Az etnikumnál mindig nagy a mozgás. Jönnek, mennek, elhalnak, satöbbi. De az ellenőrzés nem csak rájuk vonatkozik, hanem azokra a magyarokra is, akiknek vaj van a fejükön. - A cigányok nemigen fognak magára szavazni, hacsak nem disznót vág nekik, mint ’90-ben. - Nem, ’90-ben nem kaptak tőlem disznót, ’93 karácsonyára viszont igen. Barnácz Ferenc roma férfi másképp emlékezik: - '90-ben minden cigány családnak jutott hús vagy malac. ’94-ben 500 forintos vásárlási utalványt kaptunk a polgármestertől. Én mégse rá szavaztam. - Engem, kérem, azzal nem lehet megijeszteni, hogy ’98- tól nem én leszek a polgármester - vélekedett Kremniczky - Én már ’90 előtt jól megvetettem a fejem alját, saját vállalkozásaim vannak. Bár szerintem, rajtam kívül legfeljebb még egy ember van a faluban, aki képes lenne ezt a munkát jól csinálni. Az ellenzék - köztük Bodnár Sándor, Halász Antal és Szabó András vállalkozó azt gondolja, hogy a polgármester ’90 óta megszázszorozta a vagyonát. Nem volt olyan beruházás a faluban, amiben vállalkozásaival részt ne vett volna. Övé például, szinte az összes fuvarozás, szippantás, fakitermelés. Megrendel, elvégez és fizet magának. Mindezt ellenőrzés nélkül. Szabó András állítja, hogy a polgármester saját vállalkozásaiban közhasznú munkásokkal is dolgoztat. Bizonyítékul fényképet mutat. Szabó Andrásnak egyébként magánmúzeuma is van. Szívesen hallgattam a tárlatvezetését. - Ez a könyv Nyírmihálydi törvénytára a múlt század végéről; ez egy valaha közismert fenyítő eszköz, a bikacsök; ez a mézlopó kas, ezzel meg lehetett téveszteni a dolgozó méheket. Hazafelé jövet elméláztam, milyen nemesi címer illenék Kremniczky polgármesterhez. Azt hiszem, egy osztott mezejű címer lenne a legmegfelelőbb. Az egyik mezőben bikacsók, a másikban talán mézlopó kas. ADONYISZTANCS JÁNOS Igaz-e, hogy a rendcsinálás címért megvert egy cigányasszonyt az orvosi váróban, s aki aztán meg is halt? Mert itt rendnek, fegyelemnek és sorban állásnak kell lenni fotó harasztosi pal RIPORT A rendőrőrs korrupció miatt zárva A sülysápi rendőrőrs nyomozói összehangolt munkával sem tudnák kideríteni, miért oly tartózkodóak arrafelé az emberek. A sülysápi rendőrőrs nyomozóinak egyébként is fontosabb dolga akad mostanában: azt kellene bizonyítaniuk, hogy nem bűnösek gépkocsilopásban. És nem bűnösek okirat-hamisításban, betörésben és lőfegyverrel való visszaélésben sem. De a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal nem csak ennyivel gyanúsítja az őrs hét dolgozóját. Új munkaerő még nincs, az őrs zárva, az épületben egyetlen diszpécser funkcionál. Sülysápon legalább hétezren laknak, akikkel beszélünk mégis mind azt mondják, ők „nem idevalósiak”. Szemernyi okunk sincs kételkedni ebben, mégis meglepő, mennyire tájékozatlanok, amikor a korrupt rendőrőrs felől érdeklődünk. Ők is csak az újságokból tudják a hírt, miszerint „valami lopásba keveredtek a rendőrök.” Ez az ügy már régen nem arról szól, hogy néhány sülysápi rendőr lopott autóalkatrészeket épített be a szolgálati kocsiba, bár beépítették, ez kétségtelen - mondja Kiss Szabolcs, az ügyben eljáró Pest Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal munkatársa. Három hete szinte egyhuzamban göngyölítik a szálakat: nappali kihallgatásokkal és éjszakai ellenőrzésekkel folynak a vizsgálatok a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat és a Katonai Biztonsági Hivatal, valamint az első információkat adó BM Rendvédelmi Szolgálat bevonásával. Az ügyészségi nyomozó a kérdésre, , miért szükséges ekkora nagy összefogás, az előzményeket kezdi sorolni. Tavaly hamisított érettségik ügyében nyomozott a hivatal. A vizsgálatokat novemberben lezárták, ami - a később történteket ismerve - jól jött volna a sülysápiaknak. Amit viszont már egy egész rendőrőrs bánhat: a hivatal kivételt tett egy későn beérkezett okmánnyal, és biztos, ami biztos, annak még utánanéztek. Ez lett az a bizonyos banánhéj. A hamis érettségivel próbálkozó rendőrnél megtartották a rutinszerű házkutatást, a házigazda azonban a szokásosnak mondhatónál sokkal idegesebbnek mutatkozott. - Leizzadt, ez a legjobb szó rá - magyarázza Kiss. Ha már ott állt a ház előtt, gondolták, utánanéznek a rendőr kocsijának is. Mit A rendőrök falaztak a betöréseknél. Járőrautóval odaálltak a ház elé, ahol pakoltak a rablók, ad Isten, lopott volt. Ezt követően a vizsgálatok meg sem álltak hat, majd egy hetedik sülysápi rendőrig. Nem biztos, hogy ez a vége, a nyomozás még tart. Az egyetlen Pallagi János parancsnokhelyettesen kívül, magán- és közokirat-hamisítással, orgazdasággal, betöréssel, hivatali visszaéléssel, bűnpártolással, lőszerrel való visszaéléssel gyanúsítják a rendőrőrs tagjait, beleértve az őrsparancsnokot. Van, aki ellen csaknem tíz bűncselekménytípusban találtak bizonyítékokat a rendőrségi bűnözéssel foglalkozó nyomozók. Hogy ez a tekintélyes lista mit takar? Például azt, hogy a rendőrök falaztak a betörésekhez. Járőrautóval odaálltak a ház elé, amit éppen pakoltak ki a rablók. Több lakás kifosztásához az őrs tagjai adták a tippeket, de hétvégi házak, boltok feltörésével is kapcsolatba hozzák a sülysápi rendfelelősöket. A másik aranybánya a Sülysápért Alapítvány volt. Ezt az önkormányzat hozta létre, többnyire a járőrautók javítását finanszírozták a pénzből, melyet a helyi vállalkozók adtak össze. Az alapítványra akkor volt a legnagyobb szükség, amikor a szolgálati VW Golf csúnyán összetört. A javításokat fizették a vállalkozók. A rendőrök felvették a pénzt, az alkatrészek utánpótlását azonban lopott kocsikból oldották meg. Az emésztőgödör helyét, ahová a lopott autók alvázát süllyesztették, már ismerik a nyomozók. - Összeszokott társaság volt, ügyesen felépítve - mondja csaknem elismerően Kiss Szabolcs. Az őrsparancsnokkal még a X. kerületi kapitányságon dolgozott együtt két motoros rendőr, akik viszont a bűnözőkkel ápoltak jó viszonyt. Sülysápra ők hárman hozták a fővárosi alvilági kapcsolatokat. Ráadásul ketten autószerelőként dolgoztak korábban, ők a lopott autók bontásánál aranyat értek. A rendőrök szabadlábon védekezhetnek. Eleinte úgy látszott, készek együttműködni a nyomozókkal, de egyre több dologra derült fény, amit elhallgattak. - Csak azt ismerik el, amit rájuk bizonyítottunk - magyarázza Kiss. Az ügyészségi nyomozó szerint információk már korábban érkeztek a rendőrökről, az őrsparancsnok ellen eljárás is indult bűnpártolás és államtitoksértés miatt. Bűncselekményekről szóló jelentéseket tüntetett el, illetve információkat adott ki. Ez volt az oka, hogy a megbízotti státusból nem lett végleges. Miért úszhatták meg eddig? Sülysáp messze van a monori kapitányságtól. Ellenőrzésre nem számíthattak, a „belső rendet” pedig annak az őrsparancsnoknak kellett volna biztosítania, aki maga is gyanúsított. Pallagi volt az egyetlen tiszta, de könnyen lehet, hogy az őrsparancsnok-helyettes is bajba kerül. Az őrs vezetője ugyanis betegállományban volt, amikor a járőrautó javításáért százezer forintot vett fel Pallagi. A helyettes annak rendje-módja szerint átadta a pénzt főnökének. Erről természetesen írás nem született. Az őrsparancsnok tagadja, hogy megkapta volna, az alapítvány nyugtáján meg Pallagi neve szerepel. Ezt hívják csapdának. Hogy elszigetelt eset-e a sülysápi, arra Kiss Szabolcs határozott nemmel felel. Tavaly tavasz óta érezhetően súlyosabb esetek kerülnek a nyomozóhivatalhoz, Ráckevén például négy nyomozó keveredett autólopásba. Az ügyész szerint nem lehet magyarázat, amit a közvélemény is mond, hogy jaj, szegény rendőröknek kevés a fizetésük. Jó néhány foglalkozás van, ahol negyvenezer forintnál kevesebbet keresnek, ez még nem ok arra, hogy valaki korrupt legyen. A sülysápi ügy jó példája annak, hogy az ügyészségeknek és a rendőrségnek van mit pótolnia a szervezett bűnözés elleni fellépésben - véli Kiss nyomozó. A sápi őrs jelenleg egyetlen aktív dolgozója a diszpécser - aki közmunkás. Szabadidőruhában, kissé bágyadt tekintettel kukucskál ki az ablakon, természetesen semmit nem mond, csak annyit: „Nincs itt senki...” Zárul az ablak, nincs más hátra, a riporterek legbiztosabb információs bázisa, a kocsma felé kell vennünk az irányt. Ott újabb gyanús jelenség: az italbolt kihalt, a főnökön kívül csupán ketten támasztják a pultot. - Maguk ugye rendőrségi spiclik? - kérdez vissza egyikük. - Mondják meg a főnökeiknek, hogy az egész falu felmegy Monorig, ha nem jön vissza a parancsnok! Nagy nehezen tisztázzuk, kik vagyunk, mik vagyunk, mindkettőjüknek megered a nyelve, bár a szavuk legalább oly zavaros, mint tekintetük. Lassan derül ki mondandójukból a lényeg: „A parancsnok mindig megadta a kellő tiszteletet. Sőt még többet is. Sosem mondta például azt, hogy b.... a k... anyád.” Ilyet még a fogdában sem lehetett tőle hallani. Emberünk ezek szerint tapasztalt, sőt viszonyítási alapja is van. A monori hűvös, durva hely, durva emberekkel, nem úgy mint a sülysápi - ezt vesszük ki döcögős mondataiból. Abban egyetértenek, hogy a kapitányt, aki sokadszorra is megkapja a tökös legény jelzőt, a monoriak szeretnék kicsinálni. Pallagi János őrsparancsnok-helyettes az egyetlen, aki a helyén maradt, ellene nem indított eljárást a nyomozóhivatal. Most azonban őt sem hivatalában, hanem otthonában keressük fel, mert beteg. Csakúgy mint a megbízott parancsnok. - Munkatársaim szívesebben intézték maszek ügyeiket munkaidőben, hogy úgy mondjam, lökdösni kellett őket, hogy dolgozzanak - mondja Pallagi János. A fiatalemberen látszik, megviselték a történtek. - Gyanítottam, hogy valami nincs rendben körülöttük, de konkrétumokat nem tudtam. Nem éltek fényűző módon, nem volt rájuk írva, hogy bűnözés a kenyerük. Egyiküktől például egy Trabantot foglaltak le, ami lopott volt. Az biztos, jó őrsre találtak itt. És jó parancsnokra.. . Azt is tudniuk kell, hogy a helyi vállalkozók gyakran támogatták a rendőrséget. Mikor az egyik beosztottam összetörte a szolgálati autót, akkor is ők adtak pénzt a javításra. De szerintem nem jó ez a fajta együttműködés. Közúti ellenőrzést tartottunk, amikor egyikük azzal jött: „mit akartok, adtam nektek ötvenezret!” Vissza is kapta az illető a pénzét. - A sülysápi őrs felel még Úri és Mende biztonságáért is. Mi történik most, ha bejelentés érkezik? - A diszpécser beszól a monori kapitányságra. - Ha jól tudjuk, Monor negyven kilométerre van innen. A kapitányság a gyömrői járőröket értesíti. Azok viszik az egészet. Végtére, ha belegondolunk: egy bűnöző rendőrnél mégiscsak jobb, ha senki nincs az utcán... A sülysápi polgármester, Benkó István nem érti az egészet. A falu vezetése és a lakosság meg volt elégedve a rendőrök munkájával. Ott voltak minden rendezvényen, a gyereknapon programokat szerveztek, és biztosították a falu fáklyás felvonulását is. Úgy tűnt, hogy klasszul ellátják a feladatukat, még ha mellette ilyen dolgokat is csináltak. Hogy az őrsparancsnokot mivel gyanúsítják, még most sem akarom elhinni. Ha viszont a vádak igazak, azt nem akarom minősíteni. A lakosság is kiállt mellette, mikor osztályvezetőnek el akarták vinni Monorra. Aláírásgyűjtés is volt. A polgármestertől tudjuk, hogy Sülysápon 1994-ig körzeti megbízott (KMB) rendszer volt, azután alapították meg az őrsöt hatmillió forintos beruházással és nyolc dolgozóval. - Hogy rendőr nélkül maradtak, sincs nagy gond, időlegesen visszaállt a régi KMB-rendszer - véli Kelemen József, Monor rendőrkapitánya. De már keresik az új munkaerőt, hirdetést adtak fel a Zsaru Magazinban, és járják a rendőr szakközépiskolákat is. Az ő becsületükre sincs garancia, de legalább az érettségi bizonyítványuk valódi lesz... DUSZA ERIKA - HASZÁN ZOLTÁN 1997. ÁPRILIS 26., SZOMBAT