Magyar Hírlap, 1997. május (30. évfolyam, 101-112. szám)
1997-05-10 / 108. szám
22 Magyar Hírlap Van képünk hozzá Édes-savanyú Uborkák, ha összejönnek FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT Verés a vesztesnek Amikor a külvárosi lakótelep épült, még delelőn állt a bányászat, a nehézipar csillaga. Az ideológia, melynek nevében létrehozták, letűnt az emberek, akik részesei voltak, viszont ma is itt élnek. Tegnap még stabilnak tűnő munkahelyük volt, tisztes fizetéssel. Mára majd mindannyian lecsúsztak. Az ötvenes évek stílusának megfelelő házak lakásaiban gyakran három generáció él együtt: nagyszülők, gyerekek, unokák. Mindennaposak a veszekedések, a kemény ütlegek - de erre már senki sem figyel. A nyomorúság agressziót szül. A jónevű belvárosi gimnázium kosárlabdacsapata meccsre érkezett a helyi, nem éppen jó hírű iskolába. Azt hitték, játszani jönnek. A rendőrség illetékese egyszerűen fogalmaz: nem nagy ügy, mindennapos dolog arrafelé. Volt egy kis verekedés, egy kislányt aznap éjjel kórházba vittek, de már kiengedték. A tanáruk is csak ezért tett feljelentést. - Úgy hallottam, a kezdeményezők barna bőrű, jóval idősebb fiatalok voltak ... Néhány másodpercnyi csönd támad a vonal túlsó végén. - Nézze, mi a tanár írásos feljelentése alapján indítottunk vizsgálatot három személy ellen, csoportos garázdaság gyanújával. A munkánkat elvégeztük, a kihallgatások megtörténtek, a többi már nem a mi feladatunk. - Verekedés volt? Ez így nem igaz, hiszen csak bennünket vertek - mondja a gimnázium testnevelőtanára. A szikár, középkorú férfi indulatok nélkül idézi fel a történteket. A tornateremben pattog a labda, folyik a szokásos edzés. A tanár lehajtja a fejét, majd halkan hozzáteszi: az eset után éjszakákon át nem aludt, s a mai napig sem tudta feldolgozni az eseményeket. - Furdal a lelkiismeret, hiszen a rám bízott gyerekekért felelősséggel tartozom. Úgy kellett őket győzködni: játsszuk le ezt a fordulót abban az iskolában. Mintha előre megérezték volna, hogy baj lesz, s nem is akartak odamenni, így utólag már én is tudom: igazuk volt. A város gimnáziumai között a kosárlabda-bajnokság oda-vissza alapon folyik. Aznap a lánycsapat volt a soros, vendégként. A baljós előjelek miatt pár fiú is elkísérte őket, mondván, segítenek, ha baj van ... A peremkerületi iskolában elképesztő hangulat fogadta a vendégcsapatot. A bordásfalon szőlőfürtként lógott a szurkolótábor, nyomdafestéket nem tűrő trágárságokat ordítozva. Az egyik srácot kiszúrták maguknak, időnként átrohantak hozzá és molesztálták. Az anyázástól a bíró sípját sem lehetett hallani. - A félelemtől két játékosom sírógörcsöt kapott, a meccset persze simán elvesztettük - folytatja a tanár. - Éreztem, hogy gond lesz, ezért megkértük az igazgatót, aki egyébként testnevelő kolléga, hogy kísérjen ki bennünket. A válasz az volt: a kemény mag már elment, nem lesz semmi probléma. - Alig hagytuk el az iskolát, úgy húsz méterre megláttuk őket. Voltak vagy harmincan. A helyzet egyértelmű volt: ránk vártak. A gyerekek kezdtek pánikba esni. Csak annyit mondtam, hogy szorosan zárkózzanak fel, és ne szóljanak vissza. Már úgy tűnt, hogy sikerül épségben eljönnünk, amikor ketten közénk rontottak és a korábban kiszemelt fiúra támadtak. Egyikük iszonyú erővel hátba rúgta, a másik a nyakát szorongatta. - Nem volt gondolkodásra idő, meg kellett védenem a gyereket. Elkaptam a rugdosó grabancát és megpróbáltam lefejteni a rémült tanítványomról. A támadó, aki magasabb is volt nálam, rögtön ütött. Arra emlékszem csak, hogy nem volt foga. Az elsőt még sikerült kivédenem, le is ütöttem a suhancot. Közben odaért a szurkolótábor másik fele is, körülálltak, rúgtak, ahol értek. Védtem az arcomat, de így is felrepedt a szám, kimozdult a fogam. A gyerekeim persze a védelmemre keltek, de nagy volt a túlerő. Ekkor kapta az egyik kislány azt az ütést, amely miatt agyrázkódással kórházba került. Végül aztán nagy nehezen sikerült elvergődnünk a buszhoz. - Nincs bennünk bosszúvágy - legyint a tanár. Látjuk és értjük, hogy ez egy más világ, s hogy mennyire másként mennek arrafelé a dolgok. De azért azt mondom: a szegénység, a munkanélküliség vagy a bőrszín önmagában nem jogosít fel semmire. Senkinek sincs joga a saját nyomorúságát másokon megbosszulni - főleg ártatlan, jóval gyengébb gyerekeken. A rendőrségre be sem hívtak. Hogy ott mi történt, csak hallomásból tudom. Mindenesetre furcsának tartom, hogy amíg a támadóinkat kisebbségi biztos jelenlétében kérdezték ki - persze az egyik engem jelentett fel kiskorú bántalmazásáért - addig a mi gyerekeink egyedül voltak a meghallgatáson. A jogszabály valahogy úgy szól, hogy a kiskorút törvényes gondviselője jelenlétében lehet csak kihallgatni - szerintem ez mindenkire egyformán érvényes. Ennek ellenére remélem, hogy a rendőrségi szempontból persze mindennapos ügynek azért lesz valami következménye. Nem abban bízom, hogy az esetleges szankcióktól ezek a fiúk majd megváltoznak, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy erre az útra kerültek. De azt talán megértik: az ő életük alakulásáért, a gyerekkorukban kapott rúgásokért felelősek. És azért is, hogy a társadalom, amelyben kénytelenek vagyunk együtt élni, nem öntörvényű. Az életben játékszabályok vannak, amelyek - úgy, ahogy a sportban is - szegényre, gazdagra, fehérre, feketére egyaránt vonatkoznak. ERDEI ÉVA A dal ünnepe Bécsben Négy kontinens 250 kórusa énekel ezen a hétvégén az osztrák főváros szinte valamennyi szögletében: a kórusfesztivált - mint az idén annyi mindent - Schubert és Bach neve fémjelzi, s az Osztrák Énekesek Szövetsége rendezi. MH-Bécs Ha Schubert élne, és mondjuk május 10-én körbesétálna Bécsen, egyik ámulatból a másikba esne, és bizony nagyon örülne: a világ minden tájáról érkezett 12 ezer énekes előadásában csendülnek fel ezen a napon ismert és kevésbé ismert dalai - ezzel a mondattal csábítja a közönséget maga a polgármester a rendkívüli eseményt beharangozó többnyelvű prospektusban. Az igazi csúcspont vasárnapra esik: az énekesek útja a város legtágasabb tereit fűzi dallal össze, s a közönséget arra kérik, maga is kapcsolódjon bele az éneklésbe. Ugyanezen a napon Schubert szülőházában is rendeznek kóruskoncertet, a záróesemény pedig a Stephansdom előtti téren lesz, ahol Bécs érseke celebrál misét. A 250 együttes között van magyar kórus is - igaz csak kettő. A kiemelt programban a Liszt Ferenc Női Kar lép fel szombaton délután a Kreyungon. A külföldről érkezettek között túlsúlyban vannak a németek, de japán kórus éppúgy eljött, mint a balti köztársaságbeliek avagy a tengerentúliak. Bécs az idén egyéb kóruscsemegét is tartogat: július 5-étől augusztus végéig a Városháza előtti tér a szokásos operafilmfesztivált megelőzően, egészen a vetítések kezdéséig, vagyis sötétedésig minden nap az élő zenéé. A filmfesztivál hallatlan sikerét a KlangBogen - a főváros zenei fesztiválszervezete - irigyelte meg: a két rendezvény nagyszerűen megfér egymás mellett. A keretet a Schubert-jubileum adja, mégpedig úgy, hogy az évforduló nyújtson lehetőséget másra, például spanyol, olasz, orosz, japán és amerikai népdalok megismerésére is. • Szászi Júlia A Parti nyitány Szepezd feletti domboldalon még nem nyitottak ki a kis borozók, de festik már a székeket és az asztalokat, szellőztetik a német vendégekre váró szobákat és a családok legtehetségesebbjei kis táblákra igyekeznek piros betűkkel ráírni Zimmerrei. Folyik a lomtalanítás is. Ötszáz méterenként békésen megfér egymás mellett a régi olajkályha, a szúette kanapé és a kiégetett viaszosvászon asztalterítő. A kukázók nem tudnak a lomtalanításról, pedig életük nagy esélyét játsszák el, valóságos aranybányát lelnének itt. Alig száz méterre a rozsdásodó kupacoktól kevélyen magasodik a híres bankár csodálatosan felújított présháza. A csodaprésház eresze alól kis házikamerák kukucskálnak a nagyvilágra, ellenőrzik a sétálókat és a hívatlan vendégeket. Előtte pusztul a magyar történelmi borvidék néhány száz négyszögöle, és a jelek szerint az Isten nem büntette meg nagyzoló tulajdonosát azért, mert lelketlenül nézi, hogyan vész el a szemei előtt a jóféle kékfrankos néhány száz hektolitere. A szőlőtőkék szégyenkezve lapulnak a vörös talajon, indáikból lián lett, eke vagy kapa rég nem porlasztotta a máskülönben szőlőművelésre teremtett földet, és tudni lehet: a hosszú haldoklásnak az lesz a vége, hogy a közeli jövőben, egy szép napon kivágják az utolsó tőkéket is. Aztán jöhet a parcellázás, és nem kell félni attól, hogy az önkormányzat nem adja meg az építési engedélyt. Magyarországon mindent el lehet intézni, és ha tagja leszünk az Európai Uniónak, akkor már senki nem kérdezi, hogy miért nem telepítünk új tőkéket, mert azt egyenesen tiltják a közös játékszabályok. Kidobjuk régi tárgyainkat a szőlőtőkékkel együtt, és ha minden igaz, a szédítő aromájú balatoni kékfrankos helyett majd itt iszogatjuk a domboldali kastélyokban az Alföldön pancsolt borokat. PAPP JÁNOS KRÓNIKA A Szegénylegények Cannes-ban Jók és rosszak három változatban Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjét ma este vetítik a Cannes-ban, ahol az 50. fesztivál tiszteletére Filmek az örökkévalóságnak címmel 33, ma már klasszikusnak számító, egykor itt fölfedezett alkotást láthat a több tízezer filmbarát. Előtte és utána olyan művek szerepelnek, mint a Szerelmem, Hirosima, a Róma, nyílt város, a Négyszáz csapás, vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatok. MH-Cannes_____________ A fesztivál nyitófilmje, Luc Besson az Ötödik eleme afféle francia Csillagok háborújának bizonyult. A díszbemutatóval egy időben 500 francia mozi tűzte műsorára a XXIV. században játszódó történetet a Jó és a Rossz harcáról. A baj okozója egy ismeretlen ötödik elem, amely pusztulással fenyegeti a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt. Ami a digitális technikával hihetetlenül látványosra sikerült sci-fit illeti, négy elem (a ruhák, a díszletek, a különleges effektusok és a zajok) működtetése kifogástalan. De hiányzik az ötödik elem, az összefüggő és a nézőt is megérintő emberi történet. Sokkal egyszerűbb az angol elsőfilmes Gary Oldman Szájukon semmi című filmje mely egy dél-londoni lumpen nagycsalád önpusztító életét festi meg. Nem kisebbségi, bevándorló csoportról van szó, hanem egyszerű, tanulatlan angolokról, akiknek kapkodó, artikulálatlan ösztönélete jóformán nélkülözi az értelmes, összefüggő beszédet. Akár a kocsmában vannak, akár otthon egymás között - munkahelyről a férfiak esetében nem is történik említés - a leggyakrabban a nemi aktust nevezik meg hol kötőszóként, hol indulatszóként, olyannyira, hogy sokszor a mondat nem is áll másból. A belső feszültség levezetésére van, aki berúg, egy másik kábítószert injekcióz magába, s akad, aki úgy megveri terhes feleségét, hogy az abortál. Ennek a zsigeri életnek a látványa elviselhetetlen lenne Eric Clapton nélkül, aki többet ad kísérőzenénél. Angol filmek esetében természetes a hihetetlenül precíz, színészi játék, melyet tovább hitelesít a londoni proletár kiejtés. Az első napok harmadik érdekessége az Üdvözöljük Szarajevóban című dokumentum-játékfilm az ugyancsak angol Michael Winterbottomtól, akinek Lidércfény című filmjét most játsszák a pesti mozik. Egyszerre vita és vádirat ez a bosnyák főváros szörnyű négy évéről, a világ közönyéről. Minden nemes szenvedélye ellenére sem tud azonban művészfilmmé emelkedni és a központi kérdéssé váló sikeres gyerekmentési akciót sem képes a felszínes emberi kapcsolatoknál mélyebbre ásni. A publicista legyőzte a rendezőben a művészt. A fesztivál soha nem látott még ennyi embert, a tengerparti főutcát a Croisettet Michael Jackson mára ígért látogatása miatt lezárták a forgalom elől. A változó időket jelzi, hogy minden vetítés előtt elhangzik a nyomatékos kétnyelvű felszólítás: kapcsoljuk ki a mobiltelefonokat. • K. K. S. Elhunyt Takács Mária Hosszan tartó, súlyos betegségben, ötvenkilenc éves korában elhunyt Takács Mária, a Magyar Televízió főmunkatársa, aki az intézmény alapító tagjainak sorába tartozott. Negyven esztendővel ezelőtt, 1957- ben lett az új médium, a televízió bemondónője. Takács Mari fokozatosan bemosolyogta magát szinte minden magyar lakásba. Már akkor megjelent a képernyőn, amikor csak kevés televízió volt az országban. Ő lett ,,a Marika”, a Magyar Televízió egyik jelképe. 1957-ben egy tehetségkutató versenyen énekelt operettprimadonna akart lenni verseny közben konferálta a társait. A teremben ott volt a televízió kísérleti adásainak egyik munkatársa is. Próbafelvételre hívta. 1958-ban már státusos bemondónő volt. Mosolya legendássá vált. A nyomorúságos időket is magabiztosan végigmosolyogta. Fehér, habos blúzaiban, tanítónénis modorával - magyartanári diplomája volt -, frissen fodrászolt hajával, a csinos, dolgos, bizakodó magyar asszony alakját testesítette meg a képernyőn. Aki kedves, de nem annyira kihívó, hogy az otthon ülő feleségek féltékenyek legyenek rá. Beszédtémává vált, hogyan fésüli a haját, miképpen festi a szemét, milyen hangsúlyokat használ. Filmszerepeket is alakított, főszereplője volt Fejér Tamás vígjátékának a Szerelemcsütörtöknek. Szerepelt a Délibáb minden mennyiségben, az Ezek a fiatalok, a Gyula vitéz télen-nyáron, valamint a Hahó Öcsi! című alkotásokban is. Majd inkább csak bemondó lett, egy idő után pedig mellőzni kezdték. Központi állományba helyezték. Fiatalabb arcokra, kihívóbb külsőre, tán kevésbé bizakodó mosolyra volt szükség. BÓTA GÁBOR AKIKRŐL BESZÉLNEK Kohl kontra Penthouse Helmut Kohl német kancellár beperelt egy szexújságot, amely karikatúrát jelentetett meg róla és feleségéről. A kancellár százezer márka kártérítést követel a Penthouse című szexmagazintól. Az újságban közölt rajzon Hannelore Kohl pucéran egy Mercedes motorházán kihívó pózban ül, és férje az autóból sóvárogva tekint rá. A kancellár bírósági döntéssel megtiltatta a Penthouse németországi kiadójának, hogy a rajzot további kiadványokban felhasználja. Most pedig személyiségi jogainak megsértése miatt perelte be a kiadót, valamint a lap két szerkesztőjét. A perrel azonban feltehetően azt is elérte, hogy a Penthouse ominózus száma rekordárakon kel el a német fekete piacon. Heyerdahl díszdoktor lett Díszdoktorrá avatta a limai Federico Villareal Egyetem Thor Heyerdahl norvég tudóst a Kon-Tiki tutajon tett utazásának 50. évfordulója alkalmából. A most 83 éves Heyerdahl 1947-ben egy ókori módszerekkel épített, ókori eszközökkel felszerelt tutajon ötödmagával átszelte a Csendes-óceánt a perui partoktól Francia-Polinéziáig. 101 napig tartó utazásával bebizonyította, hogy az amerikai indiánok is képesek voltak ekkora tengeri út megtételére, s ők népesíthették be a szigetvilágot. A Kon-Tiki tutaj útja után a szintén ókori mintára épített Ra papiruszhajókon tett utazásaival híressé vált tudós évek óta Peruban él, s a díszdoktori papirusztekercset is ott vette át. Vita az O sole mio körül A müncheni Szabadalmi Hivatal döntőbírósága e héten megkezdte a tárgyalást annak eldöntésére, hogy az olyan közkedvelt dalok, mint az O sole mio a szórakoztató vagy a komolyzene kategóriájába tartoznak-e. A kérdés ilyen vagy olyan értelemben való eldöntése komoly összegű nyereséget vagy veszteséget jelenthet a Gema német műsorsugárzási és mechanikai sokszorosító társaságnak. A Gema ugyanis a „három tenor" tavaly nyári koncertjeiért 1,5 millió márkát követel Matthias Hoffmann mannheimi impresszáriótól azon a címen, hogy azok közvetítéséért a szórakoztató zene tarifája szerint jár a tiszteletdíj, nem pedig a komolyzenéé szerint, amely ebben az esetben csupán 40000 márkát tenne ki. Hiába, a könnyű még mindig drágább. Lesz búcsúária? Május 6-án ünnepelte harmincéves operaházi tagságát a bécsi Staatsoperben a világhírű spanyol tenorista, Placido Domingo. Domingo nem kevesebb, mint 194 alkalommal lépett fel a bécsi operaházban azóta, hogy 1967. május 19-én először énekelte Verdi Don Carlosának címszerepét. Három évtizeden át 163 előadásban 27 különböző szerepet alakított, négy koncerten énekelt és 27 alkalommal hét különböző operát is dirigált a Ringen. Jubileumi fellépései - mint 1992 májusában a 25. is - immár családias hangulatú ünnepséggé váltak. Az ünnepi hangulatot most csak egyvalami árnyékolja be: tartják magukat azok a híresztelések, amelyek szerint esetleg búcsút vesz a Staatsopertől. Erről a búcsúáriáról biztos szívesen lemondana a bécsi közönség. TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁSOK Egy házban az ellenséggel Két hónapon át zsarolókkal volt kénytelen megosztani lakását az Új Kereskedő című hirdetési havilap főszerkesztője, Csabai Ágnes és helyettese, Orbán Sándor. Az élettársak végül feljelentést tettek. Az ügyben nemrégiben jogerős végzés született: Milák József négy év, Payerl Barnabás két év tíz hónap, Sztankó Attila három év hat hónap börtönbüntetést kapott. A negyedrendű vádlott Bényi András, a Kereskedő című havilap főszerkesztője volt, őt önbíráskodás bűntettében, mint felbujtót találta bűnösnek a másodfokú bíróság. A vádirat szerint Bényi András és a sértett Csabai Ágnes 1993 júliusától 50-50 százalékos tulajdonosai voltak a Kereskedő című lapnak. Miután kapcsolatuk elmérgesedett, Csabai Ágnes - a lap dolgozóival és a hirdetők 80 százalékával együtt - otthagyta a lapot, s megalapították az Új Kereskedőt. Bényi először rendőrséghez fordult, hogy elszámolási vitájukat rendezzék, majd más, manapság kedvelt megoldást választott, zsarolókat fogadott. 1994. március 19-én a „pénzbehajtó fiúk” meg is jelentek Csabai és Orbán XVIII. kerületi háza előtt és közölték: őket Bényi küldte, hogy szerezzenek vissza 2,2 millió forintot és a cég Mazdáját. Majd újabb fordulat következett és a zsarolók felajánlották, hogy megvédik a sértetteket. Mert, mondták, ha ők nem vállalják a behajtást, Bényi úgy is másokat fog küldeni, akik Csabai Ágnest megerőszakolják, Orbán Sándort megverik, gyereküket pedig leütik. Ily módon az első- illetve a másodrendű vádlott 150 ezer, míg a harmadrendű vádlott 100 ezer forint védelmi pénzt kért. A három férfi még aznap megkezdte „védelmi” tevékenységét - Orbánt elkísérték egy fellépésére, később üzleti tárgyalásokra is. Innentől kezdve idejük nagy részét a sértettek lakásán töltötték, általában ott is aludtak, s folyamatosan fenyegették őket. A kacifántos történet bravúros rendőri akcióval ért véget. 1994 júliusában a zsarolók közölték, hogy Bényi Andrástól újabb megbízást kaptak, miszerint a Mazdát adják át neki. Felajánlották, hogy elállnak a behajtástól, ha Orbánék 700 ezer forintot fizetnek nekik. Ekkor Orbán feljelentést tett a XIV. kerületi rendőrkapitányságon. A 700 ezer forint átadásának napját 1994. július 21-ére tűzték ki, a helyszín egy buszvégállomás volt. A téren mindenki rendőr volt, a virágárustól, a BKV ellenőrön át a szerelmespárig. Egy rendőr szappanárusnak „öltözött”. Kivitte a kapitányság teljes ellátmányát, s állítólag a rajtaütésig igen jól ment az üzlet... Adott jelre aztán a behajtókat elfogták, márciusban pedig zsarolás bűntette miatt elítélte őket a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság. Bényi András, a Kereskedő című havilap főszerkesztőjének börtönbüntetését három év próbaidőre felfüggesztették. •D. E. Új filmfesztivál kezdődik A már hagyományosnak tekinthető Országos Független Film- és Videoszemle és a Mediawave után május közepén új filmfesztivált rendeznek hazánkban. Az Open Film Festivalra (OFF) korosztálytól és végzettségtől függetlenül, műfaji és időbeli megkötöttség nélkül profik, független filmesek és amatőrök is jelentkezhettek. Az egyetemisták és főiskolások által első ízben szervezett fesztivált - melyre 250 filmalkotás és 40 forgatókönyv, valamint szinopszis érkezett - május 15-17. között a fővárosi Blue Box és a Cirko Gejzír mozikban rendezik meg. A nyílt fesztiválon az öszszes benevezett, mintegy 50 órányi filmet levetítik. A magyarokon kívül Görögország, Izrael, Norvégia és Németország is részt vesz a rendezvényen. Az általuk delegált alkotásokat, valamint a magyarországi idei fesztiválgyőztesek filmjeit információs vetítéseken a Cirko Gejzír moziban mutatják be. A filmes zsűri tagjai Ember Judit és Surányi András filmrendezők, Lengyel Zsolt tévérendező, Szabó Gábor operatőr, valamint Wessely Anna szociológus, a forgatókönyves zsűri tagjai pedig Orsós Jakab László, Babarczy Eszter és Balassa Péter esztéták, valamint Enyedi Ildikó filmrendező és Németh Gábor lesznek. Az OFF egyik különlegessége, hogy a zsűritagok a vetítések után konzultációt tartanak az alkotók részvételével. Mivel a nevezettek között profi, független és amatőr filmesek is képviseltetik magukat, a győztes film és forgatókönyv elbírálásánál a legfőbb szempont az lesz, hogy az alkotó személyisége, ötletgazdagsága mennyire jelenik meg művében. Az ingyenes vetítéseket követően 17-én a Tálió Music Clubban öt kategóriában osztják ki a Képzőművészeti Főiskolán, bronzból készült úgynevezett OFFKÁR díjakat. •Th. B. 1997. MÁJUS 10., SZOMBAT Miért? A fehér Suzuki csomagtartóján egy karcolás sem látszott a szikrázó délelőtt napsütésben. Az autó kissé megdőlve állt az útmenti árokban, elejét felismerhetetlenné zúzta az öles fa törzse. A roncs mellett a füvön, fekete fóliával letakarva négy halott feküdt. A rohamkocsin még villogott a kék fény, de a mentősöknek már nem volt teendőjük - az autó vezetőjét, az egyetlen túlélőt elszállították. A pécsi orvosházaspár és három gyermeke a Balaton felé igyekezett. Családi kirándulásra indultak. Legidősebb fiuk az idén érettségizett volna. Társai szerették, csendes, kedves srác volt. A középső nemrég múlt tizenöt éves, a legkisebbnek, a család kedvencének még két év sem jutott az életből. Az autót anyjuk vezette. Az idő gyönyörű volt, a látási viszonyok megfelelőek. Egyszer talán kiderül, miért is vesztette el az asszony az uralmát a gépjármű felett, és miért repült le a somogyi országútról. Bármi is történt abban a végzetes másodpercben, a három gyermeket és apjukat semmi sem fogja már feltámasztani. Amikor a helyszínelők visszafordították a döbbenten álló autósokat, egy ideig mindannyian óvatosan nyomtuk a gázpedált. Aztán újból rátapostunk. Kaján dolgok Az Iskola a határon című regény írója, Ottlik Géza 85 éve született