Magyar Hírlap, 1997. május (30. évfolyam, 113-125. szám)

1997-05-24 / 119. szám

20 Magyar Hírlap Van képünk hozzá T. Ház! o›o ISI oO) ›2 1?Q‚ O) £ O oLU Tankerek és rezesek Hűvös a reggel a folyó mellett a Tiszaújlak-Tiszabecs határátke­lőhelyen. Az itt még sebes és sekély Tisza keskeny hídjára fel­hajtva még láthatjuk a töltésen húzódó egykori vasfüggöny ma­radványait. A határátkelőhely szinte összenőtt a régi vashíddal. Az átkelésre várakozó autók több száz méteres sort alkotnak. Rendszerint két kocsisor van. Az egyik hosszú, szinte mozdulat­lan. A másik valamivel rövidebb, és gyorsabban is halad. Függönytartó és biztosítás K. István 2104-es kombi Ladájával fél nyolc körül áll be a hosszabbik sor végére. István nem „főfoglalkozású”, csak annyit jár jövedelemkiegészítésképpen Magyarországra, hogy a drága kötelező felelősség­biztosítás költségei némi felesleggel azért megtérüljenek. István fából készült, összerakható függönytartókat visz a nyír­egyházi piacra. Mivel ő nem jár mindennap, nem ad annyi borra­valót a határőröknek, hogy beállhasson a „kivételezettek” kocsi­sorába. - Már hajnal óta itt állok, és alig haladtam pár métert. A falu­beli szomszédom azzal a szürke Audival meg már másodszor fordul - mondja kilenc óra körül. Az az érzésem támad, hogy a hosszabb sor nem is mozdul. Hogyan lehet vajon akkor ebből megélni, ha csak a várakozás fél napot vesz igénybe.­­ Nézze, otthon le van nekem gyártva ötven „komplett” füg­gönytartó. Ezeket ezen a héten, hogy hányszorra sikerül, még nem tudom, de elviszem Nyíregyházára az egyik rokonomhoz. Amikor az összes ott lesz, egy hétre kiköltözök a nyíregyházi pi­acra a fiammal, és maradok, amíg mindet el nem adom. A tartályok népe Öt kategóriába sorolhatók a kárpátaljai legális és illegális kisha­­tár-forgalmazók. Az első, legjellegzetesebb és igen népes társa­dalom a „tankerek” népe. A tankerek képviselői benzin- és gáz­olaj-csempészéssel foglalkoznak. Legtöbbjük régebbi típusú Mercedesben ül, de megtalálható az autók között majdnem min­den európai márka­­ többségük tizenéves. Ezen autók előnye a nagy, 70-90 literes benzintank. A tankerek többsége a haladó „protekciós” sorból startol, és naponta 2-4-szer is megjárja az utat. A tartályokból a benzint vagy a gázolajat a legközelebbi fal­vak egyikében valamelyik rokonuknál, ismerősüknél vagy üzlet­társuknál eresztik le. Sok szabolcsi, nyírségi udvar funkcionál üzemanyag-töltő állomásként. Minél közelebb jár az ember az ukrán határhoz, annál ol­csóbb az ukrán benzin és gázolaj, és annál nagyobb arányban él a határforgalomból a lakosság. Tiszabecs, Penyige, Vámosoro­­szi, Csaorda, Milota, a túloldalon pedig Tiszaújlak, Csetfalva, Keresztúr, Tiszaújhely és Tiszabökény helyi gazdasága teljesen ráépült a kishatárforgalomra. A tankerek népe addig fogja fenn­tartani magát az üzemanyag-szállításból, amíg az árak a két olda­lon ki nem egyenlítődnek. Amatőrök, félamatőrök A benzint és gázolajat forgalmazók következő kategóriáját a ke­vésbé bevágódott tankerek alkotják, akik naponta csak egyszer tudnak átjutni a határon. Ez azonban nagy hátrány a profit szem­pontjából, mert a költségtényezőként jelentkező biztosítást ne­kik is ki kell fizetni. Ők is kizárólag a csempészésből élnek, de nem tejelnek annyit a vámosoknál. A következő csoport a „félamatőr” csempészeké. Ide tar­toznak azok a határt gépkocsival járó kárpátaljaiak, akiknek van más foglalkozásuk is, így nem naponta járnak át. Ők egyéb termékeket - főként cigarettát, vodkát, autóalkatrészeket szállítanak át az egyik oldalra, és olcsó ruhaneműt, valamint elektronikai cikkeket - faliórákat, távol-keleti rádiósmagnó­kat visznek vissza a beregszászi, munkácsi és ungvári fekete­piacokra. Checkpoint Charlie Délhez közelít már az idő, amikor átjutunk az első „check­­pointon”­­ a rendőrség által ellenőrzött sorompón. Innen még fél óra várakozás, és eljutunk az ukrán határőr-katona sorompó­jáig. Ő még nem vizsgálja az úti okmányokat, rádión kapja az utasítást, hogy hány autót és kit engedhet be. A menet azonban még innen is csigalassúsággal halad. Hirtelen meglódul a sor. Egymás után kezdik ereszteni az előttünk álló kocsikat. Ahhoz képest, hogy kora reggel óta csak araszoltunk, de leginkább álltunk, most hatalmas iramban hala­dunk az ukrán határőr felé. Értetlenül állok a tempóváltás előtt. - Nagy szerencsénk van - mondja István. - Jönnek a rezesek. Rezesbanda mobiltelefonnal Természetesen nem egy fúvószenekar tagjairól van szó. A re­zesek nagy vrzennyiségben „exportálnak” színesfémet. A szí­nesfém-csempészek csoportja két mikrobusszal és néhány sze­mélygépkocsival sorolt be a „preferáltak” kocsisorába. Kívül­ről nézve úgy tűnik, hogy ezek a kocsik sem szállítanak egyebet a szokásos lim-lomnál. Táskák, kartondobozok, a szokásos pi­tiáner csempészáru látható az ablakokon keresztül. De ezek­ben a járművekben rejtekhelyek bújnak meg. A határ bárme­lyik oldalán dolgozó autószerelő karosszérialakatos vagy he­gesztő elvégzi a szükséges átalakításokat. Valamennyi, a határt járó autóban vannak kialakítva ilyen rejtekhelyek. A rezesek átkelése jól megvan szervezve. Mobiltelefonon tartják a kapcsolatot a vámosokkal. Amikor a sorompóhoz ér­nek, előttük úgy megtisztítják a terepet, mint egy repülőgép előtt a kifutópályát felszálláskor. Erre azért van szükség, nehogy aztán a magyar oldalra átjut­va dugóba keveredjenek. Ez ugyanis magában rejti annak a ve­szélyét, hogy a határátkelőhely közelében a közlekedésrendé­­szet és - ahogy itt nevezik - a „kommandósok” ellenőrzi őket. Ezért a „rezeskonvoj” a határon átjutva különböző mellékuta­kon szétszóródva gyorsan felszívódik. Az átkelési „szertartást” azonban a látszat kedvéért a rezeseknél is elvégzik. Nagy sze­rencsének tartják a „halandó” sorbanállók, ha belekerülnek abba a folyamba, amikor a rezesek előtt tisztítják a határőrök az utat. Ez a szerencse ért most minket is. A munkácsi keményfiúk - És mi a helyzet a drogosokkal és a fegyvercsempészekkel? - kérdem Istvántól. - Nézze, én gyakran járok át és sok mindent hallok róla, de itt, a határnál nem látok belőle semmit. De biztos, hogy létezik. Én a falumban ismerek mindenkit, aki benzinnel, gázolajjal, rézzel, cigarettával vagy autóalkatrészekkel seftel. Aki azon­ban ezek egyikét sem csinálja, vagy csak pár hónapja kezdett el kishatározni, és máris majdnem új Audit vett, az feltehetően ilyesmiben utazik. A helyi vám­­ a „reket” Dél is elmúlt, amikor már csak egy autóbusz választ el minket a vámostól. A busz szinte teljesen üres, alig ül benne 10-15 ember. Kissé érthetetlen, hogy amíg több tíz ember várakozik a gyalo­gossorban kerékpárral, nagy táskákkal, addig az autóbusz félig üresen áll . Azért nincs benne sok ember, mert alig van ülés. Ki­szedték a székeket, hogy legyen hely a ládáknak, amit majd a nyíregyházi piacról hoznak visszafelé - mondja István. Ezek az emberek vannak a legnagyobb veszélyben, mert már viszonylag komoly pénzeket mozgatnak át a határon, és a maffia igen sú­lyosan „reketteli” őket. A „rekettelés” a kárpátaljai szóhaszná­latban a vállalkozók, piacolók zsarolását jelenti - ahogy a ma­gyar sajtó nagyon finoman, de helytelenül nevezi­­ védőpénz­szedést. Azonban még mindig szerencsésebben járnak a buszo­­zók, ha „megrekettelik” őket, mint ha kirabolják a buszt. Finis Fél egy múlt, mire átérünk a magyar oldalra. Az ukrán vámos nem szórakozott sokat velünk. Látta, hogy „nagyon kicsi halak” vagyunk, nem is sokat nézelődött. István szerint ez leginkább a rezeseknek köszönhető. Az ukrán vámosok ugyanis általában ráérősen beszélgetnek egymással, dohányozgatnak, és egyálta­lán nem sietnek továbbengedni a forgalmat. A magyar admi­nisztráció már könnyen és komplikációk nélkül történik. Mielőtt beérnénk Tiszabecsre, egy mozgó határvadász cso­port még egyszer utoljára megállít bennünket. A három-négy kommandós szerelésbe öltözött katona vezetője még egyszer elkéri a papírokat, majd miután mindent rendben találnak, to­vábbengednek bennünket. Nyíregyházáig már komplikációk nélkül eljutunk. Itt István letér Józsefváros irányába, én pedig megköszönöm a fuvart, és elindulok a pályaudvar felé, közben pedig azon gondolkodom, hogy ha minden vámrendelkezést következetesen betartanának és az átkelőket kellőképpen elle­nőriznék a magyar-ukrán kishatáron, akkor vajon miből élne meg fél Kárpátalja? TURÁNYI-VADNAY SZABOLCS KRÓNIKA Domingo marad MH-Bécs______________ Rajongói fellélegezhettek: pletyka maradt a híresztelés, hogy Placido Domingo bú­csút mond a színpadnak. A neves tenor parádés előadás­sal ünnepelte első bécsi ope­raházi fellépésének 30. év­fordulóját. Az ünnepi alkalomra a bé­csi Ház a Ringen Umberto Giordano Fedoráját tűzte műsorra, azt az operát, amelynek nem könnyű (Lo­ris) főszerepe Domingo egyik nevezetes alakítása. A közönség még a szünetben is azt találgatta, vajon az elő­adás végén nem rukkol-e ki Domingo a visszavonulás hí­rével. Szerencsére nem ez történt. „Ha olyan jó formá­ban leszek, mint ma, akkor jövőre Prófétaként ismét itt leszek” - búcsúzott Domin­go, Meyerbeer ugyanilyen cí­mű operájának jövő évi be­mutatójára célozva. A művészt Joan Holender igazgató, a régi barát köszön­tötte fel abból az alkalomból, hogy harminc évvel ezelőtt - akkor a Don Carlosban - lé­pett először a bécsi Staats­oper színpadára. Azóta 163 előadáson 27 szerepet éne­kelt, s ehhez jön még számta­lan karmesteri szereplése. A jubileumi előadáson Domin­go ragyogó techniáját, muzi­kalitását, színészi kvalitásait teljes nagyszerűségében csil­logtatta - de méltó volt hozzá az egész társulat. A tapsor­kán és virágözön így az elő­adásnak is szólt, bár kétség­kívül tükrözte a megköny­­nyebbülést is amiatt, hogy Domingót a jövőben sem kell nélkülözniük az opera bará­tainak. •Sz.J. Egy betű - egy műalkotás Most hétvégén hetedik alka­lommal rendezi meg a Ma­gyar Zsidó Kulturális Egye­sület a zsidó kultúra napjait. Szombaton este 7-től a Rad­nóti Színházban lehet megte­kinteni George Tábori Mein Kampf című bohózatát, majd az előadást kötetlen beszél­getés követi a színház igazga­tójával, valamint a darab ren­dezőjével és főszereplőivel. Vasárnap 10 órától a Dohány utcai zsinagóga mögötti em­lékfánál 22 képzőművész részvételével kezdődik az Aleibész-happening. Az Eu­rópában egyedülálló rendez­vényen a művészek a héber ABC 22 kisorsolt betűjének ihletésére hoznak létre egy­­egy műalkotást a helyszínen. Szintén vasárnap este 7 órá­tól Szombat Szalon címmel az egyesület folyóiratának irodalmi estjére kerül sor ne­ves írók közreműködésével a Ruttkai Éva Színházban. Az estet követő árverés után a délelőtti Alefbész-alkotók az elkelt műveikért kapott pénzt felajánlják a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület javára. Akár az irodalmárok, a képzőművészek is ingyen segítik részvételükkel a ne­héz anyagi helyzetben lévő egyesület programjait. •J.P. Átigazolás F­iam, Gábor az elmúlt hétvégén Norbertként játszott nemzetközi futball­mérkőzést. Ötször talált a né­metek hálójába. Miután Nor­bert meggyógyult, így fiam ma Ákos bőrébe bújva rúg­hatja a lasztit a községi sport­egylet színeiben. Tizenkét éves fiam kény­szerből hódol inkognitóban labdaszenvedélyének. A köz­ségi sportegylet ugyanis nem tudja megvenni Gábor fia­mat. Pedig az ára mindössze tízezer forint. Ennyit kér érte a Ferencváros, amely egy éve igazolta le. Több mint fél év­vel ezelőtt néhány becsúszott hármas miatt szülői döntéssel eltiltottuk a focitól. De jött a jó idő, a hóval együtt elolvadt a szülői szigor is. A meccs meg akkor az igazi, ha tétje van. Ám a Fradinál egyre többet koptatta a kispadot. Gábornak kellett egy csapat. Ezért a grundon keresett új együttest magának. A kö­lyökcsapat edzője - aki főál­lásban a környék postásbá­csija - tárgyalásokat kezde­ményezett Gáborért. A fiam azt mondja, ha sikerül, két vagy három futball-labdáért meg tudja őt venni. Már csaknem cinkos let­tem én is. Azt találtam java­solni a fiamnak: szerezzünk orvosi igazolást például aller­giára, amivel leszázalékolják a Fraditól. Aztán majd ki­gyógyul belőle. A fiam nem értett egyet ve­lem: „fizessenek csak értem. Még ha labdával is. Majd egyszer innen is jó áron to­vábbadnak. Csak nehogy megint letiltsatok. ” T.IIII. Halász Judit koncertje a tévében „Nem halhatsz meg, hiszen hozzátartozol a gyerekko­runkhoz. .- írta Halász Judit korábbi balesete után egy azó­ta felnőtt gyermeknézője. Mint ismeretes, egy rendőrau­tó ütötte el a művésznőt, aki hosszú ideig nem tudott fellép­ni. Az egész ország aggódott érte. Szerencsére már felgyó­gyult és május tizenegyedikén jótékonysági koncertet adott a Vígszínházban, ahová meghív­ta azokat a gyerekeket és azon intézményeknek a képviselőit, amelyek együttérzésüket fe­jezték ki a betegsége idején. Vasárnap, a gyereknapon en­nek a koncertnek a felvételét sugározza a Magyar Televízió I-es csatornája 16.35-kor, Ró­zsa János rendezésében. A koncert - melyet a Zikkurat Színpadi Ügynökség Kft. szer­vezett - anyaga Halász Judit első lemezétől az utolsóig tar­talmaz dalokat. •B.G. 1997. MÁJUS 24., SZOMBAT AKIKRŐL BESZÉLNEK Ki a sztár? A filmmetropolis, Los An­geles producerei, színészei és egyéb, a mozgóképipar­ban érdekelt prominensei megdöbbenéssel kénytele­nek tudomásul venni, hogy székhelyükön egy szakmán kívüli a legnagyobb sztár. Legalábbis a vagyonát te­kintve! A város legmódosabb lakója Rupert Murdoch, a sajtócézár. Vagyonát 3,2 milliárd dollárra teszik, míg a filmbrancsban a jöve­delmi lista élén álló David Greffen mene­dzser még 2 milliárd dollárral sem dicseked­het, Steven Spielberg (képünk) rendező pe­dig rongyos 1 milliárddal kénytelen megelé­gedni. A hírek szerint meg is elégszik vele.­ ­ Építő rombolás Sylvester Stallone a héten két szerepben is mu­tatkozott. Először egy régi épület falának le­rombolásához szerződtették Hamburgba. A nagy fotó- tv- és filmfelhajtás tulajdonkép­pen a Planet Hollywood étteremhálózat ham­burgi fiókjának alapkőletételére kívánta fel­hívni a figyelmet. A másik e heti Stallone-sze­­rep jóval szelídebb volt, az 50 éves filmsztár ugyanis Londonban házasságot kötött barát­nőjével, Jennifer Flavinnal, aki hamarosan vi­lágra hozza második gyereküket. Diszkós püspök Roy Williamson southwarki püspök nem ad a formaságokra. A brit egyházfi a BBC máso­dik programjában két hétre átveszi az egyik szabadságát töltő műsorvezető szerepét. A reggeli adást vezeti, amelyben a hírek, időjá­rás- és közlekedési jelentések mellett kemény rockzene is felcsendül, nem kímélve az ébre­­dezőket. Hívei ezért kedveskedve, tulajdon­képpen elismerésként úgy is emlegetik Wil­­liamsont: „Ő a mi disc-jockeynk!” Jobb későn A 104 éves Molly Maxwell a legidősebb és egyben legfiatalabb diplomása a cambridge-i egyetemnek. 80 évvel ezelőtt tette le az utol­só szigorlatát modern nyelvekből. Diplomát azonban nem kapott, mert akkor még a szigo­rúan konzervatív brit egyetem nőknek nem adott diplomát. Most, nyolc évtized múltán ünnepélyesen átadták neki az okmányt, hi­szen ő Cambridge legidősebb még élő növen­déke. A legédesebb Nemrég köszöntötték ked­velői a kitűnő amerikai filmszínésznőt és énekes­nőt, Barbra Streisandot 50. születésnapján, és most újabb jókívánságokkal hal­mozhatják el. Férjhez megy James Brolin színészhez. A ------------------ tv-interjúban a jövendő férj elmondta, hogy szerelmük az első találkozás pillanatában kivirágzott, hiszen „Barbra a leg­édesebb nő, akit valaha is ismertem.” Barbra elégedett lehet a bókkal, mert eddig többnyi­re fanyarnak nevezték korábbi szerelmei. Véletlen Al Bano olasz énekes bepereli Michael Jacksont. Azzal vádolja az amerikai popsztárt, hogy az ellopta tőle I cigni di Balaka (Balak­a hattyúi) című szerzeményét. A szakértők meg­állapították, hogy az olasz dalnak 37 taktusa valóban azonos Jackson Will your be there számával. A hasonlóság tisztára véletlen - vé­dekezik Jackson, aki egyszer már találkozott plágiumügyben Al Banóval. Úgy látszik, túlsá­gosan egyforma a zenei ízlésük. Ez nem kevés Berthe és Louis Beuverot pünkösdkor ülték meg a burgundiai Sullyban 73. házassági év­fordulójukat. Berthe 91 éves, Louis 98. A francia feleség biztosította a gratulálókat: „Mi még mindig úgy szeretjük egymást, mint házasságunk első napján, és meg is csókoljuk egymást naponta, mint a boldog szerelme­sek.” A férj erre csak némán bólintott. Le­het, hogy ebben az mozdulatban rejlik az iga­zi titok? TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁS Tyúklopásba keveredett - megverték a rendőrök Pánki József 1995. március 16-án este tyúklopási ügybe keveredett. Legalábbis ezzel gyanúsította meg őt három rendőr a Bács-Kiskun me­gyei Fájsz községben. Pánkit hason és mellbe rúgták, majd mikor a földre esett, tovább bántalmazták. Az ügyészség kényszervallatás bűntette miatt emelt vádat a rendőrök ellen, végül az elsőfokon el­járó kecskeméti városi bíró­ság hivatalos eljárásban való bántalmazás vétsége miatt marasztalta el a vádlottakat, köztük a fajszi körzeti megbí­zottat. A sértett a bíróságon a kö­vetkezőképp mesélte el a tör­ténteket: „Az elsőrendű vád­lott megállt tőlem két lépésre és azzal gyanúsított, hogy tyúkokat loptam. Felszólí­tott, hogy azonnal mondjam meg, hol vannak. Én közöl­tem vele, hogy nem loptam el semmiféle tyúkot, és ezt ta­núkkal bizonyítani is tudom. Ekkor az elsőrendű vádlott azt mondta, hogy ha nem én voltam, akkor mondjam meg, kik követték el a tyúklopást, nekem erről tudnom kell, mert én is cigány vagyok.” A vádlott ezzel szemben úgy vallott, hogy „miután minden tisztázódott, semmilyen in­tézkedésre nem volt ok, így a helyszínről eltávoztunk.” Pánki József bántalmazá­sának négy szemtanúja is volt, akik a nyomozás során terhelő vallomást tettek a rendőrök ellen. Egyikük ké­sőbb visszavonta vallomását. Az eljárást folytató bíró 1996. október 28-ára helyszí­ni tárgyalást tűzött ki, amely­nek lényege az volt, hogy az érintettek - a sértett, a vád­lottak és a tanúk - vallomá­sainak megfelelően a helyszí­nen rekonstruálják az esemé­nyeket. A faluból több száz lakó is megjelent ezen a tárgyaláson, néhányuk transzparensekkel felszerel­kezve, s követelték a rend­őrök visszahelyezését. „Egyenlő jogokat a ma­gyar embereknek is!”, „Ren­det a faluban. Kérjük a rend­őrünk visszahelyezését!” - állt a táblákon. A demonstra­tív összejövetelen Fájsz pol­gármestere is részt vett, majd a tárgyalás befejeztével petí­ciót kívánt átnyújtani a bíró­nak, de ennek átvételét a bíró megtagadta. Azóta elsőfokú ítélet született, a bíróság bán­talmazás hivatalos eljárásban vétségét állapította meg a vádlottak terhére. Jogi képvi­selőjük fellebbezett, az ügyet másodfokon jövő hétfőn tár­gyalják a Bács-Kiskun me­gyei bíróságon. • Dusza Erika A Supertramp Budapesten Vasárnap este nyolc órakor a Budapest Sportcsarnokban lép fel a hetvenes évek egyik legsikeresebb rockzenekara, a brit Supertramp, amely a kö­zelmúltban diadalmasan visz­­szatért a koncertéletbe. A Supertrampet 1969-ben alapította Richard (Rick) Da­vies énekes-billentyűs és Ro­ger Hodgson énekes-gitáros. Kezdeti próbálkozásaikat egy holland milliomos támogatta, s ennek köszönhetően lemez­szerződéshez jutottak, de első albumuk és koncertjeik nem nyerték el a közönség tetszé­sét, s ezért a zenekar hamaro­san feloszlott. 1974-ben Hodg­son és Davies újjászervezte az együttest, és Crime Of The Century című lemezükkel egy csapásra a világ élvonalába ke­rültek. A Supertramp 1977- ben az Egyesült Államokba költözött, és Breakfast In America című albumukról több dal is a slágerlisták élére került. A nyolcvanas években sorozatban adták ki lemezei­ket, amelyek közül az Auto­biography Of Supertramp cí­mű válogatás és az 1987-es Free As A Bird különösen si­keres volt. Ezután csendes idő­szak következett. A nagy visszatérést a Some Things Never Change című új stúdió­lemez idén márciusi megjele­nése hozta. Az album - és első világslágere, a You Win I Lose - Jack Douglas produceri köz­reműködésével készült. A Su­pertramp ezekben a hónapok­ban világturnén mutatja be az új lemezt. •Re. A. Elrajzolt világ Gyermeknap

Next