Magyar Hírlap, 1997. június (30. évfolyam, 126-137. szám)
1997-06-04 / 128. szám
16 Magyar Hírlap HATTER - BELFÖLD 1997. JÚNIUS 4., SZERDA Saját érdekeik védelmére szövetkeznek a hivatásos kijáróemberek Lobbysták a szürkezónában A közvélekedésben a lobbyzás többnyire egyet jelent a döntéshozók megvesztegetésével, s valóban kideríthetetlen, hogy ezekben a diszkrét ügyletekben történik-e pénzmozgás is a szereplők között. A zavarosban halászók mellett hivatásszerűen csupán kevesen, talán kéttucatnyian foglalkoznak a nagyobb ügyek egyengetésével. A negatívan csengő lobbyzás szó helyett ők jobb híján a külföldön elterjedt „public affairs” és „government relations” fogalmakkal jelölik saját tevékenységüket, amelyet mereven elhatárolnak a korrupciótól. Nemcsak a magánéletben, hanem a Parlament folyosóin is szinte mindenki igyekszik a nagy hatalmúnak remélt urak figyelmébe ajánlani ezt-azt. A nagyobb jelentőségű döntések, magas nyereséggel kecsegtető pályázatok elbírálása kapcsán azután a legtöbben biztosra veszik, hogy ezt vastagra tömött zsebek övezték. Kevesek gondolnak arra, hogy a kijárás egy önálló szakma is lehet. Éppen ennek tisztázása, a pejoratív felhang eloszlatása érdekében határozták el e tevékenység űzői egy szövetség megalakítását, aminek az előkészületeiről ma tanácskoznak egy budapesti szállodában. A találkozót szervező Suha György, a miniszterelnök korábbi sajtótitkára, jelenleg egy PR-tanácsadó kft. tulajdonos-ügyvezetője úgy véli, a szövetség legfőbb célja lehet a lobbyzás önálló szakmaként való elismertetése, komoly képzési háttér megteremtése, s a tevékenységnek kereteket adó lobbytörvény előkészítésében való részvétel. A lobbyzás valójában nem más, mint az üzleti életben részt vevők és a döntéshozók közötti párbeszéd, információáramoltatás egyik formája -határozza meg a fogalmat annak egyik gyakorlati alkalmazója, Vidos Tibor, a GJW politikai és kommunikációs tanácsadó kft. igazgatója. Ez segíthet hozzá az üzleti ajánlat megismertetéséhez és kedvező beállításához, a szükséges adminisztratív döntés, esetleg jogi szabályozás meghozatalához, megváltoztatásához vagy éppen megakadályozásához. Ezt azonban nemcsak a megkörnyékezett döntéshozók lepénzelésével lehet elérni. Aktív információcsere Az esetek többségében ugyanis a döntéshozók eleve előnyhöz jutnak a kapcsolatfelvétel révén: értékes információkat szerezhetnek, befolyásolhatják az ajánlatot, intézkedésükkel szakmai sikereket könyvelhetnek el, szerepelhetnek a nyilvánosság előtt vagy egy beruházás támogatásával hozzásegíthetik választókörzetüket a fejlődéshez. A jó hírnév megőrzése érdekében a lobbystának nem ajánlatos megvesztegetésbe bocsátkozni, s ezt - Vidos állítása szerint - a legtöbb külföldi ügyfél határozottan ki is zárja. „Szürke”, nehezen áttekinthető zónának számítanak már a büfében közösen elfogyasztott és a lobbysta által kifizetett kávétól a külföldi konferencián való térítésmentes részvételig terjedő események is. A kijáróembernek az a dolga, hogy feltérképezze a döntéshozási éselőkészítési folyamatot, kapcsolatba lépjen az illetékesekkel s az őket befolyásolni képes személyekkel, végül bemutassa és kedvező helyzetbe hozza az ajánlatot, sugallva azokat az előnyöket is, amelyeket az ügy támogatása hozhat a döntéshozónak. Vidos vallja, hosszú távon nem kifzetődő a döntéshozó gyenge pontjaira apellálva fenyegetni, zsarolni, de a döntés elmaradásának esetleges negatív következményeire fel lehet hívni a figyelmét. Az győz, aki nagyobb tamtamot ver A lobbynak olyasmit kell képviselnie, ami megvédhető és igaz. Szerencsére sokféle igazság van, s a gyakorlatban rendszerint az győz, aki nagyobb tamtamot ver - vélekedett Szántó Péter, a Noguchi & Peters közép-európai kommunikációs cég elnök-igazgatója. A témát ősztől tanfolyamon oktató szakember szerint a lobbyzás első fázisa, az információgyűjtés a legfontosabb. A lobbyszervezetek figyelemmel kísérik a parlament és a hivatalok tevékenységét. Ha a hatalom berkeiben felvetődik A nagy ügyek már a Parlament folyosóján - angolul a lobbyban - vagy a büfében eldőlhetnek, az ülésteremben csak szentesítésük történik fotó: isza ferenc Bérlet a Pannonhoz! zo Sy 3UJ ZzSu2 Pannon GSM MX-3000 PTM ft. mobiltelefon LUU ■ C /hónap! Előfizetés 9.900 forintnyi ingyenes beszélgetéssel* csak 19.900 Ft! Ha május 23. és június 14. között 19.900 forintért előfizet a Pannon GSM szolgáltatására - amely 6 x 1.650 Ft értékű ingyenes belföldi beszélgetést is tartalmaz akkor Ön is megkapja a Pannon GSM bérletet. E bérlettel máris használhatja az új, világszínvonalú Pannon GSM MX-3000 mobiltelefont, amely egy született zseni. Hiszen a Pannon GSM MX-3000 mobiltelefon már születése pillanatában is olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint felnőtt társai: intelligens, vele igénybe vehetők a Pannon GSM különleges szolgáltatásai. Magyarnyelvű menürendszere egyszerűvé teszi a készülék használatát. Továbbá kézhezálló, egyedi, modern forma és kedvező kapacitású akkumulátor jellemzik. Mi több, az ára is zseniális: Önnek havonta csak 500 Ft bérleti díjat kell érte fizetnie. További részletekért keresse fel bemutatótermeinket (1075 Budapest, Károly krt. 3/a, tel.: 06 1 327 0200; 1139 Budapest, Fáy u. 4., tel.: 06 1 344 2610; 2040 Budaörs, Baross u. 165., tel.: 06 1 464 6000), területi képviseleteinket (Debrecen, Győr, Kecskemét, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém), bármelyik hivatalos viszonteladónkat, vagy hívja a 06 20 220 120-as telefonszámot és üzletkötőnk Budapesten kérésére felkeresi önt! Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 1 464 6020, 06 20 200 200. ‘Csak belföldi beszélgetésekre vonatkozik! Az árak ÁFA nélkül értendők! Az ajánlat a készlet erejéig érvényes! A készülék csak a vele egyidőben vásárolt SIM kártyával használható! Részletek az üzletekben! 00 f felvállalik egy módosítási ötlet, a lobbysták azonnal felkeresik az érintett cégeket, hogy lépjenek, még a tervezet elfogadása előtt. Utána ugyanis már késő. Ezt követően mérlegelik, felvállalják-e a megbízó céljait. Nehezen védhető ugyanis a közvélemény előtt, ha például egy vállalkozó a természetvédelmi terület összes fáját ki akarja vágatni. Vannak persze, akik veszett ügyeket is felvállalnak. A lobbyzás rossz híre ennek is köszönhető. A harmadik lépésben tömegtámogatást kell szerezniük. Egyes amerikai cégek listákat készítenek azokról, akik hajlandóak a legkülönbözőbb témákban levelet írni a közt szolgálva, majd a lehetőségre jó pénzért felhívják az érdekeltek figyelmét, és indítják is a panaszáradatot a képviselők felé. A legutolsó lépésként következik csak a döntéshozók megdolgozása. Szántó szerint előfordulhat, hogy a lobbyzás keretében pénzek cserélnek gazdát, ám úgy véli, hosszú távon ez a módszer nem működik. Nincs garancia arra, hogy ha egy cég megveszteget egy köztisztviselőt, akkor a konkurencia nem teszi ugyanezt. Az átverést ráadásul nem lehet számon kérni a nyilvánosság előtt. Németországban viszont a döntéshozók meggyőzésére fordított pénzt a cégek leírhatják az adójukból. Nehéz meghúzni a határt a gesztus és a korrupció között - szögezte le a szakember. Vitatott például, hogy egy több száz milliárdos hadiipari tender esetén jogos-e politikusok és szakemberek kiutaztatása az ajánlattevő céghez. Ez szerte a világban így működik, de fontos, hogy az út a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt történjen, ne titokban, a hátsó lépcsőn utazzanak ki a politikusok. Tiszta vizet a kijárok poharába! A mai „zavarosban halászás” helyett a hivatásos lobbysták számára kívánatosabb lenne az érdekérvényesítés kereteinek törvényi meghatározása, még ha ez a tevékenység béklyóba kötésének a veszélyét is magában rejti. Először is tisztázandó, egyáltalán ki lehet lobbysta, milyen követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy mások érdekeit hivatalosan érvényesíthesse. Ehhez meg kellene teremteni a megfelelő képzési hátteret is - figyelmeztet Becze Szabó Péter, a miniszterelnöki kabinet PR-tanácsadója. A jó lobbystának ugyanis újságírói, kommunikációs, állam- és közigazgatási, valamint PR-ismeretekkel egyaránt rendelkeznie kell, hiszen hitelessége mellett szaktudása garantálhatja azt, hogy a kormányváltozásoktól függetlenül mindig megtalálja az illetékeseket. Jelenleg elsősorban a személyes kapcsolatokra épül a lobbyzás, ezért erősen kormányfüggő. Tisztázásra szorul szerinte az is, milyen érdekek járhatóak ki, mi minősül egyéni, illetve közérdeknek. (Korrupció ugyanis pénzmozgás nélkül is megvalósulhat, ha kizárólag egyéni érdekeket szolgál.) Meghatározandó tehát, mi választja el egymástól a negatív és a pozitív lobbyzást. Kérdéses, hogy a lobbyzás milyen társadalmi környezetben valósulhat meg tisztességesen. Ha ugyanis a köztisztviselők és a parlamenti képviselők jövedelme arányban állna feladatuk fontosságával, akkor kevésbé lennének korrumpálhatók. Vidos Tibor ugyancsak a szigorú összeférhetetlenségi szabályozás híve. Szerinte az angolszász gyakorlatnak megfelelően nyilvános listát kellene vezetni arról, hogy a tisztviselők milyen értékhatárig fogadhatnak el ajándékokat. A nagyobb összegek elfogadásának szankcionálása mellett ki kellene zárni a pozícióval, előléptetéssel való jutalmazást is. Egyes országokban néhány év várakozási időt írnak elő azon köztisztviselők számára, akik a maguk területén a magánszektorban helyezkednének el. Az érdekérvényesítés nem zárható kalodába Timoránszky Péter jogász, a Rendészeti Kutatóintézet vezetője ezzel szemben nem hisz a törvényi szabályozás előnyeiben. Emlékezete szerint három-négy évvel ezelőtt készült egy tervezet, amelyet aztán elfelejtettek. Ezt szerinte nem is lehet tényállásszerűen rögzíteni, mert a lobbyzás olyannyira más és más, mint amilyen sokfélék az érdekek. A kifejezés a legtágabb értelemben is használható, ugyanis lényege: nyomást gyakorolni a döntéshozókra, ha kell, a tömegkommunikációs eszközök segítségével. A társadalomban keletkezhet olyan szükséglet, amely gyors érvényesítést kíván, s nem lehet a jogilag merev és lassú eljárások közé szorítani. Ebben az esetben egy profi lobbyzó - a törvényes lehetőségek ismeretében - tudja, miképp lehet a célt elérni. Azért sem kell szabályok közé szorítani ezt a megfoghatatlan tevékenységet, mert aki tisztességesen lobbyzik, az el fogja kerülni, hogy a már meglévő polgári és büntetőjogszabályokba ütközzék. Mindaddig, amíg nem követik el a korrupció vagy a zsarolás bűncselekményét, legális a tevékenység. Persze ezeknek a bűncselekményeknek épp az a sajátja, hogy ritkán derül rájuk fény. Viszont erkölcsbe vagy jóízlésbe még törvényes keretek között is ütközhetnek. A jogász szerint a szabályozás helyett a sajtó kiválóan alkalmas arra, hogy törvénytelen érdekérvényesítésekre fényt derítsen. Amerikában a lobbyzásra vonatkozó jogszabályok nem egy törvényben, hanem szanaszét találhatóak meg, míg például Ausztriában jogszabály tiltja az effajta érdekérvényesítést. De a tilalom sehol sem sikeres, finoman szólva kívánnivalókat hagy maga után a szabályozás. Timoránszky úgy véli, ez a tevékenység vállalkozásnak, még pontosabban megbízásnak felel meg. Azaz a lobbysta, akárcsak egy ügyvéd, vállalja a képviseletet, azt viszont nem garantálja, hogy eredménnyel fog járni. Az Egyesült Államok gyakorlata szerint aki akarja, bejelenti, hogy ő lobbysta, és bekerül egy névjegyzékbe, majd mindenki máshoz hasonlóan adót fizet. Emellett be kell jelenteni, hogy az ügyfél mennyit fizetett egy-egy megrendelés után, ezzel viszonylag elkerülhetővé válik a korrupció is. A jogász szerint a lobbyszövetség létrehozásának sincs semmi értelme. Jelenleg Magyarországon nem elismert ez a tevékenység, mint ahogy hivatásos lobbyzók sincsenek még. Vagyis nem alakult ki az a kör, amelynek egységbe tömörülve kellene védenie a szakma jó hírnevét. Fejlett polgári demokráciákban hagyománya van a profi lobbyzásnak, míg nálunk erre még nincs igény. • Dusza Erika - Haszán Zoltán - Szűcs László