Magyar Hírlap, 1997. június (30. évfolyam, 126-137. szám)
1997-06-07 / 131. szám
16 Ünnepi Könyvhét Dedikálás 1997. június 7., szombat Vörösmarty tér 10.00: Ab Ovo: Vámos Miklós; Alterra: Tar Ildikó; Jelenkor: Darvasi László, Körösi Zoltán, Aczél Géza; Püski: Illés Sándor; Seneca: Kupa László, Kaposvári Bertalan; Vajdasági Magyar Könyvkiadók, Forum: Bori Imre, Böndör Pál, Gerold László 11.00: Akadémiai: Nagy László; Alterra: Ottlik Tivadar; Ciceró: Zsoldos Vera; Európa: Giorgio Pressburger; Filum: Vujicsics Sztoján; Kiskapu: Végh Antal; Libri: Zorád Ernő; Magvető: Závada Pál; Móró Könyvkereskedés: Lantai András; Múlt és Jövő: Kovács István; Noran Palatinus: Paul Lendvai; Osiris: Gion Nándor, Rékai Miklós; Püski: Csurka István, Kósa Csaba, Kocsis István, Kiss Gy. Csaba, Győrffy László, Sárosi Bálint, Sándor András; Saxum: Kőszegi Barta Kálmán, Haas György, Kántor Zsolt, Popper Péter; Sík: Gerle János, Prohászka László; Szent Gellért Kiadó: Gyökössy Endre 12.00: Atera: Merényi Krisztián; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Kende Péter; Libri: Tábori Nóra; Múlt és Jövő: Somlyó György; Osiris: Koltai Tamás; Püski: Bojkó Béla; Saxum: Szemadám György 13.00: Corvina: Szemadám György; Libri: Peterdi Pál 14.00: Argumentum-Kijárat-Kortárs: Vasadi Péter; Cartafilus: Birtalan Balázs, Ürmös Attila; Ciceró: Nemes László, Békés Rozi; Filum: Megyesi Gusztáv; Libri: Bella István; Múlt és Jövő: Lackfi János; Nemzeti Tankönyvkiadó: Szunyogh Szabolcs; Noran-Palatinus: Kemény István, Peer Krisztián, Térey János; Püski: Csicsery-Rónai István, Czine Mihály, Sebestyén Kálmán; Szlovákiai Magyar Könyvkiadók, Nap: Bodor Zsigmond, G. Kovács László 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Alterra: Kárpáti Zsófia; Argumentum-Kijárat- Kortárs: Albert Pál; Enciklopédia Kiadó: Magyar költőnők antológiája; Európa: Borbándi Gyula; Filum: Norman Károly; Kalligram: Barnás Ferenc; Libri: Szakonyi Károly; Nap: Domokos Mátyás, Lengyel Balázs; Püski: Tóth Imre, Erdélyi Tibor; Saxum: Boldizsár Ildikó; Szlovákiai Magyar Könyvkiadók: Tőzsér Árpád 16.00: Ab Ovo: Szilágyi Andor; Alterra: Hományi András Ferenc; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Tőzsér Árpád; Európa: Szántó Piroska; Helikon: Osztovits Szabolcs, Turcsányi Márta; Libri: Döbrentey Ildikó; Noran-Palatinus: Halász Judit, Thassi Jenő; Püski: Kiszely István, Maczó Ágnes-G. Nagy Ilián, Domonkos László; Saxum: Gyurkó László; Széphalom: Bratka László, Páll Erna, Szilárd Léna 16.30: Európa: Lator László; Magvető: Kertész Imre; 17.00: Alterra: Löveri László; Argumentum-Kijárat-Kortárs: Méray Tibor; Balassi: Gergely Ágnes, Tábor Ádám; Európa: Josef Skvorecky; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Borbándi Gyula; Jelenkor: Márton László, Szijj Ferenc, Parti Nagy Lajos; Libri: Halász Judit, Döbrentey Ildikó, Levente Péter, Gryllusz Vilmos; Püski: Szervátiusz Tibor és Klára; Széphalom: Eisemann György 18.00: Alterra: Rácz Ferenc; Balassi: Gerevich András, Halasi Zoltán írók Boltja VI., Andrássy út 45. 14.00: Orpheusz: Báthori Csaba, Fodor András, Gerevich andrás, Géczi János, Géher István Kemsei István, Mesterházi Mónika, Parancs János, Petőcz András, Pék Pál, Poós Zoltán, Rapai Ágnes, Tarján Tamás, Tóth László, Vörös István 15.00: Balassi, Gergely Ágnes, Tobor Ádám; JAK-Füzetek: Gerevich András, Halasi Zoltán; Palatínus-Könyvek: Kemény István, Peer Krisztián, Térey János 16.00: Osiris: Drago Jancar, Mezei Balázs, Lázár Ervin, Sajó László, Gion Nándor, Terestyéni Tamás, Rékai Miklós, Csepeli György, Hayden White, Elek István, Kende Péter, Koltai Tamás, Bojtár Endre Kosztolányi Dezső tér 15.00: Jelenkor: Aczél Géza, Csíki László, Darvasi László, Körösi Zoltán, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Parti Nagy Lajos, Szijj Ferenc, Borsi- Kálmán Béla Sugár-Csemege Julius Meinl előtt, Őrs vezér tere 13.00: Osiris: Lázár Ervin. A megállapításban, hogy a zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől, van - mint minden közhelyben - némi igazság; persze nem úgy, ahogy a nyárspolgár gondolja. Felfokozott körülmények között receptoraink a szervezet által még elviselhető maximum fölötti érzékelésre késztethetők, ám ennek megvan a maga negatív következménye. A test ellenáll, és első fokon a gondolkodás vagy a fizikum károsodásával válaszol. S ki lenne az, aki a leginkább felfokozotttudatállapotban működik, mint a művész, hisz ennek eredménye a rendkívüli teljesítmény. A körülmény, hogy Vaclav Nizsinszkij tánca olyan rendkívülien kifejező, ugrásai olyan soha nem látottak, szellemi bátorsága annyira mindent felülmúló volt (az Egy faun délutánjában eltáncolta például az emberi falroszt), igen jól magyarázza későbbi (de még mindig korai, harminc év körüli) elborulását, annak ellenére, hogy a dologban örökletes tényezők is közrejátszottak. A tény, hogy közvetlen előtte még papírra vetette gondolatait (azokat a bizonyos Füzeteket), véletlen szerencse inkább az elemző tudomány, mint a nagyközönség számára. Ez utóbbi, a csorbítatlan formában most magyarul is megjelent változatban, elsősorban kandi érdekességet, borzongató pikantériát fog látni, (és a maga módján igaza lesz); a tudomány emberei az önkitárulkozás e csúcsteljesítményében megfigyelhetik a mániás skizofrénia kialakulását. Tegyük hozzá, jócskán elegyítve paranoid vonásokkal: önértékelésében a művész Istennel azonosítja magát. Nizsinszkij nagyon egyszerű, eloroszosodó lengyel családból származott; tehetsége emelte kivételes polcra, de ezért az ugrásért nagy árat kellett fizetnie. A hirtelen társadalmi emelkedés keszonbetegségére az Én teljes érzelmi labilitással válaszolt: erre a számlára írandó homoszexualitása (érzelmi viszonya az Orosz Balett mecénásával, Lvov herceggel, majd magával Gyagilevvel); az utóbbival összeveszvén szakítása a társulattal, váratlan (rossz) házassága a magyar Pulszky Romolával. Nem segített helyzetén az első háború alatti félig-internálás, s amikor ’18-ban egy svájci üdülőhelyre jutottak, gyakori indulatkitörései miatt már „személyi inast”, valójában ápolót kellett mellé fogadni. (Néhány év múlva intézetbe kerül majd, s ott 1950-ig elvegetál.) • Itt Svájcban írja le gondolatait egyhuzamban három füzetbe, kijelentő módban tartott tőmondatokban; itt fogalmazza meg gondolatait magáról és a világról. Ő persze nem író, még csak nem is magasröptű gondolkodó sémákban fogalmaz. A bolsevizmust és a A balett-táncos és a bolond kapitalizmust egyaránt elvetendőnek tartja; megveti Lenint is, Lloyd George-ot is; de bedől Wilson elnök soha meg nem valósuló utópista „pontjainak”. Különös módon közeledik az emberi tudatműködéshez, megkülönböztet érzést és gondolatot; az előbbi kategóriába sorolva a szenzualitás mellett a helyesnek tartott humánus értelmi megnyilvánulásokat, az utóbbiba mindazt, amit személyiségromboló spekulációnak tart. És eszerint rangsorol. „Lloyd George-nak nagy a feje és nagy az értelme, de esze az nincs... Az ész a lélek, és nem a halál. Filozófiát írok, de nem filozofálgatok... mert az fecsegés. Én a nőstény és a hím pulyka nyakbavalóját viselem. A férfi meg a nő ugyanaz, ezért nincs szükség nőket képviselő nőkre... Én vagyok az asszony meg a férj.” Másutt: „Nem pénzt adok a szegényeknek, hanem az életet adom nekik. Az élet nem a szegénység. A szegénység nem az élet. Én az életet akarom. A szeretetet akarom.” Ilyesfajta egyszerű messianizmussal telített az írása; egy jót akaró, de már zavart férfi szövege ez, aki prófétát lát bele, az téved. „Ismerek olyanokat, akik azt mondják majd, hogy amit írok, az merő spiritiszta transz. Örülnék, ha mindenki ilyen transzba lenne...” Ez utóbbi idézet nélkül sem nehéz az írást egy pszichoanalitikus által gerjesztett személyiségtesztnek felfogni, és lehet, hogy orvosa, aki ismerte Freud korai nézeteit, közrejátszott megszületésében. Akárhogy is, az embernek nyomban József Attila „szabad asszociációi” jutnak az eszébe, s meglepő eredményre jutunk, ha a két művész társadalmi beágyazottságát (beágyazatlanságát) és személyes jellemképletét összevetjük. Nizsinszkij „beszélgetőfüzete” ilyen értelemben szánalmas szép olvasmány, egy kimagasló (és szükségképp önpusztító) tehetség leépülésének tükre. Az olvasó nálunk a magyar vonatkozások okán is figyelmet szentel majd a könyvnek: a feleség családja, a Pulszkyaké külön legenda, nemcsak az anyós, Márkus Emíliáé, de Pulszky Ferencé is; az após az a férfi, akit mint múzeumigazgatót ártatlanul meghurcoltak, kivándorlásba, majd öngyilkosságba kergettek. Nizsinszkij tehát egy kicsit a miénk. Ezért érint fájdalmasabban üstököspályájának oly korai szétrobbanása. Lukácsy András – Vaclav Nizsinszkij: A füzetek (Az érzés) Fordította: Szántó Judit Európa Kiadó, 1997. 264 oldal Intellektuális bohóc, önreflexióval ÖNREFLEXIÓ, ÖNREFLEXIÓ HÁTÁN. Gábor Miklós minden mondata hihetetlenül személyes. Ha tényekről beszél, akkor is ott bujkál a sorok között meglehetősen szarkasztikusan kezelt egója. Ez az ego pedig menthetetlenül körbevizslat mindent, és bármin azon nyomban gondolkodni kezd. Agyontöprengi az életét. Már az események közben is viaskodik a gondolataival, hazaérve rögvest a naplójába írva birkózik önmagával, majd újraböngészve a naplót elmereng azon, mit is írt le, és ez milyen újabb és újabb gondolatokat vált ki belőle. Ettől akár meg is lehetne halni az unalomtól. Érdektelen önnyavalygássá válhatna az egész írásfolyam. Ehelyett azonban veszedelmesen sodor magával bennünket a szöveg. Egyik mondat izgalmasan vágtat a másik után. Úgy érezzük magunkat, mintha ott lennénk az események középpontjában. Gábor Miklós ugyanis színpadi láttatóerővel tudja leírni a történteket. Premier plan szerűen közelít érdeklődése tárgyára, kaján fintorral végigpásztáz rajta - mintha csak haverjaként mellette állnánk -, foga között szűrve megjegyzéseket fűz hozzá. Fölnagyít apró gesztusokat, furcsán kiejtett szavakat, magánéleti rezdüléseket, és történelmi eseményekkel vegyíti a látszólag jelentéktelen dolgokat. A paprikáskrumpli vacsora, lekváros kenyérrel ugyanúgy fontossá válik, mint az ötvenhatos forradalom áradása. A nagytotálok éles vágásokkal mikroszkopikus közelségű képekre váltanak. Megtudjuk, hogy pontosan miként ejtette ki Rákosi az „öregapám” szót, hogyan heveskedett egy kis, törékeny asszony a tank ágyúcsöve előtt vagy miként tűnt különös, aránytalan masinának a még soha nem látott helikopter. És eközben persze történelmi távlatok, világmegváltó - és még gyakrabban világról lemondó - filozofálgatások, csipkelődő jelzők, sármos, elegáns írásmód. Gábor Miklós, mint a deszkákon, tetszeni akar. Mintha állandóan kárhoztatott úrifiússágával időnként kikukucskálna a szöveg mögül és megnézné, sikere van-e - amit persze ugyanúgy utál, mint a bukást - ma este. Kérdőn néz ránk, hogy jól játszik-e a könyv lapjain. Természetesen ott is játszik, mámoros élvezettel produkálja magát. Egy-egy sikeres jelzős szerkezete után tán még meg is hajol. Majd szégyellni kezdi, hogy ilyen jólesően ripacs módon viselkedett, és rögtön megkérdőjelezi egész létét, megkérdőjelezi színészetét. Bár sok ember veszi körül, állandóan előhozakodik magányával. Könyve borítóján is egyedül áll, romok között is jól vasaltan, frissen fésűlen, sztárosan, de kétségbeesve réved a messzeségbe. Soha nem békélt meg sztár voltával. Még ötvenhatban is zavarta, hogy felismerték a tömegben. Aztán persze jól is esett neki, nem ő lenne, ha ennek a témának is nem írná le számtalan variációját. Ez az egykor színpadon Sztálint, a valós életben párttitkárt játszó, önmagával meghasonulni mindig kész, Kossuth-díjas, intellektuális bohóc átkozottul jól ír. Sánta szabadság című - a Magvető által elegáns formában kiadott - újabb könyve az 1955-től 1957-ig terjedő időszakról szól. Legalábbis elvileg. A gyakorlatban Gábor Miklós önreflexiói a mából az akkori időkre. Nincs kétség afelől, hogy ezek az önreflexiók majd újabb önreflexiókat szülnek... Bóta Gábor : Gábor Miklós: Sánta szabadság Magvető Kiadó, 1977. 580 oldal A szerző mondja Giacomo Casanovának, a kétszáz éve halott, tucatnyi foglalkozást űző világcsavargónak a lehető legkülönösebb halhatatlanság jutott osztályrészül. Már életében elfeledték, „leírták” - aztán amikor az Életem története címmel kiadták ugyanolyan terjedelmes, mint amilyen zseniális emlékiratait, az utókor kételkedni kezdett abban, hogy valóban élt-e. Legendája elhomályosította a valóságos embert, akiről én írtam először könyvet magyarul. A velencei memoárjait szembesítem tucatnyi korabeli visszaemlékezéssel, s tömérdek más forrással. Hiszem, hogy izgalmas kötetet vehet kézbe az olvasó, mely tartalmazza a Casanova-kutatások legfrissebb eredményeit s mindazt, amit a varázslatos XVIII. századról szórakozva megtudhatunk. A kötetet a Magyar Könyvklub Alapítvány támogatások és szponzorok nélkül, pusztán a közönség ízlésében bízva jelenteti meg, s nem fog csalódni. Ne feledjük: Casanovának nem lehet ellenállni... I Casanova, a szerelem félistene Magyar Könyvklub II . Pelle János ff.'/.szf/e Könyvjelző Lakva ismert Savannah VAN NÉMI ÖNLESAJNÁLÁSSAL vegyes magakelletés John Berendt New York-i szerkesztő tényregényének egyik közbeszúrásában. Incselkedve írja, hogy a magazinoknál végzett munka az utcaseprés hivatása alatt áll, bár örvend valamelyes megbecsülésnek. Aki neves újságíróként ilyen önironikus mondatot mer a saját fejéhez vágni, annak, ha könyvbe fog, biztosra kell mennie. Meg kell felelnie a szakma s a (színvonalas magazinokat különben pártoló) publikum igényeinek. Nyolc esztendeig készült műve a Georgia állambeli Savannah városáról mindkét szempontból professzionális teljesítmény. Csaknem valamennyi részletében megcsillogtatja rangos riporteri képességeit, és soha nem veszíti el arányérzékét. Erényei közé tartozik, hogy a gyors események nem sodorják el. Miközben szuverénül uralkodik szerteágazó anyaga és szépszámú szereplője felett, azt is megengedi magának, hogy itt-ott szépírói módszereket - vonzó leírást, jelképességhez közelítő utalásokat és célozgatásokat - alkalmazzon. A történet, melyet aprólékosan és sorjában elbeszél egy tehetős, de magánerkölcsileg feddhető helybéli régiségkereskedőről, egyedül talán nem állná meg a helyét. A benne nyomon kísérhető törvénykezési rend szövevényei és meglepetései ugyanakkor kínálnak bizonyos izgalmakat (de főként furcsálkodnivalókat) azoknak, akik nem bánják, ha bepillantást nyerhetnek az amerikai demokrácia joggyakorlatának útvesztőibe és kifürkészhetik elképesztő egérútjait... Született prózaíró természetesen megpróbálkozna avval, hogy ebbe az egyetlen históriába sűrítse mindazt, amit a városról s nevezetes lakóiról tudtára akar adni, akit illet. Ám John Berendt ilyesmibe nem keveredik bele. Ő igenis direktben elővezeti, alaposan bemutatja, körülményei közé állítja, s szemléletesen lefesti figuráit. Ezután gonddal feljegyzi és korrektül közvetíti a település múltjára, jelenére s főként a (nem turisztikus) nevezetességeire, jellegzetességeire vonatkozó mondanivalóikat. A pontos megjelenítéshez azért ragaszkodik, mert nem mindegyik alakja tér vissza cselekvő személyként a későbbiekben. Nincs módjuk tehát amúgy általában „viselkedni”, azaz szándékaikban, gesztusaikban kimutatni a foguk fehérjét. Elősegíti az ismerkedést az emlékezetes csudabogarakkal meg példás polgárokkal, hogy a szerző remekül beszélteti őket rétegnyelvükön. Környezetükről szóló információik evvel a fogással nem csupán a szolid tájékoztatás élményével ragadják meg az olvasót, hanem stílusérzékét is kellemesen birizgálják. A hangulatos mendemondákról, netán legendákról, babonaságokról például egy-egy szellemes és bölcs öregasszonytól értesülünk. A helyi transzvesztiták világáról egy elragadóan közönséges férfifaló néger lányfiú meséli el szaftosan mindazt, amit róluk tudni nem árt. Egy önsorsrontó fiatal macsó viszont a kábítószer támogatta agresszív zabolátlanság megnyilvánulásaival igyekszik kilopni magát a szívünkből. Miután a szerző utóiratban közli, hogy a valódi sztorit helyenként megadjusztálta, teret enged a találgatásoknak arról, vajon hol érezte szükségesnek az irodalmias hitelesítés fortélyainak bevetését. Eleganciáját bizonyítja, hogy alig lehet rajtakapni, nehéz fölfedezni manipulációja nyomait az egységesnek ható szövegen. Egy vudu varázslatokkal manipuláló vénséges jósnő felbukkanásai olykor mégis erőltetettnek látszanak, s bizonyos báli rendezvények légkörének megidézése is magán viseli a tapintatos külső tapogatás és egyengetés maradványait. Mind a gyilkosság körül forgó fő cselekményszál, mind a vele összefüggő, illetve ezt kiegészítő társadalmi tablók, életképek sok lehetőséget adnának arra, hogy a hatalmas ténytömeggel okosan gazdálkodó, személyes érintettségét sem palástoló újságíró bombasztikusabbá, szenzációsabbá, giccsesebbé tupírozza a történéseket. Berendt ezt a kétes szívességet nem teszi meg; normáiból nem enged. Marad a folyamatosan fenntartott érdekfeszítés, a visszafogott izgalmasság, a késleltetett meglepetések tanult mesterének s a virányos és sötét oldalait egyaránt feltáró, kissé zárkózott, de büszke amerikai középváros gusztuscsináló krónikásának. Iszlai Zoltán | John Berendt: Éjfél a jó és rossz kertjében Európa Kiadó, 290 oldal Az Ahogy tetszik magazin kizárólagos támogatója a Pannon GSM Ünnepi Könyvhét Dedikálás 1997. június 8., vasárnap Vörösmarty tér 10.00: Cicero: Gyárfás Endre; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Szígyártó Sándor; Jelenkor: Mészöly Miklós, Láng Zsolt; Osiris: Bojtár Endre, Drago Jancar; Seneca: Poós Zoltán, Novák Valentin 11.00: Balassi: Petrőczi Éva; Ciceró: Zsoldos Vera; Corvina: Török András; Európa: Robert Merle; Libri: Boldizsár Ildikó, Vitányi Iván; Littera Nova: Tandori Dezső; Múlt és Jövő: Kertész Ákos; Osiris: Gion Nándor, Sajó László, Rékai Miklós; Püski: Csurka István, Győrffy László, Kiss Dénes, Sárosi Bálint, Szentmihályi Szabó Péter; Romániai Magyar Könyves céh: B. Kovács András; Saxum-Tevan: Sebők Éva, Ferencz Győző, Határ Győző, Bárdos B. Arthur; Seneca: Kálloy Molnár Péter; Vajdasági Magyar Könyvkiadók, Fórum: Bordás Győző, Toldi Éva 12.00: Libri: Czető Bernát László, Gyurkovics Tibor; Littera Nova: Siklósi Horváth Klára; Múlt és Jövő: Kőbányai János; Osiris: Vermes Géza 13.00: Literra Nova: Rozsályi Annamária; Osiris: Mezei Balázs 14.00: Argumentum-Kijárat-Kortárs: Kodolányi Gyula; Ekhó-K.u.K.-Seneca: Döbrentey Ildikó; Libri: Gergely Ágnes; Múlt és Jövő: Mezei András, Székely Magda; Osiris: Kende Péter; Püski: Czine Mihály, Szervátiusz Tibor és Klára 15.00: Ab Ovo: Szász Imre; Argumentum-Kijárat Kortárs: Tamara Nizsinszkij; Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt: Kende Péter; Kiskapu: Végh Antal; Kossuth: Vitányi Iván; Libri: Gyárfás Endre; Magvető: Kornis Mihály; Püski: Domonkos László, Gazda József, Tóth Imre; Seneca: Somlyó György, Bálint Péter; Széphalom: Határ Győző; Szlovákiai Magyar Könyvkiadók, Nap: Tóth László, Filep Tamás Gusztáv 16.00: Ab Ovo: Szilágyi André; Argumentum- Kijárat-Kortárs: Tillmann J. A.; Libri: Tandori Dezső; Líra és Lant; Fókusz: Döbrentey Ildikó, Levente Péter; Littera Nova: Batári Gábor; Magvető: Tandori Dezső; Noran-Palatinus: Thassy Jenő, Kemény István, Peer Krisztián, Térey János; Püski: Sándor András, Kiszely István, Illés Sándor, Kiss Gy. Csaba, Szabó Lilla; Seneca: Vezér Erzsébet, Bodor Béla 16.30: Széphalom: Bratka László, Páll Erna, Szilárd Léna; Szlovákiai Magyar Könyvkiadók, Nap: Tőzsér Árpád 17.00: Ab Ovo: Vámos Miklós; Argumentum- Kijárat-Kortárs: Méray Tibor, Tőzsér Árpád; Cserépfalvi: Karátson Gábor; Libri: Zsoldos Vera; Littera Nova: Gyertyán Ervin; Nap: Tamás Menyhért írók Boltja VI., Andrássy út 45. 14.00: Belvárosi: Hubay Miklós; Európa: Tamara Nizsinszkij; Magyar Könyvklub: Görgey Gábor; Neoprológus: Szakonyi Károly 15.00: Kalligram: Balassa Péter, Namás Ferenc; Jelenkor Aczél Géza, Borsi-Kálmán Béla, Csíki László, Darvas László, Kaszás Máté, Körösi Zoltán, Láng Zsolt, Márton László, Mészöly Miklós, Parti Nagy Lajos, Szijj Ferenc 16.00: Életra: Boldizsár Ildikó; Kijárat: Tillmann J. A., Tolnai Ottó; Magvető: Gábor Miklós, Gordon Agáta, Kertész Imre, Kornis Mihály, Závada Pál Sugár-Csemege Juliuzs Meinl előtt, Örs vezér tér 11.00: Neoprolgus: Szakonyi Károly 1997. június 7., szombat