Magyar Hírlap, 1997. június (30. évfolyam, 138-150. szám)
1997-06-26 / 147. szám
1997. JÚNIUS 26., CSÜTÖRTÖK Természetgyógyászat: szabályozott rendben Nem véletlenül volt az egészségügy Luca-széke évekig a természetgyógyászat szabályozása. A jogalkotók kezdeti sejtelmei - paragrafusaikkal szelet vetnek és vihart aratnak - a kormány és a miniszteri rendelet megjelenése óta eltelt hetekben beigazolódtak. Felbolydult a „szakma”, az új szabályok nyilvánosságra hozták a különböző csoportosulások közötti ellentéteket. A viharok idővel nyilván elcsitulnak, rendeződnek a „sorok”, s az marad természetgyógyász, aki valóban képes segíteni embertársain. Kétségtelen, ezek a rendeletek mindenekelőtt a betegek érdekeit védik. S ez így van rendjén, hiszen nyilván a természetgyógyászok is úgy vélik: a legfőbb érték nem a „szakma”, hanem az ember. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) mind ez idáig csak egy-egy lakossági bejelentés kézhezvétele után foglalkozott a természetgyógyászattal. Ez a helyzet a kormány-, illetve a népjóléti miniszteri rendelet megjelenésével gyökeresen megváltozott - tudtuk meg dr. Csaba Károlytól, a fővárosi tisztifőorvosi szolgálat helyettes vezetőjétől. Az ÁNTSZ egyik alapvető feladata az egészségügyi ellátás szakmai felügyelete, s mivel a most megjelent rendeletek a természetgyógyászatot kiegészítő egészségügyi tevékenységként definiálják, így a természetgyógyászok működésének engedélyezése, illetve ellenőrzése is a szolgálatra „száll”. A jogszabály előtti és utáni helyzet alapvetően különbözik. Korábban például az volt természetgyógyász, aki magát annak nevezte, most már viszont csak azok gyakorolhatják mesterségüket, akik erre engedélyt kapnak. Ennek a procedúráját egy korábbi rendelet szabályozza. A beadványban pontosan meg kell jelölni, hogy a kormány-, illetve a népjóléti miniszter rendeletében tételesen felsorolt tevékenységek közül melyiket akarja gyakorolni a kérvényező. Ehhez mellékelni kell az immár ugyancsak jogszabályilag előírt, a természetgyógyászat adott területére vonatkozó vizsga igazolását, s egy felelősségbiztosítási szerződést. (Ez utóbbit csak azoknak, akik magánvállalkozóként akarnak dolgozni. Az egyéb társas vállalkozó formában - például részvénytársaságban vagy kft. keretében - végzett munka esetén a hagyományos egészségügyi intézmények analógiájára, a társaság egésze köt felelősségbiztosítást.) Az orvos-természetgyógyászoknak igazolniuk kell emellett egyetemi végzettségüket, s azt is, szerepelnek-e az orvosi nyilvántartásban. A működési engedélyre vonatkozó kérvényt a területileg illetékes - kerületi, városi - ÁNTSZ-hez lehet beadni. A rendelő működtetéséhez szükséges közegészségügyi engedélyt ugyancsak a tisztiorvosi szolgálat adja ki. A tevékenység ellenőrzése fogasabb kérdésnek ígérkezik az ÁNTSZ számára, hiszen a szolgálatnál nem dolgoznak természetgyógyászok. Csaba Károly azonban úgy véli, ezt a problémát is megoldják. Az ígéretek szerint a Népjóléti Minisztériumban hamarosan megalakul a természetgyógyász tanácsadó testület. Ennek résztvevőitől szeretnének segítséget kérni a szakértők kiválasztásához. A jövőben csak azok dolgozhatnak természetgyógyászként, akik megszerzik a szakterületük gyakorlásához szükséges ismereteket. A rendeletek azonban ezek pótlására időt hagynak, így például vizsga nélkül 1998. február 1-jéig fogadhatnak betegeket, a kötelezően előírt vizsgára, tanfolyam elvégzése nélkül, 1999.december 31-éig lehet jelentkezni, de csak egyetlen alkalommal. Ha nem sikerül, végig kell csinálni a felkészítést. Csaba Károly szerint a rendelet szervesen illeszkedik az egészségügy új, betegközpontú szemléletéhez. A kezelőorvos ugyanis nem akadályozhatja meg, hogy betege természetgyógyászhoz forduljon. Ahhoz viszont már a beteg beleegyezése is kell, ha az orvos kezdeményezi természetgyógyász bevonását a terápiába. Ugyanakkor a rendeletek megadják a „császárnak, ami a császáré”, vagyis nem szorítják margóra az orvosokat. A diagnózis felállítása, a kezelési terv elkészítse, s a gyógyulás folyamatának folyamatos ellenőrzése ugyanis változatlanul a doktorok kitüntetett és kizárólagos feladata. A paragrafusok egyértelműen leszögezik: előzetes orvosi vizsgálat nélkül a természetgyógyászok senkit sem fogadhatnak. (Az ÁNTSZ „ellenőrének” be kell majd mutatni a beteg, orvos által leírt diagnózisát, illetve kezelési tervét!) Az orvosi utasítások betartása mellett azonban a természetgyógyászok önállóan végezhetik speciális munkájukat. Mi tilos a nem orvos természetgyógyászoknak? Még egy icipici szúrást sem ejthetnek betegeiken. Ez alól egyetlen kivétel van: a szenvedélybetegek leszoktatására alkalmazott fülakupunktúra. Az elkövetkezendő hetekben amolyan exlex állapot következik. Július elsejétől a települési önkormányzatok természetgyógyászoknak nem adhatnak ki vállalkozói engedélyt, szeptember elsejéig pedig a jegyzők kötelesek postázni a vállalkozó természetgyógyászok listáját a megyei, illetve fővárosi tisztifőorvosoknak. • Horváth Judit Engedély nélkül nem megy Vizsgadömping júliustól Július elseje után csak azok praktizálhatnak természetgyógyászként, akik vizsgát tesznek. Az ehhez szükséges jelentkezési lapok, s tankönyvek elkészültek - közölte lapunkkal Vízvári László, az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) igazgatója. A kötelező tanfolyamok és vizsgák lebonyolítását az ETI-re testálta a Népjóléti Minisztérium. A július elsején életbe lépő új szabályok azonban némi időt biztosítanak a természetgyógyászoknak, hiszen 1999. december 31-éig a praxis folytatásához elegendő a vizsga is, utána azonban már alapkövetelmény a szaktanfolyami végzettség. Az intézet vezérkara felkészült a várható rohamra - tudtuk meg Vízvári Lászlótól, aki azt is elmondta: a rendelet megjelenése óta egyfolytában „égnek” az intézet telefonvonalai. A jelentkezőknek először két tantárgyból - egészségügyi ismertek és általános természetgyógyászat - úgynevezett alapvizsgát kell tenniük. Ez írásban történik. Felmentést az egyik tárgy - egészségügyi ismeretek - alól csupán az egészségügyi végzettséggel rendelkezők kaphatnak. A vizsgadíj körülbelül 1000 forint lesz, amihez társul még az intézet dolgozói által írt, illetve összeállított jegyzetek ára. Az alapvizsgák birtokában lehet jelentkezni a szakvizsgára, amely három - írásbeli, szóbeli és gyakorlati - részből áll. Itt azonban már jóval borsosabb díjat - több ezer forintot - számolnak fel. Ennek sok esetben a gyakorlati rész drágasága az oka - tudtuk meg az igazgatótól. Az életmód-tanácsadásra specializálódott természetgyógyászoknak szaktudásukról és rátermettségükről például egy háromnapos életmódtáborban kell számot adniuk. Ez pedig sokba kerül. A vizsgákra folyamatosan lehet jelentkezni, a határnap minden hónap 5-én lesz. Ekkor számba veszik a jelentkezőket, s ha elegendően vannak, az intézetiek megkezdik a vizsga szervezését. Ez a rendszer azonban csak 1998. februárjáig működik, utána már kötelező elvégezni a tanfolyamot. Ehhez igazodik majd a vizsgaidőszak is, amely februárban, május-júniusban, illetve októberben lesz. A tanfolyamok időtartama legfeljebb másfél hónap, s az igazgató szerint mindenféle variáció elképzelhető: hétvégi konzultációs, esti, illetve nappali tagozat is. Az első próbatanfolyam - egészségügyi ismeretekből - már zajlik. Az ingyenes jelentkezési laphoz mellékelni kell az érettségi bizonyítvány másolatát, illetve a miniszteri rendeletben felsorolt, szakmák szerinti dokumentumokat. Az intézet dolgozói egyébként már összeállították a közel félszáz oldalas vizsgaszabályzatot, amelyet viszont napokon belül pénzért árusítanak majd. Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet stábja felkészült a fokozott érdeklődésre. Az elmúlt hetekben éjt nappalá téve dolgoztak a vizsgaszabályzaton, a tankönyvek és jegyzetek összeállításán. Hamarosan eldördül a startpisztoly, s a természetgyógyászok mellett vizsgázik az új rendszer is. Remélhetőleg mindkettő sikerrel. A tankönyvek az ÉTI jegyzetboltjában (1085 Budapest, VIII., Horánszky u. 15.) vásárolhatók meg, felvilágosítás ugyanezen a címen, illetve a 138-3390, 266-5491-es telefonszámokon kérhető. •H.J. A természetgyógyászat népszerűsége, az iránta megnyilvánuló igény növekedése mindenekelőtt a nem orvos gyógyítóknak köszönhető. A nyugati gyógymódokat alkalmazó orvosok eddig eltűrték, múló divatnak tartották az alternatív módszereket, most viszont váltottak. Az új jogszabállyal megpróbálják kisajátítani a természetgyógyászatot - összegzi véleményét a július elsejétől életbe lépő rendeletről Kövesdi Natália, a Természetgyógyászati Szakmai és Érdekvédelmi Tanács (TSZÉT) szóvivője. A szervezetet azt követően alapították, hogy a készülő szabályozás néhány pontja ismertté vált a természetgyógyászok körében. Az alternatív medicina szabályozása öt éve várat magára. Idén márciusban végül megjelent egy kormányrendelet, májusban pedig a népjóléti miniszter hozott jogszabályt a természetgyógyászatról. A szakma rögtön két részre szakadt. A szabályozás hibáit kifogásolók megalakították az Érdekvédeli Tanácsot. Tagjai az Életfa Egyesület, a Képességfejlesztési Társaság és a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége. Becsléseik szerint az ötezer főt képviselő alapítók mellé azóta közel 15 ezren csatlakoztak. Azzal egyetértenek, hogy az alternatív gyógyítást képzettséghez kell kötni. Ne használja az akupresszúrát az, aki nem ismeri az anatómiát - vélekedik Kövesdi Natália. Rendelet tehát szerintük is kell, csak nem olyan, amely végül megszületett. Szakmai dilletantizmus például, hogy a klasszikus természetgyógyászati módszerek között szerepel az úszás vagy a jogging - közölte a szóvivő. A vitatott rendelet tervezetét a Népjóléti Minisztérium mellett működő - azóta megszűnt - Természetgyógyász Szakmai Kollégium készítette el. Elnökét, Tamasi Józsefet számos támadás érte. Összeférhetetlennek tartják például, hogy Tamasi pozícióját kihasználva, belső információk alapján még a rendelet megjelenése előtt tanfolyamot hirdetett a jogszabályban szereplő vizsgákra való felkészítésre. A tandíj 125 ezer forint, más pedig nehézkesen indíthat hasonló tanfolyamot, hiszen a vizsgakövetelményeket nem ismerik. Az elnök megbízatását a népjóléti miniszter végül visszavonta. A kollégám volt elnöke cserbenhagyta a nem orvos természetgyógyászokat - szögezte le Kövesdi Natália, majd hozzátette: amíg nem szerezték meg „informális úton” a tervezetet, nem is sejtették, hogy ennyire rossz rendelet készül. Közben egy másik szervezet is alakult. Az egyeztetőfórum - az érdekvédelmi tanáccsal szemben - támogatja a rendeletet. A két szervezet felállítása azt a benyomást kelti, hogy a természetgyógyászok marakodnak. Pedig mi a rendelet megjelenése után az létünkért küzdünk - hangsúlyozta az ellenzők táborának szóvivője. Amit a szakmai és érdekvédelmi bizottság a szabályozásban örömmel üdvözölt, az a természetgyógyászat legalizálása. Nem tartanak a szabályozásban helyet kapó megmérettetéstől sem, amenynyiben az reális követelmények alapján, független és pártatlan vizsgáztatók által történik. A márciusi kormányrendelet két kollokviumot ír elő: egy szakmai és egy egészségügyi vizsgát. Az utóbbi természetesen nem kötelező az egészségügyi végzettségűeknek. Ez elfogadható - mondták a tanács tagjai, vitatják azonban, hogy jövő év február elsejéig mindazoknak, akik természetgyógyászati tevékenységet folytatnak, le kell tenniük ezeket a vizsgákat, ellenkező esetben bevonják az engedélyüket. A szóvivő szerint a tananyag kidolgozatlan, s kevés az idő a felkészüléshez - hacsak nem az a cél, hogy minél kevesebb természetgyógyász dolgozzon Magyarországon. Gondot jelent továbbá, hogy a májusban megjelent népjóléti rendelet még egy talpmasszőrnek is általános orvosi ismeretekkel felérő vizsgát ír elő. A jelentkezőknek egyaránt jártasnak kell lenniük a járványügyi alapismeretekben, a mentőautók felszereltségében, s a közalkalmazotti törvényben, a betegségmegelőzésről viszont egy szó sincs - mondta Kövesdi Natália. Ugyanazon tanfolyam elvégzése után a diplomás orvos természetgyógyász, a korábbi természetgyógyász viszont csak reflexológus lesz. A természetgyógyászokat lehetetleníti el a szabályozásnak az a pontja is, amely szakorvosi beutalóhoz köti a természetgyógyászati kezelést. Amennyiben egy beteg természetgyógyászhoz akar fordulni, először háziorvosát kell felkeresnie, aki elküldi egy szakorvoshoz. Ha még ott is az alternatív gyógymódot választja, az orvos köteles kiállítani számára egy beutalót. A természetgyógyász csak ezzel a papírral kezdheti meg - korábbi pácienseinél is! - a kezelést. A hivatalos út betartását, s a beutalót az ÁNTSZ ellenőrzi majd. Azzal a tanács tagjai is egyetértenek, hogy a természetgyógyászati kezelés előtt orvos is lássa a beteget, vitatják viszont a szakorvos „beiktatásának” szükségességét, akihez egyébként a vidékieknek akár több tíz kilométert is kell utazniuk. Vajon ki megy majd át a szomszédos természetgyógyászhoz, ha előtte órákig kénytelen várakozni a háziorvosi és a szakorvosi rendelőben a beutalóért? Az érdekvédők azt sem értik, vajon az egészségbiztosító miért nem vállalhatja át a természetgyógyászati kezelés költségeit, ha egyszer már kötelező a szakorvosi beutaló. Visszaélésre adhat okot az is, hogy az orvos „sugallhatja” a betegének, melyik természetgyógyászhoz menjen. Egy jó ismeretség itt anyagilag is gyümölcsöző lehet - vélekedett a szóvivő. Ráadásul azok a betegek pedig, akik nem akarják végigjárni a meglehetősen hosszadalmas hivatalos utat, végül úgyis eljutnak a természetgyógyász lakására. • Haszán Zoltán Eltűrték, most pedig kisajátítják? BELFÖLD Magyar Hírlap 11 A betegen egy icipici szúrás sem ejthető fotó: mh-archív Orvosok és alternatívok egy csapatban Természetgyógyászok által elkövetett „műhibáért” eddig még nem kellett kártérítést fizetnie a Providencia Biztosítónak - tudtuk meg az intézmény jogászától, dr. Gyöngyösi Csillától. Igaz, a szerződések számának növekedése csak ezután várható, hiszen a természetgyógyászoknak eddig nem volt kötelező felelősségbiztosítást kötniük. Nem így július elseje után. A Providencia biztosítási konstrukciója egyébként az orvosi felelősségbiztosítás keretében kezeli a természetgyógyászokat, akiknek biztosítási díja évi 6000 forint. A biztosító azonban megnézi, kivel szerződik, s kivel nem. Alapvető feltétel ugyanis a felsőfokú orvosi egyetem, egészségügyi főiskola, illetve klinikai szakpszichológusi végzettség. A biztosítási kötelezettség vélhetően „megszűri” a természetgyógyászokat. Ez azonban más szakmákban is így volt. Gyöngyösi doktornő a biztosítási brókereket említi példaként, akiknek számát a felelősségbiztosítási kötelezettség csökkentette a mai szintre. A Providenciának ma is vannak - elenyésző számban - természetgyógyász ügyfelei, a biztosító azonban felkészült a rendelet életbelépése utáni fokozott érdeklődésre. A természetgyógyászok szerint szinte lehetetlen ötvözni a nyugati orvoslást és az alternatív medicinát. Míg az előbbi elsősorban a tünetekre koncentrál, és legfőbb eszköze a műtét, a természetgyógyászat a megelőzésben és a krónikus betegségek gyógyításában eredményes. Az akupunktúra az alternatív orvoslás talán legismertebb módszere. Kínában több ezer éve alkalmazzák a test különböző pontjain elhelyezkedő ideg- vagy izompontokba, az úgynevezett meridiánokba szúrt tűk technikáját. A pontok reflexkapcsolatban vannak a különböző szervekkel. A számtalan módszer között szerepel a fülakupunktúrás méregtelenítés, amely a cimpán található, az egész testtel kapcsolatban lévő meridiánok segítségével frissíti fel a szervezetet. Az akupresszúra szintén a meridiánokat alkalmazza. A természetgyógyász azonban nem használ tűt, a pontokat az ujjai nyomásával ingerli. Alkalmazása ezért nem kötött orvosi diplomához. A reflexológia név a talpmasszzázst rejti. A talpon található pontok segítségével hatni lehet az összes belső szervre. A talpmasszázs egyrészt állapotfelmérésre alkalmas, de a pontok ingerlése vagy melegítése fájdalomcsillapítóként is hat, növeli a szervezet ellenálló képességét. A manuális medicina alkalmazói, ismertebb nevükön csontkovácsok, a lumbágó, különböző gerincbántalmak, ízületi gyulladások orvoslói. Veszélyes technikának tartják, szerencsés, ha masszőri ismeretekkel is társul a szaktudás. A mondás szerint gerincet csak egyszer lehet eltörni, után már az ember börtönben gyakorolhatja a szakmát. Kórtan A homeopátia Nyugat- Európában elterjedt, hazánkban kevésbé ismert gyógymód, amely az „ugyanazon hatások kioltják egymást” elvén alapul. Olyan, erősen hígított anyagokkal kezelik a páncienseket, amely a betegségéhez hasonló tüneteket idéz elő és ezzel erősítik a szervezet védekezőerőit a kórokozókkal szemben. A fitoterápia a különböző növények gyógyhatását vizsgálja és alkalmazza. A bioenergetika energia átadásával erősíti és gyógyítja a szervezetet. Meglehetősen vitatott módszer, bioenergiát ugyanis csak az tud átadni, aki bio életmódot él, tartózkodik a káros szenvedélyektől, étrendjéből kiiktatja a húst, sőt egyes vélekedések szerint nem él házaséletet sem. Szakértők szerint kétségtelen, hogy vannak felesleges energiával rendelkezők, amely át is adható. Azt viszont kérdésesnek tartják, hogy a gyógyítók mindig rendelési időben bírnak ezzel a többlettel. Az intenzív méregtelenítési technikáknak egyre nagyobb a divatja Nyugat-Európában. E módszerek alapja a diéta és a beöntés. A nap a belek átmosásával kezdődik, majd kétóránként gyógytea és a beöntés váltogatja egymást. A terápiát kiegészítik a gyümölcslevek, úszás és torna. Az antropozófus orvoslás módszereiben speciális - a homeopátiával egy tőről fakadó - gyógyszeres, fitoterápiás, mozgás- és művészetterápiás módszereket alkalmaz. A terápiákban nagy szerepet töltenek be a masszázsok, pakolások, borogatások, alapját az orvos és beteg aktív együttműködése adja. A hagyományos orvoslások között külön-külön szerepel a kínai, a tibeti és az ajurvédikus (indiai). A gyógyászat alapja a filozófia: a kínainál a tao, a tibetinél a buddhista, az ajurvédikusnál pedig a védikus. Az indiai orvoslás különböző jellemzők (haj- és szemszín, álmatlanság, alkat) alapján típusokba sorolja be az embereket. A három fő kategória a pita (tüzes, fekete hajú, gyors emésztésű, hirtelen haragú, ezért a kiegyensúlyozásához hűteni kell), a kapha (a pita ellentéte, melegíteni kell) és a vata, amely a két szélsőség között van. A három legnagyobb mellett számtalan kisebb kategória van. Az orvosok ez alapján készítik el a várható betegségek listáját, és foglalkoznak a megelőzéssel. Krónikus betegségek esetén nem csillapítókkal próbálják stabilizálni a beteg állapotát, hanem az alkatot kezdik kiegyensúlyozni. A kínai orvoslás nem három, hanem öt fő típust állapít meg. A rendelettel ellentétben az alternatív módszerek alkalmazóinak többsége nem sorolja a természetgyógyászati technikák közé a költséges gépekkel végzett kezeléseket. Ilyen például a Volt rendszeren alapuló műszeres vizsgálati módszer, amely az akupunktúra pontjainak elektromos vezetőképességét méri. Ebből következtetni lehet a szervezetet terhelő idegen anyagokra, valamint az egyénileg legmegfelelőbb terápiára. Nem tartozik a klasszikus természetgyógyászati módszerek közé a vér oxigenizálásán alapuló terápia sem. A kezelés során maszkon keresztül párásított oxigént lélegeztetnek be a beteggel, aki közben kerékpározik. A terápáit vitaminkúra egészíti ki. A kezelés hatására javul a keringés és a szív teljesítőképessége. A fecskendő alkalmazása miatt fenntartásokkal fogadják a neurálterápiát is. A módszer lényege, hogy helyi érzéstelenítőt fecskendeznek a szövetek közé, azokra a pontokra, amelyeket az akupunktúrában is használnak. Szemesnek áll a világ Lágy pasztellszínek, andalító zene, szűrt fények: érzem a mindennapi stressz oldódik, a gyomorideg már nem kínoz tovább, itt biztonságban vagyok, megérkeztem. A kölcsönös bemutatkozás után: „olvasott vagy hallott valahonnan rólunk?”, kényszeredetten elismerem, hogy családunkban van olyan, aki e szenvedélynek hódol, és az ő unszolására vetem alá magam a tortúrának. A kórisme felállításában készségesen segédkezem: az allergia már apró kisgyermekkorom óta keseríti életemet, mostanság pedig igen gyakran kínoz főfájás, íriszdiagnosztika- hangzik a verdikt. Államat kényelmesen betámasztom a szemvizsgáló alkalmatosság vállgödrébe, a célkereszt komótosan ráközelít védtelen pupillámra, indulhat a vadászat. Néhány percig pár ezer luxszal nézek farkasszemet, a lencséből tükröződő szembogaram önmagára néz vissza, tekintetem ellágyul, az életemért küzdenek. A vizsgálat eredménye megerősíti eddigi sejtésemet: a túlérzékenységre komoly hajlamom van, a tüdőnél és a felső légutaknál ugyanis „funkcionális gyengeség” figyelhető meg. Ennek jele, hogy az íriszben sugárszerűen szétfutó rostok bizonyos helyeken „szétnyílnak” - magyarázza a vizsgálatot végző doktornő, és egy hatalmasra kinagyított pupillatérkép fölé hajol. „Az apró pigmentációs elváltozások révén már a kezdeti stádiumban lévő áttétek is azonnal kimutathatók, ad némi eligazítást az élet esetlegességéről - a feltételezések szerint ugyanis a nyirokrendszer valamilyen módon kapcsolódik a szembogárhoz.” „Amúgy magának semmi komolyabb baja nincs - nyugtat meg később - gyakori migrénjei pedig nagy valószínűséggel gyomorsavtúltengéssel magyarázhatók”. Erre lehet bizonyíték a pupilla belső gyűrűjénél körbefutó barnás elszíneződés. A családban nem voltak epések? - haladunk egyre mélyebbre - de, mondom megszeppenve, a nagymamám, mert hát attól is lehet az embernek fejfájása. Ekkor kerül elő a vizsgáló sarkából egy meztelen férfibábucska. A csontszínű testre felfestett, körkörösen szétfutó színes vonalkák a meridiánokat, azaz az energiapályákat jelenítik meg - húzza végig ujjait a doktornő az apró bemélyedéseken. „A legtöbb betegséget az egyenetlen energiaeloszlás váltja ki, és a kezelésként ajánlott akupunktúra révén az egy helyen feltoluló energiákat vezetjük el a test többi, hiányos részébe. Mintha vagonokat tologatnánk egy képzeletbeli rendező pályaudvaron” - kínál egy megfogható hasonlatot a dolog lényegére a doktornő. „Az ön esetében a felső részeknél, elsősorban a fejnél rekedhetett meg az energiatöbblet, csakhogy ennek elvezetése magánál igencsak komoly erőfeszítésbe kerülhet, az erős természete miatt” - állapítja meg a doktornő búcsúzásképpen, bizonyítva, hogy a természetgyógyász-ismeretek mellett, néha az alapos emberismeret sem haszontalan. Gy.Sz. AZ OLDALT SZERKESZTETTE: HORVÁTH JUDIT