Magyar Hírlap, 1997. július (30. évfolyam, 164-177. szám)
1997-07-30 / 176. szám
SZERKESZTI: SZILÁGYI JÁNOS1997. JÚLIUS 30., SZERDA Környezetvédelem Baráth Etele szerint a lakossági küzdelem a leghatékonyabb zöld erőforrás Turizmus és környezetvédelem Ezen a nyáron a Dréher söröző ügye, illetve a Balaton vízminősége kapcsán gyakran szóba került az idegenforgalom és a környezetvédelem kapcsolata. Baráth Etelét, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának az elnökét a nyári szezonhoz is kapcsolódó aktuális zöld kérdésekről kérdeztük. • Véleménye szerint Magyarország környezeti állapota taszítja vagy inkább vonzza az országba a turistákat? Megítélésem szerint Magyarország környezeti állapota pillanatnyilag még nem akadálya sem a beruházásoknak, sem a turizmusnak. Ez a megállapítás azonban csak rövid távra érvényes. Attól tartok azonban, csupán néhány év kérdése, hogy az országban tapasztalt hulladékkezelési gyakorlatot, a köztisztaság hiányosságait, a sok helyen érezhető levegőszennyezettséget, a Duna vizének állapotát az igényesebb nyugati vendégek ne tűrjék el. Fel kellene oldani azt az ellentmondást is, hogy miközben az idegenforgalom nagy mértékben kihasználja bizonyos vidékek környezeti-természeti, egyes települések építészeti adottságait, a turistaforgalom növelésével komoly mértékben terheli a vonzerőt jelentő értékeket anélkül, hogy számottevően hozzájárulna megóvásukhoz. A nemzetgazdaság szempontjából kétségtelenül komoly bevételi forrást jelentő turizmusból nagyobb mértékben kellene átszivattyúzni forrásokat - elsősorban a helyi, döntően az önkormányzatokhoz kapcsolódó adórendszeren keresztül - a környezet állapotának javítására. Tudnivaló, hogy ma is létezik idegenforgalmi adó, de az is közismert, hogy ez nem vagy csupán csekély mértékben fordítódik környezeti célokra. • Ilyenkor vetődik fel a törvényhozó felelőssége. Nem lehetne-e vajon kikényszeríteni különféle jogszabályokkal a jelenlegi kedvezőtlen gyakorlat megváltoztatását? Dehogynem. Ennek érdekében egyébként már megtettük az első lépéseket. A bizottság éppen az én nevem alatt kezdeményezte egy olyan idegenforgalmi törvény létrehozását, amelyben külön fejezet foglalkozna a környezetvédelemmel. A jogszabály pillanatnyilag az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi tárcánál előkészítés alatt áll, és várhatóan szeptemberben az általunk előterjesztett országgyűlési határozati javaslat alapján elénk is kerül. Sőt az idegenforgalom fejlesztésének hosszú távú stratégiája is nagyon részletesen foglalkozik környezeti állapot javításával és a gazdasági ösztönzés lehetőségeivel. • Sokan településeink, parkjaink piszkosságát tartják leginkább vendégriasztónak. Mit lehetne tenni az ország köztisztasági helyzetének javítására? Az alapvető problémát abban látom, hogy a területfejlesztési törvény elfogadásával párhuzamosan nem készült Magyarországon településfejlesztési törvény. Az önkormányzati törvény bizonyos üzemeltetési, fenntartási feladatok mellett bizonyos fejlesztési kérdésekkel is foglalkozik ugyan, de nem határozza meg azt az eszközrendszert, amellyel a feladat végrehajtható volna. A köztisztaság nem jelenik meg kötelező feladatként az önkormányzatok számára. Sem központi állami, sem önkormányzati forrásból közvetlenül nincs erre támogatás. A közeljövőben olyan határozati javaslatot készül bizottságunk a parlament elé terjeszteni, amely az önkormányzati törvény módosításával megpróbálja ezt a problémát orvosolni. Reménykedem a gyors változtatásban, annál is inkább, mert a pénzügyi tárca kivételével a többi érdekelt minisztérium - a környezetvédelmi, belügyi, népjóléti, ipari tárcák - támogatását az előzetes tárgyalásokon már elnyertük. • Az utóbbi időben egyes zöld mozgalmak mind erőteljesebben emelik fel szavukat a szerintük túlzottan környezetterhelő nagy bevásárlóközpontok építése ellen. Ön szerint indokolt-e a tiltakozás? Ez is egy bonyolult, a gazdasági átalakulás minden ellentmondását hordozó kérdés. Nagy valószínűséggel nem elkerülhető, hogy Magyarország is átmenjen - legfeljebb csillapított formában - azon a fejlődési stádiumon, amelyen az összes európai nagyváros átesett. Nálunk ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy az önkormányzati törvény oly mértékben egymás mellé rendeltté tette a különböző önkormányzatokat, jelen esetben a kétmilliós fővárost a hozzá képest parányi Budaörssel, hogy igazán nincs beleszólása az ilyen zöldmezős beruházások kivitelezésébe. Eddig hiányzott a normális, tisztességes egyeztetés lehetősége pl. a fővárosi, a peremkerületi és az agglomerációs települések között, ezért nem lehet igazán megálljt parancsolni olyan terveknek, amelyekre hosszú távon nagy valószínűséggel nem lesz szükség. Ezért érvényesülhetnek a befektetők érdekei a környezeti szempontokkal, városszerkezeti igényekkel szemben. Ugyanakkor az is igaz, hogy alacsonyabb áruk révén lakossági igény mutatkozik nagy üzletközpontok iránt. Az elmúlt hónapban megalakult Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács lesz hivatva az ilyen érdekütközések feloldására a jövőben. • Sokan állítják, Magyarországon túlságosan gyenge a környezetvédelmi lobby. A parlamenti szakbizottság elnöke hogyan látja: kormányzati stratégiai döntésekben megjelenik-e ennek az ágazatnak a befolyása? Furcsa átalakulás zajlott le az elmúlt években. A rendszerváltás időszakában nagyon kemény, határozott politikai szerepet töltöttek be a zöld szervezetek. Ennek hatásaként széles rétegek érdeklődése fordult a környezetvédelem felé, ugyanakkor a kormányzati döntésekben, törvényalkotásban alig érvényesültek a környezeti szempontok. Az utóbbi időben megfordult a képlet. Csökkent a mozgalmak közvetlen politikai, társadalmi befolyása, ugyanakkor több mint 40 környezetvédelemmel kapcsolatos törvény született az elmúlt három évben, köztük az ökológiai állapotokat döntősen befolyásoló, korszerű jogszabályok - pl. környezetvédelmi, természetvédelmi, műemlékvédelmi, építésügyi, vadászati, erdőgazdálkodási törvény. A környezetvédelem politikai befolyást nyert, nem beszélve arról, hogy a Környezetvédelmi Alap forrásai csaknem megháromszorozódtak. Mindezek ellenére azonban azt hiszem, hogy az igazi környezetvédelem ma az egyénen, a családon, a kis lakóhelyi közösségeken múlik. Azt tapasztalom, hogy egyre erősebb nálunk a környezetvédelmi mikrolobby. Zajvédelmi falak megépítésétől kezdve egy-egy park vagy fa megmentésén át hosszasan lehetne sorolni a példákat. Ez a legnagyobb erő, és ez a lakossági küzdelem sokkal hatékonyabb lehet, mint a politikusok erőfeszítései, de ehhez is kell politikai fogadókészség. • Szilágyi A. János • • Önkéntes füstmérés - önkiszolgálással Ingyen mérhetik meg gépkocsijuk károsanyag-kibocsátását a Budapesten járó autósok az MTA Műszer-, Méréstechnikai Szolgáltató, és Kereskedelmi Kft.-jének XI. kerület, Etele út 59-61. szám alatti székhelyén. A Központi Környezetvédelmi Alap támogatásával épített mérőállomáson a járművük műszaki állapotára kíváncsi autósok a bejáratnál kapott tízforintos érme bedobásával aktiválhatják a gázanalizátort. A kipufogócsonkhoz illesztett csövön átmenő gázok közül a műszer a szén-monoxid-, széndioxid- és szénhidrogén-tartalmat méri, emellett a katalizátorok működését minősítő úgynevezett lambda értéket is meghatározza. A 2-3 percig tartó művelet végén az autós megkapja a kinyomtatott mérési eredményeket, amelyeket összehasonlíthat a zöldkártyáján szereplő határértékekkel. A készülékkel négyütemű, benzinüzemű gépkocsik károsanyag-kibocsátása mérhető. Az állomás munkanapokon reggel héttől este hétig várja az autósokat. Az önkiszolgáló rendszerű mérőállomás átadása után három héttel már komoly forgalmat bonyolít le - mondta Kovács Attila, az MTA MMSZ Kft. illetékese. Már visszatérő vendégeik is vannak, akik itt tesztelik le az otthon végzett beállítások eredményét. A kétmillió forintba kerülő műszert a cég most elsősorban benzinkúthálózatoknak kínálja, véleményük szerint ugyanis lehetőséget kell biztosítani az autósok számára, hogy sorbanállás nélkül pár perc alatt meggyőződhessenek a járművük motorjának helyes beállításáról. Ha a kutaknál a mérésért csak annyit kérnének, mint a porszívózásért, akkor önfenntartó lehet a rendszer. Kovács Attila hozzátette: a beruházáshoz a jelentkezők a Központi Környezetvédelmi Alaptól is remélhetnek támogatást. A műszernek a határállomásokon is nagy hasznát vehetnék azzal, hogy nem engednék be az országba a határérték felett szennyező járműveket. • K. Két perc alatt ellenőrizhetjük autónk motorjának helyes beállítását FOTÓ: ISZA FERENC A legtöbben az alapok pályázati feltételeiről érdeklődnek Közönségszolgálati iroda a KTM-ben A megnyitása után eltelt egy hónapban közel hatszáz kérés, kérdés és bejelentés érkezett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Fő utcai épületében működő Közönségszolgálati Irodához. A legtöbben a Területfejlesztési, valamint a Központi Környezetvédelmi Alaphoz benyújtható pályázatok feltételeiről érdeklődtek. Mint azt Fáber Józsefnétől, az iroda munkatársától megtudtuk, a lakosság mellett az önkormányzatok is sűrűn kérnek tanácsot. A telefonhívások arról árulkodnak, hogy a környezetvédelmet érintő ügyekben a jegyzők nem állnak hivatásuk magaslatán. A személyesen érdeklődők közül a legtöbben a Területfejlesztési, valamint a Központi Környezetvédelmi Alaphoz benyújtható pályázatok feltételeiről tudakozódtak. A sorban a hulladékelhelyezési gondok, illegális szemétlerakók bejelentése következik. Sokan kíváncsiak arra, hogy hol van a közelükben hulladékudvar, ahol a felesleges, ám még hasznosítható kacatjaikat letehetik. Az iroda munkatársai megmondják azt is, hogy a szeméthalmok eltüntetését hol kell kedvezményezni, de ha a bejelentő névtelenséget kér, akkor továbbítják a bejelentést az illetékes hatóságok felé. Rengetegen szenvednek a zajtól. A budapestiek elsősorban a közlekedés és a szomszédos üzemek keltette zajszennyezésre érzékenyek. Érdekesség, hogy a zenés létesítményekre - egy dunai diszkóhajó kivételével - még nem érkezett panasz. Az építési ügyekben reklamálók - sajnos - többnyire csak akkor jelentkeznek, amikor már minden jogorvoslati forrás kimerült. Magyarországon az ökoturizmus fellendülőben van. Ezt jelzi, hogy számos hívás érkezik olyan fiatalok részéről, akik a természetvédelmi területet szeretnének bebarangolni, és ehhez szállást, esetleg vezetőt keresnek. A közönségszolgálat a „panasziroda” mellett számos szolgáltatással is várja a vendégeket. A „mit, hol, hogyan” kérdésekre felelő tanácsadás, a díjtalan környezetvédelmi információs anyagok terjesztése, szakmai szervezetek adattára mellett külön említést érdemelnek a széles körű számítógépes szolgáltatások: a billentyűk segítségével az ügyfelek naprakész információt kaphatnak a hatályos jogszabályokról, hazánk környezeti állapotáról, a minisztérium és a környezetvédelmi hatóságok munkájáról. Az iroda előterében lévő Zöld boltban a környezetüggyel kapcsolatos kiadványok, plakátok, szakkönyvek és környezetbarát szemlélet elterjesztését népszerűsítő ajándéktárgyak vásárolhatók. Az irodát naponta átlagosan harmincan keresik meg, egyelőre a telefonálók vannak többségben. A panaszoknál a bejelentők nevét - a kérésükre - bizalmasan kezelik. Az érdeklődők az iroda ingyenes, nonstop hívható zöld számán (06-80-401-111) is kérhetnek tájékoztatást. • K. B. Előkészületben a szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon évente közel 20 millió tonna kommunális szemét keletkezik, beleértve az ipar hasonló jellegű hulladékát. A szeméttelepekre szállított hulladékból mintegy 5 millió tonnát lehetne kigyűjteni újrahasznosításra. A Nyugat-Európában elterjedt beciklálás azonban egyelőre nem működik hazánkban, bár várhatóan egy éven belül új lendületet vesz a szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon. Ehhez a lakosság szemléletváltására is szükség lesz. Szakemberek szerint nemcsak a hulladék-újrahasznosítás gazdasági előnyeinek felismerése vagy a környezetért érzett aggódás készteti majd a polgárokat a szelektálásra, hanem az egyre növekvő szemétdíj is. A most még kukákba dobott hulladék nagy részét ugyanis ingyen szállítja majd el az értékesíthető szemét begyűjtését végző vállalat. Ez pedig a nagy helyet elfoglaló műanyag palackoknál, különböző csomagolóanyagoknál és tetrapackos dobozoknál nem mindegy. Hiányzik a szelekció A szelektív gyűjtés hívei jelenleg nehéz helyzetben vannak Magyarországon, ha nem akarják összekeverni a másodnyersanyagnak alkalmas hulladékot az értéktelen szeméttel. Az elmúlt években a MÉH-hálózat összeomlásával gyakorlatilag megszűnt a lakossági papír- és vasgyűjtés, kifulladtak az iskolai akciók is, ráadásul külföldről, elsősorban Németországból szinte ingyen importálható különválogatott, bálázott „másodalapanyag”. A lakossági hulladék költséges szelektálásával ezért nem foglalkozott senki, Magyarországon jelenleg nincs olyan üzem, amely a hasznosítható hulladékból elkülönítené a műanyagot a papírtól, az újságot a kartontól. A cégeknek ugyanis az alapanyagok alacsony piaci ára miatt eddig nem érte meg beruházni egy válogatóba. A helyzet most változhat, az első üzemet jövő év közepére építi fel a környezetvédelmi tárca tavaly kiírt pályázatának egyik nyertese, a pécsi Biokom Kft. A másfél éve bevezetett (az akkumulátorok, gumiabroncsok, hűtőberendezések és csomagolóanyagok után fizetett) termékdíjból a minisztérium a hulladékfeldolgozás beindítását támogatja. Egyre nagyobb problémát jelentenek ugyanis a telített szemétlerakók. A gondok enyhítésére a leghatékonyabb megoldásnak a reciklálás tűnik. A szemétégetés alapanyagban szegény országban pazarlás, ráadásul a biztonságos, nem környezetszennyező égetés rendkívül drága, és nagy lakossági ellenállásba ütközik. Az ország egyetlen, budapesti égetőjének füstgáz-rekonstrukciója például 7 milliárd forintba kerül, míg egy most épülő, fővároshoz közeli lerakó kialakítása mindössze 600 milliót igényel. Készülődnek a programgazdák Ez is indokolja, hogy a tárca a környezetvédelmi alapból inkább a szelektív hulladékgyűjtés rendszerének kiépítését támogatja. A pályázatok nyertesei régiónként vállalták a csomagolóanyagok, gumiabroncsok, akkumulátorok, hűtőgépek, papírok, üveg, fém begyűjtését. Összesen 22 programgazdát választott ki a minisztérium, ezek közül a pécsi környezetgazdálkodási kft. az egyetlen, amely minden hulladékféleség visszagyűjtését és szelektálását vállalta. Kiss Tibor, a cég igazgatója elmondta: a részben önkormányzati tulajdonban lévő, kommunális hulladék szállításával is foglalkozó cég összesen 1,3 milliárdos beruházást indított el a dél-dunántúli reciklálás megszervezéséhez. Csomagolóanyagokra 660 millió forintot kapott a Biokom a Környezetvédelmi Alapból, (ebből 330 millió vissza nem térintendő támogatás, ugyanekkora összeg pedig kamatmentes hitel), gumi begyűjtésére 60 milliót (szintén a fele támogatás, illetve hitel), az akkumulátorokra pedig 38 millió forintot (19-19 millió hitel, illetve támogatás). Az összesen 758 millió forinthoz további 550 milliót saját forrásból biztosít a Biokom. A cég vállalja a koordinációt a dél-dunántúli hulladék-újrahasznosítási munkában, közvetít a kisebb vállalkozók és a minisztérium között, illetve leosztja a begyűjtésért járó termékdíjat. A finanszírozás tehát megvan a beruházás megindításához, de legalább ekkora munkának ígérkezik a lakosság meggyőzése. A cég már két éve elindított egy programot a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítésére az óvodákban és az iskolákban. Azonban a felnőttek rábeszélése a szelektálásra keményebb feladat lesz. Erre legalább tíz évet szán a Biokom, de egyes vélemények szerint még ez az idő is túlzottan optimista. Nem aratott tetszést például a cég marketingmenedzsere azon a lakossági fórumon, ahol megpróbálták népszerűsíteni a szelektív gyűjtést. A menedzser ugyanis elmondta, hogy a tejfölösdobozt ki kell mosni, mielőtt azt az újra hasznosítható hulladékok közé teszik. Németország nyugati részében tíz éve kezdődött a szelektív hulladékgyűjtés. A németek az erre a célra bevezetett, lakásonként kiosztott sárga zsákokban évente 20-25 kiló újrahasznosítható háztartási szemetet válogatnak ki, a minden utcában megtalálható konténerekbe pedig 10-12 kiló újra feldolgozható hulladékot szórnak. Annyira lelkesen, hogy a német rendszer már bevezetésekor az összeomlás határára került, ment a begyűjtés, de hiányzott az ipari feldolgozási háttér. Ez Kiss Tibor szerint Magyarországon már kezd kiépülni, ráadásul ekkora rohamra nem is lehet számítani. Érdekes viszont, hogy a németek is tartanak a szemétdíj emelkedésétől. A polgárok valószínűleg minden szemetet megpróbálnak a konténerekbe elhelyezni, hogy ne kelljen sűrűn üríteni a kukákat. A nyugati tartományokban a hulladék 10-20 százaléka nem odavaló, a keletiekben negyven. A Biokom is felkészült erre, speciális, kisebb nyílású konténerekkel igyekszik elkerülni a nem odavaló szemetek beszórását a konténerekbe. Konténerek az utcákon A Biokom mintegy 150 céggel kötött megállapodást a használható szemét elszállításáról. A lakosság körében Pécsett már kísérleti gyűjtés is kezdődött a múlt hónapban, egy autó jellegzetes szignállal járja végig előre megadott időben egy útvonalat, és várja a lakosoktól az újrahasznosítható termékeket. Várhatóan az év végén megjelennek a konténerek is az utcán, és megnyílnak a hulladékudvarok is, ahol a korábbi MÉH-gyakorlattól eltérően nem kapnak pénzt a polgárok az odavitt értékes hulladékért. Cserébe viszont odaszállíthatnak nem hasznosítható szemetet és a veszélyes hulladékokat is (ezek megsemmisítése 70-150 ezer forint tonnánként). A hulladékból kinyert alapanyagok ára nagy valószínűséggel nem teszi még nullszaldóssá sem az udvarokat. A különbözetet az önkormányzatoknak állják, ugyanis törvény kötelességük a veszélyes hulladékok begyűjtése, és ennek ez a legolcsóbb módja. • Haszán Zoltán Ismét engedélyezték az elefántcsont-kereskedelmet A veszélyeztetett fajok kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezményt aláíró 136 ország legutóbbi találkozóján ismét engedélyezték az elefántagyar-kereskedelmet. Szigorították viszont a kaviár kereskedelmét és a japán és norvég nyomás ellenére sem oldották fel az egyes bálnafajokra vonatkozó vadászati tilalmat. Az 1973-ban kötött egyezmény aláírói háromévenként tekintik át, hogy az általuk elrendelt tiltások és korlátozások mennyire bizonyultak eredményesnek. A szervezet legutóbbi, Zimbabwében megtartott ülésén nagy vihart kavart az elefántcsont-kereskedelem újbóli engedélyezése három afrikai ország - Namíbia, Zimbabwe és Botswana - számára. Ebben a térségben él Afrika 600 ezres elefántállományának negyede. Az állatvédők a legnagyobb szárazföldi emlős tömeges mészárlásától, az orvvadászat felerősödésétől tartanak, míg az érintett országokban kitörő örömmel vették a hét éve háborítatlanul élő és túlszaporodott elefántállomány megritkítását lehetővé tevő döntést. Fekete- Afrika földművesei számára valóságos sorscsapás egy-egy elefántcsorda megjelenése az ültetvényeken. Túl azon, hogy tönkreteszik a termést, még az emberre is veszélyesek: becslések szerint csak Zimbabwében évente több mint húsz földművest taposnak agyon az állatok. Az elefántvadászat jelentős bevételi forrást jelent a szegény országok számára, hiszen az elefántcsont ára - feldolgozottságától függően - elérheti az arany árának felét, míg az állat bőréből készült bakancsok is a keresett luxuscikkek közé tartoznak. A három országnak első lépésben azt engedélyezték, hogy felhalmozott készleteiket a korlátlan felvevőpiacnak számító Japánba exportálják. A megállapított exportkvóta betartását szigorúan ellenőrzik majd. Az elefánttal ellentétben továbbra sem engedik a fehér orrszarvú tülkének kereskedelmét. A tülökből készített amuletteknek mágikus erőt tulajdonítanak egyes távol-keleti országokban. A belőle készített ételek-italok férfierőt növelő hatása pedig régről ismert. A tiltás fenntartását azzal indokolták, hogy a vadászatnak a kihalás szélén álló fekete orrszarvúak is áldozatul esnének, de a rinocérosztülök származási helyének megjelölése, s ezáltal az ellenőrzés is, nehézségekbe ütközik - tájékoztatta lapunkat Demeter András, a KTM Természetvédelmi Hivatalának főosztályvezetője, aki hazánkat képviselte Zimbabwében. Megszigorították viszont a kaviárkereskedelmet, ezt a Kaszpi-tó tokhal-állományának drasztikus csökkenése indokolta. A rablógazdálkodás következtében másfél évtized alatt 70 százalékkal csökkent a halpopuláció. Az Eurázsiában élő barna medve fokozott védelme nem kapott elegendő szavazatot. A korlátozásra azért lett volna szükség, mert Oroszországban - elsősorban kínai megrendelésre - mármár nagyüzemi méreteket öltött a barnamedvék vadászata. A barna medvék legértékesebb része az epehólyag, az ebből készült orvosságok gyakorlatilag valamennyi nyavalyát meggyógyítanak - legalábbis a távol-keleti néphit szerint. Emellett mancsukból levest készítenek, a sült medvetalp pedig valódi ínyencségnek számít. • Kriván Bence