Magyar Hírlap, 1997. augusztus (30. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-14 / 189. szám
6 Magyar Hírlap BELFÖLD - MH-POSTA 1997. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK Szent-Iványi: a játszma feladását büntetik a választók Az SZDSZ számára Kuncze Gáboron kívül nincs más reális alternatíva - mondta Szent-Iványi István lapunk kérdésére, hogy az 1998-as választásokon ki lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az SZDSZ frakcióvezetője szerint a szabad demokrata-szocialista koalíció ’98 után is alternatíva lehet. Szent-Iványi a Magyar Hírlapnak kijelentette, hogy az SZDSZ és MSZP két eltérő identitású és karakterű párt. A politikus úgy vélte, hogy Pető Ivánra még fontos szerep várhat ’98 előtt és után is. • Szinte biztos, hogy a szocialista párt elnöke újra miniszterelnök-jelöltje is lesz az 1998-as választásokon az MSZP-nek. És az SZDSZ elnöke? Az SZDSZ számára Kuncze Gáboron kívül nincs más reális alternatíva. • Minek tulajdonítja azt, hogy Horn Gyula miniszterelnök az utóbbi időben - az eddigi tapasztalatokkal ellentétben - a stabilizációs program sikereivel kapcsolatban többször megemlítette a szabad demokraták érdemeit is? A kijelentések mögött szerintem az áll, hogy közelednek a választások, és a miniszterelnök úr is reálisan számot vet a lehetőségekkel. A mostani tendenciák alapján az MSZP-SZDSZ-koalíció 1998 után is reális alternatíva lehet. Ezt az elméletet az MSZP-ben egyébként már többen, jóval korábban is képviselték, a miniszterelnök azonban akkor még tartózkodóbb volt. • Horn Gyula sikeresnek tartja a koalíció eddigi együttműködését, s ezért valószínűsíti, hogy a jövő évi választásokon az MSZP és az SZDSZ újra kormányt alakíthat. Ezek szerint valóban összenőtt, ami összetartozik? Éppen az elmúlt hónapok eseményei bizonyították azt, hogy a szabad demokraták és a szocialisták két eltérő identitású és karakterű párt. Ezt támasztja alá, hogy több olyan fontos kérdésben másként foglalt állást az SZDSZ, mint a tbigazgatás, a miniszterek és államtitkárok jogállása, az állam és az egyház viszonya és a vatikáni megállapodás. Tehát szó sincs arról, hogy az SZDSZ elvesztette volna identitását, vagy beleolvadt volna az MSZP-be. Az viszont kétségtelen, hogy a hároméves együttműködés sok tekintetben összecsiszolta a két pártot, de az is igaz, hogy ennek a koalíciónak már látható sikerei vannak. Ezek közé sorolom a gazdaság stabilizációját annak ellenére, hogy látom a problémákat és a nehézségeket, de a pozitív tendenciák vitathatatlanok ezen a területen. Komoly eredményei vannak a koalíciónak a külpolitikában is, hiszen meghívást kaptunk a NATO-csatlakozás tárgyalásaira és kedvező képet alakított ki rólunk az Európai Unió is. Az ellenzéktől nem várható el, hogy ezeket tárgyilagosan ítélje meg, de ezt nem is vetem a szemükre, hiszen az a feladatuk, hogy bíráljanak, kritizáljanak és alternatívát kínáljanak. Ez utóbbiban úgy érzem, hogy az ellenzék nem jeleskedett, s ezért ebben a pillanatban nincs is kormányképes ellenzéki alternatíva. Az ellenzéki pártok megosztottak, így még nem tudtak felmutatni a jelenlegi kormánypolitikával szemben sikeres koncepciót. Ennek is van abban szerepe, hogy a miniszterelnök úr úgy látja az utóbbi időben: a két párt együttműködésének megvan az esélye az 1998-as választások után is. • Megállt az SZDSZ népszerűségének csökkenése. Sokak szerint azonban ez az egyetlen látványosnak nevezhető eredmény a Kuncze Gábor-, Szent-Iványi István-féle új vezetésnek. Én egy kicsit tovább mennék, ugyanis az SZDSZ népszerűsége, ha minimális mértékben is, de nőtt az utóbbi időben. Kuncze Gábor és én is azt mondtam: radikális változások nem következnek be rövid időn belül, de azt már látjuk, hogy az egyes helyi szervezetek megélénkültek, a képviselő-jelöltek között kemény, de egészséges verseny alakult ki, és van egy erős tenni akarás a párton belül, ami azt jelenti, hogy az SZDSZ már nem letargikus párt. • Az SZDSZ új vezetéséről sokan azt állították, hogy azért lehet sikeres, mert a koalíció ellenzőit és pártfogóit is egyaránt magában foglalja. Ez az állítás kissé hamisnak tűnik akkor, ha Tamás Gáspár Miklósra gondolok, aki egyrészt nagy név az SZDSZ-ben, másrészt pedig következetes harcot folytat a koalíció ellen. Tamás Gáspár Miklós jelenleg is külföldön tartózkodik és csak néhány hétig volt Magyarországon, igaz, ezt a néhány hetet nagyon emlékezetessé tette. Nyilván sokan egyetértenek az ő elképzeléseivel az SZDSZ-ben is, ugyanakkor a pártvezetés, az SZDSZ meghatározó személyiségei és a tagság túlnyomó része a következtetéseit már egyáltalán nem osztották. Elsősorban azt vitattuk, és azzal nem értettünk egyet, hogy az SZDSZ-nek ki kell lépnie a koalícióból. Mi úgy ítéltük meg, hogy a szabad demokratáknak volt és van is feladata a kormányban. Akkor, ha kiléptünk volna a koalícióból, feladtuk volna a játszmát. Azt a pártot, amelyik idő előtt feladja a küzdelmet, érzésem szerint megbüntetik a választók. Tamás Gáspár Miklós különben elég pontosan ír le bizonyos jeleket, de azoknak a jelentőségét eltúlozza. Szerinte például már kész az MSZP-Fidesz-koalíció. Úgy vélem, TGM nagyot téved, mert lehet, hogy mindkét pártban vannak olyan politikusok, akik ezt akarják, de az MSZP-Fidesz-szövetség realitása nagyon csekély. Az elmúlt évek folyamán különben Tamás Gáspár Miklós már többször fogalmazott ilyen élesen, de az általa mondottakat az élet nem bizonyította. • Az SZDSZ egykori elnökei Kis János és Tölgyessy Péter is eltűnt a politika süllyesztőjében. Ez a sors vár a szabaddemokraták négy hónapja lemondott vezetőjére Pető Ivánra is? Kis János tudatosan hagyta el a politika első vonalát - a tudományos pályafutást választotta -, de a mai napig is az országos tanács tagja, sőt a tekintélye és a befolyása is megvan az SZDSZ politikájára. Tölgyessy Pétert sajnálom, hiszen annak ellenére marginalizálódott, hogy tehetséges és felkészült ember. Pető Ivánt egy rendkívül értékes és tehetséges politikusnak tartom, aki az SZDSZ arculatának meghatározó szereplője. Olyan ember, aki ha nem elnök, akkor is a párt emblematikus figurája, sőt 1998 után Pető Ivánra még várhat nagyon fontos szerep is. Az egykori elnök különben nem megbukott, hanem egy nagyvonalú gesztust tett a párt számára, mert úgy érezte, hogy új lendületet adhat az SZDSZ-nek azzal, ha lemond. • Pető Iván milyen szerepet tölthet be az 1998-as választások előkészületeiben? Függetlenül attól, hogy milyen pozíciót tölt be a pártban, ő akkor is frontember. Megnyilatkozásai fontosak, ezért arra számítok, hogy a kampányban nagy szerepet tölt majd be. • Parlamenti szakértők szerint az SZDSZ új vezetése az ellenzéki pártok számára elfogadottabb, mint az előző. Érzékelte ezt a változást? Számítottam arra, hogy civilizálódik a viszony, de ezt eddig nem igen érzékeltem. Úgy indultunk el, több mint három hónappal ezelőtt Kuncze Gáborral, hogy nem voltak fóbiáink, normális viszonyt akarunk kialakítani az ellenzéki pártokkal. A probléma azonban az, hogy általában nem egymás a nézeteit, javaslatait vitatjuk, hanem a motívumait. Az ellenzéki pártok azt mondják, hogy ezt a kormányt valamilyen gonosz, aljas, alantas országrontó szándék vezérli. Ennek ellenére azt érzékelem, hogy bizonyos párbeszéd lehetőségek kialakultak, mi a magunk részéről nyitottak vagyunk a továbbiakban is. • D. Bányász Gergő Kevesebbet iszunk, drágábban Tovább csökken a vízfogyasztás A várakozással ellentétben idén tovább csökkent az országban az ivóvízfogyasztás. Míg a fővárosban két évvel ezelőtt naponta átlagosan egymillió köbméter víz fogyott, idén alig több mint 760 ezerre van szükség. Egyes vidéki városokban ismét sláger a saját kút, Debrecenben több ezer fúrására kértek az önkormányzatnál engedélyt. A fogyasztáscsökkenéssel azonban emelkedik az egy köbméterre jutó előállítási költség, amelyet a szolgáltatók a lakossági díjba építve pótolnak. Az ivóvízfogyasztás drasztikus visszaesésére a ’80-as évek végén kezdődött nagy ipari fogyasztók megszűnése a magyarázat. A lakossági takarékoskodás az ivóvíz árának meredek emelkedésével kezdődött, és úgy tűnik, ez a folyamat egyelőre nem is áll meg. Bár a szakemberek erre az évre már stabilizálódást, sőt némi fogyasztásemelkedést is prognosztizáltak, a számítások egyáltalán nem valósultak meg. A fővárosban az előző évekhez hasonlóan idén eddig ismét mintegy 7 százalékkal kevesebb ivóvíz fogyott. Bár az iparban tapasztalható némi fellendülés és a nagy bevásárlóközpontok építése is reményre adott okot a szolgáltatónak - Fővárosi Vízművek Rt. -, az új víztakarékos berendezések miatt vízfelhasználásuk nem sokat lendített a fogyasztáson. A lakosság körében az egyedi vízmérők felszerelésével soha nem tapasztalt spórolás kezdődött. Sokan ismét többször felhasználják a vizet - a fürdővízzel felmosnak, WC-t öblítenek, stb. - és víztakarékosabb mosógépet, WC-tartályt vásárolnak. Míg a fővárosban tavaly júniusban 800 ezer köbméter volt a napi csúcsfogyasztás, idén a legmelegebbnek számító júliusban sem kellett naponta 760 ezer köbméternél több ivóvíz a fővárosban. Az idei nagy kiugrás elmaradása a viszonylag esős nyárral is magyarázható, ilyenkor ugyanis még locsolni sem kell. A fővárosihoz hasonló a helyzet Debrecenben is, ahol idén addig 6, 7 százalékkal kevesebb ivóvíz - naponta alig több mint 40 ezer köbméter - fogyott, mint 1996- ban. Bár a debreceni szakemberek idénre már nem terveztek további csökkenést, a csaknem 7 százalék a tavalyinál is nagyobb visszaesés. A Debreceni Vízmű Rt. fogyasztói közül egyre többen fúratnak saját kutat, a fővárosban is tapasztalt számos más ötlet mellett ezzel is spórolva a vezetékes ivóvíz híján. A Pécsi Vízmű Rt.-nek idén eddig mintegy 2,5 százalékkal kevesebb ivóvizet kellett termelnie, mint tavaly. A 44 600 köbméteres fogyasztási csúcs a múlt hét közepére esett, ám ez mintegy 4 ezer köbméterrel elmaradt a tavalyi legmagasabb értéktől. A fővárosban tapasztalható spórolási technikák mellett a Pécs környékiek a közkifolyókból - utcai nyomós kutakból - is pótolják a napi szükségletüket. Egyesek kannaszámra, mások lajtos kocsikkal tankolnak a közkifolyóknál. Zala megyében a zöldségtermesztés miatt hosszú évek óta nyár elején, a nagy öntözések idején fogy a legtöbb ivóvíz. Idén ezeken a napokon sem kellett többet termelni, mint az év más időszakában, hiszen a Dél-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdővállalat fogyasztói is évről évre kevesebb vizet használnak. A társaság 1988-ban 8,8 millió köbmétert értékesített, idén várhatóan 5,3 milliónál többre nem lesz szükség. Az évek óta tartó folyamatos csökkenést a társaság a többi szolgáltatóhoz hasonlóan kénytelen a fogyasztói díjba is bekalkulálni. Egy köbméter ivóvíz 1982-ben 2 forint 50 fillérbe került, ugyanezt a mennyiséget most a lakossági fogyasztók a megyében átlagosan csaknem 100 forint (plusz 12 forint áfáért) vásárolhatják meg. A társaság 40 ezret meghaladó fogyasztója közül csaknem hétezren egyedi fogyasztásmérővel ellenőrzik - és csökkentik - a felhasznált mennyiségüket. A Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalat fogyasztói már nem tudnak tovább takarékoskodni, ezért hosszú évek óta először idén legalább annyi ivóvizet fogyasztanak, mint tavaly. A csaknem 37 ezer fogyasztónak ezért idén is várhatóan 5,6 millió köbméter vízre lesz szüksége. A Sopron környékieknek ezért egyelőre nem kell a fogyasztáscsökkenés miatti díjemeléstől tartaniuk. • Német H. Erzsébet Mentálhigiénés tanácsok a szenvedélybetegségek okozta válságokra Krisnások családvédelmi akciója Az Európában a legrosszabbak közé tartozó magyar egészségügyi állapotok megjavítását célozza a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége országos családvédelmi akciójával. A szemünk fénye elnevezésű program abból indul ki, hogy hazánkban a kevés élveszületésre túl sok terhességmegszakítás jut, több millióan tekinthetők aktív dohányosoknak, a kábítószerfogyasztók és az alkoholisták száma is nagyon magas. A krisnások más szervezetekkel együttműködve főleg a mentális gondok kezeléséhez kívánnak hozzájárulni. A család intézményének válságára keresnek választ, valamint a szenvedélybetegek - alkoholisták, kábítószer-fogyasztók - gyógyulásához nyújtanának segítséget. December végéig tartó rendezvénysorozatuk első állomásaként, az óbudai Hajógyári Szigeten holnaptól augusztus 21-éig tartó Pepsi Sziget programjaihoz csatlakozva, az egyház lelkészei pszichológusokkal és szociológusokkal együtt folyamatos mentálhigiénés tanácsadást tartanak. Ezenkívül a szigeten a nagysátor mellett létrehozott Hare Krisna falu látogatói hagyományos indiai zenét hallgathatnak és naponta kétszer fogyaszthatják ingyenesen a krisnások vegetáriánus ételeit. Esténként a skóciai Gouaranga Mantra Rock Band szórakoztatja a vendégeket. • N. D. Meghívó a Winterthur Országos Nyugdíjpénztár 1997. évi 2. közgyűlésére A Winterthur Nyugdíjpénztár (székhelye: 1068 Budapest, Benczúr utca 11.) igazgatótanácsa tisztelettel meghívja a pénztár tagjait, munkáltatói tagjait és támogatóit a pénztár soron következő közgyűlésére. A közgyűlés helyszíne: Winterthur Nyugdíjpénztár, 1068 Budapest, Benczúr utca 11. A közgyűlés időpontja: 1997. augusztus 29., péntek 16 óra. A közgyűlés napirendje: 1. Határozat a pénztár magán-nyugdíjpénztári tevékenységéről. 2. Egyebek. Amennyiben a közgyűlés az eredeti időpontban határozatképtelen, akkor megismételt közgyűlésre kerül sor 1997. augusztus 29-én 16.30 órakor, az eredeti helyszínen és változatlan napirenddel. A közgyűlés napirendjén szereplő határozattervezetek 1997. augusztus 27-én és 28-án 14 és 18 óra között, a pénztár székhelyén tekinthetők meg. Winterthur A közgyűlésen szavazásra jogosult tagok szavazójegyeiket a közgyűlés időpontját megelőzően 30 perccel vehetik át a közgyűlés helyszínén. Kérjük a tisztelt meghívottakat, hogy a közgyűlésre a személyazonosságuk igazolására alkalmas okmányt (személyi igazolvány, útlevél) hozzák magukkal. 7829 MH Tisztelettel: Winterthur Országos Nyugdíjpénztár igazgatótanácsa LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Nyílt levél a fővárosi főügyész úrhoz Tisztelt dr. Bócz Endre! Amikor 1997. augusztus 9-én reggel elolvastam a Magyar Hírlap törvényszéki tudósítását (Tagadta Auschwitzot?, akkor Bálint György híres aforizmája jutott eszembe: „Felháborodom, tehát vagyok!” A tudósítás szerint: „Történelmi tények hamis beállításából a gyűlöletre uszításra nem lehet következtetni” - ezzel az indokkal utasította el Bócz Endre fővárosi főügyész annak a 15 éves diáklánynak a panaszát, aki történelemtanára ellen tett feljelentést. A tudósításból kiderül továbbá, hogy: „A terézvárosi szakközépiskola pedagógusa több tanórán Auschwitzról és a gázkamrákról szólva kijelentette: az egész nem igaz, csak a zsidók találták ki. Hitlerről kizárólag pozitív dolgokat mondott...” Tisztelt Fővárosi Főügyész Úr! Mint tanár, mint történész s mint zsidó származású magyar állampolgár SZÉGYENKEZEM. SZÉGYENKEZEM a Fővárosi Főügyészség nevében, mely (az Ön nyilatkozata szerint) úgy ítélte meg, hogy „»nem történt bűncselekmény«, s nem lehet gyűlöletre uszításra következtetni”. SZÉGYENKEZEM a szóban forgó iskola igazgatónője nevében, aki „a rendkívüli szülői értekezlet összehívásán” túl nem kezdeményezett fegyelmi eljárást a szóban forgó történelemtanár ellen. SZÉGYENKEZEM továbbá a szóban forgó iskola többi tanára, diákjai s azok szülei nevében, akik nyilván hagyták, hogy megfélemlítsék őket, s ezért felhagytak a tiltakozással, illetve elálltak a tanúskodástól. SZÉGYENKEZEM továbbá a fasizmus mártírjainak nevében, hogy több mint 50 évvel az auschwitzi haláltábor felszámolását követően Magyarországon ilyen kijelentést tehet még bárki, s különösen egy diplomás?) történelemtanár. SZÉGYENKEZEM továbbá a magyar közvélemény és az újságolvasók nevében is, amiért ezeket a demagóg nézeteket már nem csak a politikai demonstrációkon, a Magyar Parlament előtti téren, valamint az írott s az elektronikus sajtóban lehet büntetlenül hangoztatni, hanem ezek az újságolvasók ezreiből is pro vagy kontra vérlázító indulatokat váltanak ki. SZÉGYENKEZEM továbbá a világ összes szobafestője nevében, akiknek Adolf Hitler örökre a becsületébe gázolt. JAVASOLNÁM az általam - szerencsére - nem ismert, szóban forgó történelemtanárnak, hogy folyamodjék érdemei elismeréséért Csurka István és Szabó Albert urakhoz, amiért ex cathedra hirdeti az általuk elhíresült demagógiát. Mindenkinek a figyelmébe szeretném ajánlani Radnóti Miklósnak, a fasizmus mártírjának 1944-ben írt sorait: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” (Töredék, 1944. május) CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy a szóban forgó iskola diákjai legalább a korabeli magyar irodalom révén elsajátították az adott korszak reális, s a történelmi hűségnek megfelelő értékelését. CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy a fővárosi főügyész úr a legközelebbi hasonló esetben legalább hangot fog adni elmarasztaló magánvéleményének. CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy az Országgyűlés olyan értelmű törvénymódosítást fog végrehajtani, ami, az angol és német joggyakorlathoz hasonlóan, azt az utasítást is szankcionálja, amit okos demagógiába burkolnak. CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy nem a szélsőjobboldali ideológusok fognak győzni ebben a jogvitában.Bár lehet, hogy több jogi képzettségű vezetőjük van, mint a főként bölcsész-újságíró képzettségű ellentábornak.) VÉGEZETÜL: CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy Radnóti Miklós idézett sorai „csak” az 1944-es évre vonatkoznak, s hogy a mai Magyarországon vannak még olyan erők, amelyek képviselői élnek a jogalkotás és a jogalkalmazás eszközeivel, s nem hagyják, hogy a faji uszítás és a „féregirtás” ideológiája domináljon a magyar közéletben, s mindez még jóváhagyást is nyerjen a Fővárosi Főügyészség részéről. JAVASOLNÁM a diáklány jogi képviselőjének, hogy miután a Fővárosi Főügyészség és a BRFK elutasította az ügyvéd úr keresetét, a legfőbb ügyészhez benyújtott felülvizsgálati panaszát egészítse ki az „ifjúság elleni bűntett” vádjával. A könnyen befolyásolható kiskorú (14-18 év közötti) középiskolás fiatalok ex cathedra történő lelki mérgezése ugyanis a pszichológia, a szociálpszichológia és a mentálhigiéné terminusaival mérve főbenjáró bűnnek számít. Ezért egy kultúrországban a szóba forgó tanárt örökre eltanácsolnák minden alap- és középfokú intézményből. ÉS MÉG MI AKARUNK EURÓPÁHOZ FELZÁRKÓZNI??? Abban a reményben, hogy levelem tartalmi részével a fővárosi főügyész úr is egyetért, s csupán az írott jogszabályok akadályozzák meg abban, hogy a kereset elutasításán kívül mást is tegyen, maradok tisztelettel Dr. Rényi Zsuzsanna főiskolai docens Budapest Környezetvédelmi szekunda Hiába a környezetvédelmi sikerpropaganda, az országbizonyítványban az EU-tól megkaptuk az elégtelent. Hiába van majd minden héten ünnepélyes miniszteri faültetés, joggingos futás, kerékpározás vagy valami hasonló színvonalú hivatalos környezetvédelem, a tények makacs dolgok. Ha az EU-ba akarunk menni, környezetvédelmet kell csinálni. A hiba már akkor keletkezett, amikor a rendszerváltás hajnalán példátlan módon Magyarországon eltörölték az építésügyet, és lányos zavarban először összevonták egy minisztériumban a téglát az úttal, a vízzel és a telefonnal. Magát az építésügyet egyszerűen eltüntették annyira, hogy Brüsszelben az országtanulmányt vizsgáló bizottság nem is találta, mert különben ez ügyben nem is elégtelent, hanem nullást kellett volna adniuk. Közben a többi összevont téma, így a közlekedésügy, a vízügy, a hírközlés, a területfejlesztés majdnem elrontotta egymást. Az új minisztériumot már-már hiába korszerűsítették úgy, hogy a rendszerváltásban aktívan részt vevő környezetvédelem kapott egy nevesített minisztériumot a vakolat nélkül maradt téglával együtt, a hétköznapi környezetvédelem lényegében továbbra is az utcán maradt. Ma is majd’ minden napra maradt egy-egy Garé-Budafok-ügy a nyakában Bős-Nagymaros kövével. Persze van már környezetvédelmi törvény, területfejlesztési törvény és új építési törvény is, csak közben a szakma ment majdnem tönkre, így nincs, aki végre is hajtsa. A miniszter, ha marad ideje a pártmunka mellett, védi a környezetet, meg területet fejleszt egy kicsit, meg épít szabad szombatokon. Azt hiszem, ez nem megy. Ezt jelzi a kapott bizonyítvány. Az Európai Unió minden országában külön minisztériuma van a környezetvédelemnek, az építésnek, a közlekedésnek és a távközlésnek. Ez is EU-minimum. Szinai János építészmérnök Vecsés Nógrádi telefonos pánik A kistelepülések és a világ című olvasói levél (MH, júl. 17.) írója kicsit leegyszerűsítette a telefonhálózat kiépítésének problémáját Nógrád megye 32-es primer körzetében, és talán csak saját, különleges igényeire helyezett nagyobb hangsúlyt. A Kelet Nógrád COM Rt. elismeri, hogy az utóbbi években nem volt gondtalan a telefonhálózat fejlesztésének „ügye” Nógrád megye keleti részén. Bár a DECT-rendszer új, de gyorsan fejlődő távközlési technológia, össze sem hasonlítható a már említett analóg rendszerrel, amelyet az utóbbi időben gyakorta ért kritika. A DECT-rendszer képes biztosítani az adatátvitelt, amely pl. Bujákon is elfogadható lenne az előfizetők 99 százalékának, talán a fennmaradó 1 százalék igénye a gyorsabb adatátvitel. A KNC megígérte, hogy részükre is kiépíti az összekötő vonalat. A lényeg: a KNC „voice” szintű szolgáltatás alatt azt érti, hogy az előfizetők 99 százalékának ez az igénye, ezért ennek a kivitelezését tartja elsődlegesnek. De a vitát is szeretnénk elkerülni, így azon is fáradozunk, hogy az 1 százalék különleges igényeinek is eleget tegyünk. A KNC már jól ismeri a nógrádi „telefonos pánik” receptjét. Nem kell hozzá más, mint egy helybéli, aki bár nem hozzáértő, még csak nem is műszaki ember, vannak kétségkívül megbízható információi, melyek talán két, rosszabb esetben három szájon is „átfutnak”, mire célt érnek. Aztán ezeket a híreket csak az üzletben, esetleg a kocsmában kell elmesélni... De ez még mindig nem az igazi pánikhangulat. Mert csak-csak rágódnak meg a lakosok ezen a telefonos dolgon. Aztán főműsoridőben riportot adnak a tv-ben, ami hasonló problémával foglalkozik. Arról azonban nem esik szó, hogy ez nem ugyanaz a technológia, nem ugyanaz a kivitelezés. A helybelinek egy a leszűrni való, rádiófrekvenciás telefonrendszer, ami nem működik. Kész a pánik. A KNC és a Siemens tapasztalt szakemberei ezután már magyarázhatják, hogy ez az új rádiófrekvenciás DECT-rendszer ugyanazt a telefonszolgáltatást nyújtja, mint a hagyományos rézkábeles kivitelezés. Sőt, mivel ez fejlődésben lévő rendszer, idővel nem csak az alapszolgáltatást fogja nyújtani. Lehetetlen megcáfolni azt, amit egy egész falu lakossága állít. Mi számtalanszor megpróbáltuk - eddig sikertelenül. A megyében még most is hét település önkormányzata nem adja ki a területfelhasználási engedélyt a DECT-torony felállítására. Enélkül pedig nem lehet elkezdeni az érintett települések telefonhálózatának kiépítését. Érdemes hát elgondolkozni azon, hogy ezek a kistelepülések miért vannak elvágva a világtól. Ignác Fodor vezérigazgató, KNC Rt. Salgótarján Ne vigyék el szárazon Csak egyetérteni lehet Szentgyörgyi Zsuzsával (MH, július 30.), mikor a meghurcolt, sárral dobált és anyagi forrásaitól jórészt megfosztott magyar vízügy és kiváló szakgárdája mellé áll, rehabitációjukat követeli. Sajnos ehhez még ma is bátorság kell. Az utolsó negyedszázadban senki és semmi nem okozott nagyobb kárt ennek az országnak - százmilliárdokról van szó -, mint azok a sarlatánok, akik a rendszerváltás forrongó légkörében a vízlépcsőt tették meg a megdöntendő rendszer szimbólumának és a „vízügyi lobbyt„a támadások céltáblájának. A Duna Kör és kapcsolt részeinek 10 év alatt egyetlen szakmai jóslata sem vált be, egyetlen megvalósított javaslata sem vezetett eredményre, a kuruzslókra jellemző agresszivitással támadták azt a magyar vízügyi szolgálatot, amely Európa elismerten egyik legárvízveszélyesebb zónájában, 150 éves szakmai-tudományos tapasztalatok birtokában védte meg az országot - sikerrel - a pusztító árvízkatasztrófáktól, mint most is. A környezetvédelem, amelyet nem a környezetvédő zöldek találtak ki, a kor színvonalán a mindenkor felmerült veszélyek leküzdésére az emberiség egész történelme során jelen volt. Lendületet az ipari forradalom és a mezőgazdaság kemizálása adott a környezetvédelmi gondolkodás és gyakorlat fejlődésének, s századunk második felében vált önálló diszciplínává. Sajnos csakhamar politikai mozgalommá is, egy újsütetű demagógia és dogmatika terepévé. Hamar utolérte a nagy eszmék sorsa. A vízügyesek Magyarországon 150 év óta a leghatékonyabb környezetvédelmet produkálták. Ideje, hogy minden szakmai, tudományos és politikai-hatalmi tényező megkövesse ennek a koncepciós pernek az áldozatait és a kártevők se vigyék el szárazon. Dr. Csákány György ny. egyetemi tanár Balatonfüred Madar Hírlap 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu