Magyar Hírlap, 1997. augusztus (30. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-14 / 189. szám

6 Magyar Hírlap BELFÖLD - MH-POSTA 1997. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK Szent-Iványi: a játszma feladását büntetik a választók Az SZDSZ számára Kuncze Gáboron kívül nincs más reális alternatíva - mondta Szent-Iványi István lapunk kér­désére, hogy az 1998-as választásokon ki lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az SZDSZ frakcióvezetője szerint a sza­bad demokrata-szocialista koalíció ’98 után is alternatíva lehet. Szent-Iványi a Magyar Hírlapnak kijelentette, hogy az SZDSZ és MSZP két eltérő identitású és karakterű párt. A politikus úgy vélte, hogy Pető Ivánra még fontos szerep vár­hat ’98 előtt és után is. • Szinte biztos, hogy a szocialista párt elnöke újra miniszterelnök-jelöltje is lesz az 1998-as választásokon az MSZP-nek. És az SZDSZ elnöke? Az SZDSZ számára Kuncze Gáboron kívül nincs más reális alternatíva. • Minek tulajdonítja azt, hogy Horn Gyula miniszterelnök az utóbbi időben - az eddigi tapasztalatokkal ellentét­ben - a stabilizációs program sikereivel kapcsolatban többször megemlítette a szabad demokraták érdemeit is? A kijelentések mögött szerintem az áll, hogy közelednek a választások, és a mi­niszterelnök úr is reálisan számot vet a lehetőségekkel. A mostani tendenciák alapján az MSZP-SZDSZ-koalíció 1998 után is reális alternatíva lehet. Ezt az el­méletet az MSZP-ben egyébként már többen, jóval korábban is képviselték, a miniszterelnök azonban akkor még tar­tózkodóbb volt. • Horn Gyula sikeresnek tartja a koalí­ció eddigi együttműködését, s ezért va­lószínűsíti, hogy a jövő évi választáso­kon az MSZP és az SZDSZ újra kor­mányt alakíthat. Ezek szerint valóban összenőtt, ami össze­tartozik? Éppen az elmúlt hónapok eseményei bi­zonyították azt, hogy a szabad demokra­ták és a szocialisták két eltérő identitású és karakterű párt. Ezt támasztja alá, hogy több olyan fontos kérdésben más­ként foglalt állást az SZDSZ, mint a tb­­igazgatás, a miniszterek és államtitká­rok jogállása, az állam és az egyház vi­szonya és a vatikáni megállapodás. Te­hát szó sincs arról, hogy az SZDSZ el­vesztette volna identitását, vagy beleol­vadt volna az MSZP-be. Az viszont két­ségtelen, hogy a hároméves együttmű­ködés sok tekintetben összecsiszolta a két pártot, de az is igaz, hogy ennek a koalíciónak már látható sikerei vannak. Ezek közé sorolom a gazdaság stabilizá­cióját annak ellenére, hogy látom a problémákat és a nehézségeket, de a po­zitív tendenciák vitathatatlanok ezen a területen. Komoly eredményei vannak a koalíciónak a külpolitikában is, hiszen meghívást kaptunk a NATO-csatlako­­zás tárgyalásaira és kedvező képet ala­kított ki rólunk az Európai Unió is. Az ellenzéktől nem várható el, hogy ezeket tárgyilagosan ítélje meg, de ezt nem is vetem a szemükre, hiszen az a felada­tuk, hogy bíráljanak, kritizáljanak és al­ternatívát kínáljanak. Ez utóbbiban úgy érzem, hogy az ellenzék nem jeleske­dett, s ezért ebben a pillanatban nincs is kormányképes ellenzéki alternatíva. Az ellenzéki pártok megosztottak, így még nem tudtak felmutatni a jelenlegi kor­mánypolitikával szemben sikeres kon­cepciót. Ennek is van abban szerepe, hogy a miniszterelnök úr úgy látja az utóbbi időben: a két párt együttműkö­désének megvan az esélye az 1998-as vá­lasztások után is. • Megállt az SZDSZ népszerűségének csökkenése. Sokak szerint azonban ez az egyetlen látványosnak nevezhető eredmény a Kuncze Gábor-, Szent-Ivá­­nyi István-féle új vezetésnek. Én egy kicsit tovább mennék, ugyanis az SZDSZ népszerűsége, ha minimális mértékben is, de nőtt az utóbbi időben. Kuncze Gábor és én is azt mondtam: ra­dikális változások nem következnek be rövid időn belül, de azt már látjuk, hogy az egyes helyi szervezetek megélénkül­tek, a képviselő-jelöltek között kemény, de egészséges verseny alakult ki, és van egy erős tenni akarás a párton belül, ami azt jelenti, hogy az SZDSZ már nem letargikus párt. • Az SZDSZ új vezetéséről sokan azt állították, hogy azért lehet sikeres, mert a koalíció ellenzőit és pártfogóit is egy­aránt magában foglalja. Ez az állítás kissé hamisnak tűnik akkor, ha Tamás Gáspár Miklósra gondolok, aki egy­részt nagy név az SZDSZ-ben, másrészt pedig következetes harcot folytat a koalíció ellen. Tamás Gáspár Miklós jelenleg is külföl­dön tartózkodik és csak néhány hétig volt Magyarországon, igaz, ezt a néhány hetet nagyon emlékezetessé tette. Nyilván so­kan egyetértenek az ő elképzeléseivel az SZDSZ-ben is, ugyanakkor a pártveze­tés, az SZDSZ meghatározó személyisé­gei és a tagság túlnyomó része a követ­keztetéseit már egyáltalán nem osztották. Elsősorban azt vitattuk, és azzal nem ér­tettünk egyet, hogy az SZDSZ-nek ki kell lépnie a koalícióból. Mi úgy ítéltük meg, hogy a szabad demokratáknak volt és van is feladata a kormányban. Akkor, ha ki­léptünk volna a koalícióból, feladtuk vol­na a játszmát. Azt a pártot, amelyik idő előtt feladja a küzdelmet, érzésem szerint megbüntetik a választók. Tamás Gáspár Miklós különben elég pontosan ír le bi­zonyos jeleket, de azoknak a jelentőségét eltúlozza. Szerinte például már kész az MSZP-Fidesz-koalíció. Úgy vélem, TGM nagyot téved, mert lehet, hogy mindkét pártban vannak olyan politiku­sok, akik ezt akarják, de az MSZP-Fi­­desz-szövetség realitása nagyon csekély. Az elmúlt évek folyamán különben Ta­más Gáspár Miklós már többször fogal­mazott ilyen élesen, de az általa mondot­takat az élet nem bizonyította. • Az SZDSZ egykori elnökei Kis János és Tölgyessy Péter is eltűnt a politika süllyesztőjében. Ez a sors vár a szabad­­demokraták négy hónapja lemondott vezetőjére Pető Ivánra is? Kis János tudatosan hagyta el a politika első vonalát - a tudományos pályafutást választotta -, de a mai napig is az orszá­gos tanács tagja, sőt a tekintélye és a be­folyása is megvan az SZDSZ politikájá­ra. Tölgyessy Pétert sajnálom, hiszen annak ellenére marginalizálódott, hogy tehetséges és felkészült ember. Pető Ivánt egy rendkívül értékes és tehetsé­ges politikusnak tartom, aki az SZDSZ arculatának meghatározó szereplője. Olyan ember, aki ha nem elnök, akkor is a párt emblematikus figurája, sőt 1998 után Pető Ivánra még várhat nagyon fontos szerep is. Az egykori elnök kü­lönben nem megbukott, hanem egy nagyvonalú gesztust tett a párt számára, mert úgy érezte, hogy új lendületet ad­hat az SZDSZ-nek azzal, ha lemond. • Pető Iván milyen szerepet tölthet be az 1998-as választások előkészületeiben? Függetlenül attól, hogy milyen pozíciót tölt be a pártban, ő akkor is frontember. Megnyilatkozásai fontosak, ezért arra számítok, hogy a kampányban nagy sze­repet tölt majd be. • Parlamenti szakértők szerint az SZDSZ új vezetése az ellenzéki pártok számára elfogadottabb, mint az előző. Érzékelte ezt a változást? Számítottam arra, hogy civilizálódik a viszony, de ezt eddig nem igen érzékel­tem. Úgy indultunk el, több mint három hónappal ezelőtt Kuncze Gáborral, hogy nem voltak fóbiáink, normális vi­szonyt akarunk kialakítani az ellenzéki pártokkal. A probléma azonban az, hogy általában nem egymás a nézeteit, javaslatait vitatjuk, hanem a motívu­mait. Az ellenzéki pártok azt mondják, hogy ezt a kormányt valamilyen gonosz, aljas, alantas országrontó szándék ve­zérli. Ennek ellenére azt érzékelem, hogy bizonyos párbeszéd lehetőségek kialakultak, mi a magunk részéről nyi­tottak vagyunk a továbbiakban is. • D. Bányász Gergő Kevesebbet iszunk, drágábban Tovább csökken a vízfogyasztás A várakozással ellentétben idén tovább csökkent az országban az ivóvízfogyasztás. Míg a fővárosban két évvel ezelőtt naponta átlagosan egymillió köbméter víz fogyott, idén alig több mint 760 ezerre van szükség. Egyes vidéki városokban ismét sláger a saját kút, Debrecenben több ezer fúrására kértek az önkor­mányzatnál engedélyt. A fogyasztáscsökkenéssel azonban emelkedik az egy köbméterre jutó előállítási költség, amelyet a szolgáltatók a lakossági díjba építve pótolnak. Az ivóvízfogyasztás draszti­kus visszaesésére a ’80-as évek végén kezdődött nagy ipari fogyasztók megszűnése a magyarázat. A lakossági ta­karékoskodás az ivóvíz árá­nak meredek emelkedésével kezdődött, és úgy tűnik, ez a folyamat egyelőre nem is áll meg. Bár a szakemberek erre az évre már stabilizálódást, sőt némi fogyasztásemelke­dést is prognosztizáltak, a számítások egyáltalán nem valósultak meg. A főváros­ban az előző évekhez hason­lóan idén eddig ismét mint­egy 7 százalékkal kevesebb ivóvíz fogyott. Bár az iparban tapasztalható némi fellendü­lés és a nagy bevásárlóköz­pontok építése is reményre adott okot a szolgáltatónak - Fővárosi Vízművek Rt. -, az új víztakarékos berendezé­sek miatt vízfelhasználásuk nem sokat lendített a fo­gyasztáson. A lakosság köré­ben az egyedi vízmérők fel­szerelésével soha nem ta­pasztalt spórolás kezdődött. Sokan ismét többször fel­használják a vizet - a fürdő­vízzel felmosnak, WC-t öblí­tenek, stb. - és víztakaréko­­sabb mosógépet, WC-tartályt vásárolnak. Míg a fővárosban tavaly júniusban 800 ezer köbméter volt a napi csúcsfogyasztás, idén a legmelegebbnek szá­mító júliusban sem kellett naponta 760 ezer köbméter­nél több ivóvíz a fővárosban. Az idei nagy kiugrás elmara­dása a viszonylag esős nyár­ral is magyarázható, ilyen­kor ugyanis még locsolni sem kell. A fővárosihoz hasonló a helyzet Debrecenben is, ahol idén addig 6, 7 százalékkal kevesebb ivóvíz - naponta alig több mint 40 ezer köb­méter - fogyott, mint 1996- ban. Bár a debreceni szak­emberek idénre már nem terveztek további csökke­nést, a csaknem 7 százalék a tavalyinál is nagyobb vissza­esés. A Debreceni Vízmű Rt. fogyasztói közül egyre töb­ben fúratnak saját kutat, a fővárosban is tapasztalt számos más ötlet mellett ez­zel is spórolva a vezetékes ivóvíz híján. A Pécsi Vízmű Rt.-nek idén eddig mintegy 2,5 száza­lékkal kevesebb ivóvizet kel­lett termelnie, mint tavaly. A 44 600 köbméteres fo­gyasztási csúcs a múlt hét kö­zepére esett, ám ez mintegy 4 ezer köbméterrel elmaradt a tavalyi legmagasabb értéktől. A fővárosban tapasztalható spórolási technikák mellett a Pécs környékiek a közkifo­lyókból - utcai nyomós ku­takból - is pótolják a napi szükségletüket. Egyesek kan­naszámra, mások lajtos ko­csikkal tankolnak a közkifo­lyóknál. Zala megyében a zöldség­­termesztés miatt hosszú évek óta nyár elején, a nagy öntö­zések idején fogy a legtöbb ivóvíz. Idén ezeken a napo­kon sem kellett többet ter­melni, mint az év más idősza­kában, hiszen a Dél-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdő­­vállalat fogyasztói is évről évre kevesebb vizet használ­nak. A társaság 1988-ban 8,8 millió köbmétert értékesí­tett, idén várhatóan 5,3 mil­liónál többre nem lesz szük­ség. Az évek óta tartó folya­matos csökkenést a társaság a többi szolgáltatóhoz hason­lóan kénytelen a fogyasztói díjba is bekalkulálni. Egy köbméter ivóvíz 1982-ben 2 forint 50 fillérbe került, ugyanezt a mennyiséget most a lakossági fogyasztók a megyében átlagosan csak­nem 100 forint (plusz 12 forint áfáért) vásárolhatják meg. A társaság 40 ezret meghaladó fogyasztója közül csaknem hétezren egyedi fo­gyasztásmérővel ellenőrzik - és csökkentik - a felhasznált mennyiségüket. A Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Vállalat fogyasztói már nem tudnak tovább takarékoskodni, ezért hosszú évek óta először idén legalább annyi ivóvizet fo­gyasztanak, mint tavaly. A csaknem 37 ezer fogyasztó­nak ezért idén is várhatóan 5,6 millió köbméter vízre lesz szüksége. A Sopron környé­kieknek ezért egyelőre nem kell a fogyasztáscsökkenés miatti díjemeléstől tartaniuk. • Német H. Erzsébet Mentálhigiénés tanácsok a szenvedélybetegségek okozta válságokra Krisnások családvédelmi akciója Az Európában a legrosszab­bak közé tartozó magyar egészségügyi állapotok meg­javítását célozza a Magyaror­szági Krisna-tudatú Hívők Közössége országos család­­védelmi akciójával. A sze­münk fénye elnevezésű prog­ram abból indul ki, hogy ha­zánkban a kevés élveszüle­­tésre túl sok terhességmeg­szakítás jut, több millióan te­kinthetők aktív dohányosok­nak, a kábítószerfogyasztók és az alkoholisták száma is nagyon magas. A krisnások más szerveze­tekkel együttműködve főleg a mentális gondok kezeléséhez kívánnak hozzájárulni. A csa­lád intézményének válságára keresnek választ, valamint a szenvedélybetegek - alkoho­listák, kábítószer-fogyasztók - gyógyulásához nyújtanának segítséget. December végéig tartó rendezvénysorozatuk első állomásaként, az óbudai Hajógyári Szigeten holnaptól augusztus 21-éig tartó Pepsi Sziget programjaihoz csatla­kozva, az egyház lelkészei pszichológusokkal és szocio­lógusokkal együtt folyamatos mentálhigiénés tanácsadást tartanak. Ezenkívül a szige­ten a nagysátor mellett létre­hozott Hare Krisna falu láto­gatói hagyományos indiai ze­nét hallgathatnak és naponta kétszer fogyaszthatják ingye­nesen a krisnások vegetáriá­nus ételeit. Esténként a skó­ciai Gouaranga Mantra Rock Band szórakoztatja a vendé­geket. • N. D. Meghívó a Winterthur Országos Nyugdíjpénztár 1997. évi 2. közgyűlésére A Winterthur Nyugdíjpénztár (székhelye: 1068 Budapest, Benczúr utca 11.) igazgatótaná­csa tisztelettel meghívja a pénz­tár tagjait, munkáltatói tagjait és támogatóit a pénztár soron kö­vetkező közgyűlésére. A közgyűlés helyszíne: Winterthur Nyugdíjpénztár, 1068 Budapest, Benczúr utca 11. A közgyűlés időpontja: 1997. augusztus 29., péntek 16 óra. A közgyűlés napirendje: 1. Határozat a pénztár magán-nyugdíjpénztári tevékenységéről. 2. Egyebek. Amennyiben a közgyűlés az eredeti időpontban határozat­­képtelen, akkor megismételt közgyűlésre kerül sor 1997. augusztus 29-én 16.30 órakor, az eredeti helyszínen és válto­zatlan napirenddel. A közgyűlés napirendjén sze­replő határozattervezetek 1997. augusztus 27-én és 28-án 14 és 18 óra között, a pénztár székhe­lyén tekinthetők meg. Winterthur A közgyűlésen szavazásra jo­gosult tagok szavazójegyeiket a közgyűlés időpontját megelőző­en 30 perccel vehetik át a köz­gyűlés helyszínén. Kérjük a tisztelt meghívottakat, hogy a közgyűlésre a személy­­azonosságuk igazolására alkal­mas okmányt (személyi igazol­vány, útlevél) hozzák magukkal. 7829 MH Tisztelettel: Winterthur Országos Nyugdíjpénztár igazgatótanácsa LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Nyílt levél a fővárosi főügyész úrhoz Tisztelt dr. Bócz Endre! Amikor 1997. augusztus 9-én reggel elolvastam a Magyar Hírlap törvényszéki tudósítását (Tagad­ta Auschwitzot?, akkor Bálint György híres aforizmája jutott eszembe: „Felháborodom, tehát vagyok!” A tudósítás szerint: „Történelmi tények hamis beállításából a gyűlöletre uszításra nem lehet következtetni” - ezzel az in­dokkal utasította el Bócz Endre fővárosi főügyész annak a 15 éves diáklánynak a panaszát, aki történelemtanára ellen tett feljelentést. A tudósításból kiderül továbbá, hogy: „A teréz­városi szakközépiskola pedagógusa több tanórán Ausch­­witzról és a gázkamrákról szólva kijelentette: az egész nem igaz, csak a zsidók találták ki. Hitlerről kizárólag pozitív dol­gokat mondott...” Tisztelt Fővárosi Főügyész Úr! Mint tanár, mint törté­nész s mint zsidó származású magyar állampolgár SZÉ­GYENKEZEM. SZÉGYENKEZEM a Fővárosi Főügyészség nevében, mely (az Ön nyilatkozata szerint) úgy ítélte meg, hogy „»nem történt bűncselekmény«, s nem lehet gyűlöletre uszításra kö­vetkeztetni”. SZÉGYENKEZEM a szóban forgó iskola igazgatónője nevében, aki „a rendkívüli szülői értekezlet összehívásán” túl nem kezdeményezett fegyelmi eljárást a szóban forgó történe­lemtanár ellen. SZÉGYENKEZEM továbbá a szóban forgó iskola többi tanára, diákjai s azok szülei nevében, akik nyilván hagyták, hogy megfélemlítsék őket, s ezért felhagytak a tiltakozással, illetve elálltak a tanúskodástól. SZÉGYENKEZEM továbbá a fasizmus mártírjainak ne­vében, hogy több mint 50 évvel az auschwitzi haláltábor felszá­molását követően Magyarországon ilyen kijelentést tehet még bárki, s különösen egy diplomás­?) történelemtanár. SZÉGYENKEZEM továbbá a magyar közvélemény és az újságolvasók nevében is, amiért ezeket a demagóg nézeteket már nem csak a politikai demonstrációkon, a Magyar Parla­ment előtti téren, valamint az írott s az elektronikus sajtóban lehet büntetlenül hangoztatni, hanem ezek az újságolvasók ez­reiből is pro vagy kontra vérlázító indulatokat váltanak ki. SZÉGYENKEZEM továbbá a világ összes szobafestője nevében, akiknek Adolf Hitler örökre a becsületébe gázolt. JAVASOLNÁM az általam - szerencsére - nem ismert, szóban forgó történelemtanárnak, hogy folyamodjék érdemei elismeréséért Csurka István és Szabó Albert urakhoz, amiért ex cathedra hirdeti az általuk elhíresült demagógiát. Mindenkinek a figyelmébe szeretném ajánlani Radnóti Miklósnak, a fasizmus mártírjának 1944-ben írt sorait: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” (Töredék, 1944. május) CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy a szóban forgó iskola diákjai legalább a korabeli magyar irodalom révén elsajátítot­ták az adott korszak reális, s a történelmi hűségnek megfelelő értékelését. CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy a fővárosi főügyész úr a legközelebbi hasonló esetben legalább hangot fog adni elma­rasztaló magánvéleményének. CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy az Országgyűlés olyan értelmű törvénymódosítást fog végrehajtani, ami, az angol és német joggyakorlathoz hasonlóan, azt az utasítást is szankcio­nálja, amit okos demagógiába burkolnak. CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy nem a szélsőjobboldali ideológusok fognak győzni ebben a jogvitában.­­Bár lehet, hogy több jogi képzettségű vezetőjük van, mint a főként böl­csész-újságíró képzettségű ellentábornak.) VÉGEZETÜL: CSAK REMÉLNI TUDOM, hogy Rad­nóti Miklós idézett sorai „csak” az 1944-es évre vonatkoznak, s hogy a mai Magyarországon vannak még olyan erők, ame­lyek képviselői élnek a jogalkotás és a jogalkalmazás eszközei­vel, s nem hagyják, hogy a faji uszítás és a „féregirtás” ideoló­giája domináljon a magyar közéletben, s mindez még jóváha­gyást is nyerjen a Fővárosi Főügyészség részéről. JAVASOLNÁM a diáklány jogi képviselőjének, hogy mi­után a Fővárosi Főügyészség és a BRFK elutasította az ügyvéd úr keresetét, a legfőbb ügyészhez benyújtott felülvizsgálati pa­naszát egészítse ki az „ifjúság elleni bűntett” vádjával. A könnyen befolyásolható kiskorú (14-18 év közötti) középis­kolás fiatalok ex cathedra történő lelki mérgezése ugyanis a pszichológia, a szociálpszichológia és a mentálhigiéné termi­nusaival mérve főbenjáró bűnnek számít. Ezért egy kultúror­­szágban a szóba forgó tanárt örökre eltanácsolnák minden alap- és középfokú intézményből. ÉS MÉG MI AKARUNK EURÓPÁHOZ FELZÁR­KÓZNI??? Abban a reményben, hogy levelem tartalmi részével a fővá­rosi főügyész úr is egyetért, s csupán az írott jogszabályok aka­dályozzák meg abban, hogy a kereset elutasításán kívül mást is tegyen, maradok tisztelettel Dr. Rényi Zsuzsanna főiskolai docens Budapest Környezetvédelmi szekunda Hiába a környezetvédelmi sikerpropaganda, az országbizo­nyítványban az EU-tól megkaptuk az elégtelent. Hiába van majd minden héten ünnepélyes miniszteri faültetés, joggingos futás, kerékpározás vagy valami hasonló színvonalú hivatalos környezetvédelem, a tények makacs dolgok. Ha az EU-ba akarunk menni, környezetvédelmet kell csinálni. A hiba már akkor keletkezett, amikor a rendszerváltás hajnalán példátlan módon Magyarországon eltörölték az építésügyet, és lányos zavarban először összevonták egy minisztériumban a téglát az úttal, a vízzel és a telefonnal. Magát az építésügyet egyszerűen eltüntették annyira, hogy Brüsszelben az országtanulmányt vizsgáló bizottság nem is találta, mert különben ez ügyben nem is elégtelent, hanem nullást kellett volna adniuk. Közben a többi összevont téma, így a közlekedésügy, a vízügy, a hír­közlés, a területfejlesztés majdnem elrontotta egymást. Az új minisztériumot már-már hiába korszerűsítették úgy, hogy a rendszerváltásban aktívan részt vevő környezetvédelem ka­pott egy nevesített minisztériumot a vakolat nélkül maradt téglával együtt, a hétköznapi környezetvédelem lényegében továbbra is az utcán maradt. Ma is majd’ minden napra maradt egy-egy Garé-Budafok-ügy a nyakában Bős-Nagymaros kö­vével. Persze van már környezetvédelmi törvény, területfej­lesztési törvény és új építési törvény is, csak közben a szakma ment majdnem tönkre, így nincs, aki végre is hajtsa. A minisz­ter, ha marad ideje a pártmunka mellett, védi a környezetet, meg területet fejleszt egy kicsit, meg épít szabad szombato­kon. Azt hiszem, ez nem megy. Ezt jelzi a kapott bizonyítvány. Az Európai Unió minden országában külön minisztériuma van a környezetvédelemnek, az építésnek, a közlekedésnek és a távközlésnek. Ez is EU-minimum. Szinai János építészmérnök Vecsés Nógrádi telefonos pánik A kistelepülések és a világ című olvasói levél (MH, júl. 17.) író­ja kicsit leegyszerűsítette a telefonhálózat kiépítésének prob­lémáját Nógrád megye 32-es primer körzetében, és talán csak saját, különleges igényeire helyezett nagyobb hangsúlyt. A Kelet Nógrád COM Rt. elismeri, hogy az utóbbi években nem volt gondtalan a telefonhálózat fejlesztésének „ügye” Nógrád megye keleti részén. Bár a DECT-rendszer új, de gyorsan fejlődő távközlési technológia, össze sem hasonlítható a már említett analóg rendszerrel, amelyet az utóbbi időben gyakorta ért kritika. A DECT-rendszer képes biztosítani az adatátvitelt, amely pl. Bujákon is elfogadható lenne az előfize­tők 99 százalékának, talán a fennmaradó 1 százalék igénye a gyorsabb adatátvitel. A KNC megígérte, hogy részükre is ki­építi az összekötő vonalat. A lényeg: a KNC „voice” szintű szolgáltatás alatt azt érti, hogy az előfizetők 99 százalékának ez az igénye, ezért ennek a kivitelezését tartja elsődlegesnek. De a vitát is szeretnénk elkerülni, így azon is fáradozunk, hogy az 1 százalék különleges igényeinek is eleget tegyünk. A KNC már jól ismeri a nógrádi „telefonos pánik” recept­jét. Nem kell hozzá más, mint egy helybéli, aki bár nem hozzá­értő, még csak nem is műszaki ember, vannak kétségkívül megbízható információi, melyek talán két, rosszabb esetben három szájon is „átfutnak”, mire célt érnek. Aztán ezeket a hí­reket csak az üzletben, esetleg a kocsmában kell elmesélni... De ez még mindig nem az igazi pánikhangulat. Mert csak-csak rágódnak meg a lakosok ezen a telefonos dolgon. Aztán főmű­soridőben riportot adnak a tv-ben, ami hasonló problémával foglalkozik. Arról azonban nem esik szó, hogy ez nem ugyan­az a technológia, nem ugyanaz a kivitelezés. A helybelinek egy a leszűrni való, rádiófrekvenciás telefonrendszer, ami nem működik. Kész a pánik. A KNC és a Siemens tapasztalt szak­emberei ezután már magyarázhatják, hogy ez az új rádiófrek­venciás DECT-rendszer ugyanazt a telefonszolgáltatást nyújt­ja, mint a hagyományos rézkábeles kivitelezés. Sőt, mivel ez fejlődésben lévő rendszer, idővel nem csak az alapszolgáltatást fogja nyújtani. Lehetetlen megcáfolni azt, amit egy egész falu lakossága állít. Mi számtalanszor megpróbáltuk - eddig siker­telenül. A megyében még most is hét település önkormányza­ta nem adja ki a területfelhasználási engedélyt a DECT-to­­rony felállítására. Enélkül pedig nem lehet elkezdeni az érin­tett települések telefonhálózatának kiépítését. Érdemes hát elgondolkozni azon, hogy ezek a kistelepülések miért vannak elvágva a világtól. Ignác Fodor vezérigazgató, KNC Rt. Salgótarján Ne vigyék el szárazon Csak egyetérteni lehet Szentgyörgyi Zsuzsával (MH, július 30.), mikor a meghurcolt, sárral dobált és anyagi forrásaitól jó­részt megfosztott magyar vízügy és kiváló szakgárdája mellé áll, rehab­itációjukat követeli. Sajnos ehhez még ma is bátor­ság kell. Az utolsó negyedszázadban senki és semmi nem oko­zott nagyobb kárt ennek az országnak - százmilliárdokról van szó -, mint azok a sarlatánok, akik a rendszerváltás forrongó légkörében a vízlépcsőt tették meg a megdöntendő rendszer szimbólumának és a „vízügyi lobbyt„a támadások céltáblájá­nak. A Duna Kör és kapcsolt részeinek 10 év alatt egyetlen szakmai jóslata sem vált be, egyetlen megvalósított javaslata sem vezetett eredményre, a kuruzslókra jellemző agresszivi­tással támadták azt a magyar vízügyi szolgálatot, amely Euró­pa elismerten egyik legárvízveszélyesebb zónájában, 150 éves szakmai-tudományos tapasztalatok birtokában védte meg az országot - sikerrel - a pusztító árvízkatasztrófáktól, mint most is. A környezetvédelem, amelyet nem a környezetvédő zöldek találtak ki, a kor színvonalán a mindenkor felmerült veszélyek leküzdésére az emberiség egész történelme során jelen volt. Lendületet az ipari forradalom és a mezőgazdaság kemizálása adott a környezetvédelmi gondolkodás és gyakor­lat fejlődésének, s századunk második felében vált önálló diszciplínává. Sajnos csakhamar politikai mozgalommá is, egy újsütetű demagógia és dogmatika terepévé. Hamar utolérte a nagy eszmék sorsa. A vízügyesek Magyarországon 150 év óta a leghatéko­nyabb környezetvédelmet produkálták. Ideje, hogy minden szakmai, tudományos és politikai-hatalmi tényező megköves­se ennek a koncepciós pernek az áldozatait és a kártevők se vigyék el szárazon. Dr. Csákány György ny. egyetemi tanár Balatonfüred Mad­ar Hírlap 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu

Next