Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 255-267. szám)

1997-11-01 / 255. szám

VILÁGHÍRADÓ Hillary Clinton Belfastban (MTI) Államfőnek kijáró külsőségek közepette fogadták pénteken Belfastban az amerikai elnök feleségét, aki jószol­gálati körúton járja végig a hét végén az észak-írországi ren­dezésben részes fővárosokat, köztük Londont. Hillary Clin­ton rövid, egyetlen estés dublini megálló után érkezett Észak­­írországba, hogy tolmácsolja férje és az amerikai kormány változatlan elkötelezettségét az ulsteri válság megoldása mel­lett. A házaspár két éve járt a térségben. Börtön a francia atomfizikusnak (MTI) Kilencévi börtönbüntetésre ítélte a párizsi különleges esküdtszék csütörtökön azt a francia atomfizikust, aki 1989 és 1990 között titkos dokumentumokat adott el pénzért a szovjet titkosszolgálatnak, a KGB-nek. Francis Temperville elismer­te, hogy iratokat adott el, de mint mondta, nem volt tudatá­ban annak, hogy a volt Szovjetunió javára dolgozik. A 40 éves férfi az Atomenergetikai Főbiztosság munkatársaként két év alatt mintegy száz iratot adott át egy KGB-ügynöknek, s ne­vetséges összeget -160 ezer frankot (26 ezer dollárt)­­ kapott szolgálataiért. EBESZ-tervek Horvátországban (Reuter) Januárban az ENSZ-katonák elhagyják Horvátor­szágot, és helyükbe olyan 250 nemzetközi megfigyelő lép, akik részben a volt Jugoszláviából érkeznek. Tim Guldimann, a Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) horvátországi vezetője tegnap bejelentette, hogy az ENSZ ki­vonulásával az EBESZ növeli saját embereinek számát, s ezek egyharmadát az egykori szeparatista Kelet-Szlavóniá­ban helyezi el az „átmenet” felügyeletére. Ez a terület még mindig ENSZ-igazgatás alatt áll, és az EBESZ folyamatosan észrevételezte, hogy baj van a menekültek visszafogadásával, a nemzeti kisebbségek jogainak elismerésével. Az EBESZ- nek eddig mindössze 14 tagja volt jelen a térségben. Pokolgép robbant Kasmírban (MTI) Pénteken gépkocsiba rejtett pokolgép robbant az észak-indiai Dzsammu és Kasmír állam nyári fővárosának, Szrinagarnak egyik zsúfolt piacán. A merénylet következté­ben, melynek elkövetőjeként eddig egyetlen személy vagy szervezet sem jelentkezett, legkevesebb két ember szörnyet­halt, és tizennyolcan megsebesültek - jelentette a Reuters rendőrségi közlésre hivatkozva. König bíboros az EU-bővítésért (MH) Ausztriában a nem megfelelő tájékoztatásra vezethető vissza a keleti bővítéssel szemben tapasztalt ellenszenv - véle­kedett Franz König bíboros volt bécsi érsek a Salzburger Nachrichten című lapnak adott nyilatkozatában. A 92 éves fő­pap nehezményezte, hogy Ausztria kevéssé érdeklődik a Ke­let iránt, és arra figyelmeztette Ausztriát és az Európai Uniót, hogy el ne szalassza a keleti bővítés kínálta nagy alkalmat. Az osztrák magatartást König azzal magyarázza, hogy „Ausztria, mint afféle jó tanuló, hagyja magát sodorni a Nyugattól, amely erős, ám nyugati orientációjú Európát akar.” Orosz-japán csúcs a szaunában Borisz Jelcin orosz államfő Krasznojarszkba érkezett tegnap, hogy a szibériai vá­rostól tíz kilométerre fekvő Erdei Fenyő rezidencián ma és holnap nem hivatalos, „nyakkendő nélküli” megbe­széléseket folytasson Hasi­­moto Rjutaro japán minisz­terelnökkel. MH-hírmagyarázat________ A máris „szaunacsúcsnak’’ elkeresztelt találkozón a má­sodik világháború óta legré­gebben elhúzódó politikai­diplomáciai szembenállás megszüntetése mellett/helyett húsba vágóbb témák is szóba kerülhetnek. Természetesen nem lenne elhanyagolandó (sőt!), ha pont kerülhetne a békeszerződés végére, ám et­től függetlenül a gazdasági kérdések előtérbe helyezése igen fontos Moszkva számá­ra. S ha a gazdasági együtt­működés sínre kerülne, könnyebb lenne a diplomácia országútján is előrearaszolni. A nagy politikai átrendező­dések és rendszerváltozások korában figyelemre méltó, ahogyan Oroszország a helyét keresi a világban. Jelcin az eu­rópai csendes offenzíva mel­lett leplezetlenül Ázsia felfe­dezését tűzte ki célul. Nem lesz könnyű dolga. Hiszen Kí­na a térség nagyhatalma, a „kistigriseket” nem lehet a Kreml füttyögése szerint tán­coltatni, az indiai térség pedig kevésbé jelent kölcsönös elő­nyöket az orosz piac számára. A másik oldalon is egyértelmű változások mennek végbe. Ja­pán például annyi év (évtized) után döntött úgy a nyáron, hogy nyit Moszkva felé a gaz­dasági kérdésekben. Ezzel Tokió végleg a több lábon ál­lás politikája mellett döntött, vagyis amerikai és európai kapcsolatai mellett, a „hódí­tásra” kevésbé alkalmas kínai piac helyett az oroszt emeli a harmadik vagy inkább máso­dik helyre. A gazdasági „sikersztori” első fejezeteinek megírásától függetlenül most nem várható elmozdulás a Hokkaidóhoz közeli szigetek kérdésében. A megfigyelők legalábbis arra tippelnek, hogy nemzedéknyi idő is lepereghet, amíg az „el­szigeteltségnek” vége szakad. Biztos azonban, hogy Borisz Jelcin és Hasimoto Rjutaro a szaunázással, horgászással, hajókirándulással egybekö­tött tárgyalásokon nem feled­kezik meg a legakutabb prob­léma terítékre helyezéséről. Pillanatnyilag ez a legtöbb, amire számítani lehet. Igaz, ez se kevés, hiszen a szauná­ban legalább már nem a má­sik fél politikai megizzasztása játssza majd a főszerepet. • Sz. C. AZ MH BEMUTATJA Mary McAleese, a hídépítő Mary Robinson után egy újabb Mary foglalhatja el Ír­ország elnöki székét, miután Mary McAleese került ki győztesként a csütörtökön megrendezett elnökválasztás­ból. A tegnap első körben megszámlált szavazatok sze­rint a voksok 45 százalékát szerezte meg, míg legfőbb el­lenfele, Mary Banotti 29-et. A 46 éves jogászprofesszor McAleese választott hivatalt még soha nem töltött be. Hit­hű katolikus és az ír egység szószólója, s ő lesz az első el­nök, aki a brit fennhatóság alá tartozó Észak-Írországban született. A kormánykoalíció két pártja, a Fianna Fail és a progresszív demokraták is őt támogatták. A professzornő­­ről ellenfelei azt állították, hogy az Ír Köztársasági Had­sereg (IRA) nevű terrorszer­vezet politikai szárnyának, a Sinn Feinnek a támogatója. McAleese mindent cáfolt, és politikai elemzők is úgy vélték, hogy a kompromittáló doku­mentumokat kizárólag válasz­tási esélyeinek gyengítésére szivárogtatták ki. A választási kampányán úgy mutatták be mint hídépítőt „egy kettésza­kított sziget” két fele között. McAleese a belfasti Queen’s Egyetemen tanított, s közben aktívan politizált. El­mondása szerint katolikus pa­pokkal együtt azon fárado­zott, hogy megszűnjön az erő­szak az ír egységért küzdő ka­tolikus és a brit koronához hű protestáns közösség között. Az elnökség teljesen pro­tokolláris poszt volt, amíg a hét éve hivatalba lépett Mary Robinson valódi tartalommal nem töltötte meg. Robinson szeptemberben mondott le, miután az ENSZ emberi jo­gi főbiztosává választották. McAleesetől most azt várják, hogy elődje példáját kövesse. • D. B. Washingtonban folytatódik az izraeli-palesztin párbeszéd Hétfőtől újra tárgyalnak Jövő hétfőn tárgyalások kezdődnek Washingtonban az izraeli és a palesztin fél között. A többnaposra tervezett megbeszélése­ken éppúgy szó lesz az oslói megállapodás még végrehajtásra váró pontjairól, mint a végleges rendezéssel foglalkozó tárgya­lások előkészítéséről. MH-Tel-Aviv/MTI Az Egyesült Államok elvárja Izraeltől, hogy eleget tegyen a palesztin követelésnek, és ad­ja át a második csapatkivoná­si szakaszban Ciszjordánia te­rületének további 10 százalé­kát. Izrael ugyanakkor legszí­vesebben nem hajtaná végre a második szakaszt, hanem azonnal megkezdené a tár­gyalásokat a palesztinokkal a végleges rendezésről. Lévi izraeli külügyminisz­ter ma este utazik Washing­tonba, ahol találkozik Mahmud Abasszal, a palesz­tin autonóm hatóság második emberével, valamint Albright amerikai külügyminiszterrel. A hétfőn kezdődő tárgyalá­sokra zárt ajtók mögött kerül sor, és izraeli források szerint „addig folytatódnak, amíg ar­ra szükség lesz”. Primakov orosz külügyminiszter pénte­ken, kairói látogatása végez­tével Izraelt vádolta, amiért a közel-keleti békefolyamat zsákutcába jutott. „A jelenlegi izraeli kor­mány az oka annak, hogy a megbékélési folyamat meg­akadt, mivel nem tartja be az előző kormány által megkö­tött kétoldalú egyezménye­ket” - mondta. Véleménye szerint csak akkor várható je­lentős előrehaladás, ha az iz­raeli-palesztin tárgyalások­kal párhuzamosan izraeli­­szíriai és izraeli-libanoni esz­mecserére is sor kerül. A Facel Elmakal című názáreti lap azt írta, hogy Iz­rael és a palesztinok titkos tárgyalásokat folytatnak az átfogó rendezésről, s erre ál­lítólag Netanjahu és Arafat is „áldását adta”. Izrael kérésének eleget té­ve a palesztin autonóm ható­ság az utóbbi napokban letar­tóztatta az Iszlám Dzsihád terrorszervezet néhány akti­vistáját. Izrael ugyanis olyan információkat kapott, me­lyek szerint az Iszlám Dzsi­hád a jövő héten tömegme­rénylet elkövetését tervezi. Az Iszlám Dzsihád tagjai tegnap amerikai zászlót égettek Gázában FOTÓ: REUTERS - AHMED JADAIXAH Kampány az aknák ellen MTI Madeleine Albright amerikai külügyminiszter pénteken be­jelentette, hogy az Egyesült Államok világméretű kam­pányt kezdeményez a polgári lakosságot veszélyeztető ta­posóaknák hatástalanítására. A cél az, hogy 2010-ig teljesen megtisztítsák azokat a terüle­teket, ahová aknákat telepí­tettek a különböző országok­ban. A kampányra egymil­­liárd dollárt kívánnak fordíta­ni részben kormánypénzek­ből, részben magánadomá­nyokból. Az összeg a jelenleg rendelkezésre álló alapok öt­szörösét tenné ki. Indítványával az USA nyilvánvalóan szeretné el­venni annak a kedvezőtlen visszhangnak az élét, amely abból fakad, hogy nem írja alá a taposóaknák betiltásá­ról született szerződésterve­zetet. Washington továbbra is szükségesnek tartja a Ko­reai-félszigeten létesített ak­namező fenntartását. Primakov 12 pontja Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter tegnap Kairóban 12 pontos magatartási kódexet javasolt „a közel-keleti béke és biztonság érdekében”, amelyet kivonatosan közlünk: 1. A békés megoldásra kell törekedni. 2. A térség egyetlen államának nemzetbiztonsá­gát sem lehet garantálni kizárólag katonai és tech­nikai eszközökkel. 3. Egyetlen állam vagy nemzet biztonságát sem lehet mások biztonságának sérelmére alapozni. 4. A konfliktusban érintett felek földrajzlag nem behatárolhatók, elkerülhetetlen bevonni a közel-keleti biztonság övezetbe Iránt, Törökorszá­got, Észak-Afrikát, az Arab-öböl országait, közöt­tük Irakot is. 5. A Közel-Kelet államainak biztonsága nem alapulhat kívülálló erőkre támaszkodó, egymással szemben álló stratégiai szövetségeken. 6. A biztonság alapja a nemzetközi jog. 7. Határozottan fel kell lépni a terrorizmus és a szélsőségesség minden megnyivánulásával szem­ben. 8. A térségből tömegpusztító fegyvertől mentes övezetet kell kialakítani. 9. A térség országainak kölcsönösen csökken­teniük kell katonai költségvetésüket, s a felszaba­duló összegeket fejlesztési célokra kell átcsopor­tosítani. 10. Minden egyes nemzet egyedi kulturális és vallási örökségi feltétel nélkül tiszteletben kell tar­tani, a vallásszabadságot biztosítani kell minden fe­lekezet számára, és minden felekezet hívőinek sza­bad hozzáférést kell biztosítani Jeruzsálem szent helyeihez, vagy más régiókhoz. 11. A térség humanitárius problémáinak igazsá­gos megoldása. 12. A regionális gazdasági együttműködés fej­lesztése. . . . Felesküdött az új lengyel kormány Letette esküjét tegnap Alek­­sander Kwasniewski államfő­nek az új lengyel kormány. A 22 tagú kabinet élén Jerzy Buzek áll. A választások győztese, a Szolidaritás Vá­lasztási Akciója 16, a vele ko­alícióra lépett Szabadság Uniója 6 miniszteri tárcát ka­pott. Az államfő az új kormány feladatai közül kiemelte a gazdaság növekedési ütemé­nek fenntartását, a reformo­kat a szociálpolitika, a társa­dalombiztosítás és az egész­ségügy, az oktatás és a kultú­ra területén, a harcot a bűnö­zés ellen. Mindezekben a baloldali elnök támogatásáról biztosí­totta a jobbközép kormányt. Az új kormányfő válaszbe­szédében úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági és a társa­dalmi élet számos területén van szükség változásra. Emlékeztetett arra, hogy kormánya a Szolidaritás mozgalomból nőtt ki, amely jobboldali és keresztény érté­keket képvisel. Állást foglalt ezen értékek védelme és az ország NATO-tagsága mel­lett. Az ünnepélyes aktus után Jerzy Buzek átvette a minisz­terelnökséget a távozó kor­mányfőtől, Wlodzimierz Ci­­moszewicztől, majd az új kor­mány megtartotta első ülését. Ezen elsősorban az előző ve­zetéstől örökölt költségvetés­sel foglalkoztak. A miniszterelnök várható­lag jövő pénteken tartja meg parlamenti beszédét, amely­ben ismerteti kormánya programját. • B. T. J. Magyar-német fórum : szolidaritás kötelesség Modernizáció és szolidaritás mottóval kezdődött tegnap Budapesten a német-ma­gyar fórum kétnapos tanács­kozása. A politikusok, gaz­dasági szakemberek, kuta­tók részvételével immár he­tedik alkalommal rendezett eszmecserén az Európai Unió és a NATO bővítésé­nek gazdasági és biztonság­­politikai szempontjairól, a feladatokról és a gondokról esett szó. Gál Zoltán, az Országgyű­lés elnöke elemi kötelesség­nek mondta, hogy az átalaku­lás nyertesei segítsék a vesz­teseket. A lehetőség, hogy Kelet-Közép-Európa államai csatlakozhatnak az Európai Unóhoz, már eddig is kedve­zően befolyásolta a térségbe­li kapcsolatokat - mutatott rá Somogyi Ferenc, a Külügy­minisztérium integrációs ál­lamtitkára. Mint hangsúlyoz­ta, nemcsak az a fontos, hogy a társadalom megismerje, mit is jelent az EU, de tisztában kell lennie azzal is, mi nem várható a közösségi tagság­tól. Európa keleti felének be­fogadásánál nincs olcsóbb módja a stabilitás megterem­tésének a kontinensen - jelen­tette ki Hans Friedrich von Ploetz, a bonni külügyminisz­térium államtitkára. A prob­lémák között említette, hogy az újonnan csatlakozóknak még középtávon is nagyon ne­héz lesz átvenniük, főleg pe­dig alkalmazniuk az unió kör­nyezetvédelmi normáit, az energiaszektor szabályozását. E képesség megítélése fontos szempont lehet a tagállamok­ban a bővítés parlamenti jóvá­hagyásánál. Mivel az NSZK mostantól egészen jövő szeptemberig permanens választási lázban ég majd, ráadásul a közös eu­rópai valuta, az euro beveze­tésének előkészületei is erő­teljesen foglalkoztatják a pol­gárokat, az elkövetkezendő időszakban nem szabad a tag­jelölteknek túl sokat törődni­ük az unió kiterjesztését el­lenző hangokkal - ajánlotta a német vendég. • K. K. MTI Az államfőnek kijáró wa­shingtoni fogadtatás után New Yorkban tegnap megle­hetősen „fagyos légkör” várta Csiang Cö-mint. Sem George Pataki kormányzó, sem Ru­dolph Giuliani főpolgármes­ter nem üdvözölte őt a repü­lőtéren, és mindketten jelez­ték előre: nem kívánnak részt venni a péntek esti díszvacso­rán sem, távolmaradásukkal is jelezve tiltakozásukat az emberi jogok kínai megsérté­sével szemben. Az államfőt - akárcsak amerikai látogatásá­nak korábbi állomáshelyein - a metropolisban is elkísérték a tüntetők, bármerre szólítot­ta programja. Csiang Cö-min washingto­ni elutazása előtt elhangzott beszédében védelmébe vette a kínai politikai rendszer „sa­játosságait”, aláhúzva, hogy a kínaiak számára az alapvető szabadságjogokat a biztonsá­gos megélhetés - elegendő élelem és ruházat - testesíti meg, nem pedig az eltérő po­litikai eszmék kifejtése. Visz­­szautasította azt is, hogy Pe­king elnyomná Tibetet. A dalai láma, Tibet leg­főbb vallási vezetője ameri­kai híveivel ellentétben úgy véli, hogy jó ötlet volt Bill Clinton amerikai és Csiang Cö-min kínai elnök csúcsta­lálkozója. „Az nem segít, ha Kínát elszigetelik” - mondta Tempa Tsering, a dalai láma szóvivője az indiai Dharam­­szalában, a száműzetésben élő vallási vezető székhelyén. A dalai láma úgy véli, hogy szorosabbra kell tonni Kína és más országok együttmű­ködését, mivel ez biztosíthat­ja azt, hogy Kína a nemzetkö­zi elvárások szerint viselked­jen - mondta a szóvivő. A dalai láma 1959-ben me­nekült el Tibetből, miután a kínaiak leverték a kilenc év­vel korábban elfoglalt terület megszállása ellen kitört láza­dást. A dalai láma jónak tartotta az amerikai-kínai csúcsot Pataki nem várta Csiangot A HÉT TÜKRE Forródrótok Washington és Bagdad között nincs forródrótos össze­köttetés, a kapcsolat inkább nevezhető fagyosnak, mint hűvösnek. Szaddám Huszein iraki vezető legújabb dönté­se viszont országát könnyen megizzaszthatja - az öböl­háború elvesztése után nem először, s minden bizonnyal nem is utoljára. A bagdadi bika ugyanis kiutasította az ENSZ nemzetközi ellenőrző csoportjából a tíz amerikai megfigyelőt. Lépésében nincs semmi logika. Hiszen Irak nem számíthat arra, hogy az arab világban számottevő erőt sorakoztathat fel maga mögött, Amerika-ellenes összefogásra buzdítva. Az amerikai befolyás ellen jó né­hány országban tiltakoznak, de Irak még a számukra sem szalonképes partner. Egyedül Egyiptom lehet számotte­vő erő, azonban nem valószínű, hogy Kairó az „arab test­vériségre” hivatkozva komolyabb konfliktusba kíván ke­veredni az Egyesült Államokkal. Irak abban sem reménykedhet, hogy az ENSZ enyhít a szankciókon. Hiszen a világszervezetnek jól felfogott ér­deke, hogy a katonai agressziótól egyáltalán nem visszari­adó Szaddámot a tömegpusztító fegyverek megsemmisí­tésére kényszerítse. Szaddámnak ugyanis nem lehet hin­ni, a háború óta egyetlen egyszer sem adta jelét, hogy megváltoztak volna szándékai. Irakban természetesen a propagandagépezet a vezér minden kívánságát teljesíti, s a nyomorban élő milliókkal nem nehéz elhitetni, hogy minden bajukat a kíméletlen Nyugat miatt kell elszen­vedniük. Washington és Peking között hamarosan kiépül a for­ródrótos kapcsolat, amelynek természetesen nem a technikai, hanem politikai jelentősége hatalmas. Ne­gyed évszázada annak, hogy a pingpongdiplomáciával a két nagyhatalom rendezte kapcsolatait, ám 1989 óta, a Tienanmen téri vérengzést követően a szálak alaposan összekuszálódtak. Azóta ez volt az első alkalom, hogy Kína legbefolyásosabb embere amerikai földre tette a lábát, az utóbbi nyolc év alatt azonban sem itt, sem ott nem változott alapjában a szemlélet. Bill Clinton nem hallgatta el, hogy más a véleménye az emberi jogokról, mint Csiang Cö-minnek, aki most is szükségesnek ne­vezte a Tienanmen téren történteket. Az egy helyben topogás ma már értelmetlen, az Egyesült Államok nem írhatja le Kínát, hanem normális vagy annál jobb kap­csolatokat kell kiépítenie vele. Kapkodni természetesen nem fognak, a látogatást a maga helyén kezelik, a töme­gek „megdolgozása” még nem kezdődött meg. Csiang fehér házi bevonulását például csupán a CNN közvetí­tette élőben, s a néhány száz permanensen tüntető sem zavar sok vizet. Ennél jóval nagyobb zavar kerekedett egy „félreértés­ből” Horn Gyula bukaresti látogatása alatt-után. Az RMDSZ ugyanis úgy értelmezte, hogy a magyar kor­mány eleve lemondott az új magyar egyetem létesítésével párhuzamosan a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem ma­gyar tagozatának visszaállításáról. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy a két ügy egymást erősítve futhat­na egymás mellett. A félreértés legkínosabb momentuma az volt, amikor Markó Béla az RMDSZ nevében kikérte magának, hogy a szövetség megkérdezése nélkül dönte­nek a fontos kérdésekben. Nem árt tisztázni, hogy a lehe­tőség nem azonos a megállapodással, mint ahogy az sem feledhető, hogy az RMDSZ vezetői egyetértettek az új egyetem gondolatának felvetésével. Persze elképzelhető, hogy a mindkét országban belpolitikai perpatvart okozó kommunikációs zavart egyszerűen kiküszöbölhetnék. S nem arra gondolok, hogy forródrótot kellene kiépíteni a budapesti kormány és az RMDSZ között. SZERDAHELYI CSABA HATTER Egy „oroszlán” a tigrisek földjén Ha Kínáról van szó, Európa ugyanúgy két ma­lomkő közt őrlődik, mint Amerika. Erkölcs vagy üzlet - előbb-utóbb ezzel a dilemmával szembesül az, aki Kínával, Kínában valamihez kezdeni akar. A diplomáciai és a gazdasági hí­reket­­ legutóbb Csiang Cö-min amerikai útját­­ figyelve azonban kiderül, hogy ez a dilemma valójában már nem létezik, rég félresöpörték tengeren innen és túl. Akárcsak Washington­ban, az Európai Unióban is mindinkább ráéb­rednek arra, hogy nem érdemes a prioritáso­kon filozofálni, hanem cselekedni kell. A két­kedőknek figyelmeztető jel lehet Dánia és Hollandia példája. A két ország aktívan részt vett az ENSZ-ben a Kínát emberi jogi gyakor­lata miatt elmarasztaló jelentés elkészítésé­ben. Peking válaszul feketelistára tette őket, s az uniós partnerektől bizony nem sok szolida­ritást kaptak. A világpiaci versenyképességé­nek erősítésén fáradozó EU-nak nem sok vá­lasztása van, ha részesülni akar a milliárdos kí­nai piac áldásaiból, legfeljebb a kritika fegyve­rét meghagyja az Európai Parlamentnek. A törvényhozók beszélhetnek, nekik úgy sincs tényleges befolyásuk a dolgok menetére. Az unió pragmatizmusa számokban is megmutat­kozik: az ázsiai országba irányuló kivitel az utóbbi hat év alatt 18,2 milliárd ECU-ről 41,9 milliárd ECU-re nőtt. Az import pedig ugyan­ennyi idő alatt 28 milliárdról 50,1 milliárdra emelkedett. Mind több jele van annak, hogy az Európai Unió Kína után a térség más országait is felfe­dezte. Februárban tartotta alakuló ülését az Európa-Ázsia-fórum, amelynek a 15 EU-tag­­államon kívül az ASEAN hét tagja, továbbá Kína, Japán és Dél-Korea a tagja. Brüsszel­ben ettől az együttműködéstől elsősorban azt remélik, hogy a most már tartós gazdasági nö­vekedés nyomán felszabaduló tőkének újabb piacokat és befektetési lehetőségeket talál­nak. Eddig ez jobbára csak kívánság maradt. Az ázsiai kis- és nagytigrisek az Európai Unióval folytatott kereskedelemben szinte egytől-egyig jelentős többletet halmoztak fel. Nem utolsósorban azért, mert ezekben az or­szágokban még számos adminisztratív aka­dályt gördítenek a külföldi s külön is az euró­pai tőkebefektetések útjába. Sir Leon Brit­tan, a Bizottság kereskedelmi főbiztosa mos­tanában a szokásosnál is többet ingázik Euró­pa és Ázsia között, hogy engedményeket csi­karjon ki az ázsiai partnerektől. Az ASEM az európaiak szerint jó szolgála­tot tehet a falak lebontásában. Brüsszel a WTO keretében a világkereskedelem liberali­zálásáról folyó tárgyalásokhoz is nagy remé­nyeket fűz. A mézesmadzag mellett ugyanak­kor a korbács is helyet kap az EU kelléktárá­ban. A brüsszeli Bizottság az utóbbi időben egyre sűrűbben kezdeményez dömpingeljá­­rást a dél-kelet-ázsiai térségből származó ol­csó áruk özönével szemben. Az ASEM máso­dik csúcsértekezletét jövő áprilisban tartják Londonban. Az EU már most megkezdte a készülődést az eseményre, s rögtön a legelején nehézséggel találta szembe magát. Az ázsiai partnerek közül egyesek ugyanis szeretnék bejuttatni a klubba a rossz emberi jogi bizo­nyítvánnyal rendelkező Burmát. Burma ter­mészetesen csak a térképen van közel Kíná­hoz, úgyhogy ennek a kérdésnek a megoldása nem jelenthet problémát Európa számára. • Gyévai Zoltán Brüsszel

Next