Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 255-267. szám)

1997-11-12 / 264. szám

A zajos viták háttérbe szorítása ellenére Ausztria készül a NA­­TO-tagságra: ebbe az irányba mu­tat a döntés arról, hogy intenzí­vebbé teszik a részvételt a béke­partnerségben. E közhelyszerű el­határozás fontos lépés: az Osztrák Szociáldemokrata Párt feladta ed­digi álláspontját, s áldását adta a közös harci bevetések katonai előkészítésére. Ezúttal elmaradt a vita a közös katonai akciókban való jövendő részvételről, s a közvélemény csak a döntés tényéről értesült, pedig az valóságos fordulat az osztrák álláspontban: annak idején a bé­kepartnerséghez való csatlakozás egyik (szociáldemokrata) feltéte­le az volt, hogy Ausztria kizárólag humanitárius feladatokat vállal. Megfigyelők arra is emlékeztet­nek, hogy már a boszniai és albá­niai küldetés is túlment a puszta békefenntartáson. Peter Hohenfellner, a külügy­minisztérium politikai igazgatója ugyanakkor fontos érvként emlí­ti, hogy ma Oroszország kötődé­se a NATO-hoz sokkal szoro­sabb mint a békepartnerség or­szágaié. Ez utóbbiakat csak a szükséges mértékben vonják be az akciók tervezésébe, míg Moszkva egyenlő jogokkal vesz abban részt. Az esetleges osztrák belépés költségei változatlanul a figyelem középpontjában állnak: a legfris­sebb felmérés szerint az eddigi 22 milliárd schillinges katonai költ­ségvetés évente minimum 7 mil­liárd schillinggel nőne - a Nem­zetközi Politikai Intézet számítá­sa a NATO keleti bővítésének költségeiről az amerikai kong­resszus elé terjesztett elnöki be­számolón alapul. A becslést a szakértők mérsékeltnek tartják és hozzáteszik: ez csak a kezdetre vonatkozik, később a NATO minden bizonnyal nagyobb sza­bású kiadásokat kíván majd meg. Élesen cáfolja azonban a tanul­mány adatait a védelmi miniszté­rium, amely egyébként nem ren­delkezik költségmodellel sem a csatlakozás, sem a semlegesség fenntartásának áráról. A védelmi minisztérium szóvivője azonban Svájc példáját hozza fel: kívül maradni és egyedül gondoskodni a védelemről, jóval többe kerül. A minden szervezetből követke­zetesen kimaradó Svájc GDP-je nagyobb százalékát fordítja had­seregére, amely egy lakosra szá­mítva is több más országokénál. Az osztrák rádió a minap egy amerikai szenátort idézett: Steven Cambone Ausztriát tehetős or­szágnak nevezte, olyannak, amelytől elvárható, hogy a NA­­TO-országok átlagának megfelelő összeget költi védelmére. Ez azonban a bruttó hazai összter­mék jelenlegi 0,9 százaléka he­lyett 2,2 százalék lenne - számok­ban 60 milliárd schilling. A hadse­reg reformja, az átállás a profi se­regre egyébként ugyancsak a ko­rábbi hangos viták mellőzésével megkezdődött, az ötévenkénti át­szervezés biztos pontja a sorkato­nák létszámának csökkentése - év végére számuk az eddigi 120 ezer helyett 110 ezer lesz, szemben az 1987-ben tervezett 300 ezerrel. A korábbinál karcsúbb, mozgé­konyabb és korszerűbb hadsereg gerincét majdan a hivatásos kato­nák adják. Az október 26-ai nemzeti ün­nep - az utolsó megszálló csapa­tok 1955-ben ezen a napon hagy­ták el Ausztriát - évről évre alka­lom a hadsereg felszereltségének bemutatására: a Hofburg előtt az osztrákok megcsodálhatták az újonnan beszerzett Leopard-2 páncélosokat, amelyből Ausztria 114 darabot vásárolt a seregét karcsúsító Hollandiától. A Leó­nak becézett monstrumok az évti­zedek óta szolgáló M-60 típusú amerikai tankokat váltják fel. Történik mindez a NATO-csatla­­kozás felé kacsingatva. • Szászi Júlia Bécs Ausztria: egy lépés előre Ha holnap szavaznának, nem sokan választanák a szövetséghez történő csatlakozást fotó: bruzak noémi Szkeptikus sógorok Az osztrákok egy felmérés tanúsága szerint nem érzik megnyugta­tónak védelmüket. A kérdésre, vajon veszély esetén könnyen moz­­gósítható-e a megfelelő katonai erő, csak 29 százalék válaszolt igennel, 39 százalék - köztük a katonaviselt férfiak zöme - szkepti­kus. A szomszédos országok listájáról a válaszadók 86 százaléka Németországot nevezte meg, mint amelyiknek a hadserege erő­sebb az osztrákénál - miközben a nagyobb létszámú olasz hadsere­get csupán 52 százalék nevezte meg. Huszonöt százalék egyébként a magyar hadsereget jelölte meg erősebbként. A felmérés kitért a NATO-tagságra is, a kérdés úgy szólt, vajon a válaszadó mit gon­dol, végül Ausztria belép-e a szervezetbe. Ötvenkét százalék sze­rint az út vége a NATO-tagság, s csak 13 százalék hiszi, hogy a csat­lakozás soha nem következik be. Ha azonban most tartanának népszavazást, az osztrákok alig 22 százaléka szavazna a belépésre, 42 százalék a nemet ikszelné át. A tiroli Alpokban, Alpbach­­ban tartottak októberben nemzetközi konferenciát a NATO bővítéséről az Új At­lanti Kezdeményezés és az Alpbachi Európai Fórum szervezésében. A színhely és a téma meglepő kontrasztot alkotott. Az apró hegyi falu valóságos élő múzeum, ame­lyet 700 éve ugyanazok a csa­ládok laknak. Állattenyész­tésből és az idegenforgalom­ból élnek, vélhetőleg inkább az utóbbiból. A hagyomá­nyokat mindenesetre komo­lyan veszik, a teheneket a magashegyi legelőkről csak néhány nappal a konferencia előtt hajtották le a „mind­össze” 1000 méter magasan fekvő falu rétjeire, ahogy a tél beállta előtt szokták. A ta­nácskozást végigkísérte a te­henek nyakába akasztott ko­­lompok állandó koncertje, így a századvég, sőt a jövő század kulcsfontosságú prob­lémáiról hamisítatlan közép­kori hangulatban vitatkoz­hattak a résztvevők. A megbeszélésen, ame­lyen befolyásos politikusok, elemzők, intézetvezetők, új­ságírók vettek részt, kizáró­lag a NATO és bővítésének hívei voltak jelen. Ahol azon­ban ennyi barát van, ott el­lenségre már nincs is szükség. Két nap alatt ugyanis teljes gazdagságában bontakozott ki, mennyi eltérő elképzelés él a NATO jelenéről és jövő­jéről, szerepéről és jellegéről, valamint az új tagok felvéte­lének problémájáról még a szervezet továbblépése mel­lett állók táborában is. Mivel lehetetlen egy napilap hasáb­jain 60-80 beszéd és hozzá­szólás ismertetése, ezért csak a főbb vonalakat szeretném kiragadni. Az egyik koncepció szerint a NATO-nak a megkezdett úton kell továbbhaladnia, csupán a bővítés diktálta szer­vezeti módosításokkal. A má­sik szerint a szervezet eredeti célja a hidegháború végével és a Szovjetunió megszűnésé­vel elvesztette értelmét, s bár védelmi jellegét nem kell tel­jesen feladnia, de annak alap­vetően át kell adnia helyét a politikai funkcióknak. A franciák és a hollandok úgy vélték, a szövetségnek alap­vetően európai szervezetté kell válnia, és nem szolgálhat­ja az amerikaiak globális stra­tégiai céljait. Jelentős figyelmet szentel­tek a résztvevők a szervezet bővítésének költségeivel kapcsolatban valamennyi or­szágban kialakult vitára. Egyetértettek abban, hogy az eddig napvilágot látott költ­ségbecslések realitása meg­kérdőjelezhető, ám ettől füg­getlenül súlyos hiba a problé­mának ezt a részét túlhangsú­lyozni. Nem a NATO bővíté­se kerül Ugyanis pénzbe, ha­nem az, hogy bizonyos érte­lemben új szervezetet kell felépíteni, vagyis nem az új tagok viszik el a pénzt. Dan Hamilton, az ameri­kai külügyminisztérium po­litikai tervezőcsoportjának vezetőhelyettese kifejtette, hogy országa célja egy szabad és békés Európa megterem­tésének elősegítése, amely az Egyesült Államok globális partnere kell legyen, s egyál­talán nem csak katonai téren. Ehhez át kell alakulnia az európai intézményrendszer­nek és új mechanizmusokat kell létrehozni. Jelentős figyelmet szentel­tek a NATO és Oroszország viszonya kérdésének is, kife­jezésre juttatva a bizalome­rősítés fontosságát. A meghí­vott orosz előadók úgy vél­ték, a Nyugatnak nincsenek érvei, amelyekkel meggyőz­hetnék az oroszokat a NA­­TO-bővítés helyességéről. Nem kis meglepetést okozott az a szentpétervári pro­fesszor, aki kifejtette: az oro­szok többet szenvedtek a kommunizmustól, mint Ke­­let-Európa, ezért úgy érzik, morálisan elfogadhatatlan, hogy hátrányban legyenek a volt csatlós országokkal szemben. A Die Presse című osztrák lap főszerkesztője annak a véleményének adott hangot, hogy az öt európai semleges ország leginkább lélektani okokból ragaszkodik e státu­sához. Különösen fontos lenne az ország csatlakozása a NA­TO-hoz, mert elválasztja a NATO északi és déli részét, és az egyetlen logikus össze­kötő kapocs a szövetség és Magyarország között. Taggá válása alapvetően megváltoz­tatná a szövetség stratégiai térképét és a Magyarország­nak nyújtott biztonsági ga­rancia értékét. • Barabás T. János Szabad, békés Európa felépítésén kell dolgozni Többet szenvedtek az oroszok? Semleges Magyarország-kép Csapody Tamás, az Alba Kör szóvivője szerint a NATO-tagság sokba kerül, és fegyverkezési versenyhez vezethet Kelet- Európában. • Hogyan következik az erőszakmentes­ség filozófiájából a NATO-tagság eluta­sítása? Tényként kezeljük, hogy a NATO kato­nai erőszakszervezet, így minden pacifis­ta ember logikájából annak elutasítása következik. Az Alba Kör hadseregmen­tes világ- és benne hadseregmentes, sem­leges Magyarország-képet rajzol fel. Az is tény azonban, hogy minden megmozdu­lásunknál és állásfoglalásunknál igyek­szünk figyelembe venni az aktuális reálpolitikai helyzetet. 1995 májusában közzétettük a NATO-tagság elleni 24 pontunkat, amelyek között egyetlen paci­fista-elméleti ellenérv sem szerepelt. A NATO ellen ugyanis éppen elég racio­nális-logikus érv adódik. • Melyek a legfontosabbak? Magyarország a NATO-tagsággal elve­szíti klasszikus hídszerepét Európában, annak minden kulturális-gazdasági kö­vetkezményével együtt. A nukleáris kér­dés rendezetlen, a tagsággal egy nukleáris érdekközösségbe kerülünk, hiszen a NA­TO a nukleáris fenyegetés doktrínájáról nem mondott le, beármikor idegen csapa­tok állomásoztathatók az ország terüle­tén. Nem oldódnak meg az ország geo­­stratégiai problémái, sőt a katonai struk­túrába való integrálódás a környező álla­mok és az ott élő magyarság nélkül a tér­ségben jelen lévő nemzetiségi feszültsé­geket gerjeszteni fogja. Elveszítjük a kör­nyező országok, különösen Ukrajna és Oroszország barátságát, mert a NATO- val egy ellenségképhez csatlakozunk. • A párizsi chartával azonban Oroszor­szág írásban is vállalta, hogy nem aka­dályozza meg a NATO bővítését. A két fél a chartát az aláírás pillanata óta teljesen másként értelmezi. Az orosz poli­tika soha nem változtatta meg NATO-el­­lenességét, pusztán belátta, mert erre volt kényszerítve, hogy politikailag nem tehet, katonailag pedig nem akar ellene tenni. • Egyetért azokkal, akik szerint a NA­TO-tagság drágább, mint a semlegesség? Igen. Az összes védelmi kiadás ma Ma­gyarországon a hivatalos adatokkal ellen­tétben a GDP nem 1,4, hanem 1,9 száza­léka. A tagsággal Magyarország minden­képpen el fogja érni az európai tagálla­mok 2,5 százalékos arányát. Ezekben a költségekben azonban a fegyvervásárlá­sok még nincsenek is benne. • De fönntartható NATO-tagság nélkül az ország védelmi képessége? Valamennyi mérvadó biztonságpolitikai szakértő szerint igaz, hogy 10-15 éven be­lül Magyarországot katonai veszély nem fenyegeti. A hidegháború után nem szük­séges olyan katonai potenciál fenntartása, mint a nagyhatalmak szembenállásának idején. Ha azonban a NATO tagjai le­szünk, Szlovákia vagy Románia pedig nem, akkor közép-európai méretű fegy­verkezési indul el, hiszen Magyarország­nak nyomásra fegyverbeszerzéseket kell eszközölnie. • Milyen eredményre számít a népszava­záson? Valószínűnek tartom, hogy sem az igen, sem a nem oldal nem kapja meg az alkot­mányban nyár óta előírt mintegy kétmil­lió egyöntetű szavazatot, és a parlament fog dönteni. •V.M. ■eá­rp­ost a Marsról. Nem éreznek fenyegetést a finnek Finnország már nem nevezi magát semlegesnek, hanem azt hangsúlyozza, hogy nem tagja katonai szövetségnek. Az Európai Unió tagállama­ként vállalta a biztonságpoliti­kai egyeztetést is, tehát nem lehet igazán semleges, nyilat­kozta lapunknak telefonon Ilkka Heiskainen, a finn kül­ügyminisztérium biztonságpo­litikai osztályának vezetője. Finnország hiteles, önálló védelemmel rendelkezik. Ódzkodása a NATO-tól csak részben magyarázható geo­­stratégiai helyzetével. „Miért kellene csatlakoznunk egy ka­tonai szövetséghez, ha jelen­leg semmilyen fenyegetést nem érzékelünk”, fordította meg a kérdést a külügyminisz­­tériumi tisztviselő. Európa északi részén a hidegháború idején is stabilitás uralkodott, s nincs jele annak, hogy az itteni katonai egyensúlyt bár­mi is felborítaná. Suomi még a ’60-as évek­ben megkezdte a beilleszke­dést a nyugati integrációba, tagja lett az EFTA-nak, majd csatlakozott az Európai Gaz­dasági Térséghez, végül pedig az Európai Unióhoz. A közös­ségben aktív szerepet vállal a külpolitika alakításában, és részt vesz a NATO békepart­neri programjában. Helsinki nem érzékelt nyomást a brüsszeli szervezetben, hogy lépjen be a közösség védelmi pillérének tekintett a Nyugat­európai Unióba (WEU-ba). Igaz, akadtak hangok, ame­lyek ezt szorgalmazták, de ezek nem voltak erőszakosak, s főleg nem domináltak. Az at­lanti tagság nélkül nem sok ér­telme lenne a csatlakozásnak a WEU-hoz, hiszen a Nyugat­európai Uniónak nincsenek saját katonai eszközei, csakis a NATO-ra támaszkodhat, vél­te a diplomata. Ilekka Heiskannen elis­merte, hogy az oroszországi fejlemények nem feltétlenül kiszámíthatóak, de jelenleg finn megítélés szerint a keleti szomszédnál megszilárdul a demokrácia, erősödik a piac­­gazdaság. A mostani finn kor­mányprogramnak sarkalatos pontja, hogy a jelenlegi körül­mények között legjobban ka­tonai szövetségen kívül őriz­hető meg az ország biztonsá­ga. Ebben konszenzus van, egyetlen jelentős parlamenti párt sem szorgalmazza az at­lanti tagságot. Közvélemény­kutatások tanúsága szerint a finnek 60 százaléka ellenzi a csatlakozást a szövetséghez. A konzervatívok inkább haj­lanak rá, hogy változtassanak ezen az állásponton. Természetesen sok függ az észak-atlanti szövetség szerve­zeti változásaitól, szerepének újraértelmezésétől, mint aho­gyan a NATO és a WEU vi­szonyának alakulásától és a többi semleges ország pozíció­jától, illetve a NATO-orosz kapcsolatok alakulásától is. Az ötmilliós Finnország - ellentétben a legtöbb európai partnerével - nem csökkentet­te lényegesen védelmi kiadá­sait az elmúlt években. 1995- ben 10,4 milliárd finn márkát (2,4 milliárd dollárt) költöttek a hadseregre, tavaly 10,1 mil­liárd márkát (2,2 milliárd dol­lárt) - a bruttó nemzeti ter­mék 2 százalékát. Az idei évre 9,5 milliárd márkát (1,8 mil­liárd dollárt) terveztek, jövőre viszont újra valamivel többet, 10,5 milliárd márkát (2 mil­liárd dollárt). A költségvetés jelentős megkurtításának el­maradását azzal magyarázta a külügyi főtisztviselő, hogy a finn védelmi rendszer több év­tizedes múltra tekint vissza, és 5-10-20 évre előre terveznek. Békeidőben nincs állandó hadsereg,, a 31 ezres létszám­ból a besorozottak száma 24 ezer. A kötelező szolgálat idő­tartama 8-11 hónap, mozgósí­tás esetén a képzett tartaléko­sokkal 500 ezer katonát tud­nak kiállítani. Öt év múlva utóbbiak száma feltehetően 420 ezerre csökken. Arra a kérdésre, hogy nem sokkal költségesebb-e az önálló vé­delem fenntartása, Heiskan­­nen kifejtette: épp ilyen joggal lehetne firtatni, vajon mibe kerül a NATO bővítése - sok­sok milliárd dollárba. • Karcagi Katalin Őrzik a hagyományokat a Svédországban nem szívesen használják a semlegesség ki­fejezést, inkább úgy fogal­maznak, hogy az ország kívül marad a katonai szövetsége­ken - fejtette ki az MH-nak telefonon Lars Danielsson, a svéd kormányfő biztonságpo­litikai tanácsadója. A kor­mányzat nem tervezi a csatla­kozást az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezetéhez, mivel erre nem lát semmiféle okot. Nem a hidegháborúhoz kö­tődött, hanem nagyon régi ha­gyománya van annak, hogy Svédország nem kíván katonai szövetség tagja lenni. 1814 óta nagyon jól bevált ez a politika, a közvélemény teljes mérték­ben elégedett vele. Egyetlen parlamenti erő sem ajánlotta, hogy a kormányzat változtas­son ezen az álláspontján. Svédország ugyanakkor na­gyon aktívan részt vesz a nem­zetközi közösség békefenntar­tó akcióiban, jelen van Bosz­niában, és tagja a békepartneri programnak is. Az Európai Unió biztonságpolitikájából sem kívánja kivonni magát, ám mint a tanácsadó közölte, Stockholm teljesen megfelelő­nek tartja, hogy megfigyelő­ként vesz részt a Nyugat-Euró­pai Unióban. A NATO-tagság elutasítá­sából azonban az is követke­zik, hogy a 8,7 milliós Svédor­szágnak erős védelemmel kell rendelkeznie, hiszen csak sa­ját magára támaszkodhat. Erős légiereje van, saját fej­lesztésű Gripenekkel, s hadi­tengerészete is jelentős. Évente 50 ezer besorozott fia­talt képeznek ki, a katonai szolgálat időtartama 7-15 hó­napig terjed. Ugyanakkor ta­karékosság miatt, valamint a biztonsági helyzet kedvező változása nyomán az elmúlt években lefaragták a katonai kiadásokat. A teljes büdzsé 7 százaléka jut védelemre. A katonai kiadásokat a tava­lyi esztendőhöz viszonyítva 3 százalékkal csökkentették. Idén összesen 42 milliárd svéd koronát (6 milliárd dollárt) költenek a hadseregre, ez megegyezik a bruttó nemzeti svédek termék 4,5 százalékával. Jö­vőre újabb 3,5 százalékos megszorítást terveznek. A stockholmi kormányzat az ország közvetlen környeze­tében is stabilnak ítéli a hely­zetet. Lars Danielsson azt nem állítja, hogy egyszer s minden­korra kizárnák a NATO-be­­lépést, mivel változhat az összeurópai biztonsági struk­túra. De jelenleg sem bel-, sem külpolitikai ok nincs arra, hogy Svédország akár csak megfontolás tárgyává tegye az atlanti tagságot, összegezte a stockholmi pozíciót Göran Persson szociáldemokrata mi­niszterelnök tanácsadója. • K.K.

Next