Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 255-267. szám)
1997-11-12 / 264. szám
A zajos viták háttérbe szorítása ellenére Ausztria készül a NATO-tagságra: ebbe az irányba mutat a döntés arról, hogy intenzívebbé teszik a részvételt a békepartnerségben. E közhelyszerű elhatározás fontos lépés: az Osztrák Szociáldemokrata Párt feladta eddigi álláspontját, s áldását adta a közös harci bevetések katonai előkészítésére. Ezúttal elmaradt a vita a közös katonai akciókban való jövendő részvételről, s a közvélemény csak a döntés tényéről értesült, pedig az valóságos fordulat az osztrák álláspontban: annak idején a békepartnerséghez való csatlakozás egyik (szociáldemokrata) feltétele az volt, hogy Ausztria kizárólag humanitárius feladatokat vállal. Megfigyelők arra is emlékeztetnek, hogy már a boszniai és albániai küldetés is túlment a puszta békefenntartáson. Peter Hohenfellner, a külügyminisztérium politikai igazgatója ugyanakkor fontos érvként említi, hogy ma Oroszország kötődése a NATO-hoz sokkal szorosabb mint a békepartnerség országaié. Ez utóbbiakat csak a szükséges mértékben vonják be az akciók tervezésébe, míg Moszkva egyenlő jogokkal vesz abban részt. Az esetleges osztrák belépés költségei változatlanul a figyelem középpontjában állnak: a legfrissebb felmérés szerint az eddigi 22 milliárd schillinges katonai költségvetés évente minimum 7 milliárd schillinggel nőne - a Nemzetközi Politikai Intézet számítása a NATO keleti bővítésének költségeiről az amerikai kongresszus elé terjesztett elnöki beszámolón alapul. A becslést a szakértők mérsékeltnek tartják és hozzáteszik: ez csak a kezdetre vonatkozik, később a NATO minden bizonnyal nagyobb szabású kiadásokat kíván majd meg. Élesen cáfolja azonban a tanulmány adatait a védelmi minisztérium, amely egyébként nem rendelkezik költségmodellel sem a csatlakozás, sem a semlegesség fenntartásának áráról. A védelmi minisztérium szóvivője azonban Svájc példáját hozza fel: kívül maradni és egyedül gondoskodni a védelemről, jóval többe kerül. A minden szervezetből következetesen kimaradó Svájc GDP-je nagyobb százalékát fordítja hadseregére, amely egy lakosra számítva is több más országokénál. Az osztrák rádió a minap egy amerikai szenátort idézett: Steven Cambone Ausztriát tehetős országnak nevezte, olyannak, amelytől elvárható, hogy a NATO-országok átlagának megfelelő összeget költi védelmére. Ez azonban a bruttó hazai össztermék jelenlegi 0,9 százaléka helyett 2,2 százalék lenne - számokban 60 milliárd schilling. A hadsereg reformja, az átállás a profi seregre egyébként ugyancsak a korábbi hangos viták mellőzésével megkezdődött, az ötévenkénti átszervezés biztos pontja a sorkatonák létszámának csökkentése - év végére számuk az eddigi 120 ezer helyett 110 ezer lesz, szemben az 1987-ben tervezett 300 ezerrel. A korábbinál karcsúbb, mozgékonyabb és korszerűbb hadsereg gerincét majdan a hivatásos katonák adják. Az október 26-ai nemzeti ünnep - az utolsó megszálló csapatok 1955-ben ezen a napon hagyták el Ausztriát - évről évre alkalom a hadsereg felszereltségének bemutatására: a Hofburg előtt az osztrákok megcsodálhatták az újonnan beszerzett Leopard-2 páncélosokat, amelyből Ausztria 114 darabot vásárolt a seregét karcsúsító Hollandiától. A Leónak becézett monstrumok az évtizedek óta szolgáló M-60 típusú amerikai tankokat váltják fel. Történik mindez a NATO-csatlakozás felé kacsingatva. • Szászi Júlia Bécs Ausztria: egy lépés előre Ha holnap szavaznának, nem sokan választanák a szövetséghez történő csatlakozást fotó: bruzak noémi Szkeptikus sógorok Az osztrákok egy felmérés tanúsága szerint nem érzik megnyugtatónak védelmüket. A kérdésre, vajon veszély esetén könnyen mozgósítható-e a megfelelő katonai erő, csak 29 százalék válaszolt igennel, 39 százalék - köztük a katonaviselt férfiak zöme - szkeptikus. A szomszédos országok listájáról a válaszadók 86 százaléka Németországot nevezte meg, mint amelyiknek a hadserege erősebb az osztrákénál - miközben a nagyobb létszámú olasz hadsereget csupán 52 százalék nevezte meg. Huszonöt százalék egyébként a magyar hadsereget jelölte meg erősebbként. A felmérés kitért a NATO-tagságra is, a kérdés úgy szólt, vajon a válaszadó mit gondol, végül Ausztria belép-e a szervezetbe. Ötvenkét százalék szerint az út vége a NATO-tagság, s csak 13 százalék hiszi, hogy a csatlakozás soha nem következik be. Ha azonban most tartanának népszavazást, az osztrákok alig 22 százaléka szavazna a belépésre, 42 százalék a nemet ikszelné át. A tiroli Alpokban, Alpbachban tartottak októberben nemzetközi konferenciát a NATO bővítéséről az Új Atlanti Kezdeményezés és az Alpbachi Európai Fórum szervezésében. A színhely és a téma meglepő kontrasztot alkotott. Az apró hegyi falu valóságos élő múzeum, amelyet 700 éve ugyanazok a családok laknak. Állattenyésztésből és az idegenforgalomból élnek, vélhetőleg inkább az utóbbiból. A hagyományokat mindenesetre komolyan veszik, a teheneket a magashegyi legelőkről csak néhány nappal a konferencia előtt hajtották le a „mindössze” 1000 méter magasan fekvő falu rétjeire, ahogy a tél beállta előtt szokták. A tanácskozást végigkísérte a tehenek nyakába akasztott kolompok állandó koncertje, így a századvég, sőt a jövő század kulcsfontosságú problémáiról hamisítatlan középkori hangulatban vitatkozhattak a résztvevők. A megbeszélésen, amelyen befolyásos politikusok, elemzők, intézetvezetők, újságírók vettek részt, kizárólag a NATO és bővítésének hívei voltak jelen. Ahol azonban ennyi barát van, ott ellenségre már nincs is szükség. Két nap alatt ugyanis teljes gazdagságában bontakozott ki, mennyi eltérő elképzelés él a NATO jelenéről és jövőjéről, szerepéről és jellegéről, valamint az új tagok felvételének problémájáról még a szervezet továbblépése mellett állók táborában is. Mivel lehetetlen egy napilap hasábjain 60-80 beszéd és hozzászólás ismertetése, ezért csak a főbb vonalakat szeretném kiragadni. Az egyik koncepció szerint a NATO-nak a megkezdett úton kell továbbhaladnia, csupán a bővítés diktálta szervezeti módosításokkal. A másik szerint a szervezet eredeti célja a hidegháború végével és a Szovjetunió megszűnésével elvesztette értelmét, s bár védelmi jellegét nem kell teljesen feladnia, de annak alapvetően át kell adnia helyét a politikai funkcióknak. A franciák és a hollandok úgy vélték, a szövetségnek alapvetően európai szervezetté kell válnia, és nem szolgálhatja az amerikaiak globális stratégiai céljait. Jelentős figyelmet szenteltek a résztvevők a szervezet bővítésének költségeivel kapcsolatban valamennyi országban kialakult vitára. Egyetértettek abban, hogy az eddig napvilágot látott költségbecslések realitása megkérdőjelezhető, ám ettől függetlenül súlyos hiba a problémának ezt a részét túlhangsúlyozni. Nem a NATO bővítése kerül Ugyanis pénzbe, hanem az, hogy bizonyos értelemben új szervezetet kell felépíteni, vagyis nem az új tagok viszik el a pénzt. Dan Hamilton, az amerikai külügyminisztérium politikai tervezőcsoportjának vezetőhelyettese kifejtette, hogy országa célja egy szabad és békés Európa megteremtésének elősegítése, amely az Egyesült Államok globális partnere kell legyen, s egyáltalán nem csak katonai téren. Ehhez át kell alakulnia az európai intézményrendszernek és új mechanizmusokat kell létrehozni. Jelentős figyelmet szenteltek a NATO és Oroszország viszonya kérdésének is, kifejezésre juttatva a bizalomerősítés fontosságát. A meghívott orosz előadók úgy vélték, a Nyugatnak nincsenek érvei, amelyekkel meggyőzhetnék az oroszokat a NATO-bővítés helyességéről. Nem kis meglepetést okozott az a szentpétervári professzor, aki kifejtette: az oroszok többet szenvedtek a kommunizmustól, mint Kelet-Európa, ezért úgy érzik, morálisan elfogadhatatlan, hogy hátrányban legyenek a volt csatlós országokkal szemben. A Die Presse című osztrák lap főszerkesztője annak a véleményének adott hangot, hogy az öt európai semleges ország leginkább lélektani okokból ragaszkodik e státusához. Különösen fontos lenne az ország csatlakozása a NATO-hoz, mert elválasztja a NATO északi és déli részét, és az egyetlen logikus összekötő kapocs a szövetség és Magyarország között. Taggá válása alapvetően megváltoztatná a szövetség stratégiai térképét és a Magyarországnak nyújtott biztonsági garancia értékét. • Barabás T. János Szabad, békés Európa felépítésén kell dolgozni Többet szenvedtek az oroszok? Semleges Magyarország-kép Csapody Tamás, az Alba Kör szóvivője szerint a NATO-tagság sokba kerül, és fegyverkezési versenyhez vezethet Kelet- Európában. • Hogyan következik az erőszakmentesség filozófiájából a NATO-tagság elutasítása? Tényként kezeljük, hogy a NATO katonai erőszakszervezet, így minden pacifista ember logikájából annak elutasítása következik. Az Alba Kör hadseregmentes világ- és benne hadseregmentes, semleges Magyarország-képet rajzol fel. Az is tény azonban, hogy minden megmozdulásunknál és állásfoglalásunknál igyekszünk figyelembe venni az aktuális reálpolitikai helyzetet. 1995 májusában közzétettük a NATO-tagság elleni 24 pontunkat, amelyek között egyetlen pacifista-elméleti ellenérv sem szerepelt. A NATO ellen ugyanis éppen elég racionális-logikus érv adódik. • Melyek a legfontosabbak? Magyarország a NATO-tagsággal elveszíti klasszikus hídszerepét Európában, annak minden kulturális-gazdasági következményével együtt. A nukleáris kérdés rendezetlen, a tagsággal egy nukleáris érdekközösségbe kerülünk, hiszen a NATO a nukleáris fenyegetés doktrínájáról nem mondott le, beármikor idegen csapatok állomásoztathatók az ország területén. Nem oldódnak meg az ország geostratégiai problémái, sőt a katonai struktúrába való integrálódás a környező államok és az ott élő magyarság nélkül a térségben jelen lévő nemzetiségi feszültségeket gerjeszteni fogja. Elveszítjük a környező országok, különösen Ukrajna és Oroszország barátságát, mert a NATO- val egy ellenségképhez csatlakozunk. • A párizsi chartával azonban Oroszország írásban is vállalta, hogy nem akadályozza meg a NATO bővítését. A két fél a chartát az aláírás pillanata óta teljesen másként értelmezi. Az orosz politika soha nem változtatta meg NATO-ellenességét, pusztán belátta, mert erre volt kényszerítve, hogy politikailag nem tehet, katonailag pedig nem akar ellene tenni. • Egyetért azokkal, akik szerint a NATO-tagság drágább, mint a semlegesség? Igen. Az összes védelmi kiadás ma Magyarországon a hivatalos adatokkal ellentétben a GDP nem 1,4, hanem 1,9 százaléka. A tagsággal Magyarország mindenképpen el fogja érni az európai tagállamok 2,5 százalékos arányát. Ezekben a költségekben azonban a fegyvervásárlások még nincsenek is benne. • De fönntartható NATO-tagság nélkül az ország védelmi képessége? Valamennyi mérvadó biztonságpolitikai szakértő szerint igaz, hogy 10-15 éven belül Magyarországot katonai veszély nem fenyegeti. A hidegháború után nem szükséges olyan katonai potenciál fenntartása, mint a nagyhatalmak szembenállásának idején. Ha azonban a NATO tagjai leszünk, Szlovákia vagy Románia pedig nem, akkor közép-európai méretű fegyverkezési indul el, hiszen Magyarországnak nyomásra fegyverbeszerzéseket kell eszközölnie. • Milyen eredményre számít a népszavazáson? Valószínűnek tartom, hogy sem az igen, sem a nem oldal nem kapja meg az alkotmányban nyár óta előírt mintegy kétmillió egyöntetű szavazatot, és a parlament fog dönteni. •V.M. ■eárpost a Marsról. Nem éreznek fenyegetést a finnek Finnország már nem nevezi magát semlegesnek, hanem azt hangsúlyozza, hogy nem tagja katonai szövetségnek. Az Európai Unió tagállamaként vállalta a biztonságpolitikai egyeztetést is, tehát nem lehet igazán semleges, nyilatkozta lapunknak telefonon Ilkka Heiskainen, a finn külügyminisztérium biztonságpolitikai osztályának vezetője. Finnország hiteles, önálló védelemmel rendelkezik. Ódzkodása a NATO-tól csak részben magyarázható geostratégiai helyzetével. „Miért kellene csatlakoznunk egy katonai szövetséghez, ha jelenleg semmilyen fenyegetést nem érzékelünk”, fordította meg a kérdést a külügyminisztériumi tisztviselő. Európa északi részén a hidegháború idején is stabilitás uralkodott, s nincs jele annak, hogy az itteni katonai egyensúlyt bármi is felborítaná. Suomi még a ’60-as években megkezdte a beilleszkedést a nyugati integrációba, tagja lett az EFTA-nak, majd csatlakozott az Európai Gazdasági Térséghez, végül pedig az Európai Unióhoz. A közösségben aktív szerepet vállal a külpolitika alakításában, és részt vesz a NATO békepartneri programjában. Helsinki nem érzékelt nyomást a brüsszeli szervezetben, hogy lépjen be a közösség védelmi pillérének tekintett a Nyugateurópai Unióba (WEU-ba). Igaz, akadtak hangok, amelyek ezt szorgalmazták, de ezek nem voltak erőszakosak, s főleg nem domináltak. Az atlanti tagság nélkül nem sok értelme lenne a csatlakozásnak a WEU-hoz, hiszen a Nyugateurópai Uniónak nincsenek saját katonai eszközei, csakis a NATO-ra támaszkodhat, vélte a diplomata. Ilekka Heiskannen elismerte, hogy az oroszországi fejlemények nem feltétlenül kiszámíthatóak, de jelenleg finn megítélés szerint a keleti szomszédnál megszilárdul a demokrácia, erősödik a piacgazdaság. A mostani finn kormányprogramnak sarkalatos pontja, hogy a jelenlegi körülmények között legjobban katonai szövetségen kívül őrizhető meg az ország biztonsága. Ebben konszenzus van, egyetlen jelentős parlamenti párt sem szorgalmazza az atlanti tagságot. Közvéleménykutatások tanúsága szerint a finnek 60 százaléka ellenzi a csatlakozást a szövetséghez. A konzervatívok inkább hajlanak rá, hogy változtassanak ezen az állásponton. Természetesen sok függ az észak-atlanti szövetség szervezeti változásaitól, szerepének újraértelmezésétől, mint ahogyan a NATO és a WEU viszonyának alakulásától és a többi semleges ország pozíciójától, illetve a NATO-orosz kapcsolatok alakulásától is. Az ötmilliós Finnország - ellentétben a legtöbb európai partnerével - nem csökkentette lényegesen védelmi kiadásait az elmúlt években. 1995- ben 10,4 milliárd finn márkát (2,4 milliárd dollárt) költöttek a hadseregre, tavaly 10,1 milliárd márkát (2,2 milliárd dollárt) - a bruttó nemzeti termék 2 százalékát. Az idei évre 9,5 milliárd márkát (1,8 milliárd dollárt) terveztek, jövőre viszont újra valamivel többet, 10,5 milliárd márkát (2 milliárd dollárt). A költségvetés jelentős megkurtításának elmaradását azzal magyarázta a külügyi főtisztviselő, hogy a finn védelmi rendszer több évtizedes múltra tekint vissza, és 5-10-20 évre előre terveznek. Békeidőben nincs állandó hadsereg,, a 31 ezres létszámból a besorozottak száma 24 ezer. A kötelező szolgálat időtartama 8-11 hónap, mozgósítás esetén a képzett tartalékosokkal 500 ezer katonát tudnak kiállítani. Öt év múlva utóbbiak száma feltehetően 420 ezerre csökken. Arra a kérdésre, hogy nem sokkal költségesebb-e az önálló védelem fenntartása, Heiskannen kifejtette: épp ilyen joggal lehetne firtatni, vajon mibe kerül a NATO bővítése - soksok milliárd dollárba. • Karcagi Katalin Őrzik a hagyományokat a Svédországban nem szívesen használják a semlegesség kifejezést, inkább úgy fogalmaznak, hogy az ország kívül marad a katonai szövetségeken - fejtette ki az MH-nak telefonon Lars Danielsson, a svéd kormányfő biztonságpolitikai tanácsadója. A kormányzat nem tervezi a csatlakozást az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, mivel erre nem lát semmiféle okot. Nem a hidegháborúhoz kötődött, hanem nagyon régi hagyománya van annak, hogy Svédország nem kíván katonai szövetség tagja lenni. 1814 óta nagyon jól bevált ez a politika, a közvélemény teljes mértékben elégedett vele. Egyetlen parlamenti erő sem ajánlotta, hogy a kormányzat változtasson ezen az álláspontján. Svédország ugyanakkor nagyon aktívan részt vesz a nemzetközi közösség békefenntartó akcióiban, jelen van Boszniában, és tagja a békepartneri programnak is. Az Európai Unió biztonságpolitikájából sem kívánja kivonni magát, ám mint a tanácsadó közölte, Stockholm teljesen megfelelőnek tartja, hogy megfigyelőként vesz részt a Nyugat-Európai Unióban. A NATO-tagság elutasításából azonban az is következik, hogy a 8,7 milliós Svédországnak erős védelemmel kell rendelkeznie, hiszen csak saját magára támaszkodhat. Erős légiereje van, saját fejlesztésű Gripenekkel, s haditengerészete is jelentős. Évente 50 ezer besorozott fiatalt képeznek ki, a katonai szolgálat időtartama 7-15 hónapig terjed. Ugyanakkor takarékosság miatt, valamint a biztonsági helyzet kedvező változása nyomán az elmúlt években lefaragták a katonai kiadásokat. A teljes büdzsé 7 százaléka jut védelemre. A katonai kiadásokat a tavalyi esztendőhöz viszonyítva 3 százalékkal csökkentették. Idén összesen 42 milliárd svéd koronát (6 milliárd dollárt) költenek a hadseregre, ez megegyezik a bruttó nemzeti svédek termék 4,5 százalékával. Jövőre újabb 3,5 százalékos megszorítást terveznek. A stockholmi kormányzat az ország közvetlen környezetében is stabilnak ítéli a helyzetet. Lars Danielsson azt nem állítja, hogy egyszer s mindenkorra kizárnák a NATO-belépést, mivel változhat az összeurópai biztonsági struktúra. De jelenleg sem bel-, sem külpolitikai ok nincs arra, hogy Svédország akár csak megfontolás tárgyává tegye az atlanti tagságot, összegezte a stockholmi pozíciót Göran Persson szociáldemokrata miniszterelnök tanácsadója. • K.K.