Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 268-279. szám)

1997-11-17 / 268. szám

VILÁGHÍRADÓ Blair kész fogadni a Sinn Fein-vezért (MTI) Még az idén a brit kormányfő vendége lesz a londoni miniszterelnöki hivatalban Gerry Adams, az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő katolikus párt, a Sinn Fein vezére­­ a sajtóban napvilágot látott hírt tegnap a Downing Street is megerősítette. Ez lesz az első eset az ír sziget megosztása óta, vagyis háromnegyed évszázada, hogy az IRA terrorcsoport po­litikai fedőszervének tartott északír szervezet vezetője betehe­ti a lábát a londoni kormányfői hivatalba. Adams fogadására állítólag tanácsadói beszélték rá Tony Blair miniszterelnököt abból a meggondolásból, hogy ezzel a Sinn Feint még erőseb­ben oda lehet kötni a rendezési tárgyalások asztalához. Netanjahu találkozik Arafattal? (AFP) Izrael és a Palesztin Hatóság felvette egymással a kap­csolatot, hogy holnapra Londonba találkozót szervezzen Ben­jamin Netanjahu izraeli kormányfő és Jasszer Arafat palesz­tin vezető között. A jeruzsálemi rádió szerint az Egyesült Ál­lamok szorgalmazza a két vezető találkozóját. Hivatalos iz­raeli és palesztin források nem tagadták, de nem is erősítették meg a találkozó lehetőségét. Netanjahu és Arafat október 8-án találkozott legutóbb. V­­ Repült a román repülési főfelügyelő (MH-Bukarest) A szállítási miniszter leváltotta a polgári repülés főfelügyelőjét, és helyébe Gavril Gheorghét nevezte ki. Ugyan­akkor felfüggesztette a Tarom polgári légitársaság részvényesei­nek közgyűlését és vezető tanácsát. A legnagyobb román légitár­saság új vezetőjévé Gheorghe Racarut nevezte ki vezérigazgatói tisztségbe, műszaki igazgató pedig Marian Serbanescu lett. A személycserékre azt követően került sor, hogy a román állam­fő Hanoiba tartó Airbus gépe csak másodszorra hajtott végre si­keres felszállást. Az incidens oka állítólag az volt, hogy a hetven főből álló csoport tagjainak nem mérték le a poggyászát. A hírt azonban szakkörökben fenntartással fogadják, mivel a repülő kapacitása 240 személy, ráadásul 100 tonna üzemanyag helyett a tartályokban mindössze 60 tonna volt. Lemondott egy Moszad-ügynök (MTI) Lemondott az izraeli titkosszolgálat, a Moszad egyik magas rangú munkatársa az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Flamasz) egyik vezetője ellen Ammánban szeptember 25-én elkövetett sikertelen merénylet miatt. Benjamin Netanjahu miniszterelnök elfogadta a lemondást. Danni Jatom, a Mo­szad igazgatója november elején a parlament vizsgálóbizott­sága előtt azt állította, hogy az ammáni akcióért személyesen Netanjahu kormányfő a felelős, aki a Hamasz politikai irodá­jának vezetője, Haled Mesál meggyilkolására vonatkozó uta­sítást kiadta. A tábornok hangsúlyozta, hogy a döntés távollé­tében és akarata ellenére született. Hillary és Naina Jekatyerinburgban (MTI) Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége Jekatyerinburgban, az egykori Szverdlovszkban Naina Jelciná­­val találkozott, s megbeszéléseket folytatott Eduard Rosszelj­­jal, a szverdlovszki terület kormányzójával. Az amerikai first lady november 10-én kezdett csaknem egyhetes körutat a volt Szovjetunió köztársaságaiban, s már járt Almatiban,­ Piskek­­ben, Taskentben, Buharában és Szamarkandban. Az amerikai és az orosz elnök felesége felkereste a „Bonum” egészségügyi központot, ahol a két ország orvosai közösen kezelik a gyerme­kek veleszületett rendellenességeit, plasztikai és más jellegű műtéteket végeznek. A helyi kormányzó díszebédjét követően Hillary és Naina megbeszélést folytatott az uráli nőszövetség vezetőivel. A találkozók helyszíne az a műszaki egyetem volt, ahol annak idején Jelcin és felesége is diplomázott. Grozny, az emberrablások fővárosa (MTI) A hírhedt brit terrorellenes alakulat, az SAS néhány volt tagja Csecsenföldre készül, hogy ott megpróbáljon kiszabadítani két, júliusban elrabolt brit segélyszervezeti aktivistát. A The Times értesülése szerint a brit hadsereg rettegett kommandójá­nak két-négy, emberrablási ügyekben szakértő tagja már a sza­­badítási tervek részletein dolgozik, s a következő néhány hétben a helyszínre utaznak, hogy felkutassák Jon Jamest és Camilla Carrt, akik az akció tervezői szerint már karácsonyra Nagy-Bri­­tanniában lehetnek. A brit lap szerint a háború vége óta Groznij „az emberrablások világfővárosa lett”, s előfordult már 1,25 mil­lió fontnak (400 millió forint) megfelelő váltságdíj kifizetése is. Kongó már nem frankofon (MH) A Kongói Demokratikus Köztársaság kilépett a 49 fran­cia nyelvű országot tömörítő frankofon közösségéből. A beje­lentés egybeesett a szervezet Hanoiban rendezettt háromnapos csúcstalálkozóval, amelyen Butrosz Gáli volt ENSZ-főtitkárt választották a közösség első főtitkárává. A kongói állami rádió szombat esti adásának kommentárja szerint Laurent Desire Kabila elnök azért döntött a szervezetből való kiválás mellett, mert a tömörülés a francia neokolonianizmus megnyilvánulása, amelynek nem akar a része lenni. Kiszabadult egy kínai ellenzéki (MTI) A kínai igazságügy-minisztérium tegnap megerősítette, hogy kiengedték a börtönből az ország leghíresebb ellenzéki aktivistáját, Vej Csing-senget, és gondoskodtak külföldre uta­zásáról. Az Új Kína hivatalos kínai hírügynökség a minisz­térium szóvivőjét idézve azt jelentette, hogy Vejt „betegsége miatt” engedték szabadon. Az ellenzéki tegnap megérkezett az Egyesült Államokba. Vej családtagjai szombaton találkozhat­tak a férfival, de azután a rendőrség őrizetbe vette őket, nehogy kitudódjon a kiengedése. Ellenzéki győzelem Marokkóban (MH) A Koutla nevű ellenzéki szövetség szerezte a legtöbb szavazatot a pénteki marokkói parlamenti választásokon. No­ha az ellenzék 102 helyet szerzett meg a 325 tagú rabati tör­vényhozásban, nem lehet teljesen elégedett, mivel a kormány­­párti Wilaq is 100 képviselőt küldhet - az immár kétkamarásra kibővített - marokkói parlament alsóházába. Meglepően jól szerepeltek a centristák, akik 97 helyet kapnak. Phenjan tárgyalna Tokióval (MTI) Észak-Korea változtatott közel egy évtizede képviselt álláspontján, így „kevesebb akadály tornyosul a japán-észak­­koreai diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló tárgyalások beindítása előtt” - értékelte Tokióban a Japán Szociáldemok­rata Párt főtitkára a múlt heti phenjani tárgyalásokat. Irak lassan visszakozik Egy héten belül csatlakozik a Nimitzhez a George Wa­shington amerikai repülőgép­hordozó is az Irak elleni eset­leges katonai akcióra készül­ve. A bagdadi külügyminisz­ter tovább vádaskodik, míg a világ változatlanul a diplomá­ciai megoldást sürgeti. Izrael szerint Irakkal szemben Irán sokkal veszélyesebb fegyver­kezésbe kezdett. MH-összefoglaló________ A Szuezi-csatornához érke­zett szombaton a George Wa­shington amerikai repülőgép­hordozó, és egy héten belül eléri a Perzsa-öböl Irak köze­lében fekvő vizeit. Bill Clin­ton amerikai elnök az Irakkal támadt viszály miatt múlt pénteken utasította a George Washingtont, hogy hajózzon az öbölbe, ahonnan a fedélze­tén tartózkodó harci gépek csapást tudnak mérni iraki célpontokra. Oroszország állítólag meg­ígérte az Egyesült Államok­nak, hogy Irakkal fenntartott „különleges” kapcsolatait fel­használva kész közvetítő sze­repet vállalni a konfliktus megoldásában. Ezt az ameri­kai külügyminisztert közel­­keleti útjára elkísérő külügyi tisztviselők közölték vasárnap Kuvaitban. Az Egyesült Álla­mok hasonló értelmű kérést intézett Franciaországhoz is, Párizsból azonban nem érke­zett a moszkvaihoz hasonló egyértelműen igenlő válasz. Tárik Aziz iraki miniszter­elnök-helyettes szerint az Irak elleni amerikai vádak valódi célja, hogy megakadályozzák az országát sújtó nemzetközi szankciók feloldását. Az AFP jelentése szerint az iraki poli­tikus a France-2 francia tele­víziós állomásnak nyilatko­zott. Kijelentette, hogy ha Irak 1991 előtt gyártott volna is tömegpusztító fegyvereket, azok szerinte már aligha len­nének működőképesek.­­ Ha a világ és a Biztonsági Tanács ki akarja vizsgálni az amerikai vádakat, akkor ezt nem lehet csak az amerikaiakra bízni. Ezt a kérdést nem dönthetik el Sherlock Holmes-mód­­szereket alkalmazó amerikai rendőrök - mondta Tárik Aziz az iraki leszerelést ellen­őrző ENSZ-bizottság ameri­kai tagjaira utalva, akiket Irak kiutasított. Clinton Benjamin Netan­jahu izraeli kormányfőhöz írott levelében kötelezettsé­get vállalt arra: szavatolja Iz­rael biztonságát, ha a zsidó ál­lamot iraki támadás érné -közölte tegnap az izraeli köz­­szolgálati rádió. A London­ban tartózkodó Netanjahu a rádiónak nyilatkozva emlé­keztetett rá, hogy a brit fővá­rosban találkozott Madeleine Albright amerikai külügymi­niszterrel. Netanjahu hozzá­tette, az izraeliek nyugodtak lehetnek, a zsidó állam min­den fejleményre felkészült. „Miközben Irak a világ szigo­rú figyelmének középpontjá­ban áll. Irán, amelyre senki nem vet egy pillantást sem, ballisztikus, sőt földrészközi hatótávolságú rakéták kifej­lesztésén dolgozik, és tervei között szerepel olyan hor­dozóeszköz megépítése is, amellyel elérheti az Egyesült Államok keleti partvidékét - közölte tegnap Londonban az izraeli miniszterelnök. Netanjahu kijelentette: az iráni fegyverfejlesztési prog­ram még veszélyesebb, mint az iraki. A Haarec című izraeli lap egy magas rangú izraeli kato­nai tisztségviselőre hivatkoz­va azt írta, hogy a zsidó állam­biztonsági együttműködésről állapodott meg Jordániával arra az esetre, ha Irak rakétá­kat lőne ki izraeli területekre. Izraeli titkosszolgálati tisztvi­selők a lapnak megerősítet­ték, hogy az ENSZ Irakban vizsgálódó fegyverzet-ellen­őrei már éppen vegyi és bioló­giai fegyverekre bukkantak, amikor Szaddám Huszein ira­ki elnök beavatkozásával fél­beszakította a bizottság tevé­kenységét. Izraeli titkosszol­gálati értékelés szerint Irak nagyrészt helyreállította az 1991-es öbölháborúban fel­számolt katonai ütőerejét, tö­megpusztító fegyverek gyár­tásába kezdett, nem kis rész­ben az egykori Szovjetunió­ból érkező szakértők segítsé­gével. Már a Szuezi-csatornában van a George Washington repülőgép-hordozó fotó: mti epa Méreg a fürdőkádban Az öböl menti válságövezet katonai térképe: PERZSA-ÖBÖL: az USA 5. flottájának repülő­gép-hordozó zászlóshajója, a 95 ezer tonnás USS Nimitz, fedélzetén 85 vadászgéppel S-3B vadászrepülők, amelyek tengeralattjá­rókat is képesek felderíteni USS Olympic tengeralattjáró Ardent, Dextrous nevű aknaszedők HAIFA (IZRAEL): USS George Washing­ton repülőgép-hordozó 85 repülőgéppel FÖLDKÖZI-TENGER: az amerikai 6. flot­ta (innen és Izraelből egy hét alatt érhetnek az öbölbe) DAHRAN, SZAÚD-ARÁBIA: 150 repülő­gép az amerikai támaszponton, 6-6 Mirage, illet­ve Tornádó bombázó Franciaország és Nagy-B­­ritannia részéről Szaúd-Arábiában körülbelül 10 ezer ameri­kai katona állomásozik Egyiptomban szintén 10 ezer az amerikai ka­tonák létszáma EURÓPA: 70 ezer amerikai katona INCIRLIK, TÖRÖKORSZÁG: 40 francia és brit vadászgép, 20 ezer török katona IRAK: Iraki hadsereg: 350 ezer katona, 100 ezer tar­talékos 2700 szovjet harckocsi 2000 szovjet tüzérségi löveg Nagy mennyiségű SAM-6 föld-levegő rakéta Egy német gyártmányú „Roland” légelhárító rendszer 320 vadászrepülő 120 vadászrepülő A katonai megfigyelők szerint a legnagyobb veszélyt az iraki biológiai fegyverek jelenthetik. Az öbölháború előtt az irakiak háborús program­juk keretében mintegy 8500 liter anthraxot, 19 000 liter botulinust és 2500 liter aflatoxint állí­tottak elő. (Ezek a halálos mérgek képesek lettek volna a Föld teljes lakosságát kiirtani.) A mérge­ző anyagokat bombákba és rakétafejekbe helyez­ték, ám az öbölháború után - állítólag - a fegyve­reket megsemmisítették. Erről azonban sosem szolgáltattak bizonyítékot. Az ENSZ fegyverzet­ellenőrző csoportjai 80 körzetet vizsgáltak meg, ahol titkos raktárakat sejtettek. Mostanában kezdték volna el az elnöki részleg, a testőrség és a titkosszolgálat környékét vizsgálni. Richard Butler, a vizsgálóbizottság vezetője nem tartja ki­zártnak, hogy az irakiak éppen ezektől az új cél­pontoktól akarták távol tartani az ENSZ szakér­tőit, mikor az amerikai megfigyelők munkáját megakadályozták. Egyes nyugati szakértők azt sem tartják ki­zártnak, hogy Szaddám himlővírusokat szerzett be orosz tudósoktól, s többen rámutattak arra: egyes mérgeket bárhol - akár egy fürdőkádban - elő lehet állítani. Az iraki kémiai arzenál az öbölháború előtt nagy mennyiségű mustárgáz­ból és az igen veszélyesnek tartott VX elemből állt. David Kay, az ENSZ fegyverzet-ellenőrző bizottságának volt tagja szerint „szinte 100 szá­zalékig biztos, hogy Irak hatalmas méregraktár­ral rendelkezik”. Bár 1991 és 1994 között 690 tonna kémiai fegyverként használatos alapanya­got és 3000 tonna nyersanyagot semmisítettek meg, Irak legalább 4000 tonna nyersanyaggal rendelkezhet - állítják a szakértők. K. J. R. Angliában folytatódik az adománybotrány A brit kormányfő bevallotta • Folytatás az 1. oldalról Tisztasága védelmében a La­bour már holnap postázná a csekket, de a pénzt rég el­költötte. A bankban csak adóssága van. Jelenleg azon töpreng, hogy megtakarítás­képpen elbocsásson-e alkal­mazottakat a központi admi­nisztrációjából. A sajtó kegyetlenül ráállt a nagytőke gyanús adományai és a Munkáspárt engedmé­nyei közötti összefüggések felderítésére, így tett persze korábban más pártokkal is. Bizonyára ez késztette a Libe­rális Demokrata Pártot arra, hogy választási hadjáratához ne fogadja el a Harrods luxus­áruház tulajdonosától, Al-Fa­­yedtől az egymilliós pénzado­mányt, amelynek fejében bi­zonyára kérte volna, hogy jár­ják ki neki a brit állampolgár­ságot, amelynek megszerzésé­vel évek óta hiába próbálko­zik. Most a Labour áll a saj­tó vizsgálatának középpontjá­ban. A párt eddig például helytelenítette peremvárosi bevásárlóközpontok építését, az öblös pénztárcájú Lord Sainsbury viszont újabban há­romra is engedélyt kapott. Te­lekspekulációs okokból Ro­bert Devereux többtermes moziközpontjának a megépí­tése is késlekedett. Ám a jó­módú üzletember a saját zse­béből százezer fontot adomá­nyozott a Munkáspártnak. Blair miniszterelnök tegnap egy tévéinterjú során elismer­te, hogy a tapasztalatlan kor­mány hibákat követett el a pártnak juttatott adományok­kal kapcsolatban. A baj ott volt, hogy minden részletet nyilvánosságra kellett volna hozni, és a gyanús kapcsolódá­sokat ki kellett volna vizsgálni. Éppen ezért az adományok felső határa ezentúl lényege­sen az egymillió font alatt lesz. • Sárközi Mátyás Meghalt Georges Marchais 77 éves korában szívro­ham következtében meghalt Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt (FKP) volt főtitkára, aki több mint két évtizeden keresztül állt pártja élén. Marchais 1920-ban mun­káscsaládban született, 1947- ben lépett be az FKP-ba. Poli­tikai karrierje gyorsan ívelt felfelé: 1956-ban az FKP Köz­ponti Bizottsága, majd 1959- ben a Politikai Bizottság tagja lett, két évvel később már a Központi Bizottság titkára. 1970-ben pártjának főtitkár­­helyettese, majd 1972-ben fő­titkárrá választották. 1981- ben a kommunista párt elnök­jelöltjeként a szavazatok kö­zel 16 százalékát szerezte meg. Igazi konzervatív kom­munista volt, aki szoros kap­csolatokat tartott fenn a kele­ti tömb országaival a hideghá­ború alatt. A berlini fal leomlása a Francia Kommunista Párt belső válságát is elindította. Georges Marchais-t soka­dik szívműtéte után, tegnap reggel egy párizsi kórházban érte a halál. Csütörtökön, Párizs délke­leti peremvárosa, Cham­­pigny-sur-Marne temetőjé­ben helyzik örök nyugalomra Georges Marchais-t. • H. B. Á. Ciorbea is békítene MH-Bukarest Tíz évvel ezelőtt került sor Brassóban a nagyszabású munkásmegmozdulásra, ame­lyet a Ceausescu-rendszernek szánt utolsó figyelmeztetés­ként értékelnek. A tegnapi megemlékezésen részt vett Victor Ciorbea kormányfő is, aki ez alkalommal az oktatá­si törvény módosítása kap­csán kifejtette: szerinte az RMDSZ-nek kell engednie. Reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ megérti: a konfliktus rendezésének egyetlen mód­ja, ha elfogadja Románia tör­ténelmének és földrajzának román nyelvű oktatását. Jelenleg néhány száz albán rendőr ki­képzésével nyújt kézzelfogható hozzájá­rulást a kontinens biztonságérzetének javításához Európa legrégebben alakult és talán legbizonytalanabb jövőjű védel­mi szervezete, amely a németországi Erfurtban ma tartja külügyminiszteri szintű találkozóját. A Nyugat-európai Uniót (WEU) általában egyszerre neve­zik „a NATO európai pillérének” és „az Európai Unió védelmi karjának”, s ez a fogalomzavar már önmagában is jól szemlélteti intézmények közöttiségét. A tíz tagállamnak és a kívülről „bekia­báló” Egyesült Államoknak a WEU sze­repéről vallott eltérő nézetei az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag tetszhalotti állapotba taszították a szervezetet. A hosszú álom máig tart: a NATO szerepé­nek csökkenésétől tartó Nagy-Britannia és a semleges tagállamok meghiúsították azt az elsősorban a franciák által szorgal­mazott elképzelést, hogy a WEU-t beol­vasszák az Európai Unióba, így az idén október 2-án aláírt amszterdami szerző­dés végül kénytelen volt beérni a két szervezet közötti további lassú közeledés tudomásulvételével. Vigasz és egyúttal reménysugár ugyanakkor a WEU-hívők számára, hogy Washington elvi beleegyezését ad­ta: a szövetségesek európai békefenn­tartó és egyéb akciókban kölcsönvehe­­tik a NATO zömében amerikai tulaj­donban lévő logisztikai eszközeit. A ter­vek szerint a Nyugat-európai Unióra vár a feladat, hogy konkrét formát ad­jon az önálló európai védelmi identitás­nak. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a tagállamok átlépjenek végre saját árnyékukon, és ne csak sza­porítsák a szót a közös kül- és védelmi politikáról. Amíg ez nem történik meg, a WEU megmarad annak, ami jelenleg­ jobbára csak papíron létező és legfel­jebb néhány katonai egységet kiállítani képes szervezetnek. A Nyugat-európai Unió az évek so­rán meglehetősen találékonynak bizo­nyult a külső partnereknek járó címek kitalálásában. A szervezettel valamilyen kapcsolatban lévő államok négy kategó­riába sorolhatók. A tíz (EU-) tagállam mellett három társult tagja - Törökor­szág, Norvégia és Izland - van. Mind­hárman tagjai a NATO-nak, de nem léptek (léphettek) be az Európai Unió­ba. A következő csoportot az öt megfi­gyelő, Írország, Svédország, Finnország, Dánia és Ausztria alkotja. Ők vala­mennyien tagjai az EU-nak, de Dánia kivételével nem tagjai az atlanti szerve­zetnek. A Nyugat-európai Unió José Cutileiro főtitkár szerint Erfurtban dönt majd véglegesen arról, hogy a két fenti kategóriába tartozó országok ezentúl részt vehetnek minden WEU-akcióban. De mi lesz a többiekkel? A tízek a kö­zép- és kelet-európai országoknak három és fél évvel ezelőtt társult partneri státust ajánlottak fel. Ez volt az a pillanat, ami­kor az összes integrációs intézmény közül a Nyugat-európai Unióval alakultak a legbátorítóbban a kapcsolatok. Hogy ez a státus az elmúlt három évben mit sem vál­tozott, annak nagyon egyszerű oka van. A minőségi előrelépés, vagyis a teljes jo­gú tagság feltétele, hogy egy állam elő­ször felvételt nyerjen az Európai Unióba. Erre pedig még szerény számítások sze­rint is néhány évet várni kell. • Gyévai Zoltán Brüsszel HÁTTÉR WEO: egy szervezet lebegése A VMSZ Draskovics . ....­­ mellett korteskedik A Vajdasági Magyar Szövet­ség (VMSZ) Vuk Drasko­vics támogatását javasolja a magyaroknak a decemberi szerbiai elnökválasztásokon. Szlobodan Milosevics pekin­gi látogatását a jugoszláv diplomácia eddigi legna­gyobb eredményeként érté­kelik Belgrádban. MH-Újvidék___________ A VMSZ elnöksége a magyar szavazatok ellenében elvárja a Szerb Megújhodási Mozga­lom elnökjelöltjétől annak a szándéknak a deklarálását, hogy a kisebbségi kérdést, és ezen belül a vajdasági ma­gyarság követeléseit a polgári demokrácia alapelvei szerint kívánja kezelni. A vajdasági magyar választópolgárok kö­rében bizonytalanságot okoz, ha a VMSZ nem alakít ki ha­tározott állásfoglalást az el­nökjelölt személyéről, áll az indoklásban. Másrészt az el­nökválasztások bojkottja sem felel meg a kisebbségnek, hi­szen ezzel növekszik a kor­mánypárti Milan Milutinovics vagy a radikális Vojislav Se­­selj győzelmi esélye, ami Szer­bia további elszigetelődésé­hez, vagy az utóbbi jelölt győ­zelme esetén a fasizálódáshoz vezet. Az elnökjelöltek vasár­nap éjfétig jelentkezhettek a december hetedikei erőpró­bára, amikor a szövetségi el­nöki tisztségre távozott Milo­sevics utódját kell megválasz­tani, két sikertelen választási forduló után. Belgrádban a titói időkre emlékeztető médiakampány övezte Szlobodan Milosevics vasárnap véget ért háromna­pos kínai látogatását. Az álla­mi média szerint ez volt a leg­jelentősebb külpolitikai ese­mény az új Jugoszlávia meg­alakulása óta. Hangsúlyozzák az aláírt együttműködési meg­állapodások jelentőségét, és azt, hogy a nagyhatalom Kína példamutató módon, „egyen­rangú kapcsolatokra törek­szik a viszonylag kis Jugoszlá­viával”. Peking megígérte, hogy segíti Belgrád visszaté­rését a nemzetközi életbe. Mi­losevics megdicsérte kínai vendéglátóit, amiért a leghe­lyesebb utat választották az ország felvirágoztatására. •J.G. B. Elindultak Boszniába a magyar felügyelők Hetvenöt magyar választási felügyelő indult el tegnap Boszniába, ahol a szerbek lak­ta területeken tartandó parla­menti választások lebonyolí­tásában vesznek részt. MH-információ Kuncze Gábor belügyminisz­ter a választási felügyelők teg­napi ünnepélyes búcsúztató­ján, az Országos Választási Központban úgy fogalmazott, hogy a magyar szakértők meg­hívása az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) szakértői csapatá­ba azt jelzi: a szabad országok egyenrangú félként tekinte­nek Magyarországra. Úgy vél­te, hogy a boszniai szerbek kö­zött vannak olyanok, akik a demokrácia ellenfelei, és min­dent megtesznek majd a tiszta választások ellen. „Valószínűleg ez az utolsó hivatalos szereplésem Magyar­országon, hiszen csütörtökön végleg hazautazom” - Donald Blinken, az Egyesült Államok nagykövete búcsúztatta így a kiutazókat. A csapat részvé­telének finanszírozásában a nagykövetség is részt vesz. Blinken kijelentette, hogy a magyar szakértők Boszniában a biztonság és a szabadság ér­dekében dolgoznak majd. A Bosznia északi és keleti részén létrejött Boszniai Szerb Köztársaságban november 23- án tartják az előrehozott par­lamenti választásokat. Szolno­ki Zsolt, a Közép- és Kelet-eu­rópai Választási Szakértők Egyesületének képviselője la­punknak elmondta: magyar felügyelők harmadszor vesz­nek részt boszniai választáso­kon. Költségeiket a választá­sokat megszervező EBESZ és a budapesti amerikai nagykö­vetség állja. • Újvári Miklós Jelcin jobbkeze megúszta MH-Moszkva Anatolij Csubajsz orosz el­ső miniszterelnök-helyettes a „fekete szombat” után is a csapat tagja maradt, neki azonban már nem nagyon van csapata: Borisz Jelcin elnök szombaton leváltotta a priva­tizációs könyv honoráriuma körül kipattant botrány há­rom állami tisztségviselőjét, Makszim Bojko miniszterel­nök-helyettest, a privatizáció irányítóját, Pjotr Mosztovojt, a fizetésképtelen állami válla­latokkal foglalkozó szolgálat vezetőjét, és ekkor került pe­csét és elnöki aláírás Alek­­szandr Kazakov felmondóle­velére is, bár az elnöki admi­nisztráció helyettes vezetőjét már pénteken menesztették. Az elnök ugyanakkor nem fo­gadta el Anatolij Csubajsz le­mondását, de szigorú figyel­meztetésben részesítette. Ál­lítólag csak azért nem váltotta le, mert menesztése a költség­vetési vita kellős közepén ne­héz helyzetbe hozta volna a kormányt, továbbá a politi­kust védelmezők azzal érvel­tek, hogy „az év pénzügymi­niszterének” (Euromoney cí­mű lap) személye garancia a nemzetközi pénzvilág szemé­ben arra, hogy Oroszország­ban nem torpan meg a re­formfolyamat. Az ügy hátteréről szombati számunkban már olvashattak: a félútjánál tartó oroszországi privatizáció történetéről szóló könyv öt társszerzőjének ho­noráriuma botrányt kavart (fejenként kilencvenezer dol­lárnak megfelelő rubel); az ötödik szereplő, Alfred Kohn ma már nem áll állami szolgá­latban, a szerződés aláírása­kor azonban még ő volt a pri­vatizáció irányítója. Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök elkeserí­­tőnek nevezte a történteket. • Kerekes András

Next