Magyar Hírlap, 1997. november (30. évfolyam, 268-279. szám)

1997-11-26 / 276. szám

Térségek és törésvonalak Az Európai Unió brüsszeli központjában dolgozó eurokratáknak - kevésbé hízelgően: vaskalapos bürokratáknak - gyakran a fejükre olvassák nehézkességüket, s azt, hogy élvezik, ha mások sorsáról dönthetnek, pedig nem ismerik a helyzetüket. A bírálat valószínűleg csak részben jogos. Manapság az EU igyekszik több figyelmet fordítani a helyi érdekekre, a saját területfejlesztési elképzelésekre. Segíti az önkormányzatok szövetkezését, és a „kishalaknak”, a kevéssé tőkeerős vállalkozásoknak kedvezményeket ad, pénzt juttat. Nyomasztó területi különbségek Magyarországon Saját pénz nélkül nem megy Az EU strukturális alapjaiból származó támogatás nemcsak beruházási összegeket jelent, hanem utakat, hidakat, metró­vonalakat, kórházakat, a meglévő intézmények korszerűsíté­sét, egyszóval jobb ellátást, és nem utolsósorban újabb mun­kahelyeket. Végül is így valósul meg a kevésbé fejlett orszá­gok felzárkózása, a szolidaritás és a kohézió. Ez az Európai Unió regionális politikájának legfőbb eredménye. Az uniós támogatások keze­lése Magyarországon is olyan tervezési, finanszírozási, együttműködési és ellenőrzé­si módszerek alkalmazását követeli meg, amelyek elsajá­títása másként sokkal hossza­­dalmasabban és nehezebben menne. A modern tervezés, a csalás és korrupció elkerülé­sének szigorú eljárásai olyan gyakorlatot honosítanak meg, amelynek hatása átsu­gározhat a strukturális ala­pok által nem érintett terüle­tekre is, ezáltal hozzájárul az egész gazdasági menedzs­ment korszerűsítéséhez. Korszerűbb közigazgatás A strukturális alapok egyúttal kikényszerítik a magyar intéz­ményi rendszer és közigazga­tás modernizálását is, amely­nek bizonyos elemei már ma is láthatók. Például a különböző (a 100-at meghaladó) elkülöní­tett alapok összevonása né­hány központi alapba, és azok egységes, összehangolt keze­lése vagy a regionális statiszti­kai, tervezési területi egysé­gek létrehozása a megyék együttműködésével. Továbbá a kistérségi együttműködés erősödése, általánossá válása, ami ugyancsak az EU-támo­­gatás feltétele. A strukturális alapok fel­­használásánál a követelmény a saját nemzeti hozzájárulás. Magyarország egész területe az 1. cél, a kevésbé fejlett tér­ségek támogatása jogcímén finanszírozható, ami 75 száza­lékig terjedő támogatást en­ged meg. A 340 milliárd fo­rinthoz így is mintegy 110-120 milliárdot hozzá kell tennünk. Ennyi ilyen jellegű beruházás eddig is volt Magyarországon, a követelmény teljesítése te­hát egyáltalán nem lehetetlen. A társfinanszírozás mégsem egyszerű. 2002-ben e hozzájá­rulásokat a támogatott szer­vezeteknek legalább 2006-ig, tehát négy évre előre ugyanis garantálniuk kell, miközben jelenleg Magyarországon az egy évet meghaladó költség­­vetési tervezés szinte ismeret­len. Továbbá a minisztériu­moknak, az önkormányzatok­nak, a vállalkozásoknak át kell adniuk saját forrásaikat egy közös célra, le kell mon­daniuk a kizárólagos rendel­kezési jogról. A nehézségekre csak egyetlen példa: az utóbbi években az önkormányzatok céltámogatásainak mintegy 35 milliárdos összegéhez az önkormányzatoknak mintegy 20 milliárddal kellett hozzájá­rulniuk. Ez a követelmény az önkormányzatokat igen ne­héz pénzügyi helyzetbe, töb­­büket a csőd szélére vagy ép­pen csődbe sodorta. A kimaradók A hozzájutás a strukturá­lis alapokhoz meglehetősen hosszadalmas és bürokratikus eljárás. A döntések és a folyó­sítás elhúzódása miatt előfor­dul, hogy a pályázó csak már a program megvalósítása után kapja meg a pénzt. Kis és ke­véssé tőkeerős vállalkozások­nak és szervezeteknek ezért - különösen a kezdeti időszak­ban - igen költséges és kocká­zatos a strukturális alapokhoz támogatásért fordulnia. Ha a társfinanszírozási követelmé­nyéhez hozzáadjuk a megelő­legezés igényét, bizony a leg­több magyar önkormányzat, kis- és középvállalkozás ki­esik a pályázók köréből. Az Európai Unió vala­mennyi típusú térségében lényegesen nagyobb a mun­kahelyteremtő, vállalkozástá­mogató, valamint humán inf­rastruktúra beruházások ará­nya, és kisebb a műszaki inf­rastruktúráé, mint Magyaror­szágon. Az eltérés egy részét infrastruktúránk elmaradásá­val lehet magyarázni, egészét azonban valószínűleg nem. Programozott feszültség Magyarországon ma még uralkodó az a hozzáállás, hogy utak, csatorna- és tele­fonhálózatok megfinanszíro­zásából nem lehet baj, az nem bizonyulhat később hibás döntésnek, míg vállalkozások megtámogatása kockázatos és kényes dolog. Márpedig vál­lalkozások és munkahelyek nélkül bizony az infrastruktú­ra is kihasználatlannak bizo­nyulhat. Feszültségek forrása lehet, hogy a strukturális alapok fel­tételezhető magyarországi te­rületi megoszlása lényegesen eltér majd a Területfejlesztési Alap területi megoszlásától. Magyarországon eddig a ha­zai támogatások túlnyomó többségét - 80 százalékát - néhány elmaradottnak tekin­tett megye kapta meg. Ma­gyarország egész területe az EU-átlag 75 százaléka alatt van, így a belépés után vala­mennyi megye - Budapestet is beleértve - elvileg jogosult lesz támogatásra: a kevésbé fejlett területek valamivel többre, de semmiképpen sem a teljes támogatási összeg 70- 80 százalékára, mint koráb­ban. A népességszámot figye­lembe véve Budapest abszo­lút összegben többet is kap­hat, mint néhány elmaradott megye. Ezek az arányok meg­lepőek lesznek, és feltehetően ellenállást is kiváltanak. Erre fel kell készülni. Ami a területi egységeket illeti, az EU 15 tagországában együtt mintegy 200, a támoga­tások alapvető címzettjének tekintett úgynevezett NUTS II (1-2 milliós nagyságú) régió van. A 10 kelet-európai tár­sult országban az országos szint után következő közigaz­gatási szint területegységei­nek száma 357, az 5 ország­ban, amelyekkel a tárgyaláso­kat feltehetően megkezdik, 250. Egyértelmű, hogy az EU ennyi területi egységet kezel­ni nem tud. Elengedhetetlen tehát az e célt szolgáló na­gyobb területi egységek kép­zése. Magyarországon a ré­giók kialakítása­­ hangsúlyo­zottan nem közigazgatási, hanem kizárólag tervezési, finanszírozási, támogatás-me­nedzselési és ellenőrzési céllal­­ nem öncélú gyakorlat, vagy átszervezés, hanem a magyar térségek „EU-képessége” megteremtésének feltétele. A halogatás előnye és kockázata Végül az EU-támogatásokra vonatkozó remény jelenleg több szempontból sajátos idő­beli dilemmát okoz. Egyrészt az EU-támogatás esélye logi­kusan arra késztet, hogy ha­lasszuk el azokat a fejlesztése­ket, amelyek később az EU strukturális alapjaiból finan­szírozhatók lesznek. Ezek ép­pen a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatására, infrastruk­túrájuk kiépítésére szánt fej­lesztések. Hiszen a most vég­rehajtott, vagy akár a már megkezdett fejlesztéseket sa­ját szűkös erőforrásainkból kell megvalósítanunk, míg a belépés időpontja után meg­kezdett fejlesztésekhez 50-75 százalékos, a kohéziós alapból akár 90 százalékos támogatást kaphatunk. Ez a körülmény az ilyen fejlesztések elodázására, késleltetésére ösztönöz. Más­részt a területi különbségek és feszültségek Magyarországon drámaian növekednek, és fé­lő, hogy bizonyos folyamatok néhány éven belül visszafor­díthatatlanná válnak. Ez a dilemma nagy feszült­séget és bizonytalanságot visz a magyar gazdaságpolitikai döntéshozatali folyamatba. Feloldására csak akkor lenne lehetőség, ha az unió a csatla­kozás előtt hozzáférhetővé tenne bizonyos támogatási csatornákat. • Illés Iván Újfehértói tanya. Magyarország EU-csatlakozása után az ország egész területe elvileg jogosult lesz az uniós tá­mogatásra. Ám lehet, hogy mégsem az elmaradott me­gyék kapják a legtöbb pénzt, hanem lakossága alapján a főváros FOTÓ: MÜLLER JUDIT Vidékfejlesztési modell Európai uniós csatlakozását követően Magyarország több közösségi kezdeményezés, köztük a vidékfejlesztéssel foglalkozó LEADER (Liai­sons Entre Actions de Déve­­loppement de l’Economie Rurale - Vidékfejlesztési Te­vékenységek Közötti Kapcso­latok) résztvevője lehet. Mi­után az EU besorolása alap­ján Magyarország szinte teljes területe elmaradott térségnek számít, s így támogatható, a Földművelési Minisztérium megkezdte a felkészülést a program bevezetésére. A LEADER csupán egyi­ke a közösségi kezdeménye­zéseknek, amelyeket az Euró­pai Unió a strukturális alap­jaiból finanszíroz, segítve a tagországok felzárkózását, valamint a gazdaság és a tár­sadalom kiegyensúlyozottabb fejlődését. A tizenhárom kez­deményezés az 1994-99-es időszakban összesen 13 450 millió ECU-vel gazdálkodhat, amelyből a LEADER II-program (az 1991-től 1993-ig tartó LEADER I folytatása) 1400 millió ECU-vel részesül. Az 1994 és 1999 közötti idő­szak céljait a bizottság öt pontban határozta meg, ame­lyek közül kettőnek a LE­­ADER II is megfelel. Támogatás az elmaradott régiók felzárkóztatására és a vidéki térségek gazdaságának fejlesztésére adható. Az emlí­tett időszakban az alap az el­fogadott programok 3086 mil­lió ECU-nyi költségéhez 1240 millió ECU-vel - az összkölt­ség több mint negyven száza­lékával -járult hozzá. A LEADER-programon belül négy kategória külön­böztethető meg. Az elsőbe tartozó pályázatok célja a szaktudás megszerzése. A második kategóriában már működő szerveződések igé­nyelhetnek forrásokat vidéki innovációs programok meg­valósításához. Ebbe a körbe tartozik a vidékfejlesztés tá­mogatása, az oktatás-képzés, a vidéki turizmus, a kisvállal­kozások segítése, a környezeti és életfeltételek megőrzése és javítása, valamint a mezőgaz­dasági, erdészeti és halászati termékek helyi előállítása és értékesítése. Csoportot alkot­nak továbbá a nemzetek együttműködésével létrejött projektek. Ezeknél legalább két tagállam helyi kedvezmé­nyezettje pályázik. Az utolsó kategóriát a hálózatépítő pro­jektek képviselik. Céljuk a közösségi partnerek közötti tapasztalat- és know-how-cse­­re kiépítése és fenntartása, va­lamint a folyamatos kommu­nikáció megteremtése. A pá­lyázatok elbírálásakor elsőd­leges szempont, hogy a finan­szírozott programok helyi szinten újat hozzanak létre, modellértékűek és a gyakor­latba átültethetőek legyenek. Lapunk kérdésére Majoros Endre, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályveze­tője elmondta: a program si­keréhez hozzájárul az alulról építkezés. A tisztviselő kifej­tette, a program hazai beveze­téséhez régiók és helyi közös­ségek kialakítása lenne kívá­natos. A programban a helyi szintet az akciócsoportok képviselik, saját bizottságaik döntenek a beadott pályáza­tokról. Ezen akciócsoportok közvetlen kapcsolatban áll­nak a LEADER-irodával - mely kezeli a projekteket - és a regionális finanszírozó cso­porttal. Utóbbi tagjai a mi­nisztériumok és más hatósá­gok regionális képviselői. A következő szintet a mező­­gazdasági minisztérium regio­nális szervezete jelenti. Az itt tevékenykedők felelnek jogi­lag a programért, ellenőrzik a projektek megvalósulását és ennek megfelelően intézik utólag a kifizetést. A mező­­gazdasági minisztérium a program irányvonaláért és megvalósulásáért felelős. A legfelső szintet a nemzeti LEADER-együttműködési és tervezési csoport képviseli. A minisztériumok, szerveze­tek, települések képviselőiből álló csoport feladata többek között a LEADER-területek kijelölése, valamint a kapcso­lattartás és egyeztetés az EU­­Bizottsággal. Néhány szakértő úgy véli, hogy Magyarország EU-tag­­ságát követően sem lesz képes előteremteni a szükséges ön­részt a programok megvalósí­tásához. Majoros Endre ezt nem tartja valószínűnek, bár megjegyzi: évekig elhúzódhat e programok bevezetése. A főosztályvezető véleménye szerint a program modellként szolgálhat a magyar vidékfej­lesztés jelenlegi felépítésének és a pénzek elosztási gyakor­latának megváltoztatásánál. • Brassai Kornél Egymásra találtak Az államokat minden elvá­lasztja egymástól, a települé­seket minden összeköti. Egyik alapítójától, Edouard Herriot egykori lyoni polgármestertől kölcsönözte mottóját az Euró­pai Települések és Régiók Ta­nácsa (CEMR), annak szem­léltetésére, milyen meghatá­rozó szerepet játszanak a helyi hatóságok az egységes Európa megteremtésében. MH-Brüsszel___________ A párizsi központú CEMR- nek jelenleg a földrészen több mint 100 ezer település, köz­­igazgatási egység a tagja, Lisszabontól Szentpétervárig, Oslótól Palermóig. A CEMR (akkor még CEM) kezdetben csak az Európai Unió településeinek fóruma volt, 1984-ben csatla­koztak hozzá az első régiók. Ma 25 ország regionális és he­lyi önkormányzatait tömöríti, s tevékenységét áthatja a fö­deralizmus eszméje. Alapítá­sának pillanatától elkötele­zett a szubszidiaritás elve mel­lett, amely előírja, hogy a pol­gárokat érintő döntéseket a hozzájuk lehetőleg legköze­lebb eső hatalmi szinteken hozzák. Már a CEMR alapító okmányában is feltűnik a tele­pülések intézményes képvise­letének igénye, amit az 1993- ban életbe lépett maastrichti szerződés 198. cikkelyében egy, a helyi és regionális kö­zösségeket képviselő bizott­ság létrehozásával ismert el. Ám a szöveg kétértelműen fo­galmaz, ezért az Európai Te­lepülések és Régiók Tanácsa továbbra is azért küzd, hogy a bizottság valóban képviseleti szerv legyen. • Folytatása a 20. oldalon Kétkamarás érdekközösség Még meg kell határozni a régió fogalmát A tájképvédelemtől a nukleáris biztonságig sok közös témát találnak a helyi önkormányzatok Európában. Az állam szer­vezetének alapkövei a helyi és regionális közhatóságok - fo­galmazta meg már alakulása évében, 1957-ben a Helyi Közha­tóságok Konferenciája. Negyven évvel később a többször át­nevezett, átszervezett testület regionális politikai szervezet­ként próbál megoldást találni a helyi problémákra. A települések gondjaival fog­lalkozó európai „csúcsszerv”, a Helyi és Regionális Közha­tóságok Európai Kongresszu­sa (CLRAE) elődje, a Helyi Közhatóságok Konferenciája hamar elvesztette lendületét. Az Európa Tanács által alapí­tott szervezet kétévente köte­­lességszerűen ülésezett, de határozatai teljes közönybe fulladtak. Mint Kurucsai Csa­ba, a Baranya Megyei Köz­gyűlés alelnöke az „Európába megy a megye?” elnevezésű konferencián rámutatott, iga­zi előrelépés akkor történt, amikor 1975-től az ET 21 tag­országából már nemcsak a he­lyi, hanem a regionális hatósá­gok képviselői is jelen lehet­tek a tanácskozásokon. Kuru­csai egyike annak a 14 magyar regionális szakembernek, akik részt vesznek a kong­resszus munkájában. 1994-ben a szervezeten be­lül két kamara jött létre, a he­lyi és a regionális. Az elneve­zés pedig követte a módosí­tott szerkezetet, vagyis Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa lett. Újjáalakulása után a szerve­zet hozzálátott a „Regionális önkormányzatok európai chartájának” összeállításá­hoz. A CLRAE idei ülésén fogadta el a dokumentumot. A következő cél, hogy a re­gionális charta az Európa Ta­nács konvenciójává váljon. Kurucsai Csaba szerint a do­kumentum az összes kérdésre választ ad, melynek a regioná­lis önkormányzatiság szem­pontjából jelentősége van. A charta szabályait az ET tag­államai be tudják építeni bel­ső jogrendjükbe. A régió fo­galmának meghatározása ugyanakkor még hátravan. A kongresszusban össze­sen 14 magyar tevékenykedik. Többségük polgármester vagy megyei közgyűlési el­nök, alelnök, de a nukleáris biztonsággal foglalkozó bi­zottságban egy orvos képvise­li hazánkat. Az egyik legagili­­sabb a jelenleg a tájképvédel­mi egyezményen dolgozó bi­zottság. Kurucsai szerint a szabályozás érintené például a hajósi pincesort vagy a tiha­nyi fasort. További testület vizsgálja a föderalizmus, a re­gionális és helyi autonómia kérdését vagy a kisebbségek, ezen belül a romák helyzetét. • Haszán Zoltán Segíts magadon Talán nem pontos a párhuzam, de magyar kutatók manap­ság elkeseredetten panaszolják, hogy idejük java részét ver­senyfelhívások böngészésével, majd pályázatok írásával töl­tik. Azután összeszorult gyomorral várják az olümposzi dön­tést, megkapják-e a munkájuk folytatásához nélkülözhetet­len pénzt. Méltánytalan, hogy tarhálásra kényszerítik őket, az államnak kutya kötelessége lenne ellátni az egyetemeket, kutatóintézeteket, közművelődési intézményeket a normális működéshez szükséges eszközökkel, mondják a nem csak a maguk bajával elfoglalt értelmiségiek. Pedig ha körülnéznek a világban, be kell ismerniük, hogy a pályázati pénzekért mindenütt harcba indulnak, a külön­­források megkaparintása nem úri passzió. Ha nem is min­denütt létszükséglet - mert a példánál maradva­­ a leideni egyetem az ELTE-től eltérően nem a laborgyakorlat zökke­nőmentes megtartásához, sokkal inkább a kutatás kiterjesz­téséhez, új emberek alkalmazásához kér költségvetésen kí­vüli segítséget, de kiegészítő támogatás nélkül a gazdagabb országokban is nehezebben boldogulnak. Ami igaz a felsőoktatási intézményekre, helytálló a gaz­dasági életben, a közigazgatásban, a helyi érdekképvisele­teknél is. Tőlünk Nyugatra ennek kialakult, bár nem mindig tökéletesen átlátható rendszere van: az Európai Unióban rögzítették, milyen adottságok, milyen teljesítmény esetében jár tám­ogatás a tagállamoknak, térségeknek, települések­nek. Ügyességre - időnként ügyeskedésre - inkább a sok­sok lehetőség feltérképezéséhez, újabb­ és újabb programok nyomon követéséhez van szükség. Persze sok múlik a pályá­zatok „becsomagolásán” is. Míg a gazdák kieső jövedelmét a brüsszeli és a nemzeti kasszákból mindenképpen pótolják, a felzárkóztatásra szánt pénz szétosztásánál a tagországokon belül már dúl a harc. Az infrastrukturális fejlesztéseket a ke­retek korlátozott volta miatt óhatatlanul rangsorolják, ezért szükség van a helyi hatóságok ékesszólására, ötletes terveire, s arra, hogy saját erőforrásokat is képesek legyenek előte­remteni. Az európai integráció gondolatának mai, modern értel­mezésébe már belefér, hogy a tagjelölt országok is élvezhes­sék egyre több EU-program áldásait. A kelet-európai váro­sok, falvak, és vállalkozóik sok helyütt tanulékonyak: tudják, hogy bennfentes partnerral együtt egyszerűbben, s sikere­sebben juthatnak EU-pénzhez. Közös beruházásokra, de akár csak a tapasztalatok kölcsönös hasznosítására Brüsszel­ben szívesebben fizetnek. Talán egyfajta garanciát látnak eb­ben arra, hogy a pénz jó helyre kerül. Ezért is számítanak so­kat a települések, régiók közötti kapcsolatok. A hálózatba így, alulról érdemes igazán beépülni. K. K. Partnerek Bács-Kiskunban és a Tejo völgyében Borturizmus Sokkal nagyobb az esély a si­keres pályázatra, ha több ré­gió együtt próbálkozik - ez a felismerés ösztönözte az európai országok egy-egy megyéjét, régióját arra, hogy szervezetbe tömörüljenek. MH-Lisszabon_________ Az Európai Partnerhálózatá­nak ma tíz tagja van, többsé­gük már a belépés előtt szo­ros kétoldalú kapcsolatokat tartott fenn egymással. Ma­gyarországot e hálózatban a Budapest után a legjobb nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Bács-Kiskun me­gye képviseli. A szervezet, melynek fő célja közös elkép­zelések kidolgozása PHA­­RE-programok vagy a turiz­mus fejlesztését szolgáló Overture-programok megpá­lyázására, október közepén Lisszabonban tartotta köz­gyűlését. Bács-Kiskun megye küldöttsége, mint arról Ádám Pál, a megyei önkormányzat alelnöke az MH-nak beszá­molt, szerette volna elérni, hogy a partnerhálózat felve­gye tagjai közé a romániai Al­ba megyét. A felvétel azon­ban főleg a francia partner el­lenállása miatt meghiúsult. Míg Bács-Kiskun megye, mely évek óta együttműködik a román megyével, garanciát vállalt volna az új tagért, a francia La Vienne megye ve­zetői nem voltak meggyőződ­ve arról, hogy Alba valóban aktív taggá válna. A megye így egyelőre „próbaidős”. Bács-Kiskun megye veze­tői a lisszaboni látogatás al­kalmával a portugál partner­rel, a „Tejo folyó völgye” ré­gióval, ahova a főváros is tar­tozik újabb közös projektet véglegesítettek, mely az Overture-program segítségé­vel a borturizmust kívánja fejleszteni. Ha megnyerik, hangsúlyozta Ádám Pál, ko­moly fejlesztéseket tudnak az érintett településeken végre­hajtani, így például a szállás­helyek és a telefonhálózat bővítését vagy a közművesí­tést. Annak ellenére, hogy az előzőleg benyújtott francia­­magyar-portugál turisztikai fejlesztésre benyújtott pályá­zat eredménytelen volt, a megyei vezető optimista. Ha most nyernek, mondja, az el­sősorban Portugáliának kö­szönhetik, mivel az EU egyik szegényebb országaként el­sőbbséget élvez a támogatá­soknál. A portugál partnerral tavaly óta testvérmegye-kap­­csolatai is vannak Bács-Kis­kun megyének. Létezik kul­turális programcsere, a hazai nyári művésztáborban portu­gál művészt is vendégül lát­tak. Magyar borász szakem­berek szakmai konzultációra utaznak a Tejo folyó völgyé­be, míg a portugálok a Bács- Kiskun megyei tapasztala­tokból tanulnak. A megyének jól kiépített testvérmegyei kapcsolatai vannak a szervezet legtöbb tagjával. „Működik nálunk angol-magyar kisvállalkozás­fejlesztési alapítvány, melyet a walesi herceg alapított, amikor Kecskemétre látoga­tott. Diákjaink tanulnak an­gol, francia nyelvet külföl­dön, míg angliai és franciaor­szági nyelvtanárok dolgoz­nak Kecskeméten” - mondta Ádám Pál. Szokás az is, hogy egy-egy ország vendégül látja a megyei közgyűlést. Tavaly Franciaország volt, idén Né­metország lesz a vendéglátó. Természetesen Kecskemét is viszonozza a szívességet. A legszélesebb körű test­vérmegyei kapcsolatok a dá­niai Viborggal alakultak ki, amely egyébként nem is tagja az európai partnerhálózatnak. Egyedülálló, hogy egy nemzetközi kulturális intéz­mény, mint a­ Dán Kulturális Intézet egy megyeszékhelyen kapjon helyet, mutatott rá a Bács-Kiskun megyei vezető. Az 1992-ben létrejött kap­csolat nagyon fejlett az egész­ségügyben, szakemberek utaznak Dániába tapasztalat­­cserére, a kecskeméti megyei kórházban pedig dán orvos­küldöttség járt. Közvetlen kapcsolatok alakultak ki a szociális és egészségügyi in­tézmények között, s ez ko­moly anyagi támogatást is je­lent. Fejlettek a települések közötti testvérkapcsolatok is, működik egy vállalkozásfej­lesztési alapítvány. A dánok fizetik saját szakemberüket, aki segít az EU-hoz benyúj­tandó mezőgazdasági pályá­zatok elkészítésében. Tavaly így sikerült 500 ezer ECU-s támogatást enyerni. A dá­nok finanszíroznak baromfi­nevelést, dió- és szőlőter­mesztést, borkészítést, ser­tés- és marhatenyésztést is. Kölcsönösségi alapon ötven dán család üdült a megyében és ugyanennyi magyar család Dániában. •M. K.

Next