Magyar Hírlap, 1997. december (30. évfolyam, 280-292. szám)

1997-12-11 / 289. szám

1997. DECEMBER Koncertvirtuózok variációkkal A WorldCom sikere új korszak nyitányát jelzi a telekommunikációban. A gyors észjárású újoncok kihasználják, hogy a legfrissebb technológiák, illetve a versenyhelyzet aláássa a hagyományos távközlési üzlet birodalmát, és felülkerekednek nagyobb, konzervatív riválisaikon. A kisebb telekommunikációs cégek számára tulajdonképpen a technika legújabb vívmányai teszik lehetővé, hogy felvegyék a versenyt az országos hálózatokkal. A telekommunikációs szolgáltatók új hálózatokat telepítenek, amelyek többsége már nem a régi rézvezetékekre, hanem a száloptikás kábelekre épül. A világon évente 5-7 millió kilométer hosszúságú száloptikás vezetéket fektetnek le, amely terhelés szempontjából rengeteg előnnyel rendelkezik a hagyományos vezetékekkel szemben - egyetlen üvegszálnak, illetve nagy sávszélességnek akkora a kapacitása, hogy egyszerre 8000 beszélgetés folytatható rajta. A WorldCom nagy sávszélességű száloptikás kábeleket fektet le a fontosabb amerikai és európai pénzügyi központok körül. Bár az üzleti ügyfelek számára az új kábelek bevezetése az egyes épületekbe nyilván megtérül, a magán-előfizetőknek a központot és a telefonkészülékeiket összekötő úgynevezett „utolsó mérföld” magas költsége azt jelenti, hogy a közeljövőben nem lesz lehetőségük az otthonukba vezető hagyományos rézvezetékek kicseréltetésére. Internet-telefonhívásokat lebonyolíthatunk két számítógép, vagy egy IAP (Internet-hozzáférés provider) révén akár két telefon közt is. Mivel az Internet-díjak fix havi díj formájában jelentkeznek, az Internet-felhasználó gyakorlatilag helyi hívás árán telefonálhat bárhová a világon. A hanghívások terén persze más újítások is történtek. A drót nélküli médiumot ma egyre inkább a telefóniaszállítás olcsó módjának tekintik. Egyes szolgáltatók és gyártók fix rádiókapcsolatokat alkalmaznak, vagyis lényegében rádióátviteli rendszerekkel helyettesítik a rézvezetékes „utolsó mérföldet”. A MEO-k és a LEO-k (a betűszó a közepesen magas, illetve alacsony Föld körüli pályára állított műholdra utal) olyan szatellitalapú mobiltelefon-rendszerek, amelyek várhatólag a századfordulón lépnek működésbe, és lehetővé teszik azt, hogy távolságtól függetlenül a Föld bármely két pontja között telefonbeszélgetést folytassunk, méghozzá elfogadható áron. S Új generációs mobilháborúk Két út közül a harmadik Több mint egy évtizeddel ezelőtt a mobiltelefon-szolgáltatások megjelenésével kezdetét vette az addig szigorúan zárt piacokon a liberalizáció és a szabad verseny. Az 1980-as évek elejétől az amerikai előfizetők legalább két celluláris szolgáltató közül választhattak, Angliában pedig négy szolgáltató működését engedélyezték. Az európai kontinensen, ahol az országos vezetékes távközlési társaságok januárig még megőrizhetik monopolstátusukat, a legtöbb országban már legalább két mobilvállalat verseng egymással az előfizetők kegyeiért. Hasonló a helyzet Japánban, ahol például végrehajtották a készülékforgalmazás deregulációját és 1994 óta három digitális rádiótelefonszolgáltató kapta meg a működési engedélyt. A versenyhelyzet kialakulása nyomán az egész világon jelentősen lezuhantak az árak, fejlődött a szolgáltatások minősége, a celluláris üzletág pedig robbanásszerű növekedésnek indult. A felmérések szerint a világ rádiótelefon-előfizetőinek száma az idén év végére meghaladja a 200 milliót. A jövőben valószínűleg két trend megjelenésére számíthatunk. Egyrészt a vezetékes és a mobil-infrastruktúrával egyaránt rendelkező telekommunikációs csoportok nyilván konszolidálni igyekeznek szolgáltatásaikat, másrészt a távközlési vállalatok két típusa egyre hevesebb harcot folytat majd egymás ellen. Az olyan mobilszolgáltatók, mint az amerikai Airtouch vagy az angol Vodaphone globális alapon már képesek harcba szállni a hagyományos operátorok ügyfeleiért. A rádiótelefonok egyre nagyobb szeletet kaparintanak meg a világ telekommunikációs piacából. Míg a rádiótelefónia 1990- ben még csak a piac kevesebb mint 5 százalékát tette ki, 1996-ban a megközelítőleg 600 milliárd dollár értékű piac már közel 20 százalékát meghódította. Hogy a mobilszolgáltatók is kacsingatnak a vezetékes távközlés üzlete felé, annak nagyjából két magyarázata van. Egyrészt a mobilszektorban egyre szorosabb versenyhelyzet alakul ki, másrészt a rádiótelefon-hívások ára folyamatosan csökken és egyre jobban megközelíti a hagyományos hívásokét. A verseny és az árzuhanás következtében az egy előfizetőre eső bevétel is csökken, vagyis a mobilkommunikáció egyre jobban eltávolodik kezdeti szerepétől, amikor még az üzleti világnak biztosított költséges szolgáltatásokat, s egyre közelebb kerül a tömegpiachoz. A drót nélküli hálózatok sikere egyben azt jelenti, hogy a vezetékes szolgáltatók olyan idők elé néznek, amikor az ügyfelek összes kommunikációs igényeiket kielégíthetik majd egy-egy mobilszolgáltató révén. Az előfizetők szemében olyan erős a rádiótelefónia vonzereje, hogy egy univerzális mobilszolgáltatás átütő sikert arathatna, feltéve hogy árban és minőségben egyaránt fel tudná venni a versenyt a hagyományos réz-, illetve száloptikás hálózatokkal. A megfelelő minőségű és kapacitású szolgáltatás nyújtására alkalmas technológia kidolgozása azonban még várat magára. Bár a meglévő mobilszabványok körül máig dúl a harc, az igazi tét ma már az, hogy kinek sikerül kifejlesztenie a mobiltelefonok harmadik generációját, amely egyesíti magában a tévékészülék, a számítógép, a music center, no meg a hagyományos telefonkészülék előnyeit. A világ három fő telekommunikációs régiója - Európa, Amerika és Japán - azonban létező mobilrendszereik fejlesztését eddig különböző szabványokra alapozta. Napjainkban világszabványnak de facto az Európában kifejlesztett GSM (Global System for Mobile Communications) számít. Legfőbb vetélytársa az amerikai eredetű CDMA (Code Division Multiple Access), Japánban viszont a PHS (Personal Handy Phone System) hódít teret. A digitális telefonok második generációjára kifejlesztett GSM tulajdonképpen már most rendelkezik számos olyan tulajdonsággal - a mobiltelefónia párosul a kétirányú személyi hívó, rádió- és adatszolgáltatásokkal amelyekről eredetileg azt gondolták, hogy csak a rendszerek harmadik generációjának lesznek a kiváltságai. A harmadik generációs rendszerek napjainkban egyre inkább azt a technológiát jelentik, amely a jövőben az egyedülállóan nagy sávszélességű kapacitás mellett drót nélküli hálózat révén tömegpiaci multimédia-szolgáltatásokat képes biztosítani. A harc az új szabványért természetesen a gyártók között folyik. Októberben a svéd Ericsson bejelentette, hogy együttműködik a finn Nokiával és a világ legnagyobb mobiltelefónia-berendezés gyártójával, az amerikai Motorolával abban, hogy segítséget nyújtsanak a japán vállalatoknak egy multimédia-szolgáltatásokra alkalmas drót nélküli rendszer kifejlesztésében. A kifejlesztés alatt álló technológia a W-CDMA (Wideband Code Division Multiple Access) elnevezésre hallgat. Alternatív rendszert támogat azonban a német Siemens, az olasz Italtel és a kanadai Telecom, amelynek neve TDMA/CDMA. Az Arhur Little hightech tanácsadó iroda szerint valószínű, hogy az UMTS- kérdésre eltérő megoldások születnek majd az Egyesült Államok és Japán részéről. A jövő hordozható telefonjáért folytatott csata láthatólag csak most kezdődik. V. A. VILAGHIRADO HALLÓ ■ 11 Meghiúsult a British Telecom-MCI-fúzió Vár állott, most Telecom Minden jel arra utal, hogy a British Telecommunications óriási globális szö vetsége, a Concert botrányba fullad. De feje tetejére állt az egész telekommunikációs iparág is arra a hírre, hogy a BT-MCI-fúzió előtt alig három hónap pal a WorldCom nevű rohamosan nö vekvő amerikai telekommunikációs csoport 30 milliárd dolláros részvénycsereüzletet ajánlott fel az MCI-nak. A WorldCom bombasztikus ajánlatával könnyedén kiütötte a nyeregből a BT-t, amely eredetileg 24 milliárd dollárért, majd egy felülbírálást követően 18 milliárd dollárért akarta megvenni az MCI 80 százalékát az eddigi részvénytulajdonosoktól. Újabb fordulatnak számít, hogy a WorldCom néhány hete több mint 20 százalékkal, 37 milliárd dollárra emelte már eleve rekordnak számító első ajánlatát, és ezzel szemmel láthatóan megnyerte az MCI Communicationsért folytatott csatát. A WorldCom bejelentette: sikerült fúziós megállapodásra jutnia az MCI-jal, a második legnagyobb amerikai távhívás-szolgáltatóval és a British Telecommunicationszel, amely feladta azt az elképzelését, hogy egyesül az amerikai telekommunikációs vállalattal. A WorldCom 7 milliárd dollárt fizet készpénzben a BT-nek az MCI-ban meglévő 20 százalékos részesedéséért és további 465 millió dollárt, amiért az angol társaság hajlandó felbontani az MCI-jal kötött fúziós egyezségét. Az üzlet legnagyobb vesztese természetesen a BT, amelynek nemzetközi stratégiájában az MCI-jal kötött megállapodás játszotta a főszerepet, hiszen a két társaság a történelem legnagyobb, Atlanti-óceánon átívelő fúzióját valósíthatta volna meg. A BT most olyan telekommunikációs világban nézhet majd új partner után, ahol a terepet egyre inkább a mamutok uralják. Az angol távközlési vállalat azonban tagadja, hogy stratégiája összeomlott volna. Állításuk szerint a készpénz, illetve az újonnan támadt partnerkeresési lehetőségek megfelelő kompenzálást jelentenek az MCI elvesztéséért. A WorldCom legújabb lépésével láthatólag lekörözte a GTE-t is, az Egyesült Államok legnagyobb helyi távközlési társaságát, amely időközben 28 milliárd dollár készpénzösszeget kínált fel az MCI-részesedésért. A GTE - amelynek piaci értéke megközelítőleg 46 milliárd dollár - az angol BT-vel együttműködésben tett ajánlatot. Az egyezség megvalósulása esetén, az újonnan létrejövő hármas partnerkapcsolat jelentős erőkkel rendelkezett volna az Egyesült Államokban, Európában és Latin- Amerikában. A GTE úgy nyilatkozott, egy esetleges újabb javaslattétel előtt megvárja, hogyan alakul a WorldComrészvények árfolyama. Befektetők szerint a GTE- nek kevés az esélye a nyerésre, hiszen a BT végül is beleegyezett, hogy 20 százalékos részesedését nem használja fel a WorldCom-egyezmény ellen. Az MCI pedig kötelezte magát arra, hogy 750 millió dollár szerződésfelbontási díjat fizet a WorldComnak, amennyiben visszalépne az egyezségtől. Az MCI pedig hasonló esetben, meghatározott feltételek mellett 1,6 milliárd dollár „vigaszdíjat” kap a WorldComtól. A BT szerint nemzetközi stratégiája nem fog összeomlani a WorldCom sikere miatt. A BT MCI-beli befektetése 3 milliárd dolláros adózás előtti nyereséget hozott a konyhára és az új taggal bővült WorldCom Észak- Amerikában nem szerzett kizárólagos jogot arra, hogy a Concert - a BT és az MCI globális szövetségének - szolgáltatásait terjessze. A BT Észak- és Latin-Amerikában szabadon kereshet új szövetségeseket, és új vállalkozásokba fektethet be. A WorldCom-MCI-kapcsolat célja az, hogy integrált kommunikációs társaságot hozzanak létre, amely a nemzetközi, a helyi és a távhívások, valamint az Internetszolgáltatások teljes skáláját nyújtja előfizetőinek. A fuzionált vállalat piaci értéke 600 milliárd dollár, jövedelme pedig 32 milliárd dollár lenne, és az amerikai piacon a második helyen állna az AT & T mögött. Az egyezség révén a kontinensen már jelen lévő WorldCom ráadásul létfontosságú tengerentúli kapcsolatokkal rendelkező európai behemóttá is kinőheti magát. A költségmegtakarítás nagy része a két vállalat távhívási üzletágainak egyesítésével érhető el. A lépéssel az új társaság ennek a piacnak a 25 százalékát szerezné meg. A két cég fuzionálás után egyesült erővel törhet be a helyi hívások 100 milliárd dollár értékű piacára is. Mivel a két társaság külön-külön is a legnagyobb Internet-szolgáltatók közé tartozott, a fúzió után jó esélyük lesz arra, hogy kihasználják az úgynevezett Internet-telefónia előnyeit, ahol a telefonhívások a hagyományos távközlési társaságok megkerülésével, olcsón utazhatnak az Interneten. A WorldCom az elmúlt évtizedben közel 50 felvásárlási ügyletet ütött nyélbe. Az 1993 óta végrehajtott tranzakciók értéke több milliárd dollárra rúg: 1993-ban 2,2 milliárd dollárért felvásárolta a Metromedia távhívási vállalatot, 1994- ben 700 millió dollárért az IDB szatellitszolgáltató társaságot, majd röviddel ezután 2,5 milliárd dollárért megvette a WilTel száloptikás hálózatot, tavaly pedig 14 milliárd dollárt fizetett ki az MFS Communications száloptikás szolgáltatóért - amely nem sokkal ezelőtt 2 milliárd dollárért megszerezte a UUNet Technologies Internet-gerinchálózat szolgáltatót - végül a múlt hónapban 1,2 milliárd dollárt költött a CompuServe online szolgáltató felvásárlására. Az ügyletek többségét a WorldCom új részvények kibocsátása révén finanszírozta, amelyeknek ára folyamatosan emelkedett a Wall Streeten, annak ellenére, hogy a forgalomban lévő részvények száma hihetetlenül megugrott. Az elmúlt években a vállalat részvényeinek ára átlagosan hatvan százalékkal emelkedett évente. Míg 1990-ben a WorldCom piaci értéke 100 millió dollár, kinnlévő részvényeinek száma pedig 70 millió volt, addig hét évvel később a vállalat piaci értéke már megközelítőleg 33 milliárd dollárra, forgalomban lévő részvényeinek száma pedig 1 milliárdra nőtt. A vállalat látványos sikerének tulajdonképpen éppen ez a titka: mivel az ügyletek többsége növelte a cég jövedelmét, a tőzsdepiac mindig megvette a sztorit. Az MCI felvásárlása szintén papíron, pénz nélkül zajlik - kivétel ez alól a BT-nek kifizetett készpénzösszeg. A részvénycsere során a WorldCom új részvényeket bocsát ki, és ezekkel fizet az MCI-részvényekért. Minden azon múlik, hogy a WorldCom-részvények ára hogyan alakul jövő év júliusáig, vagyis addig az időpontig, amikor ténylegesen nyélbe ütik az üzletet. A riválisok már csak abban reménykedhetnek, hogy a WorldCom-részvények ára a jelenlegi 29 dollár környékén marad júliusig, vagy esik mire a WorldCom és a MCI részvénytulajdonosoknak szavazniuk kell az üzletről. Hiszen a WorldCom ajánlatának értéke ezen a küszöbáron alul már nem lenne „biztosított” és az MCI-részvénytulajdonosok nyilván megvétóznák a felvásárlást. V. A. 3G, vagy amit akarnak... A következő James Bond-filmben a 007-es ügynök azért tudja megmenteni a világot, mert már rendelkezésére áll az Ericsson cég Concept Phone-nak elnevezett celluláris telefonja, amely nem a fantázia műve, hanem a harmadik generációs (3G) celluláris telefonrendszerek technológiai csodája. A harmadik generációs rendszerek segítségével lehetőség nyílik videokonferenciát tartani, böngészni a world wide weben, leolvasni az e-mailen érkezett üzeneteinket vagy megtekinteni egy 15 perces hírblokkot - mindezt akár egy száguldó autó hátsó üléséről. A fejlesztésekkel párhuzamosan megindult a verseny a harmadik generációs mobilok piacáért. A második generációs termékek esetében kétségkívül az európai gyártók járnak az élen, nem kis részben annak a remek startnak köszönhetően, amelyet a GSM technológia európai celluláris szabvánnyá emelése tett lehetővé (az USA-ban továbbra is három inkompatíbilis rendszer van forgalomban). A finn Nokia és a svéd Ericsson ennek a lépésnek a révén tett szert hatalmas vagyonra. Idén a nyugat-európai gyártók 17,8 millió digitális mobiltelefont forgalmaztak, míg az amerikaiak mindössze 6,2 milliót. A legpesszimistább forgatókönyv szerint, vagyis ha a piac nem harap rá az új csodára, az európai és a japán gyártóknak hatalmas veszteségeket kell lenyelniük. Mivel a második generációnál sem sikerült elfogadtatni egy világszabványt, további nehézséget jelent, hogy a 3G rendszerek esetében is nyitott marad ez a kérdés. Kedvezőek azonban az előrejelzések: az ezredfordulóra 27 milliárdos éves bevétel és 32 millió előfizető csak Európában. Európának, Japánnak és más ázsiai országoknak kedvez az is, hogy a genfi központú International Telecommunications Union (ITU) ajánlására egy külön hullámsávot már jó előre a 3G rendszerek számára foglaltak le. Amerika figyelmen kívül hagyta az ITU ajánlását, a jelenlegi digitális rendszerek rendelkezésére bocsátva ezt a sávot is. A japánok számára a 3G rendszerek gyors ütemű fejlesztése gazdasági stratégia is egyben. Számos japán nagyvállalat, így például a Sony vagy a Panasonic teljesen kimaradt a celluláris robbanás első köréből. A hibát most a harmadik generációs rendszerek megjelenésekor szeretnék jóvátenni. A Nippon Telegraph & Telephone Corp. három év múlva, egy évvel az európaiak előtt tervezi piacra dobni a világ legelső 3G szolgáltatását. A próbahálózatot, amelynek kiépítése már folyamatban van, a Nokiával, az Ericssonnal és más cégekkel együtt tervezik és tesztelik. Z. M. US West, akkor szakítok... Az amerikai távközlési és kábeltelevízió-ipar eggyéválásáról dédelgetett álom, amelyben egykor mindkét oldal vezetői hittek, végleg szertefoszlott, amikor a US West nemrég bejelentette, hogy két különálló társaságra válik szét. A legutóbbi döntés jelzi, hogy a US West szakított azzal az 1990-es évek elejére jellemző stratégiával, amelynek jegyében a denveri székhelyű Baby Bell-társaság nekilátott egy országos kábeltelevíziós hálózat kiépítéséhez. A két iparág várva várt technológiai összeolvadását azonban a sorozatos kudarcok és a magas fejlesztési költségek megakadályozták. Időközben az Internet is előbukkant a semmiből, és mindkét iparág számára gyökeresen megváltoztatta a kilátásokat. A szétválás lehetővé teszi a MediaOne néven létrejövő kábeltelevíziós társaság számára, hogy szövetségeseket keressen a hardver- és szoftvervállalatok közt egy olyan időszakban, amikor a digitális technológiák hatására a kábeliparban radikális átalakulás megy végbe. A szétválás után továbbra is US West néven működő telekommunikációs csoport az öt amerikai Baby Belltársaság közül a legkisebb lesz, így a Wall Streeten a bejelentést követően azonnal megindultak a találgatások, vajon a társaság korábbi stratégiájának feladása után szorgalmazni fog-e a jövőben egy esetleges fúziót. A telefontársaság jelenleg azzal kísérletezik, hogy a meglévő hang-, illetve adatátviteli szolgáltatások mellett videojeleket is továbbítson rézvezetékes hálózatán. Ez az elképzelés vonzóbbnak bizonyult gazdasági szempontból, mint a kábeltársaságok által használt rendszerekhez hasonló új hibrid koaxkábel hálózat kifejlesztése. A US West kábeltelevíziós egysége kábelmodemek és digitális set-top dobozok felhasználásával nagy sebességű Internet- és telefóniaszolgáltatásokkal szándékozik kibővíteni jelenlegi tevékenységét. A jövő év második felére tervezett szétválás után a MediaOne örökli a US Westnek a Time Warner külön álló kábeltelevíziós egységében, a Time Warner Entertainmentben szerzett jelentős kisebbségi részesedését. A magára maradó telefontársaság, amelynek a jövedelme tavaly 10,5 milliárd dollár volt, 14 nyugati és dél-nyugati államot szolgál majd - a helyihívás-szolgáltatókhoz tartozó területek közül az egyik legnagyobb és legritkábban lakott térséget. Az óriási terület és az alacsony népsűrűség következtében a telefontársaság napjainkban az iparág egyik legköltségigényesebb szolgáltatójának számít. V. A. Kiskapu Ameritech offenzíva Az agresszív terjeszkedést folytató chicagói telekommunikációs csoport, az Ameritech 3,2 milliárd dollárért 40 százalékos részesedést vásárol a Tele Danmark nevű dán szolgáltatóban. A néhány hete nyilvánosságra hozott döntés következtében jelentősen megerősödik az Ameritech pozíciója az európai telekommunikációs piacon. Az amerikai telefontársaság a 45 millió részvény darabját 467 dán koronás (69,70 dollár) áron veszi meg a dán kormánytól, amely három évvel ezelőtt már részlegesen privatizálta a Tele Danmarkot, amikor 51 százalékra csökkentette részesedését a szolgáltatóban. Az ügylet során az Ameritech először 34,4 százalékos részesedésre tesz szert a dán távközlési csoportban, majd ezt követően a Tele Danmark visszavásárol és érvénytelenít 10 milliárd dán korona értékű állami tulajdonú részvényt, aminek következtében az Ameritech részesedése több mint 40 százalékra emelkedik. A maradék állami részvényeket ezután szintén felvásárolja az amerikai vállalat. A Tele Danmarkon keresztül az amerikai telekommunikációs csoport kaput nyithat Észak-Európára, s megteremtheti a további európai terjeszkedés platformját. A tranzakció révén az Ameritech nagyobb részesedéshez jut a Belgacom belga szolgáltatóban, amelyben az amerikai társaság eddig 17,5 százalékos, a Tele Danmark pedig 16,5 százalékos részesedéssel vett részt. Az Ameritech harmadik európai beruházása az a 33,5 százalékos részesedés, amelyet a Matávban szerzett. A társaság bevallása szerint - amely egy ideje az amerikai belföldi távhíváspiacra is igyekszik betörni, s a biztonsági szolgáltatások területére is kiterjesztette tevékenységi körét - nemzetközi beruházásainak összértéke, a Telecom New Zealandben, illetve a NetComban szerzett részesedéssel együtt a legutóbbi egyezség után megközelíti a 8 milliárd dollárt. Bár a dán piacon teljes deregulációt hajtottak végre, a volt telekommunikációs monopólium, a Tele Danmark még napjainkban is 3,3 millió telefonvonalat és 850 000 rádiótelefont üzemeltet az országban. A dán szolgáltató - amelynek Svédországban, Magyarországon, Németországban és Svájcban is vannak beruházásai - legutóbbi befektetése révén 20,8 százalékos részesedést vásárolt a Ceske Radiokomunikacében, a mobil- és vezetékes telefonok legnagyobb cseh köztársaságbeli szatellit telekommunikációs szolgáltatójában. V. A.