Magyar Hírlap, 1998. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-13 / 37. szám

1998. FEBRUÁR 13., PÉNTEK Magyar Hírlap 11 HÁTTÉR - BELFÖLD Speciális nyomozó, illetve koordináló csoportot állított fel tegnap az Országos Rend­őr-főkapitányság vezetése a Fenyő János elleni gyilkosság felderítésére. A Központi Bűnüldözési Igazgatóság ke­retein belül működő egységet Németh László ezredes, a KBI gazdaságvédelmi főosztályá­nak vezetője irányítja. Három csoportra bontva végzik a fel­derítést. A gyilkossági szak­emberek munkáját Kovács Lajos alezredes irányítja. A Farkas Helga-gyilkosság rejté­lyének megoldásában kiemel­kedő szerepet játszó neves nyomozó az elkövetkezendő időszakban csak ezzel az ügy­gyel foglalkozik majd. A szervezett bűnözés elleni szakmai teamet Bodnár Lász­ló, a KBI osztályvezetője, míg az ügy gazdasági és üzleti hát­terét felderítő egységet a már említett Németh László vezeti. A rendkívül kiterjedt nyo­mozásba számos külső tár­szerv, így a polgári titkosszol­gálat is bekapcsolódott. A Nemzetbiztonsági Hivatal több szakembert is delegált a különleges nyomozói csoport­ba. A rendőrség vezetése vár­hatóan a feladatok meghatá­rozása után dönt arról, hogy milyen eszközöket, és milyen létszámú szaknyomozói gárdát bocsát a speciális egység ren­delkezésére. Tegnap délelőtt folytatták az éjszaka beállta miatt félbe­hagyott helyszíni szemlét a rendőrségi szakértők a Margit utcában. A gyilkosság környé­két a lehető legaprólékosab­ban átkutatták, de még így is hiányzott több lövedék, illetve töltényhüvely, amelyből dél­utánig huszonkettőt találtak. A lövedékek között akadt, amelyik a gépkocsiról vagy a falról visszapattanva a gyilkos­ság helyszínétől több mint ti­zenöt méterre hevert az úton. Egy nyomozócsoport teg­nap a merénylet közvetlen környékének lakóit kereste fel, illetve a tágabb környezet­ben, a szomszédos utcákban szólítgatták meg a járókelőket, s próbáltak meg minél többet felkutatni azok közül, akik a merénylet időpontjában a kör­nyéken tartózkodtak. Remé­nyeik szerint a többnapos ku­tatás segíthet tisztázni, hogy mikor és milyen irányból érke­zett a támadók autója, illetve a menekülési útvonalat is sike­rül pontosítani. „Vallatják a bűnjeleket” A rendőrség laboratóriumá­ban megkezdték a gyilkos által hátrahagyott ruhadarabok, ka­bát, sapka és kesztyű „vallatá­sát”. A nyomozás vezetői ko­moly reményeket fűznek ah­hoz, hogy az eldobott sapká­ban esetleg fellelhető hajszál segíthet a tettes majdani egy­értelmű azonosításában. Egy ilyen bizonyíték még egy évti­zed múlva is perdöntő lehet. Lakossági bejelentés érke­zett két gyanúsan viselkedő személyről, akik nem sokkal a merénylet előtt terepszemlét tartottak a Margit utca kör­nyékén. A két férfi gépkocsi­val távozott, amelynek rend­számát egy tanú felírta. Ez alapján jutottak nyomukra, ám a gyilkossághoz semmi közük nem volt. Ám a munka nem volt hiába­való: mint kide­rült, egy gépkocsitolvaj páros­ra figyeltek fel a lakók, akik éppen terepszemlét tartottak. A tanúkutatás mellett a rendőrségen megkezdték Fe­nyő János munkatársainak, il­letve a biztonsági szolgálat tag­jainak kihallgatását. A rendőr­ség illetékese elmondta, hogy a kihallgatások „nagyüzemben folynak”, s délután egy olyan testőrt is meghallgattak, aki már megvált a cégtől. Az bizonyosnak látszik, hogy a támadáshoz közvetle­nül senkinek nincs köze ebből a körből. Azt azonban nem le­het kizárni - s ez további vizs­gálatokat igényel -, hogy a biz­tonságiak közül esetleg valaki összejátszott a merénylőkkel. Ilyenformán a nyomozók kér­dései elsősorban arra irányul­tak, hogy ki mennyit tudott Fe­nyő János aznapi programjá­ról, a gépkocsi várható útvo­naláról, s kivel konzultáltak a merényletet megelőzően. Ugyancsak kíváncsiak voltak az áldozat szokásaira, amelyek kiszivárogtatása segíthette a bűnözők dolgát. Fenyő a gyilkosságot meg­előzően nem sokkal indult el a székházból, ám nem azon az útvonalon ment, amelyet nap mint nap használt. Ilyenfor­mán különösen fontosak le­hetnek ezek az információk. Bizonyossá vált továbbá, hogy tegnap már elutazott volna a Vico elnöke, sőt lapunk úgy tudja, hogy február végére Miamiba két repülőjegyet fog­laltatott. Az ellopott autó titka A rendőrök megkezdték köz­vetlen kollégáinak, majd üzlet­társainak kihallgatását is. Vár­hatóan ma már olyan szemé­lyekkel is szót váltanak, akik például bírósági perekben el­lenérdekeltségű cégeket kép­viselnek. Miután Fenyő János korábban fenyegetve érezte magát, állandóan magánál hordta önvédelmi fegyverét. Az elmúlt hónapokban azon­ban kimondottan nyugodtnak látszott. Az utóbbi időben többnyire maga vezette autóit. A megtámadott 600-as luxus Mercedest Fenyő viszonylag ritkán használta. Gyakorta egy új FIAT-tal, egy Porschéval, il­letve egy Mercedes terepjáró­val - ez utóbbi állítólag páncé­lozott volt - közlekedett. Lapunk úgy értesült, hogy a nyomozás egyik szála éppen a Mercedes lesz. Ezt a nagy értékű autót ugyanis egyszer már ellopták. A bezárt, de né­hány percre magára hagyott járművet a Vico-székház elől vitték el. A kocsiban hagyott rádiótelefonját feltárcsázva Fenyő János még beszélt is néhány mondatot a feltehe­tően jugoszláv tolvajokkal. Az autónak azonban akkor nyoma veszett. Hónapok el- Zöldszám A rendőrség a közel­múltban történt boltos­gyilkosságok miatt lét­rehozott 06-80-32-32- 32-es zöldszámon is vár­ja a Fenyő János elleni merénylettel kapcsola­tos információkat­ teltével a szerb határon tar­toztatták fel a határőrök, s ez­után került vissza a Vico tulaj­donába. A rendőrség most le­porolja ennek a bűncselekmé­nyek az aktáit is. Annál is in­kább, mivel a gyilkosságot egy jugoszláv gyártmányú fegy­verrel követték el. Véletlenszerű volt a helyszín kiválasztása Egy rendőrségi szakértők vé­leménye szerint a helyszín ki­választása véletlen lehetett. Erre utal az a tény, hogy Fe­nyő csak alkalomszerűen járt erre gépkocsival. Nagy valószí­nűséggel a gyilkosok követték a Mercedest, s ha a Margit ut­cai lámpánál nem lett volna megfelelő alkalom, akkor né­hány közlekedési lámpával ké­sőbb követték volna el a bér­gyilkos támadást. A szakértő úgy vélte, nem a gyilkosság megrendelője ra­gaszkodott a látványos nyílt­színi támadáshoz. Külföldi példák szerint többnyire csak magára az emberölésre korlá­tozódik a megállapodás és ál­talában a bérgyilkos dönti el, hogy miként végez a célsze­méllyel. Nem lehet kizárni, hogy a tettes saját „hírnevé­nek” öregbítése céljából, vagy­is későbbi árfolyamának fel­hajtása miatt választotta ezt a módszert. A tett esetében valószínű­leg az időpont volt a meghatá­rozó, mivel egy nappal később már utazni, síelni készült. A gyilkos hétköznapi kül­seje ideális volt egy ilyen jel­legű leszámolásához, köny­­nyen elvegyülhetett a tömeg­ben anélkül, hogy bárki felfi­gyelt volna rá, míg elrettentő, marcona külsővel ez nehezen tehette volna meg. A bérgyil­kosság összegéről egyelőre nem tudott biztosat mondani a szakértő. Mint mondta, a hazai gyakorlatban volt rá példa, 10-20 ezer forintért is vállalkoztak gyilkosságra, ám egy ilyen munka honoráriu­ma feltehetően milliókban mérhető. • Gaál Zoltán A bérgyilkos bizonyítani akart? Szuperzsaruk nyomoznak Nikolits: Fenyőt nem figyelte a titkosszolgálat A szerda esti leszámolás miatt a rendőrség, a határőrség és a titkosszolgálatok is együttműködnek majd. A Magyar Hírlap­nak Nikolits István úgy fogalmazott, hogy kőkemény és maxi­mális támogatást nyújtanak a szakszolgálatok a belügyi szer­veknek. A titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisz­ter biztos abban, hogy több szálon és nem csak hagyományos szakszolgálati beavatkozással segítik a rendőrséget és a határ­őrséget. Lapunk kérdésére: megfelel-e a valóságnak az a hír, hogy a meggyilkolt sajtócézár Fenyő Jánosnak 500 millió forintos tartozása van, illetve vagyonának egy részét már külföldre menekítette. Nikolits István elmondta, hogy minden eddig napvilágot látott hírt és feltételezést ellenőrizni kell. A Ma­gyar Hírlap érdeklődésére a tárca nélküli miniszter leszögez­te, hogy Fenyő János egy magyar üzletember volt, aki nagy­ban dolgozott, az elmúlt években azonban nem került a tit­kosszolgálatok látókörébe. Nikolits István fontosnak tartotta, hogy a merénylőt elkapják, ám szerinte az is lényeges, hogy milyen okokra vezethető vissza a gyilkosság. Ingatlanügyek futószalagon Fenyő János ingatlanügyei vissza-visszatérő szereplői voltak az elmúlt évek híradá­sainak. A Vico Rt. Törökvé­szi úti székházáról, a média­cézár sváb-hegyi rezidenciá­járól, a Telkiben lévő Erzsé­­bet-tanya helyén kialakított luxuslovardáról, és a Marczi­­bányi téri lőtér területére ter­vezett épületkomplexumról gyakran szó esett a nem Fe­nyő-érdekeltségű médiumok­ban - a híradások legtöbbször kusza tulajdoni viszonyokról, szerződésszegésről, valamint a természetvédelmi és építés­­rendészeti szabályok megsér­téséről számoltak be. A Fenyő János nevéhez kapcsolódó építkezések jel­lemzője, hogy előbb-utóbb szinte mindegyik a polgárok ellenállásába, majd jogi vi­tákba, esetleg kifizetetlen építésrendészeti bírságokba torkollott. Az ingatlanügyek­ben közös az is, hogy általá­ban jó ideig csak találgatni lehetett, valójában ki áll a háttérben. Jó példa erre a Sváb-he­gyen felhúzott, betonfallal körülkerített Fenyő-reziden­cia. Amikor a XII. kerület polgárai lakossági fórumon léptek fel az erdőirtás ellen, kérve, hogy az önkormányzat fedje fel az építtető nevét, a polgármester egy kanadai­ausztráliai céget említett, amellyel a távolság okán ne­héz a kapcsolattartás. Beru­házóként képbe került egy libériai illetőségű káefté is - arról csak jóval később szá­moltak be a médiumok, hogy a cég felügyelőbizottságának tagjai a Vico-birodalom al­kalmazottai. Nem akarta nyilvánosság­ra hozni a Vico Rt. nevét a II. kerületi önkormányzat sem, amikor bejelentették a Marczibányi téri lőtér helyén felépülő hatalmas épület­­komplexum tervét. A Vico szerződést kötött a Budapes­ti Polgári Lövészegyesület­tel, akié eredetileg a terület volt, ígérve, hogy rendezik adósságukat, és örökös he­lyet biztosítanak nekik a komplexumban. Végül sem az építkezésből, sem az egye­sület adósságának rendezé­séből nem lett semmi. A Lö­vészegyesület, melynek in­gatlanát a nem fizetett adós­ság miatt jelzáloggal terhel­ték meg, pert indított szerző­désszegés címén. Fenyő­telkiben található birtokáról 1994-ben adtak először hírt az újságok. A fo­kozottan védett területen elhelyezkedő három hektárt mindössze évi százötvenezer forintért adta bérbe a Pilisi Parkerdő Rt. A területen a Vico Rt. hétszázhúsz négy­zetméteres, kerítéssel öve­zett luxuslovardát alakított ki­­ hatósági engedély nél­kül. Az elsőfokon illetékes hatóság bontási határozatát a cég megfellebbezte, így az ügy maratoni perbe torkol­lott. A Vico Rt. egyébként az elmúlt évek híradásai szerint nem mutat túl példás maga­tartást, legalábbis ami a bír­ságok fizetését illeti. A II. ke­rületi önkormányzat például évekig hiába próbálkozott, hogy behajtsa azt a négymil­lió forintot, melyet a cég Tö­rökvészi úti ingatlanának engedély nélküli kibővítése miatt szabott ki. A Vico Rt. e célból megadott bankszámlá­ján egy vasat sem találtak. • Szentgyörgyvölgyi Arnold A sváb-hegyi Fenyő-villa FOTÓ: MÜLLER JUDIT A fegyver Az északír terroristák is szí­vesen használják azt az Ag­­ram-2000 típusú géppisz­tolyt, amellyel tegnapelőtt meggyilkolták Fenyő Jánost - tudtuk meg dr. Tóth István­tól, a BRFK Bűnügyi Techni­kai Osztályának vezetőjétől. Jelenleg annak megállapítása folyik, hogy a géppisztolyon talált hangtompítót nagyobb szériában fegyvergyárban avagy kisüzemben állították­­­ elő. A fent említett fegyver­típus egyébként behajtható válltámasszal rendelkezik, 9 milliméteres Parabellum tí­pusú lőszert lő ki és három­négyféle hangtompító is kap­ható hozzá. Ez a lőszerfajta Magyarországon igen elter­jedt, így a tetteseknek nem jelenthetett problémát a be­szerzésük. Az osztályvezető cáfolta azokat az információ­kat, melyek szerint a magyar rendőrség még nem találko­zott ezzel a fegyvertípussal. Agram géppisztolyhoz tarto­zó alkatrészt és tartozékot már találtak más bűncselek­mények kapcsán is. A Fradi nem volt eladó Az üzletember többször meg­fordult a Ferencvárosnál is. Természetesen nem mint egy­szerű szurkoló, hanem mint befektető. Valami olyasmit szeretett volna megvalósítani a Fradinál, mint Várszegi Gábor, a Fotex-csoport vezé­re az MTK-nál. Szívós István kétszer tár­gyalt Fenyővel. - Ennek már öt-hat éve - mondta érdeklődésünkre az FTC ügyvezető elnöke. - Meg akarta venni a labdarúgó­szakosztályt, s már akkor több száz millió forintot áldozott volna erre. Az üzlet mégsem köttetett meg, mert a szakosz­tály akkori vezetése úgy dön­tött, hogy a Fradi nem eladó. Fejezetek a sajtóbirodalom céghistóriájából Fenyő János fotóriporter az Egyesült Államokból haza­térve, 1989-ben megalakítja a videoforgalmazással foglako­zó cégét, a Vico Kft.-t. Egy év múlva az egyik leg­­olvasottabb hetilap, a Nők Lapja kiadói jogának megvá­sárlásával kezdi meg média­­birodalma alapjainak leraká­sát. 1990-ben még mindig kft.-ként működik a cég, ami­kor a Rádió- és Televízióúj­ság, majd 3 év múlva Népsza­va is a Vicóé lesz. 1990 végén Fenyő 160 mil­lió forint alaptőkével létre­hozza a Vico Press Kiadói Részvénytársaságot. A Vico Kft.-t 1992. december 31-én átalakítják részvénytársaság­gá. A cég indulóvagyona 600 millió forint, amely 65 millió forint készpénzből és 565 millió forint értékű apport­ból áll. A cég igazgatóságá­ban Fenyő neve mellett Bé­kési Lajost és Szilvássy Mi­­hályné nevét találjuk, a felü­gyelőbizottságban Born Ádám és Sárközi Szabolcs mellett dr. Ruzics Gabriella szerepel. A Vasárnapi Híre­ket 1994 tavaszán szerzi meg a Vico a Pergamen Press Rt.­­től. A Törökvész utcai szék­házon a Vasárnapi Hírek mellett ekkor már a Népsza­va, a Nők Lapja, a Színes RTV Újság és a TV4 szer­kesztőségei osztoznak. Százezer dollár kalózkazettákért Az első viharfelhők akkor je­lennek meg a Vico-birodalom felett, amikor három filmfor­galmazó világcég megelégeli, hogy a Vico nem bíbelődik holmi forgalmazói jogokkal, és rendre jogosulatlanul má­sol le és hoz kereskedelmi for­galomba sikerfilmeket. A vi­deofilmek miatt több évig pe­reskedett három nagy ameri­kai filmstúdió a Vico Rt.-vel. Több filmről (köztük a Micimackó, A smaragd ro­mánca és a Nílus gyöngye) valóban bebizonyosodott, hogy engedély nélkül árusí­totta a cég. Fenyő végül egy megállapodás szerint 100 ezer dollárral kárpótolta a cégeket. Ez volt a legna­gyobb kiadással járó pere a lezárultak közül. A per előkészítésében részt vevő Párvy Tivadar, a videokazetta-forgalom tiszta­sága érdekében fellépő ASVA vezetője a kilencve­nes évek elején a legnagyobb magyar videokalóznak ne­vezte Fenyőt. Párvy ekkor már birtokában volt annak a válasznak, amelyet az ameri­kai filmforgalmazóktól ka­pott, és amelyből kiderül: a Vico olyan filmeket forgal­maz - ráadásul nem kevés pénzért, nyolcezer forintért - amelyek jogdíját nem fizette meg. Párvy lapunknak el­mondta: Fenyő rágalmazá­sért beperelte, vádat is akart emeltetni ellene, eredmény­telenül. A videokazetták tisz­taságát vizsgáló ASVA-iro­­dát felkereste a már ekkor is pisztollyal járó Vico-főnök. Fenyő már ’94-ben igyeke­zett kihasítani egy szeletet a televíziós médiatortából is. A Vico-befolyás alatt álló TV4 szerette volna elérni, hogy egységes arculatú csatorna­ként jelenjen meg közösen a Szív Tv- vel és az Agro Tv-vel. Ám a Szív Tv és az ATV tulaj­donosai nem fogadták el Fe­nyő feltételeit, ragaszkodtak ahhoz, hogy megőrizhessék önálló arculatukat. A TV4 egyébként másfél év alatt mintegy 100 millió forint vesz­teséget okozott Fenyőnek. ’94-ben Pest Megyei Hírek néven megyei lapot ad­tak ki, ám pár hónap múlva eltűnt a piacról. Fenyő nem mondott le a televíziózásról. A Vico Press Rt. 1995. július 5-én megsze­rezte a Magyar Televízió 1-es csatornáján sugárzott adást megjelentető Stáb Tv Kom­munikációs Alkotóközösség Rt. részvényeit. Fenyő János még ugyanez év decemberé­ben 45 millió 970 forint kész­pénz alaptőkével létrehozza az EKH Egyesült Kiadó Hol­ding Kft.-t. A cég székhelye Maglód, a kft.-t maga Fenyő vezeti. A cégiratok szerint a kft.-t tulajdonló céget a Ka­­rib-tengeri St. Vincent sziget fővárosában, Kingstownban kell keresni Maritime Trade Ltd. néven. A Vico Press vége A Vico Press Rt. igazgatósága 1997. május 28-ai ülésén az igazgatósági jegyzőkönyv ta­núsága szerint - megállapítot­ta, hogy az rt. 1996-ban elve­szítette alaptőkéjét és alapte­vékenységét. A ’96-os év vesz­tesége elérte a 133 millió fo­rintot. Az eladósodás oka: nem volt forgótőke, az árbe­vétel csak késéssel folyt be, a veszteséget külső­­ kamatter­hes forrásból­­ kellett pótolni. Az eladósodást csak úgy lehetett kompenzálni, hogy mindent értékesítettünk - ál­lapítják meg az it tagjai. A la­pok kiadói jogát már tavaly el kellett adni, mert az alapító­nak megingott a bizalma a cég iránt. A cég ’96-ban már csak segédtevékenységet végzett, munkaerő-állományát áten­gedte az új kiadónak, az EKH-nak. A jegyzőkönyv szerint „a pénzügyi műveletek vesztesé­ge elérte a 427 millió forintot, ami elsősorban abból adó­dott, hogy a Vico Press volt a Vico Rt. többségi tulajdono­sa, és a Vico eredeti vagyona 1995 végére 3 százalékra csökkent.” Hertelendy Gyula könyv­­vizsgáló a Vico Rt. mérlegé­hez fűzött jelentésében leírta, hogy ő javasolta a Vico­­részvények értékvesztésének 95 százalékos leírását, de a tu­lajdonosok ezt a javaslatot nem támogatták. Az igazgatóság ülésén el­hangzott: „1996-ban 535,968 millió forint veszteséget ért el a cég (...) az anyagi, pénzügyi helyzete kritikussá vált. A könyvvizsgáló az éves mérleget korlátozó záradék­kal írta alá. Hertelendy Gyula lemondott könyvvizsgálói po­zíciójáról. • Torkos Matild A Vico Rt. közleménye A Vico Rt. igazgatósága ismételten megerősí­ti, hogy az egyes nyilatkozatokkal ellentétben minden alapot nélkülöz a híresztelés, misze­rint a cégnek tisztázatlan adósságai lennének, tőkéjét vagy annak részét külföldre menekítet­te volna. A cégcsoport pénzügyi és jogi helyze­te stabil. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy egyoldalúan elkötelezett politikai kap­csolatokat ápolt volna. A Vico Rt. mint Ma­gyarország egyik legnagyobb médiabirodalma és annak vezetője, Fenyő János, az általa ki­adott orgánumokon keresztül mindig a pártat­lanság, a politikai egyensúly kifejezésére, a tár­sadalmi problémák felmutatására és azok megoldásának keresésére törekedett. A rt. a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a február 11-én történt brutális gyilkosságot bár­ki összefüggésbe hozza gazdasági vagy politi­kai kapcsolatokkal. Az igazgatóság megdöb­benését fejezi ki afölött, hogy e tragikus esetet egyesek arra próbálják felhasználni, hogy a korábban több alkalommal megszellőztetett, de soha be nem bizonyított esetek felelevení­tésével Fenyő János emlékét és a cégcsoport jó hírnevét megsértse. A Vico Rt. a rendelkezés­re álló minden törvényes eszközzel fellép a jogsértésekkel szemben. A nyomozás segítése érdekében felajánlunk 5 millió forintot bárki­nek, aki a tettesek kézre kerítése érdekében eredményesen együttműködik. Film két éve dobozban „Egy magyar vadkapitalista portréját kívántam megrajzolni” Két évig vágatlanul dobozban feküdt az a dokumentumfilm, amelyet Róbert László, az is­mert televíziós újságíró készí­tett Fenyő Jánosról. Anélkül, hogy fizikailag jelen lenne, egy magyar vadkapitalista prototípusát kívántam meg­rajzolni - mondta lapunknak a film készítője. Nem oknyomozó riport, nem jár utána a Vico-tulaj­­donos különböző külföldi vállalkozásainak. A képer­nyőn azok az emberek mond­ják el véleményüket Fenyő­ről, akiket érintett a tevé­kenysége: polgármesterek, egy erdész beszél a termé­szetvédelmi területen kivá­gott fákról, a stáb járt Telki­ben a lovardában, nyilatkoz­nak az elbocsátott alkalma­zottak is. A riportokból Róbert László szerint az derül ki, hogy az emberek féltek a vál­lalkozótól. Egyrészt egzisz­tenciálisan, hiszen számos munkatársától vált meg Fe­nyő, de szerepel a filmben az a holland fotós, akit a bizton­sági őrök inzultáltak a sajtó­mágnás rezidenciájánál. A Vico tulajdonosa nem kívánt nyilatkozni a filmben, egy beszélgetésre azonban testőrein keresztül meginvi­tálta a rendezőt. Három­negyed órán keresztül tartott az eszmecsere. Szinte végig Fenyő beszélt, többek között arról, hogy ő tesz a politiku­soknak szívességet és nem a politikusok neki, és megemlí­tette azt is, hogy a vagyona nyolcmilliárd forint. Róbert László felajánlotta, hogy a film vetítésekor Fenyő beül­het a stúdióba, és kommen­tálhatja majd a látottakat. Az alkotás azonban két éve do­bozba került. Az MTV még a vágásához sem biztosította a feltételeket. A film részleteit tegnap mutatták volna be a közszolgálati egyes csator­nán, végül elhalasztották ve­títését. Erre akkor kerül majd sor, ha a Vico részéről valaki vállalja, hogy reagál a filmben elhangzottakra. • Haszán Zoltán Hogyan adták el a Népszavát? A hat szakszervezeti konföde­ráció 1993 tavaszán adta el a Vicónak tulajdonát, a Népsza­vát. Vadász János, a Közgyűj­teményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke tagja volt annak az 5 fős bizottságnak, mely az el­adásáról tárgyalt. A bizottság munkájában részt vett Sándor László és Borsik János is. Va­dász elmondta: a bizottság több ajánlatot megvizsgált, és minden szempontból a Ber­­telsmanét tartotta a legjobb­nak. Nem tudni - mondta Va­dász -, honnan értesült arról Fenyő János, hogy a szakszer­vezetek nem az ő ajánlatát kí­vánják elfogadni, de a bizott­ság tagjait meghívta egy villás­reggelire. „Én nem mentem el erre a reggelire. Ezután Sán­dor László a Vico melletti ál­lásfoglalást fogalmazta meg, s végül a hat konföderáció veze­tője és a bizottság tagjai a Vico ajánlata mellett döntöttek, egyedül én nem szavaztam ezt meg” - mondta lapunknak Vadász. Bár Fenyő a lap tulaj­donának csak 60 százalékát szerezte meg, a szakszerveze­tek a valamivel több mint 30 százalékukkal nem tudtak ér­vényt szerezni többé a lappal kapcsolatos elgondolásuknak, a Népszava fejlécéről lekerült „A magyar szakszervezetek lapja” felirat. Vadász ekkor ír­ta a „Kié a Népszava?” című cikket, s ennek tartalmáról tárgyalt Fenyő Jánossal. „Fe­nyő azt kérte tőlem, ne publi­káljam ezt a cikket, mert ez anyagi kárt okozna lapjának. Láttam a pisztolyt az övében, és ezen mosolyogtam. Meg­kérdezte, miért. Azt feleltem, azért, mert tőlem még soha nem félt úgy senki, hogy pisz­tollyal az övében tárgyaljon velem. Erre Fenyő úgy rea­gált, azért van szüksége fegy­verre, mert gyakran fenyege­tik, és támadás érheti. Sajnos, az élet igazolta ezt az állítását, s bármi is a véleményem tevé­kenységéről, elítélem a gyil­kos tettet” - hangsúlyozta Va­dász. Érdeklődésünkre­­ va­jon a társadalombiztosítási ön­­kormányzati választások miatt adták el a szakszervezetek a Népszavát, Vadász igennel fe­lelt: „E ránk kényszerített vá­lasztások miatt szükségünk volt a kampányhoz a pénzre. Az Antall-kormány világossá tette, ha 10 százalék alatt ma­rad a részvétel e választáson, nem áll szóba többé a szak­­szervezetekkel”. Lapunk ér­deklődésére Sándor László el­mondta: Vadász állítása nem felel meg a valóságnak, az em­lített bizottság 3 tagú volt, és Vadász nem is vett abban részt. „Én az utolsó pillanatig nem támogattam a Vico aján­latát, a fordulópontot az jelen­tette, amikor a Népszava ak­kori főszerkesztője és a dolgo­zók képviselője Fenyő mellett tört lándzsát” - mondta az MSZOSZ elnöke. Kijelentet­te: lehet, hogy volt villásregge­li, de ő azon nem vett részt. Érdeklődésünkre Borsik Já­nos elmondta: mindennek 5 éve, ő sem emlékszik semmi­lyen villásreggelire. Borsik szerint Fenyő vállalkozott a leggyorsabb készpénzfizetés­re, és a fordulat akkor követ­kezett be, amikor Fenyő a Népszava szerkesztőségében járt, dupla fizetést ígért a dol­gozóknak, ezért a szerkesztő­ség őt támogatta. •Török Katalin Felvételünk a múlt szombati sajtóbálon készült FOTÓ: ISZA FERENC

Next