Magyar Hírlap, 1998. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-14 / 38. szám

10 Magyar Hírlap Ez a beszélgetés a rendszerváltás hajnalán, szinte napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 1990 februárjában készült egy fényűző belvárosi irodában. A Playboy felkérésére feltörekvő menedzsereket interjúvol­tam meg, elsőként Fenyő Jánost. A korszakhatárnak számító év víz­választó volt Fenyő életében, hiszen a videokölcsönzésből ekkor vál­tott, s vásárolta meg a Nők Lapját. Az interjút - bár Fenyő János a publikálásába beleegyezett - végül nem közölte a Playboy, de a szö­veg és az ott készült fotók megmaradtak. Ezeket most eredeti formá­ban, változtatás nélkül közöljük. (A szerző) Az elmúlt egy-két évben szinte robbanásszerűen tűnt fel néhány tehetséges, ifjú menedzser a ha­zai üzleti életben. Köztük van Fe­nyő János. Érettségi után a Ma­gyar Távirati Irodába került, elő­ször világosítónak. Az ott dolgo­zó rangos fotográfusok közül Gink Károly és Féner Tamás „nevelte”. Két év alatt riporterré küzdötte fel magát, különböző la­poknál dolgozott. Az Új Tükör, a Képes Sport és az Ország Világ után az akkor egyeduralkodó di­vatlapnál, az Ez a Divatnál kötött ki. Egy évtizedes, sikerekben gazdag fotóspályát hagyott ott 1986-ban, amikor megalakította a Vico céget. Ez ma a legnagyobb videokazetta-kölcsönző vállalko­zás Magyarországon. Legújabb vállalkozásával valamelyest visz­­szatért eredeti hivatásához: meg­vásárolja a Magyar Nők Lapját. Irodája, a Nemzetközi Kereske­delmi Központ vadonatúj épüle­tében, „nyugati” színvonalú be­rendezéssel várja a partnereket, íróasztala felett a közelmúlt egyik ellentmondásos alakjának, dr. Erdős Péternek arcképe. Nem véletlenül tettem ki az arc­képét, szüleimen kívül ugyanis két embernek köszönhetek so­kat. Az egyik Erdős Péter - vagy ahogy sokan, némi malíciával emlegették, Erőd doktor -, a má­sik Várszegi Gábor, a Fotex igaz­gatója. Erdős Péterrel a halála előtti négy évben szinte minden­nap találkoztam, s hosszú órákat beszélgettünk. Állíthatom, hogy hozzá mérhető „aggyal” eddig nem találkoztam. Briliáns kopo­nya volt, nagyszerű ember. • Mégis mit tanult tőle, hogyan alakította gondolkodását a so­kak által és sokat szidott popme­nedzser Erdős? Nagy formátumú politikus és igazi bohém volt egyszemélyben. Hihetetlen képességgel évekre előre megjósolta azt, hogy mi történik majd a világon. Sem ezt, sem bohém életstílusát nem tud­tam átvenni. A politika színteré­ről a popzene síkjára lökték, de ez sem zökkentette ki: bölcs nyu­galommal tudta szemlélni a vilá­got, s magában mosolygott is raj­ta. Ezt a bölcsességet, nyugalmat és derűt szerettem volna mindig is elérni. • És Várszegi hogyan hat önre? Lelkesedést, bátorítást ad, no meg tanácsokat, véleményeket az üzletről. Erdős politikai agy volt, Várszegi pedig hozzá ha­sonló képességű üzleti „agy”. Szóval, azt hiszem, szerencsés pasas vagyok... • Ez azonban még kevés ahhoz, hogy valaki menő üzletember legyen. Egészen rövid idő kivételével - amikor is rendőrmotoros szeret­tem volna lenni - mindig a fotó­zás volt a vágyam, szinte hozzám nőtt a kamera. De már fotósként is üzletember voltam. Valahogy jobban tudtam magam eladni, mint hasonló tehetségű társaim, kollégáim. Egy vállalati brosúra megfotózásáért nekem nem kel­lett lefizetnem a propagandistát, mint akkoriban szokás volt. Ter­mészetesen jöttek a megrendelé­sek és a jól fizető munkák. • Mi kellett ehhez, agresszivitás, negédeskedés vagy meggyőző ér­velés? A világon mindenütt hat a maga­biztos fellépés, a látható önbiza­lom, annak éreztetése, hogy pon­tosan meg tudom csinálni, amit várnak tőlem. Ez a képesség megvolt bennem, no meg szeren­csésen debütáltam. Én fotóztam azt a bizonyos Fabulon-plakátot, melyen Sütő Enikő hátát mutatta a napfénynek, s ami egy csomó díjat nyert. Ez volt az első, mezte­len nőt ábrázoló kép és az első óriásplakát, és hát óriási siker is volt. Négy országos pályázatot nyert, hozzá számos külföldi dí­jat. Arra is emlékszem viszont, hogy mindössze kétezer-ötszáz forintot kaptam érte örökáron. Ennyire taksálta a zsűri... Ezután már sehol sem kellett bemutat­koznom, a Fabulon-plakátot min­denki ismerte. • A hetvenes években szinte min­den képeslap közölte fotóit, vi­szont Fenyő Jánosról akkor kezdtek el beszélni a szűken vett fotósszakmán kívül is, amikor megjelentek képei a Playboyban. Ez hogy történt? Nem a Playboyban, hanem a Luiban jöttek le a képeim. Pon­tosabban szólva, majdnem lejöt­tek a már fogalomnak számító „szexlapban” is. Ennek előzmé­nye az volt, hogy itthon, kis túl­zással élve, már mindent elér­tem: nyertem egy sor pályázatot, jól fizető munkákat kaptam és akkoriban én voltam a Fotómű­­vész Szövetség legfiatalabb tagja is. Valami új megmérettetésre vágytam. Kézenfekvő volt a kö­vetkező lépcső, a Nyugat. Ak­kortájt még nem volt olyan ma­gyar fotós, aki itthonról dolgo­zott volna nyugati lapnak, hiszen kiutazni is nehéz volt. • Hóna alá vett egy fotókkal teli mappát és útnak indult? Átnéztem néhány számot az em­lített két lapból, felhívtam a mo­dellt és készítettem egy anyagot. Kiírtam a szerkesztőségek mün­cheni címeit, és az akkor szoká­sos bürokratikus tortúra után el­utaztam. • Hogyan talált megfelelő mo­dellt? Ez idő tájt már az Ez a Divatnál dolgoztam, ami akkoriban az egyetlen magyar divatlap volt. Mondhatom, aranyéletem volt. Naponta jöttek tucatszám az új lányok, állandóan a bőség zava­rával kellett küzdenem. Nem volt nehéz jó modellt találni. Végül egy táncosnővel csináltam meg az anyagot. Autóba ültem és kimen­tem. Először a Playboyt­ hívtam fel. A főnök nem nézett le, nem dobott ki, hanem az anyagot kér­te. Megnézte, és úgy láttam, hogy tetszett neki. Azt ajánlotta, hogy hagyjam ott, mert még meg kell valakivel konzultálnia. Irtó za­varban voltam, mert két óra múl­va a Lui szerkesztőségében kel­lett lennem, természetesen a ké­pekkel. • Kínos volt? De mennyire! Habogtam valamit arról, hogy a képek nekem most kellenek, és átrobogtam a konku­renciához. Ott egy nagyon ked­ves úr fogadott. Rápillantott a képekre. No, jó - mondta. Be­nyúlt a fiókba és azonnal fizetett értük ezer márkát, ráadásul meg­bízott egy Budapestről szóló kép­riport elkészítésével. Ezen a vé­letlenen múlt talán, hogy nem a Playboyban, hanem a Luiban kezdődött a külföldi karrierem. Egyébként évekig hűséges ma­radtam ehhez a laphoz, ami nagy szabadsággal­­ és hazai viszony­latban hatalmas pénzzel - járt. • Viszont ennek a lapnak kö­szönheti, hogy majdnem haza­­árulási perbe keveredett! Nem a Luinak, hanem Fodros Istvánnak, a Magyar Média telj­hatalmú urának, de ez már egy későbbi esemény, az első nagy botrányba fulladt szépségverseny következménye volt. Történt ugyanis, hogy a lap felkért, ké­szítsek fotókat a győztes lányok­kal. El is készítettem a képeket, de, velem egy időben, Ernyey Béla, a hírneves bonviván meg a Playboynak ajánlotta fel, hogy az általa legszebbnek tartott - de nem első díjat nyert - Kalmár Zi­táról készít anyagot, méghozzá a Maldív-szigeteken. • Ez volt az az eset, amikor Kal­már Zita egy szál ruhában jelent meg a repülőtéren? S amikor a fotós Ernyey a csomagjáról ér­deklődött, magabiztosan állítot­ta, hogy a szükséges ruhák költ­ségét is a Playboy állja? Ezt az anekdotát én is hallot­tam... A lényeg az, hogy mire Ernyey hazaérkezett Zitával, a Luiban már megjelentek a ké­pek. A dühös fotós azonmód a bécsi City Clubban pihengélő Fodros elvtárshoz rohant pa­naszra, aki minden lehetséges helyen: a belügyben, az újságíró­szövetségben és másutt feljelen­tett. Szerencsémre mindent ala­posan dokumentáltam, így hóna­pokig tartó macera után megúsz­tam a dolgot. • Ebből a sikerszériából is ele­ge lett? Nem panaszkodhattam, a Luinál megbecsültek. Jól fizettek­, és szá­mos címlapon az én fotóim szere­peltek. A válásban ismét az elége­detlenség játszott szerepet, no meg az, hogy a művészeti vezetőt kirúgták, és az az ember vette át a helyét, aki egy apróság miatt or­rolt meg rám. Első látogatásom­kor ugyanis őalóla vették ki a szé­ket, hogy leülhessek. Ezt soha nem felejtette el, s minden adan­dó alkalommal az orrom alá dör­gölte azt az apróságot is, hogy a képeimet egy nejlonszatyorban vittem be a szerkesztőségükbe. De hát itthon ez volt a menő, úgy gondoltam, hogy ott is az. • Aki ilyen sikeres és jól keres, ráadásul fiatal is, annak nem kell külföldre mennie, hogy el­lenséget találjon! Valóban, voltak elegen itthon is. Képzelheti, milyen felhördülés fogadta például azt, amikor 18 évesen megnyertem egy nyugat­németországi pályázatot, meg a különdíjat is. Az első díj 200 már­ka volt, a különdíj pedig egy tíz­napos út az NSZK-ba, melyre egy másik fotós is elkísérhetett. Ne tudja meg, mi volt ennek a követ­kezménye! Volt, aki még a kö­szönésemet sem fogadta. Hogy egy világosító halassza el a nagy­menők elől a díjakat, no, meg az utazást... Hallatlan! • A siker mennyiben változtat­ta meg? Azt hiszem, semmiben. Én min­dig is egy ellenszenves, agresszív alak voltam és maradtam. A siker és a pénz sem pozitív, sem nega­tív irányba nem mozdított. Ha most netán egy kicsit rokonszen­vesebb, szerényebb és kedvesebb vagyok, az Erdős doktor hatásá­nak tulajdonítható. • De hát ő sem volt egy igazán szimpatikus alkat sokak számá­ra, s akkor még finoman fejez­tem ki magam! Ő is agresszív volt, őt sem szeret­ték, de szerencsémre én már az idős Erdőssel beszélgethettem, őt ismerhettem meg alaposan. Na­gyon hiányzik a társasága ma is! Persze ezzel a kijelentéssel sem leszek népszerűbb, de most is di­vat valakit lepocskondiázni csak azért, mert küzdött a céljaiért. El­ismerem, hogy sokszor visszaélt a hatalmával, de az ő helyében va­jon más mit tett volna? • A pletykák szerint ön vette át Erdős Péter „örökségét”, neveze­tesen a Neotont és Évát. Nemcsak a pletykák szerint, de valójában is én menedzselem Csepregi Évát. Az Erdős halála előtti napon vagy öten ültük kör­be az ágyát a kórházban. Remek hangulatban volt, mindnyájan a hasunkat fogtuk a röhögéstől. Két vicc között így szólt hozzám: „Ha valami történik velem, kér­lek, ne hagyd az Évát eltaposni!” Megígértem neki, és azóta én me­nedzselem őt. • Mikor tért át a fotózásról vég­leg az üzletre? Nem hirtelen döntésről volt szó, inkább lassú folyamatról. Itthon különféle üzletekbe fogtam, s a fotó valahogy „lekopott”. Ele­gem lett a fényképezésből és a nőkből is - az utolsó fotós évek­ben nők százait fotóztam. • Kiket fedezett fel Sütő Enikőn kívül? A fotómodellek egész sorát, de hát ez nem volt nagy kunszt, mert mint említettem, akkor az Ez a Divat monopolhelyzetben volt. Aki modell akart lenni, előbb­­utóbb, de inkább előbb, találko­zott velem. Enikőn kívül Vadász Évát, Kristyán Juditot, Zuggó Erikát, Bíró Icát, mondjuk úgy, fedeztem föl, az ismertebbek kö­zül. Az viszont kicsit bosszant, hogy az utánuk következő nem­zedék már nem ismer engem! • Néhány évvel ezelőtt, amikor az újságosstandokon megjelent egy Pul­i nevű kötös divatlap, akkor sokan felkiáltottak: na, ez a Fenyő már megint nagyot gurított! Ez volt az igazi üzlet kezdete? Ez volt az „átsimulás” a fotóból az üzletbe, amiről az előbb be­széltünk. Ilyen stílusú lap való­ban nem volt, az első szám szinte reklám nélkül 160 ezer példány­ban jött ki, majd 100 ezer körül állapodott meg. Szinte „kilógott” a többi lap közül, ezért volt sike­res. Később szétváltak útjaink, s társaim nélkülem vitték tovább a lapot, én pedig a videokazetta­kölcsönzésbe vágtam. • Aztán megvette a Magyar Nők Lapját, a régi Nők Lapját! A Vico, túlzás nélkül állíthatom, nagyon jól megy. Mondhatnám azt is, hogy önmagától ketyeg to­vább. Most megint egy „új” do­logba akarok fogni, és ez a sajtó. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy jó, olcsó és népszerű lappal még Murdochot vagy Maxwellt is ki lehet „ütni”. Hát ezért vettem meg a Nők Lapját. • Csakhogy a siker ebben az eset­ben nemcsak öntől függ, hanem döntő részben a lapot terjesztő postától is. Ezen pedig akár a legzseniálisabb magazin is el­bukhat. Ezzel nem értek egyet. Persze hogy sok függ a terjesztéstől, de a cég alapelve változatlanul az, hogy mindenért az itt dolgozók felelnek, s mindenről ők tehet­nek. A sikerről és a kudarcról is. Divatos most a postát macerál­­ni, de hát mit tegyen most egy csapásra, ha már eddig sem ment a „verkli”. Meg kell egyez­ni velük és jó lapot kell csinálni. Ha a­ mostani 550 ezres példány­számból egy éven belül nem lesz 800 ezer, hát nem tudom, mi legyek! • Az egykori tinédzser világosító, Fenyő János vajon mit szólna, ha meglátná, hogy mi lett belőle két évtized alatt? Azt hiszem, kiröhögne, én pedig szomorkodva és nosztalgikusan néznék és nézek rá. Ugyanak­kor egyáltalán nem érzem rosz­­szul magam a bőrömben jelen­leg. Igaz, egy kicsit meghíztam, de most már két hete koplalok és kezdem visszanyerni „ver­senysúlyomat”, meg aztán ismét futok reggelente. • Szóba állna egykori önma­gával? Hát. Sokszor tűnődtem azon, hogy miért nincs körülöttem olyan fiatalember vagy emberek, amilyen egykor én voltam az ak­kori „királyok” közül. Valahogy a fiatalok nem nagyon mernek vállalkozni, félnek a kockázattól, hogy úgy mondjam, tojnak az egészre. • Nem ön áll túl magasan? Nem hiszem. Segédmunkásként úgy hajtottam, mint a güzü. Még csak hasonló igyekezetet és erő­feszítést sem látok tőlük. • Mit tenne például, ha egy fia­tal, farmernadrágos srác állí­tana be önhöz egy nejlonsza­tyorral, és azt mondaná: Fenyő úr, hoztam néhány fotót, meg­nézné? Az irodám nem izolált. Egy üve­get tetettem be a bejárat felé ve­zető falba, hogy mindig kilássak az előtérbe. Nem vonulok vár­úrként ide vissza, ha nem kell. Állandóan mozgok, beszélgetek az érkező kuncsaftokkal is. Nem játszom meg az eszemet, hogy mekkora főnök vagyok. Hogy mi lenne, ha megjelenne egy ambiciózus fiatalember? Nos, őszintén szólva nem tudom, mi­tévő lennék, mert ilyen még nem fordult elő. Sajnos ez a nagy helyzet. SZÖVEG: SZAKONYI PÉTER FOTÓ: GÁTI GYÖRGY Egy eddig sosem közölt beszélgetés Fenyő Jánossal Én mindig agresszív voltam... A REAL-HOLDING KFT. (5000 Szolnok, Petőfi út 18.) mint a STADLER Kft. f. a. (6221 Akasztó, Vörösmarty utca 18.) felszámolója, az alábbi vagyontárgyakat hirdeti meg értékesítésre: 1. A solti 1932/7. hrsz., 16 343 új belterületi ingatlant - PARK MOTEL-t. Az ingatlan áfával növelt irányára: 38 millió Ft. Az ajánlattevőnek vételi ajánlatával egy időben 5 millió Ft-ot kell szerződéskötési biztosítékként befizetnie. 2. Az akasztói 492/1., 06/2. és 06/3. hrsz.-ú, 10 542 ml összterületű földingatlanokat, a rajta lévő vendégház, raktár, szabadidőközponttal együtt. Az ingatlanok áfával növelt irányára: 46,6 millió Ft. Az ajánlattevőnek a vételi ajánlatával egy időben 5 millió Ft szerződéskötési biztosítékot kell befizetnie. A szerződéskötési biztosítékot a STADLER Kft. f. a. Magyar Takarékbank Rt.-nél (Kecskemét) vezetett 11500504- 10005659 számú egyszámlájára kell befizetni. A vételi ajánlatokat a felszámoló címére 1998. február 23-án 24 óráig kell ajánlott küldeményként postára feladni, a szerződéskötési biztosíték befizetéséről szóló banki igazolás másolatával együtt. Ha a sikeres ajánlattevő a szerződéskötéstől bármely oknál fogva visszalép, illetőleg a szerződésben vállalt kötelezettsé­geinek nem tesz eleget, a szerződéskötési biztosítékot nem kapja vissza. A szerződéskötési biztosíték után a felszámoló ka­matot nem fizet. A szerződéskötési biztosíték a vételi árba beszámít. A beérkezett vételi ajánlatok elbírálására 1998. február 27-én 10 órakor kerül sor, mely alkalommal a hitelezők a törvényben biztosított elővásárlási jogukat gyakorolhatják, a legkedvezőbb vételi ajánlat elfogadásával és a feltételek teljesítésével. Amennyiben a vételi ajánlatot tevő hibájából az adásvételi szerződés megkötésére nem kerül sor, abban az esetben a szer­ződéskötési biztosítékot nem kapja vissza. A vételi ajánlatot benyújtó a vételi ajánlatát 30 napig köteles fenntartani. Kívánságra az ingatlanok megtekintésére lehetőséget biztosít a felszámoló. A részletes feltételeket az e célra külön készített „tájékoztató” tartalmazza, amely a felszámolónál váltható meg 25 000 forintért. További felvilágosítást ad Paróczai Dezső ügyvezető igazgató [(56) 376-123] és Barta István felszámolóbiztos [(76) 328- 638]. INTERJÚ MEGHÍVÓ­I A Tokajhegyaljai Szőlészeti és Borászati Rt. (Olaszliszka, Szt. István út 25.) igazgatósága értesíti részvényeseit, hogy évi rendes közgyűlését 1998. március 17-én 14 órai­­ kezdettel tartja Olaszliszkán, a fenti címen. Napirend: 1. Az igazgatóság jelentése az 1997. évi üzleti tevékenységről. 2. A felügyelőbi-­­­zottság és a könyvvizsgáló jelentése. 3. 1997. évi mérleg és eredménykimuta-­­­tás megállapítása, jóváhagyása. 4. 1998. évi üzletpolitika tervezése. 5. Rész­vénytípus bemutatóról névre szólóra való átalakításáról határozat. 5. Egyéb­­ ügyek. A részvételre jogosító részvények leadhatók a közgyűlés helyén 1344­­ óráig. Az rt. mérlegfőösszege: 13 200 E Ft, mérleg szerinti eredménye 2243 I E Ft. A társaság részletes elszámolása, mérlegadatai megtekinthetők az rt. iro­dájában. Igazgatóság 01331 MH * MEDKáT bt * MEOKÖT bt • MEDKÁT BT * 1*1 EOKftT BT «* MCDKÁT BT «* N NAGYKERESKEDELMI BETÉTI TÁRSASÁG — TÖMÍTŐK — FILCEK — KÖTELEK — ZSINEGEK — PVC ÉS EGYÉB PONYVÁK — ^JÉGTELENÍTETT KÖTELEK RAKTÁR: 1039 Budapest. Füst M. u. 6. Telefon : 243-5804 C06-30J 244-308 V __________________________________________/ ** MEDKÓT BT 4* MEDKÓT bt m MEOKÓT BT * MEOKÄT BT • medkAt bt 4» 1998. FEBRUÁR 14., SZOMBAT A Reálszisztéma Tanácsadó és Tőkehasznosító Kft. felhívja a tisztelt befektetői figyelmét, hogy a gyorsjelentésben közölt adatok nem tekintendők auditált éves beszámolón alapuló adatoknak. REÁLSZISZTÉMA KFT. A Reálszisztéma Tanácsadó és Tőkehasznosító Kft. 1997. évi gyorsjelentése GAZDÁLKODÁSI ADATOK Eredménykimutatás Mérlegadatok 1997. dec. 31. Előzóé*hez 1997.dec.31. Előz«é»hez ______________­__________________________IEFt) viszonyítva (%) (ER) zázonyfM(*)) Értékesítés nettó árbevétele 1 209662 95,7 Befektetett eszközök ~ 2518321 125/7 Egyéb bevételek_________________29089____1252__ Immateriális javak_________________34 066 1­01,9 Aktivált teljesítmények értéke_________ 225 21,7 Tárgyi eszközök________________1 140475 95,9 Anyagjellegű ráfordítások___________362 473_____71,4 Befektetett pénzügyi eszközök_______1343 780 141,0 Személyi jellegű ráfordítások__________83948 105,2 Forgóeszközök_________________1071128 93,2 Értékcsökkenési leírás______________364 430______97,1 Készletek 108181 115,4 Egyéb költségek_________________132 263 86,0 Követelések 711843 900 Egyéb ráfordítások_______________335486 151,8 Értékpapírok 81866 53,1 Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye 222 776 183,8 Pénzeszközök 169238 1 31 0 Pénzügyi műveletek bevételei_________275 986 130,9 Aktív időbeli elhatárolások ~ 100930 1 978 Pénzügyi műveletek ráfordításai 495 412 134,3 Eszközök (aktívák) összesen: 3 690379 1­09,3 Pénzügyi műveletek eredménye­­219426 138,9 Saját tőke 649589 78,9 Szokásos vállalkozási eredmény 3 350 134,4 Jegyzett tőke________________100000 1­00,0 Rendkívüli eredmény________________170 30,9 Tőketartalék_____________________92591 100,1 Adózás előtti eredmény______________3 520_____65,7 Eredménytartalék_________________100079____66,4 Értékelési tartalék 354033 74,1 Előző évek áthozott vesztesége___________________­M­érleg szerinti eredmény____________2 886 1­50,6 Céltartalékok_______________________­______­Kötelezettségek________________2 364046 130,6 Hosszú lejáratú kötelezettségek______2 110770 1­30,0 Rövid lejáratú kötelezettségek_________253276 136,6 Passzív időbeli elhatárolások 676744 91,7 Források (passzívak) összesen: 3 690379 1­09,3 A Reálszisztéma Tanácsadó és Tőkehasznosító Kft. felhívja a tisztelt befektetői figyelmét, hogy a gyorsjelentésben közölt adatok nem tekintendők auditált éves beszámolón alapuló adatoknak. DPII CZIC­TIÍM­­A VPT

Next