Magyar Hírlap, 1998. március (31. évfolyam, 51-62. szám)

1998-03-09 / 57. szám

16 Magyar Hírlap A tanulás drága mulatság. A modern gazdaság tudománya vi­szont aranynál is többet ér egy korszerű vállalatnál. Hogyan lehet viszonylag olcsón, sok ismeretet elsajátítani? Ezért jött létre 1994-ben a Magyar Termelékenységi Központ (HPC) a magyar kormány megbízásából, és a japán kormány jelentős támogatásával. Vajon miért invesztál szellemi és anyagi tőkét a világ egyik gazdasági nagyhatalma egy Európához felzár­kózni készülő országba, és miért nem vevők erre a magyar kis- és középvállalkozások? Többek között erről is beszélget­tünk Veresegyházy Róberttel, a Magyar Termelékenységi Központ ügyvezető titkárával. Termelékenységi központok keket lehetett vásárolni, ha­­csaknem minden európai ár- nem egy másik, ma már fele­­szágban működnek, de megtű­­désbe merült feladatot is ella­­lálhatók a Távol-Keleten és a tott­ termelékenységi közpon­­tengerentúlon is. Európában a tok létrehozását szorgalmazta, második világháború után a és ennek részeként lehetővé Marshall-segély részeként te­ tette, hogy az európai je­­lentek meg először. Az akke­­nedzserek kijuthassanak az ír Európai Termelékenységi Egyesült Államokba. Ügynökség a Marshall-segély Magyarország megkésve programjának befejezése után bár, de nem későn e téren is ■ szövetséggé alakult át. A Mar- felzárkózott a világgazdaság­­shall-segély nemcsak kész- hez; 1994 óta működik a Ma­pénzt jelentett, amiből árucik- gyár Termelékenységi Kör­ Miért nem tanulunk (piac)gazdaságot? Ne fogadj el tanácsot ismerőstől pont (HPC), nonprofit közala­pítvány formájában. Létrejöt­tét a magyar kormány egyszeri 130 millió forinttal támogatta, a japán kormány pedig az esz­közfelszereléshez járult hoz­zá. Éves költségvetésük 80 millió forint. A termelékenységi köz­pontok a világon mindenütt állami támogatással működ­nek, bevételük a kiadásoknak általában kevesebb mint a fe­lét fedezik. Fenntartásukhoz hozzájárulnak a szakszerveze­tek, kis részben a nagyvállala­tok, illetve különféle nemzet­közi projektek. Ezzel szemben a Magyar Termelékenységi Központnak a japánokkal kötött szerződése 1999 végén lejár és nagyjából a tartalékok is addig elegen­dőek. A HPC ugyanis nagy­részt saját indulótőkéje felélé­sével működik. Tavaly ugyan kaptak 30 millió forintot az IKIM-től, ám ez csak pillanat­nyi elsősegély volt. Pedig a HPC-re szüksége lenne a magyar gazdaságnak - véli Veresegyházy Róbert hiszen az általuk szervezett tréningek nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy a vilá­gon mindenütt elismert Japán gazdasági modell eszköztárát átadják a magyar vállalatveze­tőknek, japán szakemberek közreműködésével­­ és nem utolsósorban méltányos ösz­­szegért. Hiszen míg a nemzet­közi tanácsadó cégek által kí­nált kurzusok akár napi 100 ezer, de a hazaiak is 15-30 ezer forintba kerülnek, addig a HPC tréningjeiért 10 ezer forint körüli összeget kell csak fizetni. Azonban úgy tűnik, a magyarországi kis- és közép­­vállalkozások ezt is sokallják, ezért a jövőben a részükre szervezett kurzusoknál továb­bi árcsökkenés várható. Eddig többnyire csak nagyvállalatok érdeklődtek a mintegy 25 féle tréning után. Veresegyházy Róbert sze­rint nem arról van szó, hogy a kis- és középvállalatok nem ismerik a HPC nyújtotta ked­vezményes lehetőségeket, hi­szen a szervezők egyre in­kább az üzleti szférának ezt a rétegét célozzák meg a direct mail jellegű marketinggel. Az érdektelenség oka az lehet, hogy a kevésbé fejlett vállal­kozások vezetőinek energiá­ját a napi problémák megol­dása köti le és igazán nem is a pénzt, hanem az időt sajnál­ják a tréningre, így azonban - mivel nem a jövőbe fektetnek be - saját meglévő problé­máikat konzerválják. Nyugat Európában is jellemzően a tőkeerősebb vállalatok fordí­tanak többet a képzésekre, de ot­t­­ éppen időben lés­fejlesztési, minőségfejlesz­tési módszerek is átalakulnak, egymásba olvadnak, konver­gálni látszanak. A legtöbb gaz­dasági módszer az USA-ból in­dult hódító útjára az ötvenes évektől kezdve. Némelyik Ja­pánon át jutott Európába, és innen került vissza az Egyesült Államokba. Éppen ezért ma már nehéz megmondani, hogy mi tisztán japán vagy amerikai módszer. Minden jel szerint ez a ma­­zsolázgatás a különféle japán gazdasági módszerekből, ame­rikai és európai változataikból már csak rövid ideig tart. A magyar gazdaság szereplői nem nagyon ambicionálják, hogy ellessék a trükköt, ho­gyan lehet a meglévő erőforrá­sokból a legtöbbet kihozni. Úgy tűnik, a bevált módszere­ket állami támogatással már csak másfél évig tudják tálalni. S aki eddig nem kívánta alkal­mazni a recepteket, a jövőben a maga módján kell hogy előál­lítsa a mixtúrát. * Vajta Zoltán Tipikusan japán gazdasági metódusnak mond­ják például a Kaizen-rendszert. Lényege, hogy a nap minden órájában a termelés javítására kell összpontosítani a vállalat energiáit Ennek egy eszköze a HPC által közvetített 5S, melyet a Magyar Termelékenységi Központ három hazai vállalatnál vezetett be. De rajtuk kívül is már több tucat magyar cég tudatosan törekszik arra, hogy eszerint alakítsa termelését. Az 5S alkalmazhatóságát jól illusztrálja, hogy már kórházak is felhasználják előnyös tulajdonsá­gait, így például a tavaly Nemzeti Minőségi Dí­jat nyert Józsa András nyíregyházi kórház. Univerzális alkalmazkodás jellemző a To­­yota-módszerként elhíresült „just in time” (éppen időben) jellegű rendszere is, melynek lényege, hogy a vállalat nem raktárkészletből dolgozik, hanem közvetlenül a futószalagra kerülnek a nyersanyagok. A Toyota-szisztéma kis módosulással „Lean Production”-ként né­hány évvel később felbukkant az USA-ban. A készlet nélküli termelés alapja a „puli system”, vagyis a vevő konkrét igényeihez iga­zodó a gyártásrendszer, ahol is a megrendelő mondja meg, hogy mikor van szüksége az áru­ra, milyen külsővel és mennyiségben. nincs ekkora eltérés a kis- és szemléletváltásra, mert amíg nagyhalak között. A Nyugat csak a sürgős dolgokkal fog­­ugyanis lényegesen előrébb lalkozunk, konzerváljuk le­tart itt is, évtizedek alatt maradásunkat - véli Veres­rendszeres felvilágosítással Is­­egyházy Róbert, került a kis- és középvállalka- A HPC voltaképpen a japán másoknál is felkelteni a tv- módszereket igyekszik alkal­­vábbképzés igényét. Magyar­­mazni a hazai gazdaságban. Az országon is szükség van erre a első kurzusok tananyagát ja­pán szakemberek írták és ők is tartották az előadásokat, a ma­gyar munkatársak csak tolmá­csolták azt. Ma már azonban ők is egyre inkább kiveszik ré­szüket a tananyagfejlesztésből és a képzésből. Olyannyira, hogy 1999-re a HPC elmond­hatja, japánok által kiképzett magyar oktatókat foglalkoztat. A japán-magyar együttműkö­dés egyik célja éppen a magyar oktatógárda létrehozása. A Magyar Termelékenységi Központ nemcsak szellemi tő­két, hanem eszközadományt is kapott a japán kormánytól. Néhány szó magukról a módszerekről, illetve azok al­kalmazásáról. A globalizáció nem csak a gazdaság gyakorlati oldalán je­lentkezik, a különféle terme­ KARRIER SIEMENS A celluláris telefon és a számítógép tökéletes mobil irodát alkot együtt Kiben bízhat még ennyire? Vállalatunk arról ismert világ­szerte, hogy olyan rendszereket v v*- ~ v v ^ v' * ' V hoz létre, melyek tökéletesen , v . v- ‘ működnek egymással össze­kapcsolva és más rendszerekbe is beilleszthetők. Partnereinknek komplex megoldásokat kínálunk az ipar, az energiaágazat, az informatika, a kommunikáció, a közlekedés és az orvos­­technika bármely területén felmerülő problémáikra. A Siemens ezt naponta bizonyítja 200 országban. vtPesfe... * rT­­ . V a 7‘- a tr \ wXg, és telefon:J7-1400 «1; . http':/j^|^'.siemens.H^k * -a, ’ ■. 3 M­S a ! mm v» N­­ « 'JBm a i| lg a y* 1 IllHl§ mm .TjgH • ■' • -i mm l; 1998. MÁRCIUS 9., HÉTFŐ •I.G.Y. Az innováció névtelen hátországa Duális dilemmák Előzetes számítások alapján az elmúlt év végéig folyó áron számolva közel kettőezermil­­liárd - fejenként majdnem 190 ezer - forint értékű működő­tőke érkezett az országba. Ez­zel a tízmilliós Magyarország nemcsak az egy főre eső befek­tetéseket, de az abszolút szá­mokat tekintve is a legvonzóbb ország a régióban. Az össze­gek, statisztikai adatok mögött azonban ott áll egy átalakuló, útkereső ország, melyben egy­más mellett éppúgy megtalál­hatók haldokló üzemek vagy csúcstechnológiával dolgozó gyárak, mint kényszervállalko­zók százezrei, gazdasági bűnö­zők és saját tehetségük nyo­mán felemelkedettek. A tőkebeáramlás mutatóin túl azt is érdemes szemügyre venni, milyen változásokat okoz a külföldi tőke ilyen mértékű megjelenése a gaz­daságban. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság megbízásá­ból Mosoniné Fried Judit veze­tésével és Jávorka Edit koordi­nálásával készült el az „Inno­váció névtelen hátországa” cí­mű tanulmány, mely a külföldi tőke makrogazdaságra, nagy- és kisvállalatokra, kutatásra, fejlesztésre, versenyre és a pia­ci szereplők egymás közötti kapcsolataira tett hatását vizs­gálja. A tanulmány bemutatá­sa alkalmából elmondták, ránk nézve jelenleg az jelenti a leg­nagyobb veszélyt - és sajnos a tendenciák is abba az irányba mutatnak -, hogy a magyar gazdaság duális jellegűvé vál­hat. Egyik oldalon a nagy, si­keres, innovatív külföldi érde­keltségű, másik oldalon a sze­rényen vegetáló, kicsi magyar cégekkel. Ugyanez a folyamat a szegényebb nyugat- európai országokban is lejátszódott, ahol másfél évtizeddel ezelőtt határozott lépésekkel kellett e tendenciákon változtatni. A megoldást nem a multik meg­­regulázása jelentette, hanem a nagyobb figyelem és a kül­földieknek juttatott előnyök kiterjesztése a kis- és középvál­lalatokra. A „névtelen hátország” ta­nulmányozása során kiderült: a legtöbb tőke az északnyuga­ti, a legkevesebb a délnyugati országrészbe került. A multi­nacionális cégek leányvállala­tainál kínálkozik a legnagyobb esély a minőségi ugrásra s a hosszú távú együttműködésre. A kisebb külföldi cégek elő­nye, hogy nagyobb önállósá­got biztosítanak a fejlesztők­nek. A kutató-fejlesztő tevé­kenységek egyértelműen meg­törtek a rendszerváltás után, az ipari kutatóintézetek közül kevés maradt életben, a műkö­dők kapacitása kihasználatlan. A zöldmezős beruházásokban a gépipar 67% -kal az első he­lyen áll, azt az élelmiszeripar (12%), a vegy-, a könnyű- és az építőipar követi. A tanulmány szerzője le­szögezi, a külföldi tőke gazda­sági és politikai szerepének megítélése kedvező, ugyanak­kor nemzetgazdasági szinten nem kielégítő a tőkebefekte­tők itthoni intézményekkel - egyetemekkel, beszállítókkal - kiépített kapcsolatrendszere. A kormányzati segítség ennek megváltoztatására elengedhe­tetlen. FORRÁS: OUTLOOK - ANDERSEN CONSULTING'S MAGAZINE

Next