Magyar Hírlap, 1998. március (31. évfolyam, 51-62. szám)

1998-03-02 / 51. szám

1998. MÁRCIUS 2., HÉTFŐ Jelcin menesztett három minisztert A reformerek maradtak Már-már mindenki azt hitte, Borisz Jelcin orosz elnök el­felejti beváltani „ígéretét”, vagy mégis inkább elégedett a kormány munkájával, ami­kor szombaton délután meg­jött a hír: három embernek csomagolnia kell. A dolog­nak van azonban némi szép­séghibája. MH-Moszkva_____________ Valerij Szerov miniszterel­nök-helyettes, Nyikolaj Cah szállítási miniszter és Vlagyi­mir Kinyeljov immár nem tagja az orosz kormánynak. Igaz, Kinyeljov papírját már két hónappal ezelőtt alá­írta Viktor Csemormigyin mi­niszterelnök, a szakképzési miniszter ugyanis az UNES­CO egyik moszkvai intézeté­nek igazgatója lesz, de mégis ebbe a csapatba tették be, hi­szen három emberről volt szó... Közülük Valerij Szerov számított csak ismert politi­kusnak: a Független Államok Közösségének ügyeivel fog­lalkozott, kezdetben minisz­terként, majd miniszterelnök­helyettesként. Nem az ő hibá­ja (egyedül), hogy ezen a terü­leten ma nem könnyű ered­ményeket fölmutatni. Neki sem volt túl sok sikerélménye, bírálták a legutóbbi kibővített beszámoltató kormányülésen is, de Igor Sabduraszulov kor­mányszóvivő mégis úgy érez­te, az érdemeit sem hallgat­hatja el. (Tételesen azért sem­mit sem mondott.) Nyikolaj Cahot annak el­lenére nagyon kevesen is­merték, hogy a három nagy orosz monopólium egyiké­nek, a szállításnak a gazdája volt. Úgy hírlik, ezen a terü­leten változtatásokat tervez­nek, meglehet, nem is hibái miatt kell távoznia, hanem egyszerűen csak azért, mert „új műsorhoz új férfi kell”. Sem róla, sem Szerovről nem tudni, mihez kezdenek a jövőben, bár fölmentésük egyetlen indokaként Borisz Jelcin csütörtöki vészjósló bejelentése ellenére termé­szetesen azt írták: „más mun­kakörbe kerülnek.” Papírjuk tehát van róla, hogy nem szaporítják a munkanélküliek seregét. Az orosz kormány kulcsfontos­ságú reformereit ezúttal nem fenyegette veszély. • Kerekes András Michal Kovác ma távozik Ma délután négy órakor Mi­chal Kovác ünnepélyes kere­tek között jelképesen a kor­mányra ruházza államfői jog­köreit, majd a díszőrség tisz­teletadása mellett végképp távozik az elnöki palotából. A kormányra ténylegesen éj­félkor szállnak át az alkot­mány értelmében a jogkörök, a Meciar-kabinet egy percet sem akar elvesztegetni. MH-Pozáony____________ Vagy még éjszaka, vagy ked­den reggel ülést tart a kor­mány Michal Kovác volt székhelyén. Ezen mindenek­előtt arról dönt majd, hogy a testületi jogkörök milyen gyakorlásával bízza meg Vla­dimír Meciar kormányfőt. Hogy hoz-e valamilyen ha­tározatot az április 19-ére ki­tűzött népszavazásról is, attól függ, melyik jogértelmezést tartja majd tetszetősebbnek: azt, hogy Kovác határozatát az áprilisi időpontról nem lehet kihirdetni a törvény­tárban - következésképpen a kormánynak a füle botját sem kell mozdítani -, vagy azt, hogy tavaly májusban érvé­nyes referendum zajlott, ezért az ismétléséről szóló döntést semmisnek kell kimondani. Az ellenzék szinte kész tény­ként kezeli, hogy a kormány így vagy úgy ismét elszabotál­ja a népszavazást. Ezért a Szlovák Demokratikus Koa­líció (SZDK) úgy döntött: újabb aláírásgyűjtésbe kezd. Az SZDK szeretné a szük­séges 350 ezer aláírás átadá­sát úgy időzíteni, hogy a nép­szavazást a szeptember végi parlamenti választásokkal egy időben lehessen megtar­tani. A kezdeményezéshez várhatóan csatlakozik a Ma­gyar Koalíció is. Az államfői posztért e hét csütörtökjén ismét két jelölt verseng majd - ismét a siker legkisebb reménye nélkül. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom mégsem indította Vladimír Meciart, viszont to­vábbra is azt állítja, hogy szá­mára a kormányfő az első számú jelölt, mást tehát nem kíván támogatni. A Demok­ratikus Baloldal Pártja által a posztra javasolt, köztisztelet­nek örvendő íróval, Ladislav Ballekkel szemben a DSZM fő kifogása az, hogy az ő sze­mélye a Magyar Koalíció szá­mára is elfogadható. • Sándor Eleonóra Meciar mobilizál A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom országos elnök­ségének januári ülésén elhangzott, de csak most közölt beszédében Vladimír Meciar pártja választási célként olyan parlamenti többség megszerzését jelölte meg, amely lehetővé teszi egypárti kormány létrehozását. Koa­líciós kormányt abban az esetben lenne hajlandó alakíta­ni, ha ezzel elérhetné a parlamentben a háromötödös többséget. Ebben az esetben olyan alkotmánymódosítást hajtana végre, „amely véglegesen megváltoztatná a politi­kai rendszert Szlovákiában”. A választási győzelem érde­kében mobilizálni kell az államigazgatásban dolgozókat is -jelentette ki Meciar felszólalásában, amelynek szövegét szombaton tette közzé a Práca napilap. A kormányfő biz­tosította hallgatóságát, hogy a DSZM egyértelműen szá­molhat a Matica Slovenská támogatására a kampányban. Szombaton, egy órával a gyü­lekezés kitűzött időpontja előtt kezdett benépesülni a József nádor tér. Háromkor, amikor Czakó Gábor író a mikrofonhoz lépett, már több­ezres tömeget üdvözölhetett. A szomszédos Vörös­marty téren ezalatt az ellen­tábor, a Reális Zöldek ma­roknyi csapata próbált meggyőzni néhány járókelőt a vízlépcsők előnyeiről. El­nökük, Juhos László jellegze­tes zöld zakójában, elmarad­hatatlan csokornyakkendőjé­ben ostorozta „a tudatlan saj­tót és a lakosságot félreveze­tő álkörnyezetvédőket”, de nem sokan méltatták figye­lemre. Az indulatok ellenére viszonylag békésen folyt a diskurzus a Duna Charta de­monstrációjára készülők és a teret fondorlatosan elbitorló, magukat szakértő mérnö­köknek tituláló Reális Zöl­dek között, rendőri köz­belépésre nem került sor. A Vörösmarty téri agóra perlekedése azonban nemso­kára beleveszett a legjelentő­sebb hazai zöldmozgalmak, több tucat civilszervezet tá­mogatását élvező környezet­­védők demonstrációjának hangjaiba. Az egyre duzzadó tömeg tapsviharral fogadta a Duna védelmében felolva­sott kiáltvány pontjait. „Til­takozunk sok százmilliárd fo­rint elpazarlása ellen! Vizet a Dunába! Követeljük a Duna­­ügyben a nyilvánosság és az alkotmányosság helyreállítá­sát!” A kormány nevének említése „ne kössön a válasz­tások előtt semmilyen meg­állapodást, váltsák le az or­szág érdekeit semmibe vevő kormánytisztviselőket” han­gos pfújolást váltott ki, ame­lyet ütemes „Vesszen Horn!” kórus követett. Igazán majálisi volt a han­gulat, rég nem látott ismerő­sök találtak egymásra, s a po­litika legkülönfélébb árnya­latát szimbolizáló arcok is feltűntek a sokaságban. A Fi­desz elnöksége testületileg képviseltette magát, de ott volt Lezsák Sándor MDF-el­­nök, Szabad György, vala­mint az MDNP több képvise­lője és állítólag Csurka Ist­ván, sőt Potyka bácsi is. Egy óra múltán felhang­zott a jelszó: irány a Kossuth tér, és a Nádor utcán elindult a tömeg az Országház felé. Vonulását ekkor egy pár fős „Magyar kormányt akarunk, áruló sajtó” mondatokat skandáló csoport akasztotta meg. Az egyik szervező nyu­galomra intette a nemzeti karszalagos, kissé kapatos társaságot, és némi vita után elcsitultak az indulatok. Az élen menetelők Nemcsók és Horn nevét skandálták. A Kossuth tér Rákóczi­­szobor felé eső része teljesen megtelt. A szervezők 50 ez­resre, mások 25-30 ezresre becsülték a tömeget. A Duna Charta vezetői - Karátson Gábor, majd Lányi András - beszédükben a nemzeti érzé­seket megcsúfoló, sztálinista tervként jellemezték a víz­lépcsőtervet. Ezt követően a Duna Charta két képviselője bevonult a Parlamentbe, hogy átadják a házelnöknek címzett petíciót. Utolsóként a Duna-mozgalom legismer­tebb alakja, Vargha János emelkedett szólásra. A más­fél évtizede tartó elszánt víz­lépcsőellenes küzdelméről és plasztikus beszédeiről is köz­ismert Vargha ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Felidézte a tíz évvel korábbi tüntetéseket, hangsúlyozva, hogy a tiltakozás okai és cél­jai lényegében változatlanok, majd viharos tetszést aratva megjelölte a felelősöket is, az MSZP vezetését. Aztán a duzzasztó tervét az egyiptomi piramisokhoz hasonlítva a „rettenetes étvágyú Duna­­szauruszról” adott érzékletes képet, majd - újabb éljenzést kiváltva - az ivóvizeket, a part menti városokat és végső soron a demokráciát fenyegető vízlépcső elleni összefogásra hívott fel. Meg­említette a tervnek a hazánk EU-csatlakozását fenyegető voltát (mérsékeltebb siker­rel), végül ismét érzelmi húrokat pengetve így zárta szavait: „legyen nekünk fon­tosabb a mi hazánk, mint a miniszterelnök háza”. Miközben a tömeg lassan szétszéledt, Vargha a mikro­fonon át plakátragasztásra vállalkozó önkénteseket to­borzott, majd bejelentette: március 14-én, a gázellenes vitanapon újra találkozunk... • Szilágyi A. János Tízezrek a Dunáért Pozsony tényekről és érzelmekről beszél - A külföldi lapok a tüntetés és a közelgő választás összefüggéseiről cikkeztek A szervezők ötvenezresre becsülték a tömeget FOTÓ: MÜLLER JUDIT KÜLFÖLD - BELFÖLD Magyar Hírlap 3 Kampánytéma vagy nosztalgia? „Segíts, Al Gore!” - írta szombaton a Reuter Lipták Béláról, az USA-ban élő környezetvé­delmi mérnökről, aki ilyen felirattal vonult fel a tüntetésen. Al Gore amerikai alelnök az ameri­kai környezetvédők egyik „védnöke”. Bécsi és német lapok inkább arról cikkeznek, hogy vajon kampánytéma lesz-e a gátügy, s hogy valós-e a probléma­­ vagy csak inkább a nosztalgia szellő­je lengi körül. „A szocialisták egyedül marad­tak” - állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Lipták szerint a magyar kormányt „belemani­pulálták" a gátépítésbe, és a nyugati üzletembe­rek kihasználják azokat, akiknek még kevés ta­pasztalatuk van a demokráciáról - írta a Reuter. A hírügynökség megírta, hogy a budapesti téren igen dühös emberek gyűltek össze, szidták a kormányfőt, és felirataikban meg is fogalmaz­ták: „Ma ti döntötök a Dunáról - holnap mi döntünk rólatok.” Világos üzenet a májusi vá­lasztások elé. „Reneszánszát éli a kommunista korszak gyű­lölt öröksége” - írta a bécsi Kurier, bár a lap úgy véli, hogy elkerülhetetlen lett volna a hágai diktá­tum, ha a két fél nem egyezik meg. A lap meg­jegyzi: „Nagymaros neve Magyarországon egy Dunaszaurusz fenyegető jelképe lett..." A frankfurti lap szerint a tüntetés egyik nagy kérdése: kampánytéma lesz-e a gátügy. Bár a kormánykoalíciónak jók a kilátásai, a liberális és konzervatív ellenzékiek most megszorongathat­ják a kormányt, két ügyben - a közbiztonság és a gát dolgában. „Azzal, hogy készek megépíteni magyar oldalon a vízlépcsőt, a szocialisták telje­sen magukra maradtak - ugyanúgy, mint a re­formkommunista időszak végén... a Horn vezet­te szocialisták számára rosszul kezdődött a vá­lasztási kampány” - írta a német lap. Az AP amerikai hírügynökség is azt latolgat­ta, bizonytalan, hogy a gátépítéssel szembeni ki­terjedt ellenállási mozgalom mennyire befolyá­solja Horn Gyula újraválasztásának esélyeit. „Példátlan ostobaság - idézett az AP egy tüntetőt -, hogy a kormány előbb lefektette Nagymaros­nál a vízlépcső alapjait, ugyanazon az áron lerom­bolta, most ugyanott új gátat akar építeni." Koszovó robbanás előtt • Folytatás az 1. oldalról A koszovói emberi jogi szer­vezetek vasárnap esti közle­ménye szerint több albán falu jelenleg is blokád alatt van, s bár már nem dörögnek a fegy­verek, a térségben továbbra is nagyon feszült a helyzet. Pris­­tinában több kisebb tüntetést is tartottak, a felvonulók azt követelték, hogy a nagyhatal­mak vessenek véget a koszo­vói albánok elleni erőszaknak. Külföldi diplomaták attól tartanak, hogy a Balkán leg­újabb puskaporos hordóját a legkisebb szikra is felrob­banthatja. A Beta nevű belg­rádi hírügynökség is úgy érte­sült, hogy Szerbiából folya­matosan érkezik az erősítés Koszovóba. A Koszovói Demokratikus Liga pristinai közleménye szerint a Szerbiából érkező rendőri erősítés mellett a szerb hatóságok vasárnapra virradóra elrendelték a Pristi­­nában elszállásolt szerb me­nekültek mozgósítását is. A szerb állam minden esz­közzel leszámol az egész Bal­kán békéjét fenyegető albán terroristákkal - jelentette be vasárnap Vojislav Zivkovics, a hatalmon lévő Szerbiai Szo­cialista Párt (SPS) koszovói szervezetének vezetője. Szlo­­bodan Milosevics jugoszláv elnök felszólította a koszovói albánokat, hogy ne ontsák vé­rüket a politikai profitvadá­szok, illetve külföldi mento­raik érdekében. Albánia vasárnap felszólí­totta a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, hogy vessen véget a koszovói albánok elle­ni terrornak és katonai erő­szaknak. Egyúttal a Nyugat segítségét kérte, hogy sikerül­jön megakadályozni a konf­liktus továbbterjedését. Az újabb feszültség alig egy héttel az után alakult ki, hogy Robert Gelbard ameri­kai megbízott látogatást tett a tartományban és megpróbálta rávenni a két közösség veze­tőit a tárgyalásokra. Gelbard a szerbeket és a magát Koszovói Felszabadító Hadseregnek nevező szélső­séges csoportot egyaránt el­ítélte: az amerikai diplomata szerint ez utóbbi egyértel­műen terrorista csoportosu­lás, amelyet maguknak az al­bánoknak is el kellene ítél­niük. Koszovó tartomány al­bán pártjai „össznépi tiltako­zásra”, egyórás békés tünte­tésre hívják mára híveiket a tartomány székvárosába, Pris­­tinába. [£□ © gj­anú ff w .§] a Winterthur Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár 1998. évi 1. közös közgyűlésére, valamint 1. megismételt közös közgyűlésére A Winterthur Nyugdíjpénztár (székhelye: 1068 Budapest, Benczúr utca 11.) igazgatótanácsa tisztelettel meghívja a pénztár tagjait, munkáltatói tagjait és támogatóit a pénztár soron következő közgyűléseire. A közgyűlések helyszíne: Hotel Benczúr, Budapest Terem, 1068 Budapest, Benczúr utca 35. A közgyűlések időpontja: közös közgyűlés: 1998. március 18. szerda, 16 óra; megismételt közös közgyűlés: 1998. április 2. csütörtök, 16 óra. A közös közgyűlés napirendjei: 1. Az igazgatótanács 1997. évről szóló beszámolójának elfogadása, és annak az 1997. évi éves beszámoló üzleti jelentéseként való jóváhagyása. 2. A pénztár könyvvizsgálója által hitelesített mérleg és eredménykimutatás elfogadása. A pénztár 1997. évi éves beszámolója kiegészítő mellékletének jóváhagyása. 3. A pénztári alapok átcsoportosítása. 4. A pénztár 1998. évi éves pénzügyi tervének elfogadása. 5. Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság új tagjainak megválasztása, díjazásuk megállapítása. 6. A magánnyugdíjpénztárra vonatkozó marketing- és pénztárszolgáltatásra irányuló megbízási szerződés jóváhagyása. 7. Egyebek. Megismételt közös közgyűlés napirendjei: 1. Az igazgatótanács 1997. évről szóló beszámolójának elfogadása, és annak az 1997. évi éves mérlegbeszámoló üzleti jelentéseként való jóváhagyása. 2. A pénztár könyvvizsgálója által hitelesített mérleg és eredménykimutatás elfogadása. A pénztár 1997. évi éves beszámolója kiegészítő mellékletének jóváhagyása. 3. A pénztári alapok átcsoportosítása. 4. A pénztár 1998. évi éves pénzügyi tervének elfogadása. 5. Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság új tagjainak megválasztása, díjazásuk megállapítása. 6. A magánnyugdíjpénztárra vonatkozó marketing- és pénztárszolgáltatásra irányuló megbízási szerződés jóváhagyása. 7. Egyebek. Amennyiben a közös közgyűlés az eredeti időpontban határozat­­képtelen, akkor a megismételt közös közgyűlésre 1998. március 31- én 16 órakor kerül sor az eredeti helyszínen, változatlan napirendi pontokkal. A közgyűlések napirendjén szereplő határozattervezetek 1998. március 12-én és 13-án, illetve 1998. március 27-én és 30-án tekint­hetők meg 14 és 18 óra között a pénztár székhelyén. A közgyűlésen szavazásra jogosult tagok szavazójegyeiket a köz­gyűlések időpontjait megelőzően 30 perccel vehetik át a közgyűlés helyszínén. Kérjük a tisztelt meghívottakat, hogy a közgyűlésre személyazonos­ságuk igazolására alkalmas okmányt (személyi igazolvány, útlevél) hozzanak magukkal. Tisztelettel: Winterthur Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár igazgatótanácsa MH 1802 Pozsonyban elégedettek A szlovák rádió és a televízió részletesen beszámolt a szombati budapesti, vízlép­cső elleni és melletti tünteté­sekről. A televízió riportere szerint a Reális Zöldek de­monstrációjával szemben ta­núsított érdektelenség nyil­ván azzal függ össze, hogy az alsó duzzasztó megépítését támogatók „a tények és szá­mok száraz nyelvén” beszél­tek, ellentétben a Duna Kör érzelmi megközelítésével. MH-Pozsony____________ A budapesti tüntetésekről beszámoló szlovák riporter hozzátette: a demonstrációk­nál lényegesebb fejlemény, hogy az SZDSZ küldött­­gyűlése a keretmegállapodás megvétózásával bízta meg minisztereit. . . A tárgyalóküldöttségek pénteki megállapodásának híréhez a televízió szomba­ton egy utcai „ankétot” is mellékelt, amelyben a meg­szólalók kivétel nélkül elége­dettségüket fejezték ki. Pe­ter Baco földművelési mi­niszter, küldöttségvezető egy tegnap délutáni televíziós vi­taműsorban a megállapodás­ról nyilatkozva nem kom­mentálta a legfrissebb bu­dapesti fejleményeket. El­mondta viszont, hogy a tár­gyalások azért voltak rendkí­vül bonyolultak, mert a hágai törvényszék azt mondta ki, hogy meg kell állapodni az eredeti szerződés céljainak teljesítéséről, de figyelembe véve az azóta bekövetkezett változásokat - fogalmazott Baco, hozzátéve, hogy a megegyezés a tárgyalások során több alkalommal is le­hetetlennek látszott. A szlovák fél Baco szerint a jogászok véleményének ha­tására igyekezett minden­képpen megállapodással zár­ni a tárgyalásokat: a jogi szakértők úgy látták, hogy a kérdés bonyolultsága miatt évtizedekig is húzódhatott volna a pereskedés, és a per­költségek akár a vízmű egész hasznát elvihették volna. •S. E. Fölényes SPD-győzelem • Folytatás az 1. oldalról Az alsó-szászországi szava­zást az őszi szövetségi parla­menti választások jegyében tartották, miután az SPD a hannoveri eredménytől tette függővé, hogy a párt elnöke, Oskar Lafontaine vagy az alsó-szászországi kormányfő, Gerhard Schröder lesz a párt kancellárjelöltje az országos választásokon. A győzelem láttán Franz Münterfering, az SPD ügyvezetője közölte: La­fontaine pártelnök az elnök­ség és a pártvezetőség mai ülésén Schrödert javasolja kancellárjelöltnek. Megfigye­lők rámutatnak, a szociál­demokraták esélyei ezzel jelentősen javulnak a szep­temberi választásokon. „Leg­merészebb álmaimban sem reméltem ilyen sikert”, jelen­tette ki az alsó-szászországi miniszterelnök vasárnapi saj­tóértekezletén. Schröder „a Kohl-korszak végeként” érté­kelte a győzelmet. A szo­ciáldemokrata-zöld kormány megalakulásának előjeleként értelmezték az eredményt a zöldek is. Kereszténydemok­rata és szabaddemokrata rész­ről annak tulajdonították az SPD előretörését, hogy a szo­ciáldemokratáknak sikerült a kancellárjelöltjeikről tartott népszavazássá alakítani a tar­tományi választásokat. Peter Hintze, a CDU főtitkára sze­rint Schröder jelölése nem vonja maga után, hogy a kor­mánykoalícióban megkérdő­jeleződne Kohl kancellár in­dulása az őszi választásokon. „Kohl nem a közvélemény­kutatásokban, hanem a vá­lasztásokon szokott győzni” - mondta Hintze. • Sasvári Attila Európai egyezmény a kisebbségi nyelvekért Egy hónap leforgása alatt két olyan dokumentum lépett életbe Európában, amely a kisebbségek védel­mét szolgálja. Az identitás­­tudat megőrzéséért kidolgo­zott keretegyezmény után tegnaptól a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája is nemzetközi jogi­lag kötelező érvényű doku­mentummá vált. A kisebbségi nyelvek chartáját az Európa Tanács egyik fóruma, az önkor­mányzatok konferenciája kezdeményezte még 1980- ban. A dokumentumot hat évvel ezelőtt nyitották meg aláírásra, az ET negyven tag­állama közül eddig tizen­nyolc csatlakozott hozzá, hét ország (köztük Magyaror­szág) már ratifikálta is. A határon túl élő magyar­ság jogvédelme szempontjá­ból fontos, hogy a környező országok közül Ausztria, Románia, Szlovénia és Uk­rajna aláírta, Horvátország már ratifikálta a dokumen­tumot. A szlovák kormány 1995-ben a nyelvtörvény el­fogadása után ígéretet tett arra, hogy megalkotja a ki­sebbségi nyelvtörvényt, il­letve csatlakozik a nyelvi chartához. A tegnap életbe lépett do­kumentum szerint a regioná­lis vagy kisebbségi nyelvek magánéleti és közéleti gya­korlása elidegeníthetetlen jog, ám az egyezmény nem fogalmaz meg sem egyé­ni, sem kollektív jogokat, derül ki a Határon Túli Ma­gyarok Hivatalának tájékoz­tatójából. A védelem az állam egy adott területén hagyományo­san beszélt nyelvekre vonat­kozik, amelyek nincsenek hi­vatalos használatban. A csat­lakozó országoknak el kell ismerniük területükön az említett nyelvek létezését, tiszteletben kell tartaniuk a nyelv földrajzi körzetét, hogy a közigazgatási felosz­tás ne akadályozza a nyelv használatát. A charta konkrét intézke­déseket is felsorol az oktatás­ban, az igazságszolgáltatás­ban, a tömegtájékoztatásban, a kultúrában, a gazdasági és társadalmi életben. Az álla­moknak az összesen 98 ren­delkezésből legalább 35 telje­sítésére kötelezettséget kell vállalniuk. A rendelkezések végre­hajtását az Európa Tanács miniszteri bizottsága felügye­li. Az államok egy éven belül, majd háromévente jelentés­ben számolnak be vállalásaik teljesítéséről. • N. M. E. Rendelési csúcs Konjunktúrát ígér a felmérés A Kopint-Datorg Rt. leg­utóbbi konjunktúratesztjé­nek általánosítható követ­keztetése, hogy a megkérde­zett építő-, feldolgozóipari és kiskereskedelmi cégek me­nedzserei javuló gazdálkodá­si mutatókat várnak 1998 el­ső félévében. A Kopint-Datorg tavaly év végén 1100 feldolgozóipa­ri, 650 építőipari és 670 kiske­reskedelmi céget kért fel, hogy töltse ki a társaság ne­gyedéves konjunktúrateszt­jét. Választ a megkérdezett ágazatok sorrendjében a cé­gek 34, 19 és 18 százalé­ka adott. 1998 januárjában a vállal­kozások pénzügyi és reál­­folyamatait együtt kifejező konjunktúra-barométer a szokásos szezonális romlást mutatja, de az egy évvel ez­előtti helyzethez képest szá­mottevően javult. A feldolgozóipari megkér­dezésből kitűnik, hogy a me­nedzserek az exportpiaci ér­tékesítések határozott javu­lását várják az első félévben. A cégek rendelésállomány­szintje kedvezőbb, mint ne­gyedéve volt, és az összes rendelésállományra vonatko­zó januári arányok tíz éve a legkedvezőbbek. Az építőipari ágazat cégei további dinamikus növeke­dést jeleznek, ami alapján nemcsak a konjunktúra fenn­maradása, hanem erősödése is várható. A kiskereskedelem folya­matait szondázó kérdésekre adott válaszokból a Kopint- Datorg azt a következtetést vonja le, hogy a forgalom bő­vítését mind kevésbé akadá­lyozza a kereslet hiánya. Az áremelési hajrá 1997-ben sem maradt el, s az első negyedévre adott előrejelzés is további áremelkedéseket vetít előre. • Se. L

Next