Magyar Hírlap, 1998. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-19 / 142. szám

4 Magyar Hírlap Megalakult az új Országgyűlés Orbán Viktort hivatalosan is felkérték a kormányalakításra - Megválasztották a parlament tisztségviselőit • Folytatás az 1. oldalról Az Országgyűlés titkos sza­vazással választotta meg tisztségviselőit. A képviselők 334 igen szavazattal, 36 elle­nében Áder Jánost, a Fidesz- Magyar Polgári Párt alelnö­­két választották meg a parla­ment új elnökévé. Az Or­szággyűlés új alelnöke Szili Katalin szocialista, Gyimóthy Géza kisgazda és Wekler Fe­renc szabad demokrata kép­viselő lett. Döntött a Ház a tíz jegyző személyéről is. Az előzetes megállapodás sze­rint a Fidesz-MPP, az MSZP, az MDF és az SZDSZ két­­két, az FKGP és a MIÉP pe­dig egy-egy képviselőjét je­lölhette jegyzőnek. A frak­ciók ajánlásai alapján az Or­szággyűlés Szabó Erikát és Vidoven Árpádot (Fidesz- MPP), Juhászné Lévai Ka­talint és Kocsi Lászlót (MSZP), Világosi Gábort és Mádai Pétert (SZDSZ), He­rényi Károlyt és Németh Zsoltot (MDF), valamint - a legkevesebb ellenszavazattal - Molnár Róbertet (FKGP) és Kapronczi Mihályt (MI­­ÉP) választotta jegyzővé. Az elnök és a három alelnök megválasztásával véglegessé vált a házbizottság névsora is. Ebben Áder János, Szili Ka­talin, Gyimóthy Géza és Wekler Ferenc mellett a hat frakcióvezető: Szájer József (Fidesz-MPP), Kovács Lász­ló (MSZP), Kuncze Gábor (SZDSZ), Balsai István (MDF), Torgyán József (FKGP) és Csurka István (MIÉP) vesz részt. Az ülés vezetését a házbizottság név­sorának ismertetése után az új elnök vette át. Válasz a jövő kihívásaira Áder János köszöntő beszé­dében hangsúlyozta: a most megalakult Országgyűlést az őszinteségnek, a becsületes­ségnek és a hozzáértésnek kell jellemezni. - Az új ma­gyar demokrácia eredményei és kudarcai is közösek. Mi meg akarjuk őrizni az ered­ményeinket és okulni aka­runk a kudarcokból - foly­tatta. A házelnök úgy fogal­mazott: nem az a dolgunk, hogy ítéletet mondjunk a múltról, az a feladatunk, hogy a jövő kihívásaira a je­lenben találjuk meg a megfe­lelő válaszokat. Áder szerint a törvényhozásnak a polgá­rokért, a családokért és a nemzetért való tenni akarás házának kell lennie. Az Or­szággyűlésnek - szavai sze­rint - szellemi otthont kell nyújtania a polgárok életét jobbító kezdeményezések­nek. Ki kell teljesítenie a sza­badság és a polgári demokrá­cia intézményeit, meg kell te­remtenie a tisztes polgári lét törvényi, szellemi és erkölcsi feltételeit. Áder János meg­köszönte az Országgyűlés eddigi vezetőinek munkáját és külön is méltatta Gál Zol­tán leköszönő házelnök tevé­kenységét. Áder János szavai után az 1990 és '94-ben kialakult ha­gyományoknak megfelelően a távozó Horn Gyula minisz­terelnök összegezte kormá­nya tevékenységét. A távozó kormány eredményei A leköszönő kabinet mun­káját értékelve hangsúlyoz­ta: a kormány minden fontos döntésében a nemzet érde­keit tartotta szem előtt. Úgy vélte, hogy az alapvető célo­kat tekintve nem volt lénye­gi különbség az előző és a mostani távozó kormányzat között. Kormánya legfonto­sabb eredményei közül a mi­niszterelnök egyebek mel­lett a gazdasági stabilizációs program beindítását, az en­nek következtében javuló pénzügyi helyzet megterem­tését, az iparszerkezet átala­kítását, a nemzeti agrárprog­ram elkészítését, valamint a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való integráció elő­segítését emelte ki. Kiemel­te, hogy Magyarországon több évre megalapozódott az erőteljes gazdasági növe­kedés. A kormányzat legsú­lyosabb dilemmájának ne­vezte, hogy egyszerre kellett „a gazdaságot rendbe tenni és a lakosság emberhez mél­tó életfeltételeit biztosítani”. - Tény, hogy a gazdaság át­alakítása közben nem lehet általános jólétet teremteni - tette hozzá. A hibákról szól­va gyengének ítélte meg az ország közbiztonságát. Úgy vélte, hazánkban egyelőre nem lehet elég szigorú egyetlen intézkedés sem, amely a bűnözési hullám visszaszorítására irányul. Beszéde végén Horn Gyula bejelentette: az új parlament megalakulásával megszűnt az általa vezetett kormány megbízatása. A szocialista politikus egyúttal közölte: a kabinet hivatalban marad és korlátozott jogkörrel műkö­dik az új kormány megala­kulásáig. - Biztosíthatom a Tisztelt Házat, a magunk ré­széről minden tőlünk tel­hetőt megteszünk, hogy a kormányváltás zökkenő­­mentes legyen - hangsúlyoz­ta Horn Gyula. A távozó kormányfő felszólalása után Göncz Árpád köztársasági elnök bejelentette, hogy az új kormány megalakítására Orbán Viktort, a Fidesz-Ma­­gyar Polgári Párt képviselő­jét kéri fel. Az ezredforduló Magyarországáért A kijelölt miniszterelnök felszólalásában úgy fogalma­zott: az új kormány mind­nyájunk kormánya lesz. Mint mondta: az ezredfordu­ló Magyarországának olyan kormányra van szüksége, amely képes határozott vála­szokat adni a jövő kérdései­re. Olyan kormányra, amely képes eleget tenni a XXI. század kihívásainak. Amely alkalmas arra, hogy segítsé­gével felépíthessük a polgá­rok Magyarországát. Azt az országot, ahol mindenki szá­mára megnyílik a lehetőség, hogy képességei, tudása és szorgalma révén szabadság­ban és jólétben élhessen. Végül bejelentette: ígéreté­hez híven a lehető legrövi­debb időn belül bemutatja a T. Háznak a polgári erők kormányát. A kijelölt mi­niszterelnök beszéde után a házelnök berekesztette az ülést, egyúttal a T. Ház következő ülését június 25- ére, jövő hét csütörtökre összehívta. • Velancsics Béla Esküt tesznek az új képviselők FOTÓ: HABIK CSABA Előkészítették Szili jelölését Lapunk úgy értesült, hogy az MSZP-ben a döntést megelőzően találkozókat szerveztek annak érdekében, hogy a hétközepi jelölésen Szili Katalin kapjon támogatást a házalelnöki tisztségre Gál Zoltán ellenében. Ez meglepetést okozott mind a frakcióvezetésnek, mind az érintettnek. Mint azt lapunk már tegnap megírta, a szo­cialista frakció ülésének kezdetéig Gál volt az egyetlen jelölt, de Schalkhammer Antal képvi­selő javaslatára Szilire is voksolhattak a hon­atyák. Schalkhammer Antal elmondta, hogy azért javasolta Szilit, mert szerinte jobb, ha több jelölt közül választhatnak a képviselők. Úgy vé­li: Szili magában hordozza a vidék tisztességét, tevékenysége sok képviselő szimpátiáját nyerte el. Információnk szerint a szavazás, illetve a je­lölés hátterében Budapest-vidék ellentét is áll. Hozzáfűzte: sokkal több vidéki képviselőt látna szívesen a párt vezető testületeiben. Azt az érte­sülésünket is cáfolta, hogy Szili jelölése előtt háttéregyeztetések folytak, csupán néhány hon­atyával egyeztetett. Sértődés nélkül vette tudomásul, ám tagad­hatatlanul meglepte a döntés Gál Zoltánt. A tá­vozó házelnök reményét fejezte ki aziránt, hogy a szocialista párton belüli megújulás ezentúl nyitr politikai vitában zajlik majd. Schalkham­­merrel ellentétben úgy vélte, volt tudatos egyez­tetés és nyilván felvetődtek a főváros-vidék el­lentét jelei is, de ezt szerencsétlennek tartaná. Szili Katalin szintén nem értett egyet azzal, hogy a szavazás végeredményét háttéregyezte­tések előzték meg. Egy demokratikusan műkö­dő pártban természetes a többes jelölés, s mivel az MSZP meghirdette a fiatalítást, a szavazás végeredményén nincs semmi csodálkoznivaló. A főváros-vidék ellentétről Szili úgy véleke­dett: nem biztos, hogy ez állt az ügy hátterében. Szili leszögezte: az MSZP-nek túl kellett lépnie azon, hogy kizárólag paktumok érvényesülje­nek a párton belül. Kovács László lapunknak el­mondta: egyik szeme sír, a másik nevet. Sajnál­ja, hogy Gál Zoltánt nem jelölték alelnöknek, mert az szerinte megérdemelte volna, tapaszta­lata és felkészültsége miatt. Ám örül annak, hogy Szil Katalin személyében egy jól felké­szült képviselő került az alelnöki posztra. Ko­vács számára megmagyarázhatatlan az, hogy a frakció jelölte az exállamtitkár asszonyt, hiszen a konzultációk során egyáltalán nem vetődött fel a neve. Kovács kérdésünkre elmondta, hogy nem szeretné, ha ez a helyzet veszélyeztetné az MSZP-frakció egységét. Horn Gyula, az MSZP elnöke tegnap reggel a Nap-kelte című tévéműsorban úgy nyilatko­zott: Gál Zoltánnak nagyon komoly érdemei vannak abban, hogy az MSZP 1990 után komoly társadalmi befolyásra tudott szert tenni. Szerinte az, hogy most Gál helyett fiatalabbat választott a frakció, nem változtatja meg a távozó házelnök szerepének jelentőségét és a vele kapcsolatos véleményeket. Biztos vagyok abban, hogy a képviselőcsoport talál megfelelő szerepet Gál Zoltán számára - fogalmazott Horn, D. B.G. BELFÖLD Fenntartásokkal várják a tábornok-minisztert a Belügyminisztériumban Háttérbe szorulhat a civil igazgatás Pintér Sándor egykori országos főkapitány belügyminiszteri kinevezésével a rendőrség kétközpontú irányítását várhatóan felszámolják, valószínűleg megszűnnek a tárca és az ORFK szervezetében és a hatáskörökben mutatkozó párhuzamos­ságok. A minisztérium rendvédelmi apparátusát megerősítik, az ORFK jogosítványait pedig alaposan megnyirbálják - véli egy lapunknak nyilatkozó szakértő. Többen ezt a lépését úgy értékelik, hogy a civil igazgatás háttérbe szorul, s a BM ismét rendőrminisztériummá válik. A BM dolga egyebek mellett a rendőrség hatékony működéséhez szükséges jogszabályi kör­nyezet biztosítása, a rendvédelmi szervek általános feladatai­nak meghatározása, külső kontrollja, a pénzügyi források elő­teremtése - emelte ki e vélekedések kapcsán Szikinger István alkotmányjogász. A Belügyminisztérium és a rendőrség közötti kapcsolatot mindenképpen szorosabbra kell fűzni, ez feltétele a kor­mányzati felelősség érvényesí­tésének - mondta már koráb­ban lapunknak Boross Péter, az MDF alelnöke, volt kormányfő és belügyminiszter. Az ORFK elkülönültsége és a rendőrség túlzott önállóság miatt kevésbé érvényesülhetett ugyanis a va­lódi kormányzati felelősség, s ezzel együtt a kormány rendé­szeti politikája. A Fidesz-MPP elnöke úgy nyilatkozott, hogy az országos főkapitány lehetne akár a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára is, ez azonban Boross szerint az euró­pai gyakorlattól eltérő megol­dás, így felvet bizonyos harmo­nizációs kérdéseket is. Mind­azonáltal maga ezt a lehetősé­get sem veti el. Megmaradt a centralizáltság Egyébként Boross szerint a rendőrség szerencséje, hogy egységes, centralizált, szigo­rúan hierarchizált szervezet maradt, szemben több nyugati állammal, ahol a liberális kor­mányok korábban területileg széttagolt struktúrát hagytak maguk mögött. Mégis kérdé­ses, hogy a magyar rendőrség ma valóban egységes szerve­zetként működik-e. Bizonyos szervek egymás mellé rende­lésével ugyanis olyan tagolt struktúra alakult ki, amely el­lentétes a centralizált irányítá­si modellel. Minden kormánynak jár a száz nap türelmi idő, így a Te­lepülési Önkormányzatok Or­szágos Szövetségének főtitká­ra most csupán reményeit fo­galmazta meg. Köllner Ferenc kérdésünkre elmondta: bízik benne, hogy a helyi igazgatá­sért, annak koordinációjáért felelős Belügyminisztérium egy tábornok miniszter kine­vezését követően is alapve­tően civil tárca marad. A csak­nem 3200 önkormányzat nem elkülönült szervezet, hanem maga a társadalom, maga az ország, így a polgárok elemi érdeke is, hogy a civil szféra, ezen belül a demokratikus tár­sadalom alapintézményeinek tekinthető helyhatóságok ne szoruljanak háttérbe, akkor sem, ha a kormányzatnak a közbiztonsággal kapcsolatos fokozott felelősségérzete okán volt rendőr vezeti majd a belügyi tárcát. Alapvető feladatok A Belügyminisztérium mai struktúrája a rendszerválto­zást követően alakult ki, s a tárca és az ORFK közötti in­tézményes kapcsolatrendszer elveit is akkor fektették le - emelte ki Szikinger István al­kotmányjogász, a Colpi Al­kotmány- és Jogpolitikai Inté­zet munkatársa. Ő 1990-91- ben a a BM munkatársaként az ORFK-n szolgáló Felkai Lászlóval - aki ma a köz­­igazgatási államtitkári poszt egyik lehetséges várományosa - folytatott szakértői szintű egyeztetéseket arról, hogy melyek a tárca, s melyek az ORFK alapvető feladatai. E szerint a BM dolga egyebek mellett a rendőrség hatékony működéséhez szükséges jog­szabályi környezet biztosítása, a rendvédelmi szervek általá­nos feladatainak meghatáro­zása, a pénzügyi források elő­teremtése, a rendőrségi-köz­biztonsági politika kialakítása, a rendvédelmi szervek külső kontrollja. Ezzel szemben az ORFK kizárólag végrehajtó szervezet lehet, amelynek fel­adata elsősorban a rendőri szervek tevékenységének koordinálása és szakmai ellen­őrzése. Ezeket az alapelveket vezetői szinten is elfogadták. A tárca és az ORFK külön­böző funkcióit azonban 1990 óta nem sikerült pontosan el­határolni, s ezért a miniszteri felelősség határai is tisztázat­lanok. Részben a miniszté­rium és a rendőrség közötti vi­szony rendezetlensége veze­tett oda, hogy helyettese rend­védelmi államtitkárok sora bi­zonyult alkalmatlannak. Egy volt rendőr tábornok belügy­miniszteri kinevezése e tekin­tetben alapvető változást hoz­hat, de hogy ez milyen hatás­sal lehet a tárca és az ORFK viszonyára, azt az alkotmány­jogász szerint egyelőre kocká­zatos lenne megjövendölni. Az viszont kétségtelen, hogy Pintér Sándor kinevezé­sének híre szakmai körökben legalábbis meglepetést keltett. Orbán Viktornak az a kijelen­tése pedig, miszerint a közbiz­tonság helyzetének alakulása csupán elhatározás kérdése, kifejezetten veszélyes és káros következményekkel fenyeget. Szikinger mindazonáltal bízik benne, hogy a jövendő belügy­miniszter szakít azzal az el­képzeléssel, amely szerint a hagyományos rendőri eszkö­zök alkalmazásának kiterjesz­tésével, illetve a létszám és a technikai eszközök fejleszté­sével a bűnügyi helyzet lénye­gesen javítható lenne. A ren­delkezésre álló mintegy har­mincezer hivatásos ugyanis a holland Team Consult 1990- 91-ben végzett vizsgálatai sze­rint elegendő, míg a tízezernyi közalkalmazott már túl sok is (a rendőrség átvilágítását vég­ző tanácsadó cég szerint e lét­számot 2000-re kellett volna elérni, figyelemmel a bűncse­lekmények alakulására is, amelyet meglehetős pontos­sággal prognosztizáltak). Ma tehát nem a rendőr ke­vés, s elsősorban nem is a pénz hiányzik, hanem az informá­ció - áhította az alkotmányjo­gász. A további mennyiségi növekedés helyett - vélemé­nye szerint - meg kellene fon­tolni a helyi polgárokkal szo­ros kapcsolatban álló közössé­gi rendőrség kialakításának le­hetőségeit. A szakértő foko­zott jelentőséget tulajdonít a külső kontrollnak is, miután a politikai támadások erősödése várható. Éppen ezért el kelle­ne kerülni, hogy a belügymi­niszter konkrét ügyekbe is be­avatkozzék, a látszatát is ke­rülve a pártpolitikai célú in­tézkedéseknek. Önkormányzati rendőrség A rendvédelmi irányítás haté­konyságának javítására két út kínálkozik. Az egyik megol­dás a közbiztonsági rendőrség decentralizálása és az önkor­mányzatok alá rendelése, ezt azonban ma senki nem kíván­ja - mondta Finszter Géza, a Rendészeti Kutatóintézet munkatársa, a Boross Péter vezette minisztérium volt fő­osztályvezetője. A másik lehe­tőség a rendőrség kétközpon­tú irányításának felszámolása: a tárca és az ORFK szerveze­tében és a hatáskörökben mu­tatkozó párhuzamosságokat meg kell szüntetni. Ez a gya­korlatban azt jelentené, hogy miközben a minisztérium rendvédelmi apparátusát megerősítik, az ORFK jogo­sítványait alaposan megnyir­bálják. Pintér Sándor egykori rendőrként képes lehet arra, hogy a személyes érdekeket is sértő lépéseket megtegye. Ami pedig a minisztériumnak a civil igazgatással kapcsolatos feladatait illeti, munkameg­osztás kérdése, hogy az önkor­mányzatokkal, a közszolgálat­tal, a menekültüggyel vagy az állampolgársággal kapcsola­tos feladatokat is megfelelő színvonalon lássák el. Ha a belügyminiszter-jelölt a civil tárcát alapvetően rend­védelmi minisztériummá ala­kítja, az kockázatos vállalko­zás lesz - állította egy magát megnevezni nem kívánó egy­kori BM vezető. Kérdéses, hogy többek között az integrá­ciós folyamatokhoz is nélkü­lözhetetlen jogállami gondol­kodás mennyire válhat ural­kodóvá, s milyen következmé­nyekkel járhat a civil igazgatás háttérbe szorulása. Nem kö­zömbös, hogy mi történik a közszolgálat terén, és sikerül­­t a politikai szférát és a szak­­apparátust egymástól szétvá­lasztani. Egyébként a közigaz­gatásban dolgozók egy része tartósan alacsony színvonalon teljesít, ezért az apparátus megújítása indokolt lehet. Ám ha a részben már jelzett sze­mélycserék csak annyit jelen­tenek, hogy a rosszul felké­szült és ezért frusztrált hivatal­nokok helyett közigazgatási tapasztalatokkal alig rendel­kező, s így ugyancsak fruszt­rált akarnokok jönnek, szá­mottevő változásra nem lehet számítani. A tárca illetékesei Pintér Sándor várható kinevezése kapcsán nem kívántak nyilat­kozni, annyi azonban kétség­telen: bizonyos aggodalommal várják az új belügyminisztert. Van olyan vezető, aki nem tit­kolja, hogy távozni készül, mások az első konkrét lépése­ket várják. Néhányan egyéb­ként máris úgy vélekednek, hogy egy volt tábornok kine­vezése az elmúlt nyolc eszten­dő törekvéseinek és eredmé­nyeinek semmibe vételét je­lenti - a döntés a civil igazga­tásnak adott hatalmas pofon­­, s attól tartanak: ismét egy rendőr-minisztériumban fog­nak majd dolgozni. • L. K. • • Összeférhetetlen honatyák Az új parlament tegnapi alakuló ülésén derült ki, hogy négy képviselőt jelenleg is érint az összeférhetetlenségi törvény, s ennek megszüntetéséig nem rendelkezhetnek szavazati jo­gukkal. Eszerint Bóka István (Fidesz), Hörcsik Richárd (aki eredetileg az MDF színeiben lett honatya, de átült a Fidesz­­frakcióba), Lentner Csaba (MIÉP), valamint Weszelovszky Zoltán (Fidesz) harminc napon belül dönthet, hogy az or­szággyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény rendelke­zései alapján megszünteti-e az összeférhetetlenséget vagy le­mond mandátumáról. Csurka István, a MIÉP frakcióveze­tője az eset kapcsán felhívta a figyelmet: csakis admi­nisztrációs hiba miatt hangozhatott el az új Országgyű­lés alakuló ülésén, hogy összeférhetetlenség áll fenn a MIÉP-es Lentner Csaba esetében, aki a nap folyamán már benyújtotta az ennek megszüntetését igazoló doku­mentumokat. A törvény szerint országgyűlési képviselő egyebek mel­lett nem lehet tagja országos vagy körzeti média vezetőtes­­tületeinek. Nem vállalhat vezető funkciót állami tulajdonú cég, közüzemi társaság, tröszt, illetve tröszti vállalatnál. Ez a szabály vonatkozik azokra a társaságokra is, amelyekben az állami tulajdon meghaladja a szavazati jogok tíz százalékát. A törvény külön kitér a koncessziós társaságokra. Ennek értelmében a képviselőség ideje alatt és a mandátum meg­szűnéstől számított két évig a honatyák nem tölthetnek be ilyen cégnél vezető tisztséget. S. F. I. 1998. JÚNIUS 19., PÉNTEK Az MSZP új javaslata Az MSZP-frakció nem írja alá a bizottsági helyek és tisztségek elosztásáról szóló ötpárti megállapodást, hanem új javaslatot terjeszt elő a ma folytatódó egyeztetésen. Az alakuló ülés után tartott sajtótájékoztatón Kovács László frakcióvezető elmond­ta: az egyezségben foglaltak nem felelnek meg a mandátumará­nyosság elvének, nem tükrözik a választópolgárok akaratát. Sértik a szokásjogot, a Házszabály előírásait és az Alkotmány­­bíróság állásfoglalását is. Kovács kitért arra, hogy az elfogad­ható javaslatok amiatt buknak el, mert a Fidesz mandátumará­nyánál nagyobb képviseletet ígért a kisgazdáknak. Az MSZP frakcióülésén információnk szerint szóba került: az Alkotmánybíróságnak a MIÉP frakcióalakítását kimondó határozata szerint aggályos, ha az ötszázalékos küszöböt el nem ért más pártok alakítanak képviselőcsoportot az Ország­­gyűlésben. Egyes értelmezések szerint az alkotmánybírósági döntésből fakadó házszabály-módosításig az MDF-nek, amely jóval az öt százalék alatt szerepelt a választáson, nem lehet frakciója. Voltak képviselők, akik azt javasolták, hogy az Al­kotmánybíróságtól kérjen értelmezést az ügyben az MSZP- frakció. Kovács László az ezzel kapcsolatos kérdésre azt vála­szolta: kizárni nem lehet, hogy az Alkotmánybírósághoz for­dulnak, de erről döntés nem született. A ma ismertetendő szocialista javaslat - a frakcióvezető tá­jékoztatása szerint - biztosítja az MSZP egyharmados képvise­letét a bizottságokban, kielégíti a koalíció igényét a stabil kor­mánytöbbségre vonatkozóan és lehetővé teszi, hogy a Fidesz­nek az MSZP-nél minimum eggyel több képviselője legyen a testületekben. Kitér az előterjesztés a tisztségek átcsoportosítá­sára is: a szocialisták nem több posztot akarnak, hanem „elcse­rélnék” bizonyos tisztségeiket, elnökit esetleg akár alelnöki megbízatására is, számukra fontosabb bizottságban. Az MSZP javaslata néggyel növelné az összesen 466 bizottsági hely szá­mát, és a testületeket hárommal osztható létszámúvá alakítaná. A demokrácia fontos ismérve, hogy a többség hogyan viszo­nyul a kisebbséghez - fogalmazott Kovács, aki elfogadhatatlan­nak nevezte a konszenzusos megállapodás hagyományának megtörését. Utalt arra, hogy az új kormánypártok erejükkel visszaélve akarják érvényesíteni akaratukat. Az újonnan megválasztott házelnök, Áder János sajtótájé­koztatóján elmondta: pénteken folytatódik és valószínűleg be is fejeződik a bizottsági helyek elosztásáról folyó hatpárti egyeztetés. Áder elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP a töb­bi párt számára is elfogadható javaslattal áll elő, s így végül a szocialisták is csatlakoznak az egyelőre csak öt frakció által alá­írt megállapodáshoz. Ha nem, akkor az ötpárti egyezségnek megfelelően alakulhatnak meg a bizottságok. Az egyezkedés elhúzódása tehát nem befolyásolja a kormány megalakulását. Intő a kisgazdajelölteknek Minimális a különbség a két párt koalíciós szerződésterve­zete között, ezért a megállapo­dás aláírására már a jövő hét elején sor kerülhet - nyilat­kozta lapunknak Torgyán Jó­zsef, az FKGP elnöke. A föld­művelésügyi és vidékfejleszté­si miniszteri poszt várományo­sa közölte: a hét végén a kis­gazda miniszterjelöltek vég­legesítik elképzeléseiket. A koalíciós kormány július 10- ére alakulhat meg - véleke­dett a pártelnök. Az előzetes híreknek megfelelően a kis­gazdák Homoki Jánost jelölik a honvédelmi tárca politikai államtitkári posztjára, erre a tisztségre a környezetvédel­mi minisztériumban Kávássy Sándor a jelölt. Értesülésünk szerint Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök fenntartással fogadta a Független Kisgazda­­párt két államtitkárjelöltjét, ám nem vétózta meg az FKGP javaslatát. Információnk sze­rint Orbán figyelmeztette Tor­­gyánt, hogy mindkét jelölt vál­toztasson eddigi stílusán. Több a bizonytalanság a fi­deszes államtitkárok személyé­vel kapcsolatban. Informá­ciónk szerint a BM-ben Pintér Sándor miniszter politikai ál­lamtitkára Perlaki Jenő XX. kerületi polgármester lehet. A gazdasági minisztériumban az iparpolitikát Latorcai János irányítaná majd államtitkár­ként. A kulturális tárca poli­tikai államtitkári posztjának várományosa Várhegyi Attila szolnoki polgármester. Meg­tudtuk: a párt országos elnök­sége ma délelőtt értékeli a koa­líciós megállapodást. Polgári divat a T. Házban Az Országház ritkán lát annyi képviselőt, mint az alakuló üléseken. Sajtómunkást is, aligha­nem. Az egymástól jól megkülönböztethető két csoport közötti különbséget elsősorban a hely­ismeret nagysága és az elfogódottság kicsiny­sége adta. Már a kora hajnali órákban - lehetett vagy fél tíz is talán - csoportok közelítettek a Parla­ment felé. Kissé megállt az élet a metró bejára­tánál: fekete, sújtásos men­ték közeledtek. A járókelők közül többen felismerni vél­ték a MIÉP frakcióját. Töb­ben virágot ragadtak. Ma­gyar embert a parlamentbe, s annak kezébe magyar vi­rágot! De nem a pártvezér és csapata lába elé hajítot­ták, nem. Inkább a kezükbe nyomták, majd, amikor a kordon végképp szétválasz­totta a népet és az ő válasz­tottjait, többen eldudorász­­ták a himnuszt is. A nagy pillanatok csu­pán ezzel kezdődtek tegnap. Az új, a polgári éra a sajtót a megérdemelt földszinti helyéről a szintén megérdemelt szuterénba, vélhetően rögtön a mosókonyha mellé száműzte. Viszont legalább ellátta a skriblereket óriási kivetítővel is, amelyen tökéletesen nyomon lehetett követ­ni, hogyan is áll éppen a focivébé. A legtöbben természetesen a büfé tájékán sokasodtak. Fogyott a virsli, tizenegy táján már a sör is, igazi majálishangulat uralkodott, még Schmuck Andor, a Xénia-láz Egyesület alapí­tóelnöke is be-bekapott valamit olykor. A bü­féshölgyek a régiek, akárcsak a teremőr urak is - és nyilván el kell majd telnie még egy pár év­nek ahhoz, hogy a személyzet megtanulja az új összetételű parlament minden titkos kis kí­vánságát. Új összetétel ide vagy oda, az öltözködés alapján már most kristálytisztán kiviláglik, me­lyik frakciónak mennyire kényes az ízlése. A miépesek méregdrága - na jó, tán kölcsön­zött - Bocskai-viseletéről már esett szó, jól me­hetett ezen a nyárelőn a szabóknak, a kölcsön­zőknek. De, amint azt doktor Bognár alelnök­­től megtudhatni, a párt nem minden hétköz­napon öltözik úgy, mint egy református gyüle­kezet a zsinati napokon. A szocialisták hozták a formát, még ha el­lenzékben is. Horn Gyula pártelnök és ex­­miniszterelnök zakójához némiképp rosszul szabott volt kényszeredett mosolya, amellyel a fi­­deszes korelnök Varga László újabb rendszerváltó szavait kísérte, viszont a leköszönő beszédbeli só­hajai mindent feledtettek aznapra az új kormánypár­tokkal. A kisgazdák az ünnepi alkalomra javarészt poca­kot viseltek, s igen sok képviselőjük nemigen volt tisztában azzal, merre is le­het most a férfivécé, vagy a frakcióiroda. Kérlek alás­­san, most jobbra vagy balra? - így szólt a köl­tői kérdés, de végtére a Parlamentben akár körbe is lehet járni. A Fidesz az ünnepi fekete-fehér kombiná­ciót választotta - kivételt természetesen a höl­gyek képeztek -, de hát miért is kellene min­den rendszerváltáshoz rövidnadrágot húzni. A szabaddemokratákat az égegyadta vilá­gon semmiről nem lehetett felismerni. Tán ez a tömegmegmaradás törvényének folyomá­nya. Ebben némiképp különbség mutatko­zott az MDF kormányra jutó viseletéhez ké­pest, bár utóbbiakat is jobbára onnan lehetett detektálni, hogy a Fidesz mellett ülnek. Horn elbúcsúzó, és Orbán beköszönő be­szédével aztán vége is volt a báli szezonnak: mostantól nyilván nem az ünnepi aktushoz öltött viselettől lesz hangos a napisajtó. Mint ahogy most sem attól az. NÉMETH ILDIKÓ KATALIN - TÖRÖK MÓNIKA Új összetétel ide vagy oda, az öltözködés alapján már most kristálytisztán kiviláglik, melyik frakciónak mennyire kényes az ízlése.

Next