Magyar Hírlap, 1998. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-27 / 174. szám

8 Magyar Hírlap VILLANÓFÉNYBEN Beszámoló a magyar intézetekről (MH) A hét elején megbeszélésen vesznek részt a külföldön működő magyar kulturális intézmények vezetői, s találkoznak a kultusztárca új vezetőivel. Hétfőn a Néprajzi Múzeum dísz­termében plenáris ülés keretében tanácskoznak, itt beszédet mond Hámori József, Pokorni Zoltán, Martonyi János és Glatz Ferenc. Kedden, szerdán az egyes intézmények vezetői számol­nak be munkájukról. Zempléni Művészeti Napok (MH) Augusztus 21-én kezdődik és kilenc napon át tart a ke­let-magyarországi régió egyik legjelentősebb kulturális feszti­válja, a Zempléni Művészeti Napok, amelyet idén is az Anten­na Hungária Rt. és a Nemzeti Kulturális Alap támogat. Sáros­patak mellett Monokon, Tokajban, Sátoraljaújhelyen, Kassán, Tarcalon, Bodrogkeresztúron, Hollóházán, Golopon, Szeren­csen, Karcsán, Fü­zérradványban, Tolcsván, Tállyán és Pácin­ban is tartanak koncerteket, színházi előadásokat, kiállításo­kat. A hangversenyeken közreműködik többek között a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Bogányi Gergely zongoraművész, To­­kody Ilona operaénekes, az Auer Vonósnégyes, a Concordia Fúvósötös, a Debreceni Kodály Kórus, a veszprémi Mendels­sohn Kamarazenekar, a Szlovák Kamarazenekar, Szakály Ág­nes és Farkas Rózsa cimbalomművész. A Zempléni Művészeti Napok igazgatója Rolla János hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, titkára Merényi Judit, az Óbudai Társaskör igazgatója. A fesztivál művészeti tanácsának tagjai: Várbíró Judit, Petrovics Emil és Szirányi János. Víg Tommy Budapesten (MH) Magyarországon vendégszerepel Víg Tommy, a Los An­gelesben élő világszerte ismert dzsesszmuzsikus. Pécsett, a Tettyei Szabadtéri Színpadon júliusban már fellépett, Tatabá­nyán augusztus 10 és 16 között filmzeneszerzést és zeneelméle­tet tanít. Budapesten az Óbudai Társaskörben szombat este énekesnő feleségével, Miával, valamint Csepregi Gyulával, Schreck Ferenccel és a Bognár Vonósnégyessel mutatta be Amerikai rapszódia című műsorát. Véget ért a Belvedere énekverseny (MH-Bécs) Német énekesnők nyerték idén az első díjat a Hans Gábor-Belvedere nemzetközi énekverseny mindkét kategóri­ájában, az operában és az operettben. A 26 éves Anke Won­dung, a mannheim-heidelbergi zeneiskola növendéke Mozart Titusából Sesto nehéz áriájával vívta ki a nemzetközi zsűri elis­merését, s előzte meg a svájci Rachel Harnischt, aki a Figaró házasságából a grófné áriáját énekelte. A legtapasztaltabb in­duló az azerbajdzsáni basszista volt: Eldar Aliev a harmadik helyezésen kívül a médiazsűri díját is megkapta. A bécsi Kam­meroper három évvel ezelőtt elhunyt magyar származású igaz­gatója által Belvedere néven életre hívott, majd róla Hans Gá­bor versennyé átkeresztelt megmérettetés döntője most is igen színvonalas volt. Benkó Sándor az elmúlt évtizedekről, a közönségről és a siker titkáról Csapatszellem és demokrácia A New Orleans-i zene és Magyaror­szág utazó nagykövetének is neve­zett Benkó Dixieland Band a na­pokban érkezett haza erdélyi turné­járól, és ma este a Vajdahunyadvár­­ban ad szabadtéri koncertet. Az együttes vezetője, Benkó Sándor klarinétművész, üzletember és mű­egyetemi tanár szerint a négy évti­zede működő zenekar még legalább húsz évig maradhat színpadon. • Milyen tapasztalatokkal tértek haza Erdélyből? Kicsit tartottunk ettől az úttól, mert Románia azon kevés ország közé tartozik, amelyet a rendszerváltás előtt - politikai okokból - el kellett kerülnünk. A Benkó Dixieland Band egyébként sem arról volt hí­res, hogy a szomszédos országok­ban aratta legnagyobb sikereit: kez­dőként, a hatvanas években ugyan többször felléptünk Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban, a Szovjet­unióban és az NDK-ban, de később az Egyesült Államokban vagy a Tá­vol-Keleten jobban ismertek min­ket, mint a „baráti” államokban. Az erdélyi turné ötlete néhány hónap­ja, Gödöllőn, a magyar polgármes­terek nemzetközi találkozóján me­rült fel. Játszottunk Marosvásárhe­lyen, Szovátán, Székely­udvarhe­lyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíksze­redán, és mindenütt azt tapasztal­tuk, hogy az erdélyi közönség érti és ismeri a dixielandet. Meglepően sok - magyar és román - fiatal ült a nézőtéren, és a románokat nem za­varta, hogy mindvégig magyarul konferáltam. Jövőre újabb, nyolc koncertből álló romániai turnéra in­dulunk, s ez alkalommal már Buka­restben is fellépünk. • A Benkó Dixieland Band több mint négy évtizede alakult, és 1962 óta szinte változatlan felállás­ban játszik. Mi a titka a hosszú, eredményes, konfliktusok nélküli együttműködésnek? Mindenekelőtt a jó csapatszellem. Az együttes tagjait annak idején nem zenei képességeik alapján, ha­nem baráti és ismeretségi körömből válogattam, és azóta is megmaradt a kölcsönös tiszteletre épülő, kollegiá­lis, jó viszony. A dixieland egyéb­ként is nagyon demokratikus műfaj: nem egy szólista és hat kísérő zenész van a színpadon, hanem hét egyen­rangú muzsikus. Mindenki játszhat szólókat, s ebből adódóan lehetnek sikerélményei is. Más dolog a pró­bák és koncertek szervezése, a me­nedzselés, a pénzügyek intézése, egyszóval a zenekarvezetés. Ezt tel­jes egészében magamra vállaltam, s itt bizony nincs helye a demokráciá­nak: az esetleges ellentéteket azon­nal el kell fojtani, és az egyéni érde­keket maximálisan alá kell rendelni a zenekar érdekeinek. A Benkó Di­xieland Band zenészeinek, azt hi­szem, nincs rossz dolguk: a turnékon nem kell autót vezetniük és hang­szert cipelniük, kizárólag a zenére koncentrálhatnak. • A zenekar nemzetközi karrierje 1971-ben, a montreux-i dzsessz­­fesztivál megnyerése után indult, és a hetvenes-nyolcvanas években több mint kétszáz koncertet adtak évente. Ma is ugyanennyire elfog­laltak? Igen, mostanában is 220-240 mun­kánk van évente, ami azt jelenti, hogy legfeljebb száz szabadnapunk marad. Itthon és külföldön mintegy száz nagyobb koncertet adunk - többek között a Budapest Sport­­csarnokban, a Kongresszusi Köz­pontban, vidéki színházakban és a Zeneakadémián, ahová két évtize­de Ferencsik János hívott meg min­ket először. Évente legalább har­minc klubestet tartunk a ferencvá­rosi Török Pál utcában, ahol har­minckét éve játszunk megszakítás nélkül. Ehhez társulnak még a kül­földi klubkoncertek, a jótékonysági hangversenyek, a tévéshow-k - amelyeket becslések szerint eddig 1 milliárd ember látott világszerte a különböző cégrendezvények, és nem utolsósorban a stúdiófelvéte­lek. A ma esti koncert helyszínét, a Vajdahunyadvárt is szeretjük, és már most nagyon készülünk a no­vember 12-ei Budapesti Dixieland Fesztiválra, amely négy órán ke­resztül szórakoztatja majd a Buda­pest Sportcsarnok közönségét. • Hogyan változott az elmúlt évti­zedekben a Benkó Dixieland Band közönségének életkorszerinti, illet­ve szociális összetétele? A hatvanas évek elejétől az egye­temisták, illetve az értelmiségiek al­kotják a törzsközönségünket, s ez ma sem változott. Büszkén mond­hatom, hogy az értelmiségiek 70-80 százaléka Benkó-rajongó. A zenén­ket egyébként - egy általunk meg­rendelt közvélemény-kutatás sze­rint - egymillió ember ismeri Ma­gyarországon, s ezek között a társa­dalom minden rétege megtalálható. A Török Pál utcai klubba például hajléktalanok is járnak. A legfiata­labbak körében talán nem annyira stabil a bázisunk: amikor Magyar­­országra betört a rock and roll, a beat, a diszkó vagy éppen a heavy metal, a 10-18 évesek egy időre el­pártoltak tőlünk, de aztán mindig visszataláltak. • Az amerikai dzsessz-, blues- és dixielandzenészek gyakran még hetvenöt-nyolcvan éves korukban is „csúcsformában” vannak, és változatlan lendülettel koncertez­nek, nem beszélve a kilencvenéves Lionel Hamptonról, aki a napok­ban, a Fehér Házban együtt lépett fel a szaxofonozó Bill Clintonnal. Ön is ilyen hosszú időre tervezi a Benkó Dixieland Band jövőjét? Ha kilencvenéves korunkig nem is, de húsz évig még szeretnénk színpa­don maradni. Egy-két tagcsere per­sze - egészségi okokból - elképzel­hető, de egyelőre mindannyian jól bírjuk. Az utánpótlás nevelése ugyanakkor mindig fontos volt szá­munkra. A fiatal zenészek bármi­kor elkérhetik a kottáinkat, hozzá­juthatnak a felvételeinkhez, sőt a klubban együtt is játszhatnak ve­lünk. Büszke vagyok arra, hogy vannak olyan együttesek - a Lucky Boys vagy a Hot Jazz Band -, akik egyszer majd átvehetik tőlünk a stafétabotot. • Retkes Attila Az egyéni érdekeket alá kell rendelni a zenekarénak fotó: müller Judit Számok, díjak, tények A Benkó Dixieland Band 1957-ben alakult Budapesten. A hetvenes évek eleje óta 200-250 koncertet adnak évente, rendszeresen turnéznak Európa csaknem valamennyi országában, Észak-Amerikában és a Tá­vol-Keleten. Negyvenhat nagylemezt, és közel százórányi televíziós show-műsort készítettek. Pályafutásuk során olyan világsztárokkal dol­goztak együtt, mint Milt Jackson, Freddy Hubbard, Al Grey, Buddy Ta­te, Joe Murányi, Eddy Davis, Harry Sweet Edison, Chris Barber és Ac­ker Bilk. A zenekar legfontosabb díjai és kitüntetései: montreux-i dzsesszfesztivál, I. díj (1971); San Sebastian-i dzsesszfesztivál - a közön­ség nagydíja (1972); Stars Of The Year - a londoni Music Week kitünte­tése (1976); Sacramento Jazz Jubilee - a fesztivál nagydíja (1982); Kali­fornia állam parlamentjének kitüntető határozata (1982); Liszt-díj (1984); George Dukmenjian kaliforniai kormányzó elismerése (1985); Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnökének kitüntető elismerése (1987); eMeRTon-díj (1987); a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1997). A váci polgárság kivonulása Kormányideológusokat kellett volna Vácra utaztatni a hétvégén. A városi pol­gárság ellepte a barokk településmagot, és ízelítő nyújtott abból, hogyan is kellene működnie egy polgárvárosnak. A hatod­szor megrendezett Váci Világi Vigalomra már péntektől tódult a fehér blúzos lakó­telepi értelmiség, elegánsak ezen a hétvé­gen a kertvárosi kereskedők, az óváros kocsmárosai is mintha polgáribbak len­nének, és meg-megállnak festményeket nézegetni a festők utcájában. Dicséret il­leti még a konszolidált ringlispil-sör-cél­­lövölde-közönséget is. Vác polgári hagyományairól legin­kább Stefanovics György szabómester tudna beszélni, ha nem mumifikálódott volna még 1782. márciusában a Fehérek Templomának pincéjében. Az 1994-ben feltárt páratlan lelet­­ csaknem 80 tisztes­ségben konzerválódott holttest és kopor­só­­ egy része péntek óta egy főtéri pincé­ben tekinthető meg. A város polgármes­tere, Lábai László szerint a középosztály újjáéledésének ünnepe is a világi vigalom. Vác 1965-ben még Óz­­dot is felül- (mások sze­rint alul-) múlta iparo­sodásban, így toplistás volt a legpiszkosabb vá­rosok mezőnyében. Mára kitatarozták a belvárost, a cementmű­ből elbocsátottak zöld­ségboltokat és butiko­kat nyitottak, s ma már van pénzük a művészet­re is áldozni. Sőt - mondja a polgármester - százötvennél több civilszervezet, kör, kórus, még hu­szárbandérium is működik, volt miből­­kikből válogatni az ötmillió forintot a rendezvényre áldozó önkormányzatnak. Országos emberek is jöttek, a könnyűze­nei program a 100 Folk Celsius Miki ma­nójától Fenyő Miki ut­cabáljáig ívelt, a váci Lehotka Gábor pedig a székesegyház orgoná­jánál ünnepelte szüle­tésnapját. Hogy van kereslet a művészetekre, azt leg­inkább a Galéria Tabán rendezte festők utcája bizonyítja. Nem csak az egyedülálló Szabó Vla­dimir kései korszakát bemutató tárlat sikere, hanem az egész ut­ca nyüzsgése bizonyítja ezt. Papp László tulajdonos reméli, hogy az önkormányzat talál majd helyet az 1991-ben elhunyt Sza­FOTÓ: MTI - ILLYÉS TIBOR bó Vladimir hagyatékának bemutatására. A megyei múzeumra mindenesetre már összejött a pénz, és a tervek is készen van­nak. Az „új polgárság” jelesei persze az Erős emberek országos bajnoki döntőjé­ben gyülekeznek, elegánsan kigyúrtak, polgárian kopaszok. Ők még csak most verekszik ki a citoyen rangot, a galériák vásárlói majd a gyerekeik lesznek. Vác jó kis hely, még nincs felfedezve, de ha így piparkodik, előbb-utóbb a vi­lági vigadalmat is nyári fesztivállá kell fejlesztenie, hogy megtalálják a turis­ták. Látva a festményekkel telerakott utcát, az erdélyiek kirakodóvásárát, a zsúfolt éttermeket, megállapítható, a Duna túlsó (vagy innenső­­ nézőpont kérdése) partján második Szentendre van születőben. Ú. M. „...a cementműből elbocsátottak zöldségboltokat és butikokat nyitottak, s ma már van pénzük a művészetre is áldozni" KULTÚRA erotika karcsúaknak ÁLDOTT­ ÁTKOS NAPSUGARAK IMRE KATA VIRÁGAI­t keresse a pénteki Magyar Hírlapban. NYÁRIDŐ a Magyar Hírlap színes nyári magazinja Július 31-én, pénteken jelenik meg a Magyar Hírlap színes magazinja, a Nyáridő, olvasóink könnyű szórakozta­tására. Találnak benne közkedvelt rejt­vényeket és friss információkat, vala­mint tipikusan nyári olvasnivalót a di­vatról, a napozásról, virágokról. A hő­ségben nem okoz majd gondot annak a sárgadinnyelevesnek az elkészítése sem, amit kizárólag a Magyar Hírlap olvasói számára adunk közre. " ­ Újságíró története az újságíróról Az idei kelet-közép-európai Sundance pályázat három magyar díjazott forgatókönyvének egyike a Török Monika-Almási Ta­más szerzőpáros „Klipsz” című munkája. (A másik kettő: Deák Krisztina Jadviga párnája, valamint Toldi Csilla az Ár­vák című forgatókönyve.) A Sundance intézetet Robert Red­­ford 1982-ben azzal a céllal alapította, hogy fiatal és tehetséges forgatókönyvírók lehetőséget kapjanak filmjeik elkészítésére. Az Egyesült Államokban a Sundance-forgatókönyvek egyre keresettebbek, és nagy erkölcsi elismerésnek örvendenek. Több mint százhúsz pályázó közül nyert jogot három ma­gyar alkotás szerzője arra, hogy augusztus utolsó heté­ben a seregélyesi Kastély­­szállóban részt vegyen a Sun­dance műhely munkáin. En­nek során a díjazottak nem­zetközi hírű forgatókönyv­írókkal és rendezőkkel talál­kozhatnak és dolgozhatnak együtt. Török Monika, a Magyar Hírlap munkatársa, nemrég értesült „Klipsz” cí­mű forgatókönyvének sikeré­ről, és azt mondja: „Továbbra sem tartom magam forgató­könyvírónak, utálom a műfaji korlátokat. Igazából úgy más­fél évvel ezelőtt veselkedtem neki, amikor Almási Tamás kérésére írtam egy forgató­­könyvet. Hatvankétezerszer átdolgoztam, aztán amikor sehonnan sem kaptunk támo­gatást, hogy film is legyen be­lőle, rettenetesen elkesered­tem. Azt mondtam, én soha többet. Aztán Tamás újra megkeresett, egy újabb ötlet­tel. Ez már sokkal könnyeb­ben ment. Tipikus kelet-kö­zép-európai történetet írtam, iszonyúan sok abszurddal egy harmincas újságírónőről. Meg arról, hogy családfenn­tartóként, a férfiközpontú vi­lágban hogyan lehet nőként férfinak lenni. És ezek után, a férfijogra emelt nő hogyan ta­lálhat egyáltalán társat, sze­relmet magának. Nem talál, nincs happy end. De rossz vé­ge sincs a történetnek, mert se eleje, se vége, egyszerűen egy nő életéből kiragadott néhány mozzanat. Szoftfemi­­nista, lüktető történet, és semmi köze az amerikai fil­mekhez. Még hozzám sincs, hiszen akkor írtam a kapko­dásról, a rohanásról, amikor még hetilapnál dolgoztam. Újságíróként meg kellett ta­nulnom képekben, sok szálon és szinkronban gondolkozni. Sok segítséget nyújtott szer­zőtársam, Almási Tamás ren­dező, együtt kötögettük el a történet kilógó szálait, Rad­­nai Annamária dramaturg meg apróra boncolgatta kis li­neáris történeteimet. Most bajban vagyok, nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzet­tel. Tulajdonképpen roppant szórakoztató ez a helyzet, hogy senki nem néz ki belő­lem ilyesmit. És én sem ma­gamból.” •G.J.J. „Országhos” Most kerül a könyvesboltokba az Akadémiai Kiadó „Klasszikus Nagyszótárak” sorozatában megjelenő, teljesen felújított és mo­dernizált angol-magyar, magyar-angol nagyszótár, amely a ko­rábbinál kb. 20 százalékkal több szót és kifejezést tartalmaz. Az Országh László-féle ma­gyar-angol nagyszótár 1953- ban, az angol-magyar pedig 1960-ban jelent meg először. (1953-ban komoly bonyodal­mat okozott, hogy a szótárban a bolond szót a bolsevik kö­vette, ezért Országhoz köte­lezték, hogy találjon ki a kettő közé valamit. így született a bólongat szó, amely minden szótár-felújítást túlélt, csak e változatnál lett a múlandósá­gé...) A szótárak szerkesztése egy Magyarországon egyedül­álló, de Európában is ritka, tökéletesen modern „szótár­műhelyben” történik. A több száz millió forint értékű rend­szer része az SGML szabvány szerinti kiadványszerkesztő program. A komoly munka el­ső eredménye a most megje­lent angol szótár, amelyet Or­szágh László anyagainak fel­­használásával tanítványa, dr. Magay Tamás egyetemi tanár, illetve Kövecses Zoltán, a ELTE Amerisztikai Tanszé­kének docense, és Futász Dezső, a négykötetes Ham­­block-Wessels-Futász angol­magyar-német üzleti szótár szerkesztője és kiadója szer­kesztett. A szótár könnyen ke­zelhető, áttekinthető szerke­zetű, és jelzi a modern nyelvi normáknak megfelelő kiej­tést. Darabja 11 ezer forint. A kiadó már korábban meg­hirdette előfizetési program­ját, amely kedvezményekkel jár, akárcsak az iskolakönyv­tárak, nyelviskolák vásárlásai. •V. B. É. Nagyszótár Fizessen elő a MAGYAR HÍRLAP-ra egyetlen telefonhívással, OTP-kártyával! " Önnek nem szükséges csekkek kitöltésével, " postázással fáradnia. Lapunkat telefonon is megrendelheti és azt OTP bankkártyája segítségével egyúttal ki is fizetheti. Az InterTicket bankkártyás, telefonos­­ ügyfélszolgálata s­­ a (06-1) 266-0000 számon hétfőtől szombatig 9-20 óráig hívható. K­HHHWPBralBHMPMpH PPptrfiMiri* Egy rádió hölgyeknek, nem csak hölgyekről. Kereskedelmi iroda: 1056 Budapest, Belgrád rakpart 21. Telefon: 266-8578 Telefax: 266-8780 Kiadvány az ingatlanszakmának a MAGYAR HÍRLAP-ról! Heti ingatlanfigyelő Hétről hétre kötetbe gyűjti és téma szerint rendsze­rezi az országos napi- és jelentősebb hetilapok in­gatlantémájú cikkeit és hirdetéseit. Rendkívül kedvező év: 5000 Ft + áfa/hét Megrendelhető: Magyar Hírlap Rt., hirdetési igazgatósága, 1087 Budapest Kerepesi út 29/B Telefon: (06-30) 421-228, Halmos Katalin Hirdetésfelvétel: Szüdi Ágnes, telefon/fax: 164-9790, telefon: (06-30) 411-444 MH 396 1998. JÚLIUS 27., HÉTFŐ --------------- Egy nap a Britannicában ------------­Eötvös Loránd E­ötvös Loránd, báró (szül. 1848. júl. 27. Pest - megh. 1919. ápr. 8. Budapest), nemzetközi hírű fizikus. Pályája kezdetén a kapillaritás (hajszálcsövesség) jelenségével foglalkozott, s 1886-ban megfogalmazta az Eötvös-törvényt, amely a folyadékok felületi feszült­ségének a hőmérséklet hatására bekövetkező változását írja le. Nevét a Föld gravitációs terének vizsgálata tette világhírűvé. A helyi gravitációs tér változásainak mérésére több érzékeny műszert szerkesztett. Közülük az Eötvös-inga néven ismertté vált torziós inga a legjelentősebb, amely­nek méréseivel 1909-ben kimutatta a tehetetlen tömeg és a súlyos tö­meg azonosságát, akkora pontossággal, hogy azt sokáig nem tudták meghaladni. Ez a tény később fontos szerepet játszott Albert Einstein ál­talános relativitáselméletében. Eötvös nevéhez fűződik az ún. Eötvös-ef­­fektus felismerése, amellyel újabb oldalról bizonyította a Föld forgó mozgását. Eötvös Loránd, báró Eötvös József fia, 1871 -ben kezdett tanítani a pesti tudományegyetemen, majd 1878-ban az egyetem kísérleti fizikai intézetének vezetője lett. Egy évig (1894-95) vallás- és közoktatásügyi miniszterként részt vett Wekerle Sándor kormányában. Minisztersége idején, az ő javaslatára alapították meg az Eötvös-kollégiumot. Néhány évig, 1889-től 1906-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. 1950 óta nevét viseli a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem. A múlt heti nyertes: Pászti Zsuzsanna 1237 Budapest, Hrivnák Pál u. 44. Nyerjen Britannica Hungaricát! Vágjon ki és küldjön be 6 darab dá­­tumos Britannica-emblémát a Magyar Hírlaphoz (1087 Bp., Kerepesi út 29/B); minden héten kisorsoljuk a nagyszerű enciklopédiasorozat első kötetét.

Next