Magyar Hírlap, 1998. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

1998. JÚLIUS 25., SZOMBAT KÜLFÖLD - BELFÖLD Magyar Hírlap 3 Éles kirohanások a Bolyai Egyetem miatt A román politikusok heve­sen bírálják a magyar okta­tási minisztérium politikai államtitkárának kijelenté­sét, miszerint a kormány tá­mogatja a Bolyai Egyetem létrehozását. Pokorni Zol­tán oktatási miniszter szerint a magyar fél kész kétoldalú tárgyalásokra a kérdésben. MH-összefoglaló__________ Román ellenzéki, de kor­mánypárti politikusok is he­vesen támadják Pálinkás Jó­zsef magyar oktatási állam­titkárt kijelentéséért, misze­rint a magyar kormány min­den eszközzel támogatja a romániai magyar egyetemet. Iliescuék felszólították Radu Vasile kormányfőt, hogy ma kérjen magyarázatot Orbán Viktortól, hasson oda, hogy Budapest tartózkodjon a ba­rátságtalan megnyilvánulá­soktól - írja bukaresti tu­dósítónk. A Társadalmi Demokrá­cia Pártja a román belügyek­­be való beavatkozással vá­dolja Pálinkást. Grigore Zanc, a párt Kolozs megyei szervezetének hangadó ve­zetője úgy értékeli, az RMDSZ és a magyar kor­mány közösen akarják meg­csorbítani Románia területi egységét. Szerinte ugyanis semmi mással nem lehet ma­gyarázni az RMDSZ-ve­­zetők követeléseit. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke kijelen­tette, a bálványosi nyári egyetemet át kell helyezni Magyarországra, és rámuta­tott, a budapesti kormány és az RMDSZ kihívóan vi­selkedik az erdélyi román­sággal szemben, hiszen összekötő hidat akar építeni Hargita megye és az anya­ország között. Orbán romániai útját a bukaresti Cotidianul sem né­zi jó szemmel. A lap szerint a hatalmon lévők „öntudat­lansága miatt” „Erdély Ro­mánia és Magyarország kö­zös kormányzása alá kerül­het”. A lap külön kiemeli, hogy Németh Zsolt szerint a két ország a jövőben semmi­lyen egyezményt nem ír alá anélkül, hogy ne tanácskoz­na róla az RMDSZ-szel. A Cotidianul végül úgy véli, Orbán Viktor Romániában Róbert Károly útvonalát kí­vánja újra végigjárni. Lapunk szerette volna ki­kérni Pálinkás József véle­ményét, ám az üggyel kap­csolatban Pokorni Zoltán oktatási miniszter nyilatko­zott­­ az MTI-n keresztül. Pokorni ebben megerősítet­te, hogy az Oktatási Minisz­térium és az egész magyar kormány támogatja a ma­gyar nyelvű egyetem létre­hozását, illetve újraindítását Kolozsvárott. A miniszter közölte: a magyar oktatási tárca kész arra, hogy két­oldalú tárgyalásokat kezd­jen román partnerével a ma­gyar nyelvű egyetem létre­hozása, illetve újraindítása támogatásának mikéntjéről, s annak esetleges anyagi vonzatairól. A Pálinkás Jó­zsef kijelentésében foglaltak nem tekinthetők újdonság­nak, a kormányprogramban foglaltak tettekre váltásáról van szó. Orbán Viktor a nemzeti érdekek határozott képviseletét ígéri Magyar virtus Brüsszelben • Folytatás az 1- oldalról A konfliktus szerinte a ma­gyar érdekek és az unió által kezdeményezendő, a tagság­ból következő jogok átmeneti korlátozását jelentős derogá­­ciók között jelenhet meg. Or­bán utalt rá, hogy a nemzeti érdekeket más optikán ke­resztül szemléli, mint a volt baloldali-liberális kormány. Úgy fogalmazott, hogy az elő­ző négy évben az akkori kor­mány felfogása szerint Ma­gyarország nem csak az EU- hoz, hanem Európához akart csatlakozni. A miniszterelnök szerint azonban az ország mindig is Európa része volt, onnan csupán a tőle független erők szakították,Jol átmeneti­­­leg. Az ország tehát csak az EU, tehát egy intézmény tag­ja kíván lenni, ami az érdekek határozott képviseletét teszi szükségessé. A Jacques San­­terral, az Európai Bizottság elnökével tartott találkozót követő rövid nyilatkozatában a kormányfő azt mondta, azon lesz, hogy Magyarország olyan feltételek mellett lép­jen be az unióba, hogy a la­kosság ennek elsősorban elő­nyeit élvezze. Azt azonban egyelőre nem tárta fel, hogy a gyakorlatban hogyan képzeli el a nemzeti érdekek elszánt védelmezését. Úgy fogalma­zott, hogy mindez kiderül, mihelyt a tárgyalások elkez­dődnek. Orbán korainak tar­totta megnevezni, mely terü­leteken kér majd átmeneti könnyítéseket kormánya az EU-tól. Egy kérdésre vála­szolva ugyanakkor elmondta, hogy Budapest kiindulópont­ja az, hogy az unió a magyar belépés pillanatától engedé­lyezze a munkaerő szabad áramlását. „Ha az Európai Uniónak más az elképzelése, tegye az asztalra a javaslatait” - tette hozzá. A miniszter­­elnök készségét fejezte ki a határok őrzésének szigorítá­sára és az ehhez szükséges törvényi módosítások végre­hajtására, ám hangsúlyozta, hogy ez elsősorban az EU ér­deke. Mivel Magyarország anyagi forrásai ehhez nem elegendősek, szükség van az unió pénzügyi hozzájárulásá­ra - vélekedett. Orbán a kormánypolitika prioritásait ismertetve a köz­­biztonság javítására, a kor­rupció visszaszorítására és a gazdaság versenyképességé­nek helyreállítására helyezte a hangsúlyt. Előbbi két kér­dést egyébként mind NATO-, mind EU-beli tárgyalópart­nerei szóba hozták. A kor­mányfő úgy vélte, hogy Ma­gyarország az új kormány in­tézkedéseinek köszönhetően hamarosan a közbiztonság és a korrupció elleni harc tekin­tetében is nyugat-európai mércével lesz mérhető. Egy kérdésre válaszolva indokolt­nak nevezte azt a félelmet, hogy az unió belső reformjai túszul ejthetik a bővítési fo­lyamatot. Orbán síkra szállt azért, hogy az EU belső átala­kulása ne legyen előfeltétele a kiszélesítésnek, hanem a két folyamat párhuzamosan haladjon. Kormánya szerinte mindent megtesz azért, hogy 2002-ben a részéről ne legyen akadálya a magyar EU-tag­­ságnak, a többi pedig már nem rajta múlik. Miközben Javier Solana, a NATO főtitkára Magyaror­szág lojalitását dicsérte, a ma­gyar kormányfő érzékeltette, hogy olykor a szövetségesi hűségnek is vannak hatá­rai. Világossá tette, hogy továbbra is hozzájárulunk a boszniai és a koszovói válság rendezéséhez. Koszovó eseté­ben azonban az ország külön­leges helyzetére - a Vajdaság­ban élő több száz ezer ma­gyarra - hivatkozva óvatos­ságra intett. Arról is tájékoz­tatta Solanát, hogy a zömében albánok lakta tartományban állomásozó szerb hadsereg­ben 500 magyar is szolgál, akiknek a kivonására Buda­pest rá szeretné venni Milose­vics jugoszláv elnököt. Kívá­natosnak nevezte, hogy ma­gyarok ne keveredjenek etni­kai konfliktusba, függetlenül attól, milyen ország állampol­gárai. A Magyar Hírlap kér­désére­­válaszolva elmondta, hogy Magyarország Koszovó kapcsán nem kíván részt venni semmilyen közvetlen katonai akcióban, de arra kész, hogy - miként eddig is - bázist nyújt­son a NATO-egységeknek, és technikai segítséggel, esetleg orvoscsoporttal támogassa a szövetség erőfeszítéseit. Úgy vélte, hogy ezt az érvet tárgya­lópartnerei is megértették. Orbán Javier Solanát és Jacques Santert egyaránt ma­gyarországi látogatásra hívta meg, várhatóan mindkét vi­zitre ősszel kerül sor. •Gy.Z. Diplomácia és protokoll Orbán Viktor első hivatalos útja Brüsszel­be vezetett, pedig beiktatása óta járt már külföldön. Ez nem ellentmondás, hiszen a diplomáciában különféle típusú látogatá­sok ismertek, s ezek minősítése is orszá­gonként változó. A magyar diplomácia három látogatást különböztet meg: a hiva­talost, a munka-, valamint a magánlátoga­tást. Vannak azonban országok, ahol álla­mi látogatás keretében fogadnak nagyon magas rangú és fontos személyiséget, míg máshol különbséget tesznek hivatalos és nem hivatalos munkalátogatás között. Mindegyik látogatásnak megvannak a protokolláris szabályai, de egyik sem zárja ki, hogy a vendég találkozzon a fogadó or­szág legmagasabb szintű politikai vezetői­vel. A látogatás típusát mindig a meghívó fél határozza meg a diplomáciai naptár, a protokoll és a szokások alapján. A hivatalos látogatás több formális elemet tartalmaz, és keretében érdemi tárgyalásokra kerül sor a két fél között. Nem csupán kapcsolatfelvételről vagy is­merkedésről van tehát szó. A hivatalos lá­togatást viszonozni szokás, s nem fordul­hat elő, hogy egy ország kormányfője hi­vatalos látogatást tegyen egy másik or­szágba addig, amíg egy korábbi látogatást a másik fél nem viszonzott. Orbán Viktor második párizsi útja ép­pen azért volt munkalátogatás, mert a dip­lomáciai naptár szerint most a francia kor­mányfőn lenne a sor, hogy hivatalos láto­gatást tegyen Magyarországra. A munka­látogatás kevesebb formai kötöttséggel jár, de ettől eltérve a munkalátogatásra ér­kező vendéget is fogadhatják katonai tisz­teletadással - amivel a vendéglátó jelezhe­ti, mennyire fontosnak tartja a vizitet. Akár hetente is sor kerülhet munkaláto­gatásra, s nincs szigorú protokollhoz kötve a találkozó helyének megválasztása. A magyar kormányfő először - a fut­ball vb zárómérkőzésének alkalmával - magánlátogatáson járt Párizsban. A ma­gánlátogatáson nem kerül sor tárgyalásra, csupán kötetlen eszmecserékhez szolgál­tat keretet. Ezeken a beszélgetéseken leg­többször még a szakértők sincsenek jelen. Magánlátogatásnak minősül Orbán Vik­tor mai romániai útja is. D. B. LAPKER Rt. az Ön lapterjesztője 1998. július 9. óta a magyarországi hírlap-kereskedelem túlnyomó részének (Euvihír Postai Hírlapkereskedelmi Rt., Délhír Postai Hírlapke­reskedelmi Rt., Északhír Postai Hírlapkereskedelmi Rt., Budapesti Hírlapkereskedelmi Rt., Pannonhír Postai Hírlapkereskedelmi Rt., Rába­­hír Postai Hírlapkereskedelmi Rt. és a Rónahír Észak-alföldi Postai Hírlapkereskedelmi Rt.) tulajdonosa a Lapker Rt., amelynek fő részvé­nyesei a ma 20 lapkiadót tömörítő és kiadói érdekeket megjelenítő Kiadói Vagyonkezelői Kft. é­s a világ legnagyobb lapterjesztésre specia­lizálódott társasága, a párizsi Hachette Distribution Services. Elköteleztük magunkat • a pártatlanság mellett - hogy Ön minden kiadványt egyenlő feltételek mellett kapjon meg az ország egész területén • a kiadók által fizetendő terjesztési tarifák befagyasztása, majd legkésőbb öt éven belül való csökkentése mellett - hogy Ön a lehető legkevesebbet fizessen a terjesztésért • a fejlesztés és korszerűsítés mellett - hogy Ön ott találja meg - kulturált körülmények mellett - kedvenc sajtótermékeit, ahol Önnek a legkényelmesebb , hogy jobb megélhetést és gondoskodást biztosítsunk a hírlapterjesztő rt.-k dolgozói és jobb üzleti körülményeket a hírlapárusok számára. A LAPKER Rt. nem csupán a sajtószabadság eszményét, de annak termékeit is eljuttatja Önhöz. Találkozunk mindennap az ország tizenkétezer hírlapárusító helyén. MH 7016 Az ENSZ menekültügyi főbiztossága sajnálkozását fejezi ki Az osztrák hatóságok szerint hazánk biztonságos ország Sajnálkozását fejezi ki az ENSZ menekültügyi főbiztossága bé­csi hivatala a sajtóban a Magyarországgal mint biztonságos harmadik országgal kapcsolatban megjelent félreértés miatt - szögezte le a szervezet tegnapi közleményében. Egyes konkrét esetekben előfordulhat, hogy a menedékkérővel szemben a ha­tóságok lélektelenül járnak el, törvénysértésről viszont a Bel­ügyminisztériumnak nincs tudomása - nyilatkozta lapunknak Felkai László közigazgatási államtitkár. Az ENSZ menekültügyi főbiz­tossága elismeri, hogy Ma­gyarország az elmúlt évek fo­lyamán jelentős előrehaladást ért el egy jól működő mene­dékrendszer létrehozásában, s e tekintetben mérföldkőnek tekinti a területi korlátozás fel­oldását. A szervezet bécsi iro­dája semmiképpen nem akarta kétségbe vonni, hogy Magyar­­ország mint szuverén állam biztonsága törvényes renden alapul; a Bécsben korábban közzétett nyilatkozat kizárólag a menedékkérőknek a szom­szédos államokból Magyaror­szágra történő visszatérésének néhány jogi és gyakorlati összefüggésére irányult. Figye­lemmel azonban a menedék­jogról szóló törvény néhány hi­ányosságára, illetve arra, hogy a jogszabály hatályba lépése óta csupán néhány hónap telt el, változatlanul amellett száll­nak síkra, hogy a menedékké­rőkkel szemben átmenetileg akkor is Ausztriában folytas­sák le az eljárást, ha ők átutaz­tak Magyarországon. A bécsi iroda munkatársai­nak a győri közösségi szállá­son tett látogatását követően örömmel vették tudomásul, hogy a következő napokban a férőhelyek száma nőni fog, így a túlzsúfoltság mérséklődik. Elfogadták azt is, hogy a me­nedékkérők csak 24 órát tar­tózkodnak Győrben, s azt követően menekültszállásokra kerülnek. Ezek az intézkedé­sek világosan jelzik a magyar kormány törekvéseit arra, hogy a menedékkérők életkö­rülményeit javítsák - olvasha­tó a közleményben. A főbiztosság regionális hi­vatala szerint a menekültstá­tus meghatározásával kapcso­latos jogi és gyakorlati hiá­nyosságokon sikerül felülke­rekedni, s ezért is sajnálatos­nak tartják a Magyarországgal mint biztonságos harmadik országgal kapcsolatban meg­jelent félreértést. Informá­ciónk szerint az osztrák bel­ügyminisztérium illetékese csütörtöki budapesti látogatá­sakor ugyancsak kijelentette: menedékjogi szempontból ha­zánk biztonságos ország. A Magyar Hírlapban a győ­ri szállásról megjelent hely­színi beszámoló kapcsán az ENSZ Menekültügyi Főbiz­tosságának budapesti irodája arra kérte szerkesztőségünket, hogy közöljük: a riport - egy félreérthető megfogalmazással ellentétben - nem a főbiztos­ság információin alapult, ha­nem a lap munkatársainak helyszíni tapasztalatain. Ha a hatóságok a menedék­jogért folyamodó külföldit bi­zonyítékok nélkül hazugsággal gyanúsítják, az alkalmas lehet az idegenekkel szembeni gyű­lölet felkeltésére - jelentette ki a tárca illetékeseinek lapunk­ban megjelent nyilatkozataira reagálva 111 Márton. Szerinte Jugoszláviát nem lehet bizton­ságos országnak minősíteni, s ezért oda egyetlen koszovói al­bánt sem szabadna visszakül­deni. Ha ezt Magyarország megteszi, a menekültügyi kon­vencióból fakadó kötelezett­ségekkel ellentétesen jár el. Ezért maga kifejezetten sze­rencsésnek tartja, hogy a kö­zösségi szállásokról sokan en­gedély nélkül eltávoznak, ez­zel lehetetlenné téve a kiutasí­tást. Egyébként szerinte a kor­mánynak már állást kellett vol­na foglalnia arról, hogy a ko­szovói albánokat ideiglenes védelemben részesítjük. A menedékjogról szóló törvény ugyanis egyértelműen fogal­maz: menedékesként kell be­fogadni azokat, akik fegyveres konfliktus miatt tömegesen hazájuk elhagyására kénysze­rülnek. E tekintetben pedig közömbös, hogy közülük há­nyan jönnek hozzánk. Nem kizárt, hogy egyes ese­tekben a hatóság emberei a menedékkérők ügyeiben lé­lektelenül járnak el - jelentet­te ki Felkai László, hozzátéve: törvénysértésről nincs tudo­mása. A Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára a napokban találkozni kíván magyar emberjogvédő aktivis­tákkal, hogy kölcsönösen véle­ményt cserélhessenek a mene­kültügy helyzetéről. •L. K. Romániát nem szabad elszigetelni Csak a fanatikusok támogatják a nemzetállamot MH-Bukarest Népes hallgatóság előtt került sor pénteken délelőtt a Tus­­nádfürdőn zajló bálványosi nyári egyetem keretében a Nemzetállam, politikai nem­zet és nemzetpolitika című vi­tafórumra. A rendezvényt Smaranda Enache asszony, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga elnöke vezette, aki elis­merte, a nemzetállam nap­jainkban az egyik legvitatot­tabb politikai fogalom. Romá­nia alkotmányában is egysé­ges nemzetállamként határoz­za meg magát, bár évszázadok óta erős nemzeti közösségek élnek itt. A meghívott előadók közt volt Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár, aki a nemzetállamot túlhaladottnak nevezte, amelyet ma már csak a fanatikusok és cinikusok támogatnak. Magyarország nemzeti és etnikai határai nem esnek egybe, ezért szükséges­nek mondta a romániai ma­gyarok és az anyaország köz­vetlen kapcsolattartását, ami­ért politikai tárgyalásokat kell folytatni a törvényes keretek kialakítása céljából. Nem fe­ledkezett meg a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok javításá­nak, új minőségének fontossá­gáról sem, a schengeni határok kapcsán pedig figyel­meztetett: azok Romániát könnyen elszigetelhetik. • Bogdán Tibor Vargha János kinevezése rossz jelzés Pozsonynak MH-Pozsony Vargha János kinevezése vi­lágosan mutatja, hogy a ma­gyar kormány nem akar ko­molyan tárgyalni a bős-nagy­marosi vízlépcsőről - jelen­tette ki tegnapi sajtótájékoz­tatóján Viliam Oberhäuser, a Szlovák Nemzeti Párt alelnö­­ke. Magyarország azonban nem kérdőjelezheti meg egy­oldalúan a hágai ítélet érvé­nyességét, mondta. „Ha így viselkedik, olyan államként mutatkozik be, amely nem hajlandó alávetni magát az európai normáknak” - tette hozzá Oberhauser, aki sze­rint fontos, hogy a szlovák fél ebben a helyzetben egységes legyen, s meggyőzze a világot arról, hogy nem ő az íté­let végrehajtásának akadá­lyozója. Vargha kinevezésé­nek elemzést szentel a Sme című napilap is. A tanácsos környezetvédelmi mozgal­­már múltjának bemutatásá­val a lap azt kívánja érzékel­tetni, hogy a Horn-kabinet pragmatikus, a Magyarország számára a legkisebb rosszat jelentő megoldás keresése után az új kormány a radiká­lis zöld nézőpontot próbálja beépíteni politikájába. A há­gai ítélet végrehajtásáról te­hát olyan felek tárgyalnak majd, amelyek közül az egyik következetesen ragaszkodik az 1977-es szerződés végre­hajtásához, a másik viszont visszautasít minden további beavatkozást a Duna élővilá­gába - írja a Sme. • Sándor Eleonóra Új program az árvizek ellen A következő négy évben az ár- és a belvízvédelem hatékony­ságának növelésére mintegy 28 milliárd forintra lesz szükség - hangzott el a parlament gazdasági bizottságának ülésén, ahol a kérdéskör őszi tárgyalását készítették elő. A nyári áradások elleni védekezésre idén 650 millió forintot költöttek, a keleti megyékben jelenleg is súlyos gondokat okozó belvizek pedig többmilliárdos károkat okoztak. Mivel Romániában az utób­bi időben nagy tározók épül­tek, az onnan érkező áradá­sok gyorsabb lefolyásúak, és magasabban tetőznek, ezért Magyarországon is át kell gondolni az árvízi védekezés módszereit - hangoztatta tegnap a gazdasági bizottság őszi munkáját előkészítő ülésén Starasovszky Ödön, a VITUKI Rt. vezérigaz­gatója. Az egyre szélsőségesebbé váló vízjárás nem a hagyo­mányos eszközök alkalmazá­sát követeli meg - áll egy na­pokban készült szakértői ál­lásfoglalásban. A gazdasági bizottság a most levonult (650 milliós költséggel járó) zöldár, illet­ve a keleti megyéket jelenleg is sújtó, többmilliárdos vesz­teséget okozó belvízi tapasz­talatok alapján a ’95-ös el­képzelések aktualizálásával új árvízvédelmi program ki­dolgozását tartja szükséges­nek - mondta az MH érdek­lődésére Kovács Kálmán, a testület alelnöke. A legfonto­sabb árvízvédelmi beruházá­sok megvalósítására 25­, míg a belvízrendszer korszerűsí­tésére 3 milliárd forintot kel­lene fordítani a következő négy évben. Erről várhatóan a bizottság egyik első ülésén tárgyalnak újra, addig a kor­mánytól azt várja a testület, hogy határozza meg a leg­szükségesebb teendőket, és nevezze meg az ezekhez szükséges forrásokat. Értesü­léseink szerint a vízügyi tárca elsősorban világbanki hite­lekből kívánja fedezni a leg­költségesebb munkákat. A tegnapi ülésén egyes képviselők azt is felvetették, hogy a kormány minél előbb határozza meg, milyen mun­kabeosztást alakít ki a belví­zi védekezést koordináló vi­dékfejlesztési, illetve az ár­vízrendszert felügyelő víz­ügyi tárca között. • Sz. A. J. HI­.0P»FICI OTTÓ* KITEKINTŐ Népirtás A csecsen nép szabadságának védelmé­ben folytatott küzdelem annak idején a demokratikus világban legalább bizo­nyos visszhangot keltett. Erkölcsi tilta­kozásoknak adtak hangot, és követelték Oroszországtól, hogy vessen véget a cse­csenek legyilkolásának. Jelcin, elődeihez hasonlóan nyil­vánvalóan nem volt hajlandó ezt megtenni. A csecsenek el­leni harc nem volt új, az oroszok a legkülönbözőbb rend­szerek idején hihetetlen brutalitással folytatták. A csecsenek három évszázadon át küzdöttek a cári Oroszország ellen. Csak a XIX. század közepén adták meg magukat, miután a lakosság hozzávetőleg 90 százalékát ki­irtották. Ezt követően is megmaradt azonban az ellenséges viszony. Azok a személyek, akik Csecsenföldet az első vi­lágháború előtt és után felkeresték, mély gyűlöletet tapasz­talhattak az idegen megszállókkal szemben. Sok Csecsen­­földre küldött orosz keserűen panaszkodott e helyzet miatt, és elhagyta az országot, ahol egész idő alatt ki nem hirdetett hadiállapot létezett. A csecsenföldi háború idején a Nyugat először volt azzal tisztában, mi is történt itt. Ám a kormányzatok csak figyel­meztették Moszkvát, hogy enyhébben járjon el, de nem voltak készek cselekedni, ha az oroszok nem tartják magu­kat az Európából kapott tanácsokhoz. Csupán akkor válto­zott a helyzet, amikor Jelcin kénytelen volt kinevezni egy biztonsági tanácsadót Lebegy tábornok személyében. Bé­két kötöttek, amely a csecseneknek reményt adott arra, hogy néhány év átmeneti uralom után megkapják a függet­lenséget. Ám később világossá vált, hogy ez nem volt más, mint kísérlet az időnyerésre. El kell azonban ismerni, hogy ebben a helyzetben Lebegy tábornok mutatta a legtöbb intelligenciát. Mióta Jelcin és csapata újból átvette az ellenőrzést Oroszország felett, a lassú megfojtás politikájával próbál­koznak. Egyre jobban megnehezítik a csecseneknek a kap­csolattartást a külfölddel. A hírek Csecsenföldről alig érik el a külvilágot, és ami a gazdasági segítséget illeti, azt gya­korlatilag megtiltották. Moszkva minden jel szerint úgy kalkulál, hogy a háborús pusztítással és mindenfajta külső segítség megakadályozásával képes lesz vagy kapitulációra kényszeríteni a csecsen népet, vagy lassú kihalásra ítélni. Jelenleg ez a helyzet. Csecsenföldön közben szabad vá­lasztásokat tartottak. Demokratikusan legitimált kor­mányzat működik Maszhadov elnök vezetésével, és a cse­csenek az óriási nehézség ellenére arra törekednek, hogy saját erőből újra felépítsék az országot. Ám kérdéses, hogy ez sikerül-e. A lakosság nyomora szinte elképzelhetetlen, annál is inkább, mivel erősen akadályozzák az élelmiszer­utánpótlás célba juttatását. Mivel időközben a sajtónak nincs egyetlen képviselője sem Csecsenföldön, a hírek sem jutnak el külföldre, főleg, mivel az oroszok mindent meg­tesznek, hogy megakadályozzák a telefonos és elektroni­kus kapcsolatokat. Ami jelenleg az országban történik, az szisztematikus népirtás, mivel a háború pusztításai alapján mindent meg­tesznek, hogy a csecseneket betegségekkel és éhezéssel ki­irtsák. Kétségtelen, hogy ez jóval hatásosabb eszköz, mint annak idején a háborús dúlás. Ugyanakkor nem feltételezhető, hogy a büszke lakosság hagyja megtörni magát. Ám az idők során el fog tűnni, ha az oroszoknak továbbra is megengedik imperialista politi­kájuk kivitelezését. Csecsenföldön ma a szabad világ állásfoglalásainak hite­lessége a tét. Nyilvánvalóan csak ott lép közbe, ahol köz­vetlen gazdasági érdekeit veszélyeztetve látja. Pedig ez veszélyes rövidlátást mutat, mivel ez a hozzáállás hosszabb távon megbosszulja magát. Csecsenföld a dekolonializáció kezdete volt az orosz térségben. A nyugati államok végül megértették, hogy a gyarmati uralom vége előfeltétele az igazi békének. Az oroszok a jelek szerint még mindig nem ismerték ezt fel. A világ ezért aligha érheti el az igazi békét, amíg Oroszország nem engedi, hogy az általa leigázott népek elnyerjék szabadsá­gukat. E helyzet kulcsa Csecsenföldön található. Ezért ha Nyugaton egyértelműen állást foglalnak ebben a kérdés­ben, a világbékét szolgálják. Ha ez elmarad, várható, hogy állandósul a feszültség. Német eredetiből fordította Karcagi Katalin

Next