Magyar Hírlap, 1998. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-12 / 291. szám

8 Magyar Hírlap FIGYELEM! Válassza a jövedelmező hírlapárusítást! hírker­üt. MEGNYITOTTUK - A hírlapok eladatlan példányait visszavesszük!­­ A legjobb árrést biztosítjuk, amelynek mértéke az ÁFÁ-val csökkentett fogyasztói ár 22,5%-a. V­­­N Fizessen elő a MAGYAR HÍRLAP-ra egyetlen telefonhívással, OTP-kártyával! Önnek nem szükséges csekkek kitöltésével, postázással fáradnia. Lapunkat telefonon is megrendelheti és azt OTP bankkártyája segítségével egyúttal ki is fizetheti. Az InterTicket bankkártyás, telefonos i­s ügyfélszolgálata s I a (06-1) 266-0000 számon hétfőtől szombatig 9-20 óráig hívható. N­SSIeSOP V­etően egjis A Magyar Hírlap 6x3 méteres óriástortája elfogyott, a több száz süteményrajz azonban megmaradt. A Magyar Hírlap most ezeket árusítja ki, 1000, 10 000, 100 000 forintért. Azért, hogy így segíthessen a nagyvárosnyi magyar éhező és alultáplált kisgyerekeken, akik a karácsonytól s a szünetektől mit sem remélhetnek. Adományaikat a következő számlára fizethetik be: „Torta” Gyermekétkeztetési Alapítvány 10200830-32317484-00000000 A Magyar Hírlap úgy köszöni meg a segítséget, hogy minden adományozó nevét feltünteti. Az éhező gyerekeken segít! MH 10700 CSD BANK Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. tájékoztatja tisztelt ügyfeleit, hogy a bank fiókjainak ügyfélfogadási rendje az év végi ünnepek miatt az alábbiak szerint módosul: 1998. december 18-a (péntek) csütörtöki nyitva tartás 1998. december 19-e (szombat) pénteki nyitva tartás 1998. december 24-e (csütörtök) munkaszüneti nap 1998. december 31-e (csütörtök) pénztári szünnap* *Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXI1. törvény 215. § (1) bekezdés b./ pontja szerint 1998. december 31-én pénztári szünnapot tart, ezen a napon az ügyfélfogadás szünetel. A vámpénztárak 12 óráig fogadnak vámbefizetést. Ügyfeleink megértését köszönjük. Budapest, 1998. december 11. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. INTERJÚ Négyszemközt Sepsey Tamással, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetőjével „Nem politikai boszorkányüldözésről van szó” „Az általunk eddig lefolytatott vizsgálatok alapján politikai, polgári, büntetőjogi felelősségre vonást lehet kezdeményezni a korábbi időszak helytelen gazdasági döntései miatt"’ - jelentette ki a Magyar Hírlapnak adott interjújában a Kormány­zati Ellenőrzési Iroda vezetője. Az általa vezetett szervezet munkájáról elmondta, hogy a Postabank veszteségeinek feltérképezése lesz számukra a legnagyobb fel­adat. A kárpótlási hivatal korábbi elnöke leszögezte, hogy a kárpótlási folyamatot le kell zárni, lehetőleg az eredeti jogosultak megelégedésére. „Utána pedig oda kell állni az ország közvélemény elé, és meg kell vonni a kárpótlás mérlegét” - hangsúlyozta Sepsey Tamás. • Azóta, hogy Orbán Viktor miniszter­elnök nem hivatalos kérésére Járai Zsigmond pénzügyminiszter Simicska Lajost nevezte ki az APEH élére, a Ma­­hir privatizációja napirendi téma a sajtóban. Most, hogy ezen a héten a 168 óra című hetilapban újabb tények, összefüggések, számadatok láttak nap­világot, elképzelhető-e, hogy a Kor­mányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) vizs­gálni fogja: miként történhetett meg, hogy az 1990-ben 743 millió forintra értékelt céget a privatizációs pályázat győztese 1994 februárjában 212 milli­óért - ezen belül is 170 millió forint ér­tékű kárpótlási jegyért­­ szerezte meg? A Kormányzati Ellenőrzési Iroda jog­szabályi felhatalmazás alapján végezhet ellenőrzéseket a költségvetést, a társa­dalombiztosítást érintő területeken és az úgynevezett elkülönített alapoknál. A KEI akkor végez vizsgálatokat az ÁPV Rt. vagy jogelődjei által kötött pri­vatizációs ügyletekben, ha a gazdasági társaság igazgatósága felkéri erre. Azaz megadja ahhoz a felhatalmazást, hogy a KEI munkatársai ott vizsgálatot folytat­hassanak. Erre korábban már volt példa a Budapest Bankkal, a Polgári Bankkal kapcsolatban és a közeljövőben ugyan­így sor kerül majd a kormány utasításá­ra a Postabanknál. • A Mahirrel kapcsolatban ezt elkép­zelhetetlennek tartja? Igen gazdag a fantáziám, azaz mindent elképzelhetőnek tartok, de annak az el­lenkezőjét is. • Az említett újságcikkben ön mint az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal egykori elnöke azt mondta, „nem volt tudomása az esetről”. Vi­szont cseppet sem csodálkozott a jelen­tős összegű kárpótlási jegy felhasználá­sán, amelyhez a nyertes vevő, a B-Rek­­lám Kft. - mint bárki más - könnyedén hozzájuthatott, fölvásárolhatta a tőzs­dén vagy azon kívül. Az előző ciklus pénzügyminisztereit írásbeli kérdésekkel „bombáztam”, hogy rendeljenek el már vizsgálatokat arról, hogy azok, akik nem az eredeti jo­gosultság alapján használják fel a kár­pótlási jegyeket a privatizációs üzlet­­szerzéskor, abból a haszonból, amely a vásárolt kárpótlási jegy árfolyama és az állam által elfogadott árfolyam között van, befizették-e a költségvetésnek a különféle jogszabályokban előírt adót, járulékot. Konkrét társaságokat is meg­jelöltem a felvetésemben - amelyek részben politikailag érzékenyen érintet­ték a korábbi vezetést­­, de a válasz mindenkor az volt: ha annyira érdekes ez a dolog, nézzem meg a cégbíróságnál a mérlegkönyveket, mert ők ezzel nem foglalkoznak. • Milyen cégeket hozott fel példaként? Például az Altus Rt.-t, amely olcsón fel­vásárolt kárpótlási jegyekkel vette meg a Gép- és Technológiaszerelő Rt. 350 millió forintos részvénytőkéjének 50,1 százalékát. Az Invest Kft.-t, amely ha­sonló módon jutott hozzá a Budapesti Vegyipari Gépgyár 225 millió forint névértékű pakettjéhez, közel negyedá­ron. A Pick Rt.-t, amely ugyancsak ol­csón felvásárolt kárpótlási jegyekkel fi­zette ki a Szegedi Élelmiszer-kereske­delmi Rt. 900 millió forintos vételárát. S miután az álláspontom - miszerint ez a járandóság jelentős állami bevételi for­rás lehet - azóta sem változott, a megfe­lelő hatóság, jelen esetben az APEH jo­ga és kötelessége ezt akár utólag is el­lenőrizni. • Nagyságrend tekintetében mekkora összegről lehet szó? Sok százmillióról. Az ezerforintos kár­pótlási jegyet az állam, amikor lejárt a kamatozási határidő, 1.720 forintért szá­mította be a privatizációs jogügyletnél, miközben a kárpótlási jegy árfolyama 500 forint körül mozgott. Ez azt jelenti, hogy durván 1200 forint az, amely egy darab 1000 forint névértékű jegyen ha­szonként jelentkezett. Jó, hogy ebből le lehet vonni bizonyos befektetéseket, mert annak, aki megvette, addig nem kamatozott, ameddig nem tudta felhasz­nálni, de ezzel együtt is darabonként 1000 forint tiszta nyereséget lehetett így elérni. Tehát egy 100 millió forintos pri­vatizációs jogügyletnél ebből szárma­zott „némi” nyereség. A kérdés: meg­­történt-e a közérdek érvényesítése az adóhatóság részéről? Ezeknek a na­gyobb értékű privatizációs ügyleteknek az ellenőrzése technikailag nem meg­oldhatatlan és az adatok beszerzése sem jelenthet akadályt, hiszen nem túl sokan privatizáltak ilyen tételekben állami cé­geket ebben az országban. Szerintem egy átfogó vizsgálat kedvező eredmé­nyeket hozhatna és ha a költségvetés­nek bevételekre van szüksége és ha utol akarják érni azokat, akik ki akartak, vagy ki akarnak bújni a közteherviselés alól, akkor ennek a vizsgálatnak meg kell történnie. • Az egyik legaktívabb ellenzéki képvi­selő volt az elmúlt négy évben. Több mint száz kérdést intézett az illetéke­sekhez. Volt ennek eredménye, hatása? Mint az OKKH egykori elnöke, kárpót­lási ügyekben sokszor szóvá tettem: az állam kötelessége, hogy megfelelő kíná­latot biztosítson az eredeti jogosultak­nak, azért, hogy döntően ők vegyenek részt a privatizációban és a haszon is az övéké legyen. Keserűen és csalódottan kellett tapasztalnom: 1993-tól az állami politika, részben az elégtelen vagyonkí­­nálat következtében arra kényszerítette az eredeti jogosultakat, hogy eladják a kárpótlási jegyeiket. Miután egyre na­gyobb mennyiségű kárpótlási jegy ke­rült piacra, egyre alacsonyabb áron le­hetett azokhoz hozzájutni. A haszon pe­dig nem az eredeti jogosultaké lett, ha­nem másoké. • A visszafogott vagyonkínálat tudatos kormányzati politika volt? Igen, mert bizonyos gazdasági csopor­tok és maga a privatizációs szervezet is ellenérdekeltté vált abban, hogy a teljes kínálatot felmutassák a „kisemberek­nek”. • Kivárták, ameddig az eredeti jogosul­tak többsége túladott a jegyeken. Könnyebben lehetett privatizációs tech­nikát találni arra, hogy a nagyobb rész­vénycsomagokat egy-egy nagybefekte­tőnek adják el, mint arra, hogy több ezer kisbefektetővel kelljen egyezkedni. 1994 elején, amikor felmerült, hogy kár­pótlási jeggyel lehet Chinoin-részvénye­­ket vásárolni, a korábban jól bevált allo­kációs szabályt - miszerint túljegyzés esetén az eredeti jogosultakat kell el­sődlegesen figyelembe venni - az ÁVÜ megváltoztatta. Ez ellen határozottan tiltakoztam. Aki később figyelemmel kísérte a Chinoin-részvények árfolya­mának égbe szökkenését, az talán el­gondolkodott azon, mi állhatott e dön­tés mögött, amely ennél a részvényvá­sárlásnál magába hordozott egy nagyon komoly meggazdagodási lehetőséget. Ebben az esetben sokan jutottak rész­vényhez, akik úgymond másodlagosan szerezték meg a kárpótlási jegyeket. Ám ekkorra már egyértelműen előtérbe kerültek azok az erők, amelyek a kár­pótlásnak nem a politikai sikerét akar­ták véghezvinni, hanem sokkal inkább egyéni érdekeket érvényesítettek, szol­gáltak ki általa. Nem véletlen például az sem, hogy Matáv-részvényeket sem ak­kor, sem azóta nem lehetett kárpótlási jegy ellenében megszerezni. Holott a törvény előírta, hogy minimum tíz szá­zalékot erre kellett volna becserélni. A kárpótlás eredendő célja az volt, hogy akiket megfosztottak a vagyonuktól, azokat, ha részlegesen is, az elvett va­gyon töredékével, de kárpótolni lehes­sen. De ha ezt a töredéket sem tudja, vagy nem akarja az állam biztosítani, akkor egy álszent politikával állunk szemben. • Nem emlékszem arra, hogy ezt így va­laha nyilvánosan kimondta volna. Pedig megtettem. Elvégeztem a magam számvetését és nincs lelkiismeretfurda­­lásom. Az első perctől azt mondtam: el kell fogadni a kárpótlás részlegességét. Ugyanakkor azt a lehetőséget, amit ez nyújt, az államnak száz százalékosan biztosítania kell a jogosultak részére. Ez az, ami nem történt meg. S ebben szere­pük volt azoknak a politikai erőknek, amelyek a kárpótlást a politikai harcok középpontjába emelték, ahelyett hogy társadalmi konszenzusra jutottak volna. • Fel sem merült, hogy a Központi Kár­­rendezési Irodánál folytassa a pályá­ját? Másokban igen, bennem nem. Az éle­temnek azt a szakaszát befejeztem, nem lett volna célszerű oda visszatérnem. Olyan személynek kell azt vezetni, aki­nek nincsenek előítéletei, fenntartásai azzal kapcsolatban, amely az elmúlt négy évben a hivatalnál történt. • Eszerint nem véletlen, hogy a KEI a miniszterelnök utasítására vizsgálatot folytatott arról, hogy indokolt volt-e a Kárpótlási Hivatal március végi át­szervezése és a hivatal 100 millió forin­tos számítógépes beruházása? Vajon a vizsgálat azt is kiderítette, hogy miért áll hónapok óta a kárpótlási ügyek in­tézése? Igen, az értelmetlen és felesleges átszer­vezés miatt erre nem jutott idő. A jelen­tésben súlyos megállapítások szerepel­nek. Durván 500 millióba került annak az épületnek a felújítása, ahová a kár­­rendezési iroda áttelepült, 100 milliónál többe a költöztetés és az ELTE, amely használatra megkapta a Kecskeméti ut­cai székházat, ugyancsak jelentős össze­geket kénytelen fordítani arra, hogy egyáltalán hasznosítani tudja azt. • És most mi várható? Felgyorsul a ké­relmek elbírálása? Intézkedési tervet, határozati javaslatot készítettünk, amelyet a kormány remé­nyeim szerint még az idén el fog fogad­ni. Hiszen a kárpótlás nem zárult le. Azt be kell fejezni, méghozzá tisztességesen, az eredeti jogosultak javára, és amennyire lehet, a megelégedésükre. Utána pedig az ország közvéleménye Közelkép jelenlegi beosztásában nem tartja magát sem ellenőrnek, sem nyomo­zónak. Sepsey Tamás, a KEI 42 éves elnöke 1980-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Ka­rán. Három évig ügyvédjelöltként, majd 1991-ig ügyvédként dolgozott Budapesten. Az Antall-kormány nevezte ki az Országos Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatal elnöké­nek. 1994-től az MDF országgyűlési képviselője, 1997-től az MDF Or­szágos Választmányának elnöke. 1998 júliusától irányítja a Kor­mányzati Ellenőrzési Irodát állam­­titkári rangban. Politikai funkciójá­ról lemondott. Nős, gyermekei, Ba­lázs és Zsófia gimnáziumi tanulók­ előtt be kell számolni a kedvező fejle­ményekről és nem szabad elhallgatni azokat a hibákat, amelyek részben az Antall-kormány, részben a Horn-kor­­mány időszakában történtek. • A Kormányzati Ellenőrzési Iroda a munkaterven felül Orbán Viktor mi­niszterelnök utasítására nyolc téma­körben kezdett vizsgálódni. A legelső feladatuk volt, hogy áttekintsék az elő­ző kormány által felmentettek végki­elégítésének jogszerűségét. A vizsgálat lezárult. Felejtsük el? Nem egészen értem, hogy miért nekem teszi fel ezt a kérdést. A vizsgálat elvég­zésének ugyanis a tisztánlátás volt a cél­ja. Megállapítottuk: a felmentések dön­tő többsége még a Horn-kormány ide­jén történt meg, úgy, hogy a jogcímek nem feleltek meg a valóságnak. Csupán kettő olyat találtunk, ahol valóban át­szervezés történt, az összes többinél nem volt átszervezés sem és nem is szűnt meg az a szervezet, ám a kifizeté­sek összességében közel 300 millió fo­rint kiadást jelentettek a költségvetés­nek. Az úgynevezett személyi fizetések­nél pedig olyan esetet is találtunk, hogy a megengedett 50 ezer forint helyett 250 ezer forint díjazásért alkalmaztak vala­kit miniszteri főtanácsadói munkakör­ben, aki érettségivel rendelkezett. Azért ez elgondolkodtató, mert a közpénzek­kel felelősségteljesebben kellene gaz­dálkodni. • Tett valamit ennek érdekében az új kormány? Igen. A köztisztviselők esetében hatály­ba lépett a hat hónapos tartalékállo­mány, amely idő alatt más munkakört keresnek az érintett személynek. Ha azt elfogadja, jó, ha nem, akkor a végkielé­gítésnek csak a felére tarthat igényt. Ezen kívül végre megtörténik a besoro­lása azoknak a politikai státuszoknak, amelyekre ugyancsak a végkielégítés ál­talánostól eltérő, csökkentett szabályai lesznek az irányadók. • A további hét ügyből ugyancsak befe­jezték azt, amelyik az orosz államadós­ság lebontásának helyzetéről adott át­tekintést, valamint az úgynevezett Ná­dor ’95 Rt. -ügyet, azaz a mobiltelefo­nok lehallgatására alkalmas berende­zések beruházásának vizsgálatát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál. Ez utóbbiról csupán annyit lehet tudni, hogy súlyos törvénytelenségeket állapí­tottak meg, és megtették a szükséges in­tézkedéseket. De hogy ez kiket érint és pontosan miért, arról semmit sem lehet tudni. Ne csodálkozzon: a vizsgálati jelentést államtitokká minősítettem és akként is kezelem. • A Hungaroring Rt.-nél végrehajtott részvénycseréknél milyen gyanú merült fel? Nem megfelelően hasznosították az ál­lami vagyont. • Jelenleg hány üggyel foglalkoznak egyszerre? Tizennéggyel, de ezek közül a Posta­bank veszteségeinek feltérképezése lesz a legnagyobb falat. • Erre megalakult a parlamenti vizsgá­lóbizottság, foglalkozik vele az Állami Számvevőszék és önök is. Szükség van ennyiféle vizsgálatra? Igen. Az Országgyűlés vizsgálódási jo­gát nem lehet elvitatni. Emellett a kor­mány felkérte az Állami Számvevőszé­ket, hogy a Postabank-ügy egy szeletét vizsgálja meg, a másik szeletére pedig határozattal utasította a KEI-t, azért, hogy pártállásra tekintet nélkül az ügy minden részletét zárjuk el. Nyomatéko­san szeretném hangsúlyozni: nem politi­kai boszorkányüldözésről van szó, mert ehhez sem az ÁSZ, sem a KEI, sem a parlamenti vizsgálóbizottság nem lenne partner. • Ön azt sem zárta ki, hogy a személyes felelősség megállapításakor Princz Gá­bor és mások akár a saját vagyonukkal is felelni fognak a történtekért. A meg­lévő adatok, információk birtokában mondja ezt? Az Állami Számvevőszéknek 1996-ban készült el a jelentése az adós- és hitel­konszolidációban érintett három bank­ról, amely vastagon szedetten tartal­mazta: a rossz hitelek döntő többsége a bank felelőtlen, átgondolatlan üzletpoli­tikájának lett a következménye. Ezt kö­vetően javasoltam a parlamentben a személyes felelősség megállapítását, hi­szen a gazdasági társaságokról szóló tör­vény alapján az igazgatósági, felügyelő­bizottsági tagok a magánvagyonukkal felelnek a rossz döntésekért. Az akkori parlamenti többség megtárgyalásra méltónak sem tartotta ezt az ötletet. Ez azért szomorú, mert már akkor lehetett volna jelezni a társadalomnak, hogy a lakosság jelentős áldozatvállalásával konszolidált bankok felelősségre von­ható vezetőivel szemben az állam a tör­vény szigorával akar eljárni. Talán ez fi­gyelmeztetés lett volna a Postabank me­nedzsmentjének is. Ez nem történt meg, de most bízom abban, hogy a jelenlegi vizsgálat során az elfogultságot kizárva kiderülhet: a döntéshozatali folyamat­ban lehet-e személyi felelősséget meg­állapítani s ha igen, akkor annak melyek a következményei? • Ezt nem az Állami Számvevőszék vizsgálja? Ők is. Mi emellett az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelő és a Pénzügymi­nisztérium felelősségét is megnézzük ebben az ügyben. • A vizsgálat befejezéséig az informáci­ók bizalmasak? Titkosak. Sőt azután is a kormány jogo­sult eldönteni, hogy a jelentésből mit és mikor hoz nyilvánosságra. • Megkezdődött-e az elmúlt négy évben kötött privatizációs szerződések utóla­gos felülvizsgálata? Ez nem tartozik az iroda hatáskörébe. • Pedig ennek a lehetőségéről éppen ön beszélt idén júliusban egy televíziós műsorban. Igen, ha majd felkérnek minket, de re­mélem, egyelőre nem kerül erre sor. Ugyanis a nálunk dolgozó 42 szakember kapacitása is véges. Minden új felkérés­sel a folyamatban lévő ügyek elintézése tolódna ki, és ezt senki sem szeretné. • Tehát enélkül a vizsgálat nélkül is megalapozott Orbán Viktor miniszter­elnök kijelentése, miszerint „...a politi­kai, a polgári jogi, a büntetőjogi felelősségre vonások nem maradhatnak el amiatt, hogy a kormánynak több, mint 230 milliárd forintot kell fordíta­nia az előző évek elhibázott gazdaság­­politikájának orvoslására”. Felelősséggel mondhatom: az általunk eddig lefolytatott vizsgálatok alapján politikai, polgári, büntetőjogi felelős­­ségrevonást lehet kezdeményezni a ko­rábbi időszak helytelen gazdasági dön­tései miatt. • Kik kapják meg az iroda jelentését? Általában a kormány minden tagja. Ki­vételek persze vannak, mint például a lehallgatóbotránnyal kapcsolatos jelen­tés, amelyet csak a miniszterelnök és egy nagyon szűk kör kapott meg. • A májusi választások után az Igaz­ságügyi Minisztérium lehetséges politi­kai államtitkáraként került szóba a ne­ve. Jobban örült volna annak a pozíci­ónak avagy jelenlegi megbízatását ugyanilyen fontosnak tartja? A Magyar Demokrata Fórum elnöksége úgy döntött, ne én legyek a politikai ál­lamtitkár és ezt a döntést tudomásul vettem. S tartom magam ahhoz, hogy köztisztviselőként nem politizálhatok és nem indulhatok semmilyen pozícióért az MDF tisztújításakor. • Elindult volna akár az elnöki posz­tért? Azt azért nem, de az eltelt kilenc év ta­pasztalatait szerettem volna hasznosíta­ni az MDF országos vezetésében. De így sincs okom panaszra. Szeretem ezt a munkát, és elődömtől, Rubicsek Sán­dortól kitűnő szakembereket örököltem meg, akiknek jogi, erkölcsi fedhetetlen­­ségéhez nem férhet kétség. • Nem is hozott magával új embereket? A régi munkatársak közül mindössze ketten mentek el, az egyikük ösztöndíj­jal külföldre, a másik sokkal több fizeté­sért a bankfelügyelethez, és az ő helyük­re vettem fel két új kollégát. • Itt a munkatársak átesnek a C típusú átvilágításon? Alapvetően csak az elnök és két helyet­tese, de ez a kör most néhány emberrel bővült, tekintettel arra, hogy olyan ügye­ket is vizsgálunk, amelyek nemzetbizton­sági okokból sérülékenyek. Sőt, az sem titok: aki itt kíván dolgozni, az önként részt vesz egy pszichológiai vizsgálaton, azért, hogy kiderüljön, a személyisége al­kalmas-e ennek a munkának az elvégzé­sére. Én sem voltam ez alól kivétel. LÁSZLÓ ÁGNES „Már a korábbi ciklusban lehetett volna jelezni a társadalomnak, hogy a lakosság jelentős áldozatvállalásával konszoli­dált bankok felelősségre vonható vezetőivel szemben az állam a törvény szigorával akar eljárni” fotó: müller Judit 1998. DECEMBER 12., SZOMBAT A Magyar Hírlap „Életstílus” Magazin december 4-én megjelent keresztrejtvényének a helyes megfejtése: „POMPÁS ZENETÖRTÉNET HASZNOS KÉZIKÖNYV KITŰNŐ ADATTÁR”. A beküldők között 5 db könyvcsomagot sorsoltunk ki, összesen 20 000 Ft értékben. A szerencsés nyertesek névsora: 1. Dani Sámuelné, 1212 Budapest; 2. Csapó Lászlóné, 5600 Békéscsaba; 3. Dudás Tünde, 2100 Gödöllő; 4. Medve János, 4465 Rakamaz; 5. Sümegi Bea, 1039 Budapest. A nyerteseket nyereményükről levélben értesítjük, a nyereményeket postázzuk. MH 10665

Next