Magyar Hírlap, 1999. március (32. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-20 / 66. szám
8 Magyar Hírlap HATTER Két részlet az Ellenzéki Kerekasztal 1989. július 6-án tartott üléséből Vita a köztársasági elnök megválasztásáról Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989-es tevékenysége döntően befolyásolta a magyarországi rendszerváltozást. Az EKA tagjai alkotmányos és közjogi kérdéseket vitattak meg, miközben a tárgyalások hónapjai alatt önmaguk és szervezeteik helyét, későbbi kapcsolatrendszerét is keresték. Az EKA jegyzőkönyvének első négy kötete áprilisban kerül nyilvánosságra, így válik közkinccsé mindaz, ami ott történt, s ez idáig a közvélemény elől rejtve maradt. Elsőként a Magyar Hírlapban olvasható egy részlet a kerekasztal jegyzőkönyvéből. A pártok képviselői a köztársasági elnök megválasztásának módjáról és idejéről vitatkoznak. Kónya: Sürgősen vezesse föl valaki, tessék akkor... Füzessy: Sajnos itt mindjárt valami ellentmondással kell élnem. Mert szerintem az államfő kérdése szoros összefüggésben van a választásoknak a kérdésével, és a kettő külön nem tárgyalható. Csak utalni szeretnénk a plenáris ülésen tett hivatalos nyilatkozatunkra, amely az államfő kérdését és az Alkotmánybíróság kérdését is a választások vetületében és a választások szemszögéből értékelte. Az első és legfontosabb kérdés a választások kérdése. Utána következhet a köztársasági elnök kérdése. Itt nem egyszerű sorrendiségről vagy összefüggéstelenségről van szó, hanem igen szoros összefüggésről. Erre az összefüggésre egyelőre nem akarok rátérni, csak... (Baranyai Tibor távozik.) Orbán: Pedig jó volna megmondani, mert nem értjük... Füzessy: Jó, akkor megmondom. A köztársasági elnök személyével összefügg a köztársasági elnök intézményének a kérdése. Azt hiszem, hogy ezekben a napokban és ezekben a hónapokban az országban más személy, mint Pozsgay, köztársasági elnökként számításba nem jöhet. Ha Pozsgayt megválasztanák köztársasági elnöknek - akár a mi hozzájárulásunkkal, akár anélkül ez a választásokra nézve olyan eredménnyel és olyan kihatással járna, járhatna, amely befolyásolná - és igen jelentősen befolyásolhatná - a választásoknak az eredményét. Többször elhangzott már ebben a körben és ezen kívül is a „diadalmenet”, a „mennybemenetel” kérdése. Én azt hiszem, hogy ha ebben a köztársasági elnök kérdésében most választásokat tartanának, akkor a Pozsgay megválasztásához kétség nem férhetne. Ez olyan eredménnyel és olyan mellékkörülményekkel járna, amely erősen befolyásolná a választásoknak az eredményét. Magyarul: az állampolgár, aki ebben a kérdésben igent mond, az igen nehezen tudna ugyanakkor - vagy megközelítőleg [ugyanakkor], néhány napos vagy néhány hetes eltéréssel - nemet mondani arra a politikára, arra a pártpolitikára, amit a Pozsgay képvisel. Épp ezért, nekem az a véleményem, hogy a köztársasági elnök megválasztása kérdésében nem kellene akadályokat gördítenünk. Viszont ragaszkodnunk kellene ahhoz, hogy a köztársasági elnök megválasztása és az országgyűlési választások között megfelelő idő, tehát több hónap vagy fél év teljen el, és ez a fél év lehetőséget adna arra, hogy az egyes pártoknak a programja világosan kibontakoztatható legyen, és világosan álljon az országnak a lakossága előtt. Ugyanakkor a Pozsgaynak a köztársasági elnökké való választása azzal az eredménnyel járna, hogy az ő pártagitációs lehetőségeit megszüntetné. Tudniillik az ő köztársasági elnöki pozíciója összeférhetetlenné tenné ezt a szituációt az ő pártvezetői pozíciójával. Tehát az országgyűlési választási kampányból a Pozsgayt kikapcsolná. Ez a körülmény is lehetővé tenné azt, hogy ebben a közbenső időszakban, amelyik a két választás között eltelik, nyugodtan és viszonylag békés körülmények között nyilvánosságra hozható legyen a pártok programja, és a választásnak egy reális eredménye lehessen. Köszönöm szépen. Kónya: Először Kövér László, aztán Tölgyessy. Kövér Úgy gondolom, ha jól értettem, amit az előbb hallottam, akkor arról van szó, hogy segítsük Pozsgay Imrét a köztársasági [elnöki] székbe, lehetőség szerint minél előbb, hogy annál több időnk maradjon a választásokra utána ezt az eufóriát feledtetni a társadalommal. Hát meg kell hogy mondjam, hogy egy ellenzéki szervezettől ezt a logikát meglehetősen furcsának találom. Ez az első problémám. De ez végül is mindenkinek a magánügye. A másik problémám a dologgal kapcsolatban az, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen köztársasági elnöki pozíciót, milyen köztársasági elnöki hatáskört, intézményt kreálunk. Az, hogy ezt valaki megtegye, arra szerintem legalkalmasabb egy újjáválasztott és felhatalmazással rendelkező parlament. Itt keringenek az ötletek a felelős meg félgyönge meg gyenge, mindenféle köztársasági elnöki intézményről, tehát [különböző] típusú intézményről, és nem nehéz kihallani belőle [azt] az összefüggést, hogy Pozsgay Imrét azért szeretnék köztársasági elnöknek javasolni, hogy ezáltal egy erős vagy felerős vagy mit tudom én milyen köztársasági elnöki intézményt kreálhassanak, azzal a ki nem mondott gondolattal, hogy tulajdonképpen Pozsgay Imréről senki nem tételezi fel az országban, hogy ezzel a lehetőséggel visszaél. Úgy gondolom azonban, hogy a köztársasági elnöki ruhát nem Pozsgay Imre testére kell szabni, hanem a köztársasági elnököt kell a köztársasági elnöki székbe beültetni. Ennek megfelelően én meredeken ellenzem azt, hogy a köztársasági elnöki intézmény megteremtésébe a választások előtt belemenjünk. És ilyen értelemben van összefüggés szerintem a kettő között. Tölgyessy: Ehhez tartalmilag nincs mit hozzátennem. Két dolgot szeretnék elmondani. Szeretném megkérni a Demokrata Fórum delegációját, én tegnap hallottam tőlük egy javaslatot, amit szívesen hallanék, hogyha elővezetnék, és arról folyna a vita. És nem erről. Egy megjegyzést szeretnék tenni. A tegnapi bizottsági ülésünkön is olyan szellemben nyilatkozott a Kereszténydemokrata Párt, ami az én szemem előtt megkérdőjelezte azt a tényt, hogy a Kereszténydemokrata Párt az ellenzéki szervezet-e? Úgyhogy ezt a megjegyzést sajnos most is meg kellett tennem. Köszönöm. Füzessy: Akkor megkérdezném, hogy miért. Tölgyessy: Megmondom nyugodtan. Fölvetődött az alkotmánymódosítás. Szóba jött... az alkotmányban szerepel egy olyan definíció, hogy a magyar állam az szocialista állam. Az volt a javaslatunk, és ezen kerekedett egy nagy vita, a Kereszténydemokrata Párt fönn akarta tartani ezeket a definíciókat, amelyek az alkotmány elején szerepelnek: szocializmusdefiníció és hasonló elemek. Ebből egy nagy vita keveredett. Végül a vita megoldódott, de sorra olyan javaslatokat hallunk a Kereszténydemokrata Párttól, amelyek az én szememben kétségessé teszik a Kereszténydemokrata Pártnak a jellegét. Én nem szeretnék erről vitát nyitni, és már bánom is, hogy fölvetettem. Én azt szeretném, ha a köztársasági elnökről beszélnénk, és szeretném hallani a Demokrata Fórum javaslatát. Kónya: Maradjunk abban, hogy egy-két mondattal reflektáljatok, és aztán térjünk vissza a köztársasági elnöki... Boross: Én nem szeretném, ha az Ellenzéki Kerekasztal egy olyan fórum lenne, ahol bárki vitathatná azt, hogy valamelyik szervezet ellenzéki-e vagy sem. Nem az dönti el az Ellenzéki Kerekasztalnál való létjogosultságát egy szervezetnek, hogy az milyen álláspontot foglal el egy adott kérdésben, mert lehetséges,hogy én egy adott kérdésben, mondjuk, még messzebbmenő álláspontot fogok elfoglalni, mint a Kereszténydemokrata Párt, attól,azonban én még tagja lehetek az Ellenzéki Kerekasztalnak. Ez a módszer és ez a megnyilatkozás engem olyanra emlékeztet, amely előttem valamikor nem volt szimpatikus. És ma sem szimpatikus. Kónya: Tessék, parancsolj.... Utána, bocsáss meg. Füzessy: Ugye, itt úgy merült fel a kérdés, hogy ki az igazi ellenzéki. Hát elhoztam Barankovics Istvánnak a 47-es beszédét. Pontosan a tegnapi beszélgetésünk és vitánk alapján. Ebből csak egy mondatot szeretnék felolvasni, nehogy olyan félreértés legyen, hogy a Kereszténydemokrata Párt jelenlegi, jelen levő képviselői vannak valami különleges és eltérő állásponton. Ebben az áll, hogy „a világgazdaság most kialakuló új rendjében Magyarország gazdasági életformája ne a szabadversenyes monopolkapitalizmus legyen, hanem az evangélium szellemében tökéletesített szocializmus”. Csak ennyit akartam mondani. Tölgyessy: Én szeretnék... (Zsivaj.) ...egy szót szeretnék... bocsánatot szeretnék kérni a kérdés felvetéséért. És azt szeretném mondani, elnézést kérek ezért a felvetésért. Én... és nem is akarok magyarázatot hozzáfűzni, és erről ne folytassunk ezután vitát, ezt szeretném kérni. Kónya: Tessék, Vigh Károly. Vigh: Miután ez az önkritika elhangzott, akkor nem térek rá arra, amivel szerettem volna kezdeni. De valójában azt azért hangsúlyozzuk a jövőt illetően, hogy elvi vitát folytathatunk egymás között, de menjen ez az elvi vita egészen odáig, hogy egyrészt személyeskedésbe menjen át, másrészt pedig, hogy egymás politikai, ideológiai álláspontját megkérdőjelezzük és megcímkézzük. Itt rátérve a dolog lényegére: én nagyon meggondolandónak tartom azt a javaslatot, amit éppen a Kereszténydemokrata Párt részéről terjesztettek elő. Mert ha reálisan nézzük a közeljövő magyarországi viszonyait, vagy amennyire tudjuk reálisan nézni, persze sok tényezőt nem látunk előre, de ha arra gondolunk, hogy mi valamennyien arra törekszünk, hogy zökkenő nélkül, minden különösebb problémák, súlyos problémák nélkül vészeljük át az úgynevezett átmenetnek az idejét, akkor meg kell gondolni azt a javaslatot, ami az én javaslatom is, hogy nemcsak a köztársasági államforma kérdése igenis napirendi kérdés kell hogy legyen, hanem az is, hogy a köztársasági elnöki tiszt betöltését illetően is elképzelhető az, hogy az Ellenzéki Kerekasztal egyik-másik szervezete - még ha nem is teljes egészében - itt, a Pozsgay személyében találná meg azt a megfelelő személyiséget, aki alkalmas volna arra, hogy ezt az átmenetet, amit nem kell mondani, senki nem lát előre, hogy úgy mondjam, megfelelő módon, és az eddigi személyi garancia csak az lehet... levezényelje. Most ha ehhez még hozzátesszük azt az érvet, hogy az ő esetleges megválasztása során nem válik lehetővé az, hogy ő részt vegyen a választásokban, azokban a választásokban, amelyikben egyes politikai pártok az MSZMP-vel együtt be fogják dobni magukat, akkor nyilvánvaló, hogy ez is egy érv amellett, hogy itt ne csak a köztársasági elnöki funkció mellett foglaljunk állást, hogy ezt minél előbb hozzuk tető alá, hanem a Pozsgay személyét illetően is. Én azzal szeretném az egészet befejezni, hogy én nagyon szeretném hallani bárki részéről, akik itt jelen vannak az Ellenzéki Kerekasztalnál, hogy Pozsgayn kívül tudnak-e valami olyan posszibilis jelöltet javasolni, akiről úgy gondolják, hogy a jelenlegi körülmények között alkalmasabb személy volna a magyar köztársasági elnöki tiszt betöltésére. Kónya: Jó, köszönöm szépen. Közben én kaptam egy cédulát: „Elnök úr, civil a pályán, itt ül szakállasan az MTI tudósítója, akit mi egyébként tisztelünk és szeretünk.” Varga: Szóval az MTI-t hívtuk? (Közbeszólás: Nem.) Magyar: Szokásjogi alapon. (Vita, a szöveg nem érthető.) Kónya László: Mi ezzel kapcsolatban a helyzet? (Nem érthető közbeszólás.) Mindig így van? Tölgyessy: Igen. Az Ellenzéki Kerekasztal vacsoráján is ott volt, és egészen más, mintha ez... nem egy új arc jelent meg. Szabad: Nem egy lapnak a tudósítója... Kónya: Kérem, rendben van, akkor ő marad... Szabad: Úgy tudom, annak idején vállalta azt, hogy nem tesz közzé közleményt. Tölgyessy: És soha meg nem sértette, kipróbáltuk... Kónya: Tényleg, minden nyilatkozatot bemutatott. (Tölgyessy: nem egy ismeretlen arc.) Antall József: (...) Antall: A Demokrata Fórum elnöksége arra hatalmazott föl bennünket egy vita után a köztársasági [elnöki] kérdésben, hogy azt leszögezzük, hogy a választásokig nem tartanánk helyesnek, hogy megválasszák a köztársasági elnököt. Tehát ez összevág a szándéknyilatkozattal. Azért ez a határozat, a választmány megszavazta, mert ez politikai előnyt jelentene annak a pártnak - és nem föltétlenül a Pozsgay Imre, vagy bárkiről van szó -, amelyik arra hivatkozhat, hogy megválasztották... A Mitterrand-t megválasztják köztársasági elnöknek, az húzóerő, nyilvánvaló, Rocard be se jött volna Mitterrand nélkül. Tehát ez megint egy politikai kérdés, amit ebből a szemszögből kell nézni. A következő kérdés az, hogy mi a megoldás. Itt is kétféle elképzelés volt. Volt egy olyan álláspont, hogy a minimális változtatást kell csak végrehajtani a ’49-es alkotmányban az átmenethez. Ennek érdekében volt nálunk is olyan állásfoglalás, hogy a köztársasági elnöki intézmény bekerüljön. Volt olyan állásfoglalás, hogy maradjon egyelőre az elnöki tanácsi intézmény, mert úgyis legyengült, ne nyúljunk hozzá. És a kompromisszumos második javaslat került elfogadásra, és mi most ezt képviseljük, ami azon alapszik, hogy az Elnöki Tanács intézményét meg kell szüntetni, és ki kell iktatni a ’49-es alkotmányból, és egy olyan rendelkezést kell belevenni... (Szabad: Átmeneti rendelkezésként...) átmenetileg, ami egyébként összecsenghet egy későbbi alkotmánymódosítással, hogy az Elnöki Tanács elnökének jogkörét, ezt precizírozva, a körülhatárolását és ennek a gyengítését, esetleg a parlamenttel való összhangba hozatalát, de ez külön kérdés... az ideiglenes jellege eleve meghatározza, az államfői jogokat az új köztársasági elnök megválasztásáig az Országgyűlés elnöke gyakorolja. Ez összhangban áll a francia, az olasz közjogi gyakorlattal - ahol a szenátus elnöke gyakorolja -, és összhangban van az 1946. évi I. törvénycikkel, ahol szintén a köztársasági elnök akadályoztatása esetén az államfői jogkört az Országgyűlés elnöke gyakorolja. Ez tehát azt jelenti, hogy mi nem mentjük meg, és helytelennek tartanánk, hogy az elnöki tanácsi intézményt mi mentsük meg és hosszabbítsuk meg, ugyanakkor az előbb elmondottak szerint a köztársasági elnöki intézményt nem kívánjuk előbb bevenni, és erre javasoljuk ezt a magyar hagyományoknak és a nemzetközi parlamentáris gyakorlatnak megfelelő elgondolást... (Kónya: Átmeneti...) átmenetileg, ami egyben azt is jelenti, hogy a köztársasági elnöki intézménynél az MSZMP által javasolt alelnöki intézményt is elleneznénk, ha megvitatnánk. Mert ebben a kis országban teljesen értelmetlen, ho£y még egy alelnök legyen, ami Európában sehol nincsen, csak az Amerikai Egyesült Államokban, de ott is a szenátus elnökének a tisztjét tölti be. Ez lenne az MDF-nek a jelen javaslata, jelen körülmények között, és ezt javasolnánk elfogadásra, hogy ezt képviselhessük, ha holnap tárgyalásra kerül sor, vagy a mai főbizottsági ülésen, amennyiben ezzel egyetértenek. Eddig terjed a felhatalmazásunk. Szabad: Talán egy mondatnyi kiegészítés ehhez, mert nem mondottad, esetleg gondot okoz, hogy arra az időszakra, ami... (Varga: Laci, szólni akarok!) Bocsánat... ezt a kiegészítést, hogy teljesen lássátok. Hogy ami az új választások és a köztársasági elnöki választások között lenne, akkor már az új Országgyűlés elnöke venné át ennek a funkciónak a gyakorlását. (Antall József: Természetes.) Kónya: Bocsánat, Boross Imre volt az első, utána Varga... Boross: Kérem szépen, az Antall József barátom nagyon helyesen... (Kónya: Előbb te, és aztán Kis János...) Nagyon helyesen az Antall József barátom azt mondta, hogy mi ne gondolkozzunk személyekben és pártokban, hanem intézményekben gondolkozzunk. Ugyanakkor azonban már oda konkludált - és ez is igaz -, hogy kérem, amennyiben megválasztanák a Pozsgayt, tehát akkor már személyében gondolkodtunk, akkor ez egy húzóerőt jelentene az MSZMP részére. Itt már gondolkodtunk pártban. Na most anélkül, hogy én kvázi prejudikálnék és a véleményemet előre mondanám, én csak hangosan gondolkodok. Kérem, elvárható-e reálpolitikus szemmel nézve, reálpolitikusan, hogy a jelenlegi szituációban a hatalom egy olyan megegyezésbe menjen bele, amelynek a vége az, hogy már most majdnem biztosan elveszíti a hatalmát. Gondolkozzunk, mi a lengyel gondolatba sem... Lengyelországban is kerestek valamilyen átmeneti szituációt. Hát amennyiben a Pozsgay, most kénytelen vagyok, mert hisz Antall József barátom is személyben és pártban gondolkodott. (Antall: Másképp fogalmaztam, de nem mennék bele.) Jó, köszönöm, ha mondjuk egy posszibilis MSZMP-beli személyt megválasztanak köztársasági elnöknek, az kétségtelen jelentene egy húzóerőt, de még mindig nem annyit, amely egy abszolút parlamenti többséget eredményezne. Az pedig nem várható el a hatalomtól, hogy azt mondja: kérem, itt majd az Országgyűlés elnöke fog gyakorolni, ugye, államfői jogokat, meglesznek a választások, aztán kérem szépen, miután az első választás minden diktatúra után csak egy negatív választás lehet, hogy mindenkire szavazok, csak a diktátorra nem szavazok, kap a diktátor, kérem szépen, 10 vagy 15 százalékot, és akkor átveszi a kormány a hatalmat és a kormányzás felelősségét, esetleg egy olyan párt vagy pártkoalíció, amelynél talán még a kormányzóképesség is talán megkérdőjelezhető. Hangsúlyozom. Ezt a véleményt... [A felvétel itt megszakad.] Sólyom: ...kötelezte a kormányt, hogy ősszel az elnökről szóló törvényjavaslatot terjessze elő. Nekünk vagy tiltakozni kell, vagy kell figyelmeztetnünk most a másik két felet, hogy ennek rossz vége lesz, mert ha nem lesz konszenzus, és őt átviszik, akkor mi nem fogjuk támogatni a választásokon az ő jelöltjét, sőt senkit nem fogunk... bojkottálni fogjuk, vagy meg kell határozni, hogy mit fogunk csinálni. Tehát ezt nekünk most itt el kell döntenünk. Kónya: Varga Csaba volt... és utána Kis János. Varga: A Magyar Néppárt elnöksége kedden e kérdéseket megvitatta egy hosszú, nagy vitában. Véleményünk a következő. Abban egyetértünk változatlanul, hogy a Magyar Néppárt is úgy gondolja, hogy az új alkotmány ne legyen már csak az új parlament idején megalkotva. Tehát semmiképpen se most, és addig pedig semmilyen komoly módosítás ne legyen, amíg nincs új parlament. Abban is egyetértettünk, hogy az új elnöki intézményt és az elnök megválasztását ne hozzuk előre ennek a parlamentnek az idejére. Ellenben van itt egy komoly kérdés, erre utal az MDF javaslata is. Az átmeneti időszakban, amikor a parlament kimondja a maga feloszlatását, és kiírja a választásokat, attól kezdődően a választások végéig ki gyakorolja Magyarországon a hatalmat? Erre kell találnunk egy jogi megoldást, amely mindegyik pártnak megfelelő lehet. Ezért mi azt gondoljuk, hogy erre többféle megoldás lehetséges. Az egyik, amit az MDF javasol, hogy az átmeneti időszakban a parlament elnöke az, aki gyakorolja ezeket a közjogi funkciókat. A másik megoldás az lehetne - és mi emellett lennénk, mint elképzelés mellett -, hogy a parlament, amíg még ülésezik és nem írja ki a választást, hívja vissza az Elnöki Tanácsot. És döntsön abban a parlament - a Népfronttal akár egyetértésben is -, hogy a mai országos listán szereplő képviselők helyett a különböző politikai erők, így az EKA tagjai kerüljenek be képviselőként az átmeneti időszakra a parlamentbe, és ezekből a képviselőkből alakuljon egy olyanfajta, ha tetszik, egy második Elnöki Tanács, amelyik gyakorolja a hatalmat ebben az átmeneti időszakban. (Közbeszólás: Mi nem akarunk...) Bocsánat, hadd mondjam végig. (Kónya: Kérlek, hogy ne szóljatok bele, jön a következő hozzászóló. Még nem fejeztem be. Hát nagyon fontos annak a végiggondolása, hogy mi lesz abban a 3-4 hónapban, amíg nincs... kimondja a parlament a feloszlatását, akár fél évet, lehet hosszabb idő is. Mindegy, mennyi. Hogy abban az időszakban Magyarországon ki lesz az a hatalmi erő, amely a legfontosabb kérdésekben dönthet, hiszen abban maradtunk mindnyájan, hogy nem az MSZMP az, aki a közjogi funkciókat gyakorolja. Erre kell találnunk egy olyan megoldást, amely az átmeneti időszakban garantálja a békés átmenetet, garantálja a demokrácia fennmaradását. Ezért az általunk javasolt ötlet ez egy lehetőség. Lehet bármi más is. De kell egy ilyen megoldást találnunk. Kónya: Kis János. Kis: Úgy gondolom, hogy külön kellene választani a két problémát, és valahogy lépésről lépésre gondolkodni róluk. Az egyik kérdés az, hogy mi az álláspontunk a kommunista pártnak azzal a kívánságával kapcsolatban, hogy a köztársasági elnök intézményét már most az ősszel hozzák létre, és válasszon az ország köztársasági elnököt még a parlamenti választások előtt. A másik kérdés az, hogy milyen megoldást találjunk az átmeneti időre abban az esetben, hogyha elutasítjuk ezt a javaslatot. Azt hiszem, hogy komolyan kellene vennünk azokat az érveket, amelyek itt elhangzottak amellett, hogy a kommunista párt javaslatát, kezdeményezését fogadjuk el. Nem azért, mintha egyetértenék ezekkel, hanem azért, mert ezek komoly érvek, és ha nem vitatjuk meg őket komolyan, akkor nem fogunk egyetértésre jutni. Az egyik érvet Vigh Károly fogalmazta meg. Ez röviden, ha jól értettem, úgy foglalható össze, hogy ha nincs köztársasági elnök, kétséges az átmenet stabilitása. Ennek az érvnek az ereje azon múlik, hogy lehetséges-e másik megoldás, van-e alternatívája a köztársasági elnök intézményének, amelyik az átmenet stabilitását biztosítja. Én azt gondolom, hogy van. Az MDF javasolta megoldás kombinálva valamilyen politikai paktummal, aminek nem kell okvetlenül abban állnia, amit Varga Csaba a Néppárt nevében mondott, hogy egy új Elnöki Tanács jöjjön létre vagy „ellen Elnöki Tanács”, amelyikben az Ellenzéki Kerekasztal is benne van, de mindenesetre valamilyen paktumban, ami kifejezetten egyezséget jelent az átmeneti időre valamennyi politikai erő részvételével, akik a választáson indulnak. Egy ilyen kombinált megoldás az átmenet nyugalmát és biztonságát garantálhatná. Létre lehetne hozni egy konzultációs, nem államfői jogokat gyakorló testületet, amelyik válságelhárítással is foglalkozhatna és így tovább. Nem akarok most ennek a részleteibe belebocsátkozni, csak azt akarom jelezni, hogy van alternatívája a köztársasági elnök megoldásának. A másik érvet Boross Imre - hát, fiatalabb korom ellenére hadd mondjam, tisztelt barátom - fogalmazta meg, és ezt is nagyon komoly érvnek tartom. Nevezetesen, hogy arról is gondolkozni kell, hogy elfogadhatja-e a kommunista párt a választásokat, ha az a rizikó áll előtte, hogy esetleg teljesen ki fog szorulni a hatalomból egyik napról a másikra. Azt gondolom, hogy ez egy komoly probléma. Erre a problémára is van alternatív megoldás, de úgy gondolom, ami kidolgozható nagyjából azon a vonalon, amit itt már jeleztek, megegyezés útján, de az a megoldás, hogy kapják meg a köztársasági elnöki tisztséget a kommunisták előre, véleményem szerint nem jó, nem elfogadható erre a célra. Több okból. Van egy elvi oka. Vegyük komolyan azt az álláspontunkat, hogy a köztársasági elnök intézménye, akár erős lesz a köztársasági elnök, akár gyenge és csupán reprezentatív lesz a köztársasági elnök, olyan horderejű, olyan jelentőségű intézmény, hogy arról csak egy valódi mandátummal rendelkező parlament dönthet. Ha ezt komolyan vesszük, akkor ezt a lehetséges megoldások közül eleve ki kell zárnunk, ami nem mond ellent annak, hogy keresnünk kell megoldást arra a problémára, amiről Boross Imre kollégánk beszélt. A másik ellenérvem politikai természetű volna. Én megfordítanám azt az érvet, amit a lengyel példa kapcsán felhoztál. Azt gondolom, hogy az a kérdés, hogy ki legyen a köztársasági elnök, hogy kit támogatunk köztársasági elnöknek, az alku tárgya lehet a választások utáni helyzetben. Egy olyan alku tárgya, amelyik meghatározhatja a kormány összetételét is. Az alkupozícióink - vagy azok alkupozíciói, akik a választásokból erősen kerülnek ki - minden bizonnyal gyengébbek lesznek abban az esetben, ha a köztársasági elnök már meg van választva és már kommunista. Mert akkor arról kell alkudozni, hogy a maradék pozíciókat hogyan osszák el egymás között azok, akik a parlamentben kormányképesek. Abban az esetben, ha erről a kérdésről nem döntöttünk előre, akkor azt lehet mondani, hogy legyen az elnök kommunista, legyen az államfő kommunista, legyen a miniszterelnök nem kommunista. Példaképpen említem csak, a részletekről nem érdemes most spekulálni. Úgyhogy én azt javasolnám, hogy dacára annak, hogy ezek az érvek nagyon komolyak, és egy későbbi menetben megfontolást igényel, hogy milyen módon lehet a problémára megoldást találnunk, azt a megoldást, hogy elfogadjuk a köztársasági elnök intézményének megteremtését most, ami egyben azt is jelenti, hogy állást foglaltunk valóban Pozsgay Imre személye mellett, mert a jelen pillanatban más elnökjelölt nem jön számításba, ezt vessük el, keressünk majd más megoldást. Én a magam részéről egyébként, noha csak ma hallottam először, és nem tudtam igazán átgondolni, hogy milyen vonzatai vannak ennek a javaslatnak, összehangolni pedig az álláspontomat az SZDSZ vezetésével ilyenformán nem tudtam, de rokonszenvezem a Demokrata Fórum javaslatával, és valamit ezen a tájékon látnék szívesen, mint átmeneti megoldást. Köszönöm szépen. Kónya: Tölgyessy Péter, utána majd Szakolczai György jelentkezett, és utána Orbán Viktor. (Antall: Orbán Viktor jön soron.) Bocsánat, Orbán Viktor, nem láttam. Orbán: Szeretném a mi álláspontunkat elmondani, nekünk testületi álláspontunk van, ami szerencsére egybeesik a magam személyes véleményével is. Azt a két dolgot különvéve abban foglalható össze, hogy elnökre, népköztársasági elnökre... vagy köztársasági elnökválasztásra az új parlament megválasztása előtt szükség nincsen. Áthidaló megoldásképpen pedig elfogadható a mi számunkra az a javaslat - de ezt külön venném, külön vita kérdésévé tenném -, amit az MDF előterjesztett, tehát mi az MDF javaslatát támogatjuk, úgy ahogy van, ebben a kérdésben, és ajánljuk mindenki másnak is elfogadásra. Kónya: Nyilván az csak nyelvbotlás, hogy népköztársasági elnök... Orbán: Igen, de aztán ki is javítottam, de ez még vita tárgya, hogy mi lesz... még lehet hogy bele kell kényszerülnünk egy... Kónya: Tessék, akkor... Tölgyessy. Tölgyessy: Énnekem volt már szerencsém tegnap este hallani ezt a javaslatot. A véleményem az, hogy közjogi értelemben a javaslat nagyon nehezen megvalósítható, de politikai értelemben én messzemenően támogatom a javaslatot. Úgyhogy meg fogjuk találni azt a formulát, hogy hogyan lehet megvalósítani. Nos, hogy mit kell hozzátenni, ez azt jelenti, hogy az Elnöki Tanács jogköre, az... nagyon erős jogköre van, Országgyűlést helyettesítő jogköre, és egy icipicit fontos dolgokban, de icipicit meg van nyirbálva. Most ezt borzalmas erősen meg kell nyirbálni, és ezt talán nem hangsúlyozta a Demokrata Fórum előadója, amikor én ott voltam. Nagyon-nagyon meg kell nyirbálni ezt az elnöki tanácsi jogkört. És utána, ez eléggé közjogi nehézség, hogy ezt az elnöki tanácsi jogkört nem az Elnöki Tanács tartja meg, hanem helyére egy nem létező elnök kerül, akit éppen az Országgyűlés elnöke helyettesít, meg kell hogy mondjam, ez nagyon problematikus, de én politikailag nagyon fontosnak tartom. Mert ide, a mai ülésre, idedobták közénk a viszály almáját. És óriási vita kerekedett akörül, és nagyon ügyes húzás volt a kommunista párt részéről, hogy idedobták az almát. Most mi visszadobjuk ezzel, mert ők is személyekben is gondolkodnak. És ezt én olyan fontos politikai ténynek tartom, hogy ez egy nagyon hasznos dolog volna, és meg fogjuk találni a közjogi megoldást, ami nem lesz tökéletes, de kutyakötelességünk megtalálni. Köszönöm. Forrás: A rendszerváltás forgatókönyve. Kerekasztal-tárgyalások 1989-ben. Második kötet. Budapest: Magvető Kiadó 1999. Főszerkesztő: Bozóki András, szerkesztők: Elbert Márta, Kalmár Melinda, Révész Béla, Ripp Erzsébet, Ripp Zoltán. A kiválasztott részletben megszólaló személyek: Kónya László soros elnök (Magyar Néppárt) Antall József (MDF) Boross Imre (FKGP) Füzessy Tibor (KDNP) Kis János (SZDSZ) Kövér László (Fidesz) Magyar Bálint (SZDSZ) Orbán Viktor (Fidesz) Sólyom László (MDF) Szabad György (MDF) Tölgyessy Péter (SZDSZ) Varga Csaba (MNP) Vigh Károly (BZSBT) Mindenki a fedélzeten - az ország jövője volt a tét FOTÓ: MH-ARCHÍV - SZIGETI TAMÁS 1999. MÁRCIUS 20., SZOMBAT