Magyar Hírlap, 1999. március (32. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20 / 66. szám

8 Magyar Hírlap HATTER Két részlet az Ellenzéki Kerekasztal 1989. július 6-án tartott üléséből Vita a köztársasági elnök megválasztásáról Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989-es tevékenysége dön­tően befolyásolta a magyarországi rendszerváltozást. Az EKA tagjai alkotmányos és közjogi kérdéseket vitattak meg, miközben a tárgyalások hónapjai alatt önmaguk és szerveze­teik helyét, későbbi kapcsolatrendszerét is keresték. Az EKA jegyzőkönyvének első négy kötete áprilisban kerül nyilvános­ságra, így válik közkinccsé mindaz, ami ott történt, s ez idáig a közvélemény elől rejtve maradt. Elsőként a Magyar Hírlap­ban olvasható egy részlet a kerekasztal jegyzőkönyvéből. A pártok képviselői a köztársasági elnök megválasztásának módjáról és idejéről vitatkoznak. Kónya: Sürgősen vezesse föl valaki, tessék akkor... Füzessy: Sajnos itt mindjárt valami ellentmondással kell élnem. Mert szerintem az ál­lamfő kérdése szoros össze­függésben van a választások­nak a kérdésével, és a kettő külön nem tárgyalható. Csak utalni szeretnénk a plenáris ülésen tett hivatalos nyilatko­zatunkra, amely az államfő kérdését és az Alkotmánybí­róság kérdését is a választások vetületében és a választások szemszögéből értékelte. Az első és legfontosabb kérdés a választások kérdése. Utána következhet a köztársasági el­nök kérdése. Itt nem egyszerű sorrendiségről vagy összefüg­géstelenségről van szó, hanem igen szoros összefüggésről. Erre az összefüggésre egyelő­re nem akarok rátérni, csak... (Baranyai Tibor távozik.) Orbán: Pedig jó volna meg­mondani, mert nem értjük... Füzessy: Jó, akkor megmon­dom. A köztársasági elnök személyével összefügg a köz­­társasági elnök intézményé­nek a kérdése. Azt hiszem, hogy ezekben a napokban és ezekben a hónapokban az or­szágban más személy, mint Pozsgay, köztársasági elnök­ként számításba nem jöhet. Ha Pozsgayt megválasztanák köztársasági elnöknek - akár a mi hozzájárulásunkkal, akár anélkül ez a választásokra nézve olyan eredménnyel és olyan kihatással járna, járhat­na, amely befolyásolná - és igen jelentősen befolyásolhat­ná - a választásoknak az ered­ményét. Többször elhangzott már ebben a körben és ezen kívül is a „diadalmenet”, a „mennybemenetel” kérdése. Én azt hiszem, hogy ha ebben a köztársasági elnök kérdésé­ben most választásokat tarta­nának, akkor a Pozsgay meg­választásához kétség nem fér­hetne. Ez olyan eredménnyel és olyan mellékkörülmények­kel járna, amely erősen befo­lyásolná a választásoknak az eredményét. Magyarul: az ál­lampolgár, aki ebben a kér­désben igent mond, az igen nehezen tudna ugyanakkor - vagy megközelítőleg [ugyan­akkor], néhány napos vagy né­hány hetes eltéréssel - nemet mondani arra a politikára, ar­ra a pártpolitikára, amit a Pozsgay képvisel. Épp ezért, nekem az a véleményem, hogy a köztársasági elnök megválasztása kérdésében nem kellene akadályokat gör­dítenünk. Viszont ragaszkod­nunk kellene ahhoz, hogy a köztársasági elnök megválasz­tása és az országgyűlési válasz­tások között megfelelő idő, te­hát több hónap vagy fél év tel­jen el, és ez a fél év lehetősé­get adna arra, hogy az egyes pártoknak a programja világo­san kibontakoztatható legyen, és világosan álljon az ország­nak a lakossága előtt. Ugyan­akkor a Pozsgaynak a köztár­sasági elnökké való választása azzal az eredménnyel járna, hogy az ő pártagitációs lehető­ségeit megszüntetné. Tudniil­lik az ő köztársasági elnöki po­zíciója összeférhetetlenné ten­né ezt a szituációt az ő pártve­zetői pozíciójával. Tehát az országgyűlési választási kam­pányból a Pozsgayt kikapcsol­ná. Ez a körülmény is lehetővé tenné azt, hogy ebben a köz­benső időszakban, amelyik a két választás között eltelik, nyugodtan és viszonylag bé­kés körülmények között nyil­vánosságra hozható legyen a pártok programja, és a válasz­tásnak egy reális eredménye lehessen. Köszönöm szépen. Kónya: Először Kövér László, aztán Tölgyessy. Kövér Úgy gondolom, ha jól értettem, amit az előbb hallot­tam, akkor arról van szó, hogy segítsük Pozsgay Imrét a köz­­társasági [elnöki] székbe, le­hetőség szerint minél előbb, hogy annál több időnk marad­jon a választásokra utána ezt az eufóriát feledtetni a társa­dalommal. Hát meg kell hogy mondjam, hogy egy ellenzéki szervezettől ezt a logikát meg­lehetősen furcsának találom. Ez az első problémám. De ez végül is mindenkinek a ma­gánügye. A másik problémám a dologgal kapcsolatban az, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen köztársasági el­nöki pozíciót, milyen köztár­sasági elnöki hatáskört, intéz­ményt kreálunk. Az, hogy ezt valaki megtegye, arra szerin­tem legalkalmasabb egy újjá­választott és felhatalmazással rendelkező parlament. Itt ke­ringenek az ötletek a felelős meg félgyönge meg gyenge, mindenféle köztársasági elnö­ki intézményről, tehát [külön­böző] típusú intézményről, és nem nehéz kihallani belőle [azt] az összefüggést, hogy Pozsgay Imrét azért szeretnék köztársasági elnöknek java­solni, hogy ezáltal egy erős vagy felerős vagy mit tudom én milyen köztársasági elnöki intézményt kreálhassanak, az­zal a ki nem mondott gondo­lattal, hogy tulajdonképpen Pozsgay Imréről senki nem té­telezi fel az országban, hogy ezzel a lehetőséggel visszaél. Úgy gondolom azonban, hogy a köztársasági elnöki ruhát nem Pozsgay Imre testére kell szabni, hanem a köztársasági elnököt kell a köztársasági el­nöki székbe beültetni. Ennek megfelelően én meredeken el­lenzem azt, hogy a köztársasá­gi elnöki intézmény megte­remtésébe a választások előtt belemenjünk. És ilyen érte­lemben van összefüggés sze­rintem a kettő között. Tölgyessy: Ehhez tartalmilag nincs mit hozzátennem. Két dolgot szeretnék elmondani. Szeretném megkérni a De­mokrata Fórum delegációját, én tegnap hallottam tőlük egy javaslatot, amit szívesen halla­nék, hogyha elővezetnék, és arról folyna a vita. És nem er­ről. Egy megjegyzést szeretnék tenni. A tegnapi bizottsági ülé­sünkön is olyan szellemben nyilatkozott a Keresztényde­mokrata Párt, ami az én sze­mem előtt megkérdőjelezte azt a tényt, hogy a Keresztényde­mokrata Párt az ellenzéki szer­vezet-e? Úgyhogy ezt a meg­jegyzést sajnos most is meg kel­lett tennem. Köszönöm. Füzessy: Akkor megkérdez­ném, hogy miért. Tölgyessy: Megmondom nyu­godtan. Fölvetődött az alkot­mánymódosítás. Szóba jött... az alkotmányban szerepel egy olyan definíció, hogy a magyar állam az szocialista állam. Az volt a javaslatunk, és ezen ke­rekedett egy nagy vita, a Ke­reszténydemokrata Párt fönn akarta tartani ezeket a definí­ciókat, amelyek az alkotmány elején szerepelnek: szocializ­musdefiníció és hasonló ele­mek. Ebből egy nagy vita ke­veredett. Végül a vita megol­dódott, de sorra olyan javasla­tokat hallunk a Keresztényde­mokrata Párttól, amelyek az én szememben kétségessé te­szik a Kereszténydemokrata Pártnak a jellegét. Én nem szeretnék erről vitát nyitni, és már bánom is, hogy fölvetet­tem. Én azt szeretném, ha a köztársasági elnökről beszél­nénk, és szeretném hallani a Demokrata Fórum javaslatát. Kónya: Maradjunk abban, hogy egy-két mondattal ref­lektáljatok, és aztán térjünk vissza a köztársasági elnöki... Boross: Én nem szeretném, ha az Ellenzéki Kerekasztal egy olyan fórum lenne, ahol bárki vitathatná azt, hogy valame­lyik szervezet ellenzéki-e vagy sem. Nem az dönti el az Ellen­zéki Kerekasztalnál való létjo­gosultságát egy szervezetnek, hogy az milyen álláspontot foglal el egy adott kérdésben, mert lehetséges,­hogy én egy adott kérdésben, mondjuk, még messzebbmenő álláspon­tot fogok elfoglalni, mint a Kereszténydemokrata Párt, attól,azonban én még tagja le­hetek az Ellenzéki Kerekasz­talnak. Ez a módszer és ez a megnyilatkozás engem olyan­ra emlékeztet, amely előttem valamikor nem volt szimpati­kus. És ma sem szimpatikus. Kónya: Tessék, parancsolj.... Utána, bocsáss meg. Füzessy: Ugye, itt úgy merült fel a kérdés, hogy ki az igazi ellenzéki. Hát elhoztam Ba­­rankovics Istvánnak a 47-es beszédét. Pontosan a tegnapi beszélgetésünk és vitánk alap­ján. Ebből csak egy mondatot szeretnék felolvasni, nehogy olyan félreértés legyen, hogy a Kereszténydemokrata Párt je­lenlegi, jelen levő képviselői vannak valami különleges és eltérő állásponton. Ebben az áll, hogy „a világgazdaság most kialakuló új rendjében Magyarország gazdasági élet­formája ne a szabadversenyes monopolkapitalizmus legyen, hanem az evangélium szelle­mében tökéletesített szocializ­mus”. Csak ennyit akartam mondani. Tölgyessy: Én szeretnék... (Zsivaj.) ...egy szót szeret­nék... bocsánatot szeretnék kérni a kérdés felvetéséért. És azt szeretném mondani, elné­zést kérek ezért a felvetésért. Én... és nem is akarok magya­rázatot hozzáfűzni, és erről ne folytassunk ezután vitát, ezt szeretném kérni. Kónya: Tessék, Vigh Károly. Vigh: Miután ez az önkritika elhangzott, akkor nem térek rá arra, amivel szerettem vol­na kezdeni. De valójában azt azért hangsúlyozzuk a jövőt illetően, hogy elvi vitát foly­tathatunk egymás között, de menjen ez az elvi vita egészen odáig, hogy egyrészt szemé­lyeskedésbe menjen át, más­részt pedig, hogy egymás po­litikai, ideológiai álláspontját megkérdőjelezzük és megcím­kézzük. Itt rátérve a dolog lé­nyegére: én nagyon meggon­dolandónak tartom azt a ja­vaslatot, amit éppen a Keresz­ténydemokrata Párt részéről terjesztettek elő. Mert ha reá­lisan nézzük a közeljövő ma­gyarországi viszonyait, vagy amennyire tudjuk reálisan nézni, persze sok tényezőt nem látunk előre, de ha arra gondolunk, hogy mi vala­mennyien arra törekszünk, hogy zökkenő nélkül, minden különösebb problémák, sú­lyos problémák nélkül vészel­jük át az úgynevezett átmenet­nek az idejét, akkor meg kell gondolni azt a javaslatot, ami az én javaslatom is, hogy nem­csak a köztársasági államfor­ma kérdése igenis napirendi kérdés kell hogy legyen, ha­nem az is, hogy a köztársasági elnöki tiszt betöltését illetően is elképzelhető az, hogy az El­lenzéki Kerekasztal egyik-má­sik szervezete - még ha nem is teljes egészében - itt, a Pozs­gay személyében találná meg azt a megfelelő személyiséget, aki alkalmas volna arra, hogy ezt az átmenetet, amit nem kell mondani, senki nem lát előre, hogy úgy mondjam, megfelelő módon, és az eddigi személyi garancia csak az le­het... levezényelje. Most ha ehhez még hozzátesszük azt az érvet, hogy az ő esetleges megválasztása során nem vá­lik lehetővé az, hogy ő részt vegyen a választásokban, azokban a választásokban, amelyikben egyes politikai pártok az MSZMP-vel együtt be fogják dobni magukat, ak­kor nyilvánvaló, hogy ez is egy érv amellett, hogy itt ne csak a köztársasági elnöki funkció mellett foglaljunk állást, hogy ezt minél előbb hozzuk tető alá, hanem a Pozsgay szemé­lyét illetően is. Én azzal szeret­ném az egészet befejezni, hogy én nagyon szeretném hallani bárki részéről, akik itt jelen vannak az Ellenzéki Ke­rekasztalnál, hogy Pozsgayn kívül tudnak-e valami olyan posszibilis jelöltet javasolni, akiről úgy gondolják, hogy a jelenlegi körülmények között alkalmasabb személy volna a magyar köztársasági elnöki tiszt betöltésére. Kónya: Jó, köszönöm szépen. Közben én kaptam egy cédu­lát: „Elnök úr, civil a pályán, itt ül szakállasan az MTI tudó­sítója, akit mi egyébként tisz­telünk és szeretünk.” Varga: Szóval az MTI-t hív­tuk? (Közbeszólás: Nem.) Magyar: Szokásjogi alapon. (Vita, a szöveg nem érthető.) Kónya László: Mi ezzel kap­csolatban a helyzet? (Nem érthető közbeszólás.) Mindig így van? Tölgyessy: Igen. Az Ellenzéki Kerekasztal vacsoráján is ott volt, és egészen más, mintha ez... nem egy új arc jelent meg. Szabad: Nem egy lapnak a tu­dósítója... Kónya: Kérem, rendben van, akkor ő marad... Szabad: Úgy tudom, annak idején vállalta azt, hogy nem tesz közzé közleményt. Tölgyessy: És soha meg nem sértette, kipróbáltuk... Kónya: Tényleg, minden nyi­latkozatot bemutatott. (Töl­gyessy: nem egy ismeretlen arc.) Antall József: (...) Antall: A Demokrata Fórum elnöksége arra hatalmazott föl bennünket egy vita után a köztársasági [elnöki] kérdés­ben, hogy azt leszögezzük, hogy a választásokig nem tar­tanánk helyesnek, hogy meg­válasszák a köztársasági elnö­köt. Tehát ez összevág a szán­déknyilatkozattal. Azért ez a határozat, a választmány meg­szavazta, mert ez politikai előnyt jelentene annak a párt­nak - és nem föltétlenül a Pozsgay Imre, vagy bárkiről van szó -, amelyik arra hivat­kozhat, hogy megválasztot­ták... A Mitterrand-t megvá­lasztják köztársasági elnök­nek, az húzóerő, nyilvánvaló, Rocard be se jött volna Mit­terrand nélkül. Tehát ez me­gint egy politikai kérdés, amit ebből a szemszögből kell néz­ni. A következő kérdés az, hogy mi a megoldás. Itt is két­féle elképzelés volt. Volt egy olyan álláspont, hogy a mini­mális változtatást kell csak végrehajtani a ’49-es alkot­mányban az átmenethez. En­nek érdekében volt nálunk is olyan állásfoglalás, hogy a köztársasági elnöki intézmény bekerüljön. Volt olyan állás­­foglalás, hogy maradjon egy­előre az elnöki tanácsi intéz­mény, mert úgyis legyengült, ne nyúljunk hozzá. És a kompromisszumos második javaslat került elfogadásra, és mi most ezt képviseljük, ami azon alapszik, hogy az Elnöki Tanács intézményét meg kell szüntetni, és ki kell iktatni a ’49-es alkotmányból, és egy olyan rendelkezést kell bele­venni... (Szabad: Átmeneti rendelkezésként...) átmeneti­leg, ami egyébként össze­csenghet egy későbbi alkot­mánymódosítással, hogy az Elnöki Tanács elnökének jog­körét, ezt precizírozva, a körülhatárolását és ennek a gyengítését, esetleg a parla­menttel való összhangba ho­zatalát, de ez külön kérdés... az ideiglenes jellege eleve meghatározza, az államfői jo­gokat az új köztársasági elnök megválasztásáig az Ország­­gyűlés elnöke gyakorolja. Ez összhangban áll a francia, az olasz közjogi gyakorlattal - ahol a szenátus elnöke gyako­rolja -, és összhangban van az 1946. évi I. törvénycikkel, ahol szintén a köztársasági elnök akadályoztatása esetén az ál­lamfői jogkört az Országgyű­lés elnöke gyakorolja. Ez te­hát azt jelenti, hogy mi nem mentjük meg, és helytelennek tartanánk, hogy az elnöki ta­nácsi intézményt mi mentsük meg és hosszabbítsuk meg, ugyanakkor az előbb elmon­dottak szerint a köztársasági elnöki intézményt nem kíván­juk előbb bevenni, és erre ja­vasoljuk ezt a magyar hagyo­mányoknak és a nemzetközi parlamentáris gyakorlatnak megfelelő elgondolást... (Kó­nya: Átmeneti...) átmeneti­leg, ami egyben azt is jelenti, hogy a köztársasági elnöki in­tézménynél az MSZMP által javasolt alelnöki intézményt is elleneznénk, ha megvitat­nánk. Mert ebben a kis ország­ban teljesen értelmetlen, ho£y még egy alelnök legyen, ami Európában sehol nincsen, csak az Amerikai Egyesült Ál­lamokban, de ott is a szenátus elnökének a tisztjét tölti be. Ez lenne az MDF-nek a jelen javaslata, jelen körülmények között, és ezt javasolnánk el­fogadásra, hogy ezt képvisel­hessük, ha holnap tárgyalásra kerül sor, vagy a mai főbizott­sági ülésen, amennyiben ezzel egyetértenek. Eddig terjed a felhatalmazásunk. Szabad: Talán egy mondatnyi kiegészítés ehhez, mert nem mondottad, esetleg gondot okoz, hogy arra az időszakra, ami... (Varga: Laci, szólni akarok!) Bocsánat... ezt a ki­egészítést, hogy teljesen lássá­tok. Hogy ami az új választá­sok és a köztársasági elnöki választások között lenne, ak­kor már az új Országgyűlés el­nöke venné át ennek a funk­ciónak a gyakorlását. (Antall József: Természetes.) Kónya: Bocsánat, Boross Im­re volt az első, utána Varga... Boross: Kérem szépen, az An­tall József barátom nagyon he­lyesen... (Kónya: Előbb te, és aztán Kis János...) Nagyon he­lyesen az Antall József bará­tom azt mondta, hogy mi ne gondolkozzunk személyekben és pártokban, hanem intéz­ményekben gondolkozzunk. Ugyanakkor azonban már oda konkludált - és ez is igaz -, hogy kérem, amennyiben meg­választanák a Pozsgayt, tehát akkor már személyében gon­dolkodtunk, akkor ez egy hú­zóerőt jelentene az MSZMP részére. Itt már gondolkodtunk pártban. Na most anélkül, hogy én kvázi prejudikálnék és a véleményemet előre monda­nám, én csak hangosan gondol­kodok. Kérem, elvárható-e re­álpolitikus szemmel nézve, re­­álpolitikusan, hogy a jelenlegi szituációban a hatalom egy olyan megegyezésbe menjen bele, amelynek a vége az, hogy már most majdnem biztosan elveszíti a hatalmát. Gondol­kozzunk, mi a lengyel gondo­latba sem... Lengyelországban is kerestek valamilyen átmene­ti szituációt. Hát amennyiben a Pozsgay, most kénytelen va­gyok, mert hisz Antall József barátom is személyben és párt­ban gondolkodott. (Antall: Másképp fogalmaztam, de nem mennék bele.) Jó, köszö­nöm, ha mondjuk egy posszibi­lis MSZMP-beli személyt meg­választanak köztársasági el­nöknek, az kétségtelen jelente­ne egy húzóerőt, de még min­dig nem annyit, amely egy ab­szolút parlamenti többséget eredményezne. Az pedig nem várható el a hatalomtól, hogy azt mondja: kérem, itt majd az Országgyűlés elnöke fog gya­korolni, ugye, államfői jogokat, meglesznek a választások, az­tán kérem szépen, miután az első választás minden diktatú­ra után csak egy negatív válasz­tás lehet, hogy mindenkire sza­vazok, csak a diktátorra nem szavazok, kap a diktátor, ké­rem szépen, 10 vagy 15 százalé­kot, és akkor átveszi a kor­mány a hatalmat és a kormány­zás felelősségét, esetleg egy olyan párt vagy pártkoalíció, amelynél talán még a kor­mányzóképesség is talán meg­kérdőjelezhető. Hangsúlyo­zom. Ezt a véleményt... [A felvétel itt megszakad.] Sólyom: ...kötelezte a kor­mányt, hogy ősszel az elnökről szóló törvényjavaslatot ter­jessze elő. Nekünk vagy tilta­kozni kell, vagy kell figyel­meztetnünk most a másik két felet, hogy ennek rossz vége lesz, mert ha nem lesz kon­szenzus, és őt átviszik, akkor mi nem fogjuk támogatni a vá­lasztásokon az ő jelöltjét, sőt senkit nem fogunk... bojkot­­tálni fogjuk, vagy meg kell ha­tározni, hogy mit fogunk csi­nálni. Tehát ezt nekünk most itt el kell döntenünk. Kónya: Varga Csaba volt... és utána Kis János. Varga: A Magyar Néppárt el­nöksége kedden e kérdéseket megvitatta egy hosszú, nagy vitában. Véleményünk a kö­vetkező. Abban egyetértünk változatlanul, hogy a Magyar Néppárt is úgy gondolja, hogy az új alkotmány ne legyen már csak az új parlament idején megalkotva. Tehát semmikép­pen se most, és addig pedig semmilyen komoly módosítás ne legyen, amíg nincs új parla­ment. Abban is egyetértet­tünk, hogy az új elnöki intéz­ményt és az elnök megválasz­tását ne hozzuk előre ennek a parlamentnek az idejére. El­lenben van itt egy komoly kér­dés, erre utal az MDF javasla­ta is. Az átmeneti időszakban, amikor a parlament kimondja a maga feloszlatását, és kiírja a választásokat, attól kezdő­dően a választások végéig ki gyakorolja Magyarországon a hatalmat? Erre kell találnunk egy jogi megoldást, amely mindegyik pártnak megfelelő lehet. Ezért mi azt gondoljuk, hogy erre többféle megoldás lehetséges. Az egyik, amit az MDF javasol, hogy az átmene­ti időszakban a parlament el­nöke az, aki gyakorolja ezeket a közjogi funkciókat. A másik megoldás az lehet­ne - és mi emellett lennénk, mint elképzelés mellett -, hogy a parlament, amíg még ülésezik és nem írja ki a vá­lasztást, hívja vissza az Elnöki Tanácsot. És döntsön abban a parlament - a Népfronttal akár egyetértésben is -, hogy a mai országos listán szereplő képviselők helyett a különbö­ző politikai erők, így az EKA tagjai kerüljenek be képvise­lőként az átmeneti időszakra a parlamentbe, és ezekből a képviselőkből alakuljon egy olyanfajta, ha tetszik, egy má­sodik Elnöki Tanács, amelyik gyakorolja a hatalmat ebben az átmeneti időszakban. (Köz­beszólás: Mi nem akarunk...) Bocsánat, hadd mondjam vé­gig. (Kónya: Kérlek, hogy ne szóljatok bele, jön a követke­ző hozzászóló.­ Még nem fe­jeztem be. Hát nagyon fontos annak a végiggondolása, hogy mi lesz abban a 3-4 hónapban, amíg nincs... kimondja a par­lament a feloszlatását, akár fél évet, lehet hosszabb idő is. Mindegy, mennyi. Hogy ab­ban az időszakban Magyaror­szágon ki lesz az a hatalmi erő, amely a legfontosabb kérdé­sekben dönthet, hiszen abban maradtunk mindnyájan, hogy nem az MSZMP az, aki a köz­jogi funkciókat gyakorolja. Erre kell találnunk egy olyan megoldást, amely az átmeneti időszakban garantálja a bé­kés átmenetet, garantálja a demokrácia fennmaradását. Ezért az általunk javasolt ötlet ez egy lehetőség. Lehet bármi más is. De kell egy ilyen meg­oldást találnunk. Kónya: Kis János. Kis: Úgy gondolom, hogy kü­lön kellene választani a két problémát, és valahogy lépés­ről lépésre gondolkodni róluk. Az egyik kérdés az, hogy mi az álláspontunk a kommunista pártnak azzal a kívánságával kapcsolatban, hogy a köztársa­sági elnök intézményét már most az ősszel hozzák létre, és válasszon az ország köztársa­sági elnököt még a parlamenti választások előtt. A másik kér­dés az, hogy milyen megoldást találjunk az átmeneti időre ab­ban az esetben, hogyha eluta­sítjuk ezt a javaslatot. Azt hi­szem, hogy komolyan kellene vennünk azokat az érveket, amelyek itt elhangzottak amellett, hogy a kommunista párt javaslatát, kezdeménye­zését fogadjuk el. Nem azért, mintha egyetértenék ezekkel, hanem azért, mert ezek ko­moly érvek, és ha nem vitatjuk meg őket komolyan, akkor nem fogunk egyetértésre jutni. Az egyik érvet Vigh Károly fogalmazta meg. Ez röviden, ha jól értettem, úgy foglalható össze, hogy ha nincs köztársa­sági elnök, kétséges az átme­net stabilitása. Ennek az érv­nek az ereje azon múlik, hogy lehetséges-e másik megoldás, van-e alternatívája a köztár­sasági elnök intézményének, amelyik az átmenet stabilitá­sát biztosítja. Én azt gondo­lom, hogy van. Az MDF java­solta megoldás kombinálva valamilyen politikai paktum­mal, aminek nem kell okvetle­nül abban állnia, amit Varga Csaba a Néppárt nevében mondott, hogy egy új Elnöki Tanács jöjjön létre vagy „el­len Elnöki Tanács”, amelyik­ben az Ellenzéki Kerekasztal is benne van, de mindenesetre valamilyen paktumban, ami kifejezetten egyezséget jelent az átmeneti időre valamennyi politikai erő részvételével, akik a választáson indulnak. Egy ilyen kombinált megoldás az átmenet nyugalmát és biz­tonságát garantálhatná. Létre lehetne hozni egy konzultá­ciós, nem államfői jogokat gyakorló testületet, amelyik válságelhárítással is foglalkoz­hatna és így tovább. Nem aka­rok most ennek a részleteibe belebocsátkozni, csak azt aka­rom jelezni, hogy van alterna­tívája a köztársasági elnök megoldásának. A másik érvet Boross Imre - hát, fiatalabb korom ellené­re hadd mondjam, tisztelt ba­rátom - fogalmazta meg, és ezt is nagyon komoly érvnek tartom. Nevezetesen, hogy ar­ról is gondolkozni kell, hogy elfogadhatja-e a kommunista párt a választásokat, ha az a ri­zikó áll előtte, hogy esetleg teljesen ki fog szorulni a hata­lomból egyik napról a másik­ra. Azt gondolom, hogy ez egy komoly probléma. Erre a problémára is van alternatív megoldás, de úgy gondolom, ami kidolgozható nagyjából azon a vonalon, amit itt már jeleztek, megegyezés útján, de az a megoldás, hogy kapják meg a köztársasági elnöki tisztséget a kommunisták elő­re, véleményem szerint nem jó, nem elfogadható erre a cél­ra. Több okból. Van egy elvi oka. Vegyük komolyan azt az álláspontunkat, hogy a köztár­sasági elnök intézménye, akár erős lesz a köztársasági elnök, akár gyenge és csupán repre­zentatív lesz a köztársasági el­nök, olyan horderejű, olyan jelentőségű intézmény, hogy arról csak egy valódi mandá­tummal rendelkező parlament dönthet. Ha ezt komolyan vesszük, akkor ezt a lehetsé­ges megoldások közül eleve ki kell zárnunk, ami nem mond ellent annak, hogy keresnünk kell megoldást arra a problé­mára, amiről Boross Imre kol­légánk beszélt. A másik ellen­érvem politikai természetű volna. Én megfordítanám azt az érvet, amit a lengyel példa kapcsán felhoztál. Azt gondo­lom, hogy az a kérdés, hogy ki legyen a köztársasági elnök, hogy kit támogatunk köztár­sasági elnöknek, az alku tár­gya lehet a választások utáni helyzetben. Egy olyan alku tárgya, amelyik meghatároz­hatja a kormány összetételét is. Az alkupozícióink - vagy azok alkupozíciói, akik a vá­lasztásokból erősen kerülnek ki - minden bizonnyal gyen­gébbek lesznek abban az eset­ben, ha a köztársasági elnök már meg van választva és már kommunista. Mert akkor ar­ról kell alkudozni, hogy a maradék pozíciókat hogyan osszák el egymás között azok, akik a parlamentben kor­mányképesek. Abban az eset­ben, ha erről a kérdésről nem döntöttünk előre, akkor azt lehet mondani, hogy legyen az elnök kommunista, legyen az államfő kommunista, legyen a miniszterelnök nem kommu­nista. Példaképpen említem csak, a részletekről nem érde­mes most spekulálni. Úgy­hogy én azt javasolnám, hogy dacára annak, hogy ezek az ér­vek nagyon komolyak, és egy későbbi menetben megfonto­lást igényel, hogy milyen mó­don lehet a problémára meg­oldást találnunk, azt a megol­dást, hogy elfogadjuk a köz­­társasági elnök intézményé­nek megteremtését most, ami egyben azt is jelenti, hogy ál­lást foglaltunk valóban Pozs­gay Imre személye mellett, mert a jelen pillanatban más elnökjelölt nem jön számítás­ba, ezt vessük el, keressünk majd más megoldást. Én a ma­gam részéről egyébként, noha csak ma hallottam először, és nem tudtam igazán átgondol­ni, hogy milyen vonzatai van­nak ennek a javaslatnak, összehangolni pedig az állás­pontomat az SZDSZ vezeté­sével ilyenformán nem tud­tam, de rokonszenvezem a Demokrata Fórum javaslatá­val, és valamit ezen a tájékon látnék szívesen, mint átmeneti megoldást. Köszönöm szépen. Kónya: Tölgyessy Péter, utána majd Szakolczai György je­lentkezett, és utána Orbán Viktor. (Antall: Orbán Viktor jön soron.) Bocsánat, Orbán Viktor, nem láttam. Orbán: Szeretném a mi ál­láspontunkat elmondani, ne­künk testületi álláspontunk van, ami szerencsére egybe­esik a magam személyes véle­ményével is. Azt a két dolgot különvéve abban foglalható össze, hogy elnökre, népköz­­társasági elnökre... vagy köz­­társasági elnökválasztásra az új parlament megválasztása előtt szükség nincsen. Áthida­ló megoldásképpen pedig el­fogadható a mi számunkra az a javaslat - de ezt külön ven­ném, külön vita kérdésévé tenném -, amit az MDF elő­terjesztett, tehát mi az MDF javaslatát támogatjuk, úgy ahogy van, ebben a kérdés­ben, és ajánljuk mindenki másnak is elfogadásra. Kónya: Nyilván az csak nyelv­botlás, hogy népköztársasági elnök... Orbán: Igen, de aztán ki is ja­vítottam, de ez még vita tár­gya, hogy mi lesz... még lehet hogy bele kell kényszerül­nünk egy... Kónya: Tessék, akkor... Töl­gyessy. Tölgyessy: Énnekem volt már szerencsém tegnap este halla­ni ezt a javaslatot. A vélemé­nyem az, hogy közjogi érte­lemben a javaslat nagyon ne­hezen megvalósítható, de poli­tikai értelemben én messze­menően támogatom a javasla­tot. Úgyhogy meg fogjuk talál­ni azt a formulát, hogy ho­gyan lehet megvalósítani. Nos, hogy mit kell hozzátenni, ez azt jelenti, hogy az Elnöki Ta­nács jogköre, az... nagyon erős jogköre van, Országgyű­lést helyettesítő jogköre, és egy icipicit­­ fontos dolgok­ban, de icipicit­­ meg van nyir­bálva. Most ezt borzalmas erősen meg kell nyirbálni, és ezt talán nem hangsúlyozta a Demokrata Fórum előadója, amikor én ott voltam. Na­­gyon-nagyon meg kell nyirbál­ni ezt az elnöki tanácsi jog­kört. És utána, ez eléggé köz­jogi nehézség, hogy ezt az el­nöki tanácsi jogkört nem az Elnöki Tanács tartja meg, ha­nem helyére egy nem létező elnök kerül, akit éppen az Or­szággyűlés elnöke helyettesít, meg kell hogy mondjam, ez nagyon problematikus, de én politikailag nagyon fontosnak tartom. Mert ide, a mai ülésre, idedobták közénk a viszály al­máját. És óriási vita kereke­dett akörül, és nagyon ügyes húzás volt a kommunista párt részéről, hogy idedobták az al­mát. Most mi visszadobjuk ez­zel, mert ők is személyekben is gondolkodnak. És ezt én olyan fontos politikai ténynek tartom, hogy ez egy nagyon hasznos dolog volna, és meg fogjuk találni a közjogi megol­dást, ami nem lesz tökéletes, de kutyakötelességünk meg­találni. Köszönöm. Forrás: A rendszerváltás forga­tókönyve. Kerekasztal-tárgya­lások 1989-ben. Második kötet. Budapest: Magvető Kiadó 1999. Főszerkesztő: Bozóki András, szerkesztők: Elbert Márta, Kal­már Melinda, Révész Béla, Ripp Erzsébet, Ripp Zoltán. A kiválasztott részletben meg­szólaló személyek: Kónya László soros elnök (Magyar Néppárt) Antall József (MDF) Boross Imre (FKGP) Füzessy Tibor (KDNP) Kis János (SZDSZ) Kövér László (Fidesz) Magyar Bálint (SZDSZ) Orbán Viktor (Fidesz) Sólyom László (MDF) Szabad György (MDF) Tölgyessy Péter (SZDSZ) Varga Csaba (MNP) Vigh Károly (BZSBT) Mindenki a fedélzeten - az ország jövője volt a tét FOTÓ: MH-ARCHÍV - SZIGETI TAMÁS 1999. MÁRCIUS 20., SZOMBAT

Next