Magyar Hírlap, 1999. május (32. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-27 / 121. szám

6 Magyar Hírlap HATTER - MH-POSTA 1999. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK Magyarország a háború szélén (2.) Káván és Kukán verseng - Szabó János és a kanadaiak - A megszeppent miniszterelnök Két hónap telt el azóta, hogy a NATO megindította csapásait Ju­goszlávia ellen, és Magyarország lépésről lépésre közelebb ke­rült a konfliktushoz. Munkatársaink tényfeltáró riportjának első részében tegnap megírtuk, hogyan vette át a NATO a magyar légtér ellenőrzését, hogyan jutnak információhoz a magyar veze­tők, hogyan aktivizálódtak a magyar titkosszolgálatok. Ma a vál­ság magyar parlamenti részleteinek hátterét mutatják be. Március 24-én, azon a napon, amikor Magyarország áten­gedte repülőtereit a NATO- nak, a szövetség pedig meg­kezdte légi csapásait Jugoszlá­via ellen, a parlamentben a legfontosabb az volt: a határo­zat este hat óráig megszüles­sen. A NATO ugyanis csak akkor volt hajlandó garantálni a magyar légtér biztonságát, ha vészhelyzet esetére hasz­nálhatja repülőtereit. Dél tájban ülésezik a kül­ügyi bizottság. A kérdés az, időben és a használat módját tekintve korlátlanul átenge­di-e a parlament a légikikötő­ket. Ötpárti konszenzussal megtámogatva a javaslat szé­pen halad a szavazás felé. Bár­sony András MSZP-s képvise­lő, a bizottsági ülések nagy de­­battere azonban a bizottság zárt ülésén felveti, hogy a szö­veg akár még Ferihegy átenge­dését is jelentheti, és javasolja, hogy csak katonai repterekről essék szó. Furcsa vita alakul ki. Martonyi János külügyminisz­ter hajlik a változtatásra, Roc­kenbauer Zoltán fideszes bi­zottsági alelnök, a miniszterel­nök mindenről értesülő külpo­litikai tanácsadója azonban közli, hogy a Fidesz-képvise­­lők a Bársony-ötlet ellen sza­vaznak. A dolog ezzel eldől, szöveg marad a régiben. Bár­sony szerint ez két dolgot je­lenthet: a kormány többre kí­vánt jogi lehetőséget biztosíta­ni, mint amiről külügyminisz­tere beszélt, egyúttal jelzi, hol van a külpolitikai döntések súlypontja, ki a tájékozottabb a lehetőségekről (szerinte te­hát a Miniszterelnöki Hivatal). Néhány hét telik csak el, és az amerikai tankerek leszállnak Ferihegyen, az MSZP pedig már módosítani kívánja a ha­tározatot. De ne szaladjunk előre. Március 24-én a határozat nagy többséggel átmegy a kül­ügyi bizottságon, ugyanígy a honvédelmin is. Délután be­kerülhet a plenáris ülésre, ahol meg is szavazzák. Este Avianóból levegőbe emelked­nek az első csapásmérő NA­­TO-gépek. Köddé vált vonat Április 21-ének ködös regge­lén az International Herald Tribune a következőket írta az első oldalon: „Magyarország, mint az egyetlen Szerbiával határos NATO-tagállam, fel­használható egy Szerbia elleni szárazföldi akció kiinduló­pontjaként. Valószínű - állít­ják hivatalos források hogy a Magyarországra telepített NATO-erők lekötnének jugo­szláv csapatokat, és elrettente­nének minden határsértéstől.” A hír megjelenése után a köd csak egyre nőtt, és végül, számtalan nyilatkozat és sajtó­jelentés után olyan sűrű lett, hogy estére egy egész vonat­­szerelvény is eltűnt benne. A NATO - mint kiderült - kérte Szlovákiát a vasútháló­zata használatára, ezt pedig a pozsonyi közlekedési minisz­térium tisztségviselői kibök­ték az AP amerikai hírügy­nökségnek. A NATO katonai tervezői, akik a szerelvényt - amely in­formációink szerint amerikai csúcstechnológiát készült szál­lítani - Németországban való­színűleg már elő is készítették, nyilván a fejüket fogták az ezt követő cseh és szlovák nyi­latkozatáradattól. Csehország­ban hirtelen összeült a parla­ment felső-, majd az alsóháza, hogy megadja az átvonulási engedélyt, Szlovákiában pedig azonnal koalíciós vita robbant a kormányban az engedély kapcsán. Délelőtt 11 körül Horváth Gábor külügyi szóvi­vő közölte, hogy ő Magyaror­szágon semmilyen NATO-ké­­relemről nem tud, amely az úgynevezett NATO-vonat be­lépéséről szólna. A már több­ször bevált csodaformula - „hivatalos kérelem nem érke­zett” - aznap délben számta­lanszor elhangzott. Erdélyi La­jos honvédelmi szóvivő és Horváth Gábor egymást ismé­telve mondták el sok helyen, hogy ha katonai kíséret nélkül haladna át Magyarországon le­zárt vasúti NATO-szállítmány, akkor ahhoz nem kellene par­lamenti engedély. De hogy van-e NATO-vonat, és ha igen, hol, arról semmit sem mondtak. A csehek és a szlovákok es­tére szinte versenyt futottak a kérelmek megadásával. A tra­gikomikus főszereplő Prágá­ban Jan Kován külügyminisz­ter volt. Idézzük most fel há­rom, az MTI által közölt szer­da esti nyilatkozatát. Kora es­te: „A hét vége előtt egyetlen NATO-vonat sem fog áthalad­ni Csehországon, a szállít­mányról szóló információ az újságírói koholmány tipikus esete.” Késő este: „A szerel­vény csütörtökön fog áthalad­ni Csehországon, s biztonságá­ról fegyvertelen NATO-kato­­nák, illetve a cseh rendőrség fog gondoskodni.” Késő éjjel: „A NATO első katonai felsze­relését szállító vonata legko­rábban április 26-án, tehát jö­vő hétfőn érkezik Csehország területére.” Se kép, se hang. Ezzel párhuzamosan a szlo­vákok is vitába kezdtek. Ott csak kormánydöntésre lett volna szükség, de az sem akart megszületni, mert a Demokra­tikus Baloldal Pártja jó ideig ellenállt. Este hat óra körül az ottani külügyminiszter, Eduard Kukán is közhírré tet­te értesüléseit. Ezek szerint a vonat már csütörtökre virradó éjjel áthalad Szlovákia terüle­tén, harminckét vasúti kocsi­ból fog állni, katonai szállító­­eszközöket és más hadianya­got visz. A kérdés csak az volt, hogy hová. Egy cseh lap sze­rint a Balkánra, de volt, aki Macedóniát mondott Bulgá­rián át, volt, aki Albániát Hor­vátországon át (részben ha­jón), mások arra esküdtek, hogy ez csak SFOR-vonat le­het, és Boszniába tart. Csáky Pál szlovákiai kormányfőhe­lyettes a fél nyolcas budapesti Híradóban a magyar vezetők megdöbbenésére ennél sokkal konkrétabban azt közölte, hogy Németországból vonul­nának felfegyverzett csapatok lőszerrel, fegyverrel Magyar­­ország területére. Eddig ez a verzió állt legközelebb az In­ternational Herald Tribune az­nap reggeli értesüléseihez. Csütörtök hajnalra több új­ságíró telepedett a szobi és a komáromi vasúti határátkelő­re, de vonat, pláne NATO-vo­nat, nem jött. Hogy hová lett, arról azóta is találgatnak. Egy verzió szerint az elhúzódó cseh parlamenti vita, illetve az a tény, hogy Magyarországtól „elfelejtettek” beszállítási vagy áthaladási engedélyt kér­ni, oda vezetett, hogy a részle­tesen körülírt vonat végül el sem indult. Egy magyar parla­menti képviselő elképzelhető­nek nevezte, hogy a vonat va­lahol cseh vagy szlovák földön SFOR-szállít­­mánnyá válto­zott, amelyhez nem kell parla­menti felhatal­mazás. Egy harmadik lehe­tőség, hogy a Németország­ból induló ha­difelszerelés út közben át­alakult cseh kórházvonattá, és néhány nap múlva haladt át a szlovéniai Koper kikötője fe­lé. Utóbbi két lehetőség azon­ban teljesen valószínűtlen. Ha a NATO-nak volt is olyan szándéka, hogy Magyaror­szágra elrettentő haderőt tele­pít, azt április 21-22. között minden bizonnyal nem vitte keresztül. A folyamat aznap éjjel elakadt. A nemzetközi sajtó később sűrűn visszatért arra, hogy a NATO elrettentő haderőt kí­ván Magyarországra telepíte­ni. Az értesüléseket a magyar kormány folyamatosan cáfol­ta, ha azonban elolvassunk a kormány által április 29-én a parlamentnek benyújtott hatá­rozati javaslatot, abba az emlí­tett NATO-csapatok állomá­­soztatása bőven belefért volna, gondosan humanitárius se­gélyakcióba csomagolva. A kormány azonban ezt a javas­latot - mint látni fogjuk - hirte­len visszavonta. Jönnek a lengyelek Orbán Viktor április 27-én, alig hogy megérkezett a wa­shingtoni NATO-csúcsról, a kormányülésre sietett, ahol előkerült egy Szabó János ne­vével fémjelzett országgyűlési határozattervezet. „Az Or­szággyűlés hozzájárul ahhoz - így a tervezet -, hogy külföldi fegyveres erők az Albániának nyújtandó humanitárius se­gélyműveletben történő rész­vétel és onnan visszatérés céljából - saját rendszeresí­tett fegyverzetükkel, lőszer- és robbanóanyag-ellátmá­nyukkal, valamint felszerelé­sükkel és járműveikkel, esetle­ges segélyküldeménnyel - a segélyművelet időtartama alatt a Magyar Köztársaság te­rületén átvonuljanak, illetve átmenetileg tartózkodjanak.” Valójában egy lengyel hegyi­­vadászszázadról volt szó, amely már legalább tíz napja kérte az átvonulási engedélyt, és már készen állt az indulásra. Hogy a lengyeleket a szöveg miért nem említi vagy hogy miért kellene egy humanitá­rius alakulatnak robbanóanya­gokkal Magyarországon állo­másoznia, az máig nem derült ki, a javaslat mindenesetre át­ment a kormányon. Másnapra hatpárti tanácskozást hívott össze a miniszterelnök, és a ja­vaslat komoly kritikákat ka­pott. Nem csoda, hiszen a szö­vegbe - mint azt több ellenzéki képviselő is megfogalmazta - akár 30 ezer amerikai tenge­részgyalogos Magyarországra telepítése is beleférne. Másnap reggelre a kor­mány is látta, hogy a szöveg nem tartható, így mind a kül­ügyi, mind a honvédelmi bi­zottság ülése úgy kezdődött, hogy a kormány képviselője visszavonta a javaslatot. Ez­után azonban zárt üléseket rendeltek el. A külügyi bizott­ságban érdekes vita indult: egy kormányötlet szerint ugyanis a 127 fegyveres lengyel hegyiva­dász parlamenti jóváhagyás nélkül is átmehetne az orszá­gon. Ha ugyanis a fegyvereket elveszik a katonáktól, és lezárt vagonban szállítják, tranzitnak minősül, amely nem igényel parlamenti jóváhagyást. A len­gyel katonák pedig civilben, „turistaként” átutazhatnának a másik vagonban ücsörögve. A külügyi bizottságban még az ellenzékiek is beleegyeztek ebbe, beváltva azt az ígéretet, amelyet a szocialista pártelnök előző nap állítólag a miniszter­­elnöknek tett. A honvédelmi bizottság azonban nem fogad­ta el a kormányötletet. Szabó János ekkor is szolgált megle­petéssel, elhagyva a honvédel­mi bizottsági üléstermet, kö­zölte, hogy a lengyelek már út­nak is indultak. A lengyel ala­kulat ügyeletes tisztje ezzel szemben még aznap késő este is azt mondta telefonon, hogy összecsomagolva várják a ma­gyar jóváhagyást, és nem értik, mi okozza a késedelmet. Az alakulat végül csak má­jus 4. után vonulhatott át Ma­gyarországon, amikor a parla­ment egy konkrétabb szöveg­gel erre lehetőséget biztosított. Sokan máig gyanakszanak, hogy a szöveg nem szakmai di­lettantizmust takart, hanem így próbált „megágyazni” egy szárazföldi akcióban való ma­gyar közreműködésnek, a te­rület átengedésének. MSZP-fordulat Május elsejéig csak a legbeava­­tottabbak értesülhettek az MSZP-n belüli mozgolódás­ról, a Magyarországról induló légi csapások ellenzéséről. Azt tudni lehetett, hogy egy, Ta­bajdi Csaba és Suchman Ta­más nevével fémjelzett csoport lelkiismereti okokból már március 24-én sem vett részt a repülőtér-átengedésről szóló parlamenti szavazáson, sőt Donáth László lelkész-képvi­selő elutasította a tervezetet, négy MSZP-s tartózkodott. Tabajdi alig néhány nappal az első bombázások után pub­likált egy, a NATO-akciót kri­tizáló írást a Népszabadság­ban. Erre elsőként a diplomá­ciai testület tagjai figyeltek fel, akik közül többen találkozóra hívták az egykori államtitkárt, és nem eev .,finom megevőző szándékkal” beszélgetett el a képviselővel. Tabajdi ennek ellenére Ko­vács pártelnökkel együtt két héttel a támadások megkezdé­se után benyújtott egy javasla­tot a parlamentnek. Egy üze­netet szerettek volna a T. Ház nevében intézni a szerb nép­hez, kifejezve, hogy a légi csa­pások nem a nép, hanem a re­zsim ellen szólnak. A tervhez a külügyi bizottságban még az SZDSZ-t sem sikerült meg­nyerniük. A nyilvánosság előtt azonban ekkor még maradt a NATO melletti elkötelezett­ség, és a kormányt támogató MSZP-kép. A pártelnök Ko­vács László egy bácsalmási fórumon úgy nyilatkozott, hogy „mindenben partne­rei vagyunk a kormánynak”. Ugyanitt azonban Tabajdiék gyertyákat gyújtottak a válság áldozatainak emlékére. Juhász Ferenc képviselő az MSZP honvédelmi kabinetje számára április végén megfo­galmazott egy belső jelentést, amelyben kritiká­val illette a márci­us 24-én megsza­vazott parlamenti határozatot, úgy vélte, hogy a légi csapások nem érik el céljukat, de egy­úttal hibának ne­vezte a szerb nép­hez szóló üzenet ötletét is. Az anyag végkövet­keztetése, látva a NATO és a kormány bizony­talanságát, aktívabb MSZP- politizálásra van szükség. Április végére egyértelmű­vé vált, hogy egy csoport ellen­zi a NATO-akcióit, és ennek valamilyen módon hangot kí­ván adni. Két fontos tényezője volt ennek: egyfelől a vajdasá­gi magyarság, másfelől Ma­gyarország biztonsága iránt ér­zett aggodalom. A washingto­ni csúcsig azonban - Tabajdi szerint - a frakció alig tíz-tizen­öt százaléka támogatta elkép­zeléseiket. Kovács László ápri­lis 25-én úgy nyilatkozott, hogy akár még a légi csapások foko­zása is indokolt lehet a száraz­földi akció elkerülése szem­pontjából. Az április végi washingtoni csúcs azonban minden meg­változtatott. Addig­­ a szocia­lista vezetők mindegyike így emlékszik - még utalásszerűen sem volt szó arról, hogy Ma­gyarországról légi csapások in­dulnának. A nyilvánosság előtt valóban nem. A külügyi bizottság ülésein Martonyi külügyminiszter többször is úgy fogalmazott, hogy ez sem jogilag, sem gyakorlatilag nincs kizárva, de „nincs napi­renden”. A külügyminiszter már március 24-én letette a voksát, amikor - parlamenti szavazás után - úgy vélte: a re­pülőtér-használati engedély azokra az esetekre szól, ha va­lamelyik NATO-gépnek le kell szállnia Magyarországon, a gépek feladata pedig az, hogy a magyar légteret védjék. A kormányálláspont egészen április közepéig valóban ez is volt. Azt nem tudni, pontosan mikor és ki jelezte először, hogy esetleg csapásmérő gé­pek is startolhatnak innen. Félelmetes szalagcímek Mielőtt Orbán Viktor a Ma­lév New York-i járatával elin­dult volna Washingtonba (ahol a gép, eltérve a menet­rendtől, leszállt, és több utas lekéste miatta New Yorkból a csatlakozást). Magyar Bálint SZDSZ-elnök szerette volna egy hatpárti találkozón meg­vitatni az ott képviselendő magyar álláspontot. Ezt a kormány április 21-én délelőtt Borókai Gábor szóvi­vő útján elutasítja, de fél há­rom táján a miniszterelnöki tit­kárság végigtelefonálja a párt­vezetőket, és négyre mégis összehívja a gyűlést. A pártve­zetők arra gondolnak, valami rendkívüli információ indo­kolta a váltást. Magyar Bálint éppen a gyerekért ment az óvodába, amikor értesítették, Kovács László Békés megyei programjáról száguld fel Pest­re, de csak ötre érkezik, Tor­­gyán József meg sem próbál odaérni vidékről, őt Bernáth Varga Balázs kisgazda-képvi­selő helyettesíti. A találkozón azonban nem derül ki semmi újdonság. A feltűnően szívélyes kor­mányfő ismerteti Washington­ban képviselni kívánt állás­pontját, amely szerint Magyar­­ország ellenzi a szárazföldi tá­madás megindítását, főként Magyarország felől, helyette a légi csapások fokozását szor­galmazza. Szót ejt arról a lehe­tőségről, hogy magyar repülő­terek is szerepet játszhatnak a támadóakciókban, és hogy ez belefér a már meghozott par­lamenti határozatba. Orbánról a résztvevőknek az a benyo­mása, hogy - ellentétben a nyilvánosság előtt mutatott képpel - megviseli a háborús helyzet, és mélyen átérzi sú­lyát, „meg van szeppenve”. A washingtoni NATO- csúcs alatt először a CNN hír­televízióban hangzik el lehető­ségként, hogy Magyarország­ról indulnának a bombázók. Amikor egy tudósító Orbán ottani sajtótájékoztatóján rá­kérdez erre, a kormányfő már a legnagyobb természetesség­gel jelenti ki, hogy erre utaló kérések érkeztek hozzá, és hogy újabb parlamenti felha­talmazásra nincs szükség. (Ezt itthon is csak a kisgazda Lányi Zsolt honvédelmi bizottsági elnök hiszi, amíg néhány nap múlva nem világosítják fel az ellenkezőjéről.) A másnapi szalagcímek fé­lelmet ébresztenek, elsősor­ban a dél-magyarországi la­kosság körében és a NATO- akciókat eleve fanyalogva fo­gadó MSZP-s képviselőkben. A marcali illetőségű Such­man és a Bács-Kiskunt képvi­selő Tabajdi azonnal akcióba lép: április 29-én megszövege­zik módosító javaslatukat, amely szerint támadóakciót nem lehetne indítani Magyar­­országról. Az sem győzi meg őket, hogy Szabó János a NATO- csúcs után mintegy megnyug­tatásképpen közli: a NATO és a békepartner országok annyi­ra egységesek, hogy Jugoszlá­via légterét immár „365 fokos szögben körbezárták”. Szabó ekkor békepartnernek nevez­te az egyébként NATO-tag Kanadát, de ez már fel sem tűnt senkinek. Másnap Tabajdi két, szin­tén dél-magyarországi szocia­lista képviselővel, Fritz Péter­rel és Géczi Józseffel együtt Szabadkára utazik Kasza Jó­zsef polgármester meghívásá­ra. „Mindent Kasza intézett, a kormányképviselővel való ta­lálkozót is” - emlékszik vissza Tabajdi az útra, amelyről elő­zőleg tájékoztatták a pártel­nököt is. Ekkortájt mondja ki Mol­nár Gyula szocialista képviselő először, hogy az MSZP meg­osztott a kérdésben, „mintegy 40 százalék támogatja, 60 szá­zalék ellenzi a javaslatot”. És másnap a majálison immár Kovács László is nyíltan beszél erről. „Több szempontot kel­lett mérlegelnünk - emlékszik vissza Kovács. - A kormány kérésünk ellenére sem adott tájékoztatást az akciók hátte­réről, és a sok bizonytalanság és visszavont javaslatok után joggal váltunk gyanakvóvá. Nem hagyhattuk figyelmen kí­vül a 350 ezres vajdasági ma­gyarságot, amely túszhelyzet­be került, és érzékeltük közvé­lemény növekvő aggodalmát.” Kovács azonban így is nehéz helyzetbe került. Hiába han­goztatta, hogy a helyzet válto­zott meg, el kellett ismernie, hogy a jogi helyzet ugyanaz. Is­merve NATO-elkötelezettsé­­gét, külföldi tekintélyét és sze­repét a NATO-tagság elérésé­ben, sok diplomata is meglepe­téssel fogadta május elsejei be­jelentését. „Nehezen élem meg ezt a helyzetet” - nyilat­kozta ekkor a pártelnök a Ma­gyar Hírlapnak. Kovács úgy igyekezett magyarázni a for­dulatot, hogy az csak a jelenle­gi helyzet konzerválását céloz­za, és a sodródást kívánja meg­akadályozni. Igazán azonban csak németországi útja után nyugodott meg, amikor német partnerei megértéssel fogad­ták az MSZP álláspontját. Május 3-án sorsdöntő frak­cióülést tartott az MSZP. A felszólalók szinte kivétel nél­kül (a kivétel Szűrös Mátyás) a Tabajdi-Suchman-javaslatot támogatták, és végül - a fenti érvrendszert elfogadva - egy­hangúlag meg is szavazták. Aki ellenezte, az inkább nem voksolt. Az MSZP döntésé­nek rossz volt a visszhangja, és a Tabajdi-Suchman-indítvány sorsa már akkor megpecséte­lődött, amikor az SZDSZ is közölte, hogy ellenzi. Mérik a csapást A csapásmérésről szóló vitát Szabó János honvédelmi mi­niszter egyik nyilatkozata már korábban más dimenzióba he­lyezte: a minisztert a washing­toni csúcs után megkérdezték, hogy szó van-e csapásmérő re­pülőgépek érkezéséről. Ő kér­déssel válaszolt: azt firtatta, a kérdező úgy érti-e kérdését, hogy az AWACS gépek fel­­szállnak, és megmérik a csapá­sok hatékonyságát. Azóta Taszárra értek az F-18-asok, és ezzel Magyar­­ország még érintettebbé vált a konfliktusban. Egyvalami azonban két hónapja állandó: Szabó János még mindig azt hiszi, hogy Kanada nem tagja a NATO-nak, május köze­pén, a brit védelmi miniszter­rel közös tájékoztatóján leg­alábbis megint békepartner­nek nevezte a kanadaiakat. De sok elfuserált nyilatkoza­ta között ez most sem tűnt fel senkinek. • Haszán Zoltán - Újvári Miklós Szabó János a NATO-csúcs után mintegy megnyugtatásképpen közli: a NATO és a békepartner országok annyira egységesek, hogy Jugoszlávia légterét immár „365 fokos szögben körbezárták”. A szakminiszter a légierővel ismerkedik fotó Ista ferenc LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ „A királynőt megölni nem kell félnetek...” Nem hiszek a szememnek. Minden napra jut egy-egy olyan hír, amikor az érintettek egyike-másika a kihirdetett, jog­erős bírósági ítéletek ellenére (szemben, mellett) úgy véle­kedik, hogy az rá nem úgy vonatkozik, hanem másképp. Hol a magyar-szlovák vegyes bizottság ülésezik, hogy ér­telmezzék a hágai döntést, máskor az ORTT próbálja a sa­ját véleményére formálni a jogerős döntést vagy éppen bün­tetőperek elítéltjei hangoztatják, hogy a jogerős ítélet az tu­lajdonképpen semmi, majd a „felülvizsgálati kérelem” va­rázsszóval érvelnek. Ez tragikomikus. Hiszen nemcsak a banki elit, nemcsak a polgári peres ügyek alperesei (pervesztesei) hivatkoznak erre, hanem már-már nincs olyan köztörvényes bűnügy sem, ahol ne bukkanna fel ezen „érv”. Legutóbb az egri elítélt, K. I. pe­­dofilgyanúba keveredett pornómenedzser - az ítélet szerint kiskorúak sérelmére követett el bűncselekményeket - ügy­védje jelentette be, hogy felülvizsgálati kérelemmel fordul a Legfelsőbb Bírósághoz. Pedig egy ilyen jellegű bűnügy elkövetője, elítéltje - saj­nálom, de azt kell mondjam - örüljön, hogy él, hiszen azt senki ne feledje, hogy a sértett gyermekeknek szülei, bátyjai is vannak, és bizony, nem bánnak az elkövetőkkel „oda­benn” sem kesztyűs kézzel. Tragikomikus a jóistenig való fellebbezés azért is, mert példát mutat a valódi, kőkemény elkövetőknek, akik egy pillanat alatt ráéreznek, hogy van még itt keresni való, s eb­ből lesz később a meg nem érdemelt falon kívüli munkale­hetőség, miegyéb. Én azt gondolom, a jogerős ítéletekkel egyet lehet tenni: végrehajtani és/vagy végrehajtatni. Ez azonban, úgy látszik, a XX. század végi Magyarországon szinte lehetetlen! Hiszen mit lehet mondani akkor, amikor egy 1997. januári jogerő­sen megítélt 100 milliós követelést egyszerűen nem lehet legalább biztosítani, pedig a foglalható vagyon megvan, az adós cég és tagjai élnek?! Mit lehet akkor mondani, ha jog­erős elítélt élő adásban közli, hogy ő most nem vonul vissza, majd ha jónak látja, akkor? Ha hivatalos közlés szerint több ezer börtönbe nem vonult elítélt áll körözés alatt? Mi lenne egyébként, ha holnap reggel mindannyian jelentkeznének a Kozma utcai kapuban?! Itt és most mindenki úgy értelmezi a jogerős ítéleteket, ahogy az neki tetszik. És ehhez sajnos asszisztál az igazság­szolgáltatás rendszere. Talán politikai, talán presztízs-, talán strukturális, talán egyéb okokból, de asszisztál. Ebben viszont ott a hatalmas veszély: eljő majd az idő, mikor a kárvallott, a sértett, a megalázott, a meggyalázott ál­dozat már nem vár a hivatalos jogi megoldásra. A gyengéb­bek potenciális öngyilkosok, az erősebbek potenciális gyil­kosok lesznek - akár valódi, akár átvitt értelemben. Ez pe­dig már igazi tragédia lesz. Rába György Szada Cassandra és Milosevics A Cassandra, a szappan zamatú sorozat megjelenése Ma­gyarországon is hatalmas port kavart, vagy ha úgy tetszik, szappanbuborékokat fújt fel, és alaposan felborzolta a köz­ízlés megóvásáért sziszifuszi munkát végzők kedélyét is. Úgy is mondhatnánk: a buborékok alaposan csípik azoknak a szemét, akik nem csípik ezt a (szemét?) műfajt. Csaknem annyira, mint a muskátlizene több mint egy évtizeddel ez­előtti felvirágzása, amikor a különös „virágporra” mind töb­ben lettek allergiásak. A muskátlizene a Vajdaságból tele­pedett át, Cassandra pedig, mielőtt magyar földre lépett vol­na, Jugoszláviában hódított. Olyannyira, hogy néhány évvel ezelőtt majdnem „bekerült” a szerb parlamentbe. A sorozat valamelyik részében Cassandra börtönbe ke­rül. A tévénézőket ez nagyon megviselte, és aláírásgyűjtést kezdeményeztek. A petícióval a szerb parlamenthez akar­tak fordulni, hogy tűzze napirendre a kérdést, és járjon köz­ben Cassandra kiszabadításáért. Minden nagyobb városban szavazóhelyek nyíltak, mégsem sikerült kellő számú aláírást összegyűjteni. Pedig a petíció nyomán a szerb parlamentnek napirendre kellett volna tűznie a kérdést. Nyilván Milosevi­­csen derült volna a fél világ, ő meg nyilván a maga javára fordította volna valahogy a szégyent, hiszen eddig még min­den vereségét győzelemként élte meg annak ellenére, hogy mind ez ideig nem ismerte fel: sorra pirruszi győzelmeket arat. Ám lehet, hogy hasonmásversenyt szervezett volna, ahogyan most itt Cassandra tükörképe után kutatnak. Elő­fordulhatott volna persze az is, hogy Cassandrát beveszi a csapatába. Csakhogy ehhez nyilván Szlobodan Milosevics feleségének, Mirjanának is lett volna néhány keresetlen sza­va. Most látom csak, micsoda furcsa fintora a sorsnak: mind­kettőjük keresztnevében két csodálatos szó rejtőzik: szlobo­­da = szabadság, mir­e béke... Cassandra nevéből meg csak a kassza(siker) cseng ki. Roncsák Alexander Budapest Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magának a jogot, hogy a szer­kesztőségbe érkezett leveleket, illetve meg nem rendelt cik­keket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kézira­tokat nem küldünk vissza és nem őrzünk meg. 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu Továbbképzés pénzügyi területen! Nemzetközi pénzintézet posztgraduális jellegű, nyári kurzusára korlátozott számban hallgatók jelentkezését várja. 1 hét bentlakással, sikeres vizsga esetén tandíjmentesen és munkalehetőséggel! Tematika: ■ Modern pénzügyi, befektetési, biztosítási ismeretek ■ Pénzügyi matematika ■ Marketing ■ Jogi ismeretek ■ Üzleti viselkedés, megjelenés, etika A kurzust ajánljuk mindazoknak, akik felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, az oktatás, államigazgatás, ipar területén szereztek tapasztalatot. A pénzügyi jártasság külön előnyt jelent. Jelentkezni lehet írásban, szakmai önéletrajzzal az alábbi címen: 1364 Budapest Pf. 247. „Pénzügyi továbbképzés”

Next