Magyar Hírlap, 1999. május (32. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-27 / 121. szám
6 Magyar Hírlap HATTER - MH-POSTA 1999. MÁJUS 27., CSÜTÖRTÖK Magyarország a háború szélén (2.) Káván és Kukán verseng - Szabó János és a kanadaiak - A megszeppent miniszterelnök Két hónap telt el azóta, hogy a NATO megindította csapásait Jugoszlávia ellen, és Magyarország lépésről lépésre közelebb került a konfliktushoz. Munkatársaink tényfeltáró riportjának első részében tegnap megírtuk, hogyan vette át a NATO a magyar légtér ellenőrzését, hogyan jutnak információhoz a magyar vezetők, hogyan aktivizálódtak a magyar titkosszolgálatok. Ma a válság magyar parlamenti részleteinek hátterét mutatják be. Március 24-én, azon a napon, amikor Magyarország átengedte repülőtereit a NATO- nak, a szövetség pedig megkezdte légi csapásait Jugoszlávia ellen, a parlamentben a legfontosabb az volt: a határozat este hat óráig megszülessen. A NATO ugyanis csak akkor volt hajlandó garantálni a magyar légtér biztonságát, ha vészhelyzet esetére használhatja repülőtereit. Dél tájban ülésezik a külügyi bizottság. A kérdés az, időben és a használat módját tekintve korlátlanul átengedi-e a parlament a légikikötőket. Ötpárti konszenzussal megtámogatva a javaslat szépen halad a szavazás felé. Bársony András MSZP-s képviselő, a bizottsági ülések nagy debattere azonban a bizottság zárt ülésén felveti, hogy a szöveg akár még Ferihegy átengedését is jelentheti, és javasolja, hogy csak katonai repterekről essék szó. Furcsa vita alakul ki. Martonyi János külügyminiszter hajlik a változtatásra, Rockenbauer Zoltán fideszes bizottsági alelnök, a miniszterelnök mindenről értesülő külpolitikai tanácsadója azonban közli, hogy a Fidesz-képviselők a Bársony-ötlet ellen szavaznak. A dolog ezzel eldől, szöveg marad a régiben. Bársony szerint ez két dolgot jelenthet: a kormány többre kívánt jogi lehetőséget biztosítani, mint amiről külügyminisztere beszélt, egyúttal jelzi, hol van a külpolitikai döntések súlypontja, ki a tájékozottabb a lehetőségekről (szerinte tehát a Miniszterelnöki Hivatal). Néhány hét telik csak el, és az amerikai tankerek leszállnak Ferihegyen, az MSZP pedig már módosítani kívánja a határozatot. De ne szaladjunk előre. Március 24-én a határozat nagy többséggel átmegy a külügyi bizottságon, ugyanígy a honvédelmin is. Délután bekerülhet a plenáris ülésre, ahol meg is szavazzák. Este Avianóból levegőbe emelkednek az első csapásmérő NATO-gépek. Köddé vált vonat Április 21-ének ködös reggelén az International Herald Tribune a következőket írta az első oldalon: „Magyarország, mint az egyetlen Szerbiával határos NATO-tagállam, felhasználható egy Szerbia elleni szárazföldi akció kiindulópontjaként. Valószínű - állítják hivatalos források hogy a Magyarországra telepített NATO-erők lekötnének jugoszláv csapatokat, és elrettentenének minden határsértéstől.” A hír megjelenése után a köd csak egyre nőtt, és végül, számtalan nyilatkozat és sajtójelentés után olyan sűrű lett, hogy estére egy egész vonatszerelvény is eltűnt benne. A NATO - mint kiderült - kérte Szlovákiát a vasúthálózata használatára, ezt pedig a pozsonyi közlekedési minisztérium tisztségviselői kibökték az AP amerikai hírügynökségnek. A NATO katonai tervezői, akik a szerelvényt - amely információink szerint amerikai csúcstechnológiát készült szállítani - Németországban valószínűleg már elő is készítették, nyilván a fejüket fogták az ezt követő cseh és szlovák nyilatkozatáradattól. Csehországban hirtelen összeült a parlament felső-, majd az alsóháza, hogy megadja az átvonulási engedélyt, Szlovákiában pedig azonnal koalíciós vita robbant a kormányban az engedély kapcsán. Délelőtt 11 körül Horváth Gábor külügyi szóvivő közölte, hogy ő Magyarországon semmilyen NATO-kérelemről nem tud, amely az úgynevezett NATO-vonat belépéséről szólna. A már többször bevált csodaformula - „hivatalos kérelem nem érkezett” - aznap délben számtalanszor elhangzott. Erdélyi Lajos honvédelmi szóvivő és Horváth Gábor egymást ismételve mondták el sok helyen, hogy ha katonai kíséret nélkül haladna át Magyarországon lezárt vasúti NATO-szállítmány, akkor ahhoz nem kellene parlamenti engedély. De hogy van-e NATO-vonat, és ha igen, hol, arról semmit sem mondtak. A csehek és a szlovákok estére szinte versenyt futottak a kérelmek megadásával. A tragikomikus főszereplő Prágában Jan Kován külügyminiszter volt. Idézzük most fel három, az MTI által közölt szerda esti nyilatkozatát. Kora este: „A hét vége előtt egyetlen NATO-vonat sem fog áthaladni Csehországon, a szállítmányról szóló információ az újságírói koholmány tipikus esete.” Késő este: „A szerelvény csütörtökön fog áthaladni Csehországon, s biztonságáról fegyvertelen NATO-katonák, illetve a cseh rendőrség fog gondoskodni.” Késő éjjel: „A NATO első katonai felszerelését szállító vonata legkorábban április 26-án, tehát jövő hétfőn érkezik Csehország területére.” Se kép, se hang. Ezzel párhuzamosan a szlovákok is vitába kezdtek. Ott csak kormánydöntésre lett volna szükség, de az sem akart megszületni, mert a Demokratikus Baloldal Pártja jó ideig ellenállt. Este hat óra körül az ottani külügyminiszter, Eduard Kukán is közhírré tette értesüléseit. Ezek szerint a vonat már csütörtökre virradó éjjel áthalad Szlovákia területén, harminckét vasúti kocsiból fog állni, katonai szállítóeszközöket és más hadianyagot visz. A kérdés csak az volt, hogy hová. Egy cseh lap szerint a Balkánra, de volt, aki Macedóniát mondott Bulgárián át, volt, aki Albániát Horvátországon át (részben hajón), mások arra esküdtek, hogy ez csak SFOR-vonat lehet, és Boszniába tart. Csáky Pál szlovákiai kormányfőhelyettes a fél nyolcas budapesti Híradóban a magyar vezetők megdöbbenésére ennél sokkal konkrétabban azt közölte, hogy Németországból vonulnának felfegyverzett csapatok lőszerrel, fegyverrel Magyarország területére. Eddig ez a verzió állt legközelebb az International Herald Tribune aznap reggeli értesüléseihez. Csütörtök hajnalra több újságíró telepedett a szobi és a komáromi vasúti határátkelőre, de vonat, pláne NATO-vonat, nem jött. Hogy hová lett, arról azóta is találgatnak. Egy verzió szerint az elhúzódó cseh parlamenti vita, illetve az a tény, hogy Magyarországtól „elfelejtettek” beszállítási vagy áthaladási engedélyt kérni, oda vezetett, hogy a részletesen körülírt vonat végül el sem indult. Egy magyar parlamenti képviselő elképzelhetőnek nevezte, hogy a vonat valahol cseh vagy szlovák földön SFOR-szállítmánnyá változott, amelyhez nem kell parlamenti felhatalmazás. Egy harmadik lehetőség, hogy a Németországból induló hadifelszerelés út közben átalakult cseh kórházvonattá, és néhány nap múlva haladt át a szlovéniai Koper kikötője felé. Utóbbi két lehetőség azonban teljesen valószínűtlen. Ha a NATO-nak volt is olyan szándéka, hogy Magyarországra elrettentő haderőt telepít, azt április 21-22. között minden bizonnyal nem vitte keresztül. A folyamat aznap éjjel elakadt. A nemzetközi sajtó később sűrűn visszatért arra, hogy a NATO elrettentő haderőt kíván Magyarországra telepíteni. Az értesüléseket a magyar kormány folyamatosan cáfolta, ha azonban elolvassunk a kormány által április 29-én a parlamentnek benyújtott határozati javaslatot, abba az említett NATO-csapatok állomásoztatása bőven belefért volna, gondosan humanitárius segélyakcióba csomagolva. A kormány azonban ezt a javaslatot - mint látni fogjuk - hirtelen visszavonta. Jönnek a lengyelek Orbán Viktor április 27-én, alig hogy megérkezett a washingtoni NATO-csúcsról, a kormányülésre sietett, ahol előkerült egy Szabó János nevével fémjelzett országgyűlési határozattervezet. „Az Országgyűlés hozzájárul ahhoz - így a tervezet -, hogy külföldi fegyveres erők az Albániának nyújtandó humanitárius segélyműveletben történő részvétel és onnan visszatérés céljából - saját rendszeresített fegyverzetükkel, lőszer- és robbanóanyag-ellátmányukkal, valamint felszerelésükkel és járműveikkel, esetleges segélyküldeménnyel - a segélyművelet időtartama alatt a Magyar Köztársaság területén átvonuljanak, illetve átmenetileg tartózkodjanak.” Valójában egy lengyel hegyivadászszázadról volt szó, amely már legalább tíz napja kérte az átvonulási engedélyt, és már készen állt az indulásra. Hogy a lengyeleket a szöveg miért nem említi vagy hogy miért kellene egy humanitárius alakulatnak robbanóanyagokkal Magyarországon állomásoznia, az máig nem derült ki, a javaslat mindenesetre átment a kormányon. Másnapra hatpárti tanácskozást hívott össze a miniszterelnök, és a javaslat komoly kritikákat kapott. Nem csoda, hiszen a szövegbe - mint azt több ellenzéki képviselő is megfogalmazta - akár 30 ezer amerikai tengerészgyalogos Magyarországra telepítése is beleférne. Másnap reggelre a kormány is látta, hogy a szöveg nem tartható, így mind a külügyi, mind a honvédelmi bizottság ülése úgy kezdődött, hogy a kormány képviselője visszavonta a javaslatot. Ezután azonban zárt üléseket rendeltek el. A külügyi bizottságban érdekes vita indult: egy kormányötlet szerint ugyanis a 127 fegyveres lengyel hegyivadász parlamenti jóváhagyás nélkül is átmehetne az országon. Ha ugyanis a fegyvereket elveszik a katonáktól, és lezárt vagonban szállítják, tranzitnak minősül, amely nem igényel parlamenti jóváhagyást. A lengyel katonák pedig civilben, „turistaként” átutazhatnának a másik vagonban ücsörögve. A külügyi bizottságban még az ellenzékiek is beleegyeztek ebbe, beváltva azt az ígéretet, amelyet a szocialista pártelnök előző nap állítólag a miniszterelnöknek tett. A honvédelmi bizottság azonban nem fogadta el a kormányötletet. Szabó János ekkor is szolgált meglepetéssel, elhagyva a honvédelmi bizottsági üléstermet, közölte, hogy a lengyelek már útnak is indultak. A lengyel alakulat ügyeletes tisztje ezzel szemben még aznap késő este is azt mondta telefonon, hogy összecsomagolva várják a magyar jóváhagyást, és nem értik, mi okozza a késedelmet. Az alakulat végül csak május 4. után vonulhatott át Magyarországon, amikor a parlament egy konkrétabb szöveggel erre lehetőséget biztosított. Sokan máig gyanakszanak, hogy a szöveg nem szakmai dilettantizmust takart, hanem így próbált „megágyazni” egy szárazföldi akcióban való magyar közreműködésnek, a terület átengedésének. MSZP-fordulat Május elsejéig csak a legbeavatottabbak értesülhettek az MSZP-n belüli mozgolódásról, a Magyarországról induló légi csapások ellenzéséről. Azt tudni lehetett, hogy egy, Tabajdi Csaba és Suchman Tamás nevével fémjelzett csoport lelkiismereti okokból már március 24-én sem vett részt a repülőtér-átengedésről szóló parlamenti szavazáson, sőt Donáth László lelkész-képviselő elutasította a tervezetet, négy MSZP-s tartózkodott. Tabajdi alig néhány nappal az első bombázások után publikált egy, a NATO-akciót kritizáló írást a Népszabadságban. Erre elsőként a diplomáciai testület tagjai figyeltek fel, akik közül többen találkozóra hívták az egykori államtitkárt, és nem eev .,finom megevőző szándékkal” beszélgetett el a képviselővel. Tabajdi ennek ellenére Kovács pártelnökkel együtt két héttel a támadások megkezdése után benyújtott egy javaslatot a parlamentnek. Egy üzenetet szerettek volna a T. Ház nevében intézni a szerb néphez, kifejezve, hogy a légi csapások nem a nép, hanem a rezsim ellen szólnak. A tervhez a külügyi bizottságban még az SZDSZ-t sem sikerült megnyerniük. A nyilvánosság előtt azonban ekkor még maradt a NATO melletti elkötelezettség, és a kormányt támogató MSZP-kép. A pártelnök Kovács László egy bácsalmási fórumon úgy nyilatkozott, hogy „mindenben partnerei vagyunk a kormánynak”. Ugyanitt azonban Tabajdiék gyertyákat gyújtottak a válság áldozatainak emlékére. Juhász Ferenc képviselő az MSZP honvédelmi kabinetje számára április végén megfogalmazott egy belső jelentést, amelyben kritikával illette a március 24-én megszavazott parlamenti határozatot, úgy vélte, hogy a légi csapások nem érik el céljukat, de egyúttal hibának nevezte a szerb néphez szóló üzenet ötletét is. Az anyag végkövetkeztetése, látva a NATO és a kormány bizonytalanságát, aktívabb MSZP- politizálásra van szükség. Április végére egyértelművé vált, hogy egy csoport ellenzi a NATO-akcióit, és ennek valamilyen módon hangot kíván adni. Két fontos tényezője volt ennek: egyfelől a vajdasági magyarság, másfelől Magyarország biztonsága iránt érzett aggodalom. A washingtoni csúcsig azonban - Tabajdi szerint - a frakció alig tíz-tizenöt százaléka támogatta elképzeléseiket. Kovács László április 25-én úgy nyilatkozott, hogy akár még a légi csapások fokozása is indokolt lehet a szárazföldi akció elkerülése szempontjából. Az április végi washingtoni csúcs azonban minden megváltoztatott. Addig a szocialista vezetők mindegyike így emlékszik - még utalásszerűen sem volt szó arról, hogy Magyarországról légi csapások indulnának. A nyilvánosság előtt valóban nem. A külügyi bizottság ülésein Martonyi külügyminiszter többször is úgy fogalmazott, hogy ez sem jogilag, sem gyakorlatilag nincs kizárva, de „nincs napirenden”. A külügyminiszter már március 24-én letette a voksát, amikor - parlamenti szavazás után - úgy vélte: a repülőtér-használati engedély azokra az esetekre szól, ha valamelyik NATO-gépnek le kell szállnia Magyarországon, a gépek feladata pedig az, hogy a magyar légteret védjék. A kormányálláspont egészen április közepéig valóban ez is volt. Azt nem tudni, pontosan mikor és ki jelezte először, hogy esetleg csapásmérő gépek is startolhatnak innen. Félelmetes szalagcímek Mielőtt Orbán Viktor a Malév New York-i járatával elindult volna Washingtonba (ahol a gép, eltérve a menetrendtől, leszállt, és több utas lekéste miatta New Yorkból a csatlakozást). Magyar Bálint SZDSZ-elnök szerette volna egy hatpárti találkozón megvitatni az ott képviselendő magyar álláspontot. Ezt a kormány április 21-én délelőtt Borókai Gábor szóvivő útján elutasítja, de fél három táján a miniszterelnöki titkárság végigtelefonálja a pártvezetőket, és négyre mégis összehívja a gyűlést. A pártvezetők arra gondolnak, valami rendkívüli információ indokolta a váltást. Magyar Bálint éppen a gyerekért ment az óvodába, amikor értesítették, Kovács László Békés megyei programjáról száguld fel Pestre, de csak ötre érkezik, Torgyán József meg sem próbál odaérni vidékről, őt Bernáth Varga Balázs kisgazda-képviselő helyettesíti. A találkozón azonban nem derül ki semmi újdonság. A feltűnően szívélyes kormányfő ismerteti Washingtonban képviselni kívánt álláspontját, amely szerint Magyarország ellenzi a szárazföldi támadás megindítását, főként Magyarország felől, helyette a légi csapások fokozását szorgalmazza. Szót ejt arról a lehetőségről, hogy magyar repülőterek is szerepet játszhatnak a támadóakciókban, és hogy ez belefér a már meghozott parlamenti határozatba. Orbánról a résztvevőknek az a benyomása, hogy - ellentétben a nyilvánosság előtt mutatott képpel - megviseli a háborús helyzet, és mélyen átérzi súlyát, „meg van szeppenve”. A washingtoni NATO- csúcs alatt először a CNN hírtelevízióban hangzik el lehetőségként, hogy Magyarországról indulnának a bombázók. Amikor egy tudósító Orbán ottani sajtótájékoztatóján rákérdez erre, a kormányfő már a legnagyobb természetességgel jelenti ki, hogy erre utaló kérések érkeztek hozzá, és hogy újabb parlamenti felhatalmazásra nincs szükség. (Ezt itthon is csak a kisgazda Lányi Zsolt honvédelmi bizottsági elnök hiszi, amíg néhány nap múlva nem világosítják fel az ellenkezőjéről.) A másnapi szalagcímek félelmet ébresztenek, elsősorban a dél-magyarországi lakosság körében és a NATO- akciókat eleve fanyalogva fogadó MSZP-s képviselőkben. A marcali illetőségű Suchman és a Bács-Kiskunt képviselő Tabajdi azonnal akcióba lép: április 29-én megszövegezik módosító javaslatukat, amely szerint támadóakciót nem lehetne indítani Magyarországról. Az sem győzi meg őket, hogy Szabó János a NATO- csúcs után mintegy megnyugtatásképpen közli: a NATO és a békepartner országok annyira egységesek, hogy Jugoszlávia légterét immár „365 fokos szögben körbezárták”. Szabó ekkor békepartnernek nevezte az egyébként NATO-tag Kanadát, de ez már fel sem tűnt senkinek. Másnap Tabajdi két, szintén dél-magyarországi szocialista képviselővel, Fritz Péterrel és Géczi Józseffel együtt Szabadkára utazik Kasza József polgármester meghívására. „Mindent Kasza intézett, a kormányképviselővel való találkozót is” - emlékszik vissza Tabajdi az útra, amelyről előzőleg tájékoztatták a pártelnököt is. Ekkortájt mondja ki Molnár Gyula szocialista képviselő először, hogy az MSZP megosztott a kérdésben, „mintegy 40 százalék támogatja, 60 százalék ellenzi a javaslatot”. És másnap a majálison immár Kovács László is nyíltan beszél erről. „Több szempontot kellett mérlegelnünk - emlékszik vissza Kovács. - A kormány kérésünk ellenére sem adott tájékoztatást az akciók hátteréről, és a sok bizonytalanság és visszavont javaslatok után joggal váltunk gyanakvóvá. Nem hagyhattuk figyelmen kívül a 350 ezres vajdasági magyarságot, amely túszhelyzetbe került, és érzékeltük közvélemény növekvő aggodalmát.” Kovács azonban így is nehéz helyzetbe került. Hiába hangoztatta, hogy a helyzet változott meg, el kellett ismernie, hogy a jogi helyzet ugyanaz. Ismerve NATO-elkötelezettségét, külföldi tekintélyét és szerepét a NATO-tagság elérésében, sok diplomata is meglepetéssel fogadta május elsejei bejelentését. „Nehezen élem meg ezt a helyzetet” - nyilatkozta ekkor a pártelnök a Magyar Hírlapnak. Kovács úgy igyekezett magyarázni a fordulatot, hogy az csak a jelenlegi helyzet konzerválását célozza, és a sodródást kívánja megakadályozni. Igazán azonban csak németországi útja után nyugodott meg, amikor német partnerei megértéssel fogadták az MSZP álláspontját. Május 3-án sorsdöntő frakcióülést tartott az MSZP. A felszólalók szinte kivétel nélkül (a kivétel Szűrös Mátyás) a Tabajdi-Suchman-javaslatot támogatták, és végül - a fenti érvrendszert elfogadva - egyhangúlag meg is szavazták. Aki ellenezte, az inkább nem voksolt. Az MSZP döntésének rossz volt a visszhangja, és a Tabajdi-Suchman-indítvány sorsa már akkor megpecsételődött, amikor az SZDSZ is közölte, hogy ellenzi. Mérik a csapást A csapásmérésről szóló vitát Szabó János honvédelmi miniszter egyik nyilatkozata már korábban más dimenzióba helyezte: a minisztert a washingtoni csúcs után megkérdezték, hogy szó van-e csapásmérő repülőgépek érkezéséről. Ő kérdéssel válaszolt: azt firtatta, a kérdező úgy érti-e kérdését, hogy az AWACS gépek felszállnak, és megmérik a csapások hatékonyságát. Azóta Taszárra értek az F-18-asok, és ezzel Magyarország még érintettebbé vált a konfliktusban. Egyvalami azonban két hónapja állandó: Szabó János még mindig azt hiszi, hogy Kanada nem tagja a NATO-nak, május közepén, a brit védelmi miniszterrel közös tájékoztatóján legalábbis megint békepartnernek nevezte a kanadaiakat. De sok elfuserált nyilatkozata között ez most sem tűnt fel senkinek. • Haszán Zoltán - Újvári Miklós Szabó János a NATO-csúcs után mintegy megnyugtatásképpen közli: a NATO és a békepartner országok annyira egységesek, hogy Jugoszlávia légterét immár „365 fokos szögben körbezárták”. A szakminiszter a légierővel ismerkedik fotó Ista ferenc LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ „A királynőt megölni nem kell félnetek...” Nem hiszek a szememnek. Minden napra jut egy-egy olyan hír, amikor az érintettek egyike-másika a kihirdetett, jogerős bírósági ítéletek ellenére (szemben, mellett) úgy vélekedik, hogy az rá nem úgy vonatkozik, hanem másképp. Hol a magyar-szlovák vegyes bizottság ülésezik, hogy értelmezzék a hágai döntést, máskor az ORTT próbálja a saját véleményére formálni a jogerős döntést vagy éppen büntetőperek elítéltjei hangoztatják, hogy a jogerős ítélet az tulajdonképpen semmi, majd a „felülvizsgálati kérelem” varázsszóval érvelnek. Ez tragikomikus. Hiszen nemcsak a banki elit, nemcsak a polgári peres ügyek alperesei (pervesztesei) hivatkoznak erre, hanem már-már nincs olyan köztörvényes bűnügy sem, ahol ne bukkanna fel ezen „érv”. Legutóbb az egri elítélt, K. I. pedofilgyanúba keveredett pornómenedzser - az ítélet szerint kiskorúak sérelmére követett el bűncselekményeket - ügyvédje jelentette be, hogy felülvizsgálati kérelemmel fordul a Legfelsőbb Bírósághoz. Pedig egy ilyen jellegű bűnügy elkövetője, elítéltje - sajnálom, de azt kell mondjam - örüljön, hogy él, hiszen azt senki ne feledje, hogy a sértett gyermekeknek szülei, bátyjai is vannak, és bizony, nem bánnak az elkövetőkkel „odabenn” sem kesztyűs kézzel. Tragikomikus a jóistenig való fellebbezés azért is, mert példát mutat a valódi, kőkemény elkövetőknek, akik egy pillanat alatt ráéreznek, hogy van még itt keresni való, s ebből lesz később a meg nem érdemelt falon kívüli munkalehetőség, miegyéb. Én azt gondolom, a jogerős ítéletekkel egyet lehet tenni: végrehajtani és/vagy végrehajtatni. Ez azonban, úgy látszik, a XX. század végi Magyarországon szinte lehetetlen! Hiszen mit lehet mondani akkor, amikor egy 1997. januári jogerősen megítélt 100 milliós követelést egyszerűen nem lehet legalább biztosítani, pedig a foglalható vagyon megvan, az adós cég és tagjai élnek?! Mit lehet akkor mondani, ha jogerős elítélt élő adásban közli, hogy ő most nem vonul vissza, majd ha jónak látja, akkor? Ha hivatalos közlés szerint több ezer börtönbe nem vonult elítélt áll körözés alatt? Mi lenne egyébként, ha holnap reggel mindannyian jelentkeznének a Kozma utcai kapuban?! Itt és most mindenki úgy értelmezi a jogerős ítéleteket, ahogy az neki tetszik. És ehhez sajnos asszisztál az igazságszolgáltatás rendszere. Talán politikai, talán presztízs-, talán strukturális, talán egyéb okokból, de asszisztál. Ebben viszont ott a hatalmas veszély: eljő majd az idő, mikor a kárvallott, a sértett, a megalázott, a meggyalázott áldozat már nem vár a hivatalos jogi megoldásra. A gyengébbek potenciális öngyilkosok, az erősebbek potenciális gyilkosok lesznek - akár valódi, akár átvitt értelemben. Ez pedig már igazi tragédia lesz. Rába György Szada Cassandra és Milosevics A Cassandra, a szappan zamatú sorozat megjelenése Magyarországon is hatalmas port kavart, vagy ha úgy tetszik, szappanbuborékokat fújt fel, és alaposan felborzolta a közízlés megóvásáért sziszifuszi munkát végzők kedélyét is. Úgy is mondhatnánk: a buborékok alaposan csípik azoknak a szemét, akik nem csípik ezt a (szemét?) műfajt. Csaknem annyira, mint a muskátlizene több mint egy évtizeddel ezelőtti felvirágzása, amikor a különös „virágporra” mind többen lettek allergiásak. A muskátlizene a Vajdaságból telepedett át, Cassandra pedig, mielőtt magyar földre lépett volna, Jugoszláviában hódított. Olyannyira, hogy néhány évvel ezelőtt majdnem „bekerült” a szerb parlamentbe. A sorozat valamelyik részében Cassandra börtönbe kerül. A tévénézőket ez nagyon megviselte, és aláírásgyűjtést kezdeményeztek. A petícióval a szerb parlamenthez akartak fordulni, hogy tűzze napirendre a kérdést, és járjon közben Cassandra kiszabadításáért. Minden nagyobb városban szavazóhelyek nyíltak, mégsem sikerült kellő számú aláírást összegyűjteni. Pedig a petíció nyomán a szerb parlamentnek napirendre kellett volna tűznie a kérdést. Nyilván Milosevicsen derült volna a fél világ, ő meg nyilván a maga javára fordította volna valahogy a szégyent, hiszen eddig még minden vereségét győzelemként élte meg annak ellenére, hogy mind ez ideig nem ismerte fel: sorra pirruszi győzelmeket arat. Ám lehet, hogy hasonmásversenyt szervezett volna, ahogyan most itt Cassandra tükörképe után kutatnak. Előfordulhatott volna persze az is, hogy Cassandrát beveszi a csapatába. Csakhogy ehhez nyilván Szlobodan Milosevics feleségének, Mirjanának is lett volna néhány keresetlen szava. Most látom csak, micsoda furcsa fintora a sorsnak: mindkettőjük keresztnevében két csodálatos szó rejtőzik: szloboda = szabadság, mire béke... Cassandra nevéből meg csak a kassza(siker) cseng ki. Roncsák Alexander Budapest Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja magának a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkezett leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratokat nem küldünk vissza és nem őrzünk meg. 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047, E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu Továbbképzés pénzügyi területen! Nemzetközi pénzintézet posztgraduális jellegű, nyári kurzusára korlátozott számban hallgatók jelentkezését várja. 1 hét bentlakással, sikeres vizsga esetén tandíjmentesen és munkalehetőséggel! Tematika: ■ Modern pénzügyi, befektetési, biztosítási ismeretek ■ Pénzügyi matematika ■ Marketing ■ Jogi ismeretek ■ Üzleti viselkedés, megjelenés, etika A kurzust ajánljuk mindazoknak, akik felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, az oktatás, államigazgatás, ipar területén szereztek tapasztalatot. A pénzügyi jártasság külön előnyt jelent. Jelentkezni lehet írásban, szakmai önéletrajzzal az alábbi címen: 1364 Budapest Pf. 247. „Pénzügyi továbbképzés”