Magyar Hírlap, 2000. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-17 / 13. szám

2000. JANUÁR 17., HÉTFŐ Csatlakozás SZERKESZTI: az Accursius Jogászegylet és a Doktoranduszok Országos Szövetsége Luxemburg 1. Alapadatok • államforma: alkotmányos monarchia; • területe: 2586 km2; • népességszám: 429 ezer; • a csatlakozás éve: 1957 (alapító tag). 2. Gazdasági adatok • GDP euróbán: 14,4 milliárd (1997); • infláció: 1% (1998); • az államháztartás többlete a GDP arányában: +0,04% (1999); • külkereskedelmi mérleg euróbán: -1,9 milliárd (1998); • munkanélküliség: 3,1% (1997); • havi nettó átlagkereset euróbán: 3617. 3. Viszonya az Európai Unióhoz • nettó befizető vagy haszonélvező: nincs adat; • helyek száma az Európai Bizottságban: 1 (a 20-ból); • szavazatok súlya az Európai Tanácsban: 2 (a 87-ből); • helyek száma az Európai Parlamentben: 6 (a 626-ból); • a tagságból fakadó előnyök és hátrányok: nincs adat 4. Viszonya Magyarország csatlakozásához: nincs adat Forrás: Luxemburg bécsi nagykövetsége Bemutatkozik: A minisztériumok integrációs feladatai (6.) A gazdasági miniszter hatásköré­ről szóló kormányrendeletnek megfelelően a Gazdasági Minisz­térium hatásköre az Európai Unióhoz történő csatlakozásban a következő fő feladatokra terjed ki:- a kereskedelempolitikai kérdé­sek kezelése, melybe beletartoz­nak a harmadik országokkal való külgazdasági kapcsolatok és ke­reskedelmi megállapodások;- az iparpolitika kialakítása és végrehajtása;- az országos energiapolitika feladatainak kezelése;- a római szerződésben biztosított „négy szabadságjog” közül az áruk szabad áramlásának kezelése, a szolgáltatás nyújtásának szabadsá­ga kérdéskör koordinációja,és a nem pénzügyi szolgáltatások keze­lése, a személyek szabad áramlása témakörből a munkaerő és foglal­koztatáspolitika feladatai;- a vámpolitika kialakítása, a vá­mok tarifális kérdéskörének ke­zelése;- a kis- és középvállalatokkal kap­csolatos politika kialakítása és végrehajtása;- a fogyasztóvédelem és a fo­gyasztók egészségének védelme kérdései kezelése;- a gazdasági és monetáris unió gazdaságpolitikai elemei;- a turizmus kérdései;- az EU-nak az előcsatlakozási szakaszra kialakított támogatási programjai közül az ISPA prog­ram koordinálása és végrehajtása, valamint a strukturális alapok fo­gadására való felkészüléssel össze­függő teendők koordinálása. A minisztérium mint horizontá­lis tárca felelős az összes, a csatla­kozási tárgyalásokkal kapcsolatos kormány-előteijesztés elkészíté­séért és a kormány döntésének megfelelően minisztérium képvi­seletében ketten tagjai a csatlako­zási tárgyalásokat folytató magyar delegációnak is. A minisztérium fent bemuta­tott széles körű feladatrendszeré­nek megoldása az egyes szakmai kérdésekben a minisztérium szak­főosztályain történik, ugyanakkor a csatlakozási tárgyalásokkal kap­csolatban a minisztérium felada­tainak koordinálásáért, álláspont­jának kialakításáért és összefogla­lásáért az Európai Unió Főosztály a felelős. A koordináció egyrészt a csat­lakozási tárgyalások során kialakí­tásra kerülő magyar állásponton belül a GM állásfoglalásának meg­határozására terjed ki, de felöleli a Közösségi vívmányok átvétele nemzeti programjával kapcsolatos minisztériumi munka összefogla­lását és az ezzel összefüggő tárca­közi kapcsolattartást, valamint az EU-csatlakozással összefüggő kormányzati jogharmonizációs programból a minisztériumra há­ruló feladatok összefogását is. Az Európai Unió Főosztályt négy osztály - Kereskedelmi Osz­tály, Agrárkereskedelmi Osztály, Együttműködési Osztály, Belső­piaci Harmonizációs Osztály - al­kotja, melyek koordinációs felada­taikon kívül önállóan felelősek több szakértői csoport vezetéséért és az Európai megállapodásból adódó, a kereskedelmet érintő feladatok végrehajtásáért. Az Európai megállapodás végrehajtásával kapcsolatos feladatok közül kiemelést érde­mel a Társulási megállapodás ke­reskedelmi rendelkezéseinek végrehajtásában, az ezekkel összefüggő kormányzati intézke­dések előkészítésében és végre­hajtásában végzett munka. En­nek keretében jelenleg is folya­matban van a mezőgazdasági ke­reskedelmi kedvezmények rend­szerének továbbfejlesztésére és a Bor- és szeszkereskedelmi megállapodás előkészítésére irá­nyuló tárgyalás, valamint az egyes ipari területekre vonatko­zó megfelelőségi tanúsítási eljá­rások és igazolások elismerésére szóló jegyzőkönyv (angol rövidí­téssel PECA) kidolgozása. A külgazdaság területén fennálló „közösségi vívmányok” az alábbiak: a mennyiségi im­portrendszer és a kereskedelmi védelmi eszközök; a textil és ru­házati termékek behozatalának szabályozása; az exportrendszer szabályozása; a WTO-val össze­függő kérdések; a két- és többol­dalú nemzetközi kereskedelmi megállapodások; a fejlődő orszá­goknak nyújtott támogatások; az exporthitel és az exporthitel-bizto­sítás valamint a nemzetközi áru­­egyezmények. A külgazdasági fejezet átvilágí­tása azt erősítette meg, hogy a ma­gyar kereskedelempolitika és kül­gazdasági kapcsolatrendszer nem áll messze az EU-tól, annak alap­vetően szabadkereskedelmi irány­vonalától. Megerősítettük az EU felé azt, hogy a behozatalt szabá­lyozó kereskedelempolitika és azok eszközeinek átvételére és al­kalmazására a csatlakozás napjá­tól készek vagyunk. Az exportsza­bályozással kapcsolatosan azt kell kiemelni, hogy rendszerünk a nemzetközi egyezmények és megállapodások által korlátozás alá vont termékkörökre terjed ki. A textil és ruházati termékek ke­reskedelmében Magyarország kész a közösség komplex textilke­reskedelmi rendszerének csatla­kozástól történő átvételére, mely­nek alkalmazására az adminisztra­tív infrastruktúra a Gazdasági Mi­nisztériumban már ma is rendelke­zésre áll. A zökkenőmentes átme­net érdekében a 2000-ben induló újabb WTO-fordulóban megfelelő együttműködéssel vállalásaink to­vább közelíthetóek egymáshoz. A fejlődő országok felé alkal­mazott fejlesztési politikában Ma­gyarország készen áll a közösség fejlesztési rendszerének és politi­kájának átvételére. A kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról szintén az mondható, hogy a csat­lakozáskor a közösség megállapo­dásainak átvétele problémamen­tes lesz. Csatlakozáskor a közös keres­kedelempolitika, az Európai Uniónak a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) és más nemzetközi gazdasági szerveze­tekben vállalt kötelezettségei­nek, valamint a harmadik orszá­gokkal fennálló megállapodásai­nak átvétele nem fog megrázkód­tatást okozni. Az EU közös ke­reskedelempolitikájának és kül­gazdasági kapcsolatrendszerének a csatlakozás napjával történő át­vétele és alkalmazása ugyanak­kor kötelező is. Az EU Főosztály vezetése alatt álló, a római szerződés négy alap­jogával összefüggésben lévő szak­értői csoportok közül kettő: 1. Az áruk szabad áramlása Az EU egységes piaccá vált. A tagországok egymás közötti kül­kereskedelme a mi fogalmaink szerint egy egységes belkereske­delem, amelynek szabályozása Brüsszelben történik a tagállamok szakértőinek és politikusainak egyetértése alapján. Ezeket a sza­bályozásokat a tagállamok saját jogtárukba illesztik a hazai jog­rend alapján és egységesen alkal­mazzák. Az EU-ba igyekvő országok­nak ez igen nagy kihívás. Már a EU-puzzle Gyűjtse össze 25 héten keresztül az itt található térképrészieteket! A játék vé­gén pedig küldje el címünkre Európa ezekből összeállított térképét. Kérdések, országok Kérdések Olaszországról • Tagja-e Olaszország az EU-n belül az ún. négy nagy államnak? • Melyik volt olasz politikus foglal most el magas politikai pozíciót az Euró­pai Unióban, és mi volt az ő korábbi tisztsége Olaszországban? • Mióta beszélhetünk egységes Olaszországról? Helyes válaszok Németországról • Hányadik Németország a nettó befizetők listáján? - első • Ki Németország államfője jelenleg? - Johannes Rau • Mi Németország fővárosa ma és mi volt az azt megelőző főváros? ­­Berlin, előtte Bonn Ki kicsoda 1-2. Január 3-án Willem Frederik Duisenberg fényképét láthattuk, aki az Európai Központi Bank elnöke. 3. Már a maastrichti szerződés említést tesz a szervezet jövőbeni létrehozá­sáról, ami a pénzügyi unió megvalósítására irányuló folyamat harmadik szakaszának egyik fontos lépése. A tényleges működését 1998. június 1- jén kezdte meg. tagság előtt deregulálniuk kell egy sor jogszabályt, új jogszabályokat kell alkossanak, és gondoskodniuk kell több új intézmény felállítá­sáról és zökkenőmentes műkö­déséről. Nem kis számról van itt szó. Az áruk határokon át történő mozgását közvetlenül szabályzó kb. 550 jogszabály megszünteté­séről, átalakításáról vagy újraírá­sáról és kb. 30-50 új, vagy jelen­tősen átalakítandó intézményről. Ráadásul át kell vennünk az EU gyorsan növekvő számú szabvá­nyait. Belépésünkig ez meghalad­hatja a 10 000 darabot. Át kell ala­kítani a mérésügyet, a fogyasztó­­védelmet és a piacfelügyeletet és meg kell felelnünk termékbizton­sági, termékszavatossági, egész­ség- és környezetvédelem. Örvendetes eredmény az Euró­pai terméktanúsítási jegyzőkönyv szövegében történt megállapodás, amely a csatlakozás előtti időben a műszaki termékek forgalomba ho­zatalához kapcsolódik egységes érvénnyel a hazai és az uniós pia­con. A magyar export nagy részét érintő kérdésről van szó, mind­azon termékekről, amelyek gép­nek minősülnek, elektromágneses sugárzást bocsájtanak ki, alacsony feszültségű áramfelvétellel mű­ködnek, a gyógyszerek, a robba­násveszély térben használatos be­rendezések stb. 2. A szolgáltatások nyújtásának szabadsága Az Európai Unió Főosztály ve­zeti és koordinálja a szolgáltatások nyújtásának szabadsága fejezet te­vékenységét is. E fejezet jelentősé­gét aláhúzza, hogy e kérdés - ha­sonlóan az áruk szabad áramlásá­hoz - a római szerződésben bizto­sított szabadságjogok egyikét érin­ti, így e közösségi joganyag kezelé­se a belső piachoz történő csatla­kozásunk szempontjából is meg­határozó. A szolgáltatások szabad áram­lása kérdéskör szorosan összefügg a letelepedéssel is, ennek megfele­lően ez a témakör is e fejezet ré­szét alkotja. Tekintve, hogy a szolgáltatások körébe tartozó kérdések rendkívül szerteágazóak, azon területek, me­lyekre a külön rendelkezések vo­natkoznak a római szerződés ér­telmében (közlekedés), vagy ame­lyek elkülönített kezelése speciális jellegük miatt indokolt (pl. tele­kommunikációval, távközléssel összefüggő szolgáltatások) külön fejezetben kerülnek feldolgozásra. A szolgáltatások nyújtásának szabadsága munkacsoport foglal­kozik a különféle pénzügyi szol­gáltatások kezelésével, melynek szakmai felelőse a Pénzügymi­nisztérium. A nem pénzügyi jel­legű gazdasági szolgáltatások a Gazdasági Minisztériumon kívül több tárca tevékenységét is érin­tik. A fejezetet vezető Európai Unió Főosztály az egyes szakte­rületekre vonatkozó kérdéseket az adott témáért felelős tárca, il­letve a Gazdasági Minisztérium illetékes főosztályának bevoná­sával kezeli. Az EU Főosztály látja el e fejezetet koordinációs feladatait, és elvégzi az előter­jesztések, állásfoglalások végle­gesítését is. (folytatjuk) Az Európai Unió és Magyarország Az EGK és Magyarország kapcsola­ta a hatvanas évek végén kezdődött, amikor úgynevezett technikai megállapodások születtek annak ér­dekében, hogy enyhítsék azokat a hátrányokat, amelyek az EK-nek az állami kereskedelmű országokkal szemben alkalmazott diszkriminatív kereskedelempolitikai korlátozásai­ból származtak. Az első megállapodást 1968-ban a Külkereskedelmi Minisztérium kötötte az Európai Bizottsággal. En­nek értelmében a magyar szállító egy meghatározott árszint alatt nem adott el sertéshúst a közösség orszá­gaiban, cserében a Bizottság mente­sítette az innen származó sertéshúst a korábban rá kirótt speciális vám alól. 1970-ben a magyar borról és a sajtról születtek hasonló megálla­podások. A hetvenes években az EK kez­deményezte úgynevezett ágazati megállapodás megkötését Ma­gyarországgal, amelyben a magyar fél önként vállalt mennyiségi és árli­miteket az acélexportra, cserében a piacra jutás biztonságáért. 1978-ban a magyar textiltermékekre is szüle­tett önkorlátozó ágazati megállapo­dás. 1988. június 25-én került sor az EK és a KGST közös nyilatkozatá­nak aláírására. Az alapvetően politi­kai tartalmú nyilatkozat a két szer­­. vezet közötti bővülő munkakapcso­latot irányozta elő. 1988. szeptember 1-jén írták alá és december 1-jén lépett életbe a magyar-EK kereskedelmi és gazda­sági együttműködési megállapodás. A megállapodás megszüntette a ke­reskedelempolitikai diszkriminációt Magyarországgal szemben azzal, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánásra alapozza. Ennek kereté­ben az EK vállalta, hogy három sza­kaszban (1988,1992 és 1995) lebont­ja a mennyiségi korlátozásokat a magyar importtermékek előtt, de a vámokat nem csökkenti. 1989. július 14-én a hetek által el­határozott és az EK Bizottságban koordinált akció már a rendszervál­tó országoknak nyújtandó jelentős gazdasági segítséget irányzott elő. Ezen belül a decemberben elrendelt PHARE program egyrészt az erede­ti időponttól eltérően már 1990. ja­nuár 1-jei hatállyal garantálta a diszkriminációmentes kereskedel­met Magyarország számára, más­részt a fejlődő országokéhoz hasonló vámpreferenciákat nyújtott a ma­gyar exportáruknak, harmadrészt pedig konkrét gazdasági támogatás folyósításáról intézkedett. (1990- 1996 között Magyarország számára összesen mintegy 680 millió ECU PHARE-segélyt ítéltek meg Brüsszelben.) 1990 áprilisában az EK újfajta kapcsolatot, a nem tagországok te­kintetében a legszorosabb viszonyt kínáló társulást ajánlotta fel Ma­gyarországnak. A magyar kormány 11 hónapos tárgyalássorozat befe­jeztével 1996. december 16-án írta alá az Európai megállapodás címet viselő magyar-EK társulási egyez­ményt. A megállapodás értelmében a Közösség a textiltermékek kivéte­lével azonnal megszüntette a ma­gyar iparcikkekre vonatkozó bevite­li korlátozásokat, valamint az ipari vámtételek több mint felét. A többi vámot 1996 végéig fokozatosan tö­rölte el, a textilárukra érvényes mennyiségi limitet pedig 1997 végéig tartotta fenn. A lefektetett ütemterv szerint Magyarország az EK-ból származó iparcikkimport 25 százalé­kára 1994-ig, további 25 százalékára 1997-ig, míg a maradékra 2001-ig köteles lebontani a vámokat. A tár­sulási megállapodás az agrárszektor­ban nem irányoz elő szabadkereske­delmet, a felek a termékek meghatá­rozott körében bizonyos import­mennyiségig egymás számára vám­­kedvezményeket nyújtanak. Az EK az 1993. júniusi koppen­hágai csúcsértekezleten adott elő­ször érdemi jelzést a társult orszá­goknak, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó befogadni őket a szervezetbe. A teljes jogú tagság fel­tétele a demokratikus politikai be­rendezkedés, a jogállamiság, az em­beri jogokat garantáló intézmények megléte és stabil működése, a műkö­dő piacgazdaság, valamint a tagjelölt ország alkalmassága a politikai, gaz­dasági és pénzügyi unióval járó köte­lezettségek teljesítésére. Az EK ön­maga számára is kritériumot áhított fel: a közösségi intézményrendszer átalakítását úgy, hogy további jelen­tős számú tagország befogadására alkalmassá váljon az integráció cél­jainak veszélyeztetése nélkül. 1994. február 1-jén lépett teljes körűen hatályba a társulási megálla­podás, alig két hónappal később, áp­rilis 1-jén pedig a magyar kormány beadta hivatalos tagfelvételi kérel­mét az Európai Unióhoz. Az 1994. decemberi esseni csúcs­­értekezlet ismét megerősítette a kö­zösség keleti bővítésének szándékát, és ennek alátámasztásaként úgyne­vezett „strukturált párbeszédet” ajánlott a kelet-európai országok­nak. Ez a párbeszéd a külügyminisz­terek félévenkénti, az állam és kor­mányfők évi egyszeri, a gazdasági, pénzügyi és agrártárcák vezetőinek szintén évi egyszeri rendszeres kon­zultációit jelenti. Az esseninél jóval határozottabb előrelépést hozott az 1995. júliusi cannes-i EU-csúcs, ekkor átnyújtot­ták a csatlakozni kívánó országok­nak, köztük Magyarországnak, az úgynevezett Fehér könyvet, vagyis az Európai Unió egységes belső pia­ci előírásainak tételes ismertetését tartalmazó jogszabálygyűjteményt. A csatlakozás várható időpontját tekintve Magyarország az 1995. de­cemberi madridi EU-csúcsértekez­­leten kapott konkrét jelzést. Az itt született dokumentumban a „tizen­ötök” kifejezték azt a reményüket, hogy az 1996 márciusában kezdődő és 1997. közepére lezárni tervezett kormányközi konferencia befejezé­se után hat hónappal megindulhat­nak a tárgyalások. Budapestre 1996. április végén ér­kezett meg az a 159 oldalas, mintegy kétezer kérdést tartalmazó kérdőív, amelyben az Európai Bizottság a je­lentés elkészítéséhez szükséges in­formációkat tudakolta. A kérdéssor­nak elsősorban a gazdasági és a tár­sadalommal kapcsolatos statisztikai adatokat kellett tartalmaznia, emel­lett számot kellett adnia arról is, hogy milyen különbözőségek és azo­nosságok vannak a magyar és az uniós jogszabályok között. Az Európai Bizottság az EU kor­mányközi konferenciáját lezáró 1997. júniusi amszterdami csúcstalál­kozó alkalmával publikálta a közös­ség jövőjét 2006-ig felvázoló Agenda 2000 című dokumentumot, ezen be­lül pedig a tíz társult ország, köztük Magyarország EU-érettségéról al­kotott véleményét. A jelentés sze­rint Magyarországgal már 1998-ban megkezdhetők a tárgyalások. Az Európai Bizottság véleménye szerint Magyarország olajozottan működő demokrácia, stabil intézmé­nyekkel, jogállami garanciákkal, ér­vényesülnek az emberi jogok, tiszte­letben tartják és védik a kisebbsége­ket. Emellett Kelet-Közép-Európa államai közül a legközelebb áll ah­hoz, hogy működő piacgazdaságnak minősüljön. Ugyanakkor Magyaror­szág kritikát is kapott a Bizottságtól, mégpedig egyrészt azért, mert a rendőrök több esetben embertele­nül bántak a polgárokkal, gazdasági téren pedig főként a környezetvéde­lem állapotáért és a vámellenőrzés gyengeségeiért. Az Agenda 2000 valamennyi csatlakozó ország számára egyértel­műen kinyilvánította, hogy a politi­kai követelményeken túl a belépés feltétele a teljes közösségi szabály­­rendszer (acquis communautaire) maradéktalan átvétele, amely az egységes belső piac előírásai mellett a közös kül- és biztonságpolitikára, bel- és igazságügyre, a környezetvé­delemre és a szociális szektorra, to­vábbá a megvalósítás alatt álló pénz­ügyi unióra is kiterjed. A dokumen­tum világosan kimondja, hogy a belépés minden ország esetében az acquis alkalmazásának képességétől függ, valamint megemlíti, hogy a mezőgazdaságra és a személyek sza­bad áramlására vonatkozó szabályo­zás terén a belépés után egy ideig esetleg átmeneti intézkedések vál­hatnak szükségessé. Az Agenda 2000 a „csatlakozási partnerség” keretén belül pénzügyi támogatás nyújtásával javasolja segí­teni a tagjelölt országok felkészülé­sét. 1998 és 2000 között évi 1,5 mil­liárd ECU PHARE-segélyt, 2000 és 2005 között pedig 1,5 milliárd ECU- t mezőgazdasági és strukturális tá­mogatás céljára juttatna a régiónak. Mindezek mellett az Agenda előirá­nyozza a tagjelölt országok fokoza­tos részvételét az unió közösségi programjaiban. (Magyarország már 1997-beii önálló jogon bekapcsoló­dott például a Socrates és a Leonar­do programokba.) Á csatlakozási tárgyalások sze­replőinek végső megválasztására az unió 1997. december 13-i luxembur­gi kormányfői értekezletén került sor. Az Agenda 2000 ajánlásának megfelelően Ciprus mellett öt or­szággal (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Észtor­szág) kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások, míg további öt ország­gal (Szlovákia, Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia) az EU megin­dítja a csatlakozási tárgyalások elő­készítését. Az 1998 márciusában megkezdő­dő csatlakozási tárgyalásokon az EU és Magyarország képviselői tárgya­lási fejezetenként tekintik át hazánk felkészültségét és határozzák meg a csatlakozáshoz szükséges követel­ményeket, illetve ugyanitt fogalmaz­hatják meg a magyar tárgyalódele­gáció tagjai az igényelt könnyítése­ket. A csatlakozás pontos dátumával kapcsolatosan az unió vezetői hiva­talos választ nem adnak Magyaror­szág (és a többi csatlakozni kívánó ország számára sem) részére, a leg­valószínűbbnek a jelenleg legtöbbet emlegetett 2003-2004-es időpont látszik. A magyar kormányzat hiva­talos célkitűzése az, hogy hazánk 2002. január 1-jén készen álljon a csatlakozásra. 12. FORDULÓ 1. MELYIK TAGÁLLAMBAN A LEGNAGYOBB AZ EGY FŐRE ESŐ SZEMÉLYGÉPKOCSIK SZÁMA? A. NÉMETORSZÁG B. FRANCIAORSZÁG C. OLASZORSZÁG 2. MELYIK TAGÁLLAMBAN A LEGNAGYOBB AZ EGY FŐRE ESŐ ORVOSOK SZÁMA? A. SPANYOLORSZÁG B. GÖRÖGORSZÁG C. BELGIUM 3. MELYIK ORSZÁGBÓL IMPORTÁL LEGTÖBBET LUXEMBURG? A. BELGIUM .Ъг В. NÉMETORSZÁG C. FRANCIAORSZÁG 4. Kl MARIO MONTI? A ‘ 1^. A. AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG VERSENYÜGYEKÉRT FELELŐS BIZTOSA B. OLASZORSZÁG JELENLEGI MINISZTERELNÖKE C. AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG BŐVÍTÉSI BIZTOSA 5. KI AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG TITKÁRA, NÉMETORSZÁG TANÁCSELNÖK BÍRÁJA? A. VIKTOR KLIMA B. GÜNTER HIRSCH C. THOMAS HERZOG Шк 6. A MONETÁRIS UNIÓ HARMADIK SZAKASZÁBAN RÉSZT VEVŐ ORSZÁGOK KÖZÜL MELYIK JELENLEGI VALUTÁJÁVAL KELL A LEGKEVESEBBET FIZETNI EGY EURÓÉRT? A. NAGY-BRITANNIA B. ÍRORSZÁG C. NÉMETORSZÁG 7. HOL VAN AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK SZÉKHELYE? A. FRANKFURT B. AMSZTERDAM C. BRÜSSZEL 8. KI AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG LENGYELORSZÁGÉRT FELELŐS TÁRGYALÓJA? A. LEIGH MICHAEL В. SIVENAS NIKIFOROS C. GAUOENZI FRANCOISE 9. MILYEN NAGYOBB SZERVEZETI EGYSÉGEK SEGÍTIK KÖZVETLENÜL AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁT? A. FŐOSZTÁLYOK B. FŐIGAZGATÓSÁGOK C. FŐBIZOTTSÁGOK 10. KI VOLT AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG MAGYARORSZÁGI DELEGÁCIÓJÁNAK VEZETŐJE 1996-BAN? A. JACQUES SANTER B. MICHAEL LAKE C. HANS BECK KVÍZMEGOLDÁSOK (11. HÉT): 1. A, 2. C, 3. A, 4. B, 5. C, 6. A, 7. B, 8. C, 9. A, 10. В A játék szerkesztőit a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és a Pénzügyminisztérium támogatja

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék