Magyar Hírlap, 2000. február (33. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-26 / 48. szám

8 Magyar Hírlap Cián után, élet helyett 2000. február 21., hétfő Amennyiben a Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium Állat-egész­ségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomá­sa engedélyt ad a ciánmérgezés követ­keztében elhullott hal- és állati tetemek elégetésére a Dorogi Hulladékégető Kft.-nél, úgy a környezetvédelmi hatósá­gok is kiadják a szakhatósági támogatást az égetés megkezdésére. A cianidszennyezés levonulását köve­tően a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság folytatja a Keleti-főcsatorna átöblítését, és a Nyugati-főcsatornán is folyamato­san végzi az ellenőrző vizsgálatokat a Ti­szántúli Környezetvédelmi Felügyelő­ség. A Tisza partját járó, a madarak pi­henőhelyeit figyelő természetvédők Csongrádban eddig nem tapasztalták, hogy nagyobb mennyiségben elpusztul­tak volna vadak és madarak a cián­szennyeződés miatt. Kasza Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei alelnöke elmondta: számukra is meglepő, hogy bár százával lepték el a folyót, és szedték ki a haltete­meket a ragadozó madarak, egyelőre nincs nyoma tömeges pusztulásuknak. A madarászok abban reménykednek, hogy talán nem jutott halálos adag mé­reg a szervezetükbe. A Keleti- és a Nyugati- főcsatornák­ban mindössze néhány mázsa, a cián­szennyeződés miatt elpusztult halat szed­tek össze. A haltetemeket megsemmisí­tésre az ÁTEV (Állatifehérje Takarmá­nyokat Előállító) Rt. Debrecen melletti telepére szállították, ahol elásták azokat. A térségben talált haltetemeknél jóval nagyobb mennyiséget szállítottak a kör­nyező megyékből, főleg Szolnokról Deb­recenbe. Eddig 50 tonna ciánnal fertő­zött haltetemet vermeltek el a telepen. A haltetemeket tartalmazó műanyag zsákokat mély, dupla fóliával borított ve­rembe teszik, klórmésszel fertőtlenítik, és elföldelik. 2000. február 22., kedd Gönczy János tiszai kormánybiztos kez­deményezi, hogy az illetékes miniszter terjessze ki a halfogási tilalmat az ívási időszak jogszabályban meghatározott vé­géig a teljes Tisza-völgyre, illetve minden Tiszába torkolló folyóvíz meghatározott szelvényéig. A kormánybiztos egyelőre nem tudott választ adni arra a felvetésre, hogy szükséges-e a ciánszennyeződéssel érintett térséget katasztrófa sújtotta terü­letté nyilvánítani. A térségi környezetvédelmi felügyelő­ség kedden reggel másodfokúról harmad­fokúra növelte a vízminőség-védelmi ké­szültséget a Tisza Vásárosnamény-Zá­­hony közötti szakaszán. A készenlétet a folyó vizében és az árterületen észlelt je­lentős mennyiségű állati tetem miatt ren­delték el, illetve fokozták. A Tiszában ha­lakat, apróvadakat, sőt medve- és lótete­meket is találtak. Keddre virradó éjjel a Szamos és a Tisza vizéből vett vízminták elemzése során egyetlen esetben sem mu­tattak ki határértéket megközelítő cián­szennyeződést. Ezzel egyidejűleg - az ál­lati tetemek miatt - a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség a har­madfokú vízminőség-védelmi készültsé­get kiterjesztette a Tisza Záhony és Tisza­­bercel közötti szakaszára, valamint a Sza­mos teljes nyírségi szakaszára. A ciánszennyezés hatására szinte a nul­lára csökkent a fogyasztás Magyarorszá­gon, még a Dunántúlon is kevesebb hal fogy a szokásosnál. Az apadó Tisza és a Szamos vize most vett a partra a február eleji, romániai ciánszennyeződés miatt elpusztult, s az iszapra lerakódott, vagy a növényzetben megakadt haltetemeket, az árterületi ré­szeken pedig nagy- és apróvadak tete­meit találják, mert az állatok vagy a folyó vizéből ittak, vagy ciánnal mérgezett ha­lakat fogyasztottak. További partrésze­ken is találtak állati tetemeket, ezeket az illetékes vízügyi igazgatóság dolgozói gyűjtik össze. Ártalmatlanításukról az ál­lati hulladékokat megsemmisítő telepek gondoskodnak majd. A Tisza és a Sza­mos menti települések lakóinak figyel­mét nyomatékosan felhívták arra, hogy a tetemekhez ne nyúljanak, azoktól tart­sák távol a háziállatokat. A Közép-Tiszán Tiszaderzs körzeté­ben - jégtörő segítségével - folytatják a haltetemek kiszedését. Feltételezik, hogy ezek a halak még a korábbi szennyeződés­kor pusztultak el, és ezt a vízfelszínt borí­tó jég miatt nem lehetett eddig észlelni. 2000. február 23., szerda Fokozott figyelőszolgálatot rendeltek el a Tisza-parti gáterjárásokon, valamint a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna egész vo­nalán, mert a Felső-Tisza hullámterében újabb nagy mennyiségű haltetemet talál­tak. A folyamatos vízvizsgálat mellett to­vább folytatódik a térségben a főcsator­nák átölelítése. Az utóbbi napok vizsgála­tai cianidszennyeződést nem mutattak ki. A Tisza és a Szamos szabolcsi szaka­sza mentén a legutóbbi 24 órában nyolc mázsa haltetemet szedtek össze a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság védel­mi osztagának tagjai. A halak mellett el­hullott nagy- és apróvadakat, madarakat, sőt háziállatot, lovat és szamarat is talál­nak a vízügyi szakemberek a gátak kö­zötti hullámtérben. Az összeszedett, ve­szélyes hulladéknak számító tetemeket az ÁTEV debreceni telephelyére szállí­tották ártalmatlanításra. A térségi vízügyi igazgatóság gátőrei folyamatosan figyelik a Szamos teljes, illetve a Tisza Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszát, ugyanis a szakembe­rek arra számítanak, hogy a víz az iszap­ra lerakódott tetemek közül a megindult bomlásuk következtében továbbiakat vet partra. A regeneráció első jeleit már a nyár vé­gén lehet majd látni a Tiszán a plankton­rákok, a mikroorganizmusok és a rovarvi­lág körében - vélekedett szerdai budapes­ti sajtótájékoztatóján Nemcsók János szo­cialista frakcióvezető-helyettes. Sarlatán­­ságnak tartja azokat a kijelentéseket, amelyek 10-20-30 évben jelölik meg a Ti­sza várható regenerációját. A frakcióve­zető-helyettes szerint hiba volt meg sem próbálni azt, hogy vas-szulfáttal közöm­bösíthető lett volna-e a ciánszennyezés. Életet a Tiszának! elnevezéssel haliva­­dék-telepítési akció megvalósításába kezdett a Barátok Tiszabercelért Egye­sület. A tiszai kormánybiztossal és halá­szati szakemberekkel egyeztetve, haliva­dékot kíván vásárolni, amelyet augusztus 12-én engednek majd a folyóba a legna­gyobb mértékű kárt szenvedett szabolcsi Tisza-szakaszon. Kiderült, hogy négy-öt évvel ezelőtt a Maroson is levonult egy, a mostani tiszai­nál jóval kevesebb cianidot és nehézfémet tartalmazó hullám - erről a Csongrád me­gyei napilap, a Délvilág számolt be szer­dán. A szennyvíz akkor Romániában az Aranyos folyóból került a Marosba, s a mérgezésről a román vízügyi szervek nem tájékoztatták a nyilvánosságot. A szennyezésre abból következtettek az ökológusok, hogy az Aranyosból kipusz­tultak a vízi életközösség érzékenyebb tagjai. 1978 óta a Küküllő-befolyástól kezdve egészen a tiszai torkolatig nem él­nek kagylók, csigák a Marosban. 2000. február 24., csütörtök Az elmúlt 24 órában újabb 11 mázsa hal­tetemet gyűjtöttek össze a Tisza és a Sza­mos szabolcsi szakaszán a Felső-Tisza-vi­déki Vízügyi Igazgatóság védelmi oszta­gának tagjai. A két folyó nyírségi részén változatlanul fenntartják a harmadfokú vízminőség-védelmi készültséget, s a hal­tetemek összegyűjtését csütörtökön kiter­jesztették a Tisza Záhony-Tokaj közötti szakaszára is. A folyók vízszintjének csök­kenésével további állati tetemek kerülhet­nek a partokra, miután az iszapra lerako­dott, elpusztult állatok bomlása következ­tében a maradványokat könnyebben a felszínre hozza a víz sodrása. A ciánszennyeződés kapcsán nyilván­valóvá vált, hogy számos más, a folyót érő környezetszennyezés - például a szenny­víz­­ megszüntetése elengedhetetlen a Ti­sza védelmében. A romániai társhatóság cáfolja egy osztrák lapban csütörtökön megjelent állí­tást, miszerint újabb ciánszennyeződés szivárogna ki a Nagybánya melletti auszt­rál érdekeltségű cégtől. Tudatta továbbá a román vízügyi igazgató, hogy az üzem kö­rüli ásott kutak vízében az ellenőrzések során a megengedettnél nagyobb mérté­kű ciánszennyeződést találtak. Ez arra utal, hogy román területen a szennyező­dés bekerült a talajvízbe. Független ausztrál halászati és vízügyi szakértők vizsgálják a ciánszennyeződés okozta állapotokat a Tiszánál. Ausztrá­­liában ellentmondásos információk je­lentek meg a román-ausztrál vegyesvál­lalat okozta mérgezésről. Az ausztrál te­levíziósok jártak a hortobágyi állatkór­házban, ahol a ciántól megbetegedett rétisast ápolják. Ellátogattak Tuzsér tér­ségébe is, ahol az elmúlt két napban mintegy 25 mázsa mérgezett haltetemet hozott felszínre a víz. 2000. február 25., péntek Három hete egy deka halat sem tudott ér­tékesíteni a tokaji Tiszavirág Halászati Szövetkezet, sem a ciánszennyezés előtti raktári készletből, sem pedig saját halas­tavaiból. A híres tokaji halászcsárdák panganak az ürességtől, hetek óta egy bogrács halászlé, egy tál roston sült keszeg vagy halpaprikás nem fogyott, pe­dig ezek a vendéglők igazolt, megbízható, ciánmentes forrásból, főként halastavak­ból vagy a nem fertőzött Bodrogból kap­nak friss halat. A turisták nem bíznak meg senkiben. A folyó megrontása érez­hetően visszavetette a hegyaljai kisváros idegenforgalmát is. TÖRÖK MONIKA Amit a Tisza hoz... fotó: mti - beregi balázs RIPORT Baracskától Strasbourgig - a szabadulás napja Baracska. Február 23. 23 óra 30 perc. Ráfagyott a frissen hullott hó a füvekre, de csak annyira, hogy látszanak azért még a szálak, a zöl­dek. Száguldozunk a két tábla közt - Baracska és Baracska vége, sehol a börtön. Kunos Péter 0 óra 15 perckor szabadul, még van időnk emlékezni. Jól emlékszem, amikor szürke rabruhában pórázon vezették innen a Markó utcai tárgyalóterembe alig egy éve a ban­kárt, na meg arra is, hogy ’94-es őszi letartóztatá­sának híre mily jólesően csapott egyet a közélet tisztulása nevű tortába. Azután jöttek a dolgos igazságszolgáltatási hétköz­napok, alig aludtunk ezret. Első fokon bűncselekmény hiányában fölmentették a korábban bilincsbe verve, kamerák előtt elhurcolt bankvezetőket. Dülgicsélő bicikli, az egyetlen mozgó tárgy szé­les e Baracskában. Még két kilométert menjenek, azután ki lesz írva, hogy BV Intézet. Nincs kiírva. * Csak egy behajtani tilos tábla, amely valahogy magyarázatra szorult a magyar táj havas ecsettel című képben, hát aláírták: ZÁRT TERÜLET IDEGENEKNEK KÖZLEKEDNI TILOS. Et­től azután már nem is tudják a helyiek, hogy a ha­talmas Annamajorban rabok dolgoznak a hús­üzemben, a kalászos is az ő kezük munkája nyo­mán szökken szárba. A széles zóna szélén csak ez a tábla, a végelát­hatatlan hosszú bekötőút egyetlen őre, megpró­bálunk hát végigmenni az úton. Visszaküldenek. Azután az iratainkat még az imént hosszan bön­gésző előretolt helyőrség - oly elöl állnak, hogy még véletlenül sem látszik a börtön egyetlen fa­la, de még drótkerítése sem - dzsipjét utánunk küldi, s megáll az út közepén. Néha hosszú fénnyel pásztáz, igen, három firkász és ugyanennyi fotós a létszám, jól látják. Ki tudja, mire képes egy ilyen éjszakai maroknyi sajtócsa­pat, ezek a magyar paparazzik. Okkal-joggal fél­tik hát pillantásainktól is az intézetet. Sosemvolt tenger 23 óra 55. Mindjárt február 24. Szökőnap. A szabadulás napja Percre pontosan meg is érkezik a sztárügyvéd. Megáll, jól szabott autója félig lehúzott ablakán érdeklődik, jól vagyunk-e itt az éjszakában. Jól. Mosoly, elhúz. Most már biztosan kiszabadítja Kunost. Marad a morfondír, meg a tiszta hideg. Hogy milyen bírói ítélet várható, s várható-e egyáltalán egy-egy bankbotrány után - azt a földi halandó még csak sejteni sem sejtheti. Másodfokon jött a homlokegyenest ellentétes bírói ítélet egy perccel a ’98-as választások előtt. Amit elkezdtek, befejezték. Tizenegy rendbeli vesztegetést mondott ki a bíróság úgy, hogy nem volt anyagilag megveszte­getett. Vagyis nem volt anyagi előny. Kunos nem zsebre dolgozott, ezt a bíróság is megállapította. Ezt vallják a pénzembe­rek, jogászkörök egy jó része szintén, a maradék pedig azt, hogy Kunost nem azért ültették le, amit elkövetett. A bankszakma kiállt mellette. Mind­hiába. Kegyelmi kérvény - elutasítva. Az igazság­ügyi miniszter népszerűsége erre fölszökött. Hiá­ba, sok bankot konszolidáltak sok adóforintból, sok fejet várt a polgár. Volt bank, amelyikért po­litikai párt nem ejtett könnyet. Orosz féket, mögöttük a kísérő kocsi. Egyszer­re szállnak ki. Kunos megilletődötten áll, bőrka­bátja alatt kitérdelt nadrág. Tekintete nyugodt, ez az ember már ezen sem lepődik meg. Volt ideje tűnődni a tizenhatezres börtönkönyvtár rendez­getése közt szemérmen és nyilvánosságon. És Orosz már mondja is. Csak itt, csak most, csak ma. Sem én, sem Kunos nem kíván nyilat­kozni. Azután az M7-es felé elgurulnak. Nézheti az övéit, gyerekképek közt ül a földön a nagylány. Az emlékezés nagy papundekli ládája éppen most pattant föl, amikor már egy éjszakája újra itthon alszik. Hogy miért pont most? Nem tudja a választ az egykori bankár sem, aki épp húsz órája, hogy levetette magáról a darócot, s va­salt ing­nadrág került újra rá. Ha nem lettem vol­na ott tegnap éjszaka Baracskán Kunosra várva a metszően hideg éjszakában, nem tudnám, honnan jön. Hogy hová tart, azt meg csak ő tudja - aligha­nem Strasbourgba. Nyolcágyas zárkában volt, végül háromágyas­ban. De mindegyiknél rosszabb volt az első idő­szak, amikor egyedül. Aztán jöhetett a család ha­vonta egyszer, a börtönkocsi összeszedett a töb­bi rokonokkal együtt a börtönhöz vezető végte­len hosszúnak tűnő bekötőútnál hármat az övéi közül, hogy azután a korán kelők és korán érke­zők a hatalmas, működő major közepén, az ét­kezdében, a beszélőn nézhessenek szembe egy­mással. Véletlenül tudom, van olyan családtagja, aki nem vett föl az Agrobanktól hitelt, mert elment a kedve a szigorú, rigorózus hitelfelvételi szabá­lyoktól. Ez ilyen? Ilyen - mondta Kunos, aki véd­te a betétesek bankban elhelyezett tízmilliárdnyi pénzét. Éppen ezért alig került pénzébe az állam­nak ez a pénzintézet. Nem kellett hát mást tenni, csak becsukni, amikor a bank másik vezérét, Ko­vács Mihályt másodszor is letartóztatták. Három nap után azután kiengedték őket, de ez már a bank további sorsa szempontjából lé­nyegtelen epizód. Útban Strasbourg felé majd dolgozik. El kell tartania a családját. Már börtönideje alatt többen jelezték, számítanának munkájára, és oda is visszavárják, ahol utoljára dolgozott. A szobáját, íróasztalát fönntartották, nem vették le ajtajáról névtábláját. Kedvenc játékát persze elvették - nem lehet bankár. Lehet, hogy már idén napirendre veszi az Em­beri Jogi Bíróság a több mint egyéves beadványt: sértett-e törvényt a magyar állam. Ha Strasbourg megállapítja a jogsértést, a magyar ügyészség per­újítási indítványt köteles előterjeszteni. Kezdődik minden elölről. Addig meg nézheti ablakából a Dunát, s ha ki­csit kihajol­­ az Ország Házát. FERENCZI KRISZTINA Varjak gyülekeznek mindenfelé a békési utak men­tén. Százas csoportokban üldögélnek az olvadó ve­tésben. Zöldell a határ sok helyütt, pedig farsang­idő felé jár még csak. Rossz jel - mondják az emberek. Nem szeretik a nagy fekete madarat. Különösen így, csapatostul. Ugyan bajt angira tesznek a békési földben, elvégez­te azt a másik istencsapása, a víz. Hártyásodnak az esztendeje termett tavak itt is, ott is, amerre csak ellát az ember. Mocsár, zsombék, nádas lett a világ, s ha délkeletnek indulsz, egyre csak sokasodik. A víz néhol az utat mossa, szivattyú­val emelik egyik tóból a másikba, hova is férne még. Egyébként nem mozdul, lassan, észrevétlenül szivá­rog a földből, s áramlik a mélyben, a Maros százezer évig száraz medrében. Tavaszváró a mozdulatlanság. Ahol az út véget ér, ott a tánc helyett éppen új vezetőt választanak. Hunya, a sokak szerint elátkozott békési falu, az új polgármesterben bízik. Aki civilben ugyan sertéste­nyésztő, de azért hátha legyűri a vizet. Azt, ami csak alig néhány éve keseríti a hunyaiak életét. Há­zaikat most nem bántja, mert tavaly hamarjában egy engedély nélküli csatornával szelídítették meg. Előtte azonban még a nyári aszályban is vízben jár­tak az emberek. Veteményeseik, gyümölcsfáik meghaltak. Odalettek a tyúkok is. A házak falai szétáztak, megdőltek, kettőből ki is kellett költöz­tetni a bennlakókat. Összedőlt a vályog. Azóta már új otthont emeltek nekik. Amióta mesterséges árok szeli ketté a falut, a víz elmenni látszik végre. Most az élőket nem, csak a holtakat áztatja az öreg temetőben. Hunyán temet­ni veszélyes. Nem is engedélyezi a tisztiorvosi hiva­tal, csak a hamvasztást. Pedig a mocsárszag sincs már, és talán a békák sem jönnek idén nyáron úgy, mint tavaly, meg azelőtt, amikor szökelltek a fűben, akárhová lépett az ember. Nem is félnek az emberek már, az árokban olyan lassan csordogál az algás víz, hogy alig venni észre. Hanem úgy nyolc kilométerre a falutól valóságos fo­­lyóvá duzzadt. Oda a fiatal szem se lát el, hát még az öregeké. Csak a műhold küldött róla a magasból fényképet Budapestre a térképészeknek, ők pedig a polgármesternek. A polgármester nyomban tárcsáz­ta a vízügyi mestereket. Most még csak beszélnek a baj orvosságáról, s ha pénz is lesz, akkor talán nem mossa el a falut az özönvíz. Míg a nagy emberek bezárt szobákban tárgyal­nak, vándor­kereskedők vásárt rendeznek a fő­úton. Kis asztalokon tarkállanak a meleg ruhák, válogatnak a hunyaiak a portékából a boltból ha­zafelé jövet. Bizakodó lett a falu népe, új a polgármester, meg fiatal is. A vizet azonban aligha érdekli az időközi választás eredménye. Talán kétórányi járásra, Hu­nya fölött két méterrel magasabban mossa a töltést. S ha átcsap az úton, nincs, aki megállítsa. Azt mondják a szakértők, hogy két-három hét alatt el is öntené a falut. A mélyebben fekvő házak víz alá ke­rülnének, a melléképületek és a jószágok egytől egyig. Bár Hunya sokat látott már vízből, ami ten­ger most van készülőben, az megpecsételné a falu majd’ ezer lakosának sorsát. Tudja ezt az új polgármester is, aki a héten vette át hivatalát. Tornyosuló aktáival, melyekbe még bele sem nézhetett és a sok vízzel, aminek nem lát­ni a végét. Tegnap délután is a vízügyesekkel tárgyalt. Ők tudnák a megoldást. Csatornát építeni hamarost, amíg nem késő, százmillió forintból. Hunyán azon­ban sosem olvastak még ennyi pénzt. Kérni fognak hát az államtól, mint máskor. Csakhogy a tavalyi munkák utáni pénzeknek is csak a felét kapták meg eddig. Békésben nem csak a víz, hanem a forint is lassan csordogál. „Valamikor a téeszben a gazdák összedobták volna. De mostan ugyan mért érdekelné a békés­csabaiakat vagy a mezőberényieket, hogy mink megfulladunk itten!” Ezek már nem a polgármester szavai, hanem Vince bácsiéi, aki a maga hetven évével maga túrja a fagyott földet portája mögött, s hordja talicska­szám a kerítéshez. Mert amögött vezet a tavaly épült árok, s benne napról napra magasabban áll a víz. Lesi az öreg óránként is. A frissen ásott földkupacok úgy feketéiknek kö­rötte, mint a varjak a határban. VAJTA ZOLTÁN Hiába, sok bankot konszolidáltak sok adóforintból, sok fejet várt a polgár. 2000. FEBRUÁR 26., SZOMBAT NYUGODTAN VAL­TSON SAVÓT ! K­épzelje el egy napját! Dolgozik, rohan, ügyeket intéz Aztán mire este hazaér, nyugodt és kiegyensúlyozott Pedig csak azt csinálta, amit mindig is szokott de közben a háttérben szólt valami

Next