Magyar Hírlap, 2000. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-18 / 65. szám
8 Magyar Hírlap Lassan haldoklik a Tisza Elátkozottak a péntek délutánok a Felső- Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségen. Január 31-én a ciánkatasztrófa, öt héttel később pedig a borsabányai gátszakadás híre is az utolsó munkanapon érkezett. Román részről az első 24 órában nem adtak pontos információkat, az ukrán hatóságok azonban jelezték: nagy mennyiségű nehézfém jutott a Tiszába. A vészjelzést követően azonnal vízminőség-védelmi készültséget rendeltek el. Mivel ezen a vidéken a települések nem a folyóból, hanem mélyfúrású kutakból nyerik az ivóvizet, a lakosságra közvetlen veszélyt - rövid távon - nem jelenthetett a szennyeződés. A Tisza mentén Ukrajna felől az első magyar falu Tiszabecs. Fazekas Sándor gátőr 20 éve szolgál itt, az ország legkeletibb településén. A gátőri munka békeidőben nyugodt életet jelent: naponta kétszer, reggel 6-kor és délután 4-kor le kell olvasni a gátőrház előtti vízmérce állását. Ezenkívül hetente köteles bejárni a gondjaira bízott töltésszakaszt, jelezni, ha valahol rendellenességet tapasztal. Fazekas Sándor 1980 óta 11 kilométernyi folyószakaszt felügyel. Vészhelyzet azonban csak az utóbbi időben adódott ezen a vidéken. Két éve a Tisza minden eddigi rekordot megdöntő áradásakor éppen itt, Tiszabecs- Milota térségében fordult kritikusra a helyzet. Most is őt értesítették először: figyeljen, vegyen óránként vízmintát. A mintákat a környezetvédelmi felügyelőség laboratóriumában elemezték. A hétvégén négyóránként indítottak Nyíregyházáról kocsit a flakonokért. Egy ilyen begyűjtő körút során volt alkalmam szombat este beszélni az öreg gátőrrel. - Ilyet sohase láttam - mondta a látottaktól órákkal később is megrendülten. Három óra hosszat szürkésfeketévé vált az áradó Tisza. Sötétben is ki lehetett venni a helyenként habos iszapfoltokat. Azóta két újabb szennyvízhullám ért ide, a legutóbbi csütörtök reggel. Ukrán jelentések szerint összesen 100 ezer tonna szennyvíziszap ömlött a Tiszába. Az ország legtisztább folyóját vesztettük el. Errefelé nyáron fürdeni, de akár inni is lehet - mondja kísérőm, a begyűjtőjáraton a felügyelőség ócska Skodáját hajtó Dobrosi Károly. A nap során mindenütt megerősítették: a Szamos, a Kraszna, a Bodrog hozza évek óta a határon túli iparvidékek szennyét. Torkolatuk felett a Tisza Vásárosnamény és Tiszabecs közötti 50 kilométeres szakasza viszont eddig rendkívül tisztának számított. Ahogy a hivatalos értékelés (Adatok hazánk környezeti állapotáról, 1999) fogalmaz: „A Tisza vize a belépőszelvényben az észlelések többségénél minimális szennyezőanyagot tartalmaz, a Magyar Szabvány szerint kiváló minőségű.” Bár napi kapcsolat van a magyar és a román környezetvédelmi hatóságok, vízügyi igazgatóságok között, megbízható információk nincsenek arról, milyen szennyezőforrások működnek a határ túloldalán. Szőke Sándor, a nyíregyházi felügyelőség vezetője megerősítette: hiába kérték többször is, román részről eddig semmiféle adatot nem adtak üzemeik környezeti állapotáról. Ha nem ismerjük a veszélyt, védekezni sem tudunk eredményesen - fogalmazott az igazgató. Jól jellemzi a túloldali állapotokat, hogy a szennyezések hírére a térségben terepszemlét tartó német környezetvédelmi államtitkárt sem a hivatalosságok, hanem helyi környezetvédők tájékoztatták a valós állapotokról, az ökológiai bombát jelentő ipari létesítményekről, bányákról, hulladéktárolókról. Komoly gondot jelent, hogy Romániában másképp értelmezik a környezetbiztonság fogalmát, mint az idevonatkozó uniós irányelvet már alkalmazó Magyarországon. A ciánkatasztrófát követő környezetvédelmi miniszteri találkozón március elején a román fél átadott egy listát a kockázatelemzéseik szerint veszélyesnek minősülő ipari létesítményekről. Ezen sem az Aurul telephelye, sem a borsabányai derítő nem szerepel. A miértre azt a választ adták: mindkét üzem zárt technológiájú, nem gondolták, hogy ezek is szennyezőforrást jelenthetnek. Egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen károkat okozott az ólommal, cinkkel, rézzel és egyéb nehézfémekkel dúsult szennyvíziszap. Gönczy János tiszai kormánybiztos szerint a nehézfémek hatása a ciánnál is alattomosabb. A meder alján megmaradt nehézfémek - szemben a gyorsan ölő és a vízből nyom nélkül kiürülő ciánméreggel - alig észrevehetően, évtizedekig károsíthatják az élővilágot. SZILÁGYI A. JÁNOS Cuba libre: a kis Elianért és az ország Új izzás tört Kubára, tébolyultan őrjöng az egyetlen műsort szolgáltató televízió, hogy sírásra fakassza a népet, mert szegény kubai kisfiút az imperialista sátánhoz Amerikába vetette az óceán hullámain vergődő gumiabroncs. Útra kelt a bűnös anya az ártatlan kis Eliannal valahol Havanna mellett. Az óceánon egy nagyobb hullám elsodorta a felnőttet, és vízbe fúlt. Szegény árva kölyköt pedig az amerikai hajók találták meg. Akkor még senki sem tudhatta, hogy legenda születik. Kubában a hírek szerint most már mindent és mindenkit egy dolog érdekel: a kis Elian. Az Egyesült Államokban az elmúlt héten tárgyalt a bíróság arról, hogy a hatéves kisfiúnak vissza kell-e térnie szülőhazájába, édes-apjához. A kisfiú marad, egyelőre a mára emigrált rokonok győztek. Kuba az utolsó szocialista bástya, és dik- tátora rohamosan öregszik, a nép pedig lélekvesztőkön vág neki az új világnak. A jefek szerint a rendszer már nem a régi. Cast- J rónak valószínűleg jól jött a gyerek tragé- diája, mert végre sikerült egy cél érdekében újra összekovácsolnia a kubaiakat. Az otta-ni televízió szerint minden Kubát sújtó szankció oka az Elianért folytatott harc - legalábbis ezzel ködösít a vezetés. Az elmúlt hónapban kiutasítottak az Egyesült Államokból egy állítólag kémkedéssel gyanúsított kubai diplomatát. A párt úgy véli, a kémügy is a kisfiú hazabocsátása miatt tört ki. Kubában hónapok óta egyenpólóban feszít gyerek és felnőtt. A trikón nagy fénykép Elianról, aki megszeppenve néz a rácsok mögül, alatta a szlogen: „Szabadulj ki, Elian!” A legtöbb propagandapóló olcsó másolat, a kormány osztogatta szét az amúgy is ruhahiánnyal küzdő kubaiak között. A havannai utcákat és a kis falvakat is teleszórták propagandaplakátokkal. Úgy tűnik, mindenki azt akarja, hogy Elian minél előbb térjen vissza Kubába, a családjához. Itt egy pillanatra megállnak. Az emberek nagy része ugyanis nem azt akarja, hogy a gyerek jöjjön vissza a leírhatatlan nyomorba. Anynyira senki sem hülye - kivéve talán pár főállású pártfunkcionáriust -, hogy ezt kívánja. Kuba családszerető ország, az egyszerű emberek szerint a gyereknek az apja mellett a helye, és slussz. Azok a hírek már el sem jutnak a szocialista szigetre, hogy az Elian sorsa miatt aggódó nagymamák egyike bánatában vissza se akart térni Kubába. Ez zavart okozna az agitpropban. Castro kiállt a gyermekért, akinek az Amerikába már sikeresen átevező rokonai valószínűleg elég épeszűek és eszükbe sem jut, hogy visszaengedjék a gyereket. Hiába van közönyösen napsütötte nyugalom és latinos jókedv, mindenki láthatja, a rohadt kapitalista turistának van pénze. Fényes autón jár, fényűző éttermekben eszik, vásárolgat és még az eredeti Coca-Colára is van pénze. Az üres üveget pedig minden további nélkül unottan eldobja. Ha egy bérelt nyugati kocsi besuhan egy kisvárosba, a faluban körülállják, hátha osztogat ezt-azt, vagy kiejti a kólásüveget, ami aztán felkerül a lyuknak is alig nevezhető nappali díszpolcára. Nem csoda, hogy évente több ezren kelnek át a Golf-áramlattal a fényűzőnek hitt Amerikába. Még a pártapparátus is érzi a különbséget, mert képviselői is nap mint nap ácsorognak utcasarkokon és várakoznak a traktorból átala Azok a hírek már el sem jutnak a szocialista szigetre, hogy az Elian sorsa miatt aggódó nagymamák egyike nagy bánatában vissza se akart térni Kubába, kízott buszra, teherautókra. Hiába hordja ő is az elianos pólót, gyermeke pedig Castro-idézetekkel teli kis trikót, fizetése alig éri el egy hónap alatt a 15 dollárt. Megélni ebből reménytelen. Egyhavi fizetésből négy csomag tésztára futja. Egyszer sikerült egy traktoron utazva beszélgetésbe elegyedni egy sporttanárral, aki párttag. Szerinte Elian anyja rosszul döntött, amikor útnak indult, mert megfosztotta gyermekét a szocializmustól. Kiderült, ő is érzi a szegénységet, de szerinte ez a szabadság ára, azé a szabadságé, amelyben Eliannak kellene felnőnie. A munkanélküliség is egyre nő, amióta nem tudnak hova exportálni. Csak kevesen dolgoznak, hétköznapokon is zsúfoltak az utcák, salsa recseg a kivénhedt hangosítóberendezéseken. Visszatérő kép: senki nem csinál semmit. Kubában nincs idő és nincs biztos. A buszok indulását csak az isten tudja, mi befolyásolja. A menetrend biztos nem. Nem működik Kubában a rendőrségen kívül semmi. Hiába a propaganda, az állandó gyűlések Elianért. A kubaiak valószínűleg már rég tudják, hogy majd 200 kilométerrel arrébb egészen más az élet. Elian rokonai is érzik a különbséget, és tudják, a kisfiút, foggal körömmel is, de nem engedik vissza Kubába. Talán akkor, ha egyszer olyan világ lesz a szigeten, ahol már nem kell huszonháromszor megvarrni az elszakadt gumipapucsot. Ahhoz viszont mindennek meg kell változnia. Havanna, 2000. március BILKEI-GORZÓ BORBÁLA Siófok Város Önkormányzata tulajdonában álló, pályázat útján történő eladásra kijelölt ingatlanok 1. Siófok, Somlay A. u. (ipartelep) beépíthető földterület 3361/3. hrsz., 12 982 nm Vételár: 19 472 000 Ft 2. Siófok, József A. u. beépítetlen terület 24. hrsz. 1489 nm Vételár: 3 000 000 Ft 3. Siófok, Aradi u. beépítetlen terület 4886/7. hrsz., 2992 nm : Vételár: 3 000 000 Ft 4. Siófok, 70/A út ny.-i szakasza beépítetlen terület 8954/4. hrsz., 3009 nm : Vételár: 22 000 000 Ft 5. Siófok, Kodály Z. u. beépítetlen terület 2662/15. hrsz., 212 nm Vételár: 7 500 000 Ft 6. Siófok, Munkácsy M. u. beépítetlen terület 2662/17. hrsz., 250 nm Vételár: 6 000 000 Ft 7. Siófok, Hűvösvölgyi u. beépítetlen terület 10 450/2. hrsz., 1020 nm Vételár: 1 428 000 Ft 8. Siófok, Hűvösvölgyi u. beépítetlen terület 10 450/3. hrsz., 1216 nm Vételár: 1 702 400 Ft 9. Siófok, Bél Mátyás u. beépítetlen terület 1925/2. hrsz., 2251 nm 1/2-ed része Vételár: 4 500 000 Ft 10. Siófok, Sió u. 2. (volt Beszédes Múzeum) 6270. hrsz., 961 nm beépítetlen terület Vételár: 33 675 000 Ft 11. Siófok, Fő u. 45. (tömbrekonstrukció) cca. 1350 nm Vételár: 35 000 Ft/nm (cca. 47 250 000 Ft) Érdeklődni lehet, illetve a részletes pályázati kiírás átvehető: Siófoki Polgármesteri Hivatal vagyonigazgatóság, Siófok, Fő téri. II. em. 209. A pályázatok beadási határideje: 2000. április 25-én 10 óra. A Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzat licitálás útján értékesít 9 db új építésű lakást a Budapest XVIII. ker., Üllői út 365. alatt kikiáltási ár kikiáltási ár I.em.3. 63,14 m1 9 471 000 Ft I.em.4. 64,86 m! 9 729 000 Ft I. em.5. 49,62 m! 7 443 000 Ft II. em. 1. 62,28 m! 8 407 000 Ft II. em. 2. 38,68 m! 5 221 800 Ft II. em. 3. 63,14 m2 8 523 900 Ft II. em. 5. 49,62 m! 6 698 700 Ft tetőtéré. 45,80 m! 5 496 000 Ft tetőtéré. 58,61 m2 7 033 200 Ft A lakások három alkalommal tekinthetők meg: 2000. március 28-án 9-12 óráig; március 30-án 13-17 óráig; 2000. április 4-én 10-14 óráig. A licitálás időpontja: 2000. április 13-án de. 10 óra. További információ: Bp. XVIII. Ker. Önkormányzat lakásgazdálkodási csoport, Kolman Gyuláné, 290-2021/303. Pályázati lap a Bp. XVIII. Ker. Önkormányzat ügyfélszolgálati Irodáján (1184 Budapest, Üllői út 400.) 1000 Ft-ért vehető át. ______________________________________________________________________________________1720 MH A Westend City legjobb helyén, fszt-i, 77 nm-es üzlethelyiség kedvező feltételekkel, GYÁRI ÁRON ÁTADÓ. Telefon: (06-20) 971-5521 | Fizessen elő a Magyar Hírlapra egyetlen telefonhívással, OTP-kártyával! Önnek nem szükséges csekkek kitöltésével, postázással fáradnia. Lapunkat telefonon is megrendelheti és azt OTP bankkártyája segítségével egyúttal ki is fizetheti. Az InterTicket bankkártyás, telefonos ügyfélszolgálata a (06-1) 266-0000 számon hétfőtől szombatig 9-20 óráig hívható. Az InterTicket telefonos, bankkártyás szolgáltatásai: színház-, koncertjegyvásárlás, pizza-, taxirendelés, hírlap-előfizetés (ATV-újság, Mai Nap stb.) RIPORT 2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Borsabánya: falak meddőből A Budapest-Székelyudvarhely-Borsabánya háromszögben fura utat jár be az információ. Borsabányából, a Máramarosi és a Radnai havasok közti völgyből indul valamikor péntek kora délután, nem sokkal azután, hogy a gát átszakadt. Innen - Székelyföldet elkerülve - Budapestre fut be még aznap, hogy a távirati irodán keresztül a világ nyilvánossága elé kerüljön: újabb szennyezés veszélyezteti a Tiszát. Székelyudvarhely valahogy kimaradt az első információs körből, úgyhogy ide igazából mi visszük a hírt, amit a határátkelőnél várakozva Pestről kaptunk mobilon. Ekkor a Hargita megyében sugárzó magyar nyelvű rádiók még nem beszélnek az országban történt szennyezésről. Még nem tudnak róla. A helyi magyar nyelvű sajtó a magyarországi viszonyokhoz képest kevesebb biztos információval és - ami a hír terjedési sebességét illeti - jóval komótosabban dolgozik. Szókimondásból viszont jobban állnak. Romániában ilyen kompromisszum született. A politika, a gazdasági szféra inkább a színfalak mögött egyezkedik, nem köt mindent a nyilvánosság orrára, ám többet is tűr. A képviselők tiszteletdíját közérdekű adatként tálalni Romániában még sajtószenzáció. És ugyanígy: egy-egy odavetett meg nem erősített információ még nem a világ vége, nem kell mindjárt bíróságra rohanni egy kis rágalmazás miatt. Egy neve elhallgatását kérő borsabányai mentőmunkás belemondhatja az újságba, hogy a kirendeltségnek, személyesen az igazgatóknak is „csurran-cseppen néhány millió” a derítő üzemeltetéséből, ami - szerinte - válasz arra, miért tesznek a biztonsági előírásokra. Március 13-án, a borsabányai gátszakadás utáni harmadik napon a kolozsvári székhelyű, Krónika című közéleti napilap helyszíni riportot közölt Rostás Szabolcs tollából. Augustin Spataru kereskedelmi igazgató szerint a helyi tározónál történt szakadás nem okozott a nagybányaihoz hasonló környezeti kárt. Érvelését alá is támasztja, és ha az események nem Románia szinte teljesen elzárt, ellenőrizhetetlen terepén zajlanának, akár meg is nyugodhatnánk. Azt mondja, hogy a folyóvizekbe jutott meddőt egyes vidékeken homok helyett építkezéseknél vakolásra használják, tehát semmiképpen sem lehet ártalmas. Színesfém-feldolgozásból visszamaradt vas-, cink- és ólomionokat tartalmazó meddőt építkezésre használni. Az jó. Közelebb van az anyag. Biztosra mehetünk. Mert például aki csak szennyezett folyók mentén él, még halhat természetes halállal, ha halból csak fagyasztott tengeri idézettet fogyaszt, hazai vadból semmilyet, vizet meg, ha egyáltalán, akkor zacskósat iszik. Meddővakolat alatt élni, az más. Ha esetleg tényleg azt gondolnánk erről a sajátos eljárásról, hogy ártalmas lehet, Costica Sofronie, a Szamos-Tisza Vízügyi Igazgatóság vezetője is megerősítheti Spataru állítását: a Tisza és a Visó cink- és ólomtartalma a baleset előtt is nagyobb volt a megengedettnél, és lám, még mindig van élet a folyókban. Úgyhogy a szennyezés „csak kismértékben” befolyásolja majd a környező élővilágot. A Romániai Magyar Szó tizenharmadikán publicisztikát közöl Veszélyes szint címmel. Gyarmatit János azt írja: „...miniszterünk máris siet leszögezni: a magyar sajtó és illetékesek eltúlozzák a veszélyt, mi több, annak a véleményének ad hangot, hogy a magyar fél nem is kommentálhatja mérési adatainkat. Már miért ne? - kérdezhetnénk. A mocskot elvégre mi szállítjuk oda.” Tizennegyedikén a kolozsvári Szabadság már csak összefoglalja a román sajtó addigi értesüléseit. A lap tizenötödikei, ünnepi számában már nincs semmi Borsabányáról és a Tiszáról. A Szabadságban és a Brassói Lapokban sem. A hírek arról szólnak, hogy Funart golyó általi halálra ítélte a Független Erdély Légionárius Csoport, és hogy a román hírszerző szolgálat 1617 milliárd lejt, 25 milliárd forintnyi összeget kapott az éves költségvetésből. Az újabb gátszakadásról már csak itthon értesülünk. Székelyudvarhely-Kolozsvár, 2000. március 9-15. DUSZA ERIKA Anton jelenti az irányítótoronyból - Itt Anton, itt Anton. A sármelléki repülőtér irányítótornyából hívom. Tudok egy különös történetet. Arról, hogyan égettek el eredeti Bartók-kottákat Pesten. - Üdvözlöm, Anton. Beszélne arról, mit lát a toronyból? - Balra-jobbra egy-egy falut. Zalavárt a templomával és Sármelléket. Szemben velem öt kilométerre egy erdősávot, amit ha jól látok, akkor a látási viszonyok megfelelőek, a gép leszállását engedélyezem. Most éppen egy ötszemélyes kisgép érkezik. De jönnek óriások is, TU-154-esek és Boeingok Szibériából, a tyumenyi olajmezők környékéről. - Kiket hoznak? - Azoknak az orosz katonáknak, tiszteknek a gyerekeit, akiknek a szülei, nagyszülei valamikor itt szolgáltak a sármelléki szovjet katonai légitámaszponton. - Anton, meglátogathatom? - Jöjjön. Napkeltétől napnyugtáig. A gépek is csak olyankor szállhatnak le, mert nincsen pályafényünk. Sármellék, volt szovjet katonai légitámaszpont. A sorompó fölemelkedik, s a repülőgéphez igyekvő elámul. Mintha háborúban elpusztított kietlen városban járnánk. Jobbra-balra kibelezett, ajtótlan-ablaktalan, falakig lecsupaszított, sokemeletes házak. Fényképezni tilos. Akkor is az volt, amikor a 340-350 lakásban szovjet tisztek laktak a családjukkal együtt. Kis éden. Ez volt számukra Zalavár, Sármellék. 1990-ben, amikor a támaszpontot felszámolták és az orosz katonáknak el kellett hagyniuk Magyarországot, sírtak. Mert Murmanszk várt rájuk, s egy sátortábor. A támaszpont kialakításához szükséges 425 hektárt az állam 1950-ben sajátította ki, papírt róla nem adott. - így volt - mondja Berkenyés István, Zalavár polgármestere. - Tudom, mert azon a részen nekünk is volt földünk, s amikor, mint mások, kárpótlásért folyamodtunk, 1950-es állapotokról szóló dokumentumokat nem találtunk. 1952-53-ban a repülőteret a magyar honvédség vette birtokba, s evvel Zalavár és Sármellék 425 hektárja végleg állami területté lett. Kész, ennyi. A 425 hektárból 370-380 Zalaváré volt. A falu sosem kapott kártérítést, amiért a házai megrepedeztek, a hangrobbanásoktól az emberek halláskárosodást szenvedtek. Holott erről felmérés is készült. Hogy egy kis zalai falu mily mértékben lett siket és nagyothalló. Zalaváron akkoriban 1200-an éltek. - Miért nem menekültek el? - Eszükbe sem jutott. Van olyan zalavári, aki a faluja határán túl még sosem járt. Meg aztán, leszámítva a repedéseket, a hangrobbanásokat, a katonai reptérnek akadtak előnyei is. Például az, hogy abban a 340-350 lakásban ettek. Zalavári zöldséget, gyümölcsöt, bort... És a kisegítő személyzetet is a sármellékiek és a zalaváriak közül választották. Mint egy kisebb falu, úgy működött a reptéri közösség. Gyerekeik részére iskolát tartottak fenn, kazánházaikba a szén Oroszországból érkezett, és sok minden más is piaci termékké vált; virágzott az orosz-magyar megélhetési kereskedelem. 1990. Amikor a 425 hektárt a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet átvette, a repülőtér s a lakótelep még működőképes volt. Csakhogy a vagyonkezelő nem zalaváriakkal és nem is sármellékiekkel őriztette. Megindult a fosztogatás. A környékbeliek elégtételt vettek a repedésekért, a hangrobbanásokért, az elveszett hektárokért. De állítólag az őrök is igyekeztek pénzt csinálni. Eltűntek a gépi berendezések, a szivattyúk, ellopták a kábeleket... - A magyar államot meg nem érdekelte. A magyar állam nem jó tulajdonos - mondja a polgármester. - Hú, mi volt itt 1991-ben! - kiáltja Anton. - Kaviár és ezüst gyertyatartók. Nem fogja elhinni, de amikor a polgári repülőteret megnyitották, tanácsadónak a két magyar űrhajóst kérték fel. Beleölt a Mikromatika a reptérbe néhány százmilliót, három év múlva a bérleti díjra sem futotta. - Amikor 1994-ben a Mikromatika csődbe jutott - magyarázza Berkenyés István -, túl nagy nyomás nehezedett ránk, a svájci Swissair légitársaság leányvállalatával, a Crossairrel ugyanis érvényes szerződés volt, minden szombaton vendégeket hozott Hévízre, a Danubius Hotel’s szállodáiba. Kezdetben húsz főt, később ötvenet. Persze hogy mi is akartuk, hogy a valamikori földjeinken működő reptérnek egyszer a tulajdonosai legyünk. Szó is volt róla, hogy a két önkormányzat az államtól azt egyetlen forintért megvásárolhatja. De a forintból hamarosan 1,2 milliárd lett, azután 900, 600, végül 300 millió. A reptér nem kellett senkinek. Végül is 1995-ben a két önkormányzat 5-5 milliós alaptőkével megalapította a Balaton Airportot, vagyis a Zalavár-Sármellék Airport Káeftét. A reptér üzemeltetői lettünk, megkaptuk a repülési jogot is. Ez a mi tőkénk, meg a lakosság szavazata, ami több tízmillió forintot ér. Ám ha úgy látjuk, az állam valami módon ki akarja játszani a két önkormányzatot, a repültetést azonnal leállítjuk. - Az állam ellenében? Hogyan? - 1991-ben a lakosság népszavazással járult hozzá, hogy közelükben polgári repülőtér működhessen. Ha az állam ki akar bennünket rekeszteni, a népszavazást megismételjük. Nézze, nekünk egy idegen és tőkeerős tulajdonos ellen, ha az értékeli eddigi munkánkat, semmi kifogásunk. De nem értjük, mit akar az állam. Valóban el akarja adni? Hiszen már egy éve, hogy újabb pályázatot nem írt ki. Meg akarja tartani, és regionális reptérré változtatná? Akkor fektessen bele pénzt. Csinálja meg a fény- és irányítótechnikát, akkor ugyanis nem csak napkeltétől napnyugtáig fogadhatnánk Zürichből, Tyumenyből, Dániából és ettől az évtől már Münchenből is a repülőgépeket. Jó kis reptér! Két és fél kilométer hosszú, hatvan méter széles. Beton vigyorog a toronyban Anton, aztán egy pilótával eltűnik az éterben. Itt Anton, itt Anton, ismétli, s arról beszél, autóval a Balaton huszonkét percre van innét. SCIPIADES ERZSÉBET Egyetlen forintért akarták megvenni a repülőteret fotó: szigetváry zsolt Korszerűsítés miatt rendkívül kedvező áron eladók használt Apple Macintosh II CX, LC 475, Classic II, Classic (alkatrésznek) számítógépek, 21 "-os fekete-fehér, illetve l4"-os color Apple, illetve l4"-os PC monitorok, star controller, bontott PC-elemek, SCSI winchester (külső házban), PC-házak, Laser Writer Pro 810, Kodamatic 800-as digitális nyomdai reprotechnikai kamera. Érdeklődni a 470-1226-os telefonon Németh Józsefnél, illetve a 470-1100-as telefonon Dunay József műszaki igazgatónál lehet munkanapokon 9-17 óráig.