Magyar Hírlap, 2000. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

8 Magyar Hírlap Lassan haldoklik a Tisza Elátkozottak a péntek délutánok a Felső- Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelő­ségen. Január 31-én a ciánkatasztrófa, öt héttel később pedig a borsabányai gátszaka­dás híre is az utolsó munkanapon érkezett. Román részről az első 24 órában nem adtak pontos információkat, az ukrán ható­ságok azonban jelezték: nagy mennyiségű nehézfém jutott a Tiszába. A vészjelzést követően azonnal vízminőség-védelmi ké­szültséget rendeltek el. Mivel ezen a vidé­ken a települések nem a folyóból, hanem mélyfúrású kutakból nyerik az ivóvizet, a lakosságra közvetlen veszélyt - rövid távon - nem jelenthetett a szennyeződés. A Tisza mentén Ukrajna felől az első magyar falu Tiszabecs. Fazekas Sándor gátőr 20 éve szolgál itt, az ország legkele­tibb településén. A gátőri munka békeidő­ben nyugodt életet jelent: naponta kétszer, reggel 6-kor és délután 4-kor le kell olvasni a gátőrház előtti vízmérce állását. Ezenkí­vül hetente köteles bejárni a gondjaira bí­zott töltésszakaszt, jelezni, ha valahol rend­ellenességet tapasztal. Fazekas Sándor 1980 óta 11 kilométernyi folyószakaszt fel­ügyel. Vészhelyzet azonban csak az utóbbi időben adódott ezen a vidéken. Két éve a Tisza minden eddigi rekordot megdöntő áradásakor éppen itt, Tiszabecs- Milota térségében fordult kritikusra a hely­zet. Most is őt értesítették először: figyel­jen, vegyen óránként vízmintát. A mintákat a környezetvédelmi felügye­lőség laboratóriumában elemezték. A hét­végén négyóránként indítottak Nyíregyhá­záról kocsit a flakonokért. Egy ilyen be­gyűjtő körút során volt alkalmam szombat este beszélni az öreg gátőrrel. - Ilyet soha­se láttam - mondta a látottaktól órákkal később is megrendülten. Három óra hosszat szürkésfeketévé vált az áradó Tisza. Sötétben is ki lehetett venni a he­lyenként habos iszapfoltokat. Azóta két újabb szennyvízhullám ért ide, a legutóbbi csütörtök reggel. Ukrán je­lentések szerint összesen 100 ezer tonna szennyvíziszap ömlött a Tiszába. Az ország legtisztább folyóját vesztet­tük el. Errefelé nyáron fürdeni, de akár in­ni is lehet - mondja kísérőm, a begyűjtőjá­raton a felügyelőség ócska Skodáját hajtó Dobrosi Károly. A nap során mindenütt megerősítették: a Szamos, a Kraszna, a Bodrog hozza évek óta a határon túli ipar­vidékek szennyét. Torkolatuk felett a Ti­sza Vásárosnamény és Tiszabecs közötti 50 kilométeres szakasza viszont eddig rendkívül tisztának számított. Ahogy a hi­vatalos értékelés (Adatok hazánk környe­zeti állapotáról, 1999) fogalmaz: „A Tisza vize a belépőszelvényben az észlelések többségénél minimális szennyezőanyagot tartalmaz, a Magyar Szabvány szerint kivá­ló minőségű.” Bár napi kapcsolat van a magyar és a ro­mán környezetvédelmi hatóságok, vízügyi igazgatóságok között, megbízható informá­ciók nincsenek arról, milyen szennyezőfor­rások működnek a határ túloldalán. Szőke Sándor, a nyíregyházi felügyelőség vezető­je megerősítette: hiába kérték többször is, román részről eddig semmiféle adatot nem adtak üzemeik környezeti állapotáról. Ha nem ismerjük a veszélyt, védekezni sem tu­dunk eredményesen - fogalmazott az igaz­gató. Jól jellemzi a túloldali állapotokat, hogy a szennyezések hírére a térségben te­repszemlét tartó német környezetvédelmi államtitkárt sem a hivatalosságok, hanem helyi környezetvédők tájékoztatták a valós állapotokról, az ökológiai bombát jelentő ipari létesítményekről, bányákról, hulla­déktárolókról. Komoly gondot jelent, hogy Romániában másképp értelmezik a kör­nyezetbiztonság fogalmát, mint az idevo­natkozó uniós irányelvet már alkalmazó Magyarországon. A ciánkatasztrófát köve­tő környezetvédelmi miniszteri találkozón március elején a román fél átadott egy listát a kockázatelemzéseik szerint veszélyesnek minősülő ipari létesítményekről. Ezen sem az Aurul telephelye, sem a borsabányai de­rítő nem szerepel. A miértre azt a választ adták: mindkét üzem zárt technológiájú, nem gondolták, hogy ezek is szennyezőfor­rást jelenthetnek. Egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen károkat okozott az ólommal, cinkkel, réz­zel és egyéb nehézfémekkel dúsult szenny­víziszap. Gönczy János tiszai kormánybiz­tos szerint a nehézfémek hatása a ciánnál is alattomosabb. A meder alján megmaradt nehézfémek - szemben a gyorsan ölő és a vízből nyom nélkül kiürülő ciánméreggel - alig észrevehetően, évtizedekig károsíthat­ják az élővilágot. SZILÁGYI A. JÁNOS Cuba libre: a kis Elianért és az ország Új izzás tört Kubára, tébolyultan őrjöng az egyetlen műsort szolgáltató televízió, hogy sí­rásra fakassza a népet, mert szegény kubai kis­fiút az imperialista sátánhoz Amerikába vetette az óceán hullámain vergődő gumiabroncs. Útra kelt a bűnös anya az ártatlan kis Eliannal vala­hol Havanna mellett. Az óceánon egy nagyobb hullám elsodorta a felnőttet, és vízbe fúlt. Sze­gény árva kölyköt pedig az amerikai hajók ta­lálták meg. Akkor még senki sem tudhatta, hogy legenda születik. Kubában a hírek szerint most már mindent és mindenkit egy dolog érdekel: a kis Elian. Az Egyesült Államokban az elmúlt héten tár­gyalt a bíróság arról, hogy a hatéves kisfiú­nak vissza kell-e térnie szülőhazájába, édes-­­­apjához. A kisfiú marad, egyelőre a már­a emigrált rokonok győztek. Kuba az utolsó szocialista bástya, és dik- t­­átora rohamosan öregszik, a nép pedig lé­­lekvesztőkön vág neki az új világnak. A je­­f­­ek szerint a rendszer már nem a régi. Cast- J rónak valószínűleg jól jött a gyerek tragé-­­ diája, mert végre sikerült egy cél érdekében­­ újra összekovácsolnia a kubaiakat. Az otta-­­­ni televízió szerint minden Kubát sújtó szankció oka az Elianért folytatott harc - legalábbis ezzel ködösít a vezetés. Az elmúlt hónapban kiutasítottak az Egyesült Államok­ból egy állítólag kémkedéssel gyanúsított kubai diplomatát. A párt úgy véli, a kémügy is a kisfiú hazabocsátása miatt tört ki. Kubában hónapok óta egyenpólóban feszít gyerek és felnőtt. A tri­kón nagy fénykép Elianról, aki megszeppenve néz a rácsok mögül, alatta a szlogen: „Szabadulj ki, Elian!” A legtöbb propagandapóló olcsó másolat, a kormány osztogatta szét az amúgy is ruhahiánnyal küzdő kubaiak között. A havan­nai utcákat és a kis falvakat is teleszórták pro­pagandaplakátokkal. Úgy tűnik, mindenki azt akarja, hogy Elian minél előbb térjen vissza Ku­bába, a családjához. Itt egy pillanatra megállnak. Az emberek nagy része ugyanis nem azt akarja, hogy a gye­rek jöjjön vissza a leírhatatlan nyomorba. Any­­nyira senki sem hülye - kivéve talán pár főállá­sú pártfunkcionáriust -, hogy ezt kívánja. Kuba családszerető ország, az egyszerű emberek sze­rint a gyereknek az apja mellett a helye, és slussz. Azok a hírek már el sem jutnak a szocia­lista szigetre, hogy az Elian sorsa miatt aggódó nagymamák egyike bánatában vissza se akart térni Kubába. Ez zavart okozna az agitpropban. Castro kiállt a gyermekért, akinek az Ameri­kába már sikeresen átevező rokonai valószínű­leg elég épeszűek­­ és eszükbe sem jut, hogy visszaengedjék a gyereket. Hiába van közönyö­sen napsütötte nyugalom és latinos jókedv, mindenki láthatja, a rohadt kapitalista turistá­nak van pénze. Fényes autón jár, fényűző étter­mekben eszik, vásárolgat és még az eredeti Co­­ca-Colára is van pénze. Az üres üveget pedig minden további nélkül unottan eldobja. Ha egy bérelt nyugati kocsi besuhan egy kisvárosba, a faluban körülállják, hátha osztogat ezt-azt, vagy kiejti a kólásüveget, ami aztán felkerül a lyuk­nak is alig nevezhető nappali díszpolcára. Nem csoda, hogy évente több ezren kelnek át a Golf-áramlattal a fényűzőnek hitt Ameri­kába. Még a pártapparátus is érzi a különbsé­get, mert képviselői is nap mint nap ácsorognak utcasarkokon és várakoznak a traktorból átala­ Azok a hírek már el sem jutnak a szocialista szigetre, hogy az Elian sorsa miatt aggódó nagymamák egyike nagy bánatában vissza se akart térni Kubába, kízott buszra, teherautókra. Hiába hordja ő is az elianos pólót, gyermeke pedig Castro-idézetek­­kel teli kis trikót, fizetése alig éri el egy hónap alatt a 15 dollárt. Megélni ebből reménytelen. Egyhavi fizetésből négy csomag tésztára futja. Egyszer sikerült egy traktoron utazva beszélge­tésbe elegyedni egy sporttanárral, aki párttag. Szerinte Elian anyja rosszul döntött, amikor út­nak indult, mert megfosztotta gyermekét a szo­cializmustól. Kiderült, ő is érzi a szegénységet, de szerinte ez a szabadság ára, azé a szabadságé, amelyben Eliannak kellene felnőnie. A munkanélküliség is egyre nő, amióta nem tudnak hova exportálni. Csak kevesen dolgoz­nak, hétköznapokon is zsúfoltak az utcák, salsa recseg a kivénhedt hangosítóberendezéseken. Visszatérő kép: senki nem csinál semmit. Kubában nincs idő és nincs biztos. A buszok indulását csak az isten tudja, mi befolyásolja. A menetrend biztos nem. Nem működik Kubá­ban a rendőrségen kívül semmi. Hiába a propa­ganda, az állandó gyűlések Elianért. A kubaiak valószínűleg már rég tudják, hogy majd 200 ki­lométerrel arrébb egészen más az élet. Elian ro­konai is érzik a különbséget, és tudják, a kisfiút, foggal körömmel is, de nem engedik vissza Ku­bába. Talán akkor, ha egyszer olyan világ lesz a szigeten, ahol már nem kell huszonháromszor megvarrni az elszakadt gumipapucsot. Ahhoz viszont mindennek meg kell változnia. Havanna, 2000. március BILKEI-GORZÓ BORBÁLA Siófok Város Önkormányzata tulajdonában álló, pályázat útján történő eladásra kijelölt ingatlanok 1. Siófok, Somlay A. u. (ipartelep) beépíthető földterület 3361/3. hrsz., 12 982 nm Vételár: 19 472 000 Ft 2. Siófok, József A. u. beépítetlen terület 24. hrsz. 1489 nm­­ Vételár: 3 000 000 Ft 3. Siófok, Aradi u. beépítetlen terület 4886/7. hrsz., 2992 nm : Vételár: 3 000 000 Ft 4. Siófok, 70/A út ny.-i szakasza beépítetlen terület 8954/4. hrsz., 3009 nm : Vételár: 22 000 000 Ft 5. Siófok, Kodály Z. u. beépítetlen terület 2662/15. hrsz., 212 nm Vételár: 7 500 000 Ft 6. Siófok, Munkácsy M. u. beépítetlen terület 2662/17. hrsz., 250 nm Vételár: 6 000 000 Ft 7. Siófok, Hűvösvölgyi u. beépítetlen terület 10 450/2. hrsz., 1020 nm Vételár: 1 428 000 Ft 8. Siófok, Hűvösvölgyi u. beépítetlen terület 10 450/3. hrsz., 1216 nm Vételár: 1 702 400 Ft 9. Siófok, Bél Mátyás u. beépítetlen terület 1925/2. hrsz., 2251 nm 1/2-ed része Vételár: 4 500 000 Ft 10. Siófok, Sió u. 2. (volt Beszédes Múzeum) 6270. hrsz., 961 nm beépítetlen terület Vételár: 33 675 000 Ft 11. Siófok, Fő u. 45. (tömbrekonstrukció) cca. 1350 nm Vételár: 35 000 Ft/nm (cca. 47 250 000 Ft) Érdeklődni lehet, illetve a részletes pályázati kiírás átvehető: Siófoki Polgármesteri Hivatal vagyonigazgatóság, Siófok, Fő téri. II. em. 209.­­ A pályázatok beadási határideje: 2000. április 25-én 10 óra.­­ A Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzat licitálás útján értékesít 9 db új építésű lakást a Budapest XVIII. ker., Üllői út 365. alatt kikiáltási ár kikiáltási ár I.em.3. 63,14 m1 9 471 000 Ft I.em.4. 64,86 m! 9 729 000 Ft I. em.5. 49,62 m! 7 443 000 Ft II. em. 1. 62,28 m! 8 407 000 Ft II. em. 2. 38,68 m! 5 221 800 Ft II. em. 3. 63,14 m2 8 523 900 Ft II. em. 5. 49,62 m! 6 698 700 Ft tetőtéré. 45,80 m! 5 496 000 Ft tetőtéré. 58,61 m2 7 033 200 Ft A lakások három alkalommal tekinthetők meg: 2000. március 28-án 9-12 óráig; március 30-án 13-17 óráig; 2000. április 4-én 10-14 óráig. A licitálás időpontja: 2000. április 13-án de. 10 óra. További információ: Bp. XVIII. Ker. Önkormányzat lakásgazdálkodási csoport, Kolman Gyuláné, 290-2021/303. Pályázati lap a Bp. XVIII. Ker. Önkormányzat ügyfélszolgálati Irodáján (1184 Budapest, Üllői út 400.) 1000 Ft-ért vehető át. ______________________________________________________________________________________1720 MH A Westend City legjobb helyén, fszt-i, 77 nm-es üzlethelyiség kedvező feltételekkel, GYÁRI ÁRON ÁTADÓ. Telefon: (06-20) 971-5521 | Fizessen elő a Magyar Hírlap­­ra egyetlen telefonhívással, OTP-kártyával! Önnek nem szükséges csekkek kitöltésével, postázással fáradnia. Lapunkat telefonon is megrendelheti és azt OTP bankkártyája segítségével egyúttal ki is fizetheti. Az InterTicket bankkártyás, telefonos ügyfélszolgálata a (06-1) 266-0000 számon hétfőtől szombatig 9-20 óráig hívható. Az InterTicket telefonos, bankkártyás szolgáltatásai: színház-, koncertjegyvásárlás, pizza-, taxirendelés, hírlap-előfizetés (ATV-újság, Mai Nap stb.) RIPORT 2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Borsabánya: falak meddőből A Budapest-Székelyudvarhely-Bor­­sabánya háromszögben fura utat jár be az információ. Borsabányából, a Má­­ramarosi és a Radnai havasok közti völgyből indul valamikor péntek kora délután, nem sokkal azután, hogy a gát átszakadt. Innen - Székelyföldet elke­rülve - Budapestre fut be még aznap, hogy a távirati irodán keresztül a világ nyilvánossága elé kerüljön: újabb szennyezés veszélyezteti a Tiszát. Szé­kelyudvarhely valahogy kimaradt az első információs körből, úgyhogy ide igazából mi visszük a hírt, amit a határ­átkelőnél várakozva Pestről kaptunk mobilon. Ekkor a Hargita megyében sugárzó magyar nyelvű rádiók még nem beszélnek az országban történt szennyezésről. Még nem tudnak róla. A helyi magyar nyelvű sajtó a ma­gyarországi viszonyokhoz képest ke­vesebb biztos információval és - ami a hír terjedési sebességét illeti - jóval komótosabban dolgozik. Szókimon­dásból viszont jobban állnak. Romá­niában ilyen kompromisszum szüle­tett. A politika, a gazdasági szféra in­kább a színfalak mögött egyezkedik, nem köt mindent a nyilvánosság orrá­ra, ám többet is tűr. A képviselők tisz­teletdíját közérdekű adatként tálalni Romániában még sajtószenzáció. És ugyanígy: egy-egy odavetett meg nem erősített információ még nem a világ vége, nem kell mindjárt bíróságra ro­hanni egy kis rágalmazás miatt. Egy neve elhallgatását kérő borsabányai mentőmunkás belemondhatja az új­ságba, hogy a kirendeltségnek, sze­mélyesen az igazgatóknak is „csur­­ran-cseppen néhány millió” a derítő üzemeltetéséből, ami - szerinte - vá­lasz arra, miért tesznek a biztonsági előírásokra. Március 13-án, a borsabányai gát­szakadás utáni harmadik napon a ko­lozsvári székhelyű, Krónika című köz­életi napilap helyszíni riportot közölt Rostás Szabolcs tollából. Augustin Spataru kereskedelmi igazgató szerint a helyi tározónál történt szakadás nem okozott a nagybányaihoz hasonló kör­nyezeti kárt. Érvelését alá is támasztja, és ha az események nem Románia szinte teljesen elzárt, ellenőrizhetetlen terepén zajlanának, akár meg is nyu­godhatnánk. Azt mondja, hogy a fo­lyóvizekbe jutott meddőt egyes vidé­keken homok helyett építkezéseknél vakolásra használják, tehát semmikép­pen sem lehet ártalmas. Színesfém-feldolgozásból visszama­radt vas-, cink- és ólomionokat tartal­mazó meddőt építkezésre használni. Az jó. Közelebb van az anyag. Biztos­ra mehetünk. Mert például aki csak szennyezett folyók mentén él, még hal­hat természetes halállal, ha halból csak fagyasztott tengeri idézettet fogyaszt, hazai vadból semmilyet, vizet meg, ha egyáltalán, akkor zacskósat iszik. Meddővakolat alatt élni, az más. Ha esetleg tényleg azt gondolnánk erről a sajátos eljárásról, hogy ártal­mas lehet, Costica Sofronie, a Sza­­mos-Tisza Vízügyi Igazgatóság veze­tője is megerősítheti Spataru állítását: a Tisza és a Visó cink- és ólomtartal­ma a baleset előtt is nagyobb volt a megengedettnél, és lám, még mindig van élet a folyókban. Úgyhogy a szennyezés „csak kismértékben” be­folyásolja majd a környező élővilágot. A Romániai Magyar Szó tizenhar­madikán publicisztikát közöl Veszé­lyes szint címmel. Gyarmatit János azt írja: „...miniszterünk máris siet leszö­gezni: a magyar sajtó és illetékesek el­túlozzák a veszélyt, mi több, annak a véleményének ad hangot, hogy a ma­gyar fél nem is kommentálhatja mérési adatainkat. Már miért ne? - kérdez­hetnénk. A mocskot elvégre mi szállít­juk oda.” Tizennegyedikén a kolozsvá­ri Szabadság már csak összefoglalja a román sajtó addigi értesüléseit. A lap tizenötödikei, ünnepi számában már nincs semmi Borsabányáról és a Tiszá­ról. A Szabadságban és a Brassói La­pokban sem. A hírek arról szólnak, hogy Funart golyó általi halálra ítélte a Független Erdély Légionárius Csoport, és hogy a román hírszerző szolgálat 1617 mil­liárd lejt, 25 milliárd forintnyi összeget kapott az éves költségvetésből. Az újabb gátszakadásról már csak itthon értesülünk. Székelyudvarhely-Kolozsvár, 2000. március 9-15. DUSZA ERIKA Anton jelenti az irányítótoronyból - Itt Anton, itt Anton. A sármelléki re­pülőtér irányítótornyából hívom. Tu­dok egy különös történetet. Arról, ho­gyan égettek el eredeti Bartók-kottá­­kat Pesten. - Üdvözlöm, Anton. Beszélne ar­ról, mit lát a toronyból? - Balra-jobbra egy-egy falut. Zala­­várt a templomával és Sármelléket. Szemben velem öt kilométerre egy er­­dősávot, amit ha jól látok, akkor a látá­si viszonyok megfelelőek, a gép leszál­lását engedélyezem. Most éppen egy ötszemélyes kisgép érkezik. De jönnek óriások is, TU-154-esek és Boeingok Szibériából, a tyumenyi olajmezők kör­nyékéről. - Kiket hoznak? - Azoknak az orosz katonáknak, tiszteknek a gyerekeit, akiknek a szü­lei, nagyszülei valamikor itt szolgáltak a sármelléki szovjet katonai légitá­maszponton. - Anton, meglátogathatom? - Jöjjön. Napkeltétől napnyugtáig. A gépek is csak olyankor szállhatnak le, mert nincsen pályafényünk. Sármellék, volt szovjet katonai légi­­támaszpont. A sorompó fölemelkedik, s a repülőgéphez igyekvő elámul. Mintha háborúban elpusztított kietlen városban járnánk. Jobbra-balra kibe­lezett, ajtótlan-ablaktalan, falakig le­csupaszított, sokemeletes házak. Fény­képezni tilos. Akkor is az volt, amikor a 340-350 lakásban szovjet tisztek lak­tak a családjukkal együtt. Kis éden. Ez volt számukra Zalavár, Sármellék. 1990-ben, amikor a támaszpontot fel­számolták és az orosz katonáknak el kellett hagyniuk Magyarországot, sír­tak. Mert Murmanszk várt rájuk, s egy sátortábor. A támaszpont kialakításához szük­séges 425 hektárt az állam 1950-ben sa­játította ki, papírt róla nem adott. - így volt - mondja Berkenyés Ist­ván, Zalavár polgármestere. - Tudom, mert azon a részen nekünk is volt föl­dünk, s amikor, mint mások, kárpótlá­sért folyamodtunk, 1950-es állapotok­ról szóló dokumentumokat nem talál­tunk. 1952-53-ban a repülőteret a ma­gyar honvédség vette birtokba, s evvel Zalavár és Sármellék 425 hektárja végleg állami területté lett. Kész, ennyi. A 425 hektárból 370-380 Zala­­váré volt. A falu sosem kapott kártérí­tést, amiért a házai megrepedeztek, a hangrobbanásoktól az emberek hal­láskárosodást szenvedtek. Holott er­ről felmérés is készült. Hogy egy kis zalai falu mily mértékben lett siket és nagyothalló. Zalaváron akkoriban 1200-an éltek. - Miért nem menekültek el? - Eszükbe sem jutott. Van olyan za­­lavári, aki a faluja határán túl még so­sem járt. Meg aztán, leszámítva a repe­déseket, a hangrobbanásokat, a kato­nai reptérnek akadtak előnyei is. Pél­dául az, hogy abban a 340-350 lakásban ettek. Zalavári zöldséget, gyümölcsöt, bort... És a kisegítő személyzetet is a sármellékiek és a zalaváriak közül vá­lasztották. Mint egy kisebb falu, úgy működött a reptéri közösség. Gyere­keik részére iskolát tartottak fenn, ka­zánházaikba a szén Oroszországból ér­kezett, és sok minden más is piaci ter­mékké vált; virágzott az orosz-magyar megélhetési kereskedelem. 1990. Amikor a 425 hektárt a Kincs­tári Vagyonkezelő Szervezet átvette, a repülőtér s a lakótelep még működő­képes volt. Csakhogy a vagyonkezelő nem zalaváriakkal és nem is sármellé­kiekkel őriztette. Megindult a fosztoga­tás. A környékbeliek elégtételt vettek a repedésekért, a hangrobbanásokért, az elveszett hektárokért. De állítólag az őrök is igyekeztek pénzt csinálni. El­tűntek a gépi berendezések, a szi­vattyúk, ellopták a kábeleket... - A magyar államot meg nem érde­kelte. A magyar állam nem jó tulajdo­nos - mondja a polgármester. - Hú, mi volt itt 1991-ben! - kiáltja Anton. - Kaviár és ezüst gyertyatartók. Nem fogja elhinni, de amikor a polgári repülőteret megnyitották, tanácsadó­nak a két magyar űrhajóst kérték fel. Beleölt a Mikromatika a reptérbe né­hány százmilliót, három év múlva a bérleti díjra sem futotta. - Amikor 1994-ben a Mikromatika csődbe jutott - magyarázza Berkenyés István -, túl nagy nyomás nehezedett ránk, a svájci Swissair légitársaság leányvállalatával, a Crossairrel ugyanis érvényes szerződés volt, minden szom­baton vendégeket hozott Hévízre, a Danubius Hotel’s szállodáiba. Kezdet­ben húsz főt, később ötvenet. Persze hogy mi is akartuk, hogy a valamikori földjeinken működő reptérnek egyszer a tulajdonosai legyünk. Szó is volt róla, hogy a két önkormányzat az államtól azt egyetlen forintért megvásárolhatja. De a forintból hamarosan 1,2 milliárd lett, azután 900, 600, végül 300 millió. A reptér nem kellett senkinek. Végül is 1995-ben a két önkormányzat 5-5 mil­liós alaptőkével megalapította a Bala­ton Airportot, vagyis a Zalavár-Sár­­mellék Airport Káeftét. A reptér üze­meltetői lettünk, megkaptuk a repülési jogot is. Ez a mi tőkénk, meg a lakosság szavazata, ami több tízmillió forintot ér. Ám ha úgy látjuk, az állam valami mó­don ki akarja játszani a két önkormány­zatot, a repültetést azonnal leállítjuk. - Az állam ellenében? Hogyan? - 1991-ben a lakosság n­épszavazás­­sal járult hozzá, hogy közelükben pol­gári repülőtér működhessen. Ha az ál­lam ki akar bennünket rekeszteni, a népszavazást megismételjük. Nézze, nekünk egy idegen és tőkeerős tulajdo­nos ellen, ha az értékeli eddigi mun­kánkat, semmi kifogásunk. De nem értjük, mit akar az állam. Valóban el akarja adni? Hiszen már egy éve, hogy újabb pályázatot nem írt ki. Meg akar­ja tartani, és regionális reptérré változ­tatná? Akkor fektessen bele pénzt. Csi­nálja meg a fény- és irányítótechnikát, akkor ugyanis nem csak napkeltétől napnyugtáig fogadhatnánk Zürichből, Tyumenyből, Dániából és ettől az évtől már Münchenből is a repülőgépeket.­­ Jó kis reptér! Két és fél kilométer hosszú, hatvan méter széles. Beton­­ vi­gyorog a toronyban Anton, aztán egy pilótával eltűnik az éterben. Itt Anton, itt Anton, ismétli, s arról beszél, autóval a Balaton huszonkét percre van innét. SCIPIADES ERZSÉBET Egyetlen forintért akarták megvenni a repülőteret fotó: szigetváry zsolt Korszerűsítés miatt rendkívül kedvező áron eladók használt Apple Macintosh II CX, LC 475, Classic II, Classic (alkatrésznek) számítógépek, 21 "-os fekete-fehér, illetve l4"-os color Apple, illetve l4"-os PC monitorok, star controller, bontott PC-elemek, SCSI winchester (külső házban), PC-házak, Laser Writer Pro 810, Kodamatic 800-as digitális nyomdai reprotechnikai kamera. Érdeklődni a 470-1226-os telefonon Németh Józsefnél, illetve a 470-1100-as telefonon Dunay József műszaki igazgatónál lehet munkanapokon 9-17 óráig.

Next