Magyar Hírlap, 2000. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-31 / 76. szám

8 Magyar Hírlap VILLANÓFÉNYBEN Jótékonysági koncert (MH) Április 18-án este a Vidám Színpadon jótékonysági kon­certet szerveznek, amelynek teljes bevételét (a jegyár: három­ezer forint) a szervezők és a művészek a Fogócska Sportegyesü­let értelmi fogyatékos úszói javára ajánlják, hogy részt vehesse­nek a sydneyi paraolimpián. A fellépők névsora: Bardóczi Atti­la, Détár Enikő, Homonyik Sándor, Kováts Kriszta, Makrai Pál, Varga Miklós és Vikidál Gyula. Rózsa Pál szerzői estje (MH) Április 7-én, pénteken este hét órakor, az Óbudai Társas­körben rendezik meg a középnemzedékhez tartozó komponista, Rózsa Pál szerzői estjét. A koncert valamennyi műsorszáma (Quartetto Sassofonissimo, Quintetto szoprán-szaxofonra és vo­nósnégyesre, II. vonósnégyes, Három darab szóló szaxofonra, Les Adieux a Ton de Leeuw, Kürtzene, Három meditáció közjá­tékokkal) ősbemutatóként hangzik el. Közreműködik Vajda Gergely (klarinét), Szepesi Bence (szaxofon), Soós Péter (kürt), valamint a Grassalkovich Vonósnégyes, a Budapest Szaxofon Kvartett és a Brass in the Five rézfúvós kvintett. Gábor Miklós-díj (MH) A Gábor Miklós emlékére alapított díjat első alkalom­mal április 5-én, szerdán adják át a művész születésének év­fordulója alkalmából Budapesten, a Merlin Színházban. A dí­jat minden évben a legjobb Shakespeare-alakításért ítéli majd oda a szakmai kuratórium. Filmes toplista (MH) A hazai mozikban március 16. és március 22. között Stuart Little, a kisegér története hozta leginkább lázba a né­zőket, amely filmes listánkon rögtön az első helyre ugrott. Az öt Oscart kapott Amerikai szépség őrzi harmadik helyét, a legjobb külföldi film Oscar-díjának birtokosa, a Mindent anyámról a lista nyolcadik helyére került fel. Az Oscar-díjról lemaradt John Malkovich menet a harmadik újonnan bemu­tatott alkotás a toplistán. Az elmúlt hét legnézettebb filmjei: 1. Stuart Little, a kisegér (rendezte: Rob Minkoff) 2. Kettős kockázat (rendezte: Bruce Beresford) 3. Amerikai szépség (rendezte: Sam Mendes) 4. Csontember (rendezte: Phillip Noyce) 5. John Malkovich menet (rendezte: Spike Jonze) 6. A bennfentes (rendezte: Michael Mann) 7. Sivatagi cápák (rendezte: David O. Russel) 8. Mindent anyámról (rendezte: Pedro Almodóvar) 9. A tehetséges Mr. Ripley (rendezte: Anthony Minghella) 10. Anna és a király (rendezte: Andy Tennaut) KULTÚRA Payer András eMeRTon-életműdíjas „Nem a múltban élek” Ma este, a Budafok-Tétény Művelődési Központban, gá­laműsor keretében adják át a kimagasló könnyűzenei telje­sítményeket elismerő eMeR­­Ton-díjakat. A szakmai zsűri az életműdíjat Payer And­rásnak ítélte. „Csaknem negyven éve va­gyok a pályán, és a mostani az első kitüntetésem” - meséli Payer András. „Eddig valószí­nűleg azért nem gondoltak rám, mert nekem mindig a da­laim voltak a legfontosabbak, és nem az, hogy jó kapcsolatot ápoljak a fontos emberekkel. Nagyon örülök ennek a díj­nak, mert büszkén vállalom, hogy a Magyar Rádió gyerme­ke vagyok. Rövidnadrágos fiú voltam, amikor 1961-ben elő­ször bejöttem a házba, és az akkori zenei vezetés lehetősé­get adott arra, hogy a szerze­ményeimet - Bágya András, Gyulai Gaál János és mások hangszerelésében - a legna­gyobb sztárok szólaltassák meg. Írtam dalokat többek között Aradszky Lászlónak, Koncz Zsuzsának, Koós Já­nosnak, Magay Klementiná­nak, Mikes Évának, Németh Lehelnek, Sárosi Katinak, Szécsi Pálnak, Toldy Máriá­nak, Záray Mártának és Vá­mosi Jánosnak, később Kato­na Klárinak, Komár László­nak és persze Hofi Gézának. Volt olyan hét, amikor - édes­apám pontos statisztikát veze­tett - ötven-hatvan Payer-dal ment le a rádióban. Ma ez el­képzelhetetlen, mert nagyon szűk a felvevőpiac, a fiatal ze­nekarok vagy saját dalokkal próbálkoznak, vagy a már meglévőkhöz nyúlnak. Arra is van példa, hogy mai zeneka­rok éneklik a dalaimat: leg­utóbb a Republic és a Cotton Club Singers dolgozott fel egy-egy Payer-slágert.” Payer előadóként is sikeres­sé vált, de különös módon nem elsősorban saját kompozíciói­val: a legendás Minden jót, Mónika! például Ullmann Ot­tó, a Szélmalom pedig Michel Legrand szerzeménye. Payer mostanában is koncertezik, 1999-ben például közel két­száz fellépése volt a Pepsi­­szigettől lakodalmakon és vá­sárokon át vállalati rendezvé­nyekig. Húsvétra új lemezzel jelentkezik, s az albumon Dean Martin, Joe Cocker, Rod Stewart, Leo Sayer világ­slágerei mellett saját régebbi és vadonatúj dalai is hallhatók, kiváló hangszeres muzsikusok - Fekete Kovács Kornél, Csejtey Ákos, Sipeki Zoltán és mások - közreműködésével. „Ez a lemez is mutatja - mondja Payer András -, hogy nem a múltban élek, hanem a mai fiatalabb generációknak is szeretnék örömet szerezni.” • Re. A. Payer András élete első díját veheti át fotó: isza ferenc A SZIMPATIKUS PARKETTA A barcsi Dráva Parkett Kft. 122 éves hagyománnyal rendelke­zik. A hajdani fűrészüzemet francia tulajdonos alapította. A mára már Magyarország egyik legnagyobb szaktekintéllyel rendelkező üzeme csaphornyos és szalagparkettát gyárt, és amint az a jelenlegi német tulajdonossal, Franz-Josef Mauerrel folytatott beszélgetésből kiderül, a minőség hangsú­lyozása mellett további bővítést terveznek, ezáltal 150 új mun­kahelyet teremtenének. Ezenkívül tárgyalások folynak a DÉDÁSZ anyacégével egy bioerőmű létesítéséről.­ ­ Új terméket jelent a SYM­­PARKETT, ami az új prospektus­ban látható, vagy a régit új köntös­ben? - A természetes fa iránti szimpá­tiát szeretnénk felkelteni vásár­lóink, illetve leendő ügyfeleink fe­lé, ezért választottuk az új nevet. Ez minőségi gondolkodást jelent, ahogy ezt üzletpolitikánkban is megfogalmaztuk: „A Drávánál a minőség alapvető üzleti elv. A mi­nőség azt jelenti, hogy külföldi és belföldi vevőinket folyamatosan jó minőségű termékekkel és szolgál­tatásokkal látjuk el, amelyek teljes mértékben kielégítik igényeiket.” Vagy ahogy az elvi nyilatkoza­tunkban fogalmaztuk: „...gondol­kodni és cselekedni­­ minőségben”. Végül is a minőség, a minőségi munka egy szellemi adottság, ami­nek legelőször a fejekben kell le­zajlani! Ezt nem lehet megparan­csolni, előírni, ez egy hosszú folya­mat. Nálunk ez három évet vett igénybe, de most már elmondha­tom, hogy olyan munkatársakat si­került találnunk, akik megfelelnek elvárásainknak. - Milyen hagyományokkal ren­delkezik a Dráva Parkett? - Egyik legrégebbi üzemként működünk Somogy megyében, hi­szen egy francia, vagyis külföldi tulajdonos alapította az akkori fű­részüzemet 1878-ban. 122 éve tö­retlen hagyományokkal dolgozzuk fel térségünkben levő tölgyféléket és más kemény lombos fafajokat. Elsősorban szlavón tölgyet a Drá­va magyar és horvát oldaláról, amely mint faállomány, Európa legszebb és legnagyobb összefüg­gő tölgyesét képezi és egyben a legjobb parketta-alapanyag. Erre alapították az 1920-as évek köze­pén a parkettagyárat, majd a 70-es években a modern szalagparketta­üzemet. Már a szocialista időkben is nagyon komplexen gondolko­dott a vezetés a fa felhasználásáról. A rendszerváltás után a cég privati­zációra került. Engem 1996-ban kértek fel, hogy fektessek be a cég­be. Azt gondoltam, egyszerű lesz, de végül is nagyon nehéz feladatot vállaltam. - Mi jelentette a legnagyobb problémát? - A beruházások megvalósítása kisebb gondot okozott, mint az em­berek gondolkodásmódjának meg­változtatása. Meg kellett tanulniuk a magas produktivitást, jó minőség mellett. Képletes példával: „Nem az a fontos, hogy a horgásznak íz­­lik-e csaki, hanem az, hogy a hal­nak ízlik-e”, vagyis a piac határoz­za meg, hogy nekünk mit kell ter­melnünk. A másik problémát a hie­rarchikus cégfelépítés miatt az in­formációk elakadása jelentette. Fontos volt elérnünk, hogy a ter­melésben együttműködő kis cso­portok létrejöjjenek, és ezek a saját munkahelyükért felelősséget is vállaljanak. A magyar munkaerő nagyon jó, képes gyors váltásra, kreatív, de a 40 év alatt nem ez jel­lemezte a gondolkodásmódot. Ezek a nehézségek adottak más magyar cégeknél is. Aki változtat­ni tud ezen és még a megfelelő mennyiségű pénze is megvan hoz­zá, az csodákra lehet képes itt Ma­gyarországon!­­ Milyen termékeket és kinek ter­melnek? - Termékeink 90%-a exportra kerül, Németországba, Ausztriába, Angliába, Spanyolországba és még a nagy parkettagyártó hagyomá­nyokkal rendelkező skandináv or­szágokba is. Legfőbb termelési egységünk, a panelparketta-üze­­münk 100%-os kihasználtságú. Sőt több tennivalónk lenne, mint amennyit tudunk termelni. Ezért tervezzük a további bővítést, ami 100 új dolgozónak adna munkale­hetőséget. A legnagyobb problé­mát jelenleg az jelenti, hogy legalább 5 hónapos készlettel kell rendelkeznünk a folyamatos ter­meléshez, ami tőkeigényes, a hite­lek viszont nagyon drágák. Ezt a nehézséget hamarosan megoldjuk, így a másik két nagy tradícióval rendelkező üzemrészünkben, a fű­részüzemben és a hagyományos parkettaüzemben is teljes foglal­koztatottságot tudunk megvalósíta­ni, ami további 50-70 új munka­erőt jelentene. Saját tanműhelyben iparitanuló-képzéssel is foglalko­zunk, jelenleg 16 tanulónk van. Egy új támogatási program is kez­dődött 16 fő részvételével, az 5 hó­napos átképzés után faipari mun­kásokként alkalmazzuk őket. Ezzel saját magunknak is jót teszünk, ugyanakkor társadalmi felelőssé­get is vállalunk, hiszen Barcs és környékének egyik kiemelkedő problémája a munkanélküliség. - Milyen új terveik vannak? - A jövőre vonatkozóan konkrét és kidolgozott terveink vannak. Korábbról ismeretes, hogy komo­lyan együtt gondolkodunk a DÉDÁSZ-szal, illetve annak anya­­vállalatával egy bioerőmű létrejöt­téről, ami a keletkezett hulladékot dolgozná fel. Ezen kívül a már em­lített nagy volumenű beruházás ke­retében, egy külföldi befektetővel közösen, egy nagy parkettagyár kialakítására kerülne sor, és a 150 új dolgozó felvételére.­­ Jól hangzik, mondhatni szim­patikus, mint a parketta! Költészetnap 2000 A MASZK Színészkamarai Egyesület, a Magyar Írószö­vetség, a Merlin Színház és a Parnasszus című irodalmi lap április 9-én a Tabánban szer­vez költészet­napi rendez­vényt. Tavaly a rossz idő ellenére kétezer ember gyűlt össze a Tabánban, hogy verseket hallhasson. Több mint nyolc­van színész, negyven költő és harminc zenész lépett a né­zők elé. Idén is közreműködésre kérték a művészi élvonalat a rendezők, akik ezúttal tánco­sokat is hívtak. A részletes program április 5-étől tekint­hető meg a világhálón. Már elfogadta a meghívást Szirtes Ági, Molnár Piroska, Haumann Péter, Jordán Ta­más, Für Anikó, Hűvösvölgyi Ildikó, Esztergályos Cecília és a Muzsikás Együttes. A rendezvényt a Merlin Kommandó koncertje zárja majd. •D. É. A Magyar Szalon, az M1 késő esti, hetente jelentkező kultu­rális magazinja nem jobb, nem rosszabb, mint elődei. Még azt sem mondhatjuk, hogy különösebben más len­ne. Egy-két hosszabb interjú, és rövidebb, pörgőbb, ajánló jellegű riportok, tudósítások. A mai ínséges világban, ahol a csatornák nem dugulnak el a magas kultúrától, nagyon meg kell becsülni az ilyesmit. Most legutóbb Bessenyei Ferenc volt az egyik hosz­­szabbra szabott riportalany, akit Siklósi Beatrix kérdezett. Az interjúkészítő finoman háttérben maradt. A kiváló színész a tőle megszokott szenvedéllyel (s ezen a kora nem szoroz, nem oszt) osto­rozta a világot. Felidézte több évtizeddel korábbi Othello­­alakítását, ahol a közönség uj­jongva ünnepelte őt és fújolta a cselszövő Jagót. Múlt az idő, meséli Bessenyei, újra szín­padra került az Othello, im­már érettebben, a sokat fa­ Magyar Szalon M1 március 29, 22,45 pasztáit, örömhöz, szenvedés­hez egyaránt értő férfi kimun­kált lelkével adta a figurát, és mégis Jagónak volt sikere. Hogy miért? Mert a nézőté­ren is Jagók ülnek, állapította meg a művész, akit most Pó­­salaky bácsi szerepében láthat újra a nagyérdemű. A világról Molnár Tamás filozófusnak sincs jobb véleménye, aki a Magyar Szalon másik kitünte­tett interjúalanya volt. Róla tudni kell, hogy több mint fél évszázada él az USA-ban, ott tanít, vendégtanár a világ szá­mos egyetemén, több tucat könyvet publikált és 1995 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. A Ki Kicsoda szerint 1999-től a Kossuth- és Széchenyi-díj társadalomtu­dományi albizottságának el­nöke. (Gondolom, vagy a Ki Kicsoda téved, vagy már idén erről lemondott, hiszen nehe­zen képzelhető el, hogy a ne­ves tudós magának utalta vol­na ki a Széchenyi-díjat.) Már csak azért sem, mert Molnár igen komolyan veszi az értel­miség felelősségét, amely e század minden disznóságáért felel, hiszen értheti a folyama­tokat. A neves tudós az elbu­­tulás korszakáról beszél, amelynek egyik első számú felelőse a televízió. Osztom nézetét. Másnap reggel ugyanis a Napkeltében épp az Össztüzet néztem, amelynek vendége a MIÉP elnöke volt, lövöldözői pedig csupa szoclib újságíró. A párt- és a média­egyensúly az Istennek sem va­lósult meg. Nem is ez volt a baj. A Tiszától indultak, ám ahogy végighallgattam a tüsi­­hajú pártelnök szövegeit, ne­kem egy másik folyó jutott eszembe. A Zagyva. • V. B. É. Tévénapló Jágóktól a Zagyváig 2000. MÁRCIUS 31., PÉNTEK Slawomir Mrozek a könyvfesztivál díszvendége Százötven magyar és húsz külföldi író a rendezvényen Több mint húsz országból érkező írók és kiállítók vendéges­kednek április 21-23-a között a kongresszusi központban. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál igazi szenzációkkal lepi meg a nagyérdeműt. Azt tartják, hogy a hetes a tö­kéletes szám. Reméljük. Min­denesetre idén hetedik alka­lommal rendezik meg a Bu­dapesti Nemzetközi Könyv­­fesztivált. Hogy az időpont mennyire szerencsés, azon le­het elmélkedni. Az viszont már tény, hogy e rendezvény az elmúlt hat évben komoly nemzetközi rangot vívott ki magának, és a könyvszak­mában, tegyük hozzá, nem­zetközi méretben, a huszonöt legismertebb összejövetel kö­zött tartják számon. A mi kis Frankfurtunknak, ahogy ezt korábban becéztük, már ko­moly tradíciói vannak. Ilyen például, hogy Budapest fő­polgármestere adja át a Bu­dapest Nagydíjat a díszven­dégnek, s a kulturális tárca vezetése nyitja meg. Idén Várhegyi Attila politikai ál­lamtitkárt hallgathatja a kö­zönség. A díszvendég pedig nem lesz más, mint a magyar olvasóközönség lengyel ked­vence, Slawomir Mrozek. (Korábban úgy tudtuk, hogy a Nobel-díjas Günther Grasst üdvözölheti Budapest, de ki­derült, hogy magánéleti prob­lémái miatt nem tudja vállalni a vendégszereplést.) A Budapesti Könyvfeszti­vál szakmai programjainak középpontjában hagyomá­nyosan a köz- és felsőoktatás, a tudományos- és szakkönyv­kiadás s - az olvasás éve meg­szervezése okán - a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás áll. Helyzetével, perspektíváival számos tanácskozás foglalko­zik. Megvitatják az olvasás­kultúra helyzetét, a régió könyvkiadásának esélyeit, a könyvtárak fejlesztésének le­hetőségét. A fesztivál három napját végigkísérik a több mint kétezer szakértőt meg­mozgató Könyvtárosklub rendezvényei, valamint az internetes online kereskedés bemutatói. A hazai és határon túli magyar irodalom több mint másfél száz ismert képviselő­je mellett húsz neves külföldi alkotóval találkozhatnak a könyvbarátok irodalmi este­ken, dedikálásokon, felolva­sások keretében. A VII. Budapesti Nemzet­közi Könyvfesztivál napjai egybeesnek a magyar állami­ság, a kereszténység felvétele millenniumi megemlékezése eseményeivel, az egyik legje­lentősebb vallási ünnep, a húsvét napjaival. Egyházi kiadók segítségével, kiemel­kedő művészek közreműkö­désével méltó módon idézik meg az ünnep vallási és mű­velődéstörténeti jelentőségét. • V. B. É. Slawomir Mrozek: Önéletrajz Érdekelhet-e az önéletrajzom valakit, aki még sosem hallott arról, hogy létezem? Nem vadásztam elefántra, nem voltam sem titkos ügynök, sem John Kennedy sze­retője. Nem követtem el semmit, a leghétköznapibb bűntényt sem, még átlagosnak mondható ferde hajla­maim sincsenek. Nincs semmi pikáns titkom, amit be kellene vallanom, mivel kelthetném hát fel a nagykö­zönség érdeklődését? Csak éltem és voltam. Átéltem a második világháborút, Lengyelország német megszállá­sát, a sztálini és a későbbi kommunizmust, de ezzel sem dicsekedhetem, millióknak sikerült ugyanez. Immár huszonhét éve tartó emigrációmban sincs semmi külö­nös. Mi érdekeset mondhatnék, hát? (részlet, fordította Pálfalvi Lajos) Költő a keresztúton Száz éve született Szabó Lőrinc költői és műfordítói életműve a magyar líra kivételes teljesít­ménye. A költő Tao te king cí­mű, 1931-ben írott versének szavaival: „igaz egész csak el­lentéteiddel együtt lehetsz”. Szabó Lőrinc verseinek sokak által dicsért formai erőssége: ennek a sokféleségnek az összefogása a kompozícióban. Sokat emlegetett merész sza­bálytalanságai: a változtatha­­tatlannak látszó rend szabá­lyain ütött sebek; az üdvözülé­sért kiáltó szenvedés ziháló jaj­­dulásai. 1932-ben Te meg a világ címmel megjelent kötetében a személyiség szabadságharcá­nak kemény próbáját méri ma­gára. A művön belül egyszerre szólal meg a változtatni akarás vággyal teli szólama és a vál­­toztathatatlanság tudomásul­vételének „rettenetes” tör­vénymondása. Sokak megíté­lése szerint ez a kötet jelenti­­ József Attila Eszmélet körüli verseivel egyetemben - a hu­szadik századi magyar líra csúcsteljesítményét. Ezt követően mintha mindennek ellentétét is vé­giggondolná: a Különbéke (1936), de még inkább a Harc az ünnepért (1938) és a sze­mélyes életrajzát követő, az emberi életről fogalmazott eszmélkedés, a Tücsökzene (1947) verseiben. Amikor pe­dig huszonöt éven át tartó sze­relmének hősnője 1950-ben öngyilkos lesz, egy szonettcik­lusban (A huszonhatodik év, 1950-1956) néz szembe az el­múlás és maradandóság kér­déseivel. Olyan reménytele­nül létrejött alkotások ez évti­zedek versei, amelyek az egy Igazság széthullásának tudatá­ban az Egyes igazságának vé­delmét mégis magukba foglal­ják, felmutatva „az Egy ál­mai”-t. Ezáltal a költői alko­tást mint az önmegvalósítás még lehetséges esélyét jelení­tik meg a világháborúk és sze­mélyes tragédiák hatására cél­ját veszítő ember számára. Mindebből következően a hi­tetlenség rideg mélypontján mintha a költészet sajátos megváltást is sugallana: „két kezével egyszerre tart az isten / s ha azt hiszem, hogy rosz­­szabb keze büntet, / jobbra emel, és fölragyog az ünnep.” A felnőtt költő mindkét korszaka el is különíthető egy­mástól, de mindegyikben érzé­kelhető is a másik jelenléte. Mintha századunk világirodal­mának olyan nagy lírikusai vi­tatkoznának ezekben a költői szólamokban, mint Gottfried Benn és T. S. Eliot, akiket ő maga is fordított. Verseinek többféle olvasata érvényes le­het, mégis, azt hiszem, a több­féle tendenciájú olvasatnak az egyszerre való megjelenítése adhatja a Szabó Lőrinc-i költé­szet világirodalmilag is érvé­nyes jelentőségét. Ha költői alakját imigyen látom föltűnni, életműve a huszadik századot leginkább reprezentálók közé tartoz­hat. Azt a századot szólaltat­ja meg, amelyben minden kö­vetkezetes törekvés éppen önmaga ellentétére váltott át. Ahol a kimondott szó a meg­fogalmazás pillanatától máris mást fedez, a tett pedig oly sokszor élt ellenkezésben az erkölccsel, és az ember végső menedéke, a magány is újabb kiszolgáltatottság terepévé lényegül át: „Magányod bar­langját kard kutatja át” - írja 1931-ben a Politika című ver­sében. Verseiben minden lát­ványosan önmaga ellentéte­ként is létezik. Egyidejűleg is, utólag szemlélve még inkább. A költő is az ellentétek ke­­resztezési pontja: kereszt­úton áll, mint századának emberisége. • Kabdebó Lóránt

Next