Magyar Hírlap, 2000. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-04 / 54. szám
6 Magyar Hírlap INTERJÚ 2000. MÁRCIUS 4., SZOMBAT Nyolcszemközt Lendvai Ildikóval és Pető Ivánnal, az MSZP és az SZDSZ frakcióvezető-helyetteseivel „Ma nem arról szól a politika, amiről kellene” A demokrácia alapvető értékeiben az MSZP és az SZDSZ egyaránt érdekelt. Ezért mondtak ugyanúgy nemet arra, ami a héten a parlamentben történt a médiakuratóriumok ügyében - mondta egybehangzóan lapunknak Lendvai Ildikó és Pető Iván. Az MSZP és az SZDSZ médiapolitikusai szerint a koalíciós pártok erőpolitizálása szükségszerűen sodorja egymás felé a két ellenzéki pártot. Pető Iván az interjúban úgy vélekedett: a Fidesz mindenkit el akar söpörni, aki az útjába áll. Az ellenzéki politikusok szerint a koalícióban megélhetési szövetségekről van szó. A médiatörvényben egyaránt látnak hibákat, ám jelezték azt is: nem a pártdelegálás a fő oka a jogszabály sérüléseinek. Lendvai Ildikó szerint a kedden történteket a kormányfő nehezen tudná elmagyarázni az Európai Uniónak. • A médiakuratóriumok megválasztásának módjáról heteken keresztül folytak a találgatások. A kompromisszumos javaslatok elutasítása után már csak az volt a kérdés, hogy a kormánypártok az ellenzéki oldalon csak MIÉP-esekből álló testületeket vagy csonka kuratóriumokat hoznak létre. Önök szerint miért döntöttek ez utóbbi megoldás mellett? Lendvai: Ha „haiderizálódtak” volna a kuratóriumok, vagyis MIÉP-es és kormánypártiakból álló testületek jöttek volna létre, akkor másnap Orbán Viktor már be sem kopogtathatott volna egy uniós politikus ajtaján. Most úgy gondolja, hogy bekopoghat, és elmagyarázhatja, hogy az ellenzék a hibás a csonka testületek létrehozása miatt. Én azt hiszem, hogy ez a magyarázat nem talál elfogadásra. Pető: Ha a kérdésre cinikus választ adnék, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen a mi szempontunkból annyiban jobb ez a brutális kormánypárti magatartás, hogy ez közérthető, nem érdekes a nemzetközi közvélemény, a demokrácia alapvető normája. A mostani történés ékesen bizonyítja, hogy Orbán Viktor bizonyos újabb megnyilatkozásaiban - amelyekről sokan hajlamosak voltak azt hinni, hogy talán valamiféle fordulatot jelentenek a politikában, hogy eddig Kövér hátráltatta Orbánt a jó kibontakoztatásában - legfeljebb taktikai hangvételváltásról van szó. • Az MSZP és az SZDSZ viszont egyelőre nem járul hozzá a médiatörvény módosításához, amely éppen az uniós jogharmonizációt célozza. Önöknek akkor mi a magyarázatuk az unió számára? Pető: Mi tiszta lappal játszunk. Mindkét párt egymástól függetlenül azt az álláspontot képviseli, hogy a kormány médiatörvény-módosítási javaslatát csak úgy vagyunk hajlandók tárgyalni, ha a kuratóriumok ügyét, tehát egy létező intézmény szabályainak érvényesülését garantálja a kormánykoalíció. A törvénymódosítás lényege az, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásokon tett kötelezettségünknek megfelelően a médiatörvényből ki kell venni a magyar gyártású műsorok kötelező arányú megjelenítésére vonatkozó részt. A tervezetet azonban nem fogjuk támogatni, mert azt gondoljuk, hogy a kormánypárti lépések után maga a magyarországi médiahelyzet nem felel meg az uniós normáknak. Lendvai: Van, ami a jogharmonizációnál fontosabb az unió számára, és ez éppen a demokrácia, a sajtószabadság léte vagy nemléte. Negyed perccel sem lassítja egyébként az unióba való belépést, ha a médiatörvény ilyen irányú módosítása késik. Még csatlakozási szempontból is nyilván fontosabb és előbbrevalóbb egy már az uniós országjelentésben kritizált hiba orvoslása - a csonka kuratórium működése. • A külföldi diplomaták figyelmét tehát felkeltik a médiában történtek, de tapasztalatuk szerint a magyar közvélemény érdeklődésére is számot tart-e a kuratóriumok körüli csatározás? Pető: Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is illúziója lenne a média, de akár a parlamenti politizálás iránti érdeklődéssel kapcsolatban. A Fidesz erőszakos akciója a parlamenti ülések ritkítására az Országgyűlés súlyának bagatellizálását célozta meg. Ettől függetlenül is van egy normális leértékelődése a hétköznapi értelemben vett politizálásának. Ami ha tetszik konszolidációs elem, hiszen normális országokban a politikai történéseket az emberek érdeklődésük perifériáján tartják számon, és ezen belül a média még inkább periférikus dolognak számít, különösen azóta, hogy van választék. Tehát nem az a helyzet, mint a régebbi médiaháború idején. Azt viszont feltételezem, hogy valamennyire is tisztességes alapon politizálók számára nem nyelhető le a kormánypártok lépése. Lendvai: Most először más a benyomásom, mint Iváné. Két héttel ezelőtt még én is azt mondtam volna, hogy a médiaügy nem éri el az ingerküszöböt. Lakossági fórumon például egy nyugdíjas néni mondta, hogy olyan gyönyörűen beszélek mindig a kuratóriumokról, de nem tudja, hogy az ilyen című műsor hány órától van. Úgy veszem észre, hogy nem kizárólag a közszolgálati médiumok miatt, de az utóbbi tíz napban történtek, a TV3 megszüntetése, a rádiófrekvenciák és a kuratóriumi botrány együtt eljuttatta a közvéleménybe, hogy itt valami szaglik. • De ezt a helyzetet ráadásul a médiatörvény intézményesítette azzal, hogy a testületekbe pártok delegálhatnak, átpolitizálva működésüket. Ezt a törvényt pedig az előző ciklusban, az MSZP-SZDSZ kormányzat alatt fogadták el. Mi az önök felelőssége? Lendvai: Ilyenkor természetesen el szoktuk mondani, hogy a hatpárti bizottság által kidolgozott javaslatot 90 százalékos többség fogadta el, ám ettől még nem kell elhárítani a kormányzati felelősséget. A médiatörvénynek két történelmi vívmánya is van. Az egyik a média pluralizálása, hiszen ha nincs a törvény, ma csak az elfoglalt közszolgálati tévé és rádió lenne. A másik, hogy a törvény - legalábbis szándékában - kivonta a kormányzati irányítás alól a közszolgálati médiumokat. Ugyanakkor ezzel a vívmánnyal függ össze az is, amit az utólagos tapasztalatok alapján ma már másként csinálnék. Mert a fentiek ára az volt, hogy bevitte a köztévét és közrádiót a pártok befolyása alá. Az egyoldalú befolyásnál persze még egy ilyen többpárti egyezkedésen alapuló rendszer is jobb. De ma azt hiszem, hogy hiba volt a pártok delegáltjaiból összeálló testületekre építeni a közszolgálat garanciáit. Most már úgy gondolom, hogy másfajta testületeket kellett volna létrehozni. Jöjjön létre egy szakmai-jogi testület, és négyévenként a parlament vállalja nyíltan, hogy akárcsak a számvevőszéknél vagy az alkotmánybíróságnál, nevezzen ki elnököt, természetesen kétharmados többséggel. Pető: A médiatörvény kompromisszumos abban az értelemben, hogy minden benne akart lenni, amely az elfogadásához kellő párttámogatás megnyeréséhez szükséges volt. Tehát az MSZP bizonyos, nem is feltétlenül egy irányba tartó véleményeit ugyanúgy fel akarta sorakoztatni a törvény mögött, mint a kisgazdákét, a Fideszét vagy az SZDSZ-ét. Az ilyenfajta kompromisszumkeresésből többnyire sok sebből vérző végeredmény születik. Mi nem tartottuk jó ötletnek a hatalmas kuratóriumok létrehozását, és azt hangoztattuk, hogy egy közös kuratórium elég, nem politikai alapon választott tagokkal. Abból az elvből indultunk ki, hogy működőképes lehet egy olyan rendszer, ahol a kiválasztás technikája szerint a pártok jelölnek ugyan kurátorokat, de miután megválasztják őket, jogi értelemben nem függnek senkitől, önálló életre kelnek, és el tudnak szakadni az őket jelölő pártoktól. Nem jött be ez a számítás. Nem hiszem, hogy az elfogultság mondatja velem, de leginkább a mi kurátoraink feleltek meg ezeknek a kritériumoknak. Lendvai: Csak egyetlen mondat, amely plágium Kósa Ferenctől, azzal kapcsolatban, hogy a médiatörvény tényleges hibái mennyire felelősek a jelenlegi helyzetért. Ő azt mondta, hogy Auschwitzra sem azért került sor, mert rosszak voltak a német gáztörvények. • Önt egyébként hasonló elégedettség tölti el a szocialista kurátorok ténykedésével kapcsolatban? Köztudott, hogy az MSZP belső vitái leképeződtek a delegálásnál is. Azonos kuratóriumban lévő szocialista kurátorok több esetben úgy tevékenykedtek, mintha más pártok jelölték volna őket. Lendvai: Lehet, hogy politikai naivitás, lehet, hogy a párt belső viszonyaival volt magyarázható, de párttestületi mandátuma nem volt a kurátorainknak. Ebből adódhat ez a helyzet, hogy személy szerint nekem sem kell minden döntésükkel egyetérteni. Két példát is említenék. Nem gondolom, hogy jól szavazott annak idején az a kurátorunk, aki Peták Istvánt szavazta meg MTV elnöknek. És magánemberként sok kérdőjelem van az ORTT frekvenciadöntéseiről is. • A Legfelsőbb Bíróság éppen arra hivatkozva utasította el az MSZP- frakció egyik keresetét az MTV kuratóriuma ügyében, hogy nem érintettek, mivel nem képviseltetik magukat a testületben. Ezek után mit léphet az ellenzék a mostani helyzetben? Lendvai: Még nem kaptunk választ az ez ügyben beadott felülvizsgálati kérelmünkre. Ugyanennek a bírósági döntésnek az indoklásban ugyanis az is le van írva, hogy kit tekintenek perképesnek ilyen esetben. Egyrészt a parlament egészét nevezik meg, amely nyilván nem fog perelni a saját döntésével szemben, másrészt a régi vagy új kurátorokat. Pető: Egyáltalán nem zárult le minden jogi lehetőség, a legfőbb ügyész állásfoglalása alapján felvetődött, hogy valamilyen más formában lehet a bejegyzés ellen a Cégbíróságnál eljárást kezdeményezni. Érdemes megvárni, hogy mi történik a következő hetekben, mit csinálnak a kormánypártok, elindítják-e a bejegyzést. Törvényi feltétel egy közalapítvány működésében az ellenőrző testület működése is, amelynek elnökét és egyik tagját az ellenzék adja. Ezek sem álltak fel. De nem akarok abból titkot csinálni, hogy itt nem a jogorvoslat az érdemi probléma. Annál súlyosabb problémát nehezen tudok elképzelni, hogy a legfőbb ügyész egy jogi álláspontot kialakít és ennek az álláspontnak az ismeretében elkövetik ugyanazt a - nevezzük így - bűnt, amelyet a legfőbb ügyész törvénysértésnek nevez. És odáig fajul mindez, hogy egy tíz éve posztján lévő legfőbb ügyész, aki kétségtelenül nagy jogi tekintélynek örvend tudósként is, a lemondását fontolgatja, mert zárójelbe teszi a kormányzat a jogi véleményét. Ebből kiderül az, hogy a jognak vagy egy ítéletnek milyen súlya van ma Magyarországon. Az Országgyűlés, illetve annak kormánypárti többsége sajnos intézményfenntartóként is tudatosan törvényeket sért folyamatosan. Ez az érdemi baj, és nem az, hogy egy-egy ügyben nincs jogorvoslat. • Vannak-e illúzióik azzal kapcsolatban, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a legfőbb ügyész lemondása esetén mit fog cselekedni a kormánykoalíció? Lendvai: Abban nem hiszek, hogy kollektívan elnézést kérnek. Abban viszont igen, hogy néhány egyéni lelkiismeret megszólal. Több kormánypárti képviselő a folyosón jelezte, hogy fenntartásai vannak. Dávid Ibolya pedig ennél többet is tett. Kezdi tehát ez a tisztességesebb kormánypárti képviselők között is kiverni a biztosítékot. Sokaknak tanulság lehetett a legfőbb ügyész példája, amely világosan jelezte, hogy itt már régen nem médiapolitikáról van szó. Pető: A Fidesz vezető politikusai számára itt arról van szó, hogy aki a kormánnyal szembefordul, akkor annak a sorsa az, mint Györgyi Kálmánnak. Ha lelkiismeretes, akkor megfontolja a lemondását. Biztos igaz, amit Ildikó mond, feltehetően lesz olyan kormánypárti képviselő, akit zavar, de a Fidesz meghatározó politikusai nem tartoznak majd közéjük. Az elmúlt másfél évben kiderült, hogy ők abból indulnak ki, hogy amit akarnak, azt keresztülviszik, és ebben nem ismernek akadályt. Mindezekből meg kellene tanulniuk a politikai szereplőknek, a magyar társadalomnak, hogy egyféle következtetést vonhatnak le: alkalmazkodni kell a Fidesz vezetésének normáihoz. Szerintem ezt nem fogja megtanulni a magyar társadalom. Én biztos nem vagyok hajlandó ezt a leckét magamévá tenni, feltételezem, hogy még a Fidesz minden tagja sem teszi ezt. • Pontosan lehet tudni, hogy ezek a lépések nem lesznek következmények nélkül az ország uniós csatlakozására. Feltételezhető-e, hogy ez annyira nem is érdekli a koalíciót? Pető: Nem látom ezt annyira fekete-fehérnek. Feltehetően az ez ügyben kulcsszerepet játszó politikusok is tudják, hogy dicsőségüket növeli, ha elsőként csatlakozik Magyarország a térségből az unióhoz. Két szempontjuk létezhet. Az egyik, hogy csatlakozni kell az unióhoz. A másik, hogy addig elmenni a normák sértésében, ameddig lehet. Én azt gondolom, hogy a domináló elv a kormányban az, hogy erőt mutatni minden lehetséges alkalommal, amikor pedig valamilyen konkrét probléma keletkezik, azt megpróbáljuk kezelni valahogy. Az EU-csatlakozás problémáit viszont nem nagyon tudják kezelni. Nem lehet például felmentést kérni a kormánynak az európai agrárnormák alól, mert Torgyán Józsefnek a kormányban kell maradnia, és neki flepnije van arról, hogy sajátos szempontjai vannak a mezőgazdasági politikában. És nem hiszem, hogy az unió méltányolja azt, hogy a magyar kormánykoalíció léte Pepó Pál miniszterségén múlik. Ezekben feltehetően úgy gondolkodik a kormány, hogy 2003. január elseje még messze van. Megy a feje után, és ha koppan, akkor kell majd valamit kezdeni ezekkel az ügyekkel. Lendvai: Azt én sem gondolom, hogy a kormány nem akar csatlakozni, de elég sokan vannak azok, akik úgy akarnak felszállni egy villamosra, hogy nem akarják kifizetni a jegy árát. Csak ott tévednek, hogy ez nem a mi kis slendrián 6-osunk, ahol bliccelni lehet. • Az SZDSZ a választási veresége óta olyan politikát folytat, amelyben a közös kormányzás után igyekszik magát eltávolítani a szocialista párttól. Úgy tűnik, hogy a két párt viszonya eddig semmilyen volt. Lesz-e ebben változás? Pető: Általános szabály az, hogy ellenzékben nincs koalíció. Nagyon kivételes az a helyzet, amikor az ellenzéki pártok fellépésében valamilyen többletet jelent, ha azt együtt teszik. Nem gondolom ezért azt, hogy egyszerű verbális kérdés lenne a távolságtartás az MSZP-től, tehát hogy pusztán kijelentésekkel megoldható. Egy csomó olyan kérdés van, amiben a két párt véleménye eltér. Vannak konkrét helyzetek, amikor minden egyeztetés nélkül egybeesik a véleményünk. De engem ez nem motivál arra, hogy minden ügyben feltétlenül három lépés távolságot tartsak. Ebben az esetben is a két párt közös fellépését támogattam a kivonulást követően. Ezzel nem azt mondom egyébként, hogy pártomban mindenki az én álláspontomat vallja, csak egy helyzetet akartam leírni. Lendvai: Ha van százalékos saccolás abban, hogy mit tartunk kritizálandónak a koalíció teljesítményében, nagyjából kilencven százalékos az egyetértés. Mondjuk egy kormányprogram megírásában valószínűleg a nézetazonosság hatvan százalék körüli lenne. Lehet, hogy a becslésem magas, de egy biztos: semmilyen más parlamenti erővel nincsen ilyen fokú egyetértésünk konkrét ügyeket illetően. Nem mindig örülök, amikor néhány szabaddemokrata politikus gondolatvilágában felbukkan az egyenlő távolságtartás elve, de ha én ülnék ott, magam is nehezen találnék megoldást a helyes útkeresésben. Egy azonban biztos: akár akarja a kormánykoalíció, akár nem, minél több alapérték kerül veszélybe tevékenységében, annál inkább még szándékaink ellenében is tereli össze a két párt véleményét. A demokrácia alapvető értékeiben mindkét párt érdekelt, így egyre többször kell nemet mondaniuk. Amíg a tagadásnak ekkora szerepe van a magyar közéletben, nyilván sokkal nehezebb a két pártnak önálló arculatot mutatni. Pozitív programok versenye esetén nagyobb volna köztünk a különbség. Pető: Amíg felállt a kormány, lehetett feltételezni... Lendvai: ...akár a Fidesz-SZDSZMSZP egyenlő távolságot is... Pető: Ha nem is azt, hiszen az ellenzéki pozíció meghatározó, de azt igen, hogy az ügyek egy részében az SZDSZ a koalícióval ért majd egyet, másban pedig az MSZP-vel. Ha lenne például tb- vagy egészségügyi, agrár- vagy önkormányzati reform Magyarországon, akkor sok mindenben vitáznánk egymással, nagyon eltérő lenne a véleményünk. A mai magyar politika viszont nem erről szól, hanem a demokratikus rendszer működéséről, szakkérdések helyett. A kormány átfogó érdemi reformokba nem kezdett, legfeljebb pénzügyi támogatási struktúrákon változtatott. A két párt összenyomódása csak járulékos következménye annak, hogy ma nem arról szól a politika, mint amiről szólnia kellene. Lendvai: Annak idején 1994-98 között nagyon utáltam a koalíciós vitákat. Most azt mondom: egye fene, jöjjenek azok a viták szakmai kérdésekről. Én azt szeretném, hogy egyszer még kormányozzunk közösen, akkor a saját arculatunkat is könnyebben felmutathatnánk. Pető: A kormánypártok arra hivatkoznak, hogy ez a koalíció nem olyan veszekedés, mint az előző. Nekünk tényleg rengeteg érdemi vitánk volt egymással. A maiak viszont másfajta eszközökkel teremtik meg a belső békét: itt megvásárlások történnek a partnerek között. Csapody Miklós immár örök érvényű mondása szerint megélhetési politikusokról van szó. Ez igaz a koalícióra is: megélhetési szövetségekről van szó, pénzért és hitbizományokért folyik a harc. Ennél legrosszabb pillanataiban is magasztosabb szempontokat képviselt az MSZP-SZDSZ kormány. HASZÁN ZOLTÁN - SZOMBATHY PÁL „Orbán Viktor most úgy gondolja, bekopoghat az unióba és elmagyarázhatja, hogy az ellenzék a hibás” fotó: Kabik csaba Közelkép Lendvai Ildikó 1946-ban született Debrecenben. Az ELTE-n szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát, majd elvégezte a filozófia kiegészítő szakot is. Dolgozott a KISZ KB kulturális osztályán, a ’80-as évek elején a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként a népi írók társadalomfilozófiai nézeteit kutatta, majd a rendszerváltásig az MSZMP KB kulturális alosztályán tevékenykedett. 1989-95 között a Gondolat Könyvkiadó igazgatója volt. 1990-től az MSZP budapesti elnökségének a tagja. Az előző ciklusban választották be az Országgyűlésbe. A kulturális- és sajtóbizottság tagja, részt vesz a millenniumi és média albizottság munkájában. Az MSZP képviselőcsoport frakcióvezető-helyettese. Az elmúlt másfél évben 40 felszólalás és 78 indítvány köthető a nevéhez. Pető Iván 1946-ban született Budapesten. Magyar-történelem szakosként az ELTE-n végzett, 1978-ban doktori fokozatot szerzett történelemből. Az Új Magyar Központi Levéltár főmunkatársa volt, 1980-89 között történelem, gazdaságtörténet szemináriumokat vezetett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. „A Szabad Kezdeményezések Hálózata” kibocsátója, az SZDSZ alapító tagja. 1989-ben az SZDSZ-t képviselte az Ellenzéki Kerekasztalban. A szabadon választott Országgyűlésnek megszakítás nélkül a tagja. Állt az országgyűlési csoport és a párt élén is, két ciklus erejéig részt vett a parlament költségvetési bizottságának munkájában. Jelenleg az SZDSZ frakcióvezető-helyettese, tagja a kulturális és sajtóbizottságnak és a médiaalbizottságnak. Nős, két gyermek apja. Ha a fül segítségre szorul... ....rendelkezésére állunk apró, fülbe helyezhető, diszkrét, fül mögötti vagy szemüvegszárba épített, osztrák Viennatone és amerikai, programozható ReSound hallókészülékeinkkel! ♦ Hallókészülékek már 2000 Ft-tól, TB támogatással kaphatók. ♦ Díjmentes hallásvizsgálat. ♦ Minden új készülékhez egy doboz elemet adunk ajándékbal A rendelőkben tapasztalt szakemberek segítenek kiválasztani hallásnak és a különböző egyéni szempontoknak megfelelő készüléket. Keresse fel Andrássy úti hallásgondozónkat vagy partneraudiológiánkat: lÉk Budapest: Szt. János Kórház, mp . MÁV Központi Rendelő, SOTE ajp.. ' Kútvölgyi úti Rendelő, Szt. Rókus Kórház, VI . Csengery utcai Rendelő, Debrecen DOTE Fül-orr gége Klinika, Gyula: ■& Pándy Kálmán Kórház; y, Kisvárda Felsőid " Szabolcsi Kórház; Miskolc Szent- * péteri Kapui Kórház; Szeged && Városi Rendelő, SZOTE Audiológia; Székesfehérvár Szt. György Kórház; Szolnok MÁV Kórház; Hetényi Géza Megyei Kórház; Szombathely: Markusovszky Kórház. T*3Víz(mk A HALLÁSGONDOZÁS Alapítva 1992-ben WON HALLÓKÉSZÜLÉKEK KFT. H-1062 Budapest, Andrássy út 76. Tel/Fax: 311-5071,342-9398,311-5058 . Az Aichi Gakusen University <v. Symphony Orchestra (Japán) 2000. március 5. vasárnap 19.30 Zeneakadémia Nagyterem Műsor: Eiji • Kodály • Michio • Miyagi • Dvodák Közreműködik: Nagy Róbert (Bécsi Filhamonikusok - gordonka) Nobuko Baba (koto - japán hárfa) Vezényel: Kozo Yoshimi Jegyek kaphatók a DELTAConcert akciós jegyirodájában, a Pesti Vigadó jegypénztárában és a nagyobb jegyirodákban Az INTEGRA Informatikai Szolgáltató és Kereskedelmi Részvénytársaság (2600 Vác, Zrínyi utca 41 /A) igazgatósága ezúton hívja össze a részvényeseket az INTEGRA Rt. évi rendes közgyűlésére. A közgyűlés helye: 1041 Budapest, Baross utca 91-95. A közgyűlés időpontja: 2000. április 7-én 10 óra. A közgyűlés napirendje: 1. Az igazgatóság beszámolója. 2. A felügyelőbizottság beszámolója. 3. A könyvvizsgáló beszámolója. 4. A társaság 1999. évi mérlegének megvitatása, döntés a mérleg elfogadásáról. 5. Döntés a társaság alaptőke-emeléséről • az alaptőke-emelés módja: zártkörű, új részvények forgalomba hozatalával; • az alaptőke-emelés tervezett összege: 63 680 000 Ft (hatvanhárommillió-hatszáznyolcvanezer forint); • az alapító okirat az alaptőke-emelés kapcsán a tervezet szerint kerül módosításra; • a kibocsátandó - a korábbi részvényekkel azonos részvényosztályba tartozó és névértékű - új részvények a korábbi részvényekkel mindenben azonos jogokat testesítenek meg. 6. Az igazgatóság visszahívása, az új igazgatóság megválasztása. 7. A felügyelőbizottság visszahívása, az új felügyelőbizottság megválasztása. 8. A társaság alapító okiratának módosítása, új, egységes szerkezetű alapító okirat elfogadása. A közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlést az igazgatóság az eredetileg összehívott közgyűlés időpontjától számított 7. napra, azaz 2000. április 14-én 10 órára hívja össze. A megismételt közgyűlés helyszíne: 1041 Budapest, Baross utca 91-95. A megismételt közgyűlés napirendje megegyezik a határozatképtelen közgyűlés napirendjével. A szavazati jog gyakorlásának feltétele, hogy • a részvényes a társasággal szembeni esedékes vagyoni hozzájárulását teljesítette; • a részvényes a részvényei tekintetében a társaság részvénykönyvébe hatályosan be van jegyezve; • a részvényes a közgyűlésre belépését megelőzően a részvényeit vagy a részvényeiről szóló és a közgyűlés tartamára történt zárolásukat igazoló, a vonatkozó jogszabályok szerinti, erre engedéllyel rendelkező letétkezelő letéti igazolását átvételi elismervény ellenében letétbe helyezte; • meghatalmazottal való képviselet esetében a kellő meghatalmazást a meghatalmazott átadta; • a részvényes vagy képviselője a jelenléti ívet aláírta és a szavazólapjait tartalmazó szavazótömbjét átvette.