Magyar Hírlap, 2000. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-04 / 54. szám

6 Magyar Hírlap INTERJÚ 2000. MÁRCIUS 4., SZOMBAT Nyolcszemközt Lendvai Ildikóval és Pető Ivánnal, az MSZP és az SZDSZ frakcióvezető-helyetteseivel „Ma nem arról szól a politika, amiről kellene” A demokrácia alapvető értékeiben az MSZP és az SZDSZ egyaránt érdekelt. Ezért mondtak ugyanúgy ne­met arra, ami a héten a parlamentben történt a médiakuratóriumok ügyében - mondta egybehangzóan la­punknak Lendvai Ildikó és Pető Iván. Az MSZP és az SZDSZ médiapolitikusai szerint a koalíciós pártok erőpolitizálása szükségszerűen sodorja egymás felé a két ellenzéki pártot. Pető Iván az interjúban úgy véle­kedett: a Fidesz mindenkit el akar söpörni, aki az útjába áll. Az ellenzéki politikusok szerint a koalícióban megélhetési szövetségekről van szó. A médiatörvényben egyaránt látnak hibákat, ám jelezték azt is: nem a pártdelegálás a fő oka a jogszabály sérüléseinek. Lendvai Ildikó szerint a kedden történteket a kormányfő nehezen tudná elmagyarázni az Európai Uniónak. • A médiakuratóriumok megvá­lasztásának módjáról heteken ke­resztül folytak a találgatások. A kompromisszumos javaslatok el­utasítása után már csak az volt a kérdés, hogy a kormánypártok az ellenzéki oldalon csak MIÉP-esek­­ből álló testületeket vagy csonka kuratóriumokat hoznak létre. Önök szerint miért döntöttek ez utóbbi megoldás mellett? Lendvai: Ha „haiderizálódtak” vol­na a kuratóriumok, vagyis MIÉP-es és kormánypártiakból álló testüle­tek jöttek volna létre, akkor másnap Orbán Viktor már be­ sem kopog­tathatott volna egy uniós politikus ajtaján. Most úgy gondolja, hogy bekopoghat, és elmagyarázhatja, hogy az ellenzék a hibás a csonka testületek létrehozása miatt. Én azt hiszem, hogy ez a magyarázat nem talál elfogadásra. Pető: Ha a kérdésre cinikus választ adnék, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen a mi szempontunk­ból annyiban jobb ez a brutális kor­mánypárti magatartás, hogy ez köz­érthető, nem érdekes a nemzetközi közvélemény, a demokrácia alapve­tő normája. A mostani történés ékesen bizonyítja, hogy Orbán Vik­tor bizonyos újabb megnyilatkozá­saiban - amelyekről sokan hajlamo­sak voltak azt hinni, hogy talán vala­miféle fordulatot jelentenek a poli­tikában, hogy eddig Kövér hátrál­tatta Orbánt a jó kibontakoztatásá­ban - legfeljebb taktikai hangvétel­­váltásról van szó. • Az MSZP és az SZDSZ viszont egyelőre nem járul hozzá a média­­törvény módosításához, amely ép­pen az uniós jogharmonizációt cé­lozza. Önöknek akkor mi a magya­rázatuk az unió számára? Pető: Mi tiszta lappal játszunk. Mindkét párt egymástól függetlenül azt az álláspontot képviseli, hogy a kormány médiatörvény-módosítási javaslatát csak úgy vagyunk hajlan­dók tárgyalni, ha a kuratóriumok ügyét, tehát egy létező intézmény szabályainak érvényesülését garan­tálja a kormánykoalíció. A törvény­­módosítás lényege az, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásokon tett kö­telezettségünknek megfelelően a médiatörvényből ki kell venni a ma­gyar gyártású műsorok kötelező arányú megjelenítésére vonatkozó részt. A tervezetet azonban nem fogjuk támogatni, mert azt gondol­juk, hogy a kormánypárti lépések után maga a magyarországi média­­helyzet nem felel meg az uniós nor­máknak. Lendvai: Van, ami a jogharmonizá­ciónál fontosabb az unió számára, és ez éppen a demokrácia, a sajtó­­szabadság léte vagy nemléte. Ne­gyed perccel sem lassítja egyébként az unióba való belépést, ha a média­­törvény ilyen irányú módosítása ké­sik. Még csatlakozási szempontból­­ is nyilván fontosabb és előbbreva­­lóbb egy már az uniós országjelen­tésben kritizált hiba orvoslása - a csonka kuratórium működése. • A külföldi diplomaták figyelmét tehát felkeltik a médiában történ­tek, de tapasztalatuk szerint a ma­gyar közvélemény érdeklődésére is számot tart-e a kuratóriumok kö­rüli csatározás? Pető: Nem hiszem, hogy bármelyi­künknek is illúziója lenne a média, de akár a parlamenti politizálás irán­ti érdeklődéssel kapcsolatban. A Fi­desz erőszakos akciója a parlamenti ülések ritkítására az Országgyűlés súlyának bagatellizálását célozta meg. Ettől függetlenül is van egy normális leértékelődése a hétközna­pi értelemben vett politizálásának. Ami ha tetszik konszolidációs elem, hiszen normális országokban a poli­tikai történéseket az emberek ér­deklődésük perifériáján tartják szá­mon, és ezen belül a média még in­kább periférikus dolognak számít, különösen azóta, hogy van válasz­ték. Tehát nem az a helyzet, mint a régebbi médiaháború idején. Azt vi­szont feltételezem, hogy vala­mennyire is tisztességes alapon poli­tizálók számára nem nyelhető le a kormánypártok lépése. Lendvai: Most először más a benyo­másom, mint Iváné. Két héttel ezelőtt még én is azt mondtam vol­na, hogy a médiaügy nem éri el az ingerküszöböt. Lakossági fórumon például egy nyugdíjas néni mondta, hogy olyan gyönyörűen beszélek mindig a kuratóriumokról, de nem tudja, hogy az ilyen című műsor hány órától van. Úgy veszem észre, hogy nem kizárólag a közszolgálati médiumok miatt, de az utóbbi tíz napban történtek, a TV3 megszün­tetése, a rádiófrekvenciák és a kura­tóriumi botrány együtt eljuttatta a közvéleménybe, hogy itt valami szaglik. • De ezt a helyzetet ráadásul a mé­diatörvény intézményesítette azzal, hogy a testületekbe pártok delegál­hatnak, átpolitizálva működésü­ket. Ezt a törvényt pedig az előző ciklusban, az MSZP-SZDSZ kor­mányzat alatt fogadták el. Mi az önök felelőssége? Lendvai: Ilyenkor természetesen el szoktuk mondani, hogy a hatpárti bizottság által kidolgozott javaslatot 90 százalékos többség fogadta el, ám ettől még nem kell elhárítani a kormányzati felelősséget. A média­­törvénynek két történelmi vívmá­nya is van. Az egyik a média plurali­­zálása, hiszen ha nincs a törvény, ma csak az elfoglalt közszolgálati tévé és rádió lenne. A másik, hogy a tör­vény - legalábbis szándékában - ki­vonta a kormányzati irányítás alól a közszolgálati médiumokat. Ugyan­akkor ezzel a vívmánnyal függ össze az is, amit az utólagos tapasztalatok alapján ma már másként csinálnék. Mert a fentiek ára az volt, hogy be­vitte a köztévét és közrádiót a pár­tok befolyása alá. Az egyoldalú be­folyásnál persze még egy ilyen több­párti egyezkedésen alapuló rend­szer is jobb. De ma azt hiszem, hogy hiba volt a pártok delegáltjaiból összeálló testületekre építeni a köz­­szolgálat garanciáit. Most már úgy gondolom, hogy másfajta testülete­ket kellett volna létrehozni. Jöjjön létre egy szakmai-jogi testület, és négyévenként a parlament vállalja nyíltan, hogy akárcsak a számvevő­­széknél vagy az alkotmánybíróság­nál, nevezzen ki elnököt, természe­tesen kétharmados többséggel. Pető: A médiatörvény kompro­misszumos abban az értelemben, hogy minden benne akart lenni, amely az elfogadásához kellő párt­támogatás megnyeréséhez szüksé­ges volt. Tehát az MSZP bizonyos, nem is feltétlenül egy irányba tartó véleményeit ugyanúgy fel akarta so­rakoztatni a törvény mögött, mint a kisgazdákét, a Fideszét vagy az SZDSZ-ét. Az ilyenfajta kompro­misszumkeresésből többnyire sok sebből vérző végeredmény születik. Mi nem tartottuk jó ötletnek a ha­talmas kuratóriumok létrehozását, és azt hangoztattuk, hogy egy közös kuratórium elég, nem politikai ala­pon választott tagokkal. Abból az elvből indultunk ki, hogy működő­képes lehet egy olyan rendszer, ahol a kiválasztás technikája szerint a pártok jelölnek ugyan kurátorokat, de miután megválasztják őket, jogi értelemben nem függnek senkitől, önálló életre kelnek, és el tudnak szakadni az őket jelölő pártoktól. Nem jött be ez a számítás. Nem hi­szem, hogy az elfogultság mondatja velem, de leginkább a mi kuráto­raink feleltek meg ezeknek a krité­riumoknak. Lendvai: Csak egyetlen mondat, amely plágium Kósa Ferenctől, az­zal kapcsolatban, hogy a médiatör­vény tényleges hibái mennyire fele­lősek a jelenlegi helyzetért. Ő azt mondta, hogy Auschwitzra sem azért került sor, mert rosszak voltak a német gáztörvények. • Önt egyébként hasonló elégedett­ség tölti el a szocialista kurátorok ténykedésével kapcsolatban? Köz­tudott, hogy az MSZP belső vitái leképeződtek a delegálásnál is. Azonos kuratóriumban lévő szo­cialista kurátorok több esetben úgy tevékenykedtek, mintha más pár­tok jelölték volna őket. Lendvai: Lehet, hogy politikai nai­vitás, lehet, hogy a párt belső viszo­nyaival volt magyarázható, de párt­testületi mandátuma nem volt a ku­rátorainknak. Ebből adódhat ez a helyzet, hogy személy szerint ne­kem sem kell minden döntésükkel egyetérteni. Két példát is említe­nék. Nem gondolom, hogy jól sza­vazott annak idején az a kuráto­runk, aki Peták Istvánt szavazta meg MTV elnöknek. És magánem­berként sok kérdőjelem van az ORTT frekvenciadöntéseiről is. • A Legfelsőbb Bíróság éppen arra hivatkozva utasította el az MSZP- frakció egyik keresetét az MTV ku­ratóriuma ügyében, hogy nem érin­tettek, mivel nem képviseltetik ma­gukat a testületben. Ezek után mit léphet az ellenzék a mostani hely­zetben? Lendvai: Még nem kaptunk vá­laszt az ez ügyben beadott felül­vizsgálati kérelmünkre. Ugyanen­nek a bírósági döntésnek az indok­lásban ugyanis az is le van írva, hogy kit tekintenek perképesnek ilyen esetben. Egyrészt a parla­ment egészét nevezik meg, amely nyilván nem fog perelni a saját döntésével szemben, másrészt a régi vagy új kurátorokat. Pető: Egyáltalán nem zárult le min­den jogi lehetőség, a legfőbb ügyész állásfoglalása alapján felvetődött, hogy valamilyen más formában le­het a bejegyzés ellen a Cégbíróság­nál eljárást kezdeményezni. Érde­mes megvárni, hogy mi történik a következő hetekben, mit csinálnak a kormánypártok, elindítják-e a be­jegyzést. Törvényi feltétel egy köz­­alapítvány működésében az ellen­őrző testület működése is, amely­nek elnökét és egyik tagját az ellen­zék adja. Ezek sem álltak fel. De nem akarok abból titkot csinálni, hogy itt nem a jogorvoslat az érdemi probléma. Annál súlyosabb problé­mát nehezen tudok elképzelni, hogy a legfőbb ügyész egy jogi álláspon­tot kialakít és ennek az álláspont­nak az ismeretében elkövetik ugyanazt a - nevezzük így - bűnt, amelyet a legfőbb ügyész törvény­­sértésnek nevez. És odáig fajul mindez, hogy egy tíz éve posztján lévő legfőbb ügyész, aki kétségtele­nül nagy jogi tekintélynek örvend tudósként is, a lemondását fontol­gatja, mert zárójelbe teszi a kor­mányzat a jogi véleményét. Ebből kiderül az, hogy a jognak vagy egy ítéletnek milyen súlya van ma Ma­gyarországon. Az Országgyűlés, il­letve annak kormánypárti többsége sajnos intézményfenntartóként is tudatosan törvényeket sért folya­matosan. Ez az érdemi baj, és nem az, hogy­ egy-egy ügyben nincs jog­orvoslat. • Vannak-e illúzióik azzal kapcso­latban, hogy az eddigi tapasztala­tok szerint a legfőbb ügyész lemon­dása esetén mit fog cselekedni a kormánykoalíció? Lendvai: Abban nem hiszek, hogy kollektívan elnézést kérnek. Ab­ban viszont igen, hogy néhány egyéni lelkiismeret megszólal. Több kormánypárti képviselő a fo­lyosón jelezte, hogy fenntartásai vannak. Dávid Ibolya pedig ennél többet is tett. Kezdi tehát ez a tisz­tességesebb kormánypárti képvise­lők között is kiverni a biztosítékot. Sokaknak tanulság lehetett a leg­főbb ügyész példája, amely világo­san jelezte, hogy itt már régen nem médiapolitikáról van szó. Pető: A Fidesz vezető politikusai számára itt arról van szó, hogy aki a kormánnyal szembefordul, akkor annak a sorsa az, mint Györgyi Kál­mánnak. Ha lelkiismeretes, akkor megfontolja a lemondását. Biztos igaz, amit Ildikó mond, feltehetően lesz olyan kormánypárti képviselő, akit zavar, de a Fidesz meghatározó politikusai nem tartoznak majd kö­zéjük. Az elmúlt másfél évben kide­rült, hogy ők abból indulnak ki, hogy amit akarnak, azt keresztülvi­szik, és ebben nem ismernek aka­dályt. Mindezekből meg kellene ta­nulniuk a politikai szereplőknek, a magyar társadalomnak, hogy egyfé­le következtetést vonhatnak le: al­kalmazkodni kell a Fidesz vezetésé­nek normáihoz. Szerintem ezt nem fogja megtanulni a magyar társada­lom. Én biztos nem vagyok hajlan­dó ezt a leckét magamévá tenni, fel­tételezem, hogy még a Fidesz min­den tagja sem teszi ezt. • Pontosan lehet tudni, hogy ezek a lépések nem lesznek következmé­nyek nélkül az ország uniós csatla­kozására. Feltételezhető-e, hogy ez annyira nem is érdekli a koalíciót? Pető: Nem látom ezt annyira feke­te-fehérnek. Feltehetően az ez ügy­ben kulcsszerepet játszó politiku­sok is tudják, hogy dicsőségüket növeli, ha elsőként csatlakozik Ma­gyarország a térségből az unióhoz. Két szempontjuk létezhet. Az egyik, hogy csatlakozni kell az unióhoz. A másik, hogy addig el­menni a normák sértésében, amed­dig lehet. Én azt gondolom, hogy a domináló elv a kormányban az, hogy erőt mutatni minden lehetsé­ges alkalommal, amikor pedig va­lamilyen konkrét probléma kelet­kezik, azt megpróbáljuk kezelni valahogy. Az EU-csatlakozás problémáit viszont nem nagyon tudják kezelni. Nem lehet például felmentést kérni a kormánynak az európai agrárnormák alól, mert Torgyán Józsefnek a kormányban kell maradnia, és neki flepnije van arról, hogy sajátos szempontjai vannak a mezőgazdasági politiká­ban. És nem hiszem, hogy az unió méltányolja azt, hogy a magyar kormánykoalíció léte Pepó Pál mi­niszterségén múlik. Ezekben felte­hetően úgy gondolkodik a kor­mány, hogy 2003. január elseje még messze van. Megy a feje után, és ha koppan, akkor kell majd valamit kezdeni ezekkel az ügyekkel. Lendvai: Azt én sem gondolom, hogy a kormány nem akar csatla­kozni, de elég sokan vannak azok, akik úgy akarnak felszállni egy villa­mosra, hogy nem akarják kifizetni a jegy árát. Csak ott tévednek, hogy ez nem a mi kis slendrián 6-osunk, ahol bliccelni lehet. • Az SZDSZ a választási veresége óta olyan politikát folytat, amely­ben a közös kormányzás után igyekszik magát eltávolítani a szo­cialista párttól. Úgy tűnik, hogy a két párt viszonya eddig semmilyen volt. Lesz-e ebben változás? Pető: Általános szabály az, hogy ellenzékben nincs koalíció. Na­gyon kivételes az a helyzet, ami­kor az ellenzéki pártok fellépésé­ben valamilyen többletet jelent, ha azt együtt teszik. Nem gondo­lom ezért azt, hogy egyszerű ver­bális kérdés lenne a távolságtartás az MSZP-től, tehát hogy pusztán kijelentésekkel megoldható. Egy csomó olyan kérdés van, amiben a két párt véleménye eltér. Vannak konkrét helyzetek, amikor min­den egyeztetés nélkül egybeesik a véleményünk. De engem ez nem motivál arra, hogy minden ügyben feltétlenül három lépés távolságot tartsak. Ebben az esetben is a két párt közös fellépését támogattam a kivonulást követően. Ezzel nem azt mondom egyébként, hogy pár­tomban mindenki az én álláspon­tomat vallja, csak egy helyzetet akartam leírni. Lendvai: Ha van százalékos sacco­­lás abban, hogy mit tartunk kriti­­zálandónak a koalíció teljesítmé­nyében, nagyjából kilencven szá­zalékos az egyetértés. Mondjuk egy kormányprogram megírásá­ban valószínűleg a nézetazonosság hatvan százalék körüli lenne. Le­het, hogy a becslésem magas, de egy biztos: semmilyen más parla­menti erővel nincsen ilyen fokú egyetértésünk konkrét ügyeket il­letően. Nem mindig örülök, ami­kor néhány szabaddemokrata poli­tikus gondolatvilágában felbukkan az egyenlő távolságtartás elve, de ha én ülnék ott, magam is nehezen találnék megoldást a helyes útke­resésben. Egy azonban biztos: akár akarja a kormánykoalíció, akár nem, minél több alapérték kerül veszélybe tevékenységében, annál inkább még szándékaink el­lenében is tereli össze a két párt véleményét. A demokrácia alap­vető értékeiben mindkét párt ér­dekelt, így egyre többször kell ne­met mondaniuk. Amíg a tagadás­nak ekkora szerepe van a magyar közéletben, nyilván sokkal nehe­zebb a két pártnak önálló arculatot mutatni. Pozitív programok verse­nye esetén nagyobb volna köztünk a különbség. Pető: Amíg felállt a kormány, lehe­tett feltételezni... Lendvai: ...akár a Fidesz-SZDSZ­­MSZP egyenlő távolságot is... Pető: Ha nem is azt, hiszen az ellen­zéki pozíció meghatározó, de azt igen, hogy az ügyek egy részében az SZDSZ a koalícióval ért majd egyet, másban pedig az MSZP-vel. Ha lenne például tb- vagy egészség­­ügyi, agrár- vagy önkormányzati re­form Magyarországon, akkor sok mindenben vitáznánk egymással, nagyon eltérő lenne a vélemé­nyünk. A mai magyar politika vi­szont nem erről szól, hanem a de­mokratikus rendszer működéséről, szakkérdések helyett. A kormány átfogó érdemi reformokba nem kezdett, legfeljebb pénzügyi támo­gatási struktúrákon változtatott. A két párt összenyomódása csak já­rulékos következménye annak, hogy ma nem arról szól a politika, mint amiről szólnia kellene. Lendvai: Annak idején 1994-98 kö­zött nagyon utáltam a koalíciós vitá­kat. Most azt mondom: egye fene, jöjjenek azok a viták­­ szakmai kér­désekről. Én azt szeretném, hogy egyszer még kormányozzunk közö­sen, akkor a saját arculatunkat is könnyebben felmutathatnánk. Pető: A kormánypártok arra hivat­koznak, hogy ez a koalíció nem olyan veszekedés, mint az előző. Nekünk tényleg rengeteg érdemi vitánk volt egymással. A maiak vi­szont másfajta eszközökkel terem­tik meg a belső békét: itt megvásár­lások történnek a partnerek kö­zött. Csapody Miklós immár örök érvényű mondása szerint megélhe­tési politikusokról van szó. Ez igaz a koalícióra is: megélhetési szövet­ségekről van szó, pénzért és hitbi­­zományokért folyik a harc. Ennél legrosszabb pillanataiban is ma­­gasztosabb szempontokat képvi­selt az MSZP-SZDSZ kormány. HASZÁN ZOLTÁN - SZOMBATHY PÁL „Orbán Viktor most úgy gondolja, bekopoghat az unióba és elmagyarázhatja, hogy az ellenzék a hibás” fotó: Kabik csaba Közelkép Lendvai Ildikó 1946-ban született Debrecenben. Az ELTE-n szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát, majd elvégezte a filozófia kiegészítő szakot is. Dolgozott a KISZ KB kulturális osztályán, a ’80-as évek elején a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként a népi írók társadalomfilozófiai nézeteit kutatta, majd a rendszerváltásig az MSZMP KB kulturális alosztályán tevékenykedett. 1989-95 között a Gondolat Könyvkiadó igazgatója volt. 1990-től az MSZP budapesti elnökségének a tagja. Az előző ciklusban választották be az Országgyűlésbe. A kulturális- és sajtóbizottság tagja, részt vesz a millenniumi és média albizottság munká­jában. Az MSZP képviselőcsoport frakcióvezető-helyettese. Az elmúlt másfél évben 40 felszólalás és 78 indítvány köthető a nevéhez. Pető Iván 1946-ban született Budapesten. Magyar-történelem szakosként az ELTE-n végzett, 1978-ban doktori fokozatot szerzett történelemből. Az Új Magyar Központi Levéltár főmunkatársa volt, 1980-89 között történe­lem, gazdaságtörténet szemináriumokat vezetett a Budapesti Közgazdaság­­tudományi Egyetemen. „A Szabad Kezdeményezések Hálózata” kibocsátója, az SZDSZ alapító tagja. 1989-ben az SZDSZ-t képviselte az Ellenzéki Kerekasztalban. A sza­badon választott Országgyűlésnek megszakítás nélkül a tagja. Állt az or­szággyűlési csoport és a párt élén is, két ciklus erejéig részt vett a parlament költségvetési bizottságának munkájában. Jelenleg az SZDSZ frakcióveze­tő-helyettese, tagja a kulturális és sajtóbizottságnak és a médiaalbizottság­nak. Nős, két gyermek apja. Ha a fül segítségre szorul... ....rendelkezésére állunk apró, fülbe helyezhető, diszkrét, fül mögötti vagy szemüvegszárba épített, osztrák Viennatone és amerikai, prog­ramozható ReSound hallókészülé­keinkkel! ♦ Hallókészülékek már 2000 Ft-tól, TB támogatással kaphatók. ♦ Díjmentes hallásvizsgálat. ♦ Minden új készülékhez egy doboz elemet adunk ajándékbal A rendelőkben tapasztalt szakemberek segítenek kiválasztani hallásnak és a különböző egyéni szempontoknak megfelelő készüléket. Keresse fel Andrássy úti hallásgon­dozónkat vagy partneraudiológiánkat: lÉk Budapest: Szt. János Kórház, mp .­­ MÁV Központi Rendelő, SOTE a­jp.. ' Kútvölgyi úti Rendelő, Szt. Rókus Kórház, VI . Csengery utcai Rendelő, Debrecen DOTE Fül-orr­­­ gége Klinika, Gyula: ■& Pándy Kálmán Kórház; y, Kisvárda Felső­id " Szabolcsi Kórház; Miskolc Szent- *­ péteri Kapui Kórház; Szeged && Városi Rendelő, SZOTE Audiológia; Székesfehérvár Szt. György Kórház; Szolnok MÁV Kórház; Hetényi Géza Megyei Kórház; Szombathely: Markusovszky Kórház. T*3Víz(m­k A HALLÁSGONDOZÁS Alapítva 1992-ben WON HALLÓKÉSZÜLÉKEK KFT. H-1062 Budapest,­ Andrássy út 76. Tel/Fax: 311-5071,342-9398,311-5058 . Az Aichi Gakusen University <v. Symphony Orchestra (Japán) 2000. március 5. vasárnap 19.30 Zeneakadémia Nagyterem Műsor: Eiji • Kodály • Michio • Miyagi • Dvodák Közreműködik: Nagy Róbert (Bécsi Filhamonikusok - gordonka) Nobuko Baba (koto - japán hárfa) Vezényel: Kozo Yoshimi­­ Jegyek kaphatók a DELTAConcert akciós jegyirodájában, a Pesti Vigadó jegypénztárában és a nagyobb jegyirodákban Az INTEGRA Informatikai Szolgáltató és Kereskedelmi Részvénytársaság (2600 Vác, Zrínyi utca 41 /A) igazgatósága ezúton hívja össze a részvényeseket az INTEGRA Rt. évi rendes közgyűlésére. A közgyűlés helye: 1041 Budapest, Baross utca 91-95. A közgyűlés időpontja: 2000. április 7-én 10 óra. A közgyűlés napirendje: 1. Az igazgatóság beszámolója. 2. A felügyelőbizottság beszámolója. 3. A könyvvizsgáló beszámolója. 4. A társaság 1999. évi mérlegének megvitatása, döntés a mér­leg elfogadásáról. 5. Döntés a társaság alaptőke-emeléséről • az alaptőke-emelés módja: zártkörű, új részvények forga­lomba hozatalával; • az alaptőke-emelés tervezett összege: 63 680 000 Ft (hatvan­­hárommillió-hatszáznyolcvanezer forint); • az alapító okirat az alaptőke-emelés kapcsán a tervezet szerint kerül módosításra; • a kibocsátandó - a korábbi részvényekkel azonos rész­vényosztályba tartozó és névértékű - új részvények a ko­rábbi részvényekkel mindenben azonos jogokat testesíte­nek meg. 6. Az igazgatóság visszahívása, az új igazgatóság megválasztása. 7. A felügyelőbizottság visszahívása, az új felügyelőbizottság megválasztása. 8. A társaság alapító okiratának módosítása, új, egységes szer­kezetű alapító okirat elfogadása. A közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlést az igazgatóság az eredeti­leg összehívott közgyűlés időpontjától számított 7. napra, azaz 2000. április 14-én 10 órára hívja össze. A megismételt közgyűlés helyszíne: 1041 Budapest, Baross utca 91-95. A megismételt köz­gyűlés napirendje megegyezik a határozatképtelen közgyűlés napirendjével. A szavazati jog gyakorlásának feltétele, hogy • a részvényes a társasággal szembeni esedékes vagyoni hozzájárulását teljesítette; • a részvényes a részvényei tekintetében a társa­ság részvénykönyvébe hatályosan be van jegyez­ve; • a részvényes a közgyűlésre belépését megelő­zően a részvényeit vagy a részvényeiről szóló és a közgyűlés tartamára történt zárolásukat igazoló, a vonatkozó jogszabályok szerinti, erre enge­déllyel rendelkező letétkezelő letéti igazolását át­vételi elismervény ellenében letétbe helyezte; • meghatalmazottal való képviselet esetében a kel­lő meghatalmazást a meghatalmazott átadta; • a részvényes vagy képviselője a jelenléti ívet aláírta és a szavazólapjait tartalmazó szavazó­tömbjét átvette.

Next