Magyar Hírlap, 2000. december (33. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

_A BŐSÉG KOSARA: PÉNZ + PIAC -­ INGATLAN -t- KARRIER AUTÓ + TV + E-VILIIG meg AHOGY TETSZIK 2000. december 30., egy utolsó szám A POLITIKAI ÉVI LAP Urbiet Orbi Ára: fölbecsülhetetlen A jövő század szexe Már megint baj van a szexhirdetések­kel. Szorgos parlamentünk a 20. szá­zadban utolsókat rúgva szigorította a dohányreklámot (helyes, én már feb­ruár óta leszoktam!), továbbá a Fi­desz erkölcsrendészeti alfrakciója ja­vaslatára az erotikus tartalmú reklá­mok is meg lettek szorongatva. Állí­tólag - a közlönyben még nem olvas­tam - minden erotikus ingert keltő m­édiareklám tilos lesz: például szőr­­telenítő kenőcs formás női vádlira ke­­negetése, dezodoráló spré borotvált hónaljra fújása, hidratáló krém kebel­be simogatása, női tusfürdő alkalma­zásának combközi bemutatása átlát­szó zuhanytemplomban, továbbá tilos a közvetlen szexuális célt szolgáló kellékek, úgymint hétágú kancsuka, (nősténycsuka nem), szexi rozsda­­mentes acéllánc, elöl lukas bőrbugyi stb. agitációs propagandája. Jogilag persze nem egyértelmű az „erotikus ingerkeltés” fogalma (kéretik a talá­ros alkotmánybírák szakmai segítsé­ge!), e terminus technicus tartalma egyénileg változó, engem például sze­xuális izgalomba hoz az „egy csepp is elég” mosogatószer, egy szilanizáló fehérnép, amint előrehajolva szag­lássza a frottírtörülközőt, sőt fülledt nyári éjszakákon akár egy szúnyogir­­tótabletta-reklám látványára is be­gerjedek, arról nem is beszélve, hogy egy-egy biztosítási-banki reklám egy játékfilmen belüli hatodik megtekin­tése után (ún. krónikus interruptus) legszívesebben magamhoz nyúlnék. Egy tőrkéssel, szívtájon. A szexuális indíttatású reklámok jogi szabályozása nem most először keseríti meg éltemet. Körülbelül egy esztendeje, az ún. maffia-törvénycso­magban szerepelt a türelmi zónák ki­jelölése (eredmény: zéró), valamint a szexhirdetések tilalma tisztes polgári újságokban. Addig bármely rendes konzervatív, liberális, népnemzeti hirdetési újságban kereshettünk ma­gunknak társat öt-hat percre, azóta csak kimondottan szexújságban hir­dethetik magukat a lányok. Egy pél­dás családapa pedig nem süllyedhet odáig, hogy elalvás előtt a neje mellett szexlapokat böngész, kizárólag tudo­mányos célzattal sem. A maffia-tör­vénycsomag óta sokkal szürkébbé vált az életem: a maffia ugyan maradt, az élő hús kínálgatása viszont eltűnt a normál újságok apróhirdetési rova­taiból. Azelőtt rendszeresen szóra­koztattam magam szexhirdetések szakmai tanulmányozásával, a nejem­nek pedig azt adtam be fedőtevé­kenységként, hogy a négyütemű Wartburgunkat akarom lecserélni egy kétütemű Zsigulira. Dehogy akartam, kinek van arra pénze, csak a szex izgatott. Szigorúan elméleti jel­leggel, az én koromban ugyebár. De azért nagyon tudtam élvezni, ha olyat olvastam a TÁRSKERESŐ rovat­ban, hogy: Micike Kőbányán óriási dudákkal mindent megtesz neked, amiről csak álmodtál. Én aztán tud­tam álmodni. Egy fél Dormicum, egy fél cseresznye, zutty, jöhetett az álom. Aztán egy jó éve véget ért a jó vi­lág. Betiltották a szexhirdetéseket. Telefonszex mehet, de azzal éljenek azok, akik egy membránra képesek drága pénzért beindulni, miközben a kettyintésről csacsogó menyecske otthon éppen a rántást keveri vagy a kisfiát büfizteti. Megmondom őszin­tén, a szigorú tilalom bevezetése után piszkosul el voltam keseredve, majd­nem eltörött a mécses, úgy kellett a nejemnek összeleukoplasztozni. Ezentúl mit fogok én olvasgatni az ágyban a feleségem mellett, amíg ő egy női magazin macsóin ábrándo­zik? Hát a Bűn és bűnhődést nem, az tuti! Eltelt két-három szomorú nap, és máris ismerős hirdetésre bukkan­tam a HANGSZER.rovatban. Isten­nek hála, a kőbányai Micike feltalálta magát. Pontosan így szólt az újrafo­galmazott hírlapi apró: Kőbányán Mi­cike hangszerüzletében óriásduda bé­relhető. Ugyanitt kedvező árfekvés­ben oboa és furulya. Igényeseknek pánsíp! Orcám belepirult a boldogságba. Mint oldott kéve, nem hull szét nem­zetünk. Egy büszke magyar lány nem­csak a jég, de a saját hátán is megél. Hiába tiltották be azt a szexhirdetést is, hogy: Bögyös diáklányok házhoz mennek franciázni! Helyette rátalál­tam a következő apróra. Tudják hol? Az OKTATÁS, VIZSGÁRA FEL­KÉSZÍTÉS rovatban. Az volt odaír­va: Fiatal, dinamikus nyelvtanárnők intenzív franciát lakáson is vállalnak - Angol „fuck” is indul - Irodalmi né­metre vágyik? Ich komme, ah, ah, ah, ich komme! Egészen kedvet kaptam, hogy újra tanulni kezdjek. Mondtam is a nejem­nek, szívesen beiratkoznék valami­lyen esti iskolába. De mit válasszak? Böngészni kezdtem a különféle to­vábbtanulási ajánlatokat. Először a matek felé orientálódtam, mert talál­tam egy olyan aprót, hogy: Dús idomú matektanárnők szívesen átveszik ön­nel az egyszeregyet és a 69-ezést! Dúskálhatok persze más stúdiumok­ban is. Az EGYETEMI ELŐKÉ­SZÍTŐ rovat a következő ajánlatok­kal csábít: Földrajzi felkészítés. Be­mutatjuk a csapzott Bermuda három­szöget, csak úgy szőrmentén. A Vé­­nusz-domb geológiai rétegződései, Szodoma és Gonorrhea hegy- és víz­rajza. Azért a csillagászat sem lehet rossz. Gyermekkorom óta érdekel. A fekete luk mibenléte, és a behatolás az ismeretlenbe. Geometriából is jó voltam valaha a suliban, érdemes len­ne feleleveníteni a régi dolgokat. Olyan tananyagot hirdetnek egy jó­zsefvárosi magánegyetemen, mint: Az Origó megtalálása a Pí segítségé­vel. Arkhimédész és a G pont. Vagy maradjak mégis a nyelvek­nél? A latint mindig vonzónak és ti­tokzatosnak találtam. A papok, az or­vosok és a bús képű jogászok titkos nyelve. A LATIN NYELVTANÍ­TÁS rovatban hirdetik az alábbi tan­folyamokat: Latin prepozíciók és elő­játékok. Az infinitivus egyes száma és a penis többes számba (sic!). Szabin nők réshangjai. Miért rendhagyó a vulva ragozása? Antik művészek mű­helyében: a görög Sapphó és Szopok­­lész (sic!), valamint a franc Vagina Vlady. Az ember alig tud választani. A rej­télyes Kelet ifjúkorom óta próbál ma­gába szippantani, de nincs rá még egy szippantásnyi pénzem sem. Egy Rá­kóczi téri szabadegyetem hirdeti a Vá­ratlan találkozások az indiai kultúr­történettel intenzív előadás-soroza­tot. Szemináriumok: A Káma Szutra elölről és hátulról. Bevezetés a Jóniba. A Linga elnyelése. Lótuszülés a Nagy­fuvaros utcában. Zen-buddhista da­kota luvnyák bugyimentes demonst­rációja a Harminckettesek terén. Most tudtam meg az egyik apróhir­detésből, hogy a Szent István (azelőtt csak gödöllői agrártudományi) egye­temnek állítólag kihelyezett tagozata fungál a Bérkocsis utcában. ME­ZŐGAZDASÁGI TUDNIVALÓK­­at oktatnak: A hüvelyesek szaporodá­sa. Töktermesztés karózással. Kései cséplés és korai magömlés. Az ember csak kapkodja a fejét. A legrégibb szerelem azért még min­dig a történelem. Micsoda témák a Tavaszmező utcai Összehasonlító Történelmi Sarki Esti Egyetemen. Dr. Rima Cemende etruszk pro­fesszor asszony előadásai: A pragma­­tica sanctio és az ejakuláció preacox. A francia revolúció és a magyar pol­­lució. Nagy Katalinnak miért volt, Sztálinnak miért nem volt csiklója? (Kun Miklós és Krausz Tamás tudo­mányos emlőin nevelkedve előadja Mása Nimfomanija Fjodorovna, a volt cári balett súgója.) Hetérák a tró­jai falu lelógó részében. Mária Teré­zia lovasiskola a Baross utcai Burg­­ban. Messalina-masszázs, Casanova­­passzázs. Leszbosz szigetének meleg­forrásai. A honi politológusok sze­xuális szubkultúrája (Lengyel, Ágh, Tőkéczki, Kéri László. Konzulens: P. Mária Zita.) Hogyan csinálja Tamás Gáspár Miklós, amikor konzervatív liberális és amikor baloldali radi­kális? Ráadásnak ott kínálgatja magát a Népszínház utcában a Literatúra Bt. hét múzsája. Fantasztikus verselem­zések várnak a tudásszomjas kuncsaf­tokra. Hogy húzta meg Csokonai a szép Lilla csikóbőrös kulacsát? Petőfi anyjának összes tyúkja. Toldi petren­­cerúdjának rímképlete. Héjaitász a Lövölde téri avaron. Alliteráció és felláció a kocsisoron. Flóra, csinál­junk gyereket, hadd hányjon romake­reket. Weöres Sándor gyermekver­seit személyesen megmutatja a kisko­rú F. Erzsébet. Esterházy P. legújabb könyvének legzaftosabb részei, ami­ből még a cemendék is okulhatnak. Orosz futurista és ukrán kubista ba­­risnyák várják Rákospalotán, a híd alatt, a kínai piacnál. Ugyanitt Konfu­­cius Jolán calgonizál egy teleszkópos japán répával. Román kopasz énekes­nők minden abszurd kívánságát lesik a Ionescu kisvendéglő raktárjában. Ne várjon Godot-ra, hívja mobilszá­munkat! Szinte érzem, hogy a 21. században egyre több derék bajszos magyar fiú s leány szívja magába a tudást. Nem lan­kadnak, mint más ernyedt s csüggedt, kozmopolita, idegenszívű, szabadkő­műves, liberbolsi, plutokrata, globalis­­ta puhányok, hanem keményen a ke­zükben tartják saját magyar sorsukat. Kiverik fejükből a léha szórakozást, két marokkal ragadják meg a feltáruló nemzeti lehetőségeket. Vív, ujjong a lelkem, véreim, magyar kurtizánok! Újra végiglapozom a hirdetési új­ságokat, és Attilával együtt rikoltom bele a józsefvárosi éjszakába: én egész népemet fogom, nem középis­kolás fokon, tanítani - hogyan kell megfogalmazni egy szexhirdetést: Ki­adó a lelkem. Egy órára kettőezer-öt­száz. Gumi nélkül ötezer! Majláth Mikes László Egy titkos diplomáciai levélváltás Budapest, 2001. január 21. George Bush Elnök Úrnak - Washington, Fehér Ház Tisztelet Elnök Úr! A kelet-közép-európai jobbközép pártjainak tavaly decemberi üléséről már küldtem Önnek egy üdvözletét megválasztása alkalmából. Azért használok egyes szám első személyt, mert térségünkben a jobboldali moz­galomnak én vagyok az igazi motorja. Bevallom, kicsit csalódtam, mert az ön köszönete udvarias volt ugyan, de semmi konkrét támogatásról szóló ígéretet nem tartalmazott. Most - be­iktatása után - ismét gratulálok. Re­mélem, válaszában már közli, hogy mit tehet az amerikai konzervatív ha­talom közép-európai elvbarátaiért. Üdvözli Orbán Viktor miniszterelnök Washington, 2001. január 29. Orbán Viktor jobboldali politikusnak - Budapest Tisztelt Orbán Viktor! Levelét kelet-közép-európai tanács­adóm betegsége miatt egymagam ér­telmeztem, talán sikerült. Először is ön nem lehet miniszterelnök, mert hazájában a baloldal került hatalom­ra. Vagy Budapest nem Románia fő­városa? Másrészt gratulálok, hogy ön motor lett a jobboldali autózásban. őszinte híve, George Bush Budapest 2001. január 30. Tisztelt Elnök Úr! Sajnálatos tájékozatlanságát elnézem önnek, mint kezdő kollégának. Bu­dapest Magyarországon van, ahol a jobboldal választási győzelme után minden állami hivatalban lecseréltük az ellenfél embereit. Én a nagy kon­zervatív mozgalomnak vagyok a mo­torja térségünkben és nem a gépko­csizásnak, ön tehát nem ismeri saját anyanyelvén a „drive" szó vala­mennyi értelmét. Egyébként úgy se­gíthetne nekünk, hogy megjelenik pártom országos összejövetelén. Üdvözli Magyarország kormányfője Washington, 2001. február 13. Kedves Orbán Miniszterelnök! Időközben felgyógyult tanácsadóm vázolta előttem az önök valós helyze­tét, tévedéseimért elnézést kérek. A mozgalom szót azonban jól isme­rem: „movement”, és nem „drive”. Még mindig nem értem, hogyan javít­hatnék - mint külföldi­­ pártjuk kam­pányán? Barátsággal George Bush Budapest, 2001. február 14. Kedves George! A német szociáldemokrata vezér, bizonyos Schröder - aki jelenleg épp kancellár - a magyar balolda­liak kongresszusán presztízsnövelő szándékkal megjelent. Ezt szeret­ném ellensúlyozni az ön meghívá­sával pártrendezvényünkre. Ha ön eljön, én is hajlandó vagyok 2004- ben személyes részvételemmel (fiam kíséretében) megerősíteni az Ön újraválasztását célzó nagygyűlé­seket, illetve saját tanácsaimmal feldúsítani a republikánus straté­giát. A „drive” kifejezést azért használtam, mert változatosan feje­zem ki magam. őszinte jóakarója, Orbán Viktor kormányelnök Washington, 2001. március 20. Drága Viktor! Időközben minden adatot tanulmá­nyoztam a Ti tevékenységetekről. Ha Neked is jó, két hónapos látogatásra mennék hozzátok, és azt szövegelem a Fidesz rendezvényein, amit akartok. Cserébe szeretném megtanulni: 1. Hogyan rendelkezhet az adminisztrá­ció olyan tízmilliárdok fölött, amit a törvényhozás nem adott neki? 2. Egy­általán, miként lehet a törvényhozók összehívását ilyen nyugodalmasra rit­kítani? 3. Hogyan találtátok fel Gres­­piket? 4. Miként hitethetném el Ame­rikával, hogy Clinton elnöksége ide­jén családjukat törvénytelenül megfi­gyelték a demokraták? Téged repes­ve várunk a 2004-es nagy erőpróbára. A kígyós Kosztolányit kölcsönözhet­néd nekünk már mostantól, mert ki­nevezném bizottságügyi tanácsadóm­nak. Barátod, George, aki saját anyanyelvi ismereteit is szívesen elmélyítené támogatásoddal A számítógépes prognózist angolból kifordította: Neumann Ottó így írtok ti Lapunk túlemancipált. Itt finom női kezek fonják a sors fonalait. Kemény válasz az or­szágot eluraló hímsovinizmusra. Csendes ret­tegéssel teszem közzé az alábbi sorokat. Kocsi Ilona: nemigen Kis publicisztikám ezúttal nagy dolgokról szól. Miért van az, hogy egyszer így van, máskor meg úgy? Ahogy ezt a történelmi példák sora is iga­zolja. De joggal merül föl a kérdés: miért nincs másképp? Nem akarom a „bezzegség" jól jöve­delmező szerepét másra osztani. Ezért ha a hely­zet úgy kívánja, ki kell mondani az igent. Mert a gyanú árnyéka is elviselhetetlen. Emiatt is fon­tos a nyilvánosság. Ezekben az ügyekben azon­ban most inkább struccpolitika folyik. Ez rosszul megválasztott taktika. Ideje már, hogy kizökkentsük a közgondolkodást az elmúlt hó­napok zsákutcás kerékvágásából. Most, mikor sokan számon kérik rajtunk, hogy ha igen, miért nem? Erre csak egyet mondhatunk: egy határo­zott nemigent. Hisz nem kétséges, egy olyan korszak küszöbén állunk, mikor lesznek még meglepetések, sok-sok rögtönzéssel. És nagyon csodálkoznék, ha önök ezen csodálkoznának. Scipiades Erzsébet: burgonyás, a szeretetszédelgő Vad, dobhártyarepesztő sikoly metszi át a teret. Garázdák tódulnak ki a sarokra, a sátán gyer­mekei. „Csak a testemen át!” - kiáltom, eltorla­szolva a négysávos utat. Ám ők mámorosan pusztítani kezdenek. Egy vandál padokat boro­gat, egy kékre-zöldre vert hajléktalan a homlo­kát. Lehajolok hozzá. Gondosan betakargatom az MH Pénz Plusz Piac mellékletével, ő azt su­sogja: „Maga az Erzsike, Philip Morris-díjas ri­porter? De bekapnék most egy friss kolbászt ro­pogós kenyérrel, lila hagymával.” Sajnos csak néhány zsák krumpli van nálam. Gyöngéden rá­borítom. Igen, ő az, Burgonyás Baltazár. Egy széna- és ciánillatú erdélyi faluból Magyarországra jött egykor. Pontosabban sántikált, merthogy le van vágva a lába. A haverjai kilökték egyszer a vo­natból. Rosszul esett, hogy rideg volt hozzá az anyaország. Zaklatták újságírók, kopók, szocio­lógusok, emberjogi szervezetek. De ő csak azt szokta mondani: „a Teremtő tudja, mit akar ve­lünk. De a lelkem mélyén, akár egy rabbi, egész évben a húsvétra készülök.” Elpirul, mikor be­vallja, bizony a testéből él. Még inkább röstelli, hogy papból lett rendőr szakszervezeti támoga­tással, de megtagadta őt a yard, kiközösítette a keresztény cigánymisszió. Az újságok leleplez­ték, a Léleknyitogatók Kamarája pedig kizárta sorai közül mint szeretetszédelgőt. Azóta a vá­ros asszonyai őt kutatják, őt akarják, őt, a ked­ves kerületi szatírt. Hiába a falragaszok, hiába az otthoni intelmek, óvások. Az asszonyok egyre csak arra a lobogó tekintetre, arra a mohó kis szájra s azokra a mindent érező ujjakra vágynak. Holott tudják jól, a vége úgyis sok kicsi könny lesz, s ezen fátumon már sem egy vérbő napila­pos riport, sem változtat semmit. Török Monika, a műanyag démon Itt vannak asztalomon az újságok, gondosan hajtva, nem frissek, de informatívak, akár a Ma­gyar Hírlap. Még nem tudom, miről fog szólni cikkem, de amiről szól, arról nem lehet indulat nélkül írni. Mert ami itt van, attól reped a szív, nyékük a tudat. Nem is azért van itt a világ vége, mert többen úgy hiszik. Járványok, katasztró­fák, vizek, tüzek, sáskák, kormányok - mind­mind csak tünet, amelyet aztán tünetileg is ke­zelünk. Erről jut eszembe, otthon influenzásak gyermekeim, így napok óta nem mehetnek isko­lába, ahol a nat farkastörvényei uralkodnak. Addig se kell nekik divatdiktátorok igáját nyög­niük. Még mielőtt részletesen beszámolnék ar­ról, mi történt családomban a héten, nem tudom megállni, hogy kifakadjak. Rohadtul idegesít, hogy ma egy lány­­ olyan virulens, mint én - nem tudja, mit, de már élvezi, hogy a szép nénikkel öltözködhet egy helyiségben, oda-odasandítva a konfekciótrikó alól a kosaras, rózsaszín melltar­tókra és harisnyakötőkre. Még nem tudja, hogy az öltözködési mániája idővel paranormális szintre fog emelkedni, övé lesz tíz év múlva az első „dzsinsz”, és a lányok a műkontyok alól za­bálni fogják a stílust. Persze bajban van az ember, ha mindenáron írni akar róla, de a szépségiparnak még a köze­lébe sem engedik. Fölháborító, hogy még en­gem sem. Nemcsak a szépségversenyek nagy rendezője vagy a divatbemutatók szervezője kap vegetatív eredetű maláriás rohamot az ár­tatlanul érdeklődő ember neve hallatán, de még a szerkesztőségben is mindent kitalálnak. Már az is baj, ha egy nő ebben a férfiközpontú világ­ban megfelelni akar? Miért baj az, ha szép. Olyan szép, olyan kicsinált, olyan mesterkélt, ahogyan azt a mértékadó körök - értsd: negyve­nen felüli kőgazdag üzletemberek - elvárják. Emberként indulunk mind, naná. És mi lesz be­lőlünk? Isa pour és műanyag démon. Stark R. Kassz Andor Galambos Szilveszteri Szilánkok Trombita Szeretem az év utolsó napján a trombitálást. De csak ha Armstrong játszik az ablakom alatt. Szerencse Tavaly a feleségem vett egy élő kö­lyök malacot, hogy este majd lesütve feltálal­ja a vendégeinknek. Olyan, aranyos, kedves volt ez a jószág, hogy nem volt szívünk levág­ni, s így halkocsonya volt a vacsora. Az állatot elajándékoztuk egy vidéki rokonunknak, s ma is él. Szóval disznó szerencséje volt. Italkedvelő Szilveszterkor addig iszom, míg nem látom szépnek a feleségemet. Praktikus Január elsején főzök magamnak egy olyan erős feketét, melynek hatása eltart egész éven át. Tizenkettőkor Éjfélkor eloltjuk a villanyt. Többé fel sem gyújtjuk. Ugyebár az áram már egy vagyonba kerül. Javaslat Ne menj át haraggal az új esztendő­be. Szilveszterkor én is kibékülök minden el­lenségemmel. - Jövőre majd keresek újakat. Megy az idő Múlt év szilveszterén történt. Délelőtt Kistarcsára kellett utaznom. Az Örs vezér terére loholtam, hogy ne késsek le a sze­relvényről. Az orrom előtt ment el a vonat. Megint egy HÉV-vel öregebb lettem... Magamnak Gratulálok Neked, Szilveszter, a neved napján. De egyet árulj el: Hogy jut eszedbe az a sok marhaság!? Lefülelt mondatok A búcsúzó év legszellemesebb vagy „csak” legfurcsább mondatait gyűjtöttem össze. Döntse el az olvasó: vajon az egymástól füg­getlen megnyilatkozásokból kirajzolódik-e 2000 szubjektív krónikája és hiteles közérzete. Mi lesz Magyarországon? Diktatúra bizto­san nem lesz, ahhoz fegyelmezett állampol­gár szükségeltetik. Kornis Mihály író (MH, jan. 3.) Ki lesz az államfő? Aki elhiszi, hogy Tor­­gyán József köztiszteletben álló, pártoktól független köztársasági elnök lesz, azt a hazai egészségügyi ellátásnál sokkal jobb körül­mények között kell ápolni. Giczy György kereszténydemokrata politikus (Somogyi Hírlap, jan. 12.) Élet és irodalom Mindennek utánanézek, de aztán kiszínezem. Békés Pál író (Magyar Narancs, márc. 23.) Flekk Sohasem leszek egyetlen párt vagy mozgalom zászlaja, legfeljebb a folt lehetek rajta. Hernádi Judit színésznő (MH, ápr. 15.) Forráskivonás Az egészségügy mindent túlél. Ez különbözteti meg betegeitől. Nagy N. Péter újságíró (Népszabadság, máj. 24.) A szocialistákról Óriási lábmunkát végez­nek gyenge fejmunkával. Lengyel László politológus (Népszabadság, júl. 8.) Egyenjogúság A nők nem tudnának emanci­pálódni, ha nem lennének férfiak. Bán Teodóra balerina (Népszabadság­ Magazin, aug. 4.) A Balaton átúszásáról Ésszerűbb, ha valaki gyógyszer helyett a lábát szedi. Dávid Ibolya MDF-politikus (Napló, aug. 14.) Strasbourg Arra gondolok, hogy a zámolyi romák előbb lesznek EU-állampolgárok, mint Orbán Viktor, vagy mint én. Somodi Géza újságíró (Kisalföld, aug. 24.) Drill Bármilyen hihetetlen, de a politikában némileg liberálisabb nézeteket vallok, mint a gyermekeim nevelésében. Kövér László Fidesz-politikus (24 Óra, szept. 17.) Vagy-vagy Nem tetszik, hogy csak piros és narancssárga közül lehet választani. Zsebők Lajos MDNP-politikus (Fejér Megyei Hírlap, szept. 23.) Meghatározások A titok az, amit ingyen ki­fecsegnek. Az államtitok pedig az, amit jó pénzért kiszivárogtatnak. Donát Róbert veszprémi tanár (Napló, okt. 5.) Belső kritika Kevés kivétellel olyan filmek­ben játszottam, amelyeket magam nem csi­náltam volna meg. Lukáts Andor színész (Népszava, nov. 4.) Bátor gyávaság Azért is lettünk színészek, hogy a színpadon szabadon elmondhassuk, amit az életben nem merünk. Almási Éva színésznő (Észak-Magyarország, nov. 6.) Torgyánról Közéleti zsírfolt. Verebes István színész-rendező (RTL Klub, dec. 16.) Zöldi László

Next