Magyar Hírlap, 2001. június (34. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-19 / 141. szám

10 MAGYAR HÍRLAP • 2001. június 19., kedd Biberach mószerol, az operafilm forog tovább Biberach bemárt. Fényes han­gon figyelmezteti Bánkot, Me­linda szíve mintha egy meráni­­hoz húzna, hát siessen és higgyen csak a szemének. A mérgezett jóindulat a bán elevenébe hatol, már-már tőréhez kap, ám Petúr visszatartja. A dráma egyre ve­szélyesebb. A reflektorok mögül legszívesebben bekiáltanánk - mint gyerekek a bábszínházban végezz nyugodtan a gonosszal. De hát mi már ismerjük a me­sét, amelynek Bánk bán még nem látja a vé­gét, s külön­ben is, film az egész, a meg­gondolatlan cselekedetnek, halk, véres biz­tatásnak itt nincs akkora súlya. A felvé­tel még áll, a rendező, Káli Csa­ba a jelenetet többször elját­szatja, mielőtt indulna a kame­ra. Zsigmond Vilmos mindent precízen megfigyel, méterekről érezhető a tisztelet, amely a le­gendás operatőrt körbeveszi. Az ócsai református templomban, az egykori premontrei apátság hősében forog a már hírnévre szert tett film, a Bánk bán. A ka­pu előtt egy szál statisztalegény fekszik arccal a föld felé. Pihen. Ócsa lakói megszokták a filme­sek jelenlétét, érkezésük sem volt váratlan, minden címre idő­ben elküldtek egy értesítőt. Az élet a megszokott medrében csordogál. Az utcán a legna­gyobb esemény egy lovas kocsi, a nyár füllesztő, a stáb karavánja békében táborozik a templom körül. Biberach mószerol. Erkel mu­zsikája még playbackről is félel­metesen szól, borzongató dalla­mok tekerednek az ódon falak között. A Magyar Millennium Zenekara a film kedvéért állt össze, a diri­gens, Pál Ta­más kicsalta a műből a pusz­tító szenve­délyt. Az éne­kesek névso­ra elsőrangú. Gertrúdként Marton Éva, Melindaként Rost Andrea, Bánk bán­ként Kiss B. Attila, Petúrként Sólyom Nagy Sándor, Ottóként Gulyás Dénes, Tiborcként Miller Lajos, II. End­re királyként pedig Kováts Kolos hallható, látható. Biberach, Réti Attila arcán hatalmas vágásnyom éktelenke­dik. Mesélik, a figura nem is annyira gonosz, mint hinnénk, ez a sebhely okoz minden komple­xust és ármányt, s talán a tragé­dia is elmaradna, ha Biberach egykor vigyázott volna ábráza­tára. A seb esztétikus, mint egy spártai katonát, kimondottan férfiassá teszi az ármánykodó udvaroncot. A forgatókönyvíró, Mészöly Gábor a legapróbb el­varratlan szálakkal is törődött, a motívumokat, a mozgatórugó­kat az egész stáb betéve tudja. Réti szemmel láthatóan élvezi a játékot, Kiss B. pedig valóban ugrik a rossz hírre. Ha ez így megy, valami végül történni fog. Biberach, Bánk és Petúr fény­ben állnak, hátul a sötétben né­hány asztalon egy lakoma marad­ványai. Műanyag húsok, gyümöl­csök, a földön papírszirmok, filc­ből levelek. A templom palotává lett, a karzatra külön korlátos lép­cső vezet, az orgona díszletfal mögött pihen. Ez itt valóban a tizenharmadik század. Félho­mály, állványok, létraerdő, ref­lektorok. A jelenet leáll. A trón­takarásban, a kamera nem lát mindent, egy udvari ember már­­már alszik az asztalra könyököl­ve, másutt gyülekező, a sereglet Velich Rita korhű kosztümjeibe öltöztetve. Felvétel indul, a zene újra felcsendül, Biberach rágal­maz, teljes átéléssel. Már nem számoljuk, hanyad­­szorra látjuk a „vérlázító” epizó­dot, mikor az oszlop mögül hir­telen Biberach helyett Ricsi, azaz Romwalter Richárd fővilá­gosító lép ki - Zsigmond Vilmos jobbkeze. Ricsi tortát hoz, ám ennek a fele sem bohóctréfa, a hangszóróból a happy birthday szól, dzsesszritmusban, minden­ki elhagyja helyét. Zsigmond Vilmos születésnapját ünnepli a stáb, az alabárdos feledi a trónt, pezsgős üvegek kerülnek az asz­talra, a drámaiság oldódik, a gyil­kos kedv elillan Bánkból, s Bibe­rach is megszelídül. Emelkedett, megható pillanatok, csak most másképp, forgatókönyv nélkül. Délelőtti partihangulat, idő van mindenre, a filmesek feldobódva a munkától, a művészektől, s nem utolsósorban Zsigmond Vilmos ünneplésétől csak lassan terelhetőek vissza a Bánk bán vi­lágába. Az énekesek - merthogy a playback ellenére sem kímélik torkukat - Puccinivel hozzák vissza magukat az opera világá­ba. „Mi ez?” - kérdezi Káéi tet­tetett felháborodással a hangjá­ban. Puccini nem idevaló dallam. „Nem a milánói Scalában va­gyunk?” - kérdésre kérdés. „Ez itt nem a Scala, de azért csak szkálázzatok nyugodtan” - a mo­nitor előtt ülő Káél próbálja rá­venni a művészeket, hogy térje­nek vissza Erkel valóságába. Biberach rágalmaz. Melinda talán még nem sejti a cselszö­vést, készül a bánki sértődés is, a tőr a hüvelyében marad, Petúr csak csillapít. A forgatás már félidejénél tart, másnap csoma­gol a stáb, a cselszövő pedig bol­dogan és megnyugodva tér haza pihenni, természetesen festett sebhellyel arcán, mint aki jól vé­gezte dolgát. Tölgyesi Gábor Erkel muzsikája még playbackről is félelmetesen szól, borzongató dallamok tekerednek az ódon falak között. Káél Csaba instrukcióit Rost Andrea és Gulyás Dénes hallgatja Fotó: Ritter Doron Zeneünnep a nyári napfordulón Budapest, Szentendre és Gárdony ad otthont az ingyenes koncerteknek A nyári napforduló idején, június 21-én idén is megrendezik a Zene Európai Ünnepét, amelynek programsorozatában Magyaror­szág is részt vesz. Ezúttal négy budapesti helyszínen, valamint Szentendrén és Gárdonyban zaj­lanak az ingyenes koncertek. A Zene Ünnepe mozgalom a nyolcvanas évek elején, Nyugat- Európában, s mindenekelőtt Franciaországban indult el, az ak­kori francia kultuszminiszter, Jacques Lang kezdeményezésé­re. Az 1985-ös esztendő - ame­lyet az Európai Közösség a zene évének nyilvánított - új lendüle­tet adott a kezdeményezésnek, amely a kilencvenes években Ázsia és Amerika bizonyos or­szágaiba, illetve a kommunizmus bukása után Kelet-Európába is eljutott. Magyarország - néhány kezdeti, változó sikerű próbálko­zás után - 1994-ben kapcsolódott be intenzívebben a Zene Ünnepe rendezvénysorozatába: a progra­mok szervezését az ismert fővá­rosi alternatív klub, a Tilos az Á munkatársaiból alakult Malacka Bt. vállalta magára. Németh Vla­dimir, a Zene Ünnepe magyaror­szági irodájának vezetője szerint a Malacka Rt.-nek állandó anya­gi bizonytalansággal és az infra­struktúra szinte teljes hiányával kell megküzdenie, de nemzetközi kapcsolataik mégis egyre élén­­kebbek. Az általuk szervezett idei programokat a fővárosi ön­­kormányzat, a British Council, az Ifjúsági és Sportminisztérium, a British Airways, Berlin város sze­nátusa és a Pesti Est támogatja. Budapest - Barcelona, Berlin, Brüsszel, Nápoly, Róma, Párizs, Isztambul, Liverpool és Prága mellett - néhány éve tagja lett a Zene Ünnepe európai egyesüle­tének, amely 1997-ben meghatá­rozta a fesztivál alapelveit. Fontos kritérium a zenei sok­színűség bemutatása, az összes koncert ingyenessége, valamint az, hogy a hangversenyek első­sorban szabad téren, utcákon, tereken, közparkokban, játszó­tereken zajlanak. Az egyesület alapítói üdvözlik, ha az élő zené­lésre olyan terepek - pl. múzeu­mok, kórházak, irodaházak - is megnyílnak, amelyek egyébként nem hagyományos koncerthely­színek. Az idei magyarországi progra­moknak négy budapesti hely­szín, valamint Szentendre és Gárdony ad otthont. A Tilos az A nagyszínpadon - amelyet a Gellért-hegyi víztározó tetején, a Hegyalja út és a Sánc utca sarká­nál állítanak fel - este hatkor a tíztagú, klasszikus zenészekből álló Gipsy Strings nyitja a prog­ramot. Rácz Ödön vezetésével Brahms, Sarasaié és Hacsaturján műveit szólaltatják meg. Nyolc órától a keleti és nyugati népze­nék világában egyaránt otthono­san mozgó, berlini 17 Hippies lép fel, majd a Vajdaságban élő, ere­deti tehetségű hegedűművész, Lajkó Félix és a londoni Nitin Sawdney következik. A városli­geti Királydombon, a XenoMu­­sic-IMMC színpadon már dél­után háromkor megkezdődik az ingyenes örömzene: először hip­­hop DJ-k szórakoztatják a kö­zönséget, majd Beáta és a Buda­pest Jazz Quartet következik, a harmincas-negyvenes évek an­gol, német és magyar nyelvű da­laival. Este hattól két japán mű­vész, Jukino Nono kreatív táncos és Joicsiro Rita lemezlovas duettje, a Ko-On-Ten játszik, majd két magyar és egy horvát csapat - Idő Urai, IMMC, Ugly Leaders - zárja az estet. A lipót­városi Süss fel nap! klubban ott lesz a cseh Luca Brasi és a ma­gyar Rémember zenekar, míg a Petőfi híd budai hídfőjétől rik­sákkal megközelíthető Kopaszi gáton a Korai Öröm zenél. Szentendrén és Gárdonyban nemcsak csütörtökön, hanem pénteken is zajlanak a Zene Ün­nepéhez kapcsolódó koncertek. A szentendrei városháza udva­rán ott lesz a Vujicsics és a Sön­­dörgő együttes, a Black Comet, a Duende, a Vertetics Orkestar, a Plastic Chara Trió és az efZám­­bó Happy Dead Band. A Dalmát pincében a mai alternatív zene­karok (pl. Hipp o’ Drom, Nob­­less, Idétlen idők) koncertje mel­lett egy videoválogatást is be­mutatnak a nyolcvanas évek undergroundjának dokumentu­maiból. A gárdonyi Parti Tütü Színpadon fellép a Dresch Quar­tett, Pop Iván, a San Franciscó-i A Drastic Measure, a Goabolo, a Balaton, Ági és a Fiúk, valamint a 17 Hippies. ReA Közhasznú társasággá alakul a Thália Színház A Thália Színház arculatát te­kintve nem jelent változást, hogy a teátrumot - három másik szín­ház után - a főváros szeptember­től közhasznú társasággá kívánja alakítani, közölte Megyeri László igazgató. A direktort annak kap­csán kereste meg az MTI, hogy a főpolgármesteri hivatal vezetői értekezletének résztvevői nyilat­koztak a tervezett változtatásról. A színház ügyvezetői posztjára 2004 januárjáig a jelenlegi igazga­tót, Megyeri Lászlót jelölik. Az igazgató tervei szerint a színház az átalakítás után is megtartaná profilját, bár a direktor szüksé­gesnek tartja a belső racionalizá­lást. Miután a színház kevesebb pénzből gazdálkodhat majd, és támogatása kisebb mértékben nő, a jelenleginél több bevételre lesz szüksége - jelezte. Mindez azt is jelenti - tette hozzá -, hogy biztonságra és a kiszámíthatóság­ra törekszenek, azaz nagyobb kockázattal járó előadásokra nem vállalkoznak. Megyeri Lász­ló közölte: a főváros nem támo­gatta, hogy­ vegyes tulajdonú kht. jöjjön létre, csak 100 százalékos fővárosi tulajdonú szervezet lét­rehozásához járult hozzá. Az igazgató ezzel szemben szerette volna, ha tőkét, tehát befektető­céget, valamint kis arányú része­sedéssel őt magát is bevonták vol­na tulajdonostársként. Az igazga­tó kitért arra is, hogy az átalakí­tással egyidejűleg mintegy tízszá­zalékos létszámcsökkentést ter­vez. Miután a színháznak nincs saját társulata, az elbocsátások kizárólag adminisztratív munka­helyeket érintenek - mutatott rá. Megyeri László hangsúlyozta azonban, hogy a létszámcsökken­téssel megtakarítandó pénzt rész­ben a dolgozók érdekeltségi rendszerének erősítésére szeret­né fordítani. A főpolgármesteri hivatal képviselőinek tájékozta­tása szerint a költségvetési for­mát felváltó társasági jellegről a fővárosi közgyűlés a hónap végén dönt. MTI KULTÚRA A XIX. századi Városligetet idézi a rendezvény Pesti Anna-bál a Gundelben Július 26-án, ünnepi külsőségek között rendezik a Gundel étte­rem kertjében a második Pesti Anna-bált, amely értelemsze­rűen a szép női név naptári nap­jára, jelesül csütörtökre esik. A szervezők ígérete szerint az esemény több lesz, mint egy egy­szerű bál, elvégre úgy rendezik be a patinás étterem kertjét, hogy az felidézze a reformkori Pest hangulatát, különös tekin­tettel a Városliget környékére. Szeretnék feleleveníteni azt a vi­lágot, amelyben Déryné Széppa­taki Róza aratta színművészi ba­bérjait, amikor a vurstliba járt szórakozni a város apraja-nagy­­ja. Amikor szerelmek szövődtek inasok és szobalányok, szabad­napos bakák és ráérő szépasszo­nyok között. A Gundel szakácsai speciá­lisan erre az alkalomra a kora­beli ízlésvilág szerint főznek a több száz résztvevő számára. A jelenlevők a korból fennma­radt receptek útmutatásai alap­ján készült ételekből választhat­nak. Ebből következően a ma­gyaros ételeké lehet a főszerep, de már akkor is tisztelték a né­met, osztrák és a francia konyha különlegességeit is. Mindebből lesz bőven a terített asztalokon. Az Operabál Szervező Iroda és a Magma Kft. a kiegészítő programokat is a XIX. század el­ső feléhez megfelelően állították össze. A bál házigazdája Szent­­péteri Csilla zongoraművész és Székhelyi József színművész lesz. Népszerű operarészletek­kel lép színpadra Gerdesits Fe­renc, Kálsi Kis András, Bék­és Eszter, Gémes Katalin, Pataki Antal és Szüle Tamás. A bálon egyszerre három díjat is kiadnak. A jelenlevők megvá­lasztják maguk közül a bál szé­pét, a Miss Juniort és az Örök Annát, így aztán valamennyi ko­rosztály hölgy képviselője szá­­mára lesz miért benevezni a má­sodik Pesti Anna-bál szépség­­versenyére. GZS JEGYZET Kurtág a Kálvária téren A mai magyar zenét nemzet­közi szinten képviselő, világ­szerte elismert triumvirátus másik két tagjához, Ligeti Györgyhöz és Eötvös Péterhez hasonlóan Kurtág György is hosszabb ideje külföldön él. Mostanában egy alkotói ösz­töndíjjal Párizsban dolgozik, és ritka vendég Magyarorszá­gon; annak ellenére, hogy sze­mélyes, baráti, szakmai kap­csolatait mindmáig megőrizte, gondosan ápolja. Keveset lát­juk, halljuk idehaza, s erről ők tehetnek a legkevésbé. Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség mi­nisztere, mint egy közelmúlt­ban megjelent interjúban ki­fejtette - úgy véli, egyáltalán nem baj, hogy a három említett zeneszerző-géniusz külföldön él és alkot, hiszen ma már át­járhatóak a határok, az Euró­pai Unióhoz való csatlakozá­sunk után ez végképp nem le­het probléma, a lelki és szelle­mi kötődés pedig megmaradt. Van olyan alkotó, aki más­képp értékeli ezt a felemás helyzetet. Az itthon élő nagy­szerű komponista, Jeney Zol­tán nemrégiben úgy nyilatko­zott a Magyar Hírlapban, hogy bár Ligeti, Eötvös és Kurtág távozásának okai gyökeresen eltérőek, korántsem véletlen, hogy most mindhárman Nyu­gaton dolgoznak, mert Ma­gyarország egyelőre továbbra is kívül esik azon a sajátos „európai ötszögön”, amelynek csúcsain belül igazán kedvező táptalajra találhatnak az alko­tóművészek. Mint látható, két, a zenéhez rendkívül közel álló ember is vélekedhet másképp ugyanarról a dologról. Hogy melyik vélemény áll közelebb az igazsághoz, nehéz eldönteni. Az mindenesetre tény, hogy miként Bartók Béla osztályrészéül a húszas-har­mincas években leggyakrab­ban a közöny, a meg nem értés, az elutasítás jutott, egyelőre Kurtág sem lehet próféta a sa­ját hazájában. Megítélésében a kettősség jól érzékelhető. A szakma kétségkívül elismeri: a márciusban, hetvenötödik szü­letésnapja tiszteletére rende­zett zeneakadémiai koncert minden protokollelem dacára megrendítő és felemelő ünnep volt. Kocsis Zoltán véleménye is önmagáért beszél: „Kurtág személyében a hatvanas évek magyar avantgárdjának igazi, a szó szoros értelemben vett világhírnevet kivívott repre­zentánsát, ha úgy tetszik, a kí­sérleteket műfajjá, tradícióvá nemesítő mesterét tisztelhet­jük”. Zenéje itthon mégis csu­pán néhány száz, legfeljebb né­hány ezer emberhez jut el: nem kapja meg azt a társadalmi megbecsülést, amit őserejű te­hetsége, vitathatatlan kvalitá­sai ellenére megérdemelne, s ami a társművészeteket repre­zentáló kortársai - színészek, írók, filmrendezők - esetében természetes. Kitüntetések, elismerések jelzik pályafutá­saik fontos állomásait. Kurtág ezen a körön is kívül áll. A látszólag antagonisztikus ellentmondás feloldására irá­nyuló törekvés adja meg két júniusi rendezvény igazi jelen­tőségét: szombat este, a József­város mélyén, ahol pedig vég­képp nem szokás, Kurtág György és felesége, Kurtág Márta négykezes zongoraest­jével nyílt meg Halász Péter és Jeles András teátruma, a Vá­rosi Színház, s vasárnap óta zajlik a Földvári napok prog­ramsorozata, amelynek közép­pontjában Kurtág életműve áll, koncertekkel, nemzetközi zenetudományi konferenciá­val és Kurtág kamarazenei mesterkurzusával. A személyes motivációk persze itt is nyomon követhe­tők. Kurtág a hetvenes évek­ben rendszeresen járt Halász Péter Dohány utcai lakásszín­házába, és a jeles-féle Monte­verdi Birkózókörrel is kapcso­latba került; a Földvári napok rendezője, Strém Kálmán pe­dig olyan, széles látókörű szo­ciológus és zenei szakember, aki évtizedek óta csalhatatla­nul ismeri fel az igazi értéket. A két program mégis túlmutat önmagán: a Kálvária téri szín­ház és a balatonföldvári Bajor Gizi Közösségi Ház olyan kez­deményezéseknek ad otthont, amelyek segíthetik Kurtág György művészi-szellemi ha­zatalálását. Retkes Attila

Next