Magyar Hírlap, 2001. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-18 / 166. szám

Szabó Dániel újabb dicsősége a montreux-i dzsesszfesztiválon A nemzetközi karrier küszöbén a fiatal zongoraművész Tavaly a Jas Hennessy nemzetközi szólózongora-versenyen a montreux-i dzsesszfesztiválon Svájcban Szabó Dániel győzött. Az egyik jutalom meghívás volt egy szólókoncertre a következő évi fesztiválra. Ez a rendezvény a múlt hét végén zajlott le. Ott szerzett élményeit osztotta meg lapunkkal a már három szólólemezt kiadott, többszörös díjnyertes, 26 éves előadóművész. Zipernovszky Kornél Szabó a Jazz in the Casino koncertsorozatban játszott, méghozzá az All Stars Jazz Night című koncerten. Aznap ott többek között Hank Jones és Benny Green zongorista, Russell Malone gitáros és Melissa Walker énekes is fellépett, a koncert az iskolateremtő bőgős, Ray Brown 75. születésnapja jegyében telt. Brown talán az utolsó élő legenda a régi mesterek közül, aki fáradhatatlanul turnézik idestova hatvan éve. Leginkább Ella Fitzgerald és Oscar Peterson partnereként lett híres, itthon többek között a Marlboro Superbanddel és saját triója élén hallhattuk. Szabó Dani, ahogy barátai és legmeghatározóbb tanára, Binder Károly hívják, telt ház előtt játszott, és amint a demonstrációs céllal készült hangfelvétel is bizonyítja, határozottan pozitív közönségreakciót váltott ki, ráadásokat is kellett adjon a lelkes közönségnek.. „Nagyon vették a lapot” - idézi fel a kitüntetett pillanatokat a zongorista, pedig nem a Ray Brown-féle dzsesszt játszotta, annál az ő stílusa modernebb és európaibb. „Sokan eljöttek olyanok is, akik tavaly hallottak a versenyen, a szervező mondta el, hogy már előre kérdezősködtek felőlem. Ez igen jólesett” - kommentálja az eseményeket a szép reményű zongorista. A többezres Casino termet idén újították fel, ez a helyszín volt évtizedekig a tradicionális montreux-i pódium. A hagyományokat személyében jeleníti meg Claude Nobs, a fesztivál alapítója, ő konferálta fel a magyar művészt is. Szabó a felvétel visszahallgatásakor eszmélt csak rá, hogy ez az a hang, aki a montreux-i koncertlemezeken franciás akcentussal konferálja Miles Davist, Bill Evanst, Herbie Hancockot. Ez pedig számára különösen nagy megtiszteltetés. Általában a fesztiválon - mondja Szabó - megfigyelhető volt a pop irányába tett, egyre nagyobb engedmények sora, de ebbe a terembe kimondottan akusztikus, kőkemény dzsesszprogramokat szerveztek. Európa legpatinásabb dzsesszfesztiválján idén egyébként a rock-, pop- és folkzene legendás művészei, Neil Young, Gary Moore, Brian May, Sting és Bob Dylan is felléptek. A körülmények ideálisak voltak, Szabónak kifejezetten csak arra az egy órára kellett koncentrálnia, amit a hírneves pódiumon töltött. „Nagyon felkészültem az estre, de erre a reflektorfényre nem számítottam: a komfortért, luxusért cserébe nagyon meg kell izzadni a színpadon. Abban az egy órában kell csúcsformában lenni, sem előtte, sem utána.” A koncert után sok elismerő visszajelzést és új meghívásokat kapott, koncertező, fellépő művészként kezelték, a versenygyőzelmet már alig emlegették. Viszont a szintén a díjjal járó demófelvételre egy svájci kiadó felfigyelt, és még idén lemezt akar készíteni Szabóval, kizárólag saját szerzeményeiből. Ígéretet tettek a számára legideálisabb menedzser kiválasztására, és ha minden jól megy, több lemezre is számíthat a következő esztendőkben. Ami magyarországi tevékenységét illeti, Szabó Dániel továbbra is tanít egy alapítványi iskolában, komolyzenei műsort vezet a Magyar Rádióban, és viszonylag rendszeresen fellép szólóban vagy a Free Mind nevű triójával. Szerinte a szervezők sok helyen még mindig tájékozatlanok a fiatal zenészeket illetően, hiszen egyszerűbb a bevált, régi recepteket alkalmazni, mint új emberekkel kockáztatni, gondolják ők - tisztelet a kivételnek - teszi hozzá mosolyogva. Ahogy Szabónak egyre inkább módjában áll megtapasztalni: „kint” ez fordítva van, a fiatal, új arcok meghívása megfelelő promóciós munkával szintén nagyon jó üzleti fogásnak számít. Nálunk erre még várni kell, de a tendencia előbb-utóbb megfordulhat. Addig is Szabó Dániel fellép augusztus 5-én, a neszmélyi dzsesszfesztiválon a Makovics kvartettel, másnap a Pepsi Szigeten a Free Mind trióban, majd ugyanott újra Makovics Dénesékkel. A montreux-i dzsesszfesztiválon tavaly első díjat nyert előadóművész Szabó Dániel többéves lemezszerződési ajánlatot kapott Magyar zenei éj Párizsban Jövőre Olaszországban szerepel kultúránk Szombaton a Tuillériák kertjében, a világhírű Louvre múzeum előtti parkban „magyar zenei éjszakát” rendeznek. A zenés éjben öt magyar zenekar ad koncertet. A programban először öt hazai együttes produkciója szerepel. Fellép a Balogh Kálmán and the Gipsy Cimbalom Band, a Besh o Drom, a Tatros Band, az Odessa Klezmer Band, illetve Roby Lakatos és együttese. Baloghék ma még a Luxembourg kertben, holnap a Belleville parkban, pénteken pedig a Georges Brassens parkban adnak ízelítőt tudásukból. A Katona József Színház a Tyukodi pajtás című darabot mutatja be július 31-én az Amandiers parkban, augusztus 1-jén az Arenes de Monmartre-ben és 2- án a Choisy parkban. Mindezt a „Paris, quartier d’été” rendezvénysorozatán belül mutatják be az érdeklődőknek. Párizs 1990 óta minden nyáron egy hónapon keresztül - nagyrészt ingyenes programokat kínálva a közönségnek - teret ad a világzenének, az elektronikus és szimfonikus muzsikának, a dzsessz és a groove műfajának. Erre az időszakra a kávéházak nyilvános vitapódiummá alakulnak át, utcák és kertek válnak színházteremmé, koncertpódiummá. Késő este filmeket is bemutatnak. A francia főváros házasságkötő termeiben a világ minden tájáról összegyűjtött szerelmi történeteket olvasnak fel. A július 14-ei nemzeti ünneppel kezdődő s augusztus 15-éig tartó sorozatból a divatbemutatók és táncelőadások sem maradnak el. A Párizsban turistáskodó magyarokat számos kulturális különlegesség várja - köztük a MAGYart, a franciaországi magyar kulturális évad keretében - hazai művészek is. Egyébként az idei eseménysorozat után a tervek szerint jövőre Olaszországban mutatkozik be a magyar kultúra. Erről már tárgyalt is Várhegyi Attila, az NKÖM politikai államtitkára olasz partnerével, Nicola Bonóval. A felek kicserélték a tervezett programokat rögzítő dokumentumokat. A végleges megállapodás heteken belül megszülethet. Várhegyi felavatta Petőfi Sándor szobrát a szicíliai Notóban. Itt született Giuseppe Cassone, a magyar költő legismertebb olasz fordítója. A mellszobrot Csíkszentmihályi Róbert készítette. GZS KULTÚRA 2001. július 18., szerda • MAGYAR HÍRLAP 9 Reprodukált modern gyűjtemények a Műcsarnokban Mágikus játék a térrel és az idővel A Műcsarnokban augusztus 20- áig tekinthető meg a XX. század képzőművészetében fordulópontot jelentő három kiállítás rekonstrukciója, melyet két szlovén filozófus és művész, Marina Grzinic és Goran Djordjevic rendezett meg. A dokumentumok és fikció alapján reprodukált műtárgyak a posztmodernizmus jegyében újraértelmezik az eredetiség, a szerzőség és a másolat fogalmát. Rénes Judit A Valótlan Rekonstrukciója: Az Utolsó Futurista Kiállítás című projekt egy olyan kutatási program, mely a történelem, a tudomány, a fikció és a művészet átfedéseit vizsgálja. Vezetője, a ljubljanai Marina Grzinic és rendezőtársa, az Amerikában élő Goran Djordjevic a nyolcvanas években a volt Jugoszlávia városaiban mutatott be több, az avantgárd korszak műtárgyait rekonstruáló kiállítást. Budapesten ezek közül most két tárlat, Kazimir Malevics Utolsó Futurista Kiállításának és a Nemzetközi Modern Művészeti Kiállításnak (Armory Show) a másolata, valamint a Salon de Fleurus, a XX. század egyik legjelentősebb 3 képzőművészeti gyűjteményének reprodukcióját tekintheti ” meg a közönség nyár végéig. A világhírű kollekciók részben dokumentumok, részben fikció alapján való újraalkotásának folyamata semmiképp sem utánzás vagy hamisítási kísérlet, hanem a kortárs művészeti rendszer hitelesnek elfogadott alapjait, a komponensek tartalmát és egymáshoz való viszonyát kérdőjelezi meg. A kiállított másolatok nemcsak az eredeti művek összes jellemző tulajdonságát foglalják magukba, hanem kifejezik a reprodukció és a repetíció lényegét is. Önálló életre kelnek, de nem helyettesítik az eredetit, hiszen lényegesen eltérő konstrukciójuk és kontextusuk révén új dimenziót hoznak létre. Dátumozásuk szintén meghökkentő hatást kelt: túlnyomó részüket az eredeti alkotó halála utánra datálták. A reprodukáló művész neve ismeretlen, személyazonossága rejtve marad, így a szerzőség jelentése - a dekonstrukció szellemiségének megfelelően - széttörik és újraértelmeződik. Az orosz szuprematista festő, Kazimir Malevics tárlatát 1915- ben mutatták be Szentpéterváron, majd rekonstruált változatát 1985-ben Belgrádban. Az anyagot az eredeti kiállításról fennmaradt egyetlen fekete-fehér fotó alapján, színesben reprodukálták. A pointillista technikával, giccsbe hajló reliefekkel és szobrokkal újjáalkotott anyag a harmadik évezred posztmodern közegébe transzponálja a modernizmus korszakát. Ugyancsak a körkörös idő, az állandó jelen érzetét keltik az 1913-ban New Yorkban megrendezett Nemzetközi Modern Művészeti Kiállítás műalkotásai, Picasso, Matisse, Kandinszkij, Brancusi, Marcel Duchamp reprodukált festményei és szobrai, ahol elvész a másoló művész identitása. A Salon de Fleurus gyűjteményt 1905 és 1913 között a neves amerikai írónő, Gertrude Stein hozta létre bátyja párizsi lakásán, a rue de Fleurus 27. szám alatt. Stein műveiben maga is alkalmazta a kubizmus technikáját, a különböző idősíkok egyidejűvé sűrítését, s repetitív írásmódjával megelőzte korát. A tulajdonában lévő képzőművészeti kollekció installált és rekonstruált változata 1992 óta New Yorkban tekinthető meg. Az átriummal összekötött, kétszobás lakásban korhű enteriőr, régi szőnyegek és kiegészítők, valamint autentikus francia zene idézi meg a múlt század hangulatát. A hasonlóságnak tulajdonképpen itt vége is szakad: az összes képet egységes okkersárga árnyalatban, ikonszerűen reprodukálták az alkotók, ráadásul diszharmonikus rokokó keretekben. A másik falon olyan festmények függenek, melyek fotószerűen mutatják be az eredeti műtárgyakat. Az egyfajta „kulturális hipermarketként” működő Salon de Fleurus bútorait meg is lehet vásárolni, így a tárlatanyag folyamatosan változik és formálja önmagát a művészeti kereslettől függően. A Műcsarnok három termét elfoglaló kiállítás egyértelműen túllép az imitáción: az idővel és a térrel való játék különleges élményét kínálja a befogadónak. Részlet Gertrude Stein legendás párizsi kollekciója, a Salon de Fleurus rekonstruált változatából Bosszantó ...amikor az orra előtt zár be a bank... ...amikor minden apróság miatt be kell mennie... ...amikor rengeteg időt kell eltöltenie... ...amikor a költségek az eget verik... ...amikor nincs naprakész információja vállalkozása számlaforgalmáról...