Magyar Hírlap, 2001. december (34. évfolyam, 293-303. szám)

2001-12-21 / 297. szám

2001. december 21., péntek ✓ Új családi mozival jelentkezik a Magyar Televízió - jön a magyar-német Harry Potter? Egy mágikus világ felfedezése A Black Rose vár titka címmel ja­nuár 7-étől új családi sorozattal je­lentkezik a Magyar Televízió. A magyar-német koprodukciós alkotás rendezője Petényi Katalin és Kabay Barna. Kaland, rejtély, varázslat, neve­tés. Harry Potter káprázatos törté­nete után újabb mesevilágot is­merhetnek meg a gyerekek és a felnőttek. Az izgalmak színtere ezúttal nem varázslóiskola, hanem egy misztikus középkori vár, ahol a történet főhősei vakációjukat töltik. A csodálatos kertben nyü­zsögnek a várúr, Lord Lennox kü­lönös teremtményei, Elliott, a minimamut, Samantha, a kis kard­fogú tigris, a kripták és labirintu­sok pedig ezer meglepetést tarto­gatnak. A Black Rose vár titkában amúgy hemzsegnek az állatok, az ormányos medvétől a kajmánig számtalan élőlénnyel találkozhat a néző. A filmben a valóság kevere­dik a legendákkal, s a lehetetlen is lehetségessé válik. Az igazságot a komputeranimáció segítségével életre keltett páncélos lovag oszt­ja, s egy mágikus hóbagoly is fősze­rephez jut. A hasonlóság Harry Potter történetéhez azonban a vé­letlen műve, a Black Rose vár tit­kának első szinopszisa már 1998-ban elkészült. A sorozat német-magyar kop­rodukcióban született, a szászor­szági, bajor és a magyar közszolgá­lati televízió mellett az ORTT, va­lamint az Európai Unió Media 2 programja is támogatta. Az M1 csatorna az első részt január 7-én vetíti, a forgatásokról készített werkfilmet egy nappal korábban, január 6-án mutatja be. A tizenhá­rom részes, félórás epizódokból ál­ló sorozatot egyébként már Auszt­ráliában nagy sikerrel bemutatták, s eddig több ország tévécsatornája is jelezte az alkotás világforgalma­zójának, a Betafilmnek, hogy meg­vásárolná. Az érdeklődés egyik titka az le­het, hogy a filmet angolul forgat­ták. A szereplőket Angliában és Los Angelesben válogatták. A so­rozatban egyedül Lord Lennox alakítója, Djoko Roszics, valamint az ukrán-román származású Hope Alexander nem angol. Roszics több mint huszonöt magyar játék­filmben szerepelt, elsősorban a kontinensen ismert, Hope Alexan­der Los Angeles-i színházakban lép fel, de látható volt Coppola Tuckerében is. A jeleneteket a Königseenél, Brechtesgadenben, a budapesti állatkert pálmaházá­ban, valamint az MTV stúdióiban rögzítették, a komputeranimáció Kanadában készült. A két rendező, Petényi Katalin és Kabay Barna két stábbal, más­más jeleneteket forgatott, Petényi Máthé Tibor, Kabay Jankura Péter operatőrrel dolgozott. A Black Rose vár titkának zenéjét az angol Joe Metclase szerezte, a forgatókönyvet Petényi Katalin és Pozsgai Zsolt jegyzi. TG KULTÚRA Az Egy Gyűrű világ körüli turnéra indul Londonban, New Yorkban, Los Angelesben és Wellingtonban bemutatták Tolkien meséjét J. R. R. Tolkien tündérmeséjét, A Gyűrűk Ura trilógia első epi­zódját tegnap mutatták be Új- Zélandon, Peter Jackson rende­ző szülőhazájában. A wellingtoni premiert - mely London, New York és Los Angeles után az első mozibemutató volt - a szigetor­szágban fergeteges show előzte meg, melyen „gondori katonák” és „hobbitoknak" öltözött gyere­kek vonultak fel. Dudás Éva Peter Jackson szülőhazájában, Új-Zélandon hatalmas siker övezte A Gyűrűk Ura trilógia el­ső epizódjának bemutatóját. A J. R. R. Tolkien meseregényéből - melyet az utóbbi fél évszázadban százmillióan olvastak - született filmtrilógia összesen 270 millió dollárba került, és a három rész­ben több mint 2400 szereplővel dolgozott a stáb. A szigetország­ban egyébként hivatalos „Gyű­rűk Ura minisztert” is választot­tak, aki a jövőben koordinálja majd a produkcióból és a hozzá kapcsolódó marketingfogásokból befolyó összegeket. A wellingtoni bemutatót köve­tően a térség összes magazinja címoldalon hozta az eseményt, melyhez Elijah Wood, aki Fro­­dót, a gyűrű hordozóját kelti élet­re a filmben, csak annyit fűzött hozzá: néha kezdem magam úgy érezni, mint egy rocksztár. A színészek és a stáb többi tagja egyébként - saját bevallá­suk szerint - nagyon élvezték a forgatásokat, Ian Mckellen, aki 18 hónapra (vagyis a forgatás idejére) Gandalf­­ az első rész­ben még szürke, majd fehér­­ má­gus varázslatos alakját öltötte magára, úgy nyilatkozott, hogy eddigi pályafutása során nem tudtak még olyan szerepet ráosz­tani, amit ennyire élvezett volna. Az ausztráliai és ázsiai bemu­tatón Új-Zéland összes ismert személyisége részt vett. A közön­ség sorai között ült a miniszterel­nök mellett Sam Neill, ugyancsak új-zélandi származású színész, és a szigetország sportoló sztárjai­nak nagy része, mint például Mi­chael Campbell, a „golfkirály”, Dean Barker vitorlásbajnok és a szigetország rögbicsapatának ka­pitánya, Sean Fitzpatrick. A Gyűrű Szövetségét egyéb­ként a Beautiful Mind című film mellett az 59. Golden Globe Díj­ra is jelölték a legjobb drama­­tikus mű kategóriában, melynek eredményhirdetése 2002 január­jában lesz. Addigra pedig a ma­gyar közönség is találkozhat Fro­­dóval, Gandalffal és a többi kö­zépföldi hőssel a hazai mo­zikban. Golden Globe Díjra jelölték A Gyűrűk Ura című filmet - A mű költségvetése 270 millió dollár Fotó: Reuters Árvai Jolit gyászolom A késő XX. századi MTV és magyar film­históriában igen-igen kevés olyan kreatív producerről tudok, aki nem a kapcsolati tőke mozgatásával, hanem jeles helyzet- és minőségfelismeréssel és ízléssel számta­lan tehetséges filmkészítő menedzselésével írta be nevét a magyar film-­s tévétörténelembe. Ezen kevesek egyike Árvai Joli volt, az FMS vezetője. Az általa irányított lelkes FMS stáb, a filmes kollé­gák. .. nagyszerű művek... mindez talán csak a jó vélet­lenek egybeesése vagy a MTV-ben ma már elképzelhe­tetlen önállóság s kreativitás megjelenése volt? Az FMS jó évei. Igen ezek a jó évek Árvai Joli emblematikus figurájával íród­nak be a poszt­kádári Magyarország ke­vés említésre méltó filmműhelyei közé. Oda, ahol nem az udvari művészet vagy a provinciális fundamentalizmus, avagy szórakoztatóipari ablak számít. Az orde­­náréság, a szabad rablás, a szélirányfor­gás, a hibernáció, s a csődgondnokok mai árnyékában e tényemlékek majdhogy­nem szentimentálisnak tűnnek. Joli a mi­nőség megvalósítására törekedett, s úgy esett a filmszemle történetében a múlt évszázad vége felé, hogy négy-öt éven át az általa menedzselt FMS filmprodukciók nyerték sorban a díjakat. A sors fintora, hogy az egyik akkori MTV-elnök mi­kor gratulált Jolinak a díjesőhöz - egy filmszemle utá­ni pezsgős fogadáson - már tudta, hogy az FMS-t lera­dírozza, s Jolit rövidesen kirakja a cégtől. Hát így mu­lattunk akkoriban Magyarországon. Igazán kevés szavunk akad, ha valamely közeli jó barátunkat megtámadja a rák, sőt a halál árnyékától félve nem is igen tudjuk mit is mondhatnánk. Hallga­tunk. Hümmögünk vagy rettegéssel da­dogva szemérmesen másról beszélünk. Anyám haldoklásakor átéltem e küzde­lem menthetetlenül hosszú menetét, s a fura, fivéremet s engem körülvevő páni­kot s a némaságot. Viszont mikor valaki heroikus küzde­lem után visszatér, remény tölti el lel­künket, s ha Jolinak sikerült (mintegy hét éve történt mindez) akkor talán van re­mény, gondoltam. Ugyanakkor hihetetle­nül dolgozott a terápiák szünetében, s ha tudta valaki miért a fáradt s kedves mo­soly arcán, akkor csak arra következtethetett, micsoda erő van e törékeny nőben. Felidézem a hangulatát: igen, ilyen épp ilyen. Joli figyelmes, éles tekintete, fi­nom mozgása - egyfajta suhanás - s a határozott véle­ménye, akarata, mintha itt és most mégis jelen lenne. A betegség visszatért, s elvette életét. Ma temetjük. Forgács Péter filmrendező _____________TÉVÉNAPLÓ__________ Sírnak a kövek, suttognak a fák A Duna Műhely premierje - mondhatni - szakadás a televíziós unalom szürke szövetén. Jóma­gam úgy éreztem vetítés közben, mintha többször pofon vágtak volna, hogy „kijózanodjak”, ki­kerüljek végre abból a reményte­len állapotból, amit jobb híján „normális életként” tartunk szá­mon. Roncsolt szupernyolcast idéző vízióival, az illékony képze­letet megelevenítő, vibráló klip­jeivel jól odarakta a képernyőőre az operatőr-rendező Cs. Nagy Sándor a Wildoradót (Spiritual road movie-t). De ami az alterna­tív filmben gyakran csak idegesí­tő káprázat, az itt gyönyörű kép­verssé áll össze. Ebben bizonyára a társrendező, Vágvölgyi András sem ártatlan, Melis László zsenizte a meditatív zenét, mely olyannyira fogva tart és láttató, hogy néha csukott szemmel is jól követhettük a történéseket. Merthogy amiről itt szó van, azt könnyebben megpillanthatja az ember, ha befelé tekint. Utazás ez - Karinthy Frigyes projektjén túllépve - nem csupán koponyánk körül, hanem ben­nünk, legbelül. Megkísértve a le­hetetlent, választ keresnek az al­kotók egy ősi kérdésre: mit kere­sünk itt a Földön? Kiváltképp, ha nem is értjük, nem is tiszteljük ezt a barátságtalan, ám még éltető or­ganikus rendszert, vagy ha értet­tük valaha, már rég elfelejtettük. Abba a hibába estünk, akár az ön­hitt politikusok, akik képtelenek annak belátására, hogy nem urai, csupán részei a világnak. Ez a film arra is figyelmeztet, hogy ne le­gyenek illúzióink: az emberiség nagy filogenezise nem más, mint történelmi léptékű egyre gyorsu­ló, tömeges elbutulás. Jól szemlél­teti ezt a mostani hisztérikus kará­csonyi zsibvásár nyers szeretetpa­­ródiája, ahol emberek tapossák le egymást, koldusként könyörög­ WILDORADO (Spiritual road movie) Duna Televízió december 18. nek könyörtelen eladóknak, hogy „rakják félre, rakják bele...”, hogy végre fogcsikorgatva ha­­szontalanságokra költhessék el azt, amit egész évben ugyancsak fogcsikorgatva összegürcöltek. A filmesek rátaláltak Robira, aki Marosvásárhelyről menekült a tengerentúlra még a romániai forradalom idején. Ő viszi magá­val kissé kelletlenül a piócaként ráragadt stábot egy spirituális utazásra Amerika sivatagjain át a vörös szirtektől övezett Canyon­­landig, az indián sámánok földjé­re. Olyan vidék ez, mint a „zóna” Tarkovszkij Stalkerében. Itt a hétköznapok valósága az, ami virtuális és abszurd, s egyetlen vegytiszta valóság van, amit­­ a bennünket az egyetemes erőkkel összekötő­­ képzelet teremt. Igaz, a film adós marad számos ezoterikus fogalom kifejtésével, mert inkább éreztetni, mint megértetni akar egy világjobbító transzcendentális folyamatot. Sokan zarándokolnak ide, hogy a megvilágosodás reményé­ben magukhoz vegyék a „gom­bát”, amit, ha ebben a környezet­ben használsz - mondja Robert - azonossá tesz önmagaddal. Míg­nem magadban találod meg a sá­mánt, a gyógyítót. Amiben ré­szünk lehet, az nem vallásos él­mény. A beavatás inkább azt je­lenti, hogy hallani, érteni kezded, mit beszél az ujjaid közül kipergő homok, miként sírnak a kövek, mit suttognak a téged körülölelő fák és sziklák, „ők” azért őrköd­nek itt, hogy segítsenek rajtunk. „Ez az egész az egészről szól” - fejtegeti rokonszenves kalauzunk - ez a végtelen táj bebizonyítja mi­lyen kicsi vagy, nyilvánvalóvá teszik, hogy milyen „totál gagyiból jöttünk ide.” Akár az alkotók, mi is irigyel­jük Robit, hogy a Vízöntő korsza­kának küszöbén egyre inkább hisz a civilizáció öntisztulásában. S miközben gyanakszunk, hogy ez csak afféle elszállt értelmiségi vaker, mire végiggondoljuk a dol­got, hirtelen katarzis áldozata­ként rogyunk térdre: életünk ra­cionalitásait érezzük ostobának, s e világi szerepeinket hamisnak. Stark R. László Tévedtem, bocsánatot kérek Rádiókritikát írtam lapunk de­cember 19-ei számában Udvar­hölgyek púder nélkül címmel. A cikk azon állítása, miszerint a Szigethy Emma férjének főnö­kével készített interjút a Kos­suth rádió Névjegy című műso­rában téves információn alap­szik, nem felel meg a valóság­nak, így az abból adódó követ­keztetések sem. Bocsánatot ké­rek Szigethy Emmától, akivel rég korrekt szakmai kapcsolat­ban vagyok. Föl sem merülhe­tett, hogy őt kegyeleti érzései­ben sérthetném, mert - ahogy az az írásból is kiderül - az őt ért egykori gyászeseményről nem volt tudomásom. Elnézést kérek a Magyar Rádiótól, melyet az el­múlt évtizedben mindig a közér­dek elősegítésének szándékával bíráltam. Megkövetem mind­azokat, akik a cikket sajnálatos tévedései révén bármilyen te­kintetben sértőnek érezték. Stark R. László Magyar Hírlap 13 Morricone Szegedre jön (MH) A Szegedi Szabadtéri Já­tékok vezetői sztárokat ígérnek a jövő nyári évadra. Ennio Morricone, a világhírű zeneszer­ző maga vezényli majd filmsláge­reit a Dóm téren. Webber Evitája a tavalyi nagy siker után ismét visszatér Szegedre. A pró­zát Shakespeare III. Richárd cí­mű drámája képviseli, de valójá­ban a zenéje lesz a főszerep jö­vőre a Szegedi Szabadtérin. Fenyő-Tasnádi Made in Hungá­ria című musicalje, Bizet Carmenje, Dixi, operett- és nép­táncgála szerepel a kínálatban. A száztagú cigányzenekar a szerb fúvószenekarral a Boban Markovic Orkestarral lép fel együtt a Dóm tér színpadán. A Győri Balett a Budapest Kiesmer Banddel közösen mu­tatja be a Purim, avagy a sorsve­tés című táncjátékot. Karácsony a miskolci teátrumban (MH) A Miskolci Nemzeti Szín­házban mint hagyományosan, karácsonyi műveket adnak. Két­szer a Bohémélet című Puccini­­operát, háromszor pedig a Dió­törő című, Csajkovszkij-zenére készült balettet élvezheti a kö­zönség. A Bohémélet ezáltal felújított változatban kerül szín­re szlovák vendégművésszel, az eredetit 1999-ben rendezte He­gyi Árpád Jutocsa. Az előadáso­kat Kesselyák Gergely vezényli. A lista leginkább örömteli eredmé­nye, hogy a Csocsó mint magyar film, felkerült a legnézettebbek közé. 1. Lovagregény R.: Brian Helgeland, Fsz.: Heath Ledger, Rufus Sewell, Shannyn Sossamon 2. Doktor szöszi R.: Robert Luketic, Fsz.: Reese Witherspoon, Luke Wilson, Selma Blair 3. Amerikai pite 2 R.: James B. Rogers, Fsz.: Jason Biggs, Shannon Elizabeth, Alyson Hannigan 4. Csocsó R.: Koltai Róbert, Fsz.: Koltai Róbert, Gáspár Sándor, Máté Gábor 5. Atlantisz - az elveszett birodalom R.: Gary Trousdale, Kirk Wise 6. Amerika kedvencei R.: John Roth, Fsz.: John Cusack, Catherine Zeta-Jones, Julia Roberts 7. Kéjutazás R.: John Dahl, Fsz.: Leelee Sobieski, Steve Zahn, Paul Walker 8. Süti nem süti R.: Woody Allen, Fsz.: Woody Allen, Tracey Ullman, Hugh Grant 9. Kardhal R.: Dominic Sena, Fsz.: John Travolta, Hugh Jackman, Halle Berry 10. Eredendő bun R.: Michael Christopher, Fsz.: Antonio Banderas, Angelina Jolié Shannyn Sossamon - Lovagregény Kritika egy rádiókritikáról A MAGYAR RÁDIÓ RT. ELNÖKSÉGÉNEK KÖZLEMÉNYE A Magyar Rádió Részvénytársaság elnöksége megdöbbenve olvasta a Magyar Hírlap tegnapi számában Stark R. László írását. A szerző szerint a rádió Névjegy című műsorában az Uzsoki kórház főigazgató­jával elfogult riporter készített interjút, mert idézzük: az interjúalany a riporter asszony férjének főnö­ke, emiatt a hangportré egyfajta újságírói hálapénznek is tekinthető. A Magyar Rádió elnöksége a köz­vélemény tudomására kívánja hozni, hogy kolléganőnk egyedül él, mert férje 16 évvel ezelőtt meghalt, és soha nem volt a riportalany beosztottja. A Magyar Rádió a Magyar Hírlap írását halottgyalázásnak tekinti, ezért minden jogi, illetve erkölcsi segítséget megad dolgozójának, hogy elégtételt kapjon a Ma­gyar Hírlaptól. A Magyar Rádió vezetése felkéri a közvéleményt, hogy a leghatározottabban ítélje el és határolódjon el a Magyar Hírlap által képviselt szerkesztői elvektől, amelybe immár nem először fér be­le emberek megalázásának, szellemi likvidálásának gondolata. A Magyar Rádió elnöksége Szerkesztési elveink nem változtak A Magyar Hírlap szerkesztési elveiben a korrektséget, a té­nyek, események valósághű be­mutatását tartjuk irányadónak. Most ez az elvünk a gyakorlat­ban nem működött, hibát követ­tünk el. Stark R. László kritiká­ját ellenőrizetlen információra építette. Mulasztásunkért meg­követjük az érintetteket. Kocsi Ilona főszerkesztő

Next