Magyar Hírlap, 2002. április (35. évfolyam, 76-90. szám)

2002-04-02 / 76. szám

2002. április 2., kedd VÁLASZTÁSOK 2002 Magyar Hírlap 15 Választások előtt áll az ország. A rendszerváltás után ez a negyedik választás. Több tízezer fiatal most először járul az urnákhoz. Akadnak, akik tudják, milyen szempontokat mérlegeljenek, amikor behúzzák az X-et, mások tanácstalanok. Igaz, ez nem csak az első választóknál fordul elő. Választási sorozatunkat azon olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik szeretnének alaposabban felkészülni a választásokra. Sok kérdésre választ találnak sorozatunkban. Egyre azonban biztosan nem: hogy kire szavazzanak. Ezt a döntést mindenkinek önállóan kell meghoznia. KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT A VÁLASZTÁSOKRA! Kiből lesz a politikus? Brúnó: Politikusnak az megy, aki igazá­ból nem ért semmihez, de mindenről tud valami „okosat” mondani? Professzor Voks: Ahhoz, hogy vala­ki profi politikus legyen, sokat kell tanul­nia. Ismernie kell a jogot és a gazdaságot, egyszerűbben szólva, azokat a tényező­ket, amelyek alapvetően meghatározzák a társadalom működését. Ez azonban még kevés. Lehet valaki nagyon rossz po­litikus is, annak ellenére, hogy otthonosan mozog a jogszabályok és a közgazdasági összefüggések dzsungelében. Aki tehát politikai karriert akar építeni, annak tájé­kozottnak kell lennie. Még tovább me­gyek: nem elég, ha tájékozott, és érti, hogy mi történik körülötte. Az is szükséges, hogy érthetően és az emberek számára el­fogadható módon mondja el véleményét. Brúnó: Azért a képviselők többségé­nek nem „politikus” képzettsége van, ha­nem például jogász vagy bölcsész stb. Professzor Voks: Ez igaz. Nézzük példaként, kik kerültek az Országgyűlés­be 1990-ben, az első szabad választások után: többségük diplomás volt ugyan, de nem gyakorló politikus. A 386 fős Ország­­gyűlés tagjai közül a legtöbben, 78-an böl­csészek voltak. A kormánytagok egy ré­sze, maga a miniszterelnök is történész volt, akárcsak az Országgyűlés akkori el­nöke. Az azonban legtöbbjükről elmond­ható, hogy nem ismerték őket korábban­­ sem a választópolgárok, sem párttársaik. Az 1994-es választások után sokan vissza­tértek eredeti foglalkozásukhoz, néhá­­nyan azonban valóban vérbeli politikussá váltak és ma is szereplői a hazai közélet­nek. Egyébként a most búcsúzó Ország­­gyűlés diplomás tagjai közül a legnagyobb csoportot a jogászok alkotják. A 356 fel­sőfokú végzettséggel rendelkező honatya közül 87-en jogi doktorok. A bölcsészek visszaszorultak, számuk ma már a taná­rokkal és a természettudományi kart vég­zettekkel együtt csupán 80. Bármilyen diplomája is van azonban valakinek, so­kat kell tanulnia. Nálunk ugyanis a politi­kához, akárcsak a focihoz, mindenki ért. Nagyon sok ember mond véleményt a po­litikusokról és tevékenységükről akkor is, ha csak felületes információi vannak ró­luk. Ezek a vélemények pedig gyakran nem éppen hízelgők. Brúnó: Igen ám, de a politikusok egy része jó színész. Képesek elhitetni az em­berekkel, hogy értenek valamihez. Attól azonban még nem lesz jó politikus senki sem, hogy jól beszél. Sikeres viszont lehet Ha pedig támogatják az emberek, akkor nem mindegy, hogy valójában mit tud és mire képes igazán? Professzor Voks: Nem. Ideig-óráig valóban sikeres lehet az a politikus is, aki becsapja az embereket. A történelem azonban azt mutatja, hogy hosszú távon ez nem kifizetődő. Demokráciákban, ahol a választók időről időre véleményt mondhatnak arról, hogy ki beszéljen a ne­vükben, gyorsan eltűnnek az ilyen politi­kusok. Brúnó: A jó politikus tehát egyben népszerű is? Professzor Voks: Nem feltétlenül. Sok olyan politikus van, aki képzett, sok­oldalú, jól beszél, tehát megfelel azoknak a feltételeknek, amelyekről az előbb már beszéltem. Valamiért mégsem ismerik, vagy ha ismerik is, nem kedvelik őket. Mondok erre egy példát: a kisgazdapárt 1996-ban, a közvélemény-kutatások sze­rint még a legtámogatottabb párt volt, esélye volt a választások megnyerésére. Egy nap azonban az elnökük, Torgyán Jó­zsef mondott egy olyan beszédet a Kos­suth téren, amelynek két mondatáért, mind ő, mind pártja elvesztette népszerű­ségét. Az ún. „féregirtós" beszéd két Deutsch Tamás, az Ifjúsági és Sportminisztérium irányítója a jogi végzettségű politikusok csoportjához tartozik. A kormány 1998-as megalakulásakor még nem, csak fél évvel később léphetett hivatalba. Előbb meg kellett védenie diplomáját Fotó: MH-archív Kónya Imre: egymás legyűrésére törekednek a pártok Az Ellenzéki Kerekasztal pártjaiban volt mértéktartás, összefogás, most viszont a másik legyűrésére törekednek a pártok, bár szükség lenne az együttműködésre - mondta lapunknak Kónya Imre. A politikus szerint a rendszerválto­zásban fordulatot jelentett az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) megalakulása. Az EKA, az egységes ellenzék képezte azt a valódi politikai ellensúlyt, amelyre szükség volt a rendszerváltás beindulá­sához - emlékezett vissza Kónya Imre. Az összefogás azonban már a múlté. A politikus kifejtette: a két nagy párt úgy próbálja szavazatainak számát növelni és táborát fanatizálni, hogy a másik győ­zelmét nemzeti tragédiának állítja be, túlzó minősítések jelentek meg. Ez is bi­zonyítja, hogy hiányzik a mértéktartás - mondta. Kónya Imre hangsúlyozta: ezek a túlzások kiengesztelhetetlenné teszik a két szemben álló pártot, s ezzel kizárják az együttműködés lehetőségét, holott mind a két oldalon vannak használható, jó gondolatok. A jó megoldást kell ke­resni a problémákra, nem a jobb- vagy baloldali választ - szögezte le. A szélsőségek veszélyével kapcsolat­ban Kónya Imre annak a reményének adott hangot: minden politikai erőben lesz annyi belátás, hogy távol tartsa a ha­talomtól a szélsőségeket. A politikus biz­tos abban, hogy a Fidesz nem működik együtt a MIÉP-pel. Hozzátette: a szélső­ség leginkább annak a félnek árt, ame­lyik azt befogadja soraiba. Kónya Imre elmondta: aggódva figyeli, hogy véglete­sen polarizálódik a mezőny, és jobb-, il­letve baloldalra próbálják „gyömöszöl­ni” az embereket. Csalódottságának adott hangot, amiért mind a két nagy párt kísérletet tesz arra, hogy az embere­ket egymással szemben álló szekértábo­rokba kényszerítse. A demokratikus po­litizálás azonban nem ilyen - vélekedett Kónya Imre. Kifejtette: kedvezőtlen, ab­normális jelenség, hogy a másik legyűré­sére törekednek a pártok, holott szükség van az oldalak közötti együttműködésre. Az EKA-ban volt mértéktartás, összefo­gás, most viszont egymás megsemmisíté­sét célzó szekértáborokra oszlik a köz­élet - közölte a politikus. A rendszerváltó pártokkal kapcsolat­ban a politikus sajnálatosnak nevezte, hogy az egykori rendszerváltó párt, az MDF feladta a Békejobbot, és a válasz­tásokon nem vállalja a megmérettetést, de hozzátette: ennek ellenére bízik ab­ban, hogy a választások után vissza tud­ja szerezni önállóságát. Kónya Imre úgy látja, ami annak idején nem sikerült a Békejobbnak, most sikerülhet a Cent­rumnak, jó eséllyel pályázhat középre. Nagy Szilvia KÓNYA IMRE 1988-ban lépett be a Ma­gyar Demokrata Fórum­ba, az 1988-ban alakult Független Jogászfórum alapító tagja és vezetője. 1990-től 1996ig az MDF országgyűlési képviselője, 1993 októbe­rétől a párt alelnöke, decembertől belügy­miniszter. 1996 márciusában a Magyar Demokrata Néppárthoz csatlakozik, éve­kig a párt alelnöke. Az 1998-as választá­sok után nem kerül be a parlamentbe. Ma a Centrum Párt színeiben készül a válasz­tásokra. mondata nem volt több húsz másodperc­nél. Ez azonban látható volt az esti hírmű­sorokban. Olyan gyűlöletet és haragot árasztott magából, hogy hosszú időre vál­ságba sodorta a kisgazdapártot. Brúnó: A politikus egyedül meg sem tud mozdulni: tanácsadói és pártja appa­rátusa segíti a munkáját? Valójában tehát ő csak egy „beszélő fej”, nem igaz? Professzor Voks: Nem kétséges, hogy sok közéleti szereplőre érvényes ez a megállapítás. A jó politikus igénybe ve­szi tanácsadók munkáját, és valóban, nél­külük nehezen „mozdul”. A politikusnak ugyanis minden médiaszereplés, minden parlamenti felszólalás egyszerre lehető­ség a felemelkedésre és a bukásra. Brúnó: Ahogy most a választási kam­pányt elnézem, a politikusok sok minden­re képesek azért, hogy jó képet alakítsa­nak ki magukról. A ruhájuk, a viselkedé­sük a beszédük is csak azt a célt szolgálja, hogy rájuk szavazzunk. Még akkor is, ha ezek a dolgok számukra sem természete­sek. Ők lennének a profi politikusok? Professzor Voks: Egy részük igen. Az 1990 óta eltelt több mint egy évtized­ben sokat tanultak a pártok. A mostani pártok közül talán a Fideszről jelenthet­jük ki, hogy vezetői lényegében az iskola­padból kikerülve, tudatosan politikusnak készültek. Szerencséjük volt, hiszen ép­pen a demokratikus átalakulással párhu­zamosan kezdték pályájukat. Ma már azonban egyetlen párt sem engedheti meg magának azt, hogy bármit is a véletlenre bízzon. Mondok egy példát: nézd csak meg, hogy milyen gyorsan, hadarva be­szélt néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök. Az, hogy ma már sokkal lassabban, tagoltan és érthetően nyilatko­zik, egy hosszú és tudatos munka eredmé­nye. A politikai ellenfelek és a sajtó ugyanis könyörtelenül kihasználják és fel­nagyítják a hibákat. Ez népszerűség-csök­kenéshez vezethet. Brúnó: A sikerhez ma már reklám­­szakemberek is kellenek. Egy jó PR-os néha többet ér magánál a politikusnál... Professzor Voks: A politikusok sze­mélyiségének, illetve annak a képnek a kialakítása, ami a választókhoz eljut, ma már a legtöbb pártvezető esetében csapat­munka eredménye. Az úgynevezett imázs kialakításában reklámszakemberek, pszi­chológusok, szociológusok, tehát a legkü­lönbözőbb szakemberek vesznek részt. Őket csak kevesen ismerik, pedig szere­pük ma már valóban nélkülözhetetlen. Nemcsak a politikusok beszédeit írják meg például, hanem sokszor azt is meg­mondják, hogy az illető milyen nyakken­dőt vegyen fel, vagy hogyan fésülje a ha­ját. Ez az a tanácsadói csapat, amely segít a politikusnak sikeresnek lenni, elkerülni a buktatókat. Brúnó: A híres politikusok mind­annyian így lettek ismertek és sikeresek? Professzor Voks: Nem. Sokan van­nak, akik úgy váltak egy-egy ország veze­tőivé, hogy elsősorban saját tudásukra tá­maszkodtak és politikai ösztöneikre hall­gattak. Winston Churchill például, aki a második világháború elején lett először Nagy-Britannia miniszterelnöke, nem so­kat törődött az imázsépítéssel. Az angol közvélemény sokáig úgy tartotta számon, mint az első világháború egyik nagy brit fiaskójának, a törökországi Gallipolinál megkísérelt, de kudarcba fulladt partra­szállásnak az értelmi szerzőjét és felelő­sét. Bukott politikusnak számított, de hitt magában. Akkor vette át a kormány irá­nyítását az általa sokat bírált elődjétől, amikor még senki sem tudhatta, hogy a náci Németország nem foglalja-e el hama­rosan a brit szigeteket. Churchill őszinte volt az emberekhez: első beszédében „vért, verejtéket és könnyeket” ígért ne­kik. Ezt előtte és azóta is csupán nagyon kevés politikus merte vállalni. Őszintesé­gét azonban díjazták az emberek. Chur­chill emellett céltudatos volt, és ennek ér­dekében saját árnyékát is képes volt át­lépni: meggyőződéses ellenfele volt a kommunizmusnak, de Hitler ellen hajlan­dó volt szövetségre lépni a kommunista Szovjetunió vezetőjével, Sztálinnal is. Az ellenfelei által alkoholistának minősített, az italt és a szivart valóban kedvelő politi­kus a háború végéig ki is tartott elvei mel­lett, és nem adta fel céljait. Amikor pedig a diadalmasan megnyert világháború után a brit választók úgy döntöttek, hogy a békében már ne Churchill irányítsa az országot, keserűen ugyan, de zokszó nél­kül távozott a kormány éléről.­ ­ Sok fiatal gondolja úgy, hogy könnyű mun­ka a politika, ahhoz mindenki ért. Pro­fesszor Voks és Brúnó arról beszélgetnek, nehéz hivatás-e a politikusé Az 1990-1994-es parlamenti ciklus országgyűlési képviselőinek végzettsége Az összes diplomás száma: 340 Forrás: Országgyűlési Almanach Brúnó: Most már értem, hogy miért szokták azt mondani: a hála nem politikai kategória. Akkor mégis mi hajtja a politi­kusokat, hogy elviseljék az ilyen esete­ket? Csak nem a sok pénz és az a tudat, hogy amikor hatalmon vannak, paran­csolhatnak másoknak? Professzor Voks: Legyünk idealis­ták, és mondjuk azt, hogy politikus azért lesz valaki, mert segíteni akar az embere­ken. Ez sok esetben valóban így is van. Persze a politikus is csak gyarló ember, akit bizony megszédíthet a pénz és a ha­talom. Persze tévedés azt hinni, hogy po­litikusnak lenni olyan nagyon jó üzlet. A politikusok többsége egyáltalán nem tartozik a leggazdagabb emberek közé. Fizetésüket törvények szabályozzák, a hatalommal sem élhetnek vissza. Rájuk éppen úgy vonatkoznak a törvények, mint bárki másra. Azért van a parlament, hogy a kormányt felelősségre lehessen vonni és rákényszeríteni a jogszabályok betartására. Demokráciában nincsen olyan politikus, akit ne lehetne bírálni és - ha szükséges - felelősségre vonni. POLITICAL CAPITAL intr­umici » coatai­ il*« ««­Titán Műszaki 38 Agrár 17 Bölcsész 78 Természettudományi 18 Jogi 75 Közgazdasági 39 Orvosi 39 Állatorvosi 13 Művész6 Teológus 13 Katona3 Ismeretlen1 Két diplomával rendelkező 49 Három diplomával rendelkező5 Az 1998-2002-es parlamenti ciklus országgyűlési képviselőinek végzettsége Az összes diplomás száma: 356 Agrár, állatorvosi 57 Tanár, bölcsész, természettudományi végzettségű 80 Gazdasági 56 Jogi, államigazgatási 87 Műszaki 45 Orvosi 16 Egyéb (katonai, teológiai, művészeti) 15

Next