Magyar Hírlap, 2002. április (35. évfolyam, 76-90. szám)
2002-04-02 / 76. szám
2002. április 2., kedd VÁLASZTÁSOK 2002 Magyar Hírlap 15 Választások előtt áll az ország. A rendszerváltás után ez a negyedik választás. Több tízezer fiatal most először járul az urnákhoz. Akadnak, akik tudják, milyen szempontokat mérlegeljenek, amikor behúzzák az X-et, mások tanácstalanok. Igaz, ez nem csak az első választóknál fordul elő. Választási sorozatunkat azon olvasóink figyelmébe ajánljuk, akik szeretnének alaposabban felkészülni a választásokra. Sok kérdésre választ találnak sorozatunkban. Egyre azonban biztosan nem: hogy kire szavazzanak. Ezt a döntést mindenkinek önállóan kell meghoznia. KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT A VÁLASZTÁSOKRA! Kiből lesz a politikus? Brúnó: Politikusnak az megy, aki igazából nem ért semmihez, de mindenről tud valami „okosat” mondani? Professzor Voks: Ahhoz, hogy valaki profi politikus legyen, sokat kell tanulnia. Ismernie kell a jogot és a gazdaságot, egyszerűbben szólva, azokat a tényezőket, amelyek alapvetően meghatározzák a társadalom működését. Ez azonban még kevés. Lehet valaki nagyon rossz politikus is, annak ellenére, hogy otthonosan mozog a jogszabályok és a közgazdasági összefüggések dzsungelében. Aki tehát politikai karriert akar építeni, annak tájékozottnak kell lennie. Még tovább megyek: nem elég, ha tájékozott, és érti, hogy mi történik körülötte. Az is szükséges, hogy érthetően és az emberek számára elfogadható módon mondja el véleményét. Brúnó: Azért a képviselők többségének nem „politikus” képzettsége van, hanem például jogász vagy bölcsész stb. Professzor Voks: Ez igaz. Nézzük példaként, kik kerültek az Országgyűlésbe 1990-ben, az első szabad választások után: többségük diplomás volt ugyan, de nem gyakorló politikus. A 386 fős Országgyűlés tagjai közül a legtöbben, 78-an bölcsészek voltak. A kormánytagok egy része, maga a miniszterelnök is történész volt, akárcsak az Országgyűlés akkori elnöke. Az azonban legtöbbjükről elmondható, hogy nem ismerték őket korábban sem a választópolgárok, sem párttársaik. Az 1994-es választások után sokan visszatértek eredeti foglalkozásukhoz, néhányan azonban valóban vérbeli politikussá váltak és ma is szereplői a hazai közéletnek. Egyébként a most búcsúzó Országgyűlés diplomás tagjai közül a legnagyobb csoportot a jogászok alkotják. A 356 felsőfokú végzettséggel rendelkező honatya közül 87-en jogi doktorok. A bölcsészek visszaszorultak, számuk ma már a tanárokkal és a természettudományi kart végzettekkel együtt csupán 80. Bármilyen diplomája is van azonban valakinek, sokat kell tanulnia. Nálunk ugyanis a politikához, akárcsak a focihoz, mindenki ért. Nagyon sok ember mond véleményt a politikusokról és tevékenységükről akkor is, ha csak felületes információi vannak róluk. Ezek a vélemények pedig gyakran nem éppen hízelgők. Brúnó: Igen ám, de a politikusok egy része jó színész. Képesek elhitetni az emberekkel, hogy értenek valamihez. Attól azonban még nem lesz jó politikus senki sem, hogy jól beszél. Sikeres viszont lehet Ha pedig támogatják az emberek, akkor nem mindegy, hogy valójában mit tud és mire képes igazán? Professzor Voks: Nem. Ideig-óráig valóban sikeres lehet az a politikus is, aki becsapja az embereket. A történelem azonban azt mutatja, hogy hosszú távon ez nem kifizetődő. Demokráciákban, ahol a választók időről időre véleményt mondhatnak arról, hogy ki beszéljen a nevükben, gyorsan eltűnnek az ilyen politikusok. Brúnó: A jó politikus tehát egyben népszerű is? Professzor Voks: Nem feltétlenül. Sok olyan politikus van, aki képzett, sokoldalú, jól beszél, tehát megfelel azoknak a feltételeknek, amelyekről az előbb már beszéltem. Valamiért mégsem ismerik, vagy ha ismerik is, nem kedvelik őket. Mondok erre egy példát: a kisgazdapárt 1996-ban, a közvélemény-kutatások szerint még a legtámogatottabb párt volt, esélye volt a választások megnyerésére. Egy nap azonban az elnökük, Torgyán József mondott egy olyan beszédet a Kossuth téren, amelynek két mondatáért, mind ő, mind pártja elvesztette népszerűségét. Az ún. „féregirtós" beszéd két Deutsch Tamás, az Ifjúsági és Sportminisztérium irányítója a jogi végzettségű politikusok csoportjához tartozik. A kormány 1998-as megalakulásakor még nem, csak fél évvel később léphetett hivatalba. Előbb meg kellett védenie diplomáját Fotó: MH-archív Kónya Imre: egymás legyűrésére törekednek a pártok Az Ellenzéki Kerekasztal pártjaiban volt mértéktartás, összefogás, most viszont a másik legyűrésére törekednek a pártok, bár szükség lenne az együttműködésre - mondta lapunknak Kónya Imre. A politikus szerint a rendszerváltozásban fordulatot jelentett az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) megalakulása. Az EKA, az egységes ellenzék képezte azt a valódi politikai ellensúlyt, amelyre szükség volt a rendszerváltás beindulásához - emlékezett vissza Kónya Imre. Az összefogás azonban már a múlté. A politikus kifejtette: a két nagy párt úgy próbálja szavazatainak számát növelni és táborát fanatizálni, hogy a másik győzelmét nemzeti tragédiának állítja be, túlzó minősítések jelentek meg. Ez is bizonyítja, hogy hiányzik a mértéktartás - mondta. Kónya Imre hangsúlyozta: ezek a túlzások kiengesztelhetetlenné teszik a két szemben álló pártot, s ezzel kizárják az együttműködés lehetőségét, holott mind a két oldalon vannak használható, jó gondolatok. A jó megoldást kell keresni a problémákra, nem a jobb- vagy baloldali választ - szögezte le. A szélsőségek veszélyével kapcsolatban Kónya Imre annak a reményének adott hangot: minden politikai erőben lesz annyi belátás, hogy távol tartsa a hatalomtól a szélsőségeket. A politikus biztos abban, hogy a Fidesz nem működik együtt a MIÉP-pel. Hozzátette: a szélsőség leginkább annak a félnek árt, amelyik azt befogadja soraiba. Kónya Imre elmondta: aggódva figyeli, hogy végletesen polarizálódik a mezőny, és jobb-, illetve baloldalra próbálják „gyömöszölni” az embereket. Csalódottságának adott hangot, amiért mind a két nagy párt kísérletet tesz arra, hogy az embereket egymással szemben álló szekértáborokba kényszerítse. A demokratikus politizálás azonban nem ilyen - vélekedett Kónya Imre. Kifejtette: kedvezőtlen, abnormális jelenség, hogy a másik legyűrésére törekednek a pártok, holott szükség van az oldalak közötti együttműködésre. Az EKA-ban volt mértéktartás, összefogás, most viszont egymás megsemmisítését célzó szekértáborokra oszlik a közélet - közölte a politikus. A rendszerváltó pártokkal kapcsolatban a politikus sajnálatosnak nevezte, hogy az egykori rendszerváltó párt, az MDF feladta a Békejobbot, és a választásokon nem vállalja a megmérettetést, de hozzátette: ennek ellenére bízik abban, hogy a választások után vissza tudja szerezni önállóságát. Kónya Imre úgy látja, ami annak idején nem sikerült a Békejobbnak, most sikerülhet a Centrumnak, jó eséllyel pályázhat középre. Nagy Szilvia KÓNYA IMRE 1988-ban lépett be a Magyar Demokrata Fórumba, az 1988-ban alakult Független Jogászfórum alapító tagja és vezetője. 1990-től 1996ig az MDF országgyűlési képviselője, 1993 októberétől a párt alelnöke, decembertől belügyminiszter. 1996 márciusában a Magyar Demokrata Néppárthoz csatlakozik, évekig a párt alelnöke. Az 1998-as választások után nem kerül be a parlamentbe. Ma a Centrum Párt színeiben készül a választásokra. mondata nem volt több húsz másodpercnél. Ez azonban látható volt az esti hírműsorokban. Olyan gyűlöletet és haragot árasztott magából, hogy hosszú időre válságba sodorta a kisgazdapártot. Brúnó: A politikus egyedül meg sem tud mozdulni: tanácsadói és pártja apparátusa segíti a munkáját? Valójában tehát ő csak egy „beszélő fej”, nem igaz? Professzor Voks: Nem kétséges, hogy sok közéleti szereplőre érvényes ez a megállapítás. A jó politikus igénybe veszi tanácsadók munkáját, és valóban, nélkülük nehezen „mozdul”. A politikusnak ugyanis minden médiaszereplés, minden parlamenti felszólalás egyszerre lehetőség a felemelkedésre és a bukásra. Brúnó: Ahogy most a választási kampányt elnézem, a politikusok sok mindenre képesek azért, hogy jó képet alakítsanak ki magukról. A ruhájuk, a viselkedésük a beszédük is csak azt a célt szolgálja, hogy rájuk szavazzunk. Még akkor is, ha ezek a dolgok számukra sem természetesek. Ők lennének a profi politikusok? Professzor Voks: Egy részük igen. Az 1990 óta eltelt több mint egy évtizedben sokat tanultak a pártok. A mostani pártok közül talán a Fideszről jelenthetjük ki, hogy vezetői lényegében az iskolapadból kikerülve, tudatosan politikusnak készültek. Szerencséjük volt, hiszen éppen a demokratikus átalakulással párhuzamosan kezdték pályájukat. Ma már azonban egyetlen párt sem engedheti meg magának azt, hogy bármit is a véletlenre bízzon. Mondok egy példát: nézd csak meg, hogy milyen gyorsan, hadarva beszélt néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök. Az, hogy ma már sokkal lassabban, tagoltan és érthetően nyilatkozik, egy hosszú és tudatos munka eredménye. A politikai ellenfelek és a sajtó ugyanis könyörtelenül kihasználják és felnagyítják a hibákat. Ez népszerűség-csökkenéshez vezethet. Brúnó: A sikerhez ma már reklámszakemberek is kellenek. Egy jó PR-os néha többet ér magánál a politikusnál... Professzor Voks: A politikusok személyiségének, illetve annak a képnek a kialakítása, ami a választókhoz eljut, ma már a legtöbb pártvezető esetében csapatmunka eredménye. Az úgynevezett imázs kialakításában reklámszakemberek, pszichológusok, szociológusok, tehát a legkülönbözőbb szakemberek vesznek részt. Őket csak kevesen ismerik, pedig szerepük ma már valóban nélkülözhetetlen. Nemcsak a politikusok beszédeit írják meg például, hanem sokszor azt is megmondják, hogy az illető milyen nyakkendőt vegyen fel, vagy hogyan fésülje a haját. Ez az a tanácsadói csapat, amely segít a politikusnak sikeresnek lenni, elkerülni a buktatókat. Brúnó: A híres politikusok mindannyian így lettek ismertek és sikeresek? Professzor Voks: Nem. Sokan vannak, akik úgy váltak egy-egy ország vezetőivé, hogy elsősorban saját tudásukra támaszkodtak és politikai ösztöneikre hallgattak. Winston Churchill például, aki a második világháború elején lett először Nagy-Britannia miniszterelnöke, nem sokat törődött az imázsépítéssel. Az angol közvélemény sokáig úgy tartotta számon, mint az első világháború egyik nagy brit fiaskójának, a törökországi Gallipolinál megkísérelt, de kudarcba fulladt partraszállásnak az értelmi szerzőjét és felelősét. Bukott politikusnak számított, de hitt magában. Akkor vette át a kormány irányítását az általa sokat bírált elődjétől, amikor még senki sem tudhatta, hogy a náci Németország nem foglalja-e el hamarosan a brit szigeteket. Churchill őszinte volt az emberekhez: első beszédében „vért, verejtéket és könnyeket” ígért nekik. Ezt előtte és azóta is csupán nagyon kevés politikus merte vállalni. Őszinteségét azonban díjazták az emberek. Churchill emellett céltudatos volt, és ennek érdekében saját árnyékát is képes volt átlépni: meggyőződéses ellenfele volt a kommunizmusnak, de Hitler ellen hajlandó volt szövetségre lépni a kommunista Szovjetunió vezetőjével, Sztálinnal is. Az ellenfelei által alkoholistának minősített, az italt és a szivart valóban kedvelő politikus a háború végéig ki is tartott elvei mellett, és nem adta fel céljait. Amikor pedig a diadalmasan megnyert világháború után a brit választók úgy döntöttek, hogy a békében már ne Churchill irányítsa az országot, keserűen ugyan, de zokszó nélkül távozott a kormány éléről. Sok fiatal gondolja úgy, hogy könnyű munka a politika, ahhoz mindenki ért. Professzor Voks és Brúnó arról beszélgetnek, nehéz hivatás-e a politikusé Az 1990-1994-es parlamenti ciklus országgyűlési képviselőinek végzettsége Az összes diplomás száma: 340 Forrás: Országgyűlési Almanach Brúnó: Most már értem, hogy miért szokták azt mondani: a hála nem politikai kategória. Akkor mégis mi hajtja a politikusokat, hogy elviseljék az ilyen eseteket? Csak nem a sok pénz és az a tudat, hogy amikor hatalmon vannak, parancsolhatnak másoknak? Professzor Voks: Legyünk idealisták, és mondjuk azt, hogy politikus azért lesz valaki, mert segíteni akar az embereken. Ez sok esetben valóban így is van. Persze a politikus is csak gyarló ember, akit bizony megszédíthet a pénz és a hatalom. Persze tévedés azt hinni, hogy politikusnak lenni olyan nagyon jó üzlet. A politikusok többsége egyáltalán nem tartozik a leggazdagabb emberek közé. Fizetésüket törvények szabályozzák, a hatalommal sem élhetnek vissza. Rájuk éppen úgy vonatkoznak a törvények, mint bárki másra. Azért van a parlament, hogy a kormányt felelősségre lehessen vonni és rákényszeríteni a jogszabályok betartására. Demokráciában nincsen olyan politikus, akit ne lehetne bírálni és - ha szükséges - felelősségre vonni. POLITICAL CAPITAL intrumici » coatai il*« ««Titán Műszaki 38 Agrár 17 Bölcsész 78 Természettudományi 18 Jogi 75 Közgazdasági 39 Orvosi 39 Állatorvosi 13 Művész6 Teológus 13 Katona3 Ismeretlen1 Két diplomával rendelkező 49 Három diplomával rendelkező5 Az 1998-2002-es parlamenti ciklus országgyűlési képviselőinek végzettsége Az összes diplomás száma: 356 Agrár, állatorvosi 57 Tanár, bölcsész, természettudományi végzettségű 80 Gazdasági 56 Jogi, államigazgatási 87 Műszaki 45 Orvosi 16 Egyéb (katonai, teológiai, művészeti) 15