Magyar Hírlap, 2003. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-31 / 126. szám
Hét végi kulturális magazin / szerkeszti Szarka Klára /e-mail szarka@mhirlap.hu Kentaur (Erkel László), kapott lehetőséget arra, hogy Lloyd Webber musicaljének, Az operaház fantomjának látványvilágát megtervezze. 26-27. oldal Ella Fitzgerald, a dzsesszkirálynő életében egyszer Budapestre is ellátogatott Felszálló ágban a dzsessz Megnyílhatnak a kapuk a magyar zenészek előtt Piros betűs ünnepnap a mai a dzsesszrajongók számára: három amerikai világsztár, Pat Metheny, John Patitucci és deJohnette lép - magyar muzsikusokkal közösen - pódiumra a Budapest Kongresszusi Központban, az ifjú bőgősök és basszusgitárosok számára meghirdetett rádiós dzsesszverseny díjkiosztó gálaestjén. Úgy látszik, a magyar dzsessznek van esélye, hogy végre kitörjön sok évtizedes elszigeteltségéből. A nemzetközi karrierhez vezető út azonban rögösebb, mint sokan gondolnák. A klasszikus zenében itthon is régóta természetes, jól bevált gyakorlat, hogy rendszeres időközönként versenyeket rendeznek. A fiatal tehetségek megmutathatják oroszlánkörmeiket, a győztesek újabb koncertfelkéréseket kapnak, szerencsés esetben akár nemzetközi karrierjük is elindulhat. Fischer Annie zongoraművész például éppen hetven éve, az 1933-as budapesti Liszt-verseny megnyerésével alapozta meg későbbi, töretlenül sikeres pályafutását, de Kocsis Zoltán indulását is segítette, hogy 1970-ben megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét. A dzsesszben ilyesmi sokáig elképzelhetetlen volt. Maloschik Róbert, a Bartók rádió dzsesszműsorainak vezető szerkesztője arról beszél, hogy a hatvanas évek végén ugyan bátortalanul kísérleteztek egy dzsesszzenekarok (triók, kvartettek, kvintettek) számára meghirdetett versennyel, de mindig ugyanazok jelentkeztek, s az egész kezdeményezés kudarcba vagy legalábbis unalomba fulladt. Amikor Maloschik 1997-ben felvetette, hogy a Magyar Rádiónak - új tehetségek felkutatására és támogatására - dzsesszversenyeket kellene rendezni, sokan őrült fantasztának gondolták. Főnökei - Alföldy-Boruss István, a Bartók rádió főszerkesztője és helyettese, Perédi Márta - azonban örömmel fogadták az ötletet, bár pénzt nem tudtak ígérni a megvalósításhoz. A Matáv azonban már ekkor fantáziát látott a dzsesszben, s 1998-ban létrejöhetett a Füsti Balogh Gáborról elnevezett verseny dzsesszzongoristák számára. (A káprázatos tehetségű Füsti Balogh ebben az évben lett volna negyvenéves, s éppen tíz éve halt meg.) Huszonegyen jelentkeztek, s közülük a zsűri a mindössze tizennyolc éves Oláh Cumó Árpádot és a nem sokkal idősebb Szabó Dánielt találta a legjobbnak. Ők ketten holtversenyben végeztek az első helyen, mögöttük Balázs József lett a második. „A zsűribe többek között Szakcsi Lakatos Bélát, Vukán Györgyöt, Oláh Kálmánt hívtam meg, csupa olyan embert, akik megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyek, de »hivatalos« oktatási intézményben nem tanítanak, így nem lehetnek elfogultak. Ezt az alapelvet mindmáig megtartottam, akárcsak azt, hogy a döntőben a zsűri tagjai nem ismerhetik egymás pontszámait, így még véletlenül sem tudnak valakit győztesnek »kihozni«. Egyszerűen az nyer, aki a legtöbb pontot kapta” - mondja Maloschik Róbert, aki a zongoristáknak meghirdetett verseny sikerén felbuzdulva, 1999-ben megszervezte a Lakatos „Ablakos” Dezső szaxofonversenyt. (A Nyugaton is sikerrel koncertező, kollégái által nagyon szeretett és tisztelt Lakatos Dezső - aki jellegzetes szemüvegéről kapta az Ablakos gúnynevet - néhány hónappal korábban hunyt el.) Huszonöt jelentkező közül a zsűri ezúttal sem tudta kiválasztani a legjobbat: a megosztott első díjat Bacsó Kristóf és Zana Zoltán nyerte. Az ezredfordulón a gitárosok kaptak lehetőséget a Magyar Rádió dzsesszversenyén való bemutatkozásra. A versenyt ezúttal egy világhírű zenészről, az 1998- a hogy tetszik Jarreau még pszichiáterként dolgozott, amikor egy kis mulatóban találkozott a Tarzan becenévre hallgató, magyar származású zongoristával, les Czimberrel. ban elhunyt Zoller Attiláról nevezték el, aki amerikai emigrációjában is mindig büszkén vallotta magát magyarnak, s halálos betegen az volt az egyetlen kívánsága, hogy még egyszer eljöhessen Magyarországra, s koncertezhessen Budapesten, illetve szülőhelyén, Visegrádon. A gitárosok seregszemléje - amelyen csaknem ötven résztvevő közül Pusztai Antal szerezte meg a győzelmet - új fejezetet nyitott a rádiós dzsesszversenyek történetében, mert először sikerült megnyerni a zsűri díszelnökének egy igazi sztárt, Pat Methenyt, aki Zollerhez fűződő kapcsolatára való tekintettel elfogadta a felkérést (lásd keretes írásunkat). Metheny nemcsak azért jött Budapestre, hogy végighallgassa a döntőt, hanem fel is lépett a gálaesten, magyar bőgős (Egri János) és dobos (Balázs Elemér) társaságában. 2001-ben énekversenyt rendeztek, amelyet - a versenyek történetében először és utoljára - élő személyről, Garai Attiláról neveztek el, aki éppen akkor ünnepelte hetvenedik születésnapját. A zsűri díszelnökének megint sikerült megnyerni egy világsztárt, Al Jarreau személyében. Maloschik azt mondja, az volt a szerencséjük, hogy Pat Methenyhez hasonlóan most is találtak egy „magyar kapcsolatot”. Folytatás a 28. oldalon A kultúra támogatója. ^ ^ ma 2003. május 31., szombat • Magyar Hírlap • 25 Siklós Péter fotográfiái Mi kell ahhoz, hogy valaki évtizedeken át fáradhatatlanul járja a magyar dzsesszélet színtereit, s fényképezze a muzsikusokat parányi klubokban, koncerttermekben, stúdiófelvétel közben? Megszállottság, mesterségbeli tudás és határtalan zeneszeretet. Ebből építkeznek Siklós Péter dzsesszfotói. Nemcsak dokumentumok, valódi műalkotások. Mellékletünkben Siklós legizgalmasabb fényképeiből közlünk néhányat. Tabányi Mihály harmonikaművész