Magyar Hírlap, 2003. június (36. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-12 / 135. szám

Éles kritika a lisszaboni elmarasztalás után Nem világos, mi motiválta a Fidesz és Orbán Viktor akcióját Folytatás az 1. oldalról A miniszter bejelentette: „a Külügymi­nisztérium az ország védelmében meg­teszi a szükséges diplomáciai lépéseket”, bár azt nem árulta el, melyek lesznek ezek. Kovács végül meghívta a CDI ve­zetőit, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg az emberi jogok és a demokrácia tényleges magyarországi helyzetével. Mindez azután történt, hogy a Nép­­szabadság szerdán megírta: a CDI vég­rehajtó bizottsága június 4-ei lisszabo­ni ülésén a Fidesz javaslata alapján ha­tározatban állapította meg, hogy Ma­gyarországon a legutóbbi parlamenti választásokat követően több alkalom­mal sérültek az alapvető politikai és ál­lampolgári jogok. Az ülésen jelen volt Orbán Viktor is, mint a CDI egyik al­­elnöke. Kovácsnak nincs igaza abban, hogy ez lett volna az első eset. A www.orban­­viktor.hu honlapon megtalálható az Európai Parlament konzervatív pártjait tömörítő Európai Néppárt tavaly októ­beri - szintén lisszaboni - határozata, amely felrója a kormánynak, hogy meg­sértette a jegybank függetlenségét, és amely aggódik a sajtó állapota miatt. Az akkori határozat azonban nem váltott ki különösebb visszhangot, és feltehetően a mostanival is ez lett volna a helyzet, a Fidesz ugyanis mélyen hallgatott róla. A határozat kimondja: „széles kör­ben elfogadott nézet szerint a legutóbbi országgyűlési választások után a ma­gyarországi polgári és politikai szabad­ságjogok helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alap­vető jogokat. Mindent összevetve, Ma­gyarországon a szocialista-liberális kor­mány hatalomra kerülése óta a követke­ző jelenségek terjedtek el: • pártpolitikai befolyás a rendőrségre, • politikai viták beszűrődése a bírósá­gokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások, • állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, • ellenzéki gondolkodók megfélemlíté­se és eltávolítása az állami szférából, • »felségsértésszerű« bírósági eljárá­sok azok ellen, akik bírálják a kor­mányt, • a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvá­gása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, • a szabad véleménynyilvánítás admi­nisztratív és jogi korlátozása.” A dokumentum szerint mindez nincs összhangban sem az alkotmánnyal, sem a nemzetközi szervezetek előírásaival, a CDI ezért felszólítja a kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az alapvető em­beri, polgári és politikai jogok tisztelet­ben tartása érdekében. Kovács a vádakat alaptalannak és igazságtalannak nevezte, és emlékezte­tett arra, hogy annak idején éppen a Fi­­desz-kormány alatt nevezték hazaáru­lónak azokat, akik külföldön bírálták a hatalmon lévőket. Lendvai Ildikó szocialista frakcióve­zető ehhez azt is hozzátette, hogy 2000- ben a Miniszterelnöki Hivatal még Or­bán Viktor személyes utasítására állítta­tott össze feketelistát azokról, akik sze­rinte Magyarországot a külföldi sajtó­ban nyilatkozataikkal lejáratták. Lend­vai azt is szeretné tudni, vajon a Fidesz­­frakció, a párt elnöksége és újonnan megválasztott két alelnöke tudott-e a tervezetről. Az MSZP szerint az ügyben meg kellene szólalnia a köztársasági el­nöknek is. A határozat megszületésének körül­ményei valóban különösek. A CDI hon­lapján nem szerepel a határozat, csak az ülésen elfogadott két másik, amely Ku­bát és Burmát ítéli el. A magyar rész az Európai Néppárt honlapjáról érhető el, de a dokumentumon feltüntették - el­lentétben a kubai és burmai határozat­tal -, hogy azt a Fidesz javasolta. Lapunknak a szervezet ügyvezető tit­kára elmondta, hogy vita például nem volt, nem vizsgálták az Orbán által elő­terjesztett határozattervezet valóságtar­talmát, csak egyhangúlag megszavazták azt. Antonio Lopez Isturiz szerint ők megbíznak barátaikban, jelen esetben Orbánban, illetve a Fideszben, ezért nem kételkedtek abban, ami a határo­zat tervezetében állt. „Nem tudok ma­gyarul, nem forgatom a magyar újságo­kat, így én nem tudom ellenőrizni, iga­zak-e ezek az állítások” - fűzte hozzá. Arra a felvetésre, hogy ha a CDI nyilat­kozatának minden pontja igaz, akkor Magyarországon nem demokrácia, ha­nem egyfajta diktatúra van, az ügyve­zető titkár kijelentette: tévedés lenne ilyet kiolvasni a szövegből, fel sem me­rült bennünk ilyen gondolat - magya­rázta, majd kijelentette, szerinte a pon­tokról tagpártjuknak, a Fidesznek kell beszélnie. A Fidesz nem nyilatkozik ebben a té­mában - mondta lapunknak Révész Máriusz, Orbán szóvivője. Véleménye szerint a külügyminiszter nem a Fi­desszel vitázik, hanem egy nemzetközi szervezettel. A volt kormányfő szóvivő­je emlékeztetett az európai néppártok októberi elmarasztaló határozatára is. Révész nyilatkozatához, képest nem sokkal később mégis megszólalt a külügyi bizottság elnöke, és elmondta: egyszerűen arról van szó, hogy a nem­zetközi közvélemény egyre inkább fel­figyel a látványosan elszaporodó anti­demokratikus jelenségekre. Németh Zsolt szerint „a kormányzatnak nem a tükörre kell haragudnia, hanem tudo­másul kell vennie, hogy egy jogállam­ban és demokráciában vannak alapvető normák, amelyek vonatkoznak még a posztkommunista hátterű vezetőkre is”. A határozat megszületésének körül­ményeiről sokat elmond, hogy az olasz képviselőház külügyi bizottságának tit­kárságán csak Kuba és Burma elítélésé­ről tudtak, pedig az olasz keresztényde­mokratákat Lisszabonban a római kép­viselőház elnöke, Pierferdinando Casini képviselte, aki egyben az IDC elnök­­helyettese is. „Mit keresne itt Magyar­­ország?” - kérdezett vissza a külügyi tit­kárság vezetője, aki közölte, az ő nyil­vántartásuk nem tud semmiféle, Ma­gyarországgal kapcsolatos dokumen­tumról, ha mégis létezne ilyen, „az nem hivatalos” majd megkérte lapunk ró­mai tudósítóját, küldje át a szöveget. Nem sokkal később személyesen je­lentkezett a külügyi bizottság elnök­­helyettese, Dario Rivolta, a kormány­párt, a Forza Italia képviselője, s kijelen­tette: „Mély döbbenettel olvastuk a szá­munkra eddig ismeretlen dokumentu­mot. Határozottan kijelentem, hogy ez nem az olasz kormány állásfoglalása. Ezek a sorok a Kereszténydemokrata Internacionálé szűk körű párttalálkozó­ján fogalmazódtak meg, sőt, valószínű­­nek tartom, hogy a Lisszabonban jelen levők már kész vázlatot kaptak megsza­vazásra, és ahogyan lenni szokott, a siet­ségben elmaradt az elfogadott határo­zat részletes bemutatása. Casini a kép­viselőház elnöke, de nem a római kor­mány tagja” - tette hozzá Rivolta, aki „a határozat szövegét túlzottnak” tartja, „szélsőséges indulatok és légkör ered­ményének, miközben Magyarországon nyugodt a hangulat, és semmi sem iga­zolja a hasonló aggodalmakat”. A Szabadság Kis Köre nevű polgári kört bízták meg a bizonyítékok össze­gyűjtésével, hogy példákkal támassza alá a vádpontokat. A kör tagja, Hende Csaba - egyébként az összes polgári kör koordinátora - ezek közé sorolta az Er­zsébet hídi blokád erőszakos felszámo­lását; az MTV kuratórium civil szerve­zeteire gyakorolt nyomást; a Millenáris Kht. volt vezetőjének rendőrségi zakla­tását; a kormányfőt lehazaárulózó egye­temista elleni eljárást; a jobboldali la­pok hátrányos megkülönböztetését az állami hirdetések szempontjából. A fideszesek szerint a szocialisták ügyesebbek voltak, mert ha az Orbán­­kormány ideje alatt születtek is nemzet­közi szervezeteknél határozatok, azok­hoz egyértelműen nem köthető az MSZP. (O I o I z I Λ« I '̇ 1 ̋ I CL I­I I o I Kovács László: diplomáciai lépéseket tesznek Orbán Viktorban megbíztak, elfogadták javaslatát ­­ ­/ro Igazából egy dolog nem világos abban, hogy a Fidesz el­ső embere Magyarországot elítélő határozatot fogadta­tott el az amúgy túl nagy jelentőséggel nem bíró Nem­zetközi Demokratikus Centrum (avagy Keresztényde­mokrata Internacionálé) végrehajtó bizottságával. Mit akartak ezzel? Azt, hogy a magyar ellenzék fő erejének mi a baja kormánnyal, tudjuk. Nagyrészt ugyanezeket mondták el nemrég kongresszuson, parlamentben, ren­dezvényeken. Az sem megdöbbentő, hogy nemzetközi szervezettel szerették volna bíráltatni a magyar hatal­mat, hiszen nem először tették. Az Európai Néppárt is fogadott már el határozatot a magyarországi viszonyok­ról, nem véletlenül éppen akkor, amikor Orbánt alel­­nökké választották. De akkor pillanatok alatt meg is tudta ezt mindenki. Most viszont egy hét telt el a portugáliai tanácskozás óta, azóta sem a Fidesz, sem a polgári körök nem lobog­tatták a papírt. Nem indítottak kampányt népszerűsíté­sére, nem kezdtek el emiatt aggódni a magyarok sor­sáért, a párthonlapra is csak tegnap délután tették ki, beszélni pedig akkor sem akartak róla. Ha jóindulatúak vagyunk, azt mondjuk, megkésve bár, de Orbán Viktor is felismerte: nem elegáns, ha valaki Kubával és Burmával egy szintre sorolja saját országát. De már nem volt mit tenni, a dokumentum elkészült. Ha nem a Fideszről lenne szó, felvetődhetne, hogy netán a párt helytelenítette vezetője kezdeményezését. A valószínűbb mégis az, hogy az akció nem sikerült tö­kéletesen. A bíráló határozat ugyan elkészült, de míg a Burmát vagy Kubát dorgáló nyilatkozatot a szervezet lé­nyegében sajátjaként kezeli, Magyarországnál az elejére odabiggyesztették, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szö­vetség javaslatára készült. Ettől pedig az egész komolytalanná válik. Normális körülmények között még az is előfordulhatna, hogy a kormányát külföldi lapokban bírálókat egykor ostorozó Orbánnak ki kell állnia megmagyarázni - akár csak az övéinek -, miként van az, hogy ő nem csak kritizál, de el is ítéltet. Az ilyesmi pedig roppant kínos tud lenni. 2003. június 12., csütörtök • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont Jupiter és az ökrök ush elnököt mélységesen felkavarta, hogy az izraeli hadse­reg Gáza főutcáján, fényes nappal, célzott rakétatámadást intézett Abdel-Aziz Rantisszi, a Hamasz szóvivője ellen. Ha tetszik, preventív csapást, amivel nyilván a dzsihádra szako­sodott szervezet lehetséges akcióit kívánták megelőzni. Likvidálni akarták a Hamasz egyik legfontosabb emberét, noha a térségben vég­rehajtott eddigi célzott likvidációk sohasem politikusok ellen irányul­tak, lehettek azok akár szélsőséges szervezetek tagjai is. Eddig nem, de ez a helyzet most alighanem megváltozik. Izraelnek önállóan kell folytatnia a terrorizmus elleni harcot, mert a Palesztin Hatóság semmit sem tesz az erőszak megfékezése érdekében - szivárogtatták ki az akció indítékát magyarázó, de nevüket szemér­mesen eltitkoló kormányzati körök. Joszéf Tomi Lapid izraeli igazság­ügy-miniszter, ennél jóval kevésbé szemérmesen, nyíltan igazolható­­nak minősített minden olyan kísérletet, amely, úgymond, a terrorista­vezetőket célozza meg. Márpedig Rantisszi, Izraelből nézve, ha aka­rom, politikus, ha akarom, terrorista. Mikor hogy. Most például terro­rista. Miért? Csak. Mert valakiknek a politikai érdeke ezt kívánja. Mindez persze mélységesen aggasztja Bush elnököt, jóllehet a pre­ventív hadi erőszak ostoba szellemét saját kezűleg engedte ki a palack­ból. A megelőző csapás, a célzott likvidáció állami eszközét nem az iz­raeliek találták ki, ők csak alkalmazzák. S arra is jócskán akad ameri­kai iránymutatás, hogy egy-egy ember állami minősítését miként le­het a politikai helyzettől függően változtatni. Oszama bin Laden, Szaddám Huszein még nem is olyan régen az amerikai szándékok fö­löttébb hasznos figurái voltak, csupán később lettek a Gonosz földi vál­tozatait megtestesítő célszemélyek. Igaz, a politikára fokozottan érvé­nyes a mondás, hogy csak az ökör következetes - ámbátor története­sen éppen Bush az, aki mintha nem örülne ennek. Pontosabban azt szeretné, ha ezt a kényelmes bölcsességet kizárólag ő alkalmazhatná, mások nem. Még Izrael se. Hogyisne! Még csak azt kéne! Hiszen, ahogy azt már a rómaiak is mondták, amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Csakhogy bármilyen jupiteri hatalom is manapság az USA, a poli­tika világa korántsem a félős marhák gyülekezete. Ha Irakot, többek közt, azért kellett az amerikaiaknak megtámad­niuk, mert Szaddámnak kapcsolatai voltak a terroristákkal, miért ne lehetne ez utóbbiakat is sorra likvidálni? A jelenleg mélyen aggódó amerikai elnöktől némi joggal kérdezhetnék ezt az izraeli szélsősége­sek. Továbbá arról is érdeklődhetnének tőle, hogy Rantisszi, aki a Ha­masz egyik vezetője, miért és mennyiben különbözik Szaddáméktól, és a veszélyességi fokozatokat Bush vajon hogyan, milyen alapon álla­pítja meg? A közel-keleti békére útitervet kidolgozó elnök tehát már bizonyá­ra akkor lépést vétett, amikor azt hitte, a térség szívós őrületének gyó­gyítását az iraki háborúval kezdheti. Figyelmen kívül hagyta, hogy ar­rafelé minden egyes kilőtt puskagolyóra előbb-utóbb - mindenfelől - tízszer annyi válasz érkezik, s a szemben álló felek szélsőséges erői minden erőszakos mozzanatot könyörtelenül eszkalálnak. A gázai iz­raeli támadást épp hogy csak túlélő Rantisszi például már első léleg­zetvételével sietett egész Izraelt és Ariel Saron kormányfőt is megfe­nyegetni, mondván, hogy „minden eszközzel harcolni fogunk ellene­tek”. (No nem mintha eddig nem így harcoltak volna.) Jupiteréknek tehát ki kellett volna számítaniuk, hogy a Szentföldön - igazi képzavarral szólva - a ökrök darázsfészkébe nyúlnak. Bushék­­nak tudniuk kellett volna, hogy Jézus földje már régóta nem az hely, ahol a kővel támadót kenyérrel dobják vissza. Galló Béla politológus (gallobela@freemail.hu)

Next