Magyar Hírlap, 2003. június (36. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-12 / 135. szám
Éles kritika a lisszaboni elmarasztalás után Nem világos, mi motiválta a Fidesz és Orbán Viktor akcióját Folytatás az 1. oldalról A miniszter bejelentette: „a Külügyminisztérium az ország védelmében megteszi a szükséges diplomáciai lépéseket”, bár azt nem árulta el, melyek lesznek ezek. Kovács végül meghívta a CDI vezetőit, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg az emberi jogok és a demokrácia tényleges magyarországi helyzetével. Mindez azután történt, hogy a Népszabadság szerdán megírta: a CDI végrehajtó bizottsága június 4-ei lisszaboni ülésén a Fidesz javaslata alapján határozatban állapította meg, hogy Magyarországon a legutóbbi parlamenti választásokat követően több alkalommal sérültek az alapvető politikai és állampolgári jogok. Az ülésen jelen volt Orbán Viktor is, mint a CDI egyik alelnöke. Kovácsnak nincs igaza abban, hogy ez lett volna az első eset. A www.orbanviktor.hu honlapon megtalálható az Európai Parlament konzervatív pártjait tömörítő Európai Néppárt tavaly októberi - szintén lisszaboni - határozata, amely felrója a kormánynak, hogy megsértette a jegybank függetlenségét, és amely aggódik a sajtó állapota miatt. Az akkori határozat azonban nem váltott ki különösebb visszhangot, és feltehetően a mostanival is ez lett volna a helyzet, a Fidesz ugyanis mélyen hallgatott róla. A határozat kimondja: „széles körben elfogadott nézet szerint a legutóbbi országgyűlési választások után a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alapvető jogokat. Mindent összevetve, Magyarországon a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el: • pártpolitikai befolyás a rendőrségre, • politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások, • állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, • ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, • »felségsértésszerű« bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, • a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, • a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.” A dokumentum szerint mindez nincs összhangban sem az alkotmánnyal, sem a nemzetközi szervezetek előírásaival, a CDI ezért felszólítja a kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az alapvető emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartása érdekében. Kovács a vádakat alaptalannak és igazságtalannak nevezte, és emlékeztetett arra, hogy annak idején éppen a Fidesz-kormány alatt nevezték hazaárulónak azokat, akik külföldön bírálták a hatalmon lévőket. Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető ehhez azt is hozzátette, hogy 2000- ben a Miniszterelnöki Hivatal még Orbán Viktor személyes utasítására állíttatott össze feketelistát azokról, akik szerinte Magyarországot a külföldi sajtóban nyilatkozataikkal lejáratták. Lendvai azt is szeretné tudni, vajon a Fideszfrakció, a párt elnöksége és újonnan megválasztott két alelnöke tudott-e a tervezetről. Az MSZP szerint az ügyben meg kellene szólalnia a köztársasági elnöknek is. A határozat megszületésének körülményei valóban különösek. A CDI honlapján nem szerepel a határozat, csak az ülésen elfogadott két másik, amely Kubát és Burmát ítéli el. A magyar rész az Európai Néppárt honlapjáról érhető el, de a dokumentumon feltüntették - ellentétben a kubai és burmai határozattal -, hogy azt a Fidesz javasolta. Lapunknak a szervezet ügyvezető titkára elmondta, hogy vita például nem volt, nem vizsgálták az Orbán által előterjesztett határozattervezet valóságtartalmát, csak egyhangúlag megszavazták azt. Antonio Lopez Isturiz szerint ők megbíznak barátaikban, jelen esetben Orbánban, illetve a Fideszben, ezért nem kételkedtek abban, ami a határozat tervezetében állt. „Nem tudok magyarul, nem forgatom a magyar újságokat, így én nem tudom ellenőrizni, igazak-e ezek az állítások” - fűzte hozzá. Arra a felvetésre, hogy ha a CDI nyilatkozatának minden pontja igaz, akkor Magyarországon nem demokrácia, hanem egyfajta diktatúra van, az ügyvezető titkár kijelentette: tévedés lenne ilyet kiolvasni a szövegből, fel sem merült bennünk ilyen gondolat - magyarázta, majd kijelentette, szerinte a pontokról tagpártjuknak, a Fidesznek kell beszélnie. A Fidesz nem nyilatkozik ebben a témában - mondta lapunknak Révész Máriusz, Orbán szóvivője. Véleménye szerint a külügyminiszter nem a Fidesszel vitázik, hanem egy nemzetközi szervezettel. A volt kormányfő szóvivője emlékeztetett az európai néppártok októberi elmarasztaló határozatára is. Révész nyilatkozatához, képest nem sokkal később mégis megszólalt a külügyi bizottság elnöke, és elmondta: egyszerűen arról van szó, hogy a nemzetközi közvélemény egyre inkább felfigyel a látványosan elszaporodó antidemokratikus jelenségekre. Németh Zsolt szerint „a kormányzatnak nem a tükörre kell haragudnia, hanem tudomásul kell vennie, hogy egy jogállamban és demokráciában vannak alapvető normák, amelyek vonatkoznak még a posztkommunista hátterű vezetőkre is”. A határozat megszületésének körülményeiről sokat elmond, hogy az olasz képviselőház külügyi bizottságának titkárságán csak Kuba és Burma elítéléséről tudtak, pedig az olasz kereszténydemokratákat Lisszabonban a római képviselőház elnöke, Pierferdinando Casini képviselte, aki egyben az IDC elnökhelyettese is. „Mit keresne itt Magyarország?” - kérdezett vissza a külügyi titkárság vezetője, aki közölte, az ő nyilvántartásuk nem tud semmiféle, Magyarországgal kapcsolatos dokumentumról, ha mégis létezne ilyen, „az nem hivatalos” majd megkérte lapunk római tudósítóját, küldje át a szöveget. Nem sokkal később személyesen jelentkezett a külügyi bizottság elnökhelyettese, Dario Rivolta, a kormánypárt, a Forza Italia képviselője, s kijelentette: „Mély döbbenettel olvastuk a számunkra eddig ismeretlen dokumentumot. Határozottan kijelentem, hogy ez nem az olasz kormány állásfoglalása. Ezek a sorok a Kereszténydemokrata Internacionálé szűk körű párttalálkozóján fogalmazódtak meg, sőt, valószínűnek tartom, hogy a Lisszabonban jelen levők már kész vázlatot kaptak megszavazásra, és ahogyan lenni szokott, a sietségben elmaradt az elfogadott határozat részletes bemutatása. Casini a képviselőház elnöke, de nem a római kormány tagja” - tette hozzá Rivolta, aki „a határozat szövegét túlzottnak” tartja, „szélsőséges indulatok és légkör eredményének, miközben Magyarországon nyugodt a hangulat, és semmi sem igazolja a hasonló aggodalmakat”. A Szabadság Kis Köre nevű polgári kört bízták meg a bizonyítékok összegyűjtésével, hogy példákkal támassza alá a vádpontokat. A kör tagja, Hende Csaba - egyébként az összes polgári kör koordinátora - ezek közé sorolta az Erzsébet hídi blokád erőszakos felszámolását; az MTV kuratórium civil szervezeteire gyakorolt nyomást; a Millenáris Kht. volt vezetőjének rendőrségi zaklatását; a kormányfőt lehazaárulózó egyetemista elleni eljárást; a jobboldali lapok hátrányos megkülönböztetését az állami hirdetések szempontjából. A fideszesek szerint a szocialisták ügyesebbek voltak, mert ha az Orbánkormány ideje alatt születtek is nemzetközi szervezeteknél határozatok, azokhoz egyértelműen nem köthető az MSZP. (O I o I z I Λ« I '̇ 1 ̋ I CL II I o I Kovács László: diplomáciai lépéseket tesznek Orbán Viktorban megbíztak, elfogadták javaslatát /ro Igazából egy dolog nem világos abban, hogy a Fidesz első embere Magyarországot elítélő határozatot fogadtatott el az amúgy túl nagy jelentőséggel nem bíró Nemzetközi Demokratikus Centrum (avagy Kereszténydemokrata Internacionálé) végrehajtó bizottságával. Mit akartak ezzel? Azt, hogy a magyar ellenzék fő erejének mi a baja kormánnyal, tudjuk. Nagyrészt ugyanezeket mondták el nemrég kongresszuson, parlamentben, rendezvényeken. Az sem megdöbbentő, hogy nemzetközi szervezettel szerették volna bíráltatni a magyar hatalmat, hiszen nem először tették. Az Európai Néppárt is fogadott már el határozatot a magyarországi viszonyokról, nem véletlenül éppen akkor, amikor Orbánt alelnökké választották. De akkor pillanatok alatt meg is tudta ezt mindenki. Most viszont egy hét telt el a portugáliai tanácskozás óta, azóta sem a Fidesz, sem a polgári körök nem lobogtatták a papírt. Nem indítottak kampányt népszerűsítésére, nem kezdtek el emiatt aggódni a magyarok sorsáért, a párthonlapra is csak tegnap délután tették ki, beszélni pedig akkor sem akartak róla. Ha jóindulatúak vagyunk, azt mondjuk, megkésve bár, de Orbán Viktor is felismerte: nem elegáns, ha valaki Kubával és Burmával egy szintre sorolja saját országát. De már nem volt mit tenni, a dokumentum elkészült. Ha nem a Fideszről lenne szó, felvetődhetne, hogy netán a párt helytelenítette vezetője kezdeményezését. A valószínűbb mégis az, hogy az akció nem sikerült tökéletesen. A bíráló határozat ugyan elkészült, de míg a Burmát vagy Kubát dorgáló nyilatkozatot a szervezet lényegében sajátjaként kezeli, Magyarországnál az elejére odabiggyesztették, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség javaslatára készült. Ettől pedig az egész komolytalanná válik. Normális körülmények között még az is előfordulhatna, hogy a kormányát külföldi lapokban bírálókat egykor ostorozó Orbánnak ki kell állnia megmagyarázni - akár csak az övéinek -, miként van az, hogy ő nem csak kritizál, de el is ítéltet. Az ilyesmi pedig roppant kínos tud lenni. 2003. június 12., csütörtök • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont Jupiter és az ökrök ush elnököt mélységesen felkavarta, hogy az izraeli hadsereg Gáza főutcáján, fényes nappal, célzott rakétatámadást intézett Abdel-Aziz Rantisszi, a Hamasz szóvivője ellen. Ha tetszik, preventív csapást, amivel nyilván a dzsihádra szakosodott szervezet lehetséges akcióit kívánták megelőzni. Likvidálni akarták a Hamasz egyik legfontosabb emberét, noha a térségben végrehajtott eddigi célzott likvidációk sohasem politikusok ellen irányultak, lehettek azok akár szélsőséges szervezetek tagjai is. Eddig nem, de ez a helyzet most alighanem megváltozik. Izraelnek önállóan kell folytatnia a terrorizmus elleni harcot, mert a Palesztin Hatóság semmit sem tesz az erőszak megfékezése érdekében - szivárogtatták ki az akció indítékát magyarázó, de nevüket szemérmesen eltitkoló kormányzati körök. Joszéf Tomi Lapid izraeli igazságügy-miniszter, ennél jóval kevésbé szemérmesen, nyíltan igazolhatónak minősített minden olyan kísérletet, amely, úgymond, a terroristavezetőket célozza meg. Márpedig Rantisszi, Izraelből nézve, ha akarom, politikus, ha akarom, terrorista. Mikor hogy. Most például terrorista. Miért? Csak. Mert valakiknek a politikai érdeke ezt kívánja. Mindez persze mélységesen aggasztja Bush elnököt, jóllehet a preventív hadi erőszak ostoba szellemét saját kezűleg engedte ki a palackból. A megelőző csapás, a célzott likvidáció állami eszközét nem az izraeliek találták ki, ők csak alkalmazzák. S arra is jócskán akad amerikai iránymutatás, hogy egy-egy ember állami minősítését miként lehet a politikai helyzettől függően változtatni. Oszama bin Laden, Szaddám Huszein még nem is olyan régen az amerikai szándékok fölöttébb hasznos figurái voltak, csupán később lettek a Gonosz földi változatait megtestesítő célszemélyek. Igaz, a politikára fokozottan érvényes a mondás, hogy csak az ökör következetes - ámbátor történetesen éppen Bush az, aki mintha nem örülne ennek. Pontosabban azt szeretné, ha ezt a kényelmes bölcsességet kizárólag ő alkalmazhatná, mások nem. Még Izrael se. Hogyisne! Még csak azt kéne! Hiszen, ahogy azt már a rómaiak is mondták, amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Csakhogy bármilyen jupiteri hatalom is manapság az USA, a politika világa korántsem a félős marhák gyülekezete. Ha Irakot, többek közt, azért kellett az amerikaiaknak megtámadniuk, mert Szaddámnak kapcsolatai voltak a terroristákkal, miért ne lehetne ez utóbbiakat is sorra likvidálni? A jelenleg mélyen aggódó amerikai elnöktől némi joggal kérdezhetnék ezt az izraeli szélsőségesek. Továbbá arról is érdeklődhetnének tőle, hogy Rantisszi, aki a Hamasz egyik vezetője, miért és mennyiben különbözik Szaddáméktól, és a veszélyességi fokozatokat Bush vajon hogyan, milyen alapon állapítja meg? A közel-keleti békére útitervet kidolgozó elnök tehát már bizonyára akkor lépést vétett, amikor azt hitte, a térség szívós őrületének gyógyítását az iraki háborúval kezdheti. Figyelmen kívül hagyta, hogy arrafelé minden egyes kilőtt puskagolyóra előbb-utóbb - mindenfelől - tízszer annyi válasz érkezik, s a szemben álló felek szélsőséges erői minden erőszakos mozzanatot könyörtelenül eszkalálnak. A gázai izraeli támadást épp hogy csak túlélő Rantisszi például már első lélegzetvételével sietett egész Izraelt és Ariel Saron kormányfőt is megfenyegetni, mondván, hogy „minden eszközzel harcolni fogunk ellenetek”. (No nem mintha eddig nem így harcoltak volna.) Jupiteréknek tehát ki kellett volna számítaniuk, hogy a Szentföldön - igazi képzavarral szólva - a ökrök darázsfészkébe nyúlnak. Bushéknak tudniuk kellett volna, hogy Jézus földje már régóta nem az hely, ahol a kővel támadót kenyérrel dobják vissza. Galló Béla politológus (gallobela@freemail.hu)