Magyar Hírlap, 2003. november (36. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-03 / 255. szám

2 • Magyar Hírlap • 2003. november 3., hétfő a nap témája: Magyarba vízummal Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai egyelőre otthon maradtak. Szombat óta Magyarország bevezette a vízumkényszert két szomszédjával szemben, és bár igyekszik minden kedvezményt érvényesíteni, a sorban állás és a kellemetlenségek visszariasztják a látogatókat. A mindenszentek és a halottak napja ellenére rendkívül gyér volt a határforgalom azon a két határszakaszon, ahol péntek óta Magyarország bevezette a vízumkényszert. Sem Szerbia-Montenegróból, sem Ukrajnából nem jöttek tömegesen sírlátogatásra az emberek, holott a határőrség korábban erre készült. Minden jel szerint a határon túli magyarok, akiknek rokonai vannak eltemetve Magyarországon, még az ünnepek előtt megoldották a látogatást. Az átlagos forgalomnak a felét regisztrálták. A hét vége volt az első tesztje annak, hogy Magyarország képes-e olyan módon csatlakozni az Európai Unióhoz, hogy a határon túli magyarság ennek nem látja kézzel fogható kárát. Mivel a kétmilliós magyarsággal rendelkező Románia már korábban lekerült a schengeni térségbe csak vízummal utazható országok listájáról, Szlovákia pedig Magyarországgal együtt csatlakozik, a probléma Ukrajna és Szerbia-Montenegró esetében merült fel. A vajdasági magyarság korábban nagy erőkkel dolgozott azon, hogy kettős állampolgárságot kapjon Magyarországtól. Erre reményt adott, hogy a szerb miniszterelnök, Zoran Zivkovic Szabadkán, Medgyessy Péter társaságában kijelentette: nem lát problémát abban, hogy a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot kapjanak. Később azonban Magyarországon már azt mondta, ellenzi az etnikai alapú kettős állampolgárságot. Utóbbi mondataival nagy csávából húzta ki a magyar diplomáciát, nem véletlen, hogy az újvidéki Magyar Szó egy cikkében már azt állította, Zivkovics éppen magyar rábeszélésre változtatott álláspontján. Ezt a Külügyminisztérium cáfolta. A megoldás pedig mind Szerbia, mind Ukrajna esetében az lett, hogy Magyarország a legnagyobb kedvezményeket adta meg a vízumkiadáskor, és elérte, hogy a magyar állampolgárok továbbra is vízum nélkül utazhassanak, sőt Ukrajna esetében már semmilyen meghívólevél vagy hasonló nem kell, csak az útlevél. A beutazók számára könnyítés például, hogy indokolt esetben az ingyenes vízum a kijelölt határátkelőkön is beszerezhető. Tegnap délutánig összesen 18 ilyet adtak ki, ebből tizennégyet a Záhonynál Magyarországra belépő szerb birkózócsapatnak, amely kihagyta a számításból a vízumkorszak beköszöntét. „Igény több lett volna, de egy vízumhoz az útlevélen kívül fényképre is szükség van, ezt pedig a határon nem tudták megcsináltatni az utazók” - mondta el lapunknak Orodán Sándor, a határőrség szóvivője. Két nap alatt 90 embert fordítottak emiatt vissza. A vízumkényszer bizonyos kellemetlenséggel jár a két szomszédos ország lakói számára, akiknek a konzulátuson kell beszerezniük az egyéves időtartamra, de azon belül 180 naponként csak 90 nap tartózkodásra feljogosító úti okmányt. Jó esetben a kérelem benyújtásától számított másfél órán belül is megkapható a vízum. Hogy mire elég ez a másfél óra? A határőrség szóvivője szerint éppen arra, hogy a vízumkérőt regisztrálják, így ha igény van rá, a belépéskor a határőrség azonosítani tudja az utazót. Orodán Sándor szerint a határőrség felkészült erre, és a vízumok esetleges kiadására is. Rendkívüli esetben Ukrajna felől egyelőre csak Záhonynál lehet vízumot kapni, és ez csak 15 nap tartózkodásra szól. Ha valakit Magyarországon egy rendőr lejárt vízummal talál, akkor előállítja, átadja a bevándorlási és állampolgársági hatóságnak, amely a külföldit idegenrendészeti szabálysértés keretében kiutasítja az országról. fotó: Németh György Vízumigénylő a szabadkai magyar főkonzulátuson. A hét végén kilencven embert fordítottak vissza a magyar határról, mert vízum nélkül jöttek. A határőrség csak rendkívüli esetben ad ki vízumot Utolsó „szabad” bevásárlótúra Nyirkos és hideg a kora reggel az újvidéki buszpályaudvaron, ráadásul közelharcot kell vívni a szegedi járatra való feljutásért. Végül úgy gördül ki pontban hatkor az elnyűtt határ, hogy egy csomó embernek csak állóhely jutott, így nem mehet át a busz - figyelmeztet a kalauz, de ők vállalják, hogy a határ előtt leszállnak és átgyalogolnak a senki földjén. Kishegyesen és Topolyán újabb utasok férkőznek fel, ők sem akarják elszalasztani az utolsó vízummentes utazást. Október vége, már csak napok vannak hátra, és leereszkedik a vízumsorompó. Visszafelé megyünk a huszadik századba, míg máshol szélnek eresztik a vámtiszteket. Vegyes társaság várja a fejleményeket a fellobogózott határmezsgyén. Hegyesi nénik áttelepült gyerekeikhez mennek, néhányan rokonokhoz, eztazt elintézni Szegeden, beszerezni valamilyen alkatrészt. A többség azonban „doppingolni” indult. Szerbek, magyarok, csempészetből élő krajinai menekültek. Bevásárlóturistáknak hívják őket, bár a megélhetési turizmus találóbb kifejezés lenne. A magyarul tudók helyzeti előnyben vannak, ők tolmácsolnak a többieknek. Előbb a szerb határrendőrnek fohászkodunk, hogy kegyeskedjen már pecsételni, majd átgördülünk a senki földjén. Már kilenc óra van, mindenki tűkön ül, de a magyar sorompó nem mozdul. Egyáltalán nem úgy tűnik, mintha repesve várnának bennünket. Sokkal fontosabb elintéznivalójuk akad a fiatal és feltűnően jól táplált vámosoknak. Van időnk a megfigyelésre. Sietős léptekkel ingáznak a sorompó túloldalán a két irodahelyiség között. Kávé, péksütemény. Most lehet a reggelizés ideje. A hölgyek feszülő egyennadrágban. „Még nagyon meglátszik rajtuk a gulyásszocializmus” - epéskednek a buszosok. „Hogy fognak így helytállni az unióban?” „Legfeljebb a következő nemzedék” - hangzik a sofőr konklúziója. „Nem önszántukból vezetik be a vízumot” - veszi védelmébe a magyarokat az egyik délebbi atyafi. „Kényszeríti őket az unió. Majd bolondok lennének megnehezíteni az utazást, amikor évekig belőlünk éltek!” „Meg mi is belőlük” - fűzi hozzá beismerően egy fiatalasszony. Nagy sokára felkapaszkodik egy fiatal gömbölyded útlevélkezelő, hogy összeszedje passzusainkat. Közvetlen teremtés, hangos Jó reggelt 1-jére még a szerbek is visszaköszönnek. „Már csak néhány napig kell velünk bajlódniuk, és jön a vízumkorszak...” - mondja keserűen egy szabadkai. „Csak ne panaszkodjanak nekem” - vág vissza a szőkeség. „Ingyen kapják a vízumot, legfeljebb egy kicsit sorban állnak érte. Senkinek se fog megártani! De hogy nekem mennyi dolgom lesz vele, azt ne kérdezzék!” Elviszi pecsételni az útleveleket, újabb fél óra várakozás. „Kész macera”. Egyszerűsítették az adatlapokat, és fizetni sem kell fotó: Németh György Rovatvezető Újvári Miklós/e-mail ujvari@mhirlap.hu/telefon 470-1286 Szerbia-Montenegró: nincs fennakadás A vajdasági magyarok attól féltek, hogy diák és főiskolás gyermekeik nehezebben jutnak el a szegedi vagy budapesti iskolába, egyetemre. Nem lehet csak úgy „átugrani” a rokonokhoz, az áttelepült fiatalokhoz, vagy egyszerűen csak bevásárolni. A szerbek is lemondhatnak a közkedvelt szegedi vagy bajai nagyáruházakról. A két kormány között az utazási feltételekről létrejött megállapodás ingyenes vízumot szavatol a szerbmontenegrói állampolgároknak. A vízumigénylést a múlt hét óta a belgrádi magyar nagykövetség konzuli osztálya és a szabadkai főkonzulátus mellett még 13 vajdasági város utazási irodájában is át lehet adni. Az ügyintézés egyszerű és gyors: mindössze egy útlevélképre, érvényes passzusra és egy űrlap kitöltésére van szükség, a válasz 2-4 napon belül megérkezik, sürgős esetben előbb is. Az űrlap a magyar konzulátus honlapjáról is letölthető. Eddig nem volt sehol fennakadás. Szerb részről elismerő nyilatkozatok hangzottak el, hogy Magyarország a legvégső határidőig halasztotta az uniós tagság megkövetelte vízumkényszer bevezetését. A procedúra - amely összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a nyugat európai államok esetében - mindazonáltal sokakat elriaszthat az utazástól.