Magyar Hírlap, 2003. november (36. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-03 / 255. szám

2 • Magyar Hírlap • 2003. november 3., hétfő a nap témája: Magyarba vízummal Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai egyelőre otthon maradtak. Szombat óta Magyarország bevezette a vízumkényszert két szomszédjával szemben, és bár igyekszik minden kedvez­ményt érvényesíteni, a sorban állás és a kellemetlenségek visszariasztják a látogatókat. A mindenszentek és a halottak napja el­lenére rendkívül gyér volt a határforga­lom azon a két határszakaszon, ahol péntek óta Magyarország bevezette a vízumkényszert. Sem Szerbia-Monte­­negróból, sem Ukrajnából nem jöttek tömegesen sírlátogatásra az emberek, holott a határőrség korábban erre ké­szült. Minden jel szerint a határon túli magyarok, akiknek rokonai vannak el­temetve Magyarországon, még az ün­nepek előtt megoldották a látogatást. Az átlagos forgalomnak a felét regiszt­rálták. A hét vége volt az első tesztje annak, hogy Magyarország képes-e olyan mó­don csatlakozni az Európai Unióhoz, hogy a határon túli magyarság ennek nem látja kézzel fogható kárát. Mivel a kétmilliós magyarsággal rendelke­ző Románia már korábban leke­rült a schengeni térségbe csak vízummal utazható országok listájáról, Szlová­kia pedig Magyarországgal együtt csatlakozik, a probléma Ukrajna és Szerbia-Montenegró esetében merült fel. A vajdasági magyarság korábban nagy erőkkel dolgozott azon, hogy kettős állampol­gárságot kapjon Magyarországtól. Erre reményt adott, hogy a szerb miniszter­­elnök, Zoran Zivkovic Szabadkán, Medgyessy Péter társaságában kijelen­tette: nem lát problémát abban, hogy a vajdasági magyarok kettős állampol­gárságot kapjanak. Később azonban Magyarországon már azt mondta, el­lenzi az etnikai alapú kettős állampol­gárságot. Utóbbi mondataival nagy csávából húzta ki a magyar diplomá­ciát, nem véletlen, hogy az újvidéki Ma­gyar Szó egy cikkében már azt állította, Zivkovics éppen magyar rábeszélésre változtatott álláspontján. Ezt a Külügy­minisztérium cáfolta. A megoldás pedig mind Szerbia, mind Ukrajna esetében az lett, hogy Magyarország a legnagyobb kedvezmé­nyeket adta meg a vízumkiadáskor, és elérte, hogy a magyar állampolgárok továbbra is vízum nélkül utazhassanak, sőt Ukrajna esetében már semmilyen meghívólevél vagy hasonló nem kell, csak az útlevél. A beutazók számára könnyítés pél­dául, hogy indokolt esetben az ingyenes vízum a kijelölt határátkelőkön is be­szerezhető. Tegnap délutánig összesen 18 ilyet adtak ki, ebből tizennégyet a Zá­honynál Magyarországra belépő szerb birkózócsapatnak, amely kihagyta a számításból a vízumkorszak beköszön­tét. „Igény több lett volna, de egy vízum­hoz az útlevélen kívül fényképre is szük­ség van, ezt pedig a határon nem tudták megcsináltatni az utazók” - mondta el lapunknak Orodán Sándor, a határőr­ség szóvivője. Két nap alatt 90 embert fordítottak emiatt vissza. A vízumkényszer bizonyos kellemet­lenséggel jár a két szomszédos ország lakói számára, akiknek a konzulátuson kell beszerezniük az egyéves időtartam­ra, de azon belül 180 naponként csak 90 nap tartózkodásra feljogosító úti ok­mányt. Jó esetben a kérelem benyújtá­sától számított másfél órán belül is megkapható a vízum. Hogy mire elég ez a másfél óra? A határőrség szóvivője szerint éppen arra, hogy a vízumkérőt regisztrálják, így ha igény van rá, a be­lépéskor a határőrség azonosítani tudja az utazót. Orodán Sándor szerint a ha­tárőrség felkészült erre, és a vízumok esetleges kiadására is. Rendkívüli eset­ben Ukrajna felől egyelőre csak Zá­honynál lehet vízumot kapni, és ez csak 15 nap tartózkodásra szól. Ha valakit Magyarországon egy rendőr lejárt ví­zummal talál, akkor előállítja, átadja a bevándorlási és állampolgársági ható­ságnak, amely a külföldit idegenrendé­szeti szabálysértés keretében kiutasítja az országról. fotó: Németh György Vízumigénylő a szabad­kai magyar főkonzulátu­son. A hét végén kilenc­ven embert fordítottak vissza a magyar határ­ról, mert vízum nélkül jöttek. A határőrség csak rendkívüli esetben ad ki vízumot Utolsó „szabad” bevásárlótúra Nyirkos és hideg a kora reggel az újvi­déki buszpályaudvaron, ráadásul kö­zelharcot kell vívni a szegedi járatra való feljutásért. Végül úgy gördül ki pontban hatkor az elnyűtt határ, hogy egy csomó embernek csak állóhely ju­tott, így nem mehet át a busz - figyel­meztet a kalauz, de ők vállalják, hogy a határ előtt leszállnak és átgyalogolnak a senki földjén. Kishegyesen és Topolyán újabb uta­sok férkőznek fel, ők sem akarják elszalasztani az utolsó vízummentes utazást. Október vége, már csak napok van­nak hátra, és leereszkedik a vízumso­rompó. Visszafelé megyünk a husza­dik századba, míg máshol szélnek eresztik a vámtiszteket. Vegyes társaság várja a fejleménye­ket a fellobogózott határmezsgyén. Hegyesi nénik áttelepült gyerekeikhez mennek, néhányan rokonokhoz, ezt­­azt elintézni Szegeden, beszerezni va­lamilyen alkatrészt. A többség azon­ban „doppingolni” indult. Szerbek, ma­gyarok, csempészetből élő krajinai me­nekültek. Bevásárlóturistáknak hívják őket, bár a megélhetési turizmus talá­lóbb kifejezés lenne. A magyarul tudók helyzeti előnyben vannak, ők tolmá­csolnak a többieknek. Előbb a szerb határrendőrnek fo­hászkodunk, hogy kegyeskedjen már pecsételni, majd átgördülünk a senki földjén. Már kilenc óra van, mindenki tűkön ül, de a magyar sorompó nem mozdul. Egyáltalán nem úgy tűnik, mintha repesve várnának bennün­ket. Sokkal fontosabb elintéznivalójuk akad a fiatal és feltűnően jól táplált vá­mosoknak. Van időnk a megfigyelésre. Sietős léptekkel ingáznak a sorompó túloldalán a két irodahelyiség között. Kávé, péksütemény. Most lehet a reg­gelizés ideje. A hölgyek feszülő egyen­­nadrágban. „Még nagyon meglátszik rajtuk a gulyásszocializmus” - epéskednek a buszosok. „Hogy fognak így helytállni az unióban?” „Legfeljebb a következő nemzedék” - hangzik a sofőr konklú­ziója. „Nem önszántukból vezetik be a vízumot” - veszi védelmébe a magya­rokat az egyik délebbi atyafi. „Kénysze­ríti őket az unió. Majd bolondok lenné­nek megnehezíteni az utazást, amikor évekig belőlünk éltek!” „Meg mi is be­lőlük” - fűzi hozzá beismerően egy fia­talasszony. Nagy sokára felkapaszkodik egy fia­tal gömbölyded útlevélkezelő, hogy összeszedje passzusainkat. Közvetlen teremtés, hangos Jó reggelt 1-jére még a szerbek is visszaköszönnek. „Már csak néhány napig kell velünk bajlód­niuk, és jön a vízumkorszak...” - mondja keserűen egy szabadkai. „Csak ne panaszkodjanak nekem” - vág vissza a szőkeség. „Ingyen kapják a vízumot, legfeljebb egy kicsit sorban állnak érte. Senkinek se fog megárta­ni! De hogy nekem mennyi dolgom lesz vele, azt ne kérdezzék!” Elviszi pecsételni az útleveleket, újabb fél óra várakozás. „Kész macera”. Egyszerűsítették az adatlapokat, és fizetni sem kell fotó: Németh György Rovatvezető Újvári Miklós/e-mail ujvari@mhirlap.hu/telefon 470-1286 Szerbia-Montenegró: nincs fennakadás A vajdasági magyarok attól féltek, hogy diák és főiskolás gyermekeik nehezebben jutnak el a szegedi vagy budapesti iskolába, egyetemre. Nem lehet csak úgy „átugrani” a rokonok­hoz, az áttelepült fiatalokhoz, vagy egyszerűen csak bevásárolni. A szer­­bek is lemondhatnak a közkedvelt szegedi vagy bajai nagyáruházakról. A két kormány között az utazási fel­tételekről létrejött megállapodás in­gyenes vízumot szavatol a szerb­­montenegrói állampolgároknak. A vízumigénylést a múlt hét óta a belgrádi magyar nagykövetség konzuli osztálya és a szabadkai fő­konzulátus mellett még 13 vajdasági város utazási irodájában is át lehet adni. Az ügyintézés egyszerű és gyors: mindössze egy útlevélképre, érvényes passzusra és egy űrlap ki­töltésére van szükség, a válasz 2-4 napon belül megérkezik, sürgős esetben előbb is. Az űrlap a magyar konzulátus honlapjáról is letölthető. Eddig nem volt sehol fennakadás. Szerb részről elismerő nyilatkozatok hangzottak el, hogy Magyarország a legvégső határidőig halasztotta az uniós tagság megkövetelte vízum­­kényszer bevezetését. A procedúra - amely összehasonlíthatatlanul egy­szerűbb, mint a nyugat európai álla­mok esetében - mindazonáltal soka­kat elriaszthat az utazástól.

Next