Magyar Hírlap, 2003. november (36. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-18 / 268. szám

2003. november 18., kedd • Magyar Hírlap • 21 társalgó Az ÁÉB leendő fő tulajdonosa szerint ma Oroszországban üzletelni kockázatot és nagy hasznot jelent Rahimkulov: a Mólba befektetnénk Ha van az orosz tőkének emblematikus figurája Magyarországon, hősünk az. A Gazprom-színekben Pestre ér­kező Megdet Rahimkulov szinte az összes „spájzban” megfordul, ellenőrzi a BorsodChemet és a Zalakerámiát, és mára ő az Általános Értékforgalmi Bank nagytulajdonosa. Mi több, van Mol-részvénye is. A „kompótot” azonban kár félteni tőle, nem akar irányítani, mindössze a pénzét akarja megforgatni. Ellenzi például a Mol gázüzletágának eladását Moszkvának, hisz úgy befektetése is kevesebbet érne. A Zalakerámiában pénz­ügyi befektetők voltunk. Átvilágítottuk. Rendbe hoztuk. Nem egészen egy év múlva nyolcvan­száz százalékos haszon­nal adtunk túl rajta Öné az Általános Értékforgalmi Bank? Ne rohanjunk ennyire előre. A pénzügyi felügyelet a múlt héten arra adott enge­délyt, hogy én, illetve a családom érde­keltségébe tartozó Kafijat megvehesse a bank 46 százalékát. Az ügy legkorábban a jövő év elején zárulhat le. Moszkvában mit szólnak hozzá? Az ÁÉB a köztudatban mégiscsak a Gazprom bankjaként él. A Gazprombanknak továbbra is 25 szá­zalékos pakettje van az ÁÉB-ben, sőt én szeretném, ha azt egészen 50 százalékig növelné. Az azért nem lenne jó, ha egy be­fektetőnek 50 százalék plusz egy szavaza­ta lenne... Azonban biztos, hogy a jelenle­gi, széttagolt tulajdonosi struktúra helyett két-három meghatározó tulajdonos sok­kal hatékonyabban tudná működtetni a pénzintézetet. Mit szól Moszkva? A jó üz­let mindannyiunknak érdeke. Az ÁÉB pe­dig jó üzlet, ott van a legnagyobb magyar bankok között. Sőt hatékonyság és az egy alkalmazottra vetített profit szempontjá­ból a legjobb. Nagy ügyfelekkek könnyű, de most nyit­nak a lakosság felé is. Nem lett volna egy­szerűbb venni egy erre specializálódott pénzintézetet, valami Postabank-félét? A Postabank egyelőre nem a mi súly­csoportunk. De például a Konzumbank megszerzésén mi is elgondolkodtunk. Az átvilágítás után azonban rájöttünk, ha magunk csináljuk, ha az Általános Érték­forgalmi Bank lakossági üzletágát erősít­jük, feleannyiba kerül. Azaz nem lett vol­na jó üzlet a vásárlás. Ha már az üzletnél tartunk, a Zalakerá­­mia nem egy Konzumbank, nem vág pro­filba, mégis megvették, igaz, túl is adtak már rajta. A Zalakerámia egyszerű befektetés volt. Napjainkban egy bank haszonterme­lésének egyik leghatékonyabb útja, ha cé­gekben tulajdont szerez, s biztosítja az adott társaság banki kiszolgálását is, így is tettünk. Miért a Zalakerámia? A papír alulértékelt volt. Megint csak miért? Átvi­lágítottuk, láttuk, az akkori menedzsment nem elég hatékony, rengeteg a felesleges költség. Tudtuk azt is, hogy a Zalakerámi­­ának piacokra van szüksége. Szereztünk, utat nyitottunk a FÁK, elsősorban Orosz­ország felé. Tavalyhoz képest 20-25 száza­lékkal nőtt az export, s jövőre is hasonló mértékű bővülésre lehet számítani. Lefa­ragtuk a költségeket, eladtuk a vállalat profiljába nem illeszkedő érdekeltsége­ket. Kilenc hónap alatt két-két és félszere­sére növeltük a termelés profitját, amely ez év végére másfél milliárd forint körüli összegre emelkedik. Természetesen fo­rintban számolva. Hiába, más nagyságrend. Eszünkbe sem jutott volna zöldhasúban gondolkodni. De mondja, ha ennyire ment a bolt, miért adták el? Miután rendbe hoztuk a vállalatot, kaptunk Ausztriából egy kedvező ajánla­tot, így a befektetésen nem egész egy év alatt 80-100 százalékot keresünk. Nem rossz eredmény. Emellett természetesen továbbra is az ÁÉB végzi a Zalakerámia összes banki műveletét. Mi pedig vállal­tuk, hogy a Lasselsberger saját termékei­nek is szerzünk piacot Oroszországban. Jogos. Apropó, osztrákok: a BorsodChem és a TVK kapcsán idehaza nem szűnik a gyanú, hogy az üzletben részt vevő bécsi befektetőket Moszkvából irányítják. Sajnos nem beszélek se németül, se an­golul, épp ezért bizton állíthatom, a CE Oil vezetői nem oroszok. Ma is összefutok néha Pecina úrral, a cég első emberével. Újragondolják A gázárrendelet elfogadá­sáig szinte egyértelmű volt, hogy a Mal amint jó­nak látja, eladja gázüzlet­ágát. Hisz az addig csak veszteséget termelt. A piac folyamatos liberali­zációjával azonban már hasznot hajt. Most a kér­dés újra nyitott - mondta nemrég újságíróknak Mo­­sonyi György. A Mal vezér­­igazgatója szerint jelenleg elemzik a helyzetet, lehet, hogy marad minden a régi­ben, de „partnerek bevo­nása” is elképzelhető. Az azonban biztos, hogy a ki­termelést nem adja el a Mol, a másik három üzlet­ágat pedig külön-külön vizsgálják a kockázatokat és a megtérülést elemez­ve. Piaci elemzők úgy érte­sültek, hogy potenciális befektetőként eddig a Gazprom mellett az OMV, a Ruhrgas és a Gaz de France jelentkezett, de ez tisztán banki ügylet, hitelezünk, ve­zetjük a számláikat. Azért maradjunk még egy picit Kazinc­barcikán. BorsodChem-vásárlásuk anno nagy port kavart. Most hogy látja, politi­káról vagy üzletről volt szó? Hiszem, hogy üzleti gond volt. A fel­ügyelet teljesen jogosan járt el, törvényi kötelessége a részletek kiderítése. Azon­ban értsék meg a mi akkori helyzetünket is. Nyilván egyszerűbb lett volna, ha a Gazprom közvetlenül próbálja megvenni a BorsodChemet vagy a TVK-t. Azonban akkoriban ha csak tíz dollárért akartunk volna venni valamit külföldön, a tranzak­cióhoz kellett volna egy sor orosz jegy­banki, pénz- és ipari minisztériumi, adó­hivatali engedély. Ez legalább másfél év­be tellett volna. Ki vár ennyi ideig a fize­tésre? Maradt megoldásként a külföldi leány, adott esetben egy off-shore cég. Konkrétan a Milford. De gondoljon bele, a Gazprom egy 14-15 milliárd dolláros ex­portárbevételű társaság. Miért kockáz­tatná presztízsét, miért stiklizne egy alig 300-400 milliós üzlet érdekében? Visz­­szatérve kérdésére, állítom, se a korábbi kormányzat, se mostani alatt nem érzek politikai előítéletet az orosz vállalkozók­kal szemben. Akkor mi igen. De értékeljük tapintatos­ságát, így nem is kérdezzük, hogy a Ho­­dorkovszkij-ügyben lát-e politikai mo­mentumokat. Inkább árulja el, érdemes ebben a helyzetben Oroszországba pénzt fektetni? Várnék. Derüljön ki, hogy tényleg bű­nös-e az ellene felhozott vádakban. Vár­juk meg a bíróság döntését. Úgy gondo­lom, decemberben minden tisztázódik. Hetedike után, a választások után. Ennyit a politikáról... Vagy a kockázatról. Hodorkovszkij le­tartóztatásától függetlenül az orosz gaz­daság jó. A GDP látványosan emelkedik, alakul a középosztály, van fizetőképes vá­sárlóerő. Az alapok meggyőződésem sze­rint stabilak, a nemzetközi tőkét senki sem veszélyezteti. A befektetőknek azt kell mérlegelniük, hogy ha ma viszik a pénzüket Oroszországba, 30-40 százalé­kos nyereséget érhetnek el. Ha a helyzet nyugodt lesz, 10-12 százalékosnál na­gyobb haszonban ne reménykedjenek. Mi például most kezdünk Jukosz-részvénye­­ket vásárolni, már most birtokolunk 8-10 milliónyit. Dollárban. Ezen a szinten már mi sem a hazaiban számolunk, így mielőtt teljesen elszakad­nánk a pesti valótól, inkább meséljen, ma miben látnak Magyarországon üzletet? Akár vállalatnév nélkül is. Miért? Szívesen megmondom. Nincs mit titkolni, hiszen mást venni nem is nagyon érdemes Magyarországon. A Molt akarjuk. Már most is van benne némi ér­dekeltségünk. Levegőért kapkodunk: mennyi az a némi? Három százalék körül. Ez közvetett és közvetlen érdekeltség, amit tíz százalékig szeretnénk növelni. Azonban hangsúlyo­zottan pénzügyi befektetőként. Eddig is volt, hogy megközelítettük a tíz százalé­kos tulajdonarányt, de ha haszonnal túl­adhattunk a részvényeken, megtettük. Tőzsdén vásárolnának, vagy a 24 száza­lékos állami Mol-pakettre fáj a foguk? Tőzsdén. Az állami csomagból úgysem adnának el nekünk, s jól is tennék. Ért­hető igény, hogy ne egy kézbe kerüljön az egész pakett. Persze nem bánnánk, ha úgy öt százalékot kapnánk a privatizáció fo­lyamán. Mint mondtam, jó vételnek tart­juk a Molt. A cég megszerezte a Slovnaf­­tot, kitűnő üzletet kötött Horvátország­ban, ráadásul az olajellátása is biztosítva van a Jukosz által. Na de ott az a fránya gázüzletág. Ön ebből az iparágból jött, miképp látja a dolgot? Harminc éve vagyok a gáziparban. Ha­tározottan állítom, az üzletágat nem éri meg eladni. Sőt komoly hiba lenne. Elve­szítenék az aranytojást tojó tyúkot. A gáz­ban hosszú távon nagyobb üzlet van, mint az olajban. Hatékonyabb üzlet, mint az összes többi. Gondot maguknál csak a szabályozás hiánya jelentett. Eddig. Mintha maga ellen beszélne, hiszen ha el­adják az aranytojást tojó tyúkot, éppen a Gazprom szerezhetné meg. Nincs ellentmondás. Már évek óta nem vagyok Gazprom-alkalmazott. Amikor 2000-ben távozott a korábbi menedzs­ment, leültünk az új elnökkel. Alekszej Miller maradásra bírt volna, de mások voltak a nézeteink a társaság működésé­ről. Meg aztán én a régi csapattal dolgoz­tam évtizedekig, nem volt kedvem más munkamódszerekhez idomulni. Gazpromos szemellenzővel most már sen­ki sem gyanúsíthatja. Higgye el, azért ha a Gazprom megkér­dezné, hogy érdemes-e megvenni az üzlet­ágat, javasolnám, tegye. Azonban én már csak mint banki társtulajdonos kötődöm a céghez. Az ÁÉB érdekeit képviselem. Reméljük, ezt odaát is így látják majd. Amúgy nem gondolkodott el azon, hogy ha már Budapesten él, alkalmazkodva az új orosz divathoz, vegyen egy fociklu­bot is? Magyarországon? Butaságokra nem költök pénzt. Pályaforduló Reggel hatkor úszással kezd, s még ott­hon ismerkedik az előző napi tengerentú­li tőzsdehírekkel. Fél nyolckor azonban már az Általános Értékforgalmi Bank el­nöki irodájában van Megdet Rahimkulov, s rendszerint itt találja az esti híradó is. Oroszországban hajlamosak a külföldön dolgozókra úgy nézni, mint akiknek csu­pa szórakozás, színházba, kabaréba já­rás a munkájuk - meséli nevetve a ma 58 éves üzletember. Talán maga is így gondolta, amikor a 70-es években a Szo­­juzgazavtomatyika gázcég vezetőjeként először került kapcsolatba hazánkkal. A magyar szál erősnek bizonyult, a leg­utóbbi időkig ő képviselte Budapesten a Gazpromot, vezette a Mollal közös cégét, 1996-tól pedig az ÁÉB-et is. Utób­biban mára ő a legnagyobb tulajdonos, de a magyar kapcsot erősíti családja is. Magyarországon telepedtek le, fiai a Köz­gázon végeztek, egyikük magyar lányt vett feleségül. Rajong unokáiért, ha nem velük van, olvas. Orosz történelmet, a múlt évszád elejéről. Friss hírek és cikkgyűjtemény a témában: www.magyarhirlap.hu/tarsalgo Az oldalt szerkesztette: Tevan Imre írta: Máté T. Gyula

Next