Magyar Hírlap, 2004. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-09 / 7. szám

Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Barátok között ma után gazdasági fellendülést, mint ahogy vélhetően Draskovics Tibor kinevezése sem. Mert a gazdaságpolitika, minden koráb­bi kormányfőnél inkább, Med­gyessy Péter kezében van, s ez így is marad. Ha a látszat ellenére eddig mégsem az történt volna, amit a kormányfő akart, akkor Medgyessy gyengekezű. Ha az történt, amit akart, akkor meg nem képes jó gazdaságpolitikára. De persze az is lehet, hogy mind­kettő igaz. Ugyanakkor attól, hogy nem lesz gazdasági fordulat, vagy hogy lehetetlennek tűnik Lászlónál is lojálisabb minisztert találni, még lehetne értelme Draskovics kine­vezésének, amint az a világban gyakran előfordul egy kormány­­átalakításnál, így például meg­felelés valamilyen érdekcsoport, a koalíciós társ vagy éppen a saját párt igényeinek. De ez nem ez az eset. A szocialistákat nagyjából annyira fogja kielégíteni a Lász­­ló-Draskovics csere, mint ha a kormányfő Gyurcsány Ferencből csinált volna pénzügyminisztert. Nem mintha a szocialista pártból érkező, a baloldali gazdaságpo­litika iránt még fogékonyabb mi­niszter olyan sokat segítene a gazdaságnak. Draskovics előtérbe tolása csak arra jó, hogy növelje az elégedet­lenkedést az MSZP-ben, amely a kormányszó számára könnyen kezelhetetlenné válhat, ha a párt - a párt értelmezésében a kor­mány - elvesztené az európai parlamenti választásokat. Az MSZP valódi igényeit jól jelzi, hogy a párt elnöksége tegnap meghallgatta a kormányfőt, majd közleményben tudatta, hogy „az eddiginél szorosabb együttműkö­dést tart szükségesnek a párt ve­zető testületei, az országgyűlési képviselőcsoport és a pénzügymi­niszter között”. Az idézett mon­dat első fele­­ „az elnökség támo­gatja a kormányfő kezdeménye­zését, hogy László Csabát Dras­kovics Tibor váltsa” - ehhez két munkatársunk szerint a László-Dras­­kovics váltás semmit sem javít a ma­gyar gazdaságpolitika vagy kormány­zás összképén. L­ászló Csaba kirúgásá­nak a kormány szem­pontjából két nagy elő­nye van. Egyrészt egy ilyen bejelentés után tényleg sen­ki sem érdeklődik arról, hol töl­tötte a szilvesztert Medgyessy Pé­ter, másrészt lélegzetvételnyi szü­nethez juthat a kormányszóvivő, akinek ez a rövid idő talán elég lesz ahhoz, hogy végre koherens történettel álljon elő a lakásvá­sárlásáról. Schmitt Pál állítólagos kijelentésénél - „tévedtünk a la­káshiteleddel kapcsolatban” - azért valami átütőbb kell, nem mintha nem lenne elképzelhető, hogy a mondat valóban elhang­zott. Azonban egy magánbeszél­getésben kicsúszott megjegyzésre akkor sem okos hivatkozni, ha az igaz. Egyszerűen azért, mert nem bizonyítható, vagyis úgy kell te­kinteni, mint ami nem igaz, s ter­mészetesen így tett a Fidesz is. Ennél sokatmondóbb, hogy ha egy kormányszóvivő így képes ke­zelni saját ügyét, akkor miért gondolnánk, hogy a kormány döntéseit jobban tolmácsolja. Még tovább menve: mi várható el attól a kommunikációs tanács­adók sokaságára támaszkodó kormányzattól, amely az utóbbi idők egyetlen, az állampolgárok széles körét érintő jó hírét - az M5-öS matricássá tételét - képes egy bejelentéssel a hírek második vonalába szorítani? Nagy kár, hogy a pénzügymi­niszter távozásának fent vázolt két következménye nem van ma­Draskovics előtérbe to­lása csak ar­ra jó, hogy növelje az elégedetlen­kedést az MSZP-ben. Most csak a valóságtól elrugaszko­dott tiszteletkörnek látszik. Visszatérve az általános tör­vényszerűségekhez, lehet egy vál­tás oka az is, hogy egy népsze­rűbb figurát emelnek pozícióba, ezzel javítva a kormány megítélé­sén. Nehéz meglátni, hogy mi te­hetné Draskovicsot alkalmassá erre a szerepre. Az egész ügy leginkább azt mutatja, hogy nagy lehet a baj, ha a kormányfő már csak a legszűkebb köréből mer választani, vállalva azt is, hogy ezzel még inkább elszigeteli ma­gát. Márpedig ha Draskovics kine­vezése nem jelent gazdasági, népszerűségi fordulatot, akkor a kormány hosszabb távú jövőjé­ben az egyetlen bizonytalan pont mégis csak az lesz, hol tölti a sza­badságát a miniszterelnök. Min­denesetre ha ezután is meleg, száraz helyet keres, van egy olyan turisztikai célpont, amely tökéletesen megfelel ezeknek a kritériumoknak, s amely az utób­bi időben ráadásul a legnépsze­rűbb a nyugati világ vezetői kö­zött - legalábbis a látogatások gyakoriságából ítélve. Irak. A holland kormányfő most jött vissza, ami azt jelenti, hogy las­san már minden, békefenntartó­kat küldő ország vezetője járt ott, de egy papucscipő nyomait hiába keressük az iraki homokban. Ju­hász Ferencet küldtük, ez proto­­kollszempontból sem túl nagy dobás, még szerencse, hogy a házépítését nem vetette vissza. Pedig Medgyessy most már nyu­godtan mehetne, nem foghatnák rá, hogy népszerűséghajhászás­­ból teszi, hiszen most már ennyi­vel aligha tudná növelni a tetszé­­si indexét. Sztankóczy András Tilos Rádió Jókó Csaba rajza vélemény vita A kormány nyaral publicista, rovata minden második pénteken jelenik meg. Legyen szíves, mondja már meg valaki, mi van abban olyan érde­kes, hogy Medgyessy Péter levál­totta László Csaba pénzügyminisz­tert, és helyébe Draskovics Tibort nevezte ki. A miniszterelnök ugye­bár Thaiföldön nyaralt, és útjáról hazatérve a messziről jött ember rácsodálkozásával konstatálta, hogy a költségvetési hiány még a tavalyi itthon tartózkodásai alatt vagy százmilliárd forinttal túllépte az elvárt mértéket, ezért úgy gon­dolta, jobb, ha ezután Draskovics Tibor intézi az ország pénzügyeit. Feltéve, hogy Draskovics is ha­zatér kenyai vakációjáról, mert ő is épp nyaral. Igazi hírértéke akkor volna en­nek a hirtelenjében jött minisz­tercserének, ha a kormányfő Thaiföldről jelenti be a változást, sőt László Csaba se lett volna itt­hon, hanem mondjuk Dél-Ame­rikában vadászik mandulás an­golnára, mert az már tényleg új­szerű volna, az már új kormány­vezetési és hatalomgyakorlási technikákat vetítene előre, mert hol van az megírva, hogy egy or­szágot nem lehet a világ négy sar­kából, lehetőleg éteri magassá­gokból, teszem azt, SMS-ek útján irányítani. Ezt csak azért említem, mert úgy látom, hogy a sajtón s persze a politikusokon kívül senkit nem rázott meg az esemény. Olvasom ugyan, hogy a miniszterváltás hí­re pillanatokon belül megboly­gatta a pénzügyi szférát, s „azon­nal padlóra küldte a magyar fize­tőeszközt, azaz néhány óra alatt két forintot zuhant az euróhoz képest”, ám ez sem tartott sokáig. A sajtón s persze a po­litikusokon kívül senkit nem rázott meg az ese­mény, mert „a forint zuhanását Drasko­vics kinevezése alig egy óra alatt megállította, a bejelentés után csak 263 forintot kaptak egy eu­­róért a korábbi 265 helyett”. Az én pechem az, hogy eléggé vizuális alkat vagyok, s az ilyen hí­rek után próbálom elképzelni a tőzsdét, a pénzügyi gócpontokat. László Csaba kirúgva, a forint a padlón, ám aztán valaki léleksza­kadva feltépi az ajtót, s elkurjant­ja magát, hogy Draskovics, ráadá­sul nincs is itthon, mire a forint újra a helyén, s percek múlva már csak néhány izzadságcsepp jelzi a homlokokon, hogy végóráit élte a nemzet. Ettől függetlenül, senki se ágált különösebben a minisz­tercsere ellen, még csak komo­lyabb kekeckedés se volt, mond­hatni tehát, hogy a miniszterel­nök jó döntést hozott. Aminek vi­szont tanulságértéke is van a jö­vőre nézvést: nagyon úgy néz ki, hogy Medgyessy Péter kizárólag akkor képes jó döntést hozni (eleddig spéciel ezt az egyet, de még van idő), amikor nincs itt­hon, vagy csak épp leszállt a repü­lőről. Ez mindenképpen fontos, és át kell hogy értékelje a kormány­fői utazásokhoz való viszonyunkat is. Magyarországon a mindenkori kormányfő külföldi tartózkodása a lehető legsúlyosabb nemzetgya­­lázásnak számít, egyenesen haza­árulásnak, ami nyilván arra a tör­ténelmi örökségünkre van ala­pozva, hogy annak idején Árpád vezérünk se ment el nyaralni a honfoglalás kellős közepén. Más­részt elképzelhető, hogy a magyar politikus, miniszter, kormányfő külföldön tartózkodva megszaba­dul az önnön nagyságából adódó súlyától, mintegy levetkezi magát, és az idegen, ennélfogva normális környezetben rávirrad néhány világos pillanat, ami szerencsés esetben még hazatérve is érezteti hatását néhány napig. Mert ne felejtsük, történelmünk nagyjai mind külföldön tértek észhez, még akkor is, ha erre olykor-oly­kor némi száműzetés keretében került is sor. Lehet benne valami: pénzügyi elemzők szerint legjobb lenne, ha Draskovics még jó ideig Kenyá­ban maradna. A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Megyesi Gusztáv 2004. január 9­, péntek • Magyar Hírlap • 15 Petárda Ha figyelmesen követem a híradásokat a petárdarob­­bantók állampolgári jogairól, minden még kuszább lesz előttem. Nem robbantóként, hanem a durranások passzív elszenvedőj­eként. A pirotechnikusok és piro­­kereskedők talán valahogyan megértik, hogy szilveszter éj­szakájának elmúltával kitől kötelesek ingyen (akinek ko­rábban pénzért eladták) visszavenni az el nem puk­kant patronokat, és milyen robbanóerő fölött. Visszaven­nék, hogy később ismét pén­zért eladhassák őket, de sen­kinek sem akaródzik megvál­ni tőlük. Az azonban ellenté­tes értelmű, hogy e kritikus határon alul szabad-e rob­bantani az év hátralévő ré­szében is, vagy sem. Az eddigi adatok a Magyar Hírlapot látszanak igazolni, hogy tudniillik a leggyön­gébb patronok egész évben földhöz csaphatók. Ha tehát egy tréfás kedvű if­únak ked­ve szottyan az ablakom alatt az éjszaka kellős közepén bármikor elsütni visszama­radt patronját, minden to­vábbi nélkül megteheti. Csak a hangulatán múlik. Hiába szorgalmazzák ál­latvédők, hogy szigorú törvé­nyek szabályozzák kedven­ceik oltalmát, és hiába mondják állatorvosok, hogy a legenyhébb durranás is végzetes lehet a kutyák egészségére, robbantani sza­bad. Vidám társaságok po­kollá tehetik utcarészek éle­tét, mert egyes jogtudósok a szabadság elidegeníthetet­len részének tekintik a pe­­tárdázást. Én meg dühömben szét­robbanhatok, ha a jog egyál­talán jogot ad erre. (vártik) Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1100 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1233, fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek­@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136­ Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2582, 460-2599, fax: 460-2490, e-mail: ligetfalvi@ringier.hu, ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hír­lap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany@ kultur-press.hu. Előfizetésről, terjesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató

Next