Magyar Hírlap, 2004. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-12 / 9. szám

támogatás alig-alig Siketek: itt megindult valami Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Or­szágos Szövetségének elnöke úgy véli, egyértel­műen pozitív változások történtek, hiszen elkez­dődött a fogyatékossággal élőkre való odafigye­lés. Kiemelte a jelnyelvi tolmácsszolgálat bein­dulását és működését. Hozzátette, hogy a fo­gyatékossági támogatás odaítélése is pozitív irányba változott. Mikesy György szerint a leglát­ványosabb az esélyegyenlőségi kormányhivatal létrejötte volt. „Érezzük, hogy törődnek velünk, és a döntések előtt is kikérik a véleményünket, vagyis partnernek tekintik a fogyatékkal élőket.” A másik pozitívum, hogy a médiában is megje­lentek a jelnyelvi tolmácsok, bár még mindig kevesen vannak, de legalább már elkezdődött valami - mondja Mikesy György. Komoly lépésnek tartja, hogy megalakult a Fogyatékkal Élők Szövetségeinek Tanácsa, amely a magyarországi fogyatékos személyek ér­dekvédelmi szervezete. Nem megfelelő viszont a szociális támogatás, mivel nem veszik figye­lembe, hogy a hátrányok jó része a fogyatékos­ságból származik, s emellett az eljárás is na­gyon bürokratikus. „Azt szeretném, hogy a kü­szöbön álló szociális törvény módosítása után az odaítélés szempontjai között szerepeljen, ha valaki fogyatékossággal él. A kommunikációs akadályok miatt sokszor hasonló helyzetben va­gyunk, mint az értelmi fogyatékosok, mivel min­ket is annak tartanak” - mondja Mikesy György. Vakok: nincs áttörés az internethasználatban „Nem igazán éreztük meg, hogy a tavalyi évet a fogyatékosoknak szentelték volna. Sem támo­gatásból, sem figyelemből nem kaptunk többet" - mondja Szuhaj Mihály a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének informa­tikai csoportvezetője. A számítástechnikus, aki egyben az Informatika a Látássérültekért Alapít­vány vezetője is, tavaly elnyerte a Magyar Hírlap év embere díját. Az internet nagyon fontos a lá­tássérültek számára, javítja életminőségüket. Sokan csak a számítógép segítségével tudnak érintkezni a világgal. „Többször kértük arra a kormányzatot, hogy a látássérültek számára tegyék kedvezményessé az internethasználatot. A kabinet eddig elzárkózott ettől - panaszolja Szuhaj Mihály. - Arra hivatkoztak, hogy ha a va­kok megkapnák a kedvezményt, akkor a többi fogyatékkal élőnek és a hátrányos helyzetűek­nek is meg kellene adni, s ezt már nem bírná el a költségvetés” - mondja az év embere. Szuhaj Mihály szerint mintegy 44 ezer vak él Magyaror­szágon, a gyengén látók száma ennek két-há­­romszorosa lehet. A vakok szövetségének mintegy húszezer tagja van. A vakok kétharmada hetven év fölötti, mivel a látásromlás sokszor az idős korban jelentkezik. Akik ténylegesen használnák az internetet, mintegy 10-15 ezren lehetnek. „Az ő támogatásuk még a kormány szerint sem rázná meg a büdzsét” - véli az in­formatikus. A látássérültek a képernyő tartal­mát csak soronként tudják értelmezni, melyhez egy beszélő számítógép szükséges. A honlapké­szítők főleg a látványosságra helyezik a hang­súlyt, nagyon kevés vakbarát weblap van. Az első ilyen hivatalos, önkormányzati honlapot - a Budapest Portált - kedden adták át. Szuhaj Mihály az elmúlt év eredményei közé sorolja, hogy elkészült a vakok számára egy hírmondó portál, megszületett a magyar nyelvű változata annak a programnak, mely a látássérültek szá­mára megkönnyíti a Windows használatát, vala­mint jelentős támogatást kaptak egy nemzetkö­zi informatikai konferencia megrendezésére. A csend hangjai Nyugat-Európához képest 20-25 éves lemaradásban vagyunk a jeltolmács szak­mában - mondja Hanák Pet­ra, a Korner Jeltolmács Központ vezetője. A Korner az országban lévő hat regio­nális jeltolmácsközpont egyike, főként Budapesten és Pest megyében látja el ezt a szolgáltatást. A jeltol­mácsközpontok az Egész­ségügyi, Szociális és Család­ügyi Minisztérium támoga­tásával működnek. Három főállású és öt-hat szabad­úszó, felsőfokú képzettségű jeltolmáccsal dolgoznak. Kérés és igény esetén a köz­pont munkatársai kimen­nek, hogy biztosítsák a sike­tek és nagyothallók folya­matos kommunikációját. Az akadálymentesítéshez - mely a fogyatékkal élők évé­nek nyilvánított 2003-as év egyik fontosabb célkitűzése volt - hozzátartozik a kom­munikációs akadálymente­sítés is - véli a régióközpont vezetője. Magyarországon becslé­sek szerint 30-60 ezer siket és mintegy 400-600 ezer nagyothalló él, de a hallás­problémával küzdők száma elérheti az egymilliót is. 2003. január 1-jétől érvény­ben lévő kormányhatáro­zat szerint biztosítani kell a közszolgáltatások min­den területén - különösen a hivatalos ügyek intézése során és az egészségügyi ellátásban - a kommuniká­ciós hozzáférhetőséget a fo­gyatékos személyek számá­ra. A közszolgáltatások min­den területén meg kell te­remteni a forrásokat a jel­nyelvi tolmácsok igénybevé­teléhez. Sajnos egy év nagyon ke­vés idő ahhoz, hogy tökélete­sen működjön a rendszer - mondja Hanák Petra. De egyes önkormányzatoknál már van ügyeletes jeltol­mács, de akad olyan intéz­mény is, ahol talán nem is ismerik a kormányhatáro­zatot. Fontos lenne például - mondja Hanák Petra -, ha az orvosi rendelőkben vagy a kollégiumokban lennének olyan jelzőrendszerek, me­lyek segítenék a siketek éle­tét, hiszen ők nem hallják, amikor a nővér szólítja őket, vagy ha éppen a tűzriadó szi­rénája szólal meg. Az oldalt szerkesztette: Újvári Miklós Közreműködött: Dreissiger Ágnes, Éber Sándor, Németh Szilárd, Virág Tamás e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja Értelmi fogyatékosok: tények és ígéretek Az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének elnöke, Gyene Pi­roska szerint az eget rengető változások tovább­ra is elmaradtak. Egyre nehezebb pályázati pén­zekhez jutni - állítja. Az esélyegyenlőségi prog­ram pedig szép és jó, ám a lemaradások to­vábbra sem csökkentek, az értelmi fogyatéko­sok életminősége nem javult. A foglalkoztatás területén is siralmas a helyzet, mindössze nyolc százalékuk tudott valahol elhelyezkedni. Gyene Piroska szerint az értelmi fogyatékosokat több­nyire valamilyen mondvacsinált ok miatt bocsát­ják el. „Hogy ne csak negatívumokat említsek, a 2003-as év előrelépésnek tekinthető abból a szempontból, hogy legalább foglalkoztak a fo­gyatékosokkal, s ez a tudatformálás szempont­jából nagyon fontos volt.” Mozgássérültek: egy év konkrétumok nélkül Kézzel fogható eredményekről a Mozgássérül­tek Egyesületének Országos Szövetségénél nem tudtak beszámolni. Előrelépésnek veszik azonban, hogy több szó­ esett a fogyatékosok­ról, ami Hegedűs Lajos elnök szerint talán hoz­zájárulhat a társadalmi tudatformáláshoz. A 2003-as évben két előrelépést említ az elnök, ám mint mondta, mindkettő ekkorra érett be, így a fogyatékosok évéhez kevés közük van. „2003. január elsejével lépett életbe egy újfajta ellátórendszer, amely lehetővé teszi, hogy a mozgássérülteket otthoni környezetükben támo­gassák. A másik fejlődés, hogy a támogatáshoz könnyebben lehet hozzájutni, így 30-40 ezerrel több mozgássérült kaphatott támogatást." Igaz, az akadálymentesítésre, a közlekedési támoga­tási rendszer kiépítésére, a lakástámogatási rendszerre továbbra sincs több pénz. Ismerkedés a világ­hálóval kéz nélkül. Február óta majdnem kétszer annyian ve­hetik igénybe a fo­gyatékostámogatást, és több pénz jut ott­honi ápolásra is .» QJD ■ CO ír:0-X '(5c/) o ■fai 22'.SS Amikor tavaly a közoktatási törvénybe iktatták, hogy a tanároknak meg kell őrizniük a diákok bizalmas tit­kait, három alkotmányos alapjogot próbáltak össze­egyeztetni - sikertelenül. Az oktatási tárca - helyesen - arra helyezte a hang­súlyt, hogy egy hétéves nebulónak is joga van az önren­delkezéshez, a magántitokhoz, s az államnak szavatol­nia kell a gyermek védelmét. Szembesülni kellett azon­ban a ténnyel, hogy a szülőnek meg ahhoz van joga, hogy felnevelje a gyermekét, és ehhez nem árt tudnia azt sem, mi történik csemetéjével az iskolában. Az oktatási tárca a jogok összeegyeztetése során túl­ságosan is körültekintően járt el, ennek következménye tavaly egy rossz törvényszöveg lett. Ha egy jogszabályt könnyen félre lehet magyarázni, ha nem érthető, akkor nem jók a paragrafusok, még ha a szándék tisztességes is. Olyan törvényre van szükség, amely nem ver éket szü­lő és gyermek közé, a tanárt pedig bizalmassá és nem cinkossá teszi. Mostanra kikristályosodni látszik egy új változat, amely tavasszal kerülhet az Országgyűlés elé. Ez a taná­ri titoktartást leginkább arra az esetre tartja fenn, ha maga a szülő veszélyezteti a gyereket - például a csalá­don belüli erőszak esetén. A reménytelen helyzetbe ju­tott diáknak így ad egy utolsó lehetőséget, hogy segítsé­get kérjen. Ami ezen kívül esik, az - akárcsak eddig - a pedagó­gia és a morál körébe tartozik. Persze tudjuk, ez sem egy­szerű dolog. Hallottunk már az osztály előtt nyilvánosan felolvasott szerelmes levelekről, rendőröknek föladott, megtévedt diákokról. A módosítás előtt álló törvény megadja a lehetőséget a pedagógusoknak, hogy ők mér­legeljék, mit tesznek a rájuk bízott információkkal. Bíz­zunk mi is a pedagógusok belátásában. Az elmúlt hóna­pok tanári titoktartásról szóló vitái arra mindenesetre jók voltak, hogy mindenki számára egyértelművé tették: a diák is ember. M­esi 2004. január 12., hétfő • Magyar Hírlap *3 a nap témája+álláspont Sohase mondd?­ ­Á­prilisban lejár Mordechai Vanunu izraeli atomtechni­kus 18 éves büntetése. Szabadon kellene engedni, de a Newsweek tudósítása szerint Izrael komolyan fontoló­ra vette, hogy „adminisztratív őrizetben” tartja. Ez a fajta, bírósági ítélet nélküli fogva tartás azoknak a palesztinoknak dukál, akiket terroristatevékenységgel gyanúsítanak. Vanunut 1986-ban azért ítélték el, mert a londoni The Timesnak elárulta Izrael atom­titkait, beszámolt arról, hogy Izrael legalább kétszáz atombombát gyártott. Ha most Vanunu a szabadulás után Amerikába megy, és telefecse­gi a sajtót az izraeli atomtitkokról, akkor Washington végképp nem te­het úgy, mint az állítólag ostoba strucc, amely homokba dugja a fejét. Mindenki tudja, hogy Izraelnek van bombája, ahogy egyáltalán nem titok, hogy efféle fegyverrel rendelkezik India és Pakisztán, ta­lán Észak-Korea is. Eddig csak két olyan állam akadt, amely önként lemondott arról, hogy atomrobbantással fitogtassa saját és vezetője nagyságát: a Dél-afrikai Köztársaság és most - meglepetésre - Líbia. A 2001-es szeptemberi döbbenetből ocsúdva a Bush-kormányzat totális háborút hirdetett a tömegpusztító fegyverek ellen. A célke­resztben most éppen Irán van, amelyről bizonyítható, hogy komoly lépéseket tett az iszlám bomba gyártására. Megvan a másik célpont is: Szíria. Az amerikai szándék nagyjából világos és érthető. Elterjedt hiede­lem, hogy manapság már könnyű atombombát gyártani. Előállításá­hoz azonban fejlett technika, háttéripar kell, vagyis „állami szponzo­­ráció” nélkül nem megy. Az efféle támogatástól el kell venni minden állam kedvét - jó szóval, kemény szóval, végső fokon erővel. Minden állam kedvét, Iránét, Szíriáét, Indiáét, Pakisztánét, Észak-Koreáét­­ és az Egyesült Államokét, Oroszországét, Fran­ciaországét, Nagy-Britanniáét, Kínáét. A világ az elmúlt két évben rengeteget megtudott arról, hogyan is áll Teherán, Bagdad, Phenjan, Tripoli, Damaszkusz a tömegpusztí­tó fegyverek dolgában, s miféle álnok terveket dédelget az atombom­bákkal. De mikor fogják ellenőrizni Izrael atomlaboratóriumait vagy az Egyesült Államok biológiai és vegyi fegyverkészletét? Mit tu­dunk ma a francia vagy a brit atomerőről? Be akarták vetni? Hány repülőgép, hadihajó kering a fejünk felett és körülöttünk - még min­dig - bombákkal vagy más tömegpusztító fegyverrel a fedélzetén? Tavaly november végén a Bush-kormányzat feloldotta azt a Clin­ton által tíz éve elrendelt tilalmat, amely szerint nem szabad „mini­­bombákkal” kísérletezni. Bush engedélyt adott arra, hogy a terroriz­mus elleni harcra „bunkerpusztító” mini atombombákat fejlessze­nek. Atombomba a terroristák ellen? Pusztító, szennyező atomvilla­nások fogják megakadályozni 2001 szeptemberének megismétlődé­sét? Bin Laden fejére (barlangjára) atombombát dobnak? Amerika bizonyára nem tervezi, hogy az efféle „békés célú” kísérleti bombá­ját valaha is bevesse saját területén: a bomba piszkos, és szavazato­kat sem hoz. Albert Einstein 1939. augusztus 2-án felhívta Franklin D. Roose­velt elnök figyelmét a bombagyártás lehetőségére - nem tehetett mást. A levél óvatosan utalt arra, hogy a németek akkor már leállí­tották a megszállt Csehszlovákiából származó uránium exportját. De Szilárd Leó - és vele együtt sokan mások - 1945-ben Hirosima és Nagaszaki előtt figyelmeztettek: Amerikának, a vezető atomhata­lomnak óriási a felelőssége. Hirosima, Nagaszaki után jött a „sohatöbbezés”, de jött a hideg­háború is. Túl vagyunk a véres-mocskos huszadik századon, az atomfegyverről a homo sapiensnek egyszer s mindenkorra le kell mondania. Ha az E. T.-k fényévekről látják a földi atomvillanásokat, soha nem dugják ide az orrukat. Se Iránba, se Amerikába. Fodor György munkatárs (fodandor@mhirlap.hu)

Next