Magyar Hírlap, 2004. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-12 / 9. szám
támogatás alig-alig Siketek: itt megindult valami Mikesy György, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke úgy véli, egyértelműen pozitív változások történtek, hiszen elkezdődött a fogyatékossággal élőkre való odafigyelés. Kiemelte a jelnyelvi tolmácsszolgálat beindulását és működését. Hozzátette, hogy a fogyatékossági támogatás odaítélése is pozitív irányba változott. Mikesy György szerint a leglátványosabb az esélyegyenlőségi kormányhivatal létrejötte volt. „Érezzük, hogy törődnek velünk, és a döntések előtt is kikérik a véleményünket, vagyis partnernek tekintik a fogyatékkal élőket.” A másik pozitívum, hogy a médiában is megjelentek a jelnyelvi tolmácsok, bár még mindig kevesen vannak, de legalább már elkezdődött valami - mondja Mikesy György. Komoly lépésnek tartja, hogy megalakult a Fogyatékkal Élők Szövetségeinek Tanácsa, amely a magyarországi fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezete. Nem megfelelő viszont a szociális támogatás, mivel nem veszik figyelembe, hogy a hátrányok jó része a fogyatékosságból származik, s emellett az eljárás is nagyon bürokratikus. „Azt szeretném, hogy a küszöbön álló szociális törvény módosítása után az odaítélés szempontjai között szerepeljen, ha valaki fogyatékossággal él. A kommunikációs akadályok miatt sokszor hasonló helyzetben vagyunk, mint az értelmi fogyatékosok, mivel minket is annak tartanak” - mondja Mikesy György. Vakok: nincs áttörés az internethasználatban „Nem igazán éreztük meg, hogy a tavalyi évet a fogyatékosoknak szentelték volna. Sem támogatásból, sem figyelemből nem kaptunk többet" - mondja Szuhaj Mihály a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének informatikai csoportvezetője. A számítástechnikus, aki egyben az Informatika a Látássérültekért Alapítvány vezetője is, tavaly elnyerte a Magyar Hírlap év embere díját. Az internet nagyon fontos a látássérültek számára, javítja életminőségüket. Sokan csak a számítógép segítségével tudnak érintkezni a világgal. „Többször kértük arra a kormányzatot, hogy a látássérültek számára tegyék kedvezményessé az internethasználatot. A kabinet eddig elzárkózott ettől - panaszolja Szuhaj Mihály. - Arra hivatkoztak, hogy ha a vakok megkapnák a kedvezményt, akkor a többi fogyatékkal élőnek és a hátrányos helyzetűeknek is meg kellene adni, s ezt már nem bírná el a költségvetés” - mondja az év embere. Szuhaj Mihály szerint mintegy 44 ezer vak él Magyarországon, a gyengén látók száma ennek két-háromszorosa lehet. A vakok szövetségének mintegy húszezer tagja van. A vakok kétharmada hetven év fölötti, mivel a látásromlás sokszor az idős korban jelentkezik. Akik ténylegesen használnák az internetet, mintegy 10-15 ezren lehetnek. „Az ő támogatásuk még a kormány szerint sem rázná meg a büdzsét” - véli az informatikus. A látássérültek a képernyő tartalmát csak soronként tudják értelmezni, melyhez egy beszélő számítógép szükséges. A honlapkészítők főleg a látványosságra helyezik a hangsúlyt, nagyon kevés vakbarát weblap van. Az első ilyen hivatalos, önkormányzati honlapot - a Budapest Portált - kedden adták át. Szuhaj Mihály az elmúlt év eredményei közé sorolja, hogy elkészült a vakok számára egy hírmondó portál, megszületett a magyar nyelvű változata annak a programnak, mely a látássérültek számára megkönnyíti a Windows használatát, valamint jelentős támogatást kaptak egy nemzetközi informatikai konferencia megrendezésére. A csend hangjai Nyugat-Európához képest 20-25 éves lemaradásban vagyunk a jeltolmács szakmában - mondja Hanák Petra, a Korner Jeltolmács Központ vezetője. A Korner az országban lévő hat regionális jeltolmácsközpont egyike, főként Budapesten és Pest megyében látja el ezt a szolgáltatást. A jeltolmácsközpontok az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával működnek. Három főállású és öt-hat szabadúszó, felsőfokú képzettségű jeltolmáccsal dolgoznak. Kérés és igény esetén a központ munkatársai kimennek, hogy biztosítsák a siketek és nagyothallók folyamatos kommunikációját. Az akadálymentesítéshez - mely a fogyatékkal élők évének nyilvánított 2003-as év egyik fontosabb célkitűzése volt - hozzátartozik a kommunikációs akadálymentesítés is - véli a régióközpont vezetője. Magyarországon becslések szerint 30-60 ezer siket és mintegy 400-600 ezer nagyothalló él, de a hallásproblémával küzdők száma elérheti az egymilliót is. 2003. január 1-jétől érvényben lévő kormányhatározat szerint biztosítani kell a közszolgáltatások minden területén - különösen a hivatalos ügyek intézése során és az egészségügyi ellátásban - a kommunikációs hozzáférhetőséget a fogyatékos személyek számára. A közszolgáltatások minden területén meg kell teremteni a forrásokat a jelnyelvi tolmácsok igénybevételéhez. Sajnos egy év nagyon kevés idő ahhoz, hogy tökéletesen működjön a rendszer - mondja Hanák Petra. De egyes önkormányzatoknál már van ügyeletes jeltolmács, de akad olyan intézmény is, ahol talán nem is ismerik a kormányhatározatot. Fontos lenne például - mondja Hanák Petra -, ha az orvosi rendelőkben vagy a kollégiumokban lennének olyan jelzőrendszerek, melyek segítenék a siketek életét, hiszen ők nem hallják, amikor a nővér szólítja őket, vagy ha éppen a tűzriadó szirénája szólal meg. Az oldalt szerkesztette: Újvári Miklós Közreműködött: Dreissiger Ágnes, Éber Sándor, Németh Szilárd, Virág Tamás e-mail: naptemaja@mhirlap.hu www.magyarhirlap.hu/naptemaja Értelmi fogyatékosok: tények és ígéretek Az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének elnöke, Gyene Piroska szerint az eget rengető változások továbbra is elmaradtak. Egyre nehezebb pályázati pénzekhez jutni - állítja. Az esélyegyenlőségi program pedig szép és jó, ám a lemaradások továbbra sem csökkentek, az értelmi fogyatékosok életminősége nem javult. A foglalkoztatás területén is siralmas a helyzet, mindössze nyolc százalékuk tudott valahol elhelyezkedni. Gyene Piroska szerint az értelmi fogyatékosokat többnyire valamilyen mondvacsinált ok miatt bocsátják el. „Hogy ne csak negatívumokat említsek, a 2003-as év előrelépésnek tekinthető abból a szempontból, hogy legalább foglalkoztak a fogyatékosokkal, s ez a tudatformálás szempontjából nagyon fontos volt.” Mozgássérültek: egy év konkrétumok nélkül Kézzel fogható eredményekről a Mozgássérültek Egyesületének Országos Szövetségénél nem tudtak beszámolni. Előrelépésnek veszik azonban, hogy több szó esett a fogyatékosokról, ami Hegedűs Lajos elnök szerint talán hozzájárulhat a társadalmi tudatformáláshoz. A 2003-as évben két előrelépést említ az elnök, ám mint mondta, mindkettő ekkorra érett be, így a fogyatékosok évéhez kevés közük van. „2003. január elsejével lépett életbe egy újfajta ellátórendszer, amely lehetővé teszi, hogy a mozgássérülteket otthoni környezetükben támogassák. A másik fejlődés, hogy a támogatáshoz könnyebben lehet hozzájutni, így 30-40 ezerrel több mozgássérült kaphatott támogatást." Igaz, az akadálymentesítésre, a közlekedési támogatási rendszer kiépítésére, a lakástámogatási rendszerre továbbra sincs több pénz. Ismerkedés a világhálóval kéz nélkül. Február óta majdnem kétszer annyian vehetik igénybe a fogyatékostámogatást, és több pénz jut otthoni ápolásra is .» QJD ■ CO ír:0-X '(5c/) o ■fai 22'.SS Amikor tavaly a közoktatási törvénybe iktatták, hogy a tanároknak meg kell őrizniük a diákok bizalmas titkait, három alkotmányos alapjogot próbáltak összeegyeztetni - sikertelenül. Az oktatási tárca - helyesen - arra helyezte a hangsúlyt, hogy egy hétéves nebulónak is joga van az önrendelkezéshez, a magántitokhoz, s az államnak szavatolnia kell a gyermek védelmét. Szembesülni kellett azonban a ténnyel, hogy a szülőnek meg ahhoz van joga, hogy felnevelje a gyermekét, és ehhez nem árt tudnia azt sem, mi történik csemetéjével az iskolában. Az oktatási tárca a jogok összeegyeztetése során túlságosan is körültekintően járt el, ennek következménye tavaly egy rossz törvényszöveg lett. Ha egy jogszabályt könnyen félre lehet magyarázni, ha nem érthető, akkor nem jók a paragrafusok, még ha a szándék tisztességes is. Olyan törvényre van szükség, amely nem ver éket szülő és gyermek közé, a tanárt pedig bizalmassá és nem cinkossá teszi. Mostanra kikristályosodni látszik egy új változat, amely tavasszal kerülhet az Országgyűlés elé. Ez a tanári titoktartást leginkább arra az esetre tartja fenn, ha maga a szülő veszélyezteti a gyereket - például a családon belüli erőszak esetén. A reménytelen helyzetbe jutott diáknak így ad egy utolsó lehetőséget, hogy segítséget kérjen. Ami ezen kívül esik, az - akárcsak eddig - a pedagógia és a morál körébe tartozik. Persze tudjuk, ez sem egyszerű dolog. Hallottunk már az osztály előtt nyilvánosan felolvasott szerelmes levelekről, rendőröknek föladott, megtévedt diákokról. A módosítás előtt álló törvény megadja a lehetőséget a pedagógusoknak, hogy ők mérlegeljék, mit tesznek a rájuk bízott információkkal. Bízzunk mi is a pedagógusok belátásában. Az elmúlt hónapok tanári titoktartásról szóló vitái arra mindenesetre jók voltak, hogy mindenki számára egyértelművé tették: a diák is ember. Mesi 2004. január 12., hétfő • Magyar Hírlap *3 a nap témája+álláspont Sohase mondd? Áprilisban lejár Mordechai Vanunu izraeli atomtechnikus 18 éves büntetése. Szabadon kellene engedni, de a Newsweek tudósítása szerint Izrael komolyan fontolóra vette, hogy „adminisztratív őrizetben” tartja. Ez a fajta, bírósági ítélet nélküli fogva tartás azoknak a palesztinoknak dukál, akiket terroristatevékenységgel gyanúsítanak. Vanunut 1986-ban azért ítélték el, mert a londoni The Timesnak elárulta Izrael atomtitkait, beszámolt arról, hogy Izrael legalább kétszáz atombombát gyártott. Ha most Vanunu a szabadulás után Amerikába megy, és telefecsegi a sajtót az izraeli atomtitkokról, akkor Washington végképp nem tehet úgy, mint az állítólag ostoba strucc, amely homokba dugja a fejét. Mindenki tudja, hogy Izraelnek van bombája, ahogy egyáltalán nem titok, hogy efféle fegyverrel rendelkezik India és Pakisztán, talán Észak-Korea is. Eddig csak két olyan állam akadt, amely önként lemondott arról, hogy atomrobbantással fitogtassa saját és vezetője nagyságát: a Dél-afrikai Köztársaság és most - meglepetésre - Líbia. A 2001-es szeptemberi döbbenetből ocsúdva a Bush-kormányzat totális háborút hirdetett a tömegpusztító fegyverek ellen. A célkeresztben most éppen Irán van, amelyről bizonyítható, hogy komoly lépéseket tett az iszlám bomba gyártására. Megvan a másik célpont is: Szíria. Az amerikai szándék nagyjából világos és érthető. Elterjedt hiedelem, hogy manapság már könnyű atombombát gyártani. Előállításához azonban fejlett technika, háttéripar kell, vagyis „állami szponzoráció” nélkül nem megy. Az efféle támogatástól el kell venni minden állam kedvét - jó szóval, kemény szóval, végső fokon erővel. Minden állam kedvét, Iránét, Szíriáét, Indiáét, Pakisztánét, Észak-Koreáét és az Egyesült Államokét, Oroszországét, Franciaországét, Nagy-Britanniáét, Kínáét. A világ az elmúlt két évben rengeteget megtudott arról, hogyan is áll Teherán, Bagdad, Phenjan, Tripoli, Damaszkusz a tömegpusztító fegyverek dolgában, s miféle álnok terveket dédelget az atombombákkal. De mikor fogják ellenőrizni Izrael atomlaboratóriumait vagy az Egyesült Államok biológiai és vegyi fegyverkészletét? Mit tudunk ma a francia vagy a brit atomerőről? Be akarták vetni? Hány repülőgép, hadihajó kering a fejünk felett és körülöttünk - még mindig - bombákkal vagy más tömegpusztító fegyverrel a fedélzetén? Tavaly november végén a Bush-kormányzat feloldotta azt a Clinton által tíz éve elrendelt tilalmat, amely szerint nem szabad „minibombákkal” kísérletezni. Bush engedélyt adott arra, hogy a terrorizmus elleni harcra „bunkerpusztító” mini atombombákat fejlesszenek. Atombomba a terroristák ellen? Pusztító, szennyező atomvillanások fogják megakadályozni 2001 szeptemberének megismétlődését? Bin Laden fejére (barlangjára) atombombát dobnak? Amerika bizonyára nem tervezi, hogy az efféle „békés célú” kísérleti bombáját valaha is bevesse saját területén: a bomba piszkos, és szavazatokat sem hoz. Albert Einstein 1939. augusztus 2-án felhívta Franklin D. Roosevelt elnök figyelmét a bombagyártás lehetőségére - nem tehetett mást. A levél óvatosan utalt arra, hogy a németek akkor már leállították a megszállt Csehszlovákiából származó uránium exportját. De Szilárd Leó - és vele együtt sokan mások - 1945-ben Hirosima és Nagaszaki előtt figyelmeztettek: Amerikának, a vezető atomhatalomnak óriási a felelőssége. Hirosima, Nagaszaki után jött a „sohatöbbezés”, de jött a hidegháború is. Túl vagyunk a véres-mocskos huszadik századon, az atomfegyverről a homo sapiensnek egyszer s mindenkorra le kell mondania. Ha az E. T.-k fényévekről látják a földi atomvillanásokat, soha nem dugják ide az orrukat. Se Iránba, se Amerikába. Fodor György munkatárs (fodandor@mhirlap.hu)