Magyar Hírlap, 2004. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-07 / 32. szám

30 • Magyar Hírlap • 2004. február 7-8., hétvége ahogy tetszik - kritika Kecskeméti kétarcú homlokzat építészet Kicsi, de erős - mégsem magamutogató, hanem inkább vizuális játékkal, egyfajta építészi humorral telített kis ház. Közvet­len a közelében jellegzetes mezővárosi beépítés, vegyes kép, amit már régen megszoktunk. Ezért is örömmel vesszük észre, ha egy-egy régi épületet tataroznak benne, s persze a legfeltűnőbb, ha valami új épül. Itt pedig átellenben is újdonság van, egy lassan befejezéséhez közeledő, nagyobb területű új beépítés, szintén Bo­ros Pál és munkatársai, az Építészműhely tervezésében. A telepítés „előre megfon­toltan” idézi a történeti, hosszú idő alatt kialakult kisvárosi utcaszövetet, az új épületekben vegyesen vannak lakások, irodák, üzletek. Megfontolt, nem harsány, a városba jól illő igazi színfolt, éppen ilyesmivel kéne találkozni úton-útfélen máshol is. Amikor nem a formák és a részletképzés számít elsősorban, hanem a viselkedés, az ará­nyok, a település hangulatának szerves folytatása, amellett, hogy a házakon hatá­rozottan láthatók a tervező kézjegyei. Mégpedig úgy, hogy a kettőn nem feltét­lenül vehető észre ugyanaz a kéz! A „két­arcú ház”-tól voltaképpen eltérő a formá­lás, mégis mindkettő a helyén van, amiből rögtön érzékelhető, hogy Boros Pál jól is­meri Kecskemétet, természetes módon lép vele viszonyba, akár többféleképpen is, mindig a helyzetnek megfelelően. A kicsi, mindössze kilenclakásos Bocs­kai utcai ház kétarcúsága meglepő ötlet­ből fakad: a tervező mintha két fésűt for­dított volna egymással szembe. A föld­szint a nyers tégláé, a második emelet va­kolt, és az első emeleten e két felület jobbról meg balról fele-fele arányban osz­tozik. Igazán erős arcot e kettősségnek az alaprajzi ferdítés ad: a vakolt utcai kontúr balra kilóg a síkból - vagyis a telekhatár rajzolta építési vonalból -, jobbra pedig visszalép. Van is szimmetria, meg nincs is: különleges, középpontos játékról van szó, ami bárki számára azonnal kiismer­hető, anélkül, hogy akár kicsit is meg ké­ne fogalmaznia. Az évszázadok során kialakult városi szövetekben néha spon­tán módon rajzolódnak ki hasonló viszo­nyok, amelyeknek persze külön bájt ad a szépen öregedő anyag, a klasszikus érte­lemben vett patina, ami annyira más mint a mai ipari tárgyözön hamis tökéletessé­ge. Szerencsére itt az új anyag is képes ar­ra, hogy olyan érzést keltsen, mintha a két felület találkozása természetes módon és régtől fogva következett volna be. Főleg az első emeleten adódó, mélyen ülő fran­cia erkélyek látványa telitalálat, egyedisé­get mutat, meg egyúttal kicsit archaizál. Az alaprajzok egyszerűek, eltekintve a homlokzati mélységektől, ilyesmi elsősor­ban az első emeleten vetül be a szobákba, és okoz apró kizökkenést. A földszinten két üzlet van, az első emeleten három na­gyobb lakás, a második emeleten pedig hat garzon - azaz e hatból a legszélsőhöz tetőtér kapcsolódik. Bár a szűkös telek ele­ve behatárolta a lehetőségeket, az alapraj­zok némileg lehettek volna nagyvonalúb­bak. Gondolok itt például az első emeleti fürdőszobákra, amelyek azokra a bizonyos lakótelepi minikre emlékeztetnek, vagy a lakásokhoz induló lépcső indítására, ez csakis a legjobb indulattal nevezhető elő­csarnoknak. Az emeletekre érve, az udvari oldalon egyszerűen formált függőfolyo­sókról érhetők el a lakásbejáratok. A kilenclakásos ház tiszta, egyszerű képlet, de jellegzetes homlokzatával mégis bátran egyedi, méltó utóda a 60-as, 70-es évekből például Jurcsik Károly, Jánossy György, Molnár Péter vagy Szrogh György építészetének. Vargha Mihály • Társasház üzletekkel (kilenc lakás) Kecskemét, Bocskai utca. Építész tervező: Boros Pál (­Építészműhely Kft.) Bővebben www.epiteszforum.hu m // • • f - f­­­luzi­atek film Valaha a történelmi film, akarva-akarat­­lan, rejtett üzenetet is sugallhatott. 1980- ban egyes értelmiségiek hamuszürke arc­cal olvastak ki fegyveres harcra szólító fel­hívást Elek Judit Vizsgálat Martinovics Ig­nác szászvári apát és társai ügyében című tévéjátékából. Azt gondoltuk, hogy a rend­szerváltozással mindez végérvényesen a múlté. Aztán következtek Nemeskürty ta­nár úr mozivászonra vitt iskoladrámái, to­vábbá egy jelentéktelenített Kossuth rová­sára megalkotott Széchenyi-film mint hi­vatalos ideológia szócsöve. S vele párhuza­mosan - mert a szólásszabadság mind­amellett megmaradt - a Legkisebb film a legnagyobb magyarról. Hál’ istennek vagy sajnos: történel­münk elég tapasztalatdús ahhoz, hogy a legkülönfélébb megközelítéseket elviselje, így Herendi Gáborét is, aki a Valami Ame­rika döbbenetes sikere után „történelmi road movie” készítésére adta a fejét 33 for­gatási nap erejéig. Harmat Gábor írta a forgatókönyvet, mely szerint hét vezérünk egészen a jelenig vágtat a hatszázezer ma­gyar után, hogy beterelhesse őket a Kár­pát-medencébe. Egyikük ráadásul szikla közé szorul a Vereckei-hágón, mint Jókai­nál a kéményseprő a Tordai-hasadékba. Ond és Kond összekeverik egymást. Pixi és Mixi Keleti Márton Mágnás Miskájából. Jókedvű mozidarabot fényképezett Po­hárnok Gergely. Vezéreink, magukra ma­radván, kénytelenek föltalálni mindazt, amit a kreatív magyar elme a későbbi szá­zadok során kiagyalt: Irinyi gyufáját, a C-vi­­tamint. Az első próbálkozásra a nyersfa szí­nű Rubik-kockát még el is vetik, mint Cae­sar a magáét. Előlegeződnek Petőfi, Arany, József Attila híres költeményei. De öngúny illeti termékeink olykor nem éppen világ­­színvonalát is: „a magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket” mérges importőr pa­naszaként hangzik el itt. Toldit Magyaror­szág legerősebb embere, Fekete László ala­kítja. Kaszál a petrencerúddal, miközben kedvese Budára kívánkoznék már, mint Moszkvába Csehov szereplői. Az álruhás Mátyás is fölbukkan. Ő hasztalan provokál­ja hőseinket, hogy valami felségsértőt mondjanak róla. Lóstopra várakoznak fér­­fisóvár török hölgyek. Az agg Zenthe Fe­renc még mindig a Tenkes kapitánya, na­gyobb becsben, mint a hét vezér együttvé­ve. 11:2-re verik az újdonat futballban az angolokat, akik lealkudják aztán 6:3-ra az eredményt. Végül egy ittfelejtődött s késve kivonuló szovjet harckocsioszloppal talál­koznak. Frusztrált honfoglalók a volt meg­szállókkal. Augusztus 20-ai tűzijáték ide­jén látják először honunk e nagyjai, ámul­dozva, a hőn áhított százezrek nyüzsgését. Iszkolnak is rögtön­­ utánuk. Hiányzik persze mindebből egy átgon­dolt, valóban szellemes, akár csípős törté­nelemfilozófia. Talán úgy vélték az alko­tók: ilyesmire nincs is szükség. A szereplők mindamellett becsvágyók és nagyszerűek (Gesztesi Károly, Greifenstein János, Gyu­­riska János, Hajdú István, Seress Zoltán, Szabó Győző, Szervét Tibor). Van itt kasz­kadőrmutatvány (a címadó teljesítményt érdemes lett volna hosszabban s gyakrab­ban, közelebbről mutatni, Magyar Zoltán csak óriásplakáton bukkan elénk). Van itt show-műsor is, Hrutka Róbert s az Emil.­­Rulez! zenéjét a fiatal közönség bizonyára kitörő lelkesedéssel fogadja majd. Milliókat pufogtatunk a levegőbe egy­­egy tűzijátékra érdemes nemzeti ünnepen. Lehet azt mondani erre: inkább a hajlékta­lanok problémáját oldják meg helyette, vagy a nyugdíjakat emeljék stb. is-is. A nemzeti tűzijáték hozzátartozik a nem­zet ünnepi közérzetéhez, összetartozásunk szimbóluma. Egy-egy filmre „elpufogtatott” sokmil­liós tétellel is valahogyan így vagyunk. Hozzátartozik nemzeti öntudatunk erősí­téséhez, netán türelmesebbé tételéhez. Olyan vélemény, megnyilatkozás tudomá­sulvételéhez is, ami esetleg nem kedves a fülünknek-szemünknek. Kőháti Zsolt • Herendi Gábor: Magyar vándor Forgalmazza a Budapest Film | Royal mozi, 1935 | | Autóbusz-végállomás Ki­s és templom a Pasaréti [ | utón, 1937 | Fény­es forma Hlinger-villa,193­4^-' lakószoba a terasz Majil 0­1 '--A

Next