Magyar Hírlap, 2004. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-07 / 32. szám
32 • Magyar Hírlap • 2004. február 7-8., hétvége ahogy tetszik - mesterek és kuncsaftok Tatarozmár AVAGY NEMAKARÁSNAK FELÚJÍTÁS A VÉGE A haverom nehéz leheletű ismerőse, úgy is mint leendő fővállalkozóm, ököllel belesújtott a parapet faborításába. A szecesszió virágkora óta zavartalanul ott lakó pókok riadtan csináltak maguk fölé néhány deciméter hálófonalat, és értetlenül lógtak a dolog előtt. Talán csak a ’45-ös ostrom alatt érte őket ekkora sokk. Nos, az egész addig csinos fatábla egy reccsenést követően kókadtan bezuhant a burkolat mögé, nekem pedig két alapfunkcióm bénult meg: köpni, nyelni nem tudtam. A Tik-takot sosem látott száj megnyílt és kinyilatkoztatott: ide nem lehet!” Közben úgy porolta kezét, mint tehette Michelangelo a Dávid elkészülte után. Én csak azt szerettem volna tudni, hogy ha véletlenül netalántán esetleg tatarozásra adnám a fejem, akkor férhetne-e oda, az ablak alá a radiátor. A válasz csattanósnak bizonyult. A tátongó lyuk mintegy elkerülhetetlenné tette egyrészt a farontó mesterrel történő rapid szakítást, másrészt azonban a munkálatok megkezdését is. Indulásképp B., a sztártatarozó annyit kért volna a koronyvakolásért, mint amennyiért L.-lel, a magányosan dolgozó festővel - aki egyébiránt egy igazán szeretetreméltó vegetáriánus, gregoriánrajongó, biciklista, karate-kid - kifestettem az egész lakást, és aki ezért az árért mellesleg még ki is horonyvakolt. A festésnél óvatosnak muszáj lenni. Mielőtt Gábor unokabátyámék disszidáltak volna ’56-ban, még kises-Svédfogója alatt úgy türemkedett fel a csaptelep krómja, mint a faszobrász vésője alatt pöndörödő forgács. HIRDETÉS v MVIWI At ARAT rOMAIA A Magyar Villamos Művek Rt Bemutatótermében megnyílt a XI. Országos Energetikai Diákpályázat "Zoki energia"c. képzőművész^i kiálló.s | Ej H ^i|g| Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Cím: 1097. Budapest, Mester u. 7 Nyitva tartás: naponta 9-15 óráig tettek-mázoltattak. A gyerek, persze, mit sem sejtett arról, hogy a bilijében zajlott a zománcfesték keverése. Szegény - elvonulva a munkálatok zajától - rá is ült az edényre, és mire rátaláltak, úgy rászáradt a popsijára, hogy hosszas hígítózás árán lehetett csak lebirkózni róla. Ha ez nem igaz, akkor is jó. És jött a redőnyös. Köszönés helyett lehelt fél deci nohabort, majd a faredőnyöm láttán olyan hörgést hallatott, mint akinek az utolsó percei vannak megszámlálva. Pedig itt az én utolsó forintjaim megszámlálása kezdődött volna, ha hagyom. A hörgés annak szólt, hogy mennyire nagyon ki kell innen dobni a faredőnyt, mind egy szálig, és uram, csak a műanyag! Nyolcezeröt plusz áfa per négyzetméter, de ezt még a héten meg muszáj venni, mert jövőre ki tudja, mi lesz, mindenesetre holnap én jövök, és megmérem, hogy mennyit is vegyünk. Legyen önnél pénz! Rémségesen diverzifikált véleményhalmaz birtokosa lettem rövid pár hét alatt. A leghitelesebb az a figura volt, akit egy építési szakáruház szaniterosztályának eladói jelmezében találtam meg, és illettem azzal a kérdéssel, hogy mi az előnye az öntöttvas kádnak a lemezkáddal szemben. „Uram, vegyen öntöttvasat! Tudja, mi vettünk egy lemezkádat. Aztán a lemezkádba beleeresztettük a meleg vizet, az meg azon nyomban kihűlt, mert nem volt, ami tartsa a meleget. Na erre a sógor meg én telinyomtuk az alját purhabbal. Uram, másnap reggel bementünk a fürdőszobába, és mit láttunk? A purhab hatvan centi magasra felnyomta a lemezkádat. Öntöttvassal nem tudta volna ezt megcsinálni. Szerintem vegyen öntöttvasat!” Nosztalgiával emlékszem a rettenetesen foltos, kék köpenyű kövér háztartási boltos eladómatrónákra, akik úgy beszéltek a benzolgyűrűs vegyületek ház körüli alkalmazásáról, valamint a magyar oldószerek hatásáról a verhetetlen keletnémet parkettlakkok magánéletében, hogy egész házat lehetett volna építeni, valamint működtetni az instrukcióik alapján. De hol van már a hawaii tó!? Kitörölhetetlenül élénken él az emlékezetemben, valamint a konyhámban Sanyi bácsi, a FIK-es vizes keze nyoma, akinek a svédfogója alatt úgy türemkedett fel a vadonat csaptelep krómja, mint a faszobrász vésője alatt pöndörödő forgács. Meg Béla, a burkoló. Mikor elkészült a munkával, majd annak tüzetes kijavításával, pontos listát készített az általa extrának ítélt melókról - árakkal. Az utolsó tételt idézem: Szarakodás a fürdőben... 15 OOO Ft. Egy fűtésszerelő megvetetett velem egy kődrága cirkot, aztán megpucolt a meló elől. A következő mester szerint a megvásárolt eszköz a fél lakást se fűtené be. Viszont beajánlotta megvételre a legjobb ventilátort, merthogy ha hideg is van, legalább ne legyen büdös. A harmadik ettől újult meg, mondván, hogy uram, ha meg akar halni, hát csak tessék, mert a ventilátor visszaszívja az égésterméket. Most viszont a hűvösre tettek. Itthon vagyok. Nyugodtan telnek a napjaim. Történt ugyanis, hogy rácsot csináltattam ajtóraablakra, akkor még behatolás ellen. Az ördög nem alszik, és én se. Itt volt a szaki. Méricskélt, mint egy félisten, megállapodtunk a legapróbb részletekben is. Aztán egy hónap múlva landoltak a ház előtt. Már a lerámolásnál „hideg állt a hátamba. Szemeim kidudorodtak, ereimben megaludt a vér” (Örkény). Az eredetileg puritánra tervezett rácsok minden második eleme úgy néz ki, mint egy génmódosított, túltekert toszkán csavart tészta. De ez semmi. Rövidre fogom: a keretet ferdén rakták be, a díszkövezetet összetörték, a falat leverték, a rigli nem megy le elég mélyen, a zárak nincsenek jó magasságban, és a tervekkel szemben nem szegecses kivitelben készült vézna rács lötyög, a védtelen cilinderzárakat egy világtalan imbecillis betörő megbilincselt kézzel is kinyitja, de ha nem, akkor egy közepes széllökésre kinyílik. De azért kifizettem, mert nem jó rosszban lenni, és ígéretet kaptam, hogy majd javítanak rajta ezt-azt. Viszont a rács remekül pihentető. Itthon vagyok három napja. Pont mióta elmentek. Tudniillik a vaskreatúrát oly közel tették az ajtómhoz, hogy nem fér már közéjük a kulcs. Ha az egyszer becsukódott, azt belülről kinyitni nem lehet. Márpedig becsukódott. A rács ettől fogva tehát a kihatolás ellen véd. Téli félálomban, rács mögött várom tehát ajtókészítés tárgyában egy marcona asztalos árajánlatát, aki az életemre esküdött, hogy ablakot nem passzít, ajtófélfát nem igazít, viszont különleges artikulációval adta tudtomra az ő feltartóztathatatlan konyhabútor-készítési szándékát. Éjszakánként pedig a híd alatt lakók felhőtlen boldogságáról álmodozom. Roskó Gábor rajzai Gáti György A Nemzeti Kulturális Alapprogram Xjfafi? pályázati felhívásai Levéltári Szakmai Kollégium (az 1995. évi LXVI. törv. 34/a § 1.bekezdésben foglaltak támogatására) Beérkezési határnap: 2004. március 22. * Könyvtári Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. március 24. * Képzőművészeti Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. március 29. * Levéltári Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. április 5. * Népművészeti és Táncművészeti Közös Szakmai Kollégium Beérkezési határnap: 2004. április 26. * A fenti pályázati felhívásokról részletes információ az alábbi helyeken található: az NKA honlapja: www.nka.hu Pályázatok menüpont/Aktuális pályázatok az NKA Igazgatóságának ügyfélszolgálati irodája. Tel.: (06-1) 351-5461. Fax: 342-8703 2004. február 20-tól NKA Hírlevél (Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1085 Bp., Somogyi Béla u. 6.) (Megjelenik az Oktatási és Kulturális Közlöny mellékleteként) várhatóan 2004. március 1-jétől ___________________az NKA Igazgatósága_________________