Magyar Hírlap, 2004. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-01 / 51. szám
fotó: Németh András Péter A privatizáció gyorsítását sürgeti az SZDSZ Kuncze szerint több százmilliárd forintnyi állami vagyon adható magánkézbe Magánosítaná az állami vagyon nagy részét az SZDSZ. A kisebbik kormánypárt szerint az állam a legrosszabb tulajdonos, ezért bizonyos kivételektől eltekintve magántulajdonba kell adni vagyonát, még ebben a ciklusban több százmilliárd forintnyit. A Fidesz szerint le kell állítani a privatizációt. Perger István „A legjobb állam is rosszabb, mint a legrosszabb magántulajdonos” - ez volt olvasható a szabaddemokraták új, füstölő gyárkéményekkel ellátott Parlamentet stilizáló plakátján. Magánkézbe kell adni a még meglévő állami vagyont - véli az SZDSZ, amely folytatná a privatizációt - jelentette be Kuncze Gábor. A pártelnök azt mondta: „az állami alapfeladatokat ellátó szervezeteken kívül minden állami céget magánosítani kell.” Kuncze ezzel válaszolt pártja e heti kérdésére: „Mi legyen az állami vagyonnal?” Az SZDSZ szerint a szocialisták véleménye az, hogy a „privatizációra szükség van, de a közszolgáltatást nyújtó cégeket nem szabad eladni”, a konzervatívok pedig úgy vélik, „az állami vagyon eladása az ország kiárusítása”. Az SZDSZ elnöke azt mondta, a magánosítás nem vonatkozna a honvédelmi, rendvédelmi tevékenységekre és a MÁV pályavasútára. Privatizálhatók lennének viszont a vasúti szállítás feladatai vagy a postai tevékenység. Kuncze több százmilliárd forintra becsülte az ebben a parlamenti ciklusban értékesíthető állami vagyon értékét. Csillag István gazdasági miniszter szerint „amikor volt privatizáció, akkor volt gazdasági növekedés, amikor nem, a pangás időszaka következett”. Csillag a magánosítást az állampolgárokat fogyasztóként és adófizetőként is óvó „kettős védelemmel” képzeli el. A privatizációnak áttekinthető szabályozás mellett, a jövedelmeket és a vállalatok értékét figyelembe véve kell folytatódni. Révész Máriusz Fidesz-szóvivő azt mondta: „nem baloldali politika, ha az állami vagyont kiárusítjuk, a kórházakat privatizáljuk.” A szóvivő szerint a magánosítást „kellő megfontoltsággal lehet folytatni”, most azonban le kell állítani. Csillag István gazdasági miniszter és Kuncze Gábor SZDSZ-elnök. Az állami vagyon nagy részét magánosítanák MSZP: orvosolták a szerkezeti bajokat Az MSZP-frakció szerint a gazdaságnak az előző ciklusban keletkezett szerkezeti jellegű bajait jórészt sikerült orvosolni. Szabó Zoltán nyilatkozatával Orbán Viktor pénteki kijelentésére reagált, amely szerint a magyar gazdaság bajai „nem pénzügyi, hanem szerkezeti természetűek”, és a költségvetési „megszorító csomag nem helyezi a mai pénz alapú gazdaságot új alapokra”. A megszorító intézkedésekkel kapcsolatban hallatta hangját az MDF is a hét végén. Herényi Károly frakcióvezető a költségvetés drasztikus megváltoztatását követelte. Szavai szerint a kormány láthatólag nem képes megoldani az általa gerjesztett problémákat. „A feleslegesnek ítélt dolgokat a magyar gazdaság hajójából a pénzügyminiszter hajigálja ki, csak a léket felejtették el betömni, ez a hajó el fog süllyedni” - mondta Herényi. Medgyessy az MSZP-től azt kérte: „most ne a fékre lépjünk, hanem a gázra!” A választásokig belső tűzszünet Háborút nem, de csatát nyert az MSZP szombati választmányi ülésén Medgyessy Péter. A kormány működésének bírálata ugyan nem maradt el, de az európai parlamenti választásokon való jó szereplés érdekében mindenki a viták elnapolását szorgalmazta. A nap vesztese Gyurcsány Ferenc volt, akinek kritikáit most nem tartották időszerűnek. Németh Éva Népszerűek az autószereléssel kapcsolatos példázatok a szocialistáknál. Gyurcsány Ferenc az országban és a pártban szerinte elodázhatatlanná vált átfogó reformokra utalva mondta korábban: az autó teljes karosszériája cserére szorul. Hiller István pártalelnök csak tengelycseréről beszélt. A sportminiszter a választmányon is kritikus hangon szólt a kormány munkájáról. Mivel a kormányfő tanácsadójaként, majd miniszterként a nagyarányú népszerűségvesztésnek ő is részese volt, nem bújt Cikkgyűjteményünk az interneten: www.magyarhirlap.hu/parlament2004 ki az önkritika alól. „Ezt eltoltuk” - mondta a politikus, forrásaink szerint ennél azért jóval erősebb kifejezést használva. A miniszterelnök itt is határozottabb kormányzást ígért. Gyurcsány hozzászólására autós példázattal válaszolt, amibe - egyesek szerint - a sportminiszter belesápadt. „Felhívom az autószerelők figyelmét, hogy menet közben nem szokás autót javítani. Fék helyett pedig inkább a gázra lépjenek.” (Hiller betegsége miatt nem volt jelen.) Felszólalásában hosszan taglalta, hogy a statisztikai adatok szerint a gazdaság lendületbe jött. Ezért nem kell foglalkozni az MSZP és a kormány népszerűtlenségét mutató közvélemény-kutatásokkal. Azzal egyetértett, hogy változtatni kell a kormányzati stíluson, és a feladatok elvégzését számon kell kérni. A kedvező gazdasági folyamatok szerinte már májusban érzékelhetők lesznek. „Pártonkívüli párttagként” azt kérte, hogy a vezetőség teremtsen rendet az MSZP-ben, s a viták helyett összpontosítson az EP-választásokra. Amiben mindenki egyetértett: összezárni, a vitákat elnapolni, az egyéni ambíciókat az őszi tisztújításig háttérbe szorítani. Ezt hangoztatta Kovács László pártelnök is. Az autós példázatokat folytatva mondta: nem érdemes az autót javítás címén baltával szétverni. A pártelnök kijelentette: nem lehetnek érzéketlenek, az emberek napi, súlyos szociális gondjaira nem válaszolhatnak hosszú távú modernizációs programmal. Gesztusokat pedig nem az ellenzéknek, hanem az embereknek kell tenni. Felülvizsgálják a támogatásokat A belső vitákat rendező, 16 pontos feladatsort fogadott el a választmány - mondta Jánosi György, a testület elnöke. Egyebek mellett rögzítették, hogy folytatni kell az esélyteremtés programját, a szociális fordulatot, valamint az MSZP-n belüli etikai kódex kidolgozását. A kormánynak be kell számolnia, mi valósult meg az ígéretekből, s mi az, amit későbbre kell halasztani. A választmány a kormánnyal közösen áttekinti a támogatási formákat, így az adójóváírást, a szociálpolitikai támogatásokat és az árkompenzáció teljes rendszerét. „Elképzelhető, hogy bizonyos támogatásokat a jó jövedelműek számára nem tudunk biztosítani" - mondta Jánosi. 9 w Mg m (0 ISK CoQ Lifi Úgy látszik, Medgyessy Péter végzetesen és visszavonhatatlanul beleszeretett az EU-választások közös listájának ötletébe. Szép dolog a szerelem, meg kell adni. De mikor pattan már elő valaki a kormányfő hátországát biztosító MSZP vezérkarából, hogy a szemébe mondja: butaságot csinál. Medgyessy megragadta a vándorbotot, országjárásra indult. Szép dolog a belföldi turizmus, ezt is elismerjük. Ám mikor súgja már valamelyik háttérembere a fülébe, nem kell félreérteni a párttaggyűlések igenlő hangorkánját. Sőt: Miskolcra érve már olyan ellenállhatatlan lett a szuggesztió, hogy az eredeti ötlet népszavazási javaslattá izmosodott. Az Acélvárosban turnézó miniszterelnök a sumákoló pártokat a népharaggal fenyegette meg. Úgy látszik, ebben az országban a lakossági fórum kábító hatása minimum vetekszik bizonyos kétes eredetű savanyú cukorkával. Ezért eltekintünk Medgyessy Péter legújabb népszavazási ötletének komolyan vételétől. Eltekintünk, már csak azért is, mert egészen fura következtetésekre juthatnánk. Csak egy példa: ha a pártok sumákolnak, döntsön a nép? Oké, legyen mindennél előbb való a közvetlen, hetenkénti népakarat. De akkor miért nem mond le Medgyessy azonnal? Hisz a közvélemény-kutatásokban megnyilvánuló állampolgári óhaj a szimpátiaindexek szerint most nem neki kedvez. Legyen más egy hétig a kormányfő, aztán az ő alkalmasságát is megméretik, mondjuk Szonda-Médián-Tárki-Gallup közös listán. Erről ennyit, vicc az egész. Nem tréfadolgok viszont az alkotmányjogi tankönyvek, a jogszabályok és az alkotmánybírósági határozatok, állásfoglalások. Azokból megérthető: se közös listáról, se alkotmánymódosítást igénylő kérdésekről népszavazást tartani nem lehet, így marad a tudatos populizmus gyanúja (hátterében a vereség esélyétől való félelem), no meg néhai Antall József mondása az efféle nekibuzdulásokra. Tudniillik, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. De nem tetszettek. Nem késő egy kicsit már? Új szobortörvényt Para-Kovács Imre főmunkatárs (parakovacs@mhirlap.hu) Nem érdemes azon vitatkozni, hogy egy országért, nemzetért vagy eszméért a politikusok, esetleg a művészek, tudósok tesznek-e többet. Azon azonban el lehetne gondolkozni, hogy melyik csoport osztja meg jobban az embereket, melyik hivatás megítélése vált ki évtizedek, sőt századok múltán is friss gyűlöletet, dühöt, szomorúságot. Egy politikus cselekedetei olyan érdekek, körülmények és viszonylatok szorításában, közepette jönnek létre, hogy egységesen megítélni, mind korában, mind az utókorban, lehetetlen. A legnagyobb idolok egyértelmű pozitív beállítása is durva egyszerűsítés, hiszen ugyan ki állíthatja, ha már csak egy kicsit is megkapargatja a dolgok felszínét, hogy Szent István nevelő célzatú népirtása vagy Széchenyi István politikai tevékenysége hibátlan megoldása volt a helyzetnek? Mert a helyzeten van a hangsúly, és a helyzet mindig változik, az emberek pedig változnak általa, vagy változtatják azt. A negatív felhangok azonban a századok teltével elhalkulnak. Akik ott voltak, meghalnak, a könyvek pedig hazudnak, manipulálnak, miként föntebb is említettem: egyszerűsítenek. Csupán ez az oka annak, hogy Széchenyi vagy Szent István szobránál nem állandósulnak a tüntetések, hogy nem emlegetik fel nekik - minden bizonnyal létező - hibás döntéseiket. Egy szobor célja a kollektív emlékezet karbantartása, valamint az önfényezés: milyen nagyszerű emberek vagyunk mi, hogy ennek a nagyszerű embernek szobrot emeljünk, tessék egy kicsit ránk is gondolni, ha megállnak előtte. Mert mindig magáról akar valamit elmondani az, aki szobrot emel, lehet, csak éppen hogy, de ha dadogva, szerényen is magáról beszél. Kedves gyarlóság ez, emberi, normális gyöngeség. Shakespeare szobra áll, Rejtő Jenő emlékműve pedig, remélhetően, állni fog. Ady, József Attila, Petőfi száz példányban, Sinkovits Imre, Kodály Zoltán, Radnóti Miklós, mind azt hivatottak bizonyítani, hogy kulturált népek vagyunk, tiszteletben tartjuk örökségünket, írunk, olvasunk, színházba járunk, zenét hallgatunk. A politikusok szobrai azonban ezen túl kifejeznének még valamit. Állást foglalnak egy vitában, hiszen a politikus - a művészekkel, tudósokkal ellentétben - valakivel szemben érdemli meg a megemlékezést, hiszen - normális esetben, azaz többpólusú társadalomban - voltak ellenfelei, akiknek nem akarunk szobrot állítani. Azaz állást foglalunk egy eszme mellett, amely abban a helyzetben valamiért fontos volt. A diktatúrákról érthető módon most nem beszélek. Mindebből kénytelen vagyok arra következtetni, hogy politikusoknak nem kell szobrot állítani. Ha lehet, akkor egyáltalán nem, de ha mindenképpen muszáj, akkor minimum háromszáz év teljen el a halála óta, hogy kellemesen elsimuljanak megítélésének egyenetlenségei. Nem a közterületek elnevezése és a szoborállítás az egyetlen módja annak, hogy azok, akiknek fontos, őrizzék az emlékét. Vannak könyvek, filmek, folyóiratok, vannak társaságok, szakkörök és néptánccsoportok, egyszóval van rengeteg alkalom, hogy valakinek ápoljuk az emlékezetét. Mert egy politikus óhatatlanul árt is. Árthat nagyon keveseknek, és akkor jó politikusnak nevezzük, vagy árthat viszonylag keveseknek, és akkor reálpolitikusnak hívjuk, valamint árthat egy kisebbségnek, akkor viszont kilátástalan és meddő vitákba merülünk, az eredmény pedig megint csak megosztja a közvéleményt. Marad tehát a megoldás: kapjanak azok emlékművet, teret, alagutat vagy éppen szobrot, akik lehet, hogy csupán keveseknek használtak, de ártani nem ártottak senkinek, így aztán a botfülűek sem fognak megrökönyödni Bartók Béla szobránál, mint ahogy az analfabéták sem tüntetnek Ady Endre ellen. Egy kicsit normálisabb lesz a világ. 2004. március 1., hétfő • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont