Magyar Hírlap, 2004. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-01 / 51. szám

fotó: Németh András Péter A privatizáció gyorsítását sürgeti az SZDSZ Kuncze szerint több százmilliárd forintnyi állami vagyon adható magánkézbe Magánosítaná az állami vagyon nagy részét az SZDSZ. A kisebbik kormány­párt szerint az állam a legrosszabb tu­lajdonos, ezért bizonyos kivételektől el­tekintve magántulajdonba kell adni va­gyonát, még ebben a ciklusban több százmilliárd forintnyit. A Fidesz szerint le kell állítani a privatizációt. Perger István „A legjobb állam is rosszabb, mint a leg­rosszabb magántulajdonos” - ez volt ol­vasható a szabaddemokraták új, füstölő gyárkéményekkel ellátott Parlamentet stilizáló plakátján. Magánkézbe kell ad­ni a még meglévő állami vagyont - véli az SZDSZ, amely folytatná a privatizá­ciót - jelentette be Kuncze Gábor. A pártelnök azt mondta: „az állami alap­feladatokat ellátó szervezeteken kívül minden állami céget magánosítani kell.” Kuncze ezzel válaszolt pártja e heti kérdésére: „Mi legyen az állami vagyon­nal?” Az SZDSZ szerint a szocialisták véleménye az, hogy a „privatizációra szükség van, de a közszolgáltatást nyúj­tó cégeket nem szabad eladni”, a kon­zervatívok pedig úgy vélik, „az állami vagyon eladása az ország kiárusítása”. Az SZDSZ elnöke azt mondta, a ma­gánosítás nem vonatkozna a honvédel­mi, rendvédelmi tevékenységekre és a MÁV pályavasútára. Privatizálhatók lennének viszont a vasúti szállítás fel­adatai vagy a postai tevékenység. Kuncze több százmilliárd forintra be­csülte az ebben a parlamenti ciklusban értékesíthető állami vagyon értékét. Csillag István gazdasági miniszter szerint „amikor volt privatizáció, akkor volt gazdasági növekedés, amikor nem, a pangás időszaka következett”. Csillag a magánosítást az állampolgárokat fo­gyasztóként és adófizetőként is óvó „kettős védelemmel” képzeli el. A priva­tizációnak áttekinthető szabályozás mellett, a jövedelmeket és a vállalatok értékét figyelembe véve kell folytatódni. Révész Máriusz Fidesz-szóvivő azt mondta: „nem baloldali politika, ha az állami vagyont kiárusítjuk, a kórháza­kat privatizáljuk.” A szóvivő szerint a magánosítást „kellő megfontoltsággal lehet folytatni”, most azonban le kell állítani. Csillag István gazdasági mi­niszter és Kuncze Gábor SZDSZ-elnök. Az állami va­gyon nagy ré­szét magáno­­sítanák MSZP: orvosolták a szerkezeti bajokat Az MSZP-frakció szerint a gazdaság­nak az előző ciklusban keletkezett szerkezeti jellegű bajait jórészt sike­rült orvosolni. Szabó Zoltán nyilatko­zatával Orbán Viktor pénteki kijelen­tésére reagált, amely szerint a magyar gazdaság bajai „nem pénzügyi, hanem szerkezeti természetűek”, és a költ­ségvetési „megszorító csomag nem helyezi a mai pénz alapú gazdaságot új alapokra”. A megszorító intézkedé­sekkel kapcsolatban hallatta hangját az MDF is a hét végén. Herényi Ká­roly frakcióvezető a költségvetés drasztikus megváltoztatását követel­te. Szavai szerint a kormány látható­lag nem képes megoldani az általa gerjesztett problémákat. „A felesle­gesnek ítélt dolgokat a magyar gazda­ság hajójából a pénzügyminiszter ha­­jigálja ki, csak a léket felejtették el be­tömni, ez a hajó el fog süllyedni” - mondta Herényi. Medgyessy az MSZP-től azt kérte: „most ne a fékre lépjünk, hanem a gázra!” A választásokig belső tűzszünet Háborút nem, de csatát nyert az MSZP szombati választmányi ülésén Med­gyessy Péter. A kormány működésének bírálata ugyan nem maradt el, de az eu­rópai parlamenti választásokon való jó szereplés érdekében mindenki a viták elnapolását szorgalmazta. A nap vesz­tese Gyurcsány Ferenc volt, akinek kri­tikáit most nem tartották időszerűnek. Németh Éva Népszerűek az autószereléssel kapcso­latos példázatok a szocialistáknál. Gyurcsány Ferenc az országban és a pártban szerinte elodázhatatlanná vált átfogó reformokra utalva mondta ko­rábban: az autó teljes karosszériája cse­rére szorul. Hiller István pártalelnök csak tengelycseréről beszélt. A sportmi­niszter a választmányon is kritikus han­gon szólt a kormány munkájáról. Mivel a kormányfő tanácsadójaként, majd miniszterként a nagyarányú népszerű­ségvesztésnek ő is részese volt, nem bújt Cikkgyűjteményünk az interneten: www.magyarhirlap.hu/parlament2004 ki az önkritika alól. „Ezt eltoltuk” - mondta a politikus, forrásaink szerint ennél azért jóval erősebb kifejezést használva. A miniszterelnök itt is határozottabb kormányzást ígért. Gyurcsány hozzá­szólására autós példázattal válaszolt, amibe - egyesek szerint - a sportmi­niszter belesápadt. „Felhívom az autó­szerelők figyelmét, hogy menet közben nem szokás autót javítani. Fék helyett pedig inkább a gázra lépjenek.” (Hiller betegsége miatt nem volt jelen.) Felszó­lalásában hosszan taglalta, hogy a sta­tisztikai adatok szerint a gazdaság len­dületbe jött. Ezért nem kell foglalkozni az MSZP és a kormány népszerűtlensé­gét mutató közvélemény-kutatásokkal. Azzal egyetértett, hogy változtatni kell a kormányzati stíluson, és a feladatok el­végzését számon kell kérni. A kedvező gazdasági folyamatok szerinte már má­jusban érzékelhetők lesznek. „Pártonkívüli párttagként” azt kérte, hogy a vezetőség teremtsen rendet az MSZP-ben, s a viták helyett összponto­sítson az EP-választásokra. Amiben mindenki egyetértett: összezárni, a vi­tákat elnapolni, az egyéni ambíciókat az őszi tisztújításig háttérbe szorítani. Ezt hangoztatta Kovács László párt­elnök is. Az autós példázatokat folytat­va mondta: nem érdemes az autót javí­tás címén baltával szétverni. A pártel­nök kijelentette: nem lehetnek érzéket­lenek, az emberek napi, súlyos szociális gondjaira nem válaszolhatnak hosszú távú modernizációs programmal. Gesz­tusokat pedig nem az ellenzéknek, ha­nem az embereknek kell tenni. Felülvizsgálják a támogatásokat A belső vitákat rendező, 16 pontos fel­adatsort fogadott el a választmány - mondta Jánosi György, a testület elnöke. Egyebek mellett rögzítették, hogy folytatni kell az esélyteremtés programját, a szo­ciális fordulatot, valamint az MSZP-n belü­li etikai kódex kidolgozását. A kormány­nak be kell számolnia, mi valósult meg az ígéretekből, s mi az, amit későbbre kell halasztani. A választmány a kormánnyal közösen áttekinti a támogatási formákat, így az adójóváírást, a szociálpolitikai tá­mogatásokat és az árkompenzáció teljes rendszerét. „Elképzelhető, hogy bizonyos támogatásokat a jó jövedelműek számára nem tudunk biztosítani" - mondta Jánosi. 9 w­ Mg m (0 ISK­ C­oQ L­­ifi Úgy látszik, Medgyessy Péter végzetesen és visszavon­hatatlanul beleszeretett az EU-választások közös listá­jának ötletébe. Szép dolog a szerelem, meg kell adni. De mikor pattan már elő valaki a kormányfő hátországát biztosító MSZP vezérkarából, hogy a szemébe mondja: butaságot csinál. Medgyessy megragadta a vándorbotot, országjárásra indult. Szép dolog a belföldi turizmus, ezt is elismerjük. Ám mikor súgja már valamelyik háttérembere a fülébe, nem kell félreérteni a párttaggyűlések igenlő hangorkán­ját. Sőt: Miskolcra érve már olyan ellenállhatatlan lett a szuggesztió, hogy az eredeti ötlet népszavazási javaslattá izmosodott. Az Acélvárosban turnézó miniszterelnök a sumákoló pártokat a népharaggal fenyegette meg. Úgy látszik, ebben az országban a lakossági fórum ká­­bító hatása minimum vetekszik bizonyos kétes eredetű savanyú cukorkával. Ezért eltekintünk Medgyessy Péter legújabb népszavazási ötletének komolyan vételétől. Elte­kintünk, már csak azért is, mert egészen fura következte­tésekre juthatnánk. Csak egy példa: ha a pártok sumákol­­nak, döntsön a nép? Oké, legyen mindennél előbb való a közvetlen, hetenkénti népakarat. De akkor miért nem mond le Medgyessy azonnal? Hisz a közvélemény-kutatá­sokban megnyilvánuló állampolgári óhaj a szimpátiainde­xek szerint most nem neki kedvez. Legyen más egy hétig a kormányfő, aztán az ő alkalmasságát is megméretik, mondjuk Szonda-Médián-Tárki-Gallup közös listán. Erről ennyit, vicc az egész. Nem tréfadolgok viszont az alkotmányjogi tanköny­vek, a jogszabályok és az alkotmánybírósági határozatok, állásfoglalások. Azokból megérthető: se közös listáról, se alkotmánymódosítást igénylő kérdésekről népszavazást tartani nem lehet, így marad a tudatos populizmus gya­núja (hátterében a vereség esélyétől való félelem), no meg néhai Antall József mondása az efféle nekibuzdulásokra. Tudniillik, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. De nem tetszettek. Nem késő egy kicsit már? Új szobortörvényt Para-Kovács Imre főmunkatárs (parakovacs@mhirlap.hu) N­em érdemes azon vitatkozni, hogy egy országért, nemze­tért vagy eszméért a politikusok, esetleg a művészek, tudó­sok tesznek-e többet. Azon azonban el lehetne gondolkoz­ni, hogy melyik csoport osztja meg jobban az embereket, melyik hivatás megítélése vált ki évtizedek, sőt századok múltán is friss gyűlöletet, dühöt, szomorúságot. Egy politikus cselekedetei olyan érdekek, körülmények és viszonyla­tok szorításában, közepette jönnek létre, hogy egységesen megítélni, mind korában, mind az utókorban, lehetetlen. A legnagyobb idolok egyértelmű pozitív beállítása is durva egyszerűsítés, hiszen ugyan ki ál­líthatja, ha már csak egy kicsit is megkapargatja a dolgok felszínét, hogy Szent István nevelő célzatú népirtása vagy Széchenyi István politikai te­vékenysége hibátlan megoldása volt a helyzetnek? Mert a helyzeten van a hangsúly, és a helyzet mindig változik, az em­berek pedig változnak általa, vagy változtatják azt. A negatív felhangok azonban a századok teltével elhalkulnak. Akik ott voltak, meghalnak, a könyvek pedig hazudnak, manipulálnak, mi­ként föntebb is említettem: egyszerűsítenek. Csupán ez az oka annak, hogy Széchenyi vagy Szent István szobrá­nál nem állandósulnak a tüntetések, hogy nem emlegetik fel nekik - minden bizonnyal létező - hibás döntéseiket. Egy szobor célja a kollektív emlékezet karbantartása, valamint az önfényezés: milyen nagyszerű emberek vagyunk mi, hogy ennek a nagyszerű embernek szobrot emeljünk, tessék egy kicsit ránk is gon­dolni, ha megállnak előtte. Mert mindig magáról akar valamit elmon­dani az, aki szobrot emel, lehet, csak éppen hogy, de ha dadogva, szeré­nyen is­­ magáról beszél. Kedves gyarlóság ez, emberi, normális gyöngeség. Shakespeare szobra áll, Rejtő Jenő emlékműve pedig, remélhetően, állni fog. Ady, József Attila, Petőfi száz példányban, Sinkovits Imre, Ko­dály Zoltán, Radnóti Miklós, mind azt hivatottak bizonyítani, hogy kul­turált népek vagyunk, tiszteletben tartjuk örökségünket, írunk, olva­sunk, színházba járunk, zenét hallgatunk. A politikusok szobrai azonban ezen túl kifejeznének még valamit. Állást foglalnak egy vitában, hiszen a politikus - a művészekkel, tudó­sokkal ellentétben - valakivel szemben érdemli meg a megemlékezést, hiszen - normális esetben, azaz többpólusú társadalomban - voltak el­lenfelei, akiknek nem akarunk szobrot állítani. Azaz állást foglalunk egy eszme mellett, amely abban a helyzetben valamiért fontos volt. A diktatúrákról érthető módon most nem beszélek. Mindebből kénytelen vagyok arra következtetni, hogy politikusok­nak nem kell szobrot állítani. Ha lehet, akkor egyáltalán nem, de ha mindenképpen muszáj, akkor minimum háromszáz év teljen el a halá­la óta, hogy kellemesen elsimuljanak megítélésének egyenetlenségei. Nem a közterületek elnevezése és a szoborállítás az egyetlen módja annak, hogy azok, akiknek fontos, őrizzék az emlékét. Vannak könyvek, filmek, folyóiratok, vannak társaságok, szakkörök és néptánccsopor­tok, egyszóval van rengeteg alkalom, hogy valakinek ápoljuk az emlé­kezetét. Mert egy politikus óhatatlanul árt is. Árthat nagyon keveseknek, és akkor jó politikusnak nevezzük, vagy árthat viszonylag keveseknek, és akkor reálpolitikusnak hívjuk, valamint árthat egy kisebbségnek, akkor viszont kilátástalan és meddő vitákba merülünk, az eredmény pedig megint csak megosztja a közvéleményt. Marad tehát a megoldás: kapjanak azok emlékművet, teret, alagutat vagy éppen szobrot, akik lehet, hogy csupán keveseknek használtak, de ártani nem ártottak senkinek, így aztán a botfülűek sem fognak meg­rökönyödni Bartók Béla szobránál, mint ahogy az analfabéták sem tün­tetnek Ady Endre ellen. Egy kicsit normálisabb lesz a világ. 2004. március 1., hétfő • Magyar Hírlap • 3 belföld­i­ álláspont

Next