Magyar Hírlap, 2004. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-11 / 60. szám

Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Az Orbán mumus politológus a magyar demokrácia rák­fenéjének tartja a választók távol tar­tását a döntésektől. M­egjelent a magyar közéletben az Or­bán mumus. Orbán minden ármányra képes, mondják, mi lesz velünk, ha megválasztják köztársasági el­nöknek, tehát nagy ívben el kell kerülnünk a közvetlen elnökvá­lasztást. Ez az elegáns érvelés egy új keletű, de valójában több mint évtizedes közjogi vitában jelenik meg, hogy közvetve vagy közvetle­nül válasszunk-e köztársasági el­nököt. Ha folytatjuk a gondolat­sort, a lex Orbán után elég sok más példát is hozhatnánk a sze­mélyek és a törvények összekeve­résére. Például nem biztos, hogy szükségünk van legfőbb ügyészre, ha Polt Péter ül és uralkodik eb­ben a székben, vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökére, amíg Já­­rai Zsigmond hintáztatja ebből a pozícióból nemzeti valutánkat. Különös megközelítés lenne ez a közjogi viták módjára és a több mint egy évtizede pangó viták megoldására, hiszen olyan sokan vannak vezető pozícióban, akiket nem igazán szeretünk. Az Orbán mumus csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról, és az érdemi közjo­gi kérdéseket lesüllyessze a meg­szokott napi botránypolitizálás színvonalára. A súlyosan defektes magyar demokrácia viszont attól szenved, hogy nem képes beeresz­teni az embereket a politikába. Nem találja meg a szűk ösvényt a populizmus és a részvételi de­mokrácia között. Churchill híres mondása sze­rint a demokrácia rossz rendszer, de nála jobbat eddig még nem ta­láltak ki. Lehet, hogy már ő is a pártokra értette ezt, hiszen a nyugati demokráciákban elhíre­­sült mondás szerint a pártok a szükséges rossz kategóriájába tartoznak, de mégsem lehetünk meg nélkülük. A pártok és vezetőik nálunk a rendszerváltás óta rendkívüli mér­tékben elkényelmesedtek és elöre­gedtek, képtelenek mind a változó valóságra való reagálásra, mind pedig az egymással való elemi pár­beszédre. Alig vették észre, hogy nemsokára az EU-belépés követ­kezik, mert annyira bele voltak merülve a mindennapos, kisstílű lökdösődéseikbe. Márpedig a többpárti demokrá­ciára szükség van. Csakhogy ná­lunk a demokratikus átmenet és a vele járó drasztikus gazdasá­­giválság-kezelés megrázkódtatásai miatt a politikai rendszer beállt a legszűkebb megoldásra, amely az embereket csak arra használja, hogy négyévenként legitimálja ve­lük az elitek uralmát. Ideje világo­san kimondani, hogy a fiatal ma­gyar demokráciában a pártok amúgy együttesen nagyon gyen­gén szerepeltek. Meg kellene újul­niuk ahhoz, hogy a politikai elit képes legyen az EU politikai elitjé­be integrálódni és Magyarország EU-integrációját levezényelni. Az Európai Unióban a társadal­mi és területi szereplők autonó­miája, a politika decentralizációja és a többszintű kormányzás a di­vat, nálunk pedig még a nagypoli­tika zártsága és az embereknek a politikából való következetes ki­zárása az alapelv. Nem véletlen, hogy a magyar politikai rendszer a kezdettől fogva nem tud megbir­kózni sem a népszavazás intézmé­nyének az intézményrendszer egé­szébe való beépítésével, sem a köz­vetlen köztársaságielnök-választás igényével. Sokak szerint a közvet­len demokrácia minden formája eleve az ördögtől való, az átlagem­ber tájékozatlan és gyanús, minél Az európai parlamenti választásnak az az igazi tétje, hogy a részvéte­lükkel Euró­pára szavaz­­nak-e az em­berek, vagy a pártok csa­tazajától megriadva otthon ma­radnak, távolabb tartjuk a politikától, an­nál jobb a demokráciának. Göncz Árpád volt eddig az egyetlen személyiség, aki át tudta törni az elit demokrácia falát, és mindenki Árpi bácsija tudott len­ni. Az ő nyitott és mélyen demok­ratikus személyisége egy évtizedre elkényeztetett bennünket. Háttér­be szorult az a kérdés, hogy a köz­­társasági elnök parlamenti megvá­lasztásának harmadik, már egy­szerű többségre épülő fordulójá­ban kit szabadítanak ránk a szűk pártelitek alkui, az eredmény még rosszabb is lehet, mint az Orbán mumus. Torgyán József esetében egyszer már közel jártunk ahhoz a borzalomhoz, amit a koalíciós kor­mányok és összeboruló pártelitek egyáltalán köztársasági elnökként produkálhatnak. Az Orbán mumus csak a jobb­oldal által gondosan kidolgozott mítosz visszájára fordítása. De más fantomok is felbukkantak. A közvetlenül megválasztott köz­­társasági elnököt eleve diktátor­nak tüntetik fel, mintha a közvet­len választásból ez szükségképpen adódnék, holott Európa több or­szágában - mindjárt a szomszédos Ausztriában - van a magyar köz­­társasági elnökhöz hasonló gyenge hatáskörű államfő, azaz a közvet­len elnökválasztás korántsem je­lenti az elnöki jogkörök kiszélesí­tését. A magyar parlamentben a minap az a kellemesen abszurd je­lenet játszódott le, hogy az SZDSZ elnökét kellett erre figyelmeztet­nie az IM saját pártja által dele­gált politikai államtitkárának. A magyar politikai élet persze nem mentes a populizmustól, sőt a Fidesz egyenesen a politikai dis­kurzus fő műfajának tekinti a gyermeknyelvet. Az az alapkérdés, hogy a Fidesz által a politikába be­levitt „mesebeszéd”, a populizmus veszélye elegendő ok-e arra, hogy fenntartsuk a vesztegzárt a nagy­­politika körül, az embereket kitilt­suk a közvetlen demokrácia min­den formájából, és arra ítéljük, hogy szeressék és tiszteljék a pár­tok monopóliumát. A súlyosan de­fektes magyar demokrácia azon­ban még jobban alulteljesít majd az EU-n belül, mint korábban volt ez az EU-n kívül. Akit politikailag passzivitásra ítélnek, az gazdasági­lag és kulturálisan is kiskorú ma­rad. Nem lesz aktív és kezdemé­nyező az EU-pályázatokban sem, mert regionális szinten sem szer­vez politikai szervezeteket és kö­zösségeket, pedig az EU-támoga­­tás csak így szerezhető meg. Az európai parlamenti választásnak ezért az az igazi tétje, hogy a rész­vételükkel Európára szavaznak-e az emberek, vagy a pártok csataza­jától megriadva otthon maradnak. Ágh Attila Egyeztetés Jókó Csaba rajza A távozó monológja író, rovata minden második csütörtökön jelenik meg. Immár több mint tíz éve a lábam sem teszem be a Szerb írószövet­ségbe. Azzal vigasztalom magam, hogy számos eminens szerb író is így cselekszik. A jobbak közül so­kan eltávoztak az országból. Az egypártrendszer utolsó két-három évtizedében nem menekült el annyi szerb író, mint a nacionaliz­mus és a xenofóbia egyetlenegy évtizedében. Ha elvétve hazaláto­gatnak, sebtében távoznak. Arra hivatkoznak, hogy nem bírják elvi­selni az uralkodó hangulatot. A hangulat a médiában erőtel­jesen érezteti hatását. Természete­sen az államiakban is. A nemzet­közi politikában, úgymond, az egész világot behálózó zsidó összeesküvés akadályozta meg, hogy a balkáni háborúkban a ,Szerb igazság” kifejezésre jusson. Az amerikai kongresszust is zsidó lobbi irányítja, de zsidók vagy fél­zsidók ültek a szerbellenes kom­munista internacionáléban, a Kominternben is. Néhány szerbiai liberális kulturális intézmény falá­ra sárga csillagot pingáltak, azt tartva, hogy a liberális szellemiség csakis zsidó lehet. A romaellenes akcióknak pedig se szeri, se szá­ma. A rasszizmus ebben a kérdés­ben elemi erővel tört fel. Természetesen a nemzeti ki­sebbségek is napirenden vannak. Az incidenst incidens követi, a magyarveréseknek immár hírérté­ke sincs, a sírgyalázások a min­dennapi élet részei lettek. A rend­őrség, úgymond, tehetetlen, seho­gyan sem tudja felfedni a tettesek kilétét. Visszatérve az íróegyesületre, köztudott, hogy a gyűlöletbeszéd, a kirekesztő nézetek, a származás alapján történő megkülönböztetés A származás alapján tör­ténő megkü­lönböztetés bölcsőjét az írók és az ér­telmiségiek ringatták, bölcsőjét az írók és az értelmiségiek ringatták. A nyolcvanas évek köze­pén ez a hangnem még valamiféle ellenzéki attitűdből következett, mára azonban széles népi nemzeti alapokra helyezkedett. A Svetozar Miletic népi mozgalom főleg a nemzetiségek által lakott Vajdaság­ban ügyködik. A vajdasági kisváro­sokban működő polgári társulások összefogják a „hiteles” és az „Ide­genszerűség” ellen küzdő értelmi­ségieket, továbbá a helyi középosz­tály tekintélyes képviselőit. Veze­tőik nem csatlakoznak egy párthoz sem, mondván, hogy a nemzet ügye pártok feletti. Inkább arra tö­rekszenek, hogy tömörítsék a jobb­oldali nemzeti erőket, amiben készségesen segédkeznek nekik a pravoszláv egyházi vezetők is. A cél a nemzeti hagyományok­hoz, a „tiszta forráshoz” való visszatérés, az „idegenszerűség” felszámolása. Ők nem gyűlölnek senkit, állítják. A szerbséget a nemzetidegen elemek veszélyezte­tik. Veszélyben forog az autentikus szerb nemzeti lét. Mára a Matica srpskát, a patinás szerb intéz­ményt is horvát származású egyén vezeti. Tiszta szerb szellemet kö­vetelnek a hazardírozó hazátla­nokkal szemben. A magyarok nem is magyarok, hanem féloroszok, propagálta a szónok a szerbiai ál­lami televízióban. Tiltakoztam az effajta propaganda ellen, mond­ván, hogy a vérvizsgálat nem az ál­lami televízió dolga. Tüstént meg­kaptam a választ, miszerint én is csak félmagyar vagyok, hiszen au­tentikus magyar eleve nem létezik. Mindebbe már régen beletörőd­tem. Még több mint tíz évvel ezelőtt, amikor eltávolítottak a munkahelyemről, s az állami tele­vízióban fenyegető jelzők kíséreté­ben, kimerevített fotómat sugároz­ták. Túl kellett élni. Ám most fel­kapom a fejem, amikor a Magyar Írószövetség háza táján is ugyanez a hangnem erősödik fel. Tapasztalt ember lévén, azon sem lepődtem meg, hogy az írószövetség választ­mánya pilátusi gesztussal közhírré tette: nem tudja, mi az igazság. Igen, mindezt már átéltem. Nem maradt más hátra, mint hogy Arany János szelídségével onnan is távozzak. Azzal vigasztalom ma­gam, hogy még számos eminens magyar író így cselekszik. A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Végel László . 2004. március 11., csütörtök • Magyar Hírlap • 15 vélemény vita ______________________________________________________________________________________________________________ ___________________________ Megasztár Két roma, egy fekete és egy meglehetősen kövér lány ke­rült be a legjobbak közé a Megasztár című televíziós ve­télkedőben. Ha csak a tehet­ség lenne a mérce és a hoz­záértő zsűri szavazna, ezen nem is csodálkoznánk. Ki­válóan énekelnek. De ezt a „hendikepes” csapatot a kö­zönségszavazás juttatta idáig. Nevüket már milliók ismerik, némelyiküknek rajongói tá­bora is kialakulófélben van. Változik az ízlés Magyar­­országon? Vagy csak elkezd­tünk politikailag korrektek lenni? Meglehet, megint két Ma­gyarországgal állunk szem­ben. Az egyik magyar csak a babapofit, a műmellet és a pornóiparban eltöltött éve­ket, más oldalról a tetkót, az atlétatrikóval leplezett bun­kóságot díjazza. És miköz­ben voksol a telefonján, lelki szemei előtt már látja, mi­lyen az illető a késő esti mű­sorsávban, meztelenül, ki­szolgáltatottan. Ha viszont az énekes te­hetségkutató verseny hőseire szavaz a nép, ennek mintha az ellentéte történne. Ez a másik magyar mintha azt nézné, ki mögött mekkora a teljesítmény. Pedig a nagy számok törvénye alapján hétköznapi rasszisták is tá­mogatják például a nevelő­­otthonból pályázó, egyéb­ként kimagaslóan tehetséges cigánylányt. És hogy még furcsább le­gyen a magyar valóság, ez a lány Máté Péter Hazám című dalát énekelte csodálatosan és megrázó őszinteséggel. Ezen kéne elgondolkodnia a kirekesztő, ma is stigmákat osztogató, úgynevezett fajma­gyaroknak. gréczy Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek­@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2582, 460-2599, fax: 460-2490, e-mail: ligetfalvi@ringier.hu, ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hír­lap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany @ kultur-press.hu. Előfizetésről, terjesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató

Next