Magyar Hírlap, 2004. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-11 / 60. szám
Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Az Orbán mumus politológus a magyar demokrácia rákfenéjének tartja a választók távol tartását a döntésektől. Megjelent a magyar közéletben az Orbán mumus. Orbán minden ármányra képes, mondják, mi lesz velünk, ha megválasztják köztársasági elnöknek, tehát nagy ívben el kell kerülnünk a közvetlen elnökválasztást. Ez az elegáns érvelés egy új keletű, de valójában több mint évtizedes közjogi vitában jelenik meg, hogy közvetve vagy közvetlenül válasszunk-e köztársasági elnököt. Ha folytatjuk a gondolatsort, a lex Orbán után elég sok más példát is hozhatnánk a személyek és a törvények összekeverésére. Például nem biztos, hogy szükségünk van legfőbb ügyészre, ha Polt Péter ül és uralkodik ebben a székben, vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökére, amíg Járai Zsigmond hintáztatja ebből a pozícióból nemzeti valutánkat. Különös megközelítés lenne ez a közjogi viták módjára és a több mint egy évtizede pangó viták megoldására, hiszen olyan sokan vannak vezető pozícióban, akiket nem igazán szeretünk. Az Orbán mumus csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról, és az érdemi közjogi kérdéseket lesüllyessze a megszokott napi botránypolitizálás színvonalára. A súlyosan defektes magyar demokrácia viszont attól szenved, hogy nem képes beereszteni az embereket a politikába. Nem találja meg a szűk ösvényt a populizmus és a részvételi demokrácia között. Churchill híres mondása szerint a demokrácia rossz rendszer, de nála jobbat eddig még nem találtak ki. Lehet, hogy már ő is a pártokra értette ezt, hiszen a nyugati demokráciákban elhíresült mondás szerint a pártok a szükséges rossz kategóriájába tartoznak, de mégsem lehetünk meg nélkülük. A pártok és vezetőik nálunk a rendszerváltás óta rendkívüli mértékben elkényelmesedtek és elöregedtek, képtelenek mind a változó valóságra való reagálásra, mind pedig az egymással való elemi párbeszédre. Alig vették észre, hogy nemsokára az EU-belépés következik, mert annyira bele voltak merülve a mindennapos, kisstílű lökdösődéseikbe. Márpedig a többpárti demokráciára szükség van. Csakhogy nálunk a demokratikus átmenet és a vele járó drasztikus gazdaságiválság-kezelés megrázkódtatásai miatt a politikai rendszer beállt a legszűkebb megoldásra, amely az embereket csak arra használja, hogy négyévenként legitimálja velük az elitek uralmát. Ideje világosan kimondani, hogy a fiatal magyar demokráciában a pártok amúgy együttesen nagyon gyengén szerepeltek. Meg kellene újulniuk ahhoz, hogy a politikai elit képes legyen az EU politikai elitjébe integrálódni és Magyarország EU-integrációját levezényelni. Az Európai Unióban a társadalmi és területi szereplők autonómiája, a politika decentralizációja és a többszintű kormányzás a divat, nálunk pedig még a nagypolitika zártsága és az embereknek a politikából való következetes kizárása az alapelv. Nem véletlen, hogy a magyar politikai rendszer a kezdettől fogva nem tud megbirkózni sem a népszavazás intézményének az intézményrendszer egészébe való beépítésével, sem a közvetlen köztársaságielnök-választás igényével. Sokak szerint a közvetlen demokrácia minden formája eleve az ördögtől való, az átlagember tájékozatlan és gyanús, minél Az európai parlamenti választásnak az az igazi tétje, hogy a részvételükkel Európára szavaznak-e az emberek, vagy a pártok csatazajától megriadva otthon maradnak, távolabb tartjuk a politikától, annál jobb a demokráciának. Göncz Árpád volt eddig az egyetlen személyiség, aki át tudta törni az elit demokrácia falát, és mindenki Árpi bácsija tudott lenni. Az ő nyitott és mélyen demokratikus személyisége egy évtizedre elkényeztetett bennünket. Háttérbe szorult az a kérdés, hogy a köztársasági elnök parlamenti megválasztásának harmadik, már egyszerű többségre épülő fordulójában kit szabadítanak ránk a szűk pártelitek alkui, az eredmény még rosszabb is lehet, mint az Orbán mumus. Torgyán József esetében egyszer már közel jártunk ahhoz a borzalomhoz, amit a koalíciós kormányok és összeboruló pártelitek egyáltalán köztársasági elnökként produkálhatnak. Az Orbán mumus csak a jobboldal által gondosan kidolgozott mítosz visszájára fordítása. De más fantomok is felbukkantak. A közvetlenül megválasztott köztársasági elnököt eleve diktátornak tüntetik fel, mintha a közvetlen választásból ez szükségképpen adódnék, holott Európa több országában - mindjárt a szomszédos Ausztriában - van a magyar köztársasági elnökhöz hasonló gyenge hatáskörű államfő, azaz a közvetlen elnökválasztás korántsem jelenti az elnöki jogkörök kiszélesítését. A magyar parlamentben a minap az a kellemesen abszurd jelenet játszódott le, hogy az SZDSZ elnökét kellett erre figyelmeztetnie az IM saját pártja által delegált politikai államtitkárának. A magyar politikai élet persze nem mentes a populizmustól, sőt a Fidesz egyenesen a politikai diskurzus fő műfajának tekinti a gyermeknyelvet. Az az alapkérdés, hogy a Fidesz által a politikába belevitt „mesebeszéd”, a populizmus veszélye elegendő ok-e arra, hogy fenntartsuk a vesztegzárt a nagypolitika körül, az embereket kitiltsuk a közvetlen demokrácia minden formájából, és arra ítéljük, hogy szeressék és tiszteljék a pártok monopóliumát. A súlyosan defektes magyar demokrácia azonban még jobban alulteljesít majd az EU-n belül, mint korábban volt ez az EU-n kívül. Akit politikailag passzivitásra ítélnek, az gazdaságilag és kulturálisan is kiskorú marad. Nem lesz aktív és kezdeményező az EU-pályázatokban sem, mert regionális szinten sem szervez politikai szervezeteket és közösségeket, pedig az EU-támogatás csak így szerezhető meg. Az európai parlamenti választásnak ezért az az igazi tétje, hogy a részvételükkel Európára szavaznak-e az emberek, vagy a pártok csatazajától megriadva otthon maradnak. Ágh Attila Egyeztetés Jókó Csaba rajza A távozó monológja író, rovata minden második csütörtökön jelenik meg. Immár több mint tíz éve a lábam sem teszem be a Szerb írószövetségbe. Azzal vigasztalom magam, hogy számos eminens szerb író is így cselekszik. A jobbak közül sokan eltávoztak az országból. Az egypártrendszer utolsó két-három évtizedében nem menekült el annyi szerb író, mint a nacionalizmus és a xenofóbia egyetlenegy évtizedében. Ha elvétve hazalátogatnak, sebtében távoznak. Arra hivatkoznak, hogy nem bírják elviselni az uralkodó hangulatot. A hangulat a médiában erőteljesen érezteti hatását. Természetesen az államiakban is. A nemzetközi politikában, úgymond, az egész világot behálózó zsidó összeesküvés akadályozta meg, hogy a balkáni háborúkban a ,Szerb igazság” kifejezésre jusson. Az amerikai kongresszust is zsidó lobbi irányítja, de zsidók vagy félzsidók ültek a szerbellenes kommunista internacionáléban, a Kominternben is. Néhány szerbiai liberális kulturális intézmény falára sárga csillagot pingáltak, azt tartva, hogy a liberális szellemiség csakis zsidó lehet. A romaellenes akcióknak pedig se szeri, se száma. A rasszizmus ebben a kérdésben elemi erővel tört fel. Természetesen a nemzeti kisebbségek is napirenden vannak. Az incidenst incidens követi, a magyarveréseknek immár hírértéke sincs, a sírgyalázások a mindennapi élet részei lettek. A rendőrség, úgymond, tehetetlen, sehogyan sem tudja felfedni a tettesek kilétét. Visszatérve az íróegyesületre, köztudott, hogy a gyűlöletbeszéd, a kirekesztő nézetek, a származás alapján történő megkülönböztetés A származás alapján történő megkülönböztetés bölcsőjét az írók és az értelmiségiek ringatták, bölcsőjét az írók és az értelmiségiek ringatták. A nyolcvanas évek közepén ez a hangnem még valamiféle ellenzéki attitűdből következett, mára azonban széles népi nemzeti alapokra helyezkedett. A Svetozar Miletic népi mozgalom főleg a nemzetiségek által lakott Vajdaságban ügyködik. A vajdasági kisvárosokban működő polgári társulások összefogják a „hiteles” és az „Idegenszerűség” ellen küzdő értelmiségieket, továbbá a helyi középosztály tekintélyes képviselőit. Vezetőik nem csatlakoznak egy párthoz sem, mondván, hogy a nemzet ügye pártok feletti. Inkább arra törekszenek, hogy tömörítsék a jobboldali nemzeti erőket, amiben készségesen segédkeznek nekik a pravoszláv egyházi vezetők is. A cél a nemzeti hagyományokhoz, a „tiszta forráshoz” való visszatérés, az „idegenszerűség” felszámolása. Ők nem gyűlölnek senkit, állítják. A szerbséget a nemzetidegen elemek veszélyeztetik. Veszélyben forog az autentikus szerb nemzeti lét. Mára a Matica srpskát, a patinás szerb intézményt is horvát származású egyén vezeti. Tiszta szerb szellemet követelnek a hazardírozó hazátlanokkal szemben. A magyarok nem is magyarok, hanem féloroszok, propagálta a szónok a szerbiai állami televízióban. Tiltakoztam az effajta propaganda ellen, mondván, hogy a vérvizsgálat nem az állami televízió dolga. Tüstént megkaptam a választ, miszerint én is csak félmagyar vagyok, hiszen autentikus magyar eleve nem létezik. Mindebbe már régen beletörődtem. Még több mint tíz évvel ezelőtt, amikor eltávolítottak a munkahelyemről, s az állami televízióban fenyegető jelzők kíséretében, kimerevített fotómat sugározták. Túl kellett élni. Ám most felkapom a fejem, amikor a Magyar Írószövetség háza táján is ugyanez a hangnem erősödik fel. Tapasztalt ember lévén, azon sem lepődtem meg, hogy az írószövetség választmánya pilátusi gesztussal közhírré tette: nem tudja, mi az igazság. Igen, mindezt már átéltem. Nem maradt más hátra, mint hogy Arany János szelídségével onnan is távozzak. Azzal vigasztalom magam, hogy még számos eminens magyar író így cselekszik. A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Végel László . 2004. március 11., csütörtök • Magyar Hírlap • 15 vélemény vita ______________________________________________________________________________________________________________ ___________________________ Megasztár Két roma, egy fekete és egy meglehetősen kövér lány került be a legjobbak közé a Megasztár című televíziós vetélkedőben. Ha csak a tehetség lenne a mérce és a hozzáértő zsűri szavazna, ezen nem is csodálkoznánk. Kiválóan énekelnek. De ezt a „hendikepes” csapatot a közönségszavazás juttatta idáig. Nevüket már milliók ismerik, némelyiküknek rajongói tábora is kialakulófélben van. Változik az ízlés Magyarországon? Vagy csak elkezdtünk politikailag korrektek lenni? Meglehet, megint két Magyarországgal állunk szemben. Az egyik magyar csak a babapofit, a műmellet és a pornóiparban eltöltött éveket, más oldalról a tetkót, az atlétatrikóval leplezett bunkóságot díjazza. És miközben voksol a telefonján, lelki szemei előtt már látja, milyen az illető a késő esti műsorsávban, meztelenül, kiszolgáltatottan. Ha viszont az énekes tehetségkutató verseny hőseire szavaz a nép, ennek mintha az ellentéte történne. Ez a másik magyar mintha azt nézné, ki mögött mekkora a teljesítmény. Pedig a nagy számok törvénye alapján hétköznapi rasszisták is támogatják például a nevelőotthonból pályázó, egyébként kimagaslóan tehetséges cigánylányt. És hogy még furcsább legyen a magyar valóság, ez a lány Máté Péter Hazám című dalát énekelte csodálatosan és megrázó őszinteséggel. Ezen kéne elgondolkodnia a kirekesztő, ma is stigmákat osztogató, úgynevezett fajmagyaroknak. gréczy Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2582, 460-2599, fax: 460-2490, e-mail: ligetfalvi@ringier.hu, ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany @ kultur-press.hu. Előfizetésről, terjesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató