Magyar Hírlap, 2004. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-18 / 65. szám

Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Passió az előítéletek ellen B­ár hosszú évekig voltam e lap filmkritikusa, Mel Gibson A passió című filmjének műítészi bírá­latát mai utódaimra bízom. Ez az írás kizárólag arról szól, hogy A passió bemutatása és várható közönségsikere segíti vagy nehezí­ti Magyarországon a kereszté­nyek, a zsidók és a vallásilag kö­zömbös emberek megértését. Amerikában a filmet - hosszú hónapokkal, sőt évekkel elkészül­te előtt - különböző zsidó szerve­zetek antiszemita hírbe hozták. Nem szeretnék állást foglalni az amerikai társadalom belső vallási és politikai vitáiban. Az Egyesült Államok hétköznapi valósága oly mértékben különbözik a ma­gyar helyzettől, hogy minden pár­huzam zsákutcába vinne. Csak egyetlen példát említve, Ameriká­ban a radikális jobboldal szélsősé­gesen Izrael-párti, és bibliai ala­pon támogatná Nagy-Izrael meg­teremtését. Meggyőződésem szerint A pas­sió Magyarországon nem kelthet antiszemita érzelmeket, és súlyos hiba lenne, ha néhány ügyetlen nyilatkozattal odaajándékoznánk ezt a felkavaró és sokakat megin­dító alkotást a rasszista szélső­­jobboldalnak. Mel Gibson, a mi­nimális dramaturgiai változtatá­sokat leszámítva, a négy Evangé­liumból kiolvasható passiótörté­netet dolgozza fel nagy teológiai és történelmi hűséggel. Amit elénk állít, az a keresztény egyhá­zak érvényes tanítása Jézus utolsó napjairól. A keresztény hit alapér­tékeinek bemutatása nem sérthe­ti mások vallási vagy nemzeti ér­zékenységét. Természetesen ne­künk, keresztényeknek is tudo­másul kell vennünk, hogy mások Jézus szenvedéstörténetében is csak egy e világi ember drámáját látják. A mai Magyarországon már csak azért sem kelthet antiszemi­ta érzelmeket A passió, mert a rasszista magyar szélsőjobboldal félelmetes tudatlanságában Jézus zsidó voltát is kétségbe vonja. A szélsőjobboldali sajtó kórusa szerint Jézus nem volt zsidó, Má­ria pedig egyenesen valamiféle ős­magyar hercegnő lett volna. Ezzel a széles körben terjedő ostobaság­gal szemben nagyon fontos, hogy Mel Gibson filmje a korabeli zsidó hétköznapokba ágyazza be a pas­siót. Főszereplőjét nem Jézus­ként, hanem kizárólag Jósuéként említik a filmben, Péter neve pe­dig fonetikusan Kefának hangzik. Egymás között a héberhez közel álló arámi nyelvet beszélik. A film a történeti valóságnak megfele­lően zsidó vallási reformerek ki­csiny, összetartó közösségeként eleveníti meg Jézus híveit. A zsidó vallás tanításából és szokásaiból bontják ki a maguk igazságát, amely csak jóval később válik el a zsidóságtól. Mária hangsúlyo­zottan egy fiáért aggódó, egyszerű zsidó asszonyként jelenik meg a vásznon. A film mélyen nézői tudatába égeti, hogy az első tanítványok is kivétel nélkül vallásos zsidó em­berek voltak. Sőt a film az evangé­liumi történetet árnyalva azt su­gallja, hogy a külvárosban élő sze­gény zsidók inkább rokonszenvez­tek Jézussal, mint a gazdag főpa­pokkal. A magyar antiszemitiz­mus ostoba mítoszaival szemben a keresztény hit az ószövetségi zsidó tanításból ered, s a kettőt éppen Jézus személye kapcsolja össze. De minden teológiai igaz­ságon túl elég egy szereposztás­beli adatot megemlíteni annak igazolására, hogy ez a film Ma­gyarországon aligha szolgálhatja az antiszemiták ügyét. Mária sze­repét Mel Gibson rendező Maia Morgenstern román színésznőre, A passió Magyaror­szágon nem kelthet anti­szemita ér­zelmeket, és súlyos hiba lenne, ha odaajándé­koznánk ezt a sokakat megindító alkotást a rasszista szélsőjobb­­oldalnak, a bukaresti Állami Zsidó Színház egykori csillagára osztotta. Ahol Mel Gibson dramaturgiai szükségszerűségből apró történe­tekkel és gesztusokkal dúsít az evangéliumi történeten, ott min­dig arról van szó, hogy a zsidók és a rómaiak között egyaránt akad­nak jó szándékú, tisztességes em­berek, akik ösztönösen is meg­hallják az igazság hangját. Vagy csak szolidárisak az iszonyatosan megkínzott emberrel, akinek a szenvedését közvetlen közelről látják. Az érzelmesség határán egyensúlyozó, villanásnyi jelene­tek azt sugallják, hogy senkivel szemben sem szabad előítélettel lennünk, a legváratlanabb pilla­natban bárkiben megcsillanhat a részvét és a humánum. A húsvét előtti hetekben bemu­tatásra kerülő film hatására re­mélhetően sokan előveszik majd az Evangéliumot. A nacionalista és álkeresztény tévtanokkal szem­ben belőle olvasható ki a leghite­lesebb cáfolat. Jézusnak nem a zsidó néppel és nem a zsidó val­lással volt a baja, hanem azzal az eltorzult farizeus magatartással, amely az írott törvényt az élet va­lósága fölé helyezte. S amely sze­rint léteznek ,jó farizeusok” (mai szóval ,jó keresztények”, ,jó ma­gyarok” ,jó polgárok”), akik köze­lebb állnak Istenhez, mint a bű­nösök („vámosok”, „utcanők” „zsi­dók”, „kommunisták”, „cigányok”, „melegek”). Jézus ezt a farizeus magatartást ostorozta a legkemé­nyebben, ezt a magabiztos és má­sokat kirekesztő vallási gőgöt vál­totta fel a mindenkire kiterjedő, általános szeretettel. Csak az a pap, teológus és intéz­ményvezető nevezheti magát Jé­zus követőjének, aki a keresztény egyházi törvények holt betűjénél fontosabbnak tartja az emberek élő fájdalmát, nyomorúságát, igaz­ságkeresését. A mai keresztény egyházakban és intézményekben is léteznek farizeusok, akik úgy képzelik, hogy erkölcsileg ítélkez­hetnek embertársaik fölött. Holott ez az Evangélium szerint egyedül az Úr dolga. A filmben megjelenő főpapokból valósággal sugárzik az a meggyőződés, hogy ők a vallás és a nemzet egyedül hivatott vezetői, akiknek erkölcsi kötelességük fel­lépni a „gyanús” és „tisztátalan” té­velygőkkel szemben. Mel Gibson filmje látványosan bizonyítja, hogy ez az önmagával elégedett és má­sokat kirekesztő vallási és politikai gőg adta kínhalálra Jézust. Ez a gőg minden vallásban és minden nemzetben megtalálható. S a tisz­tességes embereknek elsősorban saját vallásukon és nemzetükön belül kell szembeszállniuk vele, s csak aztán érdemes a mások szálkája és gerendája után kuta­kodniuk. Hegyi Gyula országgyűlési képviselő (MSZP) vé­delmébe veszi Mel Gibson passióját. Telefonadó Jókó Csaba rajza Fej seb és politika író, rovata minden második csütörtökön jelenik meg, másfele! Múltkori írásomban szarvashibát ejtettem Szilárd Leó tevékenységé­vel kapcsolatban, melyre egy szem­füles történész azonnal reagált egy másik lap hasábjain, egyéb tevé­kenységemet is mérlegre téve. A szomorú csak az, hogy néhány részlettől eltekintve igaza van, és még csak súlyos fejsérülésemre sem hivatkozhatok, mint kedvenc klasszikusom, Rejtő Jenő egyik hő­se, Tuskó Hopkins, hiszen az én fejsérülésem az írásom megjelené­se után történt. Ha valaki kíváncsi ennek a koreográfiájára, szívesen közreadom a receptet: Végy egy öreg, magányos, gyógyszerekkel kezelt, hetek óta gyakorlatilag éhe­ző alakot, aki három doboz sörtől egy kicsit jobban érzi magát, ezt fokozandó újabb sörökért megy­ a boltba, vesz még kettőt, mulas­sunk. Kifelé menet az ajtóban összeesik, a fejét olyan szerencsét­lenül veri a betonba, hogy eszméle­tét veszti, és csak a kórházban tér magához. Arról sem tud, hogy ki­zuhant a röntgenből, nem tudja azt sem, mikor borotválták le a ha­ját tenyérnyi helyen, hogy bevarr­hassák, mikor úgy-ahogy felesz­mél, egy rácsos ágyban találja ma­gát a kijózanítóban, lakattal zárva a zárt osztályon, elvégre, aki össze­esik, szeszszaga van, a szatyrában is alkohol, az csak részeg lehet. Ez sokkolja, ott bent, a rácsok mögött mély apátiába esik, nem válaszol a pszichológus kérdéseire, és csak napok múlva derül ki, azért nem, mert mindkét hallókészüléke ott­hon maradt, következésképp a kér­déseket nem hallja, nem érti. Egyszer va­laki csenget, bejön, és közli, hogy mától ő fog itt békét és rendet tar­tani. Miután ezt közli egy orvossal, az emeletre viszik, ahol már nincse­nek rácsos ágyak, lehet sétálni, bár még itt is zárják az ajtót az osztály bejáratánál, de már van, aki kime­het, később ő is, következésképpen a hangulat is vidámabb, oldottabb, mintha a hallása is emlékezne, ha nagyon figyel, hall is valamit. Amit hallottam, nem volt vala­mi szívderítő, mégis volt valami, a leleteim jók, a gamma-GT nem veri az egeket, vérnyomásom nor­mális, a többit nem értettem, csak azt, hogy nyolc öltéssel a fejemen mégse mehetek haza, az agyrázkó­dás miatt megfigyelés alatt kell tartaniuk, nehogy kitörjön rajtam a veszettség. Ők másként fogal­maztak, ezt röviden egy szír nem­zetiségű beteg, Hasszán foglalta össze számomra, mert látta, hogy bután nézek. Később másról is be­szélgettünk, és persze előbb-utóbb a politikánál kötöttünk ki, ponto­sabban a közel-keleti helyzetnél. Kérdeztem, mi van ott. Most ő né­zett bután, és azt mondta, nem tudja, több mint tíz éve él nálunk, ő is a magyar sajtóból tájékozódik, valamint, mivel beszél angolul, a BBC adásait fogja. Megtudtam tő­le, hogy szerinte azokat a fegyvere­ket keresik Irakban, amiket annak idején az amerikaiaktól kapott az ország, ezek szerint elég kézbe venni az átadás-átvételi jegyző­könyvet, hacsak időközben nem adták tovább ezeket a dolgokat. Rendfenntartás? Erről is volt véle­ménye, mondott egy frappáns pél­dát: képzeljem el, hogy én egy csa­ládfő vagyok, mely családban fel­nőtt és gyerek egyaránt lelhető, így vannak kisebb-nagyobb súrló­dások, olykor egy-egy pofon is el­csattan, mígnem egyszer valaki csenget, bejön, és közli, hogy má­tól ő fog itt békét és rendet tartani. Leesett az állam, és azt gondol­tam, innen már csak egy lépés, hogy védelmi pénzt kérjenek, ez a stílus ismert mifelénk. És hogy mit keresünk mi ott? Nem volt itt némely döntéshozónak valamikor súlyos fejsérülése? (Tuskó Hopkinstól pedig elné­zést kérek, ha nem neki volt fejse­be abban a Rejtő-regényben.) A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Tar Sándor 2004. március 18., csütörtök • Magyar Hírlap • 19 vélemény vita Bumeráng Ülök az autóban, kilométere­ket araszolok a dugóban, és az autórádió gombjait nyo­mogatom. A magát a leghall­­gatottabbnak minősítő csa­torna Bumeráng című reggeli alkotásába akadok, érdekes kérdést feszeget a két műsor­vezető: melyik munkakör a legfeleslegesebb? A stúdióban nem néznek körül. A hallgatók viszont lel­kesen válaszolgatnak, vala­melyikük, nyilván teljesen spontán módon, azt küldi be SMS-en, hogy a megoldás a tárca nélküli miniszter. És az egyik érintett, az esélyegyenlőségért felelős, egyszer csak bejelentkezik a rádióban - melynek nemrégi­ben lemondott vezérigazgató­ja tizenkét hellyel áll a betele­fonáló mögött a szocialisták európai parlamenti listáján -, és elmagyarázza, milyen el­foglalt ember is ő. Most ép­pen Brüsszelben. Tárgyalás­ról fogadásra, onnan munka­ebédre, amonnan meg sajtó­­tájékoztatóra, konferenciára siet, és csak este negyed ti­zenegyre ér majd Ferihegyre. Ott viszont lehet őt virággal fogadni. Lelkes kampánybe­széd, szinte észrevétlen a rek­lámíz, minden olyan spontán, még véletlenül sem megszer­vezett. Az egyik műsorvezető még felveti, hogyan hallható a rádió adása Brüsszelben, de a miniszter nemcsak el­foglalt, hanem felkészült is. Van nekem ám sajtóosztá­lyom is - mondja az egyálta­lán nem felesleges miniszter -, ők hallgatják a műsort, mert mi nagyon szeretjük az önök rádióját. És itt megszakad a beszél­­getés.Mert kikapcsolom a rádiót. (et) Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre,­­ R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek­@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2582, 460-2599, fax: 460-2490, e-mail: ligetfalvi@ringier.hu, ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hír­lap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany@kultur-press.hu. Előfizetésről, terjesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató

Next