Magyar Hírlap, 2004. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-18 / 65. szám
Rovatvezető Szále László/e-mail szale@mhirlap.hu/telefon 470-1310 Passió az előítéletek ellen Bár hosszú évekig voltam e lap filmkritikusa, Mel Gibson A passió című filmjének műítészi bírálatát mai utódaimra bízom. Ez az írás kizárólag arról szól, hogy A passió bemutatása és várható közönségsikere segíti vagy nehezíti Magyarországon a keresztények, a zsidók és a vallásilag közömbös emberek megértését. Amerikában a filmet - hosszú hónapokkal, sőt évekkel elkészülte előtt - különböző zsidó szervezetek antiszemita hírbe hozták. Nem szeretnék állást foglalni az amerikai társadalom belső vallási és politikai vitáiban. Az Egyesült Államok hétköznapi valósága oly mértékben különbözik a magyar helyzettől, hogy minden párhuzam zsákutcába vinne. Csak egyetlen példát említve, Amerikában a radikális jobboldal szélsőségesen Izrael-párti, és bibliai alapon támogatná Nagy-Izrael megteremtését. Meggyőződésem szerint A passió Magyarországon nem kelthet antiszemita érzelmeket, és súlyos hiba lenne, ha néhány ügyetlen nyilatkozattal odaajándékoznánk ezt a felkavaró és sokakat megindító alkotást a rasszista szélsőjobboldalnak. Mel Gibson, a minimális dramaturgiai változtatásokat leszámítva, a négy Evangéliumból kiolvasható passiótörténetet dolgozza fel nagy teológiai és történelmi hűséggel. Amit elénk állít, az a keresztény egyházak érvényes tanítása Jézus utolsó napjairól. A keresztény hit alapértékeinek bemutatása nem sértheti mások vallási vagy nemzeti érzékenységét. Természetesen nekünk, keresztényeknek is tudomásul kell vennünk, hogy mások Jézus szenvedéstörténetében is csak egy e világi ember drámáját látják. A mai Magyarországon már csak azért sem kelthet antiszemita érzelmeket A passió, mert a rasszista magyar szélsőjobboldal félelmetes tudatlanságában Jézus zsidó voltát is kétségbe vonja. A szélsőjobboldali sajtó kórusa szerint Jézus nem volt zsidó, Mária pedig egyenesen valamiféle ősmagyar hercegnő lett volna. Ezzel a széles körben terjedő ostobasággal szemben nagyon fontos, hogy Mel Gibson filmje a korabeli zsidó hétköznapokba ágyazza be a passiót. Főszereplőjét nem Jézusként, hanem kizárólag Jósuéként említik a filmben, Péter neve pedig fonetikusan Kefának hangzik. Egymás között a héberhez közel álló arámi nyelvet beszélik. A film a történeti valóságnak megfelelően zsidó vallási reformerek kicsiny, összetartó közösségeként eleveníti meg Jézus híveit. A zsidó vallás tanításából és szokásaiból bontják ki a maguk igazságát, amely csak jóval később válik el a zsidóságtól. Mária hangsúlyozottan egy fiáért aggódó, egyszerű zsidó asszonyként jelenik meg a vásznon. A film mélyen nézői tudatába égeti, hogy az első tanítványok is kivétel nélkül vallásos zsidó emberek voltak. Sőt a film az evangéliumi történetet árnyalva azt sugallja, hogy a külvárosban élő szegény zsidók inkább rokonszenveztek Jézussal, mint a gazdag főpapokkal. A magyar antiszemitizmus ostoba mítoszaival szemben a keresztény hit az ószövetségi zsidó tanításból ered, s a kettőt éppen Jézus személye kapcsolja össze. De minden teológiai igazságon túl elég egy szereposztásbeli adatot megemlíteni annak igazolására, hogy ez a film Magyarországon aligha szolgálhatja az antiszemiták ügyét. Mária szerepét Mel Gibson rendező Maia Morgenstern román színésznőre, A passió Magyarországon nem kelthet antiszemita érzelmeket, és súlyos hiba lenne, ha odaajándékoznánk ezt a sokakat megindító alkotást a rasszista szélsőjobboldalnak, a bukaresti Állami Zsidó Színház egykori csillagára osztotta. Ahol Mel Gibson dramaturgiai szükségszerűségből apró történetekkel és gesztusokkal dúsít az evangéliumi történeten, ott mindig arról van szó, hogy a zsidók és a rómaiak között egyaránt akadnak jó szándékú, tisztességes emberek, akik ösztönösen is meghallják az igazság hangját. Vagy csak szolidárisak az iszonyatosan megkínzott emberrel, akinek a szenvedését közvetlen közelről látják. Az érzelmesség határán egyensúlyozó, villanásnyi jelenetek azt sugallják, hogy senkivel szemben sem szabad előítélettel lennünk, a legváratlanabb pillanatban bárkiben megcsillanhat a részvét és a humánum. A húsvét előtti hetekben bemutatásra kerülő film hatására remélhetően sokan előveszik majd az Evangéliumot. A nacionalista és álkeresztény tévtanokkal szemben belőle olvasható ki a leghitelesebb cáfolat. Jézusnak nem a zsidó néppel és nem a zsidó vallással volt a baja, hanem azzal az eltorzult farizeus magatartással, amely az írott törvényt az élet valósága fölé helyezte. S amely szerint léteznek ,jó farizeusok” (mai szóval ,jó keresztények”, ,jó magyarok” ,jó polgárok”), akik közelebb állnak Istenhez, mint a bűnösök („vámosok”, „utcanők” „zsidók”, „kommunisták”, „cigányok”, „melegek”). Jézus ezt a farizeus magatartást ostorozta a legkeményebben, ezt a magabiztos és másokat kirekesztő vallási gőgöt váltotta fel a mindenkire kiterjedő, általános szeretettel. Csak az a pap, teológus és intézményvezető nevezheti magát Jézus követőjének, aki a keresztény egyházi törvények holt betűjénél fontosabbnak tartja az emberek élő fájdalmát, nyomorúságát, igazságkeresését. A mai keresztény egyházakban és intézményekben is léteznek farizeusok, akik úgy képzelik, hogy erkölcsileg ítélkezhetnek embertársaik fölött. Holott ez az Evangélium szerint egyedül az Úr dolga. A filmben megjelenő főpapokból valósággal sugárzik az a meggyőződés, hogy ők a vallás és a nemzet egyedül hivatott vezetői, akiknek erkölcsi kötelességük fellépni a „gyanús” és „tisztátalan” tévelygőkkel szemben. Mel Gibson filmje látványosan bizonyítja, hogy ez az önmagával elégedett és másokat kirekesztő vallási és politikai gőg adta kínhalálra Jézust. Ez a gőg minden vallásban és minden nemzetben megtalálható. S a tisztességes embereknek elsősorban saját vallásukon és nemzetükön belül kell szembeszállniuk vele, s csak aztán érdemes a mások szálkája és gerendája után kutakodniuk. Hegyi Gyula országgyűlési képviselő (MSZP) védelmébe veszi Mel Gibson passióját. Telefonadó Jókó Csaba rajza Fej seb és politika író, rovata minden második csütörtökön jelenik meg, másfele! Múltkori írásomban szarvashibát ejtettem Szilárd Leó tevékenységével kapcsolatban, melyre egy szemfüles történész azonnal reagált egy másik lap hasábjain, egyéb tevékenységemet is mérlegre téve. A szomorú csak az, hogy néhány részlettől eltekintve igaza van, és még csak súlyos fejsérülésemre sem hivatkozhatok, mint kedvenc klasszikusom, Rejtő Jenő egyik hőse, Tuskó Hopkins, hiszen az én fejsérülésem az írásom megjelenése után történt. Ha valaki kíváncsi ennek a koreográfiájára, szívesen közreadom a receptet: Végy egy öreg, magányos, gyógyszerekkel kezelt, hetek óta gyakorlatilag éhező alakot, aki három doboz sörtől egy kicsit jobban érzi magát, ezt fokozandó újabb sörökért megy a boltba, vesz még kettőt, mulassunk. Kifelé menet az ajtóban összeesik, a fejét olyan szerencsétlenül veri a betonba, hogy eszméletét veszti, és csak a kórházban tér magához. Arról sem tud, hogy kizuhant a röntgenből, nem tudja azt sem, mikor borotválták le a haját tenyérnyi helyen, hogy bevarrhassák, mikor úgy-ahogy feleszmél, egy rácsos ágyban találja magát a kijózanítóban, lakattal zárva a zárt osztályon, elvégre, aki összeesik, szeszszaga van, a szatyrában is alkohol, az csak részeg lehet. Ez sokkolja, ott bent, a rácsok mögött mély apátiába esik, nem válaszol a pszichológus kérdéseire, és csak napok múlva derül ki, azért nem, mert mindkét hallókészüléke otthon maradt, következésképp a kérdéseket nem hallja, nem érti. Egyszer valaki csenget, bejön, és közli, hogy mától ő fog itt békét és rendet tartani. Miután ezt közli egy orvossal, az emeletre viszik, ahol már nincsenek rácsos ágyak, lehet sétálni, bár még itt is zárják az ajtót az osztály bejáratánál, de már van, aki kimehet, később ő is, következésképpen a hangulat is vidámabb, oldottabb, mintha a hallása is emlékezne, ha nagyon figyel, hall is valamit. Amit hallottam, nem volt valami szívderítő, mégis volt valami, a leleteim jók, a gamma-GT nem veri az egeket, vérnyomásom normális, a többit nem értettem, csak azt, hogy nyolc öltéssel a fejemen mégse mehetek haza, az agyrázkódás miatt megfigyelés alatt kell tartaniuk, nehogy kitörjön rajtam a veszettség. Ők másként fogalmaztak, ezt röviden egy szír nemzetiségű beteg, Hasszán foglalta össze számomra, mert látta, hogy bután nézek. Később másról is beszélgettünk, és persze előbb-utóbb a politikánál kötöttünk ki, pontosabban a közel-keleti helyzetnél. Kérdeztem, mi van ott. Most ő nézett bután, és azt mondta, nem tudja, több mint tíz éve él nálunk, ő is a magyar sajtóból tájékozódik, valamint, mivel beszél angolul, a BBC adásait fogja. Megtudtam tőle, hogy szerinte azokat a fegyvereket keresik Irakban, amiket annak idején az amerikaiaktól kapott az ország, ezek szerint elég kézbe venni az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, hacsak időközben nem adták tovább ezeket a dolgokat. Rendfenntartás? Erről is volt véleménye, mondott egy frappáns példát: képzeljem el, hogy én egy családfő vagyok, mely családban felnőtt és gyerek egyaránt lelhető, így vannak kisebb-nagyobb súrlódások, olykor egy-egy pofon is elcsattan, mígnem egyszer valaki csenget, bejön, és közli, hogy mától ő fog itt békét és rendet tartani. Leesett az állam, és azt gondoltam, innen már csak egy lépés, hogy védelmi pénzt kérjenek, ez a stílus ismert mifelénk. És hogy mit keresünk mi ott? Nem volt itt némely döntéshozónak valamikor súlyos fejsérülése? (Tuskó Hopkinstól pedig elnézést kérek, ha nem neki volt fejsebe abban a Rejtő-regényben.) A véleményrovat állandó tárcáinak archívuma az interneten: www.magyarhirlap.hu/velemeny Tar Sándor 2004. március 18., csütörtök • Magyar Hírlap • 19 vélemény vita Bumeráng Ülök az autóban, kilométereket araszolok a dugóban, és az autórádió gombjait nyomogatom. A magát a leghallgatottabbnak minősítő csatorna Bumeráng című reggeli alkotásába akadok, érdekes kérdést feszeget a két műsorvezető: melyik munkakör a legfeleslegesebb? A stúdióban nem néznek körül. A hallgatók viszont lelkesen válaszolgatnak, valamelyikük, nyilván teljesen spontán módon, azt küldi be SMS-en, hogy a megoldás a tárca nélküli miniszter. És az egyik érintett, az esélyegyenlőségért felelős, egyszer csak bejelentkezik a rádióban - melynek nemrégiben lemondott vezérigazgatója tizenkét hellyel áll a betelefonáló mögött a szocialisták európai parlamenti listáján -, és elmagyarázza, milyen elfoglalt ember is ő. Most éppen Brüsszelben. Tárgyalásról fogadásra, onnan munkaebédre, amonnan meg sajtótájékoztatóra, konferenciára siet, és csak este negyed tizenegyre ér majd Ferihegyre. Ott viszont lehet őt virággal fogadni. Lelkes kampánybeszéd, szinte észrevétlen a reklámíz, minden olyan spontán, még véletlenül sem megszervezett. Az egyik műsorvezető még felveti, hogyan hallható a rádió adása Brüsszelben, de a miniszter nemcsak elfoglalt, hanem felkészült is. Van nekem ám sajtóosztályom is - mondja az egyáltalán nem felesleges miniszter -, ők hallgatják a műsort, mert mi nagyon szeretjük az önök rádióját. És itt megszakad a beszélgetés.Mert kikapcsolom a rádiót. (et) Magyar Hírlap KÖZÉLETI NAPILAP Főszerkesztő Szombathy Pál Főszerkesztő-helyettesek Popovics Gizella, Farkas György Vezető lapszerkesztő Szluka Márton Lapszerkesztők Ipper Péter, Lépesfalvi Zoltán Művészeti vezető Lovasi Eszter Fotórovat-vezető Habik Csaba Hír és MH-online Köves Pál Főmunkatársak Gréczy Zsolt, Makai József, Para-Kovács Imre, R. Székely Julianna Kiadja Ringier Kiadó Kft. 1141 Budapest, Szugló u. 83-85. Telefon: 460-2500 Vezérigazgató Papp Béla Lapigazgató Czövek Hajnalka Hirdetési igazgató Komjáthy Katalin Marketingigazgató Holovács Annamária Terjesztési igazgató Bulyáki Iván Gyártási igazgató Végh Petra Szerkesztőség 1145 Budapest, Szugló u. 14., telefon: 470-1100 fax: 470-1296 Hirdetési igazgatóság 1145 Budapest, Szugló u. 14. Telefon: 470-1133, fax: 470-1136, e-mail: molnarek@mhirlap.hu Hirdetésfelvétel, telefon: 470-1133, fax: 470-1136. Ügynökségi referens, telefon: 470-1140, fax: 470-1136 A hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget! Előfizethető a Magyar Hírlap terjesztési osztályán, telefon: 460-2582, 460-2599, fax: 460-2490, e-mail: ligetfalvi@ringier.hu, ezenkívül a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Budapest 1900). Budapesten a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., telefon és fax: 00-36-1-201-8891, e-mail: batthyany@kultur-press.hu. Előfizetésről, terjesztésről felvilágosítás a 06-40-200-549-es, helyi tarifával hívható számon, munkanapokon 9-17 óra között. HU ISSN 0133-1906 HU ISSN 0237-3807 Nyomtatás Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája Felelős vezető Burján Norbert igazgató