Magyar Hírlap, 2004. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-01 / 152. szám

Kevés diák megy nyári munkára külföldre Külföldön még csak kevés, itthon egy­re több diák vállal legálisan - közvetí­tőkön keresztül - munkát nyáron. A diákfoglalkoztatás a munkát adó cé­geknek is előnyös, mert tb-kedvez­­ményt is igénybe vehetnek. Nagy Z. Róbert „A 16-18 éves diákoknak nagyobb a munkakedvük, mint az idősebbek­nek, és sokkal több lány vállal diák­munkát, mint fiú” - mondta lapunk­nak a Pensum Iskolaszövetkezet elnö­ke. Hadházy Péter tapasztalatai szerint a diákok motivációi nagyon változato­sak: „Vannak, akik a szakmai tapaszta­latszerzés miatt vállalnak munkát, vannak, akiknek szórakozásra, zseb­pénz-kiegészítésre kell a pénz, ám né­hány tanulónak a megélhetéséhez van szüksége az így szerzett összegre.” „Néhányan csak belekóstolnak a munkába, és pár alkalom után abba­hagyják. Arra is volt már példa, hogy az iskola elvégzése után főállásba felvették azt, aki korábban diákmunkásként dol­gozott egy cégnél” - említette Hadházy Péter. Az iskolaszövetkezet regisztrált tagjainak harminc százaléka napi rend­szerességgel, ötven százaléka havi né­hány alkalommal dolgozik. Húsz száza­léka csak alkalmilag vállal munkát. Az órabérek 370 és 550 forint között mozognak, és a könnyű betanított, va­lamint az irodai munkák a legnépsze­rűbbek. A régóta megszokott tevé­kenységek mellett a telefonos-operáto­ri munka nevezhető újdonságnak. Hadházy Péter szerint a cégek körében töretlen a diákmunka népszerűsége, amely a diákszövetkezetekre vonatkozó kedvező tb-jogszabályoknak és a diá­kok rugalmasságának köszönhető. Tizenhat éves kor alatt szülői hozzá­járulás szükséges ahhoz, hogy egy ta­nuló munkát vállalhasson. „A szülők általában támogatják gyermekeik ilyen jellegű szándékait, sokszor el is kísérik őket a beiratkozásra. A pedagó­gusok többsége is örül, ha a diákok szervezett körülmények között kóstol­nak bele a felelősségteljes életbe. Ezért nem olyan elfoglaltságnak tekintik a diákmunkát, ami a tanulástól venné el az időt” - mondta. A diákok egyelőre csak Magyaror­szágon vállalhatnak munkát. „Ötlet­ként felvetődött, hogy külföldi munká­kat is szervezzünk magyar diákoknak, ám a megfelelő garanciák miatt na­gyon alapos előkészületek szükségesek ehhez, így ilyen lehetőség a közeljövő­ben nem lesz” - nyilatkozott Hadházy. „Nyaranta jelentősen megnő az ér­deklődés a diákmunkák iránt” - mondta lapunknak Klupta Viktória, a Rébusz 2.0 Iskolaszövetkezet irodave­zetője. A cég évközben három-négy ezer tanulónak szervez munkát, július­ban és augusztusban ez a szám öt-hat ezerre nő. A Rébusz külföldre is szer­vez munkát: idén negyven diák utazik Angliába, ahol gyorséttermekben fog­nak dolgozni. A munkát adó vállalkozásoknak is előnyös a diákok foglalkoztatása, ezzel egyszerűsödik az adminisztráció. Ha ugyanis diákokat alkalmaznak, nem kell meghirdetniük az állást, a jelent­kezőket felvételiztetni, csupán jelzik az iskolaszövetkezetnek, hogy mikor, hány főre van szükségük. Mivel így szolgáltatást vesznek igénybe, ezért nem bér, hanem szolgáltatási költsé­gük keletkezik, amely kedvezőbb szá­mukra. Azok közül, akik már jártak úgy, hogy nem kapták meg a bérüket, el­mondták: sokan azt hiszik, ilyen stikli­­ket főként egyéni vállalkozók és kis cé­gek követnek el. Ezzel szemben a ta­pasztalat azt mutatja, hogy állami tu­lajdonú cégek és egyébként jó hírű multinacionális nagyvállalatok is be­csaphatják a diákmunkásokat. „Az al­jasság nem cégtípus-, hanem ember­­fü­ggő” - mondta az egyik pórul járt diák. Cikkgyűjtemény: www.magyarhirlap.hu/junior­ fotó: Németh András Péter Szórólapokkal is toboroznak fiatalokat munkára. Nyáron kétszer annyi diák dolgozik, mint az év többi időszakában A statisztikákban eltartottaknak számítanak a be nem jelentett, de dolgozó szakmunkások is Az aktív korú, de a foglalkoztatottak és az álláskeresők statisztikájából kima­radó, több mint félmillió ember jelen­tős része - kutatói feltételezés szerint - kitűnő szakmunkát végez, csak nem re­gisztráltatja magát. A nem dolgozók és nem is tanulók között százezer, 19-24 éves férfi szerepel eltartottként. Neumann Ottó A munkaerőpiacról kiszorult, bizonyít­ható jövedelem nélküli emberek megél­hetési lehetőségeiről a szakmának csak feltételezései vannak. Laky Teréz, a Fog­lalkoztatási Hivatal kutatási részlegé­nek tudományos tanácsadója lapunk­nak azt mondta: a több mint ötszázez­res táborból vélhetően a többség dolgo­zik - csak bejelentetlenül. Sokan kitűnő szakmunkát végeznek: mindegyikünk tud olyan mesteremberekről (például asztalosokról, szobafestőkről, kőműve­sekről), akiket az ismerősök „kézről kéz­re adnak”. Nem váltanak ki vállalkozói igazolványt, és alkalmazotti státusra sem törekednek - tehát kívül maradnak a társadalombiztosítás rendszerén. Nagy részük elég fiatal ahhoz, hogy a nyugdíjaskor perspektíváitól ne essen pánikba, a betegséget és a balesetet pe­dig a szükségszerűen elfogadott „rizikó­­faktorok” között tartja számon. Jelentős lehet a háztartásbeliek szá­ma is - ők a családi kiadások összegét csökkentik munkájukkal. Különösen a fiatal férfiak között magas a csak egyéni okokkal magyarázható hiányzás a munkaerő-piacról: a 2002-es adatok szerint több mint százezer 19-24 éves férfi élt eltartottként a háztartásban. Az inaktív nők aránya főként a 35-49 éve­sek körében magas. Vannak, akik alkal­mi munkát vállalnak - a tevékenységek skálája rendkívül széles: a gyermekm­g­­varrástól a nyelvtanításon át a külföldi cégeknek végzett fordításokig terjed. Laky Teréz szerint magas lehet azoknak a mezőgazdasági őstermelőknek az ará­nya, akik papíron nagyon kis jövede­lemmel rendelkeznek, és nem adóznak - uniós tagságunk közeledtéig nem is regisztrálták őket. Termékeiket néha piacra viszik, és valahogy megélnek. Gyakori, hogy a be nem jelentett jövede­lemszerző tevékenység a nyugdíj vagy a gyes kiegészítését jelenti. Mindez azonban bizonyíthatatlan: így hiányoz­hatnak százezrek a foglalkoztatási sta­tisztikából. A legális jövedelem nélkül élők nagy része szeretne ugyan rendszeresen dol­gozni, de már nem keres aktívan mun­kát. A Munkaerőpiac 2003 című tanul­mány felmérése szerint sokan bátorta­lanokká váltak a kudarcok miatt, és úgy ítélik meg, hogy nincs elhelyezkedési esélyük. A 15 és 64 év közötti népesség körében a teljes inaktív tábor (tehát a munkaerőpiacról „igazoltan és iga­zolatlanul hiányzók” összessége) a 2003-as adatok szerint országosan megközelítette a negyven százalékot. Területi elosztásban keletről nyugat felé haladva fokozatosan csökken a munka­erőpiacon kívüli tömeg. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2002-ben csupán minden második aktív korú embernek volt munkából származó törvényes jövedelme. Az inaktívak aránya Borsodban 46,4, Bé­késben 45,7, a fővárosban 35,8, Győr- Moson-Sopronban 34,1, míg Vas me­gyében alig több mint 30 százalék volt. e­m T3S . Erősnek mutatta magát tegnap a novemberben hivatal­ba lépő új Európai Bizottság elnöke. „Nem engedem megnyirbálni a jogaimat, és nem engedek a tagállamok nyomásának” - jelentette ki José Manuel Durao Barro­­so portugál miniszterelnök alig egy nappal az után, hogy az állam- és kormányfők egyhangúan bizalmat szavaz­tak neki. Kérdés persze, van-e esélye egy erős, a közös­ségi érdekeket védő testület létrehozására. A bizottság elnökének kezét ugyanis ezer szállal kötik meg mind a tagállamok, mind az Európai Parlament. Már Barroso személyének kiválasztása is színfalak mögötti alkuk so­rozatának eredménye. Miután a nagy nevek elbuktak Chirac, Schröder, Blair és a parlament legnagyobb frak­ciója, a konzervatív Néppárt ellenállásán, maradt a kényszerű kompromisszum. Nem csoda, hogy Barroso egyből elnyerte a legkisebb közös többszörös gúnynevet. Bizottságának tagjaira a tagállamok kormányai tesz­nek javaslatot, s az eddig kiszivárgott hírek szerint, míg néhányan egy-egy tárca megszerzésére törekednek, má­sok kádertemetőként tekintenek a bizottságra. A németek egy eddig nem létező posztot, a gazdasági szuperbiztos feladatait szánják Günter Verheugennek. A britek a belső piaci biztosi tisztséget nézték ki maguk­nak, a franciák a versenypolitika felügyeletére hajtanak. Az pedig már eldőlt, hogy 2007-től Javier Solana lesz az EU külügyminisztere. A legfontosabb tárcák így el is keltek. Kérdés, hogy a többire mennyire kompetens személyekből válogathat Barroso. Itthon úgy tudni, a pártelnöki posztról kény­szerűen távozó Kovács Lászlót szeretnék Brüsszelbe küldeni. A prágai lapok elképzelhetőnek tartják, hogy a kormányfői posztjáról távozó Vladimir Spidla lesz no­vembertől a cseh biztos. Ha a tagállamok és a parlament nem változtatnak ezen a gyakorlaton, akkor remény sincs egy a közösség érdekeit valóban képviselni tudó, ütőképes csapat kialakítására. Pedig e nélkül a 25 tagú unióban a napi politikai érdekek fognak uralkodni, s az európai polgárok továbbra sem vé­lik úgy, hogy a döntések könnyebbé teszik az életüket. Belügy imán Ferenc dandártábornok nem vette át a kinevezéséről szóló parancsot. Nem akar a Rendészeti Biztonsági Szolgálat parancsnoka lenni, nem hatja meg, hogy létrejött - igaz, 292 helyett 256 fővel - a sztrádarendőrség, elege van az egészből. A hírek arról szólnak, hogy a 160 fős leépítés tette be nála a kaput, 160 fővel kevesebb rendőr állna munkába a Rendészeti Biztonsági Szolgá­latnál novembertől, de lehet, hogy csak belefáradt, horgászni akar, ját­szani az unokákkal, gyönyörködni a naplementében, és nem zongoráz­ni tovább a kuplerájban. Hogy a zűrzavar és meghökkentés mocsarán egy kicsit beljebb ha­józzunk, érdemes visszamenni egy hírig, amely a múlt héten látott nap­világot. A hír Molnár Csabáról szól, aki a brókerbotrány fedőnéven futó össz­népi huhogóshow pénzügyi szálait bogozgatta, amikor egyszer csak ér­te jöttek, és jól elvitték, mert az ügyészség szerint államtitkot sértett és hivatali visszaélt, ami elítélendő dolog, különösen egy rendőr részéről, íme, vigyáznak ránk, még saját rendőreinktől is megvédenék, ha úgy hozza a sors. A példás gyorsaság és határozottság azt sejtette: minden bizonyíték az ügyészség kezében van, a további nyomozás csupán rutin eljárás, Molnár Csaba ítélete felpofozás a vár fokán, valamint letöltendő évek. Ehhez képest a bizonyítékok leginkább a Vidám Színpad egy különö­sen nívós előadásának kelléklistájára emlékeztettek, volt sütemény és tolltartó, a vád pedig csak azért nem került bele szó szerint a Hócipőbe, mert megfogalmazása elmaradt az elvárható színvonaltól, de ettől füg­getlenül simán megállja a helyét bármelyik társas összejövetelen mint humorforrás. Az összesküvés-elméletekre oly fogékony magyar lélek ekkor már ér­deklődve figyelte az eseményeket, joggal kérdezve: ugyan miért kellett valakit kirántani a csatasorból ilyen feltűnően rozoga tákolmánnyal, ki­nek lehet érdeke, hogy ne Molnár Csaba dolgozzon a brókerügyön, és egyébként is, miért van az Magyarországon, hogy a bűnözőket pártállá­suktól függően hol az ügyészség, hol a rendőrség hallgatja ki? Az események azonban az elmúlt héten ismét felgyorsultak (itt je­gyezném meg, hogy ez is nemzeti sajátosság: az események tempója tö­kéletesen kiszámíthatatlan, semminek sincs ritmusa, csak a politikai tér függvényében meghatározható a sebesség, és lehet szó válásról, gyilkos­ságról, ingatlanátírásról, esetleg sikkasztásról, a három nap vagy három év szabályt átlátni egyszerű elme képtelen). Molnár Csabát megbízott­ként az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igaz­gatóságának átszervezésével létrejött, Nemzeti Nyomozó Iroda felderí­tő osztályának élére nevezték ki - jelezném: még az előtt, hogy az ügyész­ség, két hónappal a nyomozás lezárása után, egyáltalán döntött volna vádemelésről. Elméletileg tehát előfordulhat, hogy az elkövetkező idő­szakban a Nemzeti Nyomozó Iroda felderítő osztályának vezetője sza­badságot kénytelen kivenni, hogy vádlottként megjelenhessen a bíróság előtt, ahol államtitoksértéssel, hivatali visszaéléssel stb. vádolják éppen, majd másnap folytathatja a felderítést. Ez persze nem élet- és jogszerű, abszurditása azonban nyilvánvaló, mint ahogy az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy valaki valahol tel­jesen hülye, és akkor még csak a jóindulatú verziót fogalmaztam meg, kényesen elkerülve újabb összeesküvés-elméletek legyártását, melyek­kel egyébként szabadidőmben magam is szívesen foglalkozom. Mire ez a káosz egyáltalán rendesen felkavarodik, Zimán Ferenc nyu­galmazott dandártábornok éppen új lisztkukacot tűz a horgára, és laza csuklómozdulattal a nádcsomó tövébe veti, majd hátradől, és megpró­bál nem gondolni egykori munkahelyére. Egy kicsit koncentrál, és sike­rül neki.­ ­ A3 O Para-Kovács Imre főmunkatárs (parakovacs@mhirlap.hu) 2004. július 1., csütörtök • Magyar Hírlap • 3 belföld­i álláspont

Next