Magyar Hírlap, 2004. október (37. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-01 / 230. szám

Még egy milliárdos miniszter „Politikusnak készül?” „Nem” - így vá­laszolt lapunknak adott interjújában alig két hónappal ezelőtt Kóka János, a gazdasági tárca új első embere. Azt azonban már akkor is elmondta, hogy „a hideg gazdasági racionalitáson” túl vannak közszereplői ambíciói is, igaz, ebbéli elhivatottságát akkor még csak az Informatikai Vállalkozások Szö­vetségének elnökeként kamatoztat­ta. A harminckét éves Kóka János az esztergomi ferences gimnázium után a SOTE-n szerzett diplomát, ám még­sem lett orvos, amit azzal indokolt: „Elhivatottságom nem volt olyan szin­tű, hogy kiemelkedjek a jók közül, átla­gos viszont nem akartam lenni.” Ezt már akkor mondta, amikor bekerült a Magyar Hírlap Az ötven legsikere­sebb magyar fiatal című tavalyi kiadvá­nyába. Kóka János az Elender Computer felfuttatásával vált ismertté, ahol előbb ügyvezető igazgató volt, majd tulajdo­nos is lett, része volt abban, hogy a ko­rábbi Ids vállalkozás Magyarország vezető informatikai cége lett. Később eladta, majd visszavásárolta egy befek­tetővel együtt, idén nyáron pedig fu­zio­náltatta az Eurowebbel, amelynek ma társelnöke. Üzleti sikereinek köszön­hetően Kóka János 2003-ban a Ma­gyar Hírlap száz leggazdagabb ma­gyart bemutató kiadványában a kilenc­­venharmadik lett. Becsült vagyona 2,6 milliárd forint. Gyurcsány Ferenc is azzal indokolta jelölését, hogy az üzleti életben egyszer már bizonyított. A ma­gát egyébként középen állónak valló Kóka az SZDSZ jelöltje volt a kor­mányalakítási tárgyalásokon. A tárca eddigi vezetője, Csillag Ist­ván maga mondott le, amit azzal indo­kolt, hogy nem akar további konfliktu­sok részese lenni. Csillag volt a kor­mány egyik leginkább támadott tagja, elsősorban az M6-os autópálya tende­­reztetésének körülményei miatt, de kritizálták azért is, mert tárcája nem kommunikál megfelelően az esetleges magyarországi tőkebefektetőkkel. Személye lett a Medgyessyt megbukta­tó koalíciós válság kirobbantója. „Ha nem szóltál volna hozzá, egy­hangú lett volna a szavazás” - szólt be egy fideszes képviselő MSZP-s társá­nak Kóka János első miniszteri meg­hallgatása után, amely az Országgyűlés idegenforgalmi bizottsága előtt zajlott le. Az eseménynek sajátos hangulatot kölcsönzött, hogy rögtön az elején ki­derült: az idegenforgalom irányítása két év alatt negyedszer kerül új tárcá­hoz, s a jövőben a területfejlesztési mi­niszter felügyelete alá tartozik. Miután Kóka tartott egy gyors előadást a turiz­musról, az ellenzékiek javasolták, hogy vita nélkül szavazzanak jelöléséről. Ám ezután gyors politikai ütésváltás kez­dődött, majd a bizottság tizenkét tá­mogatással hét tartózkodás mellett ja­vasolta Kókát gazdasági miniszternek. Kóka János az Elenderrel lett nagy, vagyona 2,6 milliárd forint Kolber István tárca nélküli lett „Új tervet készítünk: fejlesztési ter­vet. Új tervet Magyarországnak, a nemzeti felzárkózás programját, a nemzeti felemelkedés programját” -jelentette ki Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnök a kormány tagjainak be­mutatásakor. A kormányfő decentra­lizált fejlesztéspolitikát akar megva­lósítani, amelynek középpontja nem a kormányban, hanem a vidéken van. A területfejlesztéssel, lakás- és építésüggyel, valamint az idegenforgalom irányításával Kolber István tárca nélküli minisztert bízza meg. A posztot az előző éjjel még Lamperth Mónikának ajánlotta, és Kolber lett volna a belügyminisz­ter, de végül Lamperth maradt. Az ötvenéves Kolber pályája során - elsősorban megyei szinten - többször is foglalkozott területfejlesztéssel, ide­genforgalommal s önkormányzati ügyekkel. Kolber Gyur­csány feltétlen hívének számít. Az elsők között jelentette be augusztusban, hogy Gyurcsányt támogatja Kiss Péter elle­nében a miniszterelnök-jelöltségért vívott párharcban. A rendszerváltás előtt a Somogy megyei tanács előadója, majd főelőadója volt. Az MSZMP Somogy megyei bizottsá­gán a közigazgatási osztályvezető helyettese 1988-ig. A So­mogy Megyei Területfejlesztési Tanács és a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke. 1998-tól 2002-ig az OTP Ingatlan Rt. dél-dunántúli igazgatója. A Somogy me­gyei közgyűlés elnöke és MSZP-frakciójának vezetője, 1998-2002-ig az Európai Integrációs Bizottság elnöke. Az MSZP alapító tagja, a párt Somogy megyei elnöke. A belügyre is esélye volt, most fejleszt Somogyi Ferenc novembertől lép be Több mint három és fél évtizede kez­dett a külügyi tárcánál dolgozni So­mogyi Ferenc, aki novemberben már miniszterként tér vissza a Bem térre. Visszatér, hiszen az egykori közigaz­gatási államtitkár, aki 1996 és ’98 kö­zött az integrációs államtitkárságot irányította, 1997-ben a NATO-csatla­­kozásról tárgyaló delegációt vezette, s kivette a részét az EU-val folytatott egyeztetésekből is. Hat évvel ezelőtt elhagyta a diplomáciát, és a Matáv Rt. integrációs igazgatója lett. 2001-ben nevezték ki azután a Matáv macedó­niai érdekeltsége, a MakTel távközlési társaságban többségi tulajdonos, a Stonebridge Communications AD ve­zérigazgatójának, azaz az elmúlt két évet Szkopjében töltötte. Somogyi tegnapi parlamenti bemu­tatását követően lapunknak elmond­ta: szerda este kérték fel a miniszteri posztra, mégpedig eleve úgy, hogy no­vembertől kell hivatalba lépnie. Ad­dig is rövid időre vissza kell térnie Szkopjéba, ahol át kell adnia a mun­kát, el kell búcsúznia munkatársaitól és a - többek között állami - partne­rektől. Somogyi úgy véli, a külügyi tárca eddig alapvetően sikeres volt, így lé­nyegi változásokra nincs szükség. Más kérdés, tette hozzá, hogy az EU- tagságból adódó körülményekhez és a világban tapasztalható tendenciák­hoz feltétlenül igazodni kell. Többek között, fejtette ki, meg kell próbálni kihasználni az uniós tagságból adódó új lehetőségeket is. De ugyanígy fon­tos feladat lesz az is, hogy Budapest bekapcsolódjon az unió új szomszéd­ságpolitikájának alakításába is. Irak ügyében a miniszter korainak tartott bármiféle nyilatkozatot, az amerikai kapcsolatról azonban elmondta: meg­győződése szerint Magyarországnak mindenképpen az Egyesült Államok kiszámítható szövetségesének kell maradnia. A leendő miniszter nem tervez személyi változásokat a külügyi tárcánál. Azt nem tudni, mikor hall­gatja meg Somogyi Ferencet az Or­szággyűlés külügyi bizottsága, mivel a testület tagjai szombaton kénytele­nek a hétfőn várhatóan három hétre szóló miniszteri esküt tevő Kovács Lászlóval találkozni. További részletek a 4. oldalon A karrierdiplo­mata ismerős minisztériumba tér vissza Igazságügy: a pécsi szál erősödik Több verzió van arról, miért távozott Bárándy Péter. Az egyik szerint a mi­niszterelnök fel sem kérte, a másik úgy hangzik, hogy a miniszter nem vállalta a feladatot. Erre a miértre is többféle a válasz. A legnépszerűbb mi­niszter állítólag azért állt fel a bár­sonyszékből, mert nem kapott garan­ciát­­ pénzt­­ az igazságügyi reform folytatásához. Ködös, milyen összeg­ről lett volna szó, de ez most már mindegy is. Hiszen az ala­pul szolgáló jogszabályt nem készítette el a tárca. Azt persze tudjuk, hogy a győri és a debreceni ítélőtábla felállításával januártól már öt táblabíróság dolgozik. Az új bírósági fórumot, a táblát azonban nem azért hozták létre, hogy eggyel több fórum legyen, hanem azért, hogy a bün­tetőügyekben kétszer fellebbezhessünk, ne csak egyszer. Eh­hez több bíró, több jegyzőkönyvvezető és technikai eszköz kell, s persze több pénz. Nem ez volt azonban a fő vagy az egyedüli ok. Hanem az, hogy az ismert védőügyvéd kilátás­talannak vélte szerepét a kormányban. Bárándy nem elég si­­mulékony ahhoz, hogy kijöhetett volna Gyurcsánnyal. Utódja, Petrétei József nem tartozik az ismertebb jogá­szok közé, legalábbis szakmai megítélés szerint. Már koráb­ban a szocialisták pécsi politikusainak holdudvarában, Tol­ler László és Szili Katalin közelében tűnt fel. A miniszterel­nök is pécsi diák korából ismert. A házelnök felkérésére Pet­rétei tagja lett annak a szakértői csoportnak, amely kimu­tatta volna, miért van szükség új alkotmányra. Az új minisz­ter tanszékvezető alkotmányjogász és új alkotmány­párti. M­U­m­m­I— Ik­i Ebben azért több lett a folyamatosság, mint a változás: Gyurcsány Ferenc kormánya összeállt, különösebb meg­lepetések, nagy nevek, meglepő húzások nélkül. Illetve: legfeljebb a nagyobb húzások elmaradása lehet meglepő. A Gyurcsány-kormány mozgástere szűk, azt a színpa­dias nagyot akarás sem tágítja. Adott a szigorú költség­­vetés, mellé a szómágia és a verbális hókuszpókusz. Talán kicsivel kevesebb pátosz, helyette kemény őszinteség több lett volna belépőnek. De hozzá kell szoknunk: a Fidesz­­kormányzástól elirigyelt cirkuszi mutatványok sora vár ránk. Sokat fogunk mosolyogni még szófordulatokon, melyeket ezerszer hallunk majd. Ebben bizonyosan tanu­lékony lesz Gyurcsány Ferenc. Amúgy az augusztusban megbukott miniszterelnök vágyai sorra teljesültek: az MSZP-közellenség Csillag Ist­ván nem gazdasági miniszter többé, a fejlesztéseket külön tárca nélküli miniszter felügyeli, az esélyegyenlőséghez került a szociális terület, megszűnt az önálló sportminisz­térium. Ráadásul a jelszavak is kísértetiesen emlékeztet­nek arra, amit ő mondott több mint egy hónapja: esély­­egyenlőség, fejlesztés és olcsóbb, hatékonyabb állam. Máskülönben világos vonalvezetés: az MSZP kilencve­nes évekbeli „ősbölényei”, Szekeres Imre, Baja Ferenc és Nagy Sándor egy sorral megint hátrébb léptek. Medgyes­­sy Péter ezt másképp képzelte. Az elefántok visszaszorítá­sa valószínűleg nem ért véget, a hármak megtették a dol­gukat, megnyomták az igen gombot, mehetnek. De kik jöttek? A „maradtak, pedig menniük kellett volna” versenyt Lamperth Mónika nyerte, nagy fölénnyel utasítva maga mögé Juhász Ferencet. Gyurcsány elszalasztotta a kínál­kozó lehetőséget, hogy a párttagok forradalmától megré­mült szocialista vezetőkön most Lamperth menesztését is átverje. Annyira futotta, hogy Lamperthnek új főnöke lesz Szilvásy György Gyurcsány közeli államtitkár személyé­ben, aki az ország egyik legjobb közigazgatási szakem­bere. Azaz: itt bizony a zebra fogja felügyelni az oroszlánt. (A BM-ben Juhász Gábor államtitkárt tekintsük szóra­koztató elemnek: ez egy fokkal kevésbé rossz vicc, mint Arató Gergely államtitkársága az oktatási tárcánál.) Rácz Jenőről legnagyobb ellenségei is feltételezhetik, hogy jobb lesz, mint Kökény Mihály. Várhatóan elnavigál­ja a kormányciklus végéig az egészségügyi tárcát, miután úgyis lefújták a reformot. Egyébként: szimpatikus egész­ségpolitikus. A lendület szó túl gyakori használata által keltett vára­kozásokat leginkább Kóka János elégíti ki. Fiatal, dinami­kus, aki friss szemmel veheti észre, hol kell javítani. Meg­ítélését azonban az is befolyásolja majd, hogy felemel­kedése a száz leggazdagabb magyar közé kevésbé bírálha­tó-e, mint Gyurcsány karrierje. Az még kérdéses, hogy az üzleti szféra után milyen eredményeket ér el a politiká­ban. Mégis élünk a gyanúperrel: néhány Kóka még elkélt volna Gyurcsány dinamizmusának igazolására. Csizmár Gábor először Kiss Péter, majd Burány Sándor mellett politikai államtitkárkodott a munkaügyi tárcánál. Általános vélekedés szerint utóbbit mindenképpen veri szakmailag. Bárándy Péter lehet, hogy indokolatlanul volt olyan népszerű, amilyen, de azért ez mégiscsak teljesítmény még ebben a hazai mezőnyben is. Petrétei? Meglátjuk. Göncz Kinga az eddigi bemelegítés után igazi minisz­ter lett, így előbb-utóbb tényleg meg lehet ítélni a teljesít­ményét. Baráth Etele másfél hónappal ezelőtt több órán át azt hihette, hogy miniszter lesz, most tényleg az lett. A Balaton felvirágoztatása után Kolber Istvánnak a hajnali rohanásban a fejlesztési miniszteri poszt jutott, pontos feladatköre nyilván az lesz, amit Kóka és Baráth meghagy. A sporttárcánál a legjobb hír az, hogy megszűnik. He­lyes döntés. Volt ebben a kormányfői vajúdásban egy biztosnak lát­szó elem: Kovács László helyére valaki érkezik a külügyi tárca élére. Nyilvánvalónak tűnt, hogy három hétre nem nevezik ki ismét a Brüsszelbe távozót. De ó! Mégsem! Ko­vács László egyszerűen leválthatatlan, ez az ország nem tud meglenni nélküle percekig sem. És úgy tűnik, ezt ő is így gondolja. Gyurcsány azt mondta, ő kérte Kovácsot a maradásra. Fogadjuk el, kérte. A baj az - de ezen azért na­gyon nem lepődtünk meg -, hogy Kovács vállalta. Somogyi Ferenc nem lesz rossz választás: tapasztalt és elismert diplomata (s most már üzletember is), sikeresen vezényelte le egykor a NATO-csatlakozási tárgyalásokat, az EU-sokba is bekapcsolódott, s mostanra bemutatko­zott a Balkánon is. Sőt Somogyi még egy szempontból jó Gyurcsánynak: nem olyan médiaakrobata, mint Kovács. Diplomáciai eseményeken „nem fogja ellopni főnöke elől a show-t”, az ajtónál előreengedi az európai politikai klub­ba is belépni kívánó kormányfőt. S hogy mi lesz a gazdaságban? Nem tudhatjuk. A ló­zungok nem igazítanak el. Stabil, egyensúlyőrző gazda­ság, fejlesztés- és exportvezérelt növekedés, vállalkozás­ösztönzés, kisebb, hatékonyabb állam, kordában tartott büdzsé. Célok, amelyekben minden józan ember egyetért. Ám hogy ezeket valójában hogyan kívánja a kormány megvalósítani, azt nem árulja el a bilikék brosúra. Ha mellétesszük a költségvetés tervezetét, a szavak szintjén a kettő koherensnek látszik. Bár az új verzió, amelyet Gyur­csány Ferenc lobogtatott, még bizonyosan változni fog, hisz abban aligha lehetnek benne az új minisztériumok költségvetési helyei. Fölállt tehát az új csapat. A szárnyaló programhoz nemigen illik ez a finoman szólva is vegyes erőkből álló brigád. Ám Gyurcsány saját kilátásainak fényesítésére senki sem jelent veszélyt, vagyis tovább építheti magát. S ebből a nézetből a csapat másodlagos, a baloldal mai cso­daváróinak kedvence a fontos. Hogy kezét mennyiben kö­tik a körülmények és hátországa? Ez később derül csak ki. A játék most kezdődik. A többi - eddig - csak duma volt. A meccs kétéves. Utána derül ki: Gyurcsány nyeret­len-e. ■Q ismi*t — ■ MN­ MNB %■# 2004. október 1., péntek • Magyar Hírlap • 3 a nap témája+álláspont

Next