Magyar Hírlap, 2005. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-18 / 14. szám
18 mh-posta + vélemény, 2005. január 18., kedd Európai néppártunk lesz? A jobboldal két parlamenti pártjának viszonya az utóbbi hetekben alapvetően megváltozott. Az oly kevés jó hír egyike ez a politikai arénából. A folyamat október végén gyorsult fel, amikor Dávid Ibolya hosszú levelet küldött Orbán Viktornak, többek között megkérve őt, ne avatkozzék az MDF belügyeibe. A címzett ötmondatos válaszában visszautasította a feltételezést, majd „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” felkiáltással köszönt el. D. I. a nagyobb problémának azt nevezte, hogy nem kapott választ azokra a kérdésekre, miért szakított a Fidesz a jobboldali konzervatív értékekkel, miért működik együtt a Munkáspárttal, és miért akar a jobboldali szavazóknak baloldali programot eladni. Dávid Ibolyának ezek a mondatai a rendszerváltozás utáni magyar politikai közélet legfontosabb mozzanatai közé tartoznak. Lerakták ugyanis egy valóban Európa-kompatibilis magyar konzervatív párt alapkövét. Hogy ilyen pártra szükség van, azt minden felkészült és jó szándékú - tehát semmi mást, csak az országépítést előtérbe helyező - honfitársunk kezdetektől tudja, függetlenül politikai vonzalmától. Rövid visszatekintés: az MDF párttá szerveződésének első heteiben, amikor a Lezsák-Csurkatábor dominánsnak látszott, ijesztő hírek szűrődtek ki. Például az, hogy biztosan kell-e „nekünk” többpártrendszer, amikor látnivaló, hogy különböző nézetű igazi magyarok milyen szépen megvannak itt. (Főleg most érdekes megemlíteni, hogy jóval később, már a „mégis-választások” után Lezsák egy romániai városban ünnepi szónok volt március 15-én. Az MTV esti összefoglalójában láthattuk-hallhattuk a lényeget: „Szabad-e ezt a szétzilált országot négyévenként pártkampányokkal még jobban felzaklatni?. ..”) A valóban demokrata Antall Józsefnek végül sikerült megnyernie a többséget, maradt viszont a túlságosan vegyes összetételű csapat, amely a Csurkaszárny kiválásával sem lett igazán egységes. Sokan taktikai megfontolásból nem távoztak, szereplésük a különféle tisztségekben világosan elárulta valódi hitvallásukat. Ebből lett elegük Szabó Ivánnak és társainak, amikor megpróbáltak különváltan érvényesülni. Hiába volt erős a „vezérkar”, nem tudtak sereget toborozni. Nem meglepő, ha most tárgyalás kezdődött a visszatérésükről. Az utóbbi hónapokban ugyanis meglehetősen felgyorsultak az események. Az MSZP- megújulást kísérő szimpátiaadatok ismeretében a Fidesz egyértelműbb hűségnyilatkozatot akart kicsikarni az MDF-ből. Mint láthattuk, Lezsák és holdudvara hajlott erre. Dávidékat végül is az mentette meg, amivel Lezsákék nyilván nem számoltak: az MDF valamennyi meghatározó fóruma egyértelműen a tisztulás mellé állt. Ez a bölcs kiállás rakta le az első métereket az „európai” minősítést kiérdemlő úton. Miért ismétlem gyakran az európai jelzőt? Mert a Fidesz nem az. A minden bizonnyal sok jó szándékú, tisztességes tagot, ro. Ha okosan folytatják, amit a Dávid-üzenet elkezdett, és elegendő médiatámogatást is kapnak, meglepően sokan csatlakoznak majd, konszenvezőt, szavazót - részben háború előtti, részben bolseviki retorikával - napjainkig ügyesen és gátlástalanul manipulálja a párt néhány vezető ideológusa. Ez az alaphang a május előtti bármelyik EU-országban a partvonalon kívülre rakta volna őket. (Ha az EU néppárti frakciójának tagjai ismernék a nemzeti jelzőt kisajátító O. V. kedvenc rádióműsorának s a híveknek ajánlott sajtónak a hangvételét, sohasem lenne ott alelnök.) A konzervatív oldalon a fordulópontot éppen az jelenti, hogy ezúttal ez az attitűd, ha úgy tetszik, házon belül kapott éles, egyértelmű és elutasító bírálatot. Téved, aki azt hiszi, ez egy nyegle válasszal lesöpörhető az asztalról. Most nem a „posztkommunista hazaárulók, nem az országot, vele a szent anyaföldet kiárusító narkó- és melegpárti bagázs” hőbörgött. Ezekre, mint tapasztaltuk, méltatlan lett volna odafigyelni. (Ezzel tették lehetetlenné, hogy az ország valódi gondjairól a két oldal között kulturált eszmecsere jöhessen létre.) Rossz taktikai érzékkel a „ballib” tábor, főleg az MSZP, alapvetően védekezésre rendezkedett be. Ez a magatartás volt tapasztalható a konzervatívok egyelőre kisebb pártjánál is. Az MDF frakciója ma jóval kisebb, de sokkal erősebb, mert hiteles és mozgósító! A párt erejét a közvélemény-kutatások egyelőre nem mutatják ki (itt a „tehetetlenségi erő” alaposan jelen van, csak nagyon markáns esemény képes gyorsan hatni), de törvényszerű, hogy például a népszavazás előtti és utáni szereplésük sok hívet hozott nekik. Ha okosan folytatják, amit a Dávid-üzenet elkezdett, és elegendő médiatámogatást is kapnak, meglepően sokan csatlakoznak majd olyanok, akik hasonló alkatúak a Lajtán túli társaikhoz. Akik azt vallják, hogy civilizáltan, szélsőségtől, manipulációtól mentesen, hatalmi téboly nélkül, a másként gondolkodókat nem hazaárulónak tekintve, egyértelmű demokrataként elegánsabb konzervatívnak lenni. Azt a hírt pedig, miszerint Lezsákék pártalapítást terveznek, köszönöm, slusszpoénnak kitűnő. A nevet ugyanis nem nehéz kitalálni. Ők lesznek a „nemzeti” demokraták. Kecskeméti Károly újságíró Ha nincs takargatni való... „Ez a feltételezés hihetetlenül sértő, Görgey exminisztertől és neves írótól távol áll a korrupció szellője is.” (Magyar Hírlap, 2005. január 14.) Ha nem csalódom, közpénzből fizették ezt az értékes embert, tehát az én adómból is, ezért szeretném tudni, hogy mi az az értékes munka, ami nekem megér hétmillió forintot. Ha az idézett állítás igaz, nincs takargatni való, nosza büszkélkedjen el csak nyugodtan az exminiszter úr, mily értékes munkát végzett e csekélyke összegért. Kiss Attila, e-mail Nem a lakosság élvezi a hasznot A Lakások számla nélkül című cikkükben leírtak helytállók. (MH, jan. 12.) Sajnálatos, hogy az építőipar mellett még számos szakterület jellemzője, hogy munkájuk nagyobb hányadát számla nélkül végzik el. Tucatnyi építő- és szerelőipari cég mérlegének ismeretében nyilvánvaló, hogy a milliárdos anyag- és anyagjellegű ráfordítások mellett megjelenő bér- és alvállalkozói költségek jelentéktelenek, a valós ráfordítások tört részét teszik ki. Nagy tévedés azt hinni, hogy a jelenlegi állapot haszonélvezője a lakosság! Az árak ezen a piacon nem az adott vállalkozás tényleges költségeit tükrözik, hanem az irányadó piaci árak alapján alakulnak ki, így a vevők számára a feketegazdaság nem sok előnyt ad. Elsődleges haszonélvezői a vállalkozók és a feketén foglalkoztatottak. A szóba hozott megoldási javaslatok az állapot rendezéséhez nem elégségesek. Az egyes létesítmények megvalósítása építési engedély alapján folyik, a terv része a költségvetés, mely tartalmazza a számításba vett bérköltségtételeket, karbantartott normák alapján. Véleményem szerint a vállalkozókat nem a vázolt megoldási javaslatok terelik a fehérgazdaságba, hanem a szak- szerű adórevíziók. Bányai István, e-mail Kikérem magamnak ! Örülök, hogy Czakó Gábor örül az MH újraindításának (Ady csipője, MH, jan. 14). Annak is örülök, hogy az általa egyébként nem szívelt napilapban teszi közzé gondolatait. Még talán írása végkövetkeztetésével is egyet tudok érteni: egyikünk (Neumann Ottó, Czakó Gábor vagy én) sem ér fel Ady cipőjéig. Amellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, hogy az író szerint a népszavazás pusztán „egy elvet mondott volna ki, az elszakítottak elvi visszafogadását”. A kérdés nem „a nemzet szellemi újraegyesüléséről” szólt. Ha a lakosságot arról kérdezték volna, vajon a kulturális értelemben vett magyar nemzethez tartoznak-e a határon túli magyarok, más lett volna a válaszok aránya. A körülményes kérdés arról szólt, hogy a határon túli magyarokat a magyar politikai közösség tagjainak kell-e tekinteni akkor is, ha nem a magyar állam területén kívánnak élni. Ez elsőrendűen politikai kérdés, amelyben jóhiszemű véleménykülönbségnek igenis van helye. Megértem, hogy az MSZP kampánya felbőszítette Czakó Gábort. Valóban vitatható, hogy ilyen ügyben helyes-e a nehezen kalkulálható költségekkel érvelni, pláne ezeket jócskán eltúlozni. Csakhogy nagyon különböző okokból lehetett nem egyetérteni a feltett kérdéssel. Nekem például már az sem tetszett, hogy a magyar igazolványok kiállításához nem elegendő, ha valaki magyarnak vallja magát - erről azonban engem mint állampolgárt 2001-ben senki sem kérdezett meg. Azt pedig fenntartom, hogy erkölcsileg is méltányolható érvek szólnak amellett, hogy a magyar politikai közösségnek a hosszú távon Magyarországon élő nagykorú polgárok legyenek a tagjai. Ilyen módon - a magyar írónak szóló minden tiszteletem mellett - kikérem magamnak, hogy Czakó Gábor vagy bárki más hazaárulónak minősítsen vagy magyarságomat kétségbe vonja. Meszerics Tamás, e-mail Félreolvasás Kedves Makai Józsefi Mindig jókat derülök abszurdjaidon, de a múlt keddi (Szökőár fenyegeti a Keletit!) egyenesen csúcs. Tetézte a dolgot, hogy elsőre némi freudos félreolvasással agyam a következő szövegként értelmezte Diácska passzusát: „Tiltakozott Bácsfi Diána nemzetvezető testvér asszony, hogy nyílásaival immár nemcsak a temetőt, de még a történelem szeméremdombját sem keresheti fel zavartalanul.” Mizsei János, e-mail támogassa a csökkent munkaképességűekhez hasonlóan. Szinte valamennyi játékosunk mozgáskorlátozott, fizikailag gyenge, a taktikai utasításokat nem érti meg. Ha ez sem járható út, akkor szervezzünk országos gyűjtést a sportág számára. Mozduljon meg a nép, jobb- és baloldal, fiatal és idős, nemre való tekintet nélkül. A nyugdíjasok ötszáz forintjaira is szükség van. Összefogva érezzük át a katasztrofális helyzetet. Vranek Péter, Ózd Végre online MH Jó lenne, ha a főoldalra is kitennék a dátumot. Úgy gondolom, hogy egy napilapnál ez fontos. A másik meglátásom, hogy a nyomtatható verzió aránytalanul vékonyra van szerkesztve. Miért? Egyébként gratulálok és sok sikert! Kiss Miklós, e-mail Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Rovatszerkesztő: Zayzon Márta E-mail: levelezes@iimac.hu Csak egy ötlet Mint focirajongó, kérem a magyar kormányt, „viszonyuljon jobban” a honi labdarúgáshoz. Ha az adómentességet a költségvetés lehetőségei nem engedik meg, legalább a foglalkoztatást MAGYAR HÍRLAP Telefonhívásával Ön is támogathatja lapunk újraindulását. a szolidaritás vonala 06/81-320-660 A hívás díja: 240 forint + áfa