Magyar Hírlap, 2005. április (38. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-27 / 97. szám

24 túlélőcsomag Petőfi, az aggteleki graffitibetyár TÚLÉLŐTÚRA aQEtx Kell ahhoz némi irónia J­­*i*/j és önsanyargatás, hogy valaki az év első igazán T* napsütéses tavaszi nap­ját a föld alatt töltse. Amikor azon­ban útban az aggteleki cseppkő­barlang felé zuhogni kezd az eső, már lelkesebben várjuk ötórás ki­rándulásunkat a hegy gyomrába. Bár középiskolás osztálykirán­dulásainkról erre máshogy emlé­kezhetünk, az aggteleki Baradla­­barlang nemcsak néhány terem­ből áll, hanem hosszan húzódik a föld alatt, és hét kilométer a láto­gatók számára is nyitva áll. Ezt az útvonalat járhatják be a hosszútú­rára jelentkezők. Nem kell hozzá semmiféle barlangászati előkép­zettség, elég, ha elbírják a kézi­lámpát (a szakasz nagy részén nincs világítás), visznek magukkal egy vízálló túrabakancsot, és nem ijednek meg, ha túravezetőjük a barlangi medvék szokásairól kezd mesélni. A séta elején még lépten-nyo­­mon Télapó, Teknősbéka és Füles­bagoly elnevezésű cseppkövekbe botlunk. Egy másik örökség már kevésbé mulatságos: a barlangba ugyanis csak a harmincas években vezették be a villanyvilágítást, ezért az eredetileg fehér cseppkö­vek többsége elődeink fáklyáitól koromfekete. A séta második sza­kaszán ez már nem annyira feltű­nő, hiszen a falakat csak az akku­mulátorral működő kézilámpák világítják meg. Gyenge fényük­ben még csodálatosabban csillog­nak a több ezer éves cseppkőkép­ződmények, a barlang mélyén csordogáló patak és a mennyezet kőtömbjei. A különleges érzést csak fokozza, hogy vezetőnk az út közepén megkér minket: néhány pillanatra kapcsoljuk ki lámpáin­kat. Érdekes és egyben félelmetes érzés a sötétben, teljes csendben álldogálni - még ha csak néhány percig is. A Baradla-barlang nem elha­gyatott hely, az eldugott járatok­ban denevérek tanyáznak, sőt egyszer kísérleti célból behoztak egy rókát is, de szegény jószág a lehető legrövidebb útvonalon tá­vozott. A leggyakoribb látogató persze a turista, aki nem mindig az illedelmes viselkedéséről híres. Sokan nehezen állják meg a cseppkövek tapogatását, hogy a szuvenírnek hazavitt darabokat ne is említsük. Egy tágas belső terem falára pedig Petőfi Sándor írta fel nevét. A lelkes utókor per­sze rögtön emléktáblával, koszo­rúkkal és nemzeti színű szalaggal emlékezett meg a nemes tettről, melyet ma egyszerűen grafittinak hívnánk. Aki azonban nem a vandaliz­mus miatt kedveli a különleges fal­felületeket, az mindenképpen lá­togasson el Aggtelekre. Ha szeren­cséje van, nyáron már a felújított jósvafői szakaszt is láthatja. Bár a belépők elég borsosak, a világ­­örökség egy darabjáért minden­képpen megéri a kiadott pénz. Ha pedig már odautaztunk, térjünk be a szomszédos vendéglőbe, jár­juk végig a környéket, csak ne­hogy tévedésből a barlang bejára­tától két méterre lévő szlovák-ma­gyar zöldhatárra tévedjünk. Serdült Viktória Barlangászati előképzettség nem kell, csak egy kézilámpa és vízálló túrabakancs fotó: Németh András Péter Szenvedéstörténetek LAPOZGATÓ A világ önálló állam­mal nem rendelkező legnagyobb népe - nagyjából ez az a közhely, amit a kurdokról tu­dunk, meg azt, hogy Törökor­szágban és Irakban fel szoktak lá­zadni, mire jól elnyomják őket. Ezeket az ismereteket kívánja bő­víteni a most megjelent Ezer láza­dás, ezer sóhaj című könyv. A cím roppant találó: aligha lehetne négy szóban jobban összefoglalni a kurd múltat és jelent. A könyvet tulajdonképpen George Bush elnöknek is köszön­hetjük, hiszen ha nincs az Irak elle­ni támadás, akkor aligha támad ek­kora érdeklődés a kurdok iránt. Jól látszik, hogy a szerző és kiadója (nemcsak a magyar) is ezt használ­ta ki, és a könyv aránytalanul nagy része (kétharmada) foglalkozik az iraki helyzettel, miközben a 25-30 millió kurd csaknem fele Törökor­szágban él, utána jön Irán és Irak csak harmadik a maga ötmillió - bár messze a legnagyobb szabad­ságban élő - kurdjával, így a kép kicsit csalóka lesz, hiszen a kurdok jelentős része törökországi nagyvá­rosokban él és gyakran kurdul sem tud. Az iraki résznek tehát nem ár­tott volna némi rövidítés, amúgy a 470 oldalas könyvnek sem. De nemcsak ezért viselt volna el erősebb szerkesztői beavatko­zásokat a könyv, hanem azért is, mert elég szegényesen lett megír­va. Rengeteg közhelyes, suta vagy éppen fölösleges mondat. Nyil­ván ebben felelős némileg a fordí­tó is, igazi rejtély például, miért hagyta meg a Mr. megszólítást a kurd nevek egy részénél, ami elég környezetidegennek tűnik. Ám mindezen hiányosságok el­lenére a sok történelemleckéből, történetből és tanúvallomásból mégis kibontakozik egy nagyon gazdag kép a kurdokról. A szerző érdeme, hogy sok helyre elment, nagy empátiával és érdeklődés­sel kérdezősködött, amint az is, hogy bár érezhetően kedveli a kurdokat, ez nem akadályozta meg abban, hogy a hibáikról is szóljon: a kultúra és a barbárság, a vendégszeretet és az árulás, a kegyetlenség és a kedvesség, láza­dás és hagyomány kettősségeiről. Csak egy példa: a férj elválik a fe­leségétől, mert az meglátogatta a politikai okokból lecsukott fiukat a börtönben, márpedig oda tisz­tességes nő nem teszi be a lábát. És döbbenetes így együtt látni azt a szenvedést, amit a kurdokra mértek, legyen szó Szaddám Hu­szein iraki diktatúrájáról vagy a térségben demokráciának számí­tó Törökországról. Konkurencia híján megkockáztathatjuk: ez a legjobb könyv, amit a kurdokról kapni lehet. Sztankóczy András Christiane Bird: Ezer lázadás, ezer sóhaj - A kurdok évszázados küzdelme General Press, ford.: Szieberth Ádám, 2005, 470 oldal, 3200 forint Béke és távolság TÉVÉZZEN PÁRÁVAL Ha szerda, akkor Sztyep­pék távolából... a Dunán, szinte látom magam előtt, ahogy várják ezt a napot, könnyebben telik a hétfő, cser­melylépteken rohan a kedd, és máris itt a szerda: Aktán Abdykaly­­kov Asan és Usan című filmjével. Nem hagyhatom önöket tovább kétségek között. A történet ismer­tetése megkapó, már-már nyelvi és érzelmi bravúr:­­VA napégette úton a kis ikerpár, Asan és Uson vizes­csöbröt cipel. Aztán összevesznek, még birkóznak is. De miután egy öregember megszidja őket, béké­sen folytatják útjukat.” Kirgizisztánba valamivel egy­szerűbbnek tűnik az élet, mint ná­lunk. Vizescsöbör!? Békés folyta­tás!? Hm. A második kisfilm, A hinta is nyugodt darab. Mint az ismertető írja: „A lírai történet hátterében szinte idilli, természetközeli élet­forma jelenik meg”, és mi másra is lenne szükségünk, mint erre, kár, hogy kirgiz filmeket kell hozzá néznünk, de sebaj, még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem talál­koznánk evvel a jelenséggel. A Filmmúzeumon ismét Szovjet szerda. Propagandafilmek a hetve­nes évekből, a távolságról és az if­júságról. Az előbbi engem is érde­kel, és ha valamiben verhetetlen az egykori Szovjetunió, akkor a tá­volság az. Tulajdonképpen semmi mása nem volt, csak távolság, de avval el volt látva rendesen, expor­tálni is akart belőle, de szerencsére nem sikerült. Para-Kovács Imre 20°° Szovjet szerda - Az északi hajóút, A Szovjetunió­ban, ahol a nap felkel. Alkotó ifjú­ság, A Holddal kezdődött Filmmúzeum 2245 Sztyeppék távolából... - Asan és Usan, A hinta, Beskempir, a fogadott fiú Duna Televízió Magyar Hírlap, 2005. április 27., szerda Aggtelek, Baradla-barlang Rövid túra (egy km) felnőttjegy 1900, kedvezményes 1100 Ft Hosszú túra (6,7 km) felnőttjegy 6000 Ft, kedvezményes 3600 Ft (a felújítás alatt 4000, illetve 2400 Ft) A hosszú túrához előzetes bejelentkezés szükséges. Tourinform, Aggtelek 3759 Baradla oldal 1, 48-503-000, aggtelek@tourinform.hu www.anp.hu mandarin 10°° Nemzetközi Improvizá­ciós Zenei Műhely Győr, Esterházy-palota 16­ ° Csak egyszer szeretünk (jugoszláv filmdráma, 1981) Filmmúzeum 17°° Vágta (amerikai filmdráma, 2003) HBO 1830 Vasas-Honvéd vízilabda­bajnoki, döntő, 2. meccs Budapest, Komjádi uszoda (tv: M2) 19°° Pentheszileia R.: Zsótér Sándor Sz.: Tóth Orso­lya, Söptei Andrea, Varga Mária, Andai Kati, Moldvai Kiss Andrea, Major Melinda, László Zsolt, Stohl András, Marton Róbert Budapest, Nemzeti Színház 19°° Stadler, Teherán­ és Rigó Győr Xantus János Múzeum 20°° Druzina (Mediawave) Győr Széchenyi tér 20°° Az ötödik pecsét (magyar filmdráma, 1976) Duna Televízió 201° Chelsea-Liverpool futball BL-elődöntő Viasat 3 130 Halálos tavasz (magyar filmdráma, 1939) Duna Televízió

Next