Magyar Hírlap, 2005. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-10 / 212. szám
26 AHOGY TETSZIK New Orleans, a vízbe fúlt város VÁNDOR ÉVA A Bourbon Streeten tíz perc alatt lehet végigsétálni. Sokaknak azonban ehhez egy élet sem elég. Ők maradnak, vagy visszatérnek újra meg újra. A legtöbb amerikai várossal ellentétben New Orleansnak nemcsak térben, hanem időben is van kiterjedése, látható, kézzelfogható történelme. Igaz, a vágy villamosa helyén busz jár már. Anne Rice vámpírjaival is csak a legelhivatottabbak találkoznak, a megfilmesített interjú a turisták újabb csoportját vonzza a város hátborzongató sikátoraiba. Az útjukat keresőket voodoopopnők fogják kézen, a térképpel érkezők céltudatosan járhatnak kocsmáról kocsmára, az igazi ínyencek pedig hálózhatnak a nonstop partikból óriássá nőtt Mardi Gras fesztiválon. New Orleanst még a boldog békeidőkben is szokatlan csatornaszag uralja, a látogató érzékszervei közül legelőször az orrát sajátítja ki a város. Másodszor is, de ekkor már - a francia negyed kötelező köreit róva - a cajun és a kreol konyha illatai nyomják el a Mississippi csatornáinak szagát. Később már egész pályás a letámadás: a bárokból dzsessz, blues, dixieland áramlik az utcára, gondtalan nyüzsgés kápráztatja a szemet. A város épületeit és lakóit is egyfajta bohém romlottság jellemzi, bár az eladható dekadenciát néhol Disneyland-szerű máz vonja be. A turistacsapdaként működő boltokból Mardi Gras-gyöngyöket, -pólókat, -kulcstartókat és néhány pajzán szó-Az embereknek eszükbe sem jutott, hogy rácsukják az ajtót a világra. Gyertyafénynél itták a meleg sört. A New Orleans-iak visszaszámolnak, venírt lehet begyűjteni. A jókedvet azonban ingyen adják. Koktélból a Hurrikán és a Kézigránát nevű fogy a leginkább. Itt a mindennapokhoz tartozik, hogy játszanak a sorssal. A város amúgy tisztában van múlandóságával, ami akár magyarázatot is adhat a végtelenített partikra. Halottaikról már megtanultak gondoskodni a New Orleans-iak. Miután évszázadokon át az esők és az árvizek rendre a felszínre dobták az elhunytakat, a gyakorlatias leszármazottak engedtek a túlvilági nyomásnak, és az élettel teli francia negyed szomszédságában felépítették a „halottak városát”. Tíz dollárért már a temetői körútra is be lehetett fizetni. A Katrina látogatása után a turisták többsége - egyfajta morbid kíváncsiságtól hajtva, ismerve a katasztrófák utóéletét - monstre temetői körútra számíthat majd: pár dollárért egy egész város síremlékét felkereshetik. Ám a legnagyobb káosz közepén is volt olyan bár a Bourbon Streeten, ahol az embereknek eszükbe sem jutott, hogy rácsukják az ajtót a világra. Gyertyafénynél itták a meleg sört. A New Orleans-iak visszaszámolnak. A következő Mardi Grasig 170 nap van hátra. Mondják, a legnagyobb buli lesz, amit valaha is rendeztek a városban. ■ A legszegényebbek voltak a legsebezhetőbbek. A félmilliós New Orleans temetőit nem először árasztotta el a víz. fotök: rejters MAGYAR HÍRLAP 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT