Magyar Hírlap, 2005. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-10 / 212. szám

26 AHOGY TETSZIK New Orleans, a vízbe fúlt város VÁNDOR ÉVA A Bourbon Streeten tíz perc alatt lehet végigsétálni. Sokaknak azon­ban ehhez egy élet sem elég. Ők maradnak, vagy visszatérnek újra meg újra. A legtöbb amerikai várossal el­lentétben New Orleansnak nem­csak térben, hanem időben is van kiterjedése, látható, kézzelfogható történelme. Igaz, a vágy villamo­sa helyén busz jár már. Anne Rice vámpírjaival is csak a legelhiva­­tottabbak találkoznak, a megfil­mesített interjú a turisták újabb csoportját vonzza a város hátbor­zongató sikátoraiba. Az útjukat keresőket voodoopopnők fogják kézen, a térképpel érkezők cél­tudatosan járhatnak kocsmáról kocsmára, az igazi ínyencek pedig hálózhatnak a nonstop partikból óriássá nőtt Mardi Gras fesztivá­lon. New Orleanst még a boldog békeidőkben is szokatlan csatorna­szag uralja, a látogató érzékszervei közül legelőször az orrát sajátítja ki a város. Másodszor is, de ekkor már - a francia negyed kötelező kö­reit róva - a cajun és a kreol kony­ha illatai nyomják el a Mississippi csatornáinak szagát. Később már egész pályás a letámadás: a bárok­ból dzsessz, blues, dixieland áram­lik az utcára, gondtalan nyüzsgés kápráztatja a szemet. A város épületeit és lakóit is egy­fajta bohém romlottság jellemzi, bár az eladható dekadenciát néhol Dis­­neyland-szerű máz vonja be. A tu­ristacsapdaként működő boltokból Mardi Gras-gyöngyöket, -pólókat, -kulcstartókat és néhány pajzán szó-Az embereknek eszükbe sem jutott, hogy rácsukják az ajtót a világra. Gyertyafény­nél itták a meleg sört. A New Orleans-iak visszaszámolnak, venírt lehet begyűjteni. A jókedvet azonban ingyen adják. Koktélból a Hurrikán és a Kézigránát nevű fogy a leginkább. Itt a mindennapokhoz tartozik, hogy játszanak a sorssal. A város amúgy tisztában van múlan­dóságával, ami akár magyarázatot is adhat a végtelenített partikra. Halottaikról már megtanultak gondoskodni a New Orleans-iak. Miután évszázadokon át az esők és az árvizek rendre a felszínre dobták az elhunytakat, a gyakorlatias le­származottak engedtek a túlvilági nyomásnak, és az élettel teli francia negyed szomszédságában felépítet­ték a „halottak városát”. Tíz dol­lárért már a temetői körútra is be lehetett fizetni. A Katrina látogatása után a tu­risták többsége - egyfajta morbid kíváncsiságtól hajtva, ismerve a ka­tasztrófák utóéletét - monstre te­metői körútra számíthat majd: pár dollárért egy egész város síremlék­ét felkereshetik. Ám a legnagyobb káosz közepén is volt olyan bár a Bourbon Streeten, ahol az emberek­nek eszükbe sem jutott, hogy rácsuk­ják az ajtót a világra. Gyertyafénynél itták a meleg sört. A New Orleans-iak visszaszámolnak. A következő Mardi Grasig 170 nap van hátra. Mondják, a legnagyobb buli lesz, amit valaha is rendeztek a városban. ■ A legszegényebbek voltak a leg­sebezhetőbbek. A félmilliós New Orleans temetőit nem először árasztotta el a víz. fotök: rejters MAGYAR HÍRLAP­­ 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT

Next